A Vatikán sok esetben a legszegényebb országokban élő emberek rovására halmozta fel hihetetlen nagyságú vagyonát. A mexikói polgárháború idején a római katolikus egyház „kezében volt a nemzeti földterület több mint egyharmada, illetve majdnem a fele, [és Mexikó város összes javainak mintegy fele]. A misékből és különböző ereklyékből, mint például a szobrokból, medálokból, rózsafüzérekből és más hasonlókból befolyó összeg eléri az évi 6-8 millió dollárt. Az egyház összes jövedelme 20 millió dollár, ami már szinte csillagászati összegnek számít. Mexikóból pontosan annyit sajtoltak ki, mint amennyi az Egyesült Államok kormányának működtetéséhez szükséges egy évi összeg”.
Szeretném most összegezni a fent elmondottakat. Semmi kétség sem lehet tehát afelől, hogy János apostol rendkívüli látása megvalósult: a hét hegyre épült város meggazdagodott, azt állítja magáról, hogy Istenhez és Jézus Krisztushoz egyedülálló kapcsolat fűzi, és a szó szoros értelmében uralkodik a föld királyain. A történelemben (és ma is) csak egyetlen város van, amelyikre tökéletesen illik a leírás, és egyben eleget tesz a János apostol által felállított további kritériumoknak is. Peter de Rosa arra hívja fel a figyelmet, ami Jánosból minden bizonnyal megdöbbenést váltott ki:
"Jézusnak nem volt semmi földi tulajdona. Folyton ezt tanította: „Eredj el, add el minden vagyonodat és oszd el a szegényeknek, és... jer, kövess engem.” Jézus a gazdagoknak és a hatalmasoknak ítéletet hirdetett. „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben - mondotta -, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti”.
Krisztus helytartója olyan kincsek között él, amelyek részben még pogány eredetűek. Minden olyan javaslatot, hogy adja el mindenét, amije van, és adja a szegényeknek, megvetéssel fogadnak, és a Vatikán kijelenti, hogy ez megvalósíthatatlan. Az evangélium gazdag ifjúja hasonlóképpen válaszolt Jézusnak.
Jézus egész életében egyszerűen élt: ruhátlanul halt meg, és életét feláldozta a kereszten.
Amint a pápa magas tisztségében ezt az áldozatot újra bemutatja, éles kontraszt áll elő. Anélkül, hogy ironikus utalás akarna lenni, mégis meg kell jegyezni, hogy Krisztus helytartója aranyozott, drága selyem ruházatot visel.
...A pápának egész sereg díszes rangja van, beleértve az államfői rangot is. A pápák tanácsadói is olyan címeket és rangokat viselnek, amelyek a hegyi beszéd fényében furcsának tűnnek: excellenciás, eminenciás, kegyelmes uram, főtisztelendőséged stb.
Péter, aki mindig szegény volt, megdöbbenve észlelné, hogy utódja az Egyházi törvénykönyv szerint „az összes egyházi javak legfőbb igazgatója és kezelője”, sőt, hogy a Vatikánnak saját bankja is van..."
A Vatikán felmérhetetlen nagyságú vagyonára a legaljasabb módszerek felhasználásával tett szert: jegyet árult a mennybe. Nino Lo Bello, a Business Week volt római tudósítója, a Vatikánt óriási vagyona és az egész világot behálózó vállalkozásai miatt „a Tiberiszen fekvő iparmágnásnak” nevezi. Kutatásai szerint birtokában van a római ingatlanok egyharmada, és minden valószínűség szerint a világ legnagyobb részvényese, nem beszélve a különböző iparvállalatokról, az elektronikával, műanyag-feldolgozással, repülőgépekkel, vegyi anyagokkal foglalkozó vállalatokig.
1993 szeptemberében a Baltikum országaiba tett látogatása során „a pápa különösen kritikus hangon szólt a szabadjára engedett kapitalizmusról. Egyik beszédében azt mondta, hogy a kapitalista ideológia felelős minden ‘súlyos szociális igazságtalanságért’, és hogy a marxizmus ‘igazságmagva’ látni engedi a kapitalizmus hibáit”. Az ember csak csodálkozik azon a képmutatáson, hogy a katolikus egyház feje ilyen kijelentést tesz, és ugyanakkor saját egyháza a világ legnagyobb kapitalistája! Lo Bello azt javasolja, „hogy az egyháznak le kellene magáról dobnia a kegyesség palástját, és akkor legalább napvilágra kerülne, hogy mik a Vatikán érdekei pénzügyi kérdésekben”.
A fenevadon ülő asszony arra használta fel vagyonát és hatalmát, hogy alattvalói sorban tartson királyokat és nemzeteket, és hogy lemészároljon milliókat, akik ugyan a világi tekintélynek alávetették magukat, de nem azonosultak Róma eretnekségeivel. A mai napig is túlcsordul a pohár azoknak a vérétől, akik saját lelkiismeretük miatt mártírhalált szenvedtek hitükért.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
