Spurgeon - Ígéretek, amelyeket a Szent Szellem által birtokolunk

’Eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.’ 
(Ef 1,13-14) 

A szövetségben megígért dolgokat már ténylegesen és valóságosan a hívők birtokolják. ’Minden a tiétek.’ Az Atya őszintén mondhatja minden gyermekének, aki az Ő házában él: ’Mindenem a tiéd.’ Az örökség már a miénk; vagyis Isten ígéretében, az Úr Jézus által fizetett árban és az első szeretetben, amelyeket a Szent Szellem töltött belénk. Biztos ígéretében az Atya már ’megáldott minket mennyei világának minden szellemi áldásával a Krisztusban’: elhatározta, hogy nem csak a jövőben tesz gazdaggá minket, hanem már a jelenvaló életben megáld minket szeretete kincseivel. Az Úr Jézus nem csupán az eljövendő korokra tett minket egy mérhetetlen vagyon örököseivé, hanem már most kivehetjük belőle a részünket és élvezhetjük; ahogy az Írás mondja: ’Őbenne lettünk örököseivé is’ (Ef 1,11).

A Szent Szellem sokféleképpen eszköze annak, hogy már most miénk lehessen a megígért örökség. ’Eljegyzett pecsétjével.’ Biztosan tudjuk, hogy az örökség a miénk, és hogy mi magunk is a világ minden dolgának nagy Örököséhez tartozunk. Az, hogy a Szent Szellem munkálkodik bennünk a megszentelődés által, igazolja, hogy kegyelemben élünk, és örököljük a dicsőséget. Üdvösségünk összes többi tanúbizonyságán kívül van a biztos és kétségtelen bizonyíték, hogy az élő Isten Szelleme bennünk lakozik. Bűnbánat, hit, hívő élet, szent vágyak, égbe szálló sóhajok és kimondhatatlan fohászkodások – mindezek annak bizonyítékai, hogy a Szent Szellem különlegesen munkálkodik bennünk, az üdvösség örököseiben. A Szent Szellem belénk lehelte az életet, és ez Isten Királyságának nagy pecsétje számunkra. Nincs szükségünk álmokra, sem látomásokra, sem misztikus hangokra, sem törékeny érzésekre: a Szent Szellem általi ösztönzés és megújulás jobb pecsét, mint ezek. Az ígéret Szelleme nem készítené fel az embereket olyan áldásra, amit sohasem kapnak meg. Ő, aki elkészítette számunkra, biztosítja is azt az áldást, amelyre felkészített bennünket. A Szellem pecsétjének leghalványabb lenyomata jobb tanúságtétel arra, hogy részesedünk és osztozunk Isten népének örökségében, mint bármilyen elbizakodott következtetés, amelyet az önteltség von le délibábos képzelődéseiből.

A Szent Szellem nemcsak pecsétje, de záloga is az örökségnek. A Szent Szellem maga is fontos része a szentek örökségének, és az Ő birtoklása a tökéletesség, a menny és az örök dicsőség kezdete. Ő az örök élet, és ajándékai, kegyelme és munkálkodása a vég nélküli boldogság első részletei. A Szent Szellem birtoklásával magunkénak tudhatjuk azt a királyságot, amelyet a mi Atyánk örömmel ad a választottjainak.

Ez világossá válik, ha egy kicsit elgondolkodunk rajta. A mennyben szentség uralkodik, és világos, hogy – amennyiben már idelent szentté kíván tenni minket – a Szent Szellem belénk ültette a menny kezdeteit. A menny győzelem; és valahányszor legyőzzük a bűnt, a Sátánt, a világot és a testet, ízelítőt kapunk abból a nem halványuló diadalból, amelynek hallatán pálmaágakat lengetnek majd az Új Jeruzsálemben. A menny vég nélküli szombat; és kaphatunk-e jobb ízelítőt a tökéletes nyugalomból, mint az a béke és öröm, amelyet a Szent Szellem áraszt szét bennünk? Az Istennel való bensőséges közösség a megdicsőültek üdvösségének fontos alkotóeleme; és a Szent Szellem már idelent lehetővé teszi számunkra, hogy gyönyörködjünk az Úrban, és örüljünk üdvözítő Istenünkben. Az, hogy közösségünk van az Úr Jézussal minden kegyelmes tervében és céljában, és hasonlítunk hozzá az Isten és ember iránti szeretetben, szintén nagyban hozzájárul ahhoz, hogy tökéletes állapotban állhassunk a trón elé; és a szentség Szelleme ezen munkálkodik bennünk napról napra. Tiszta szívűnek lenni, hogy megláthassuk Istent, szilárd jelleműnek lenni, hogy megerősödjünk az igazságban, erősnek lenni a jóban, hogy legyőzzük a gonoszt, hogy megtisztuljunk önmagunktól, és mindenünket megtaláljuk Istenben – nem ezek-e a boldogító látomás legfontosabb áldásai, ha maradéktalanul megvalósulnak? És vajon nem kaptuk-e már meg ezeket az erő és a dicsőség Szellemétől, aki most is bennünk lakozik? De igen. A Szent Szellem által megtaláljuk ezeket a dolgokat, amelyeket keresünk. Benne a menny kezdete és a dicsőség napjának hajnala mosolygott ránk.

Tehát nem olyan ismeretlenek számunkra a megígért áldások, mint azt sokan állítják. Sokan ismételgetik papagáj módjára ezt a mondatot: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek’ (1Kor 2,9); de elmulasztják hozzátenni a rákövetkező mondatot ugyanabban az Írásban: ’Nekünk pedig kinyilatkoztatta ezeket Isten a Szellem által.’ Micsoda kegyetlenség félbevágni az Írás mondanivalóját! A Szent Szellem kinyilatkoztatta nekünk, amit szem nem látott és fül nem hallott: széthúzta a függönyt, lehetővé téve, hogy bepillantást nyerjünk a korok és nemzedékek elől elrejtett titkokba. Pillants bele Isten életébe saját lelkedben, az örök életbe, amelyet azoknak ígért, akik szeretik őt. A dicsőségben való élet csupán folytatása és természetes következménye a kegyelemben való életnek. Szemléld a megbékélést az engesztelés vére által, azt az örök békességet, ami az örök béke alapja. Pillants bele Isten szeretetébe, amely szétárad a hívő lélekben, és ízelítőt ad a boldogság kellemes illatából. A teljes bizonyosság mozdulatlan állandóságában és megszentelt derűjében figyelj a Paradicsom nyugalmának jövendölésére. Ha belső örömeink túláradnak és énekben törnek ki, meghalljuk a mennyei halleluja előjátékát. Ha meg akarjuk ismerni Kánaán szőlőfürtjeit, megmutatják azokat az érzelmek és a várakozások, mint amikor a Szellem vezérletével az ígéret földjére elment kémek elhozták nekünk a föld legfinomabb gyümölcseit!

Nemcsak lesz az örökségünk, de MÁR MOST A MIÉNK. Minthogy a Szent Szellem a miénk, máris birtokában vagyunk a tejjel és mézzel folyó földnek. ’Mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugalomba’ (Zsid 4,3). ’Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez’ (Zsid 12,22).
Mi más marad azok számára, akik Isten Fiában az isteni örökség részeseivé váltak, mint hogy méltók legyenek a felemelő, szent, mennyei elhívásra? ’Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül’ (Kol 3,1).