A mi CfaN csapatunkból néhányan már megkapták a koronát. 1985-ben szörnyű baleset történt. Zairében voltunk, és az evangélium egy dicsőséges győzelme több ezer embert hozott be Isten országába Lubumashi városában. 80 000 fő zsúfolódott össze a stadionban. Tömegeket értek el a helyi rádió és tévé egyenes adásai. Az evangelizáció után teherautóink visszaindultak Zambiába. A határnál egy ismeretlen sofőr iszogatott. Tartálykocsiját a konvojunk felé vezette, és összeütközött az egyik teherautónkkal. Tűz tört ki, és két technikusunk, Horst Kosanke és Milton Kasselman, életét vesztette. A csapat többi tagja tehetetlenül, sírva és imádkozva állt ott.
A fájdalom mardosott minket, és megrázva néztünk egymásra. Aztán győzött a határozottság szelleme. A munkát még a halál és a tragédia sem állíthatja meg. "Isten eltemeti a munkásait, de az Ő munkája tovább folyik."
Némelyek azonban másként vélekedtek. Volt, aki otthon elkezdett negatív következtetéseket levonni. "Biztosan bűn van a csapatban. Hagyjuk abba a munkát, állítsuk le a szolgálatot, szüntessük be az egész működést." Meg voltam döbbenve. Ha bűn lenne a táborban, Istennek nem kellett volna megölnie két nagyszerű embert, hogy ezt tudassa velem. Ezek a vádlón mutogató ujjak olyanok voltak, mint Jób vigasztalói, akik Jób nyomorúságát Isten ítéletével próbálták magyarázni. Ezek az emberek ízig-vérig dániták voltak, akik hajóboltjuk pénztárában ülnek a hintaszékükben. Tanácsokat adtak, ami nekik semmibe sem került.
Minden ilyen dánitának azt mondjuk, hogy sokan készek letenni az életüket Jézusért Isten munkájában. Sok misszionárius adta az életét Afrikáért. Vannak nyilvánvaló veszélyek, amilyenekkel Horst és Milton is találkozott, de azok a testvérek készek voltak mindent kockáztatni. Mások nem kockáztatják a pénzüket, az életüket még kevésbé. A CfaN csapat tagjai naponta szoros közösségben élnek Jézussal. Mi valódi csatamezőn vagyunk a Sátánnal szemben, aki szeretne tönkretenni minket. "A vértanúk vére az egyház magja" - írta Szent Tertulliánusz 1800 évvel ezelőtt, és a szavait ma bizonyítékul az egész történelem támogatja.
Lehet, hogy valaki életének az a célja, hogy meghaljon Krisztus munkájában. Krisztusé a dicsőség, akár halálunk, akár életünk nyer meg Számára embereket. A módszer nem számít. Ez az én személyes kihívásom mindenki felé, aki olvassa ezt a könyvet: legyél Zebulon, vagy Naftali és csatlakozz a katonákhoz a csatatéren! Az Úr velünk van. A mi hadvezérünk még sosem vesztett csatát. Ideje, hogy megfontoljunk az anyagi jóléten kívül más dolgokat is. Kezdjünk munkálkodni azért, ami maradandó!
Isten örökkévaló országának építése azt jelenti, hogy halandó kezek valami halhatatlant alkotnak. Ami az Istenbe vetett hitből fakad, az nem enyészik el. Lévi egykor elhagyta adószedő asztalát, és a betesdai halászok azonnal követték Jézust. Ezek az emberek ma is élnek a mi dolgainkban. Ma nekünk szól a hívás. Jézus azt mondja: "Kövess engem!"
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
