2013. január 31., csütörtök

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 2.


3.         Viselkedési szélsőségek

Isten a sokféleség Istene! Elég egyetlen pillantást vetni a teremtett világra ahhoz, hogy lássuk a teremtett élőlények rendkívüli sokféleségét. Sok milliárd ember él a földön, de nincs közöttünk két egyforma, vagy akiknek ajándékai vagy érdeklődési köre teljesen azonos lenne. Ez a sok, egymástól rendkívül különböző ember olyan viselkedéseket tanúsít, amelyek a közöttük fennálló különbözőségek elfogadható kifejeződései, de vannak olyan viselkedésmódok is, amelyek túllépnek az elfogadhatóság határain.
Isten úgy alkotta meg az embert, hogy tartalmas kapcsolatokban éljen. A Sátán mindig arra törekszik, hogy szembeszegüljön Isten terveivel és céljaival. Nem meglepő tehát, hogy a Sátánnak az az egyik módszere, hogy megpróbálja olyan szélsőségekbe taszítani az embereket, hogy viselkedésük elfogadhatatlan legyen mások számára, ami miatt aztán elszigetelődnek és a társadalom elutasítja őket. Vagy – a helyi gyülekezet viszonylatában – a közösség peremére szorulnak, és nem igazán lesznek kapcsolataik a többiekkel.
Nagyon sok olyan viselkedési minta létezik, amely elidegeníti az embert a barátaitól és embertársaitól. Az ilyen jellegű viselkedéseknek általában van egy démoni dimenziója. Ha ezért részben vagy teljes egészében démonok a felelősek, akkor általában vagy egy elromlott kapcsolatot használtak ki, vagy pedig valamilyen generációs bűn következménye az ilyen viselkedés.

4.         Keserűség és meg nem bocsátás

Tanításai során Jézus mindig rámutatott a megbocsátás fontosságára. De nemcsak annyit mondott, hogy ez nagyon fontos, hanem kategorikusan kijelentette, hogy ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani másoknak azokat a dolgokat, amelyeket ellenünk elkövettek, akkor az ő mennyei Atyja sem fogja nekünk megbocsátani azokat a dolgokat, amelyeket mi elkövetünk (Máté 6:15). Ezek a szavak a Biblia leghasznosabb szavai közé tartoznak.
Amikor valaki felismeri a megbocsátás fontosságát és megérti Jézus szavainak jelentőségét, akkor általában hajlandó még azoknak is megbocsátani, akik szörnyű dolgokat követtek el ellene, mert megérti, hogy az őt bántalmazó emberek viselkedése gyakran annak a következménye, hogy velük is ugyanígy bántak. De miután valaki meghozza azt a döntést, hogy megbocsát, megkezdődik a harc az érzelmeivel. Nem könnyű leküzdenünk magunkban azokat a fájdalmas érzéseket, amelyeket a bántalmazások kiváltottak belőlünk.
Amikor valaki megérti, hogy meg kell bocsátania, de úgy érzi, hogy képtelen meghozni ezt a döntést, akkor fel kell tennünk a kérdést: vajon nem a meg nem bocsátás és a keserűség szelleme tartja kötelékében azt az embert? A szabadító szolgálat megértése nélkül az ilyen embereket lehetetlenség elvezetni a gyógyulásra, amely ott kezdődik, hogy megbocsátunk azoknak, akik bántottak minket.

5.         Kényszeres viselkedési minták

A „kényszeres viselkedési minták” kifejezéssel az egyébként normális tevékenységek kényszeres ismételgetésére utalok. Ennek tipikus példái a kézmosás, annak ellenőrzése, hogy az ajtók be vannak-e zárva, vagy hogy el van-e zárva a gáz. Azok az emberek, akik ilyen dolgokat tesznek, nagyon szeretnének megszabadulni szokásuktól, és csak ritkán gondolják úgy, hogy az, amit tesznek, elfogadható vagy tolerálható. Általában átoknak tekintik állapotukat, és a gyakorlatban szinte mindig pontosan erről van szó!
A kényszerítés a démonok egyik fémjelzése.