PÉNZSZAPORÍTÓK VAGY TÖRTÉNELEMFORMÁLÓK?
A Debóra levelével igyekvő hírnök jobb válasz reményében érte el Zebulont és Naftalit. Ez a két férfi a mezőn dolgozott és a völgyekben a meleg nap alatt. A fiatalabb és erősebb férfiak várták a nap végét, hogy örülhessenek fiatal feleségük és gyermekeik körében, összegyűltek a siető küldönc körül, hogy meghallgassák Debóra hívását a hadba, és megfontolják azt. Mit tegyenek? Hiszen csak egy lehetőség van: menni! "Dicsőség az Úrnak!" - mondták - "Mert az Úr felkent valakit, hogy vezessen minket. Most vessünk véget Jábin és banditái állandó zaklatásainak. Köszönet Istennek Debóráért! Mi támogatjuk őt a végsőkig. Mondd meg neki, hogy már el is indultunk! Számíthat ránk."
Metszőolló helyett dárdát ragadtak. A férfiak megölelték gyermekeiket, megcsókolták feleségüket, és elmasíroztak a csata forgataga felé. "Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, és Naftali, a mezőség magaslatain" (Bir. 5:18.).
A háborút gyorsan megnyerték. Dánnak viszont ez nem jelentett dicsőséget. Debóra vezette Izraelt, egy asszony, és egy másik asszony, Héber felesége adta meg a híres kegyelemdöfést. Siserát a saját sátrában a földhöz szegezte a fején átvert szöggel, így vetett véget a kánaánita sereg tombolásának.
Aztán Debóra bírói kőrútjára indult, és megérkezett a kikötő rakpartjára, hogy meglátogassa Dánt. Csak egy lesújtó kérdést akart feltenni neki: "Miért időzött Dán a hajóinál?" Dán ült és hallgatott, ujjai idegesen játszottak egy pénzérmével. Nem tudott ennek az Isten Szent Szellemével felkent asszonynak a szemébe nézni. Debóra kérdése élete végéig kísértette Dánt. Ezt a kérdést Isten trónja előtt újra hallani fogja, amikor neki és mindannyiunknak el kell számolnunk az életünkkel. Rá fog nézni Dán az Úrra? Vagy túlzottan szégyellni fogja magát, nem tud majd mit felelni, és zavartan lehajtja a fejét?
Zebulon és Naftali nem értett az üzlethez - Dán talpraesettebb volt. Dán szaporította a pénzt. Zebulon és Naftali viszont történelmet csinált aznap, amint harcolt és győzött, hogy megmentse Izraelt egy emlékezetes csatában, amelyről még ma, 3000 évvel később is beszélnek. Kockára tettek mindent, az életüket is, amikor a mezőség magaslatain küzdöttek. Dán semmit sem kockáztatott. Soha. Amikor meghalt, ő volt a leggazdagabb, mégis a legnyomorultabb ember az országban, hálószobájában a mennyezetig értek az aranyhalmok, állandóan látta és így nézegethette őket. Dán mindaddig az aranyért élt. Aztán, amikor lelke elhagyni készült testét, Dán az aranya után kapott, magával akarta vinni. A halál angyala azonban nevetve elsöpörte őt: "összehordtad a pénzhegyedet, és most valaki más fogja elkölteni'' - jelentette ki az angyal.
Isten hívását meghallják ma a Zebulon- és Naftali-féle emberek, de a Dán-félék nem. A gyülekezetekben mindkét típus megtalálható. A Dán-félék fontosabbnak tekintik üzletüket, mint Isten munkáját. A hátsó kertjük fontosabb, mint az aratni való mezők. Az otthonuk fontosabb, mint az, hogy az elveszettek a mennybe jussanak. A takarékosság fontosabb, mint lelkek megmentése. "Megnősültem és azért nem mehetek." Zebulon elhagyta a feleségét, és megmentette az országot.
Ha bármelyik lelkészt megkérdezed, megmondja neked, kik a dáni, zebuloni és naftali jellemek. "Mindig ugyanazok az emberek vállalkoznak, adakoznak és dolgoznak. Ha ők nem lennének, bezárna a gyülekezet." Némelyek mindent feladva engednek Isten hívásának, mások 50 forintot sem kockáztatnának Istenért. Zebulon és Naftali meghalt a csatamező magaslatain Istenéit és az Ő országáért.
Jézus azt mondta: "Aki elveszti az életét, megtalálja azt", valamint: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." Nemes dolog ez a fajta halál, és még az a készség is az emberben, hogy mindent odaadjon. Az ilyesmit most a földön becsüljük és elismerjük. Maga az Úr is el fogja ismerni ezt, amikor az élet ragyogó koronáját teszi majd Magának Krisztusnak a keze a hívő fejére. A Dán-félékről azt mondta Jézus: "Aki megmenti a maga életét, elveszti azt."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
