"A Szent Hivatal [Inkvizíció] csökkentette Spanyolország hatalmát és lakóinak számát azáltal, hogy akadályt gördített a művészet, a tudomány, az ipar és a kereskedelem fejlődése elé, családok tömegeit kényszerítette arra, hogy elhagyják az országot, a zsidók és a mórok kiűzését szorgalmazta, valamint azáltal, hogy több mint 300 ezer embert áldozott fel a máglyán."
Jean Antoine Llorente A spanyol inkvizíció titkára, 1790-92.
"Az inkvizíció önmagában véve jó és konzerváló jellegű. Minden egyházi intézménynek egyetemes, eltörölhetetlen jellemzője; ezt látjuk Rómában, és minden olyan helyen, ahol az igaz Egyház hatalommal rendelkezik."
Comte Le Maistre, 1815.
"Sokkal jobb ateistának lenni, mint hinni egy olyan Istenben, aki az inkvizícióra áldását adja."
Egy katolikus hívő
A fejezetnyitó idézetek két merőben ellentétes véleményt képviselnek, jóllehet mindhárom katolikus emberek szájából hangzott el. A különböző nézetek közül azonban csak egy lehet igaz. Az igazságot János apostol látásából és a történelem krónikájából tudhatjuk meg. A fenevadon ülő asszony „részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől” (Jelenések 17,6). A kép szörnyű, de a történelem tökéletesen igazolja, hogy Rómára - és csakis Rómára - nézve minden tekintetben igaz.
Ahogy az iszlámot is néhány évszázaddal később, kínzással és halálbüntetéssel való fenyegetések közepette Európa minden lakosára ráerőltették a pogány kereszténységet, minden polgártól megkövetelték, hogy római katolikus vallásit legyen. Ha valaki nem volt teljesen elkötelezve a pápának, azt árulásnak tekintették, és halálbüntetés járt érte. Ez volt tehát az alapja milliók lemészárlásának.
Így aztán a római katolicizmus vált „a világ legüldözőbb vallásává..., [amely kötelezte] az uralkodókat, hogy rákényszerítsék a keresztény [katolikus] vallást minden alattvalójukra. III. Ince sokkal több keresztényt gyilkoltatott le egy délután, mint bármelyik római császár egész uralkodása alatt”. Will Durant nyíltan számol be a következőkről:
"Ha összehasonlítjuk az európai eretneküldözéssel, ami 1227-tól 1492-ig tartott, a Krisztus utáni három évszázad keresztényüldözése jelentéktelennek és humánusnak tekinthető. Mind történészként, mind keresztényként azt kell állítanom, hogy az inkvizíció - figyelembe véve a jelenkor háborúit és üldözéseit is - az emberiség történelmének legsötétebb időszaka volt, és olyan kegyetlenséget tárt fel, ami még egy vadállatban sincs meg."
Természetesen, nem minden hitehagyó vallja be nyíltan Rómához való hűtlenségét. Voltak titkos eretnekek is, akiket csak szorgalmas nyomozói munkával lehetett felkutatni. Erre találták fel az inkvizíció módszerét, ami az egyiptomi szerző, Rollo Ahmed szavaival élve „a legkegyetlenebb és legkönyörtelenebb intézmény, amit valaha is ismert a világ”, ami életeket, vagyont, erkölcsöt és emberi jogokat tett tönkre. Lord Acton, aki katolikus, az inkvizíciót a „gyilkos” szóval jellemezte, és kijelentette, hogy a pápák „nemcsak nagystílű gyilkosok voltak, hanem a gyilkosságot a keresztény egyház alapelvévé és az üdvösség feltételévé tették”.