„Vajon lesz-e bátorsága esőért imádkozni?... Ha igen,
és mégsem esik, akkor nem ő Illés. Ha viszont meghátrál, akkor fél megtenni és
ez szinte rosszabb. A prédikátor végül térdre hullt a
szószék mögött. Ilyen feszült figyelemmel még sohasem kísérték egy
imáját sem: "Istenünk, Atyánk, látjuk, milyen csapás alatt sínylődik ez a
föld... tekints rá irgalommal, és küldj esőt.."
A főpolgármester váratlanul szünetet tartott, majd ezt
mondta: "Menjetek haza gyorsan, mert nagy eső” zúgása hallatszik." De már
késő volt. Még fel sem kerekedett a tömeg, amikor az eső már vízesésként zúdult reájuk.”
A mai nemzedékből csak kevesen ismerik John Alexander Dowie szolgálatának megragadó és drámai történetét. Kétségtelen pedig hogy ennek az embernek sikerült a századfordulón felrázni a világot. Az élő Isten egyházát a társadalom figyelmének középpontjába állította, különösen ami Isten gyógyító erejét és a megtérést illeti. Akár egyetértett valaki Dr. Dowie-val, akár nem. annyi tény, hogy hihetetlen története rendíthetetlen hitet és igen erőteljes látást mutat. .Alexander Dowie szolgálatának köszönhetően sok-sok milliónyi megtérést jegyeztek fel. Bár élete tragikus véget ért, alig van életpálya, amely az övénél több energiát és életerőt sugározna. Apostoli szolgálata megváltoztatta a világot, s azáltal, hogy hitelt érdemlően bemutatta: Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké Úr, két világrészben is egymaga hívta ki és győzte le korának erősen hitehagyott, mélabús szellemét.
Hol képmutató és ellenkező klérussal, hol ádázul rágalmazó pletykalapokkal, máskor vérengző csőcselékkel vagy könyörtelen hivatalnokokkal szemben is Dowie állta a sarat. Apostoli elhívását Istentől kapott koronaként, üldöztetését kitüntetésként viselte.
John Alexander Dowie 1847. május 25-én, a skóciai Edinburgh-ban született. Hívő szülei, Mr. és Mrs. John Murray Dowie olyan nevet adtak neki, amelyhez - remélték - felnő majd: „John”-nak nevezték el, amely azt jelenti: „Isten kegyelmével”, és „Alexanderének", amely pedig ezt: „az emberek segítője”.
Csak a hit szemével nézve lehetett azonban elképzelni, hogy a nyomorban született kisgyermek számára olyasmit tartogat a jövő, mint ami később valóra vált. Az iskolából ugyan a gyakori betegeskedés miatt ki-kimaradozott, a kis Dowie borotvaéles felfogóképessége és lelkesedése mégis feltűnést keltett. Szülei abban a reményben nevelték és gyámolították, hogy Isten elhívja majd valamikor. Ima- és bibliatanulmányozó összejöveteleiken a fiatal Dowie is tevékenyen részt vett. Azt sem mulasztották el soha, hogy a szolgálatba is bevonják. Nagyon szerették; s a szülei nyújtotta biztonság kulcsfontosságú volt a kis John formálódásában.
Még csak hatéves volt, amikor elejétől végigolvasta a Bibliát. Amit olvasott, az olyan meggyőző erővel hatott rá, hogy mély gyűlölet alakult ki benne a szeszes italok élvezetével szemben. Skóciában akkortájt éppen egy mozgalom kezdett terjedni, amely az alkoholtól való tartózkodást hirdette, és Dowie - anélkül, hogy tudatában lett volna Isten munkájának az életében - maga is részt vett az alkoholellenes tüntetéseken; sőt egy beadványt is aláírt, amelyben kötelezte magát arra, hogy sohasem követ el visszaélést szeszes italokkal.
Közben a Biblia olvasását sem hagyta abba, és amennyire tehette, apját is elkísérte a „prédikációs utakra”. Egy ilyen utazás alkalmával találkozott egy Wright nevezetű egyszerű utcai prédikátorral, és az evangélium hallgatása közben a fiatal Dowie Jézus Krisztusnak adta a szívét.
Nagyon zsenge korban, már hétévesen érezte, hogy elhívást kapott a szolgálatra, de nem tudta még, mi módon válaszoljon rá.
