2013. április 18., csütörtök

David Wilkerson - A KERESZT ÉS AZ ÚJ SZÖVETSÉG 4.


JÉZUS GONDOT FORDÍTOTT ARRA, HOGY A HITBEN KISKORÚAKAT SOHA NE BEFOLYÁSOLJA AZ A TANÍTÁS, MELY SZERINT A HITHEZ JÓTETTEKET KELL KAPCSOLNI.

Krisztus tudta: nem engedheti meg, hogy tanítványai továbbra is ezt a testies tanítást higgyék és hirdessék. Különben a hitben gyermek megtérők azt gondolnák: „kiérdemelhetem az üdvösségemet”, és megpróbálnának azon munkálkodni, hogy elnyerjék Isten kegyét. Ez azt jelentené, hogy Krisztus kereszthalála hiába történne, és Isten örökkévaló céljai kudarcot vallanának.
Jézus azt is tudta, hogy miután tanítványaival elfogyasztotta a húsvéti bárányt, nemsokára ki kell innia az új szövetség poharát. Halála jelzi majd a végét a régi szövetségnek, amely a cselekedetekre és az emberi erőfeszítésekre épült, és amelyek Isten számára többé már nem lesznek elfogadhatók. Egyedül a benne való hit lesz az érdem.
Mit tett tehát ekkor Jézus? Máté elmondja, hogy Krisztus magához vont egy kisgyermeket, és a karjába vette. Szeretett volna tanítványainak nagyon világosan illusztrált tanítást adni. így szólt hozzájuk: „ezt mondta: Ámen, mondom nektek, hogyha meg nem változtok (fordultok) és nem lesztek olyanok(ká) mint a (kis)gyermekek, (egyáltalán) nem mentek be az Egek (Istenének) a Királyságába, aki tehát megalázza magát (kicsi lesz) mint ez a kisgyermek, az a nagyobb az Egek (Istenének) Királyságában, és aki befogad egy ilyen (kis)gyermeket az én nevemben, engem fogad be,” (Mt 18,3-5).
E három versben Jézus azt mutatja be, milyen kapcsolatot szeretne kialakítani népével. Ezt mondja: Nézzétek ezt a gyermeket! Ez az én jövendő egyházam. Ez a kisgyermek képviseli az összes új hívőt, aki gyermeki hittel jön majd hozzám minden népből, nemzetből és törzsből. Mondom nektek, hogy egyházamnak úgy kell viszonyulnia hozzám, mint ahogyan ez a kisgyermek teszi.
Nehogy félreértsük a dolgot! Jézus itt erős szemrehányást tesz tanítványainak. Amikor ezt mondja: „ha meg nem tértek”, a tanítványok talán csodálkoznak: Mi, térjünk meg? Hiszen mi az ő választott tanítványai vagyunk! Miről beszél a Mester?
Az a görög szó, amelyet Jézus használ itt a megtérésre, azt jelenti: éles fordulat. Jézus tehát ezt mondta ezeknek az embereknek: Sürgősen más irányba kell fordulnotok, éles fordulatot kell tennetek az Istenről való gondolkodásotokban. Mielőbb fel kell hagynotok azzal a vélekedéssel, hogy saját cselekedeteitek révén különleges helyet foglalhattok majd el a királyságomban. Ez a régi szövetség – és ez hamarosan véget ér.
Jézus végső csapást akart mérni erre a halálos tanításelegyre, hogy egyszer s mindenkorra kiírtsa a tanítványokból. Ezért a továbbiakban azt kérte a tanítványaitól, hogy alázzák meg magukat teljesen. Megparancsolta nekik: legyetek olyanok, mint a kisgyermekek! Ezt is hozzátette: rátok építem egyházamat. És ha bármi részt akartok benne, akkor olyan alázatosaknak kell lennetek, mint ez a kisgyermek, akit a karomban tartok.
Egyes keresztény tudósok szerint ebben az igeszakaszban Jézus arra próbál tanítani minket, hogy gyermeki magatartásra és hozzáállásra van szükségünk ahhoz, hogy istenfélők legyünk. En azonban nem olvasok ki ilyet ebből az igéből. Inkább azt gondolom, hogy Jézus két egyszerű dolgot kér tőlünk: tagadjuk meg önmagunkat, és minden bonyodalom nélkül szenteljük oda magunkat neki. Ha ezeket megtesszük, akkor leszünk az ő királyságának valódi szolgái. „aki tehát megalázza magát (kicsi lesz) mint ez a kisgyermek, az a nagyobb az Egek (Istenének) Királyságában, és aki befogad egy ilyen (kis)gyermeket az én nevemben, engem fogad be.”