A hit - Isten Igéje alapján való
cselekedet. Amikor abbahagyta a cselekvést, azonnal süllyedni kezdett. Minden bizonnyal kételkedett is, mert Jézus
rászólt: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”. Valóban volt bizonyos hite, de ez
csak kis ideig hordozta őt. A csoda elkezdődött, de nem teljesedett ki. Sokszor
előfordul, hogy egy csoda elindul, de nem ér a tetőpontjára, mert az emberek
elkezdenek a körülményekre vagy a tünetekre nézni. Péter levette a szemeit
Jézusról, Isten Igéjéről, és azonnal elkezdett süllyedni. Figyeljétek meg,
hogyan reagált erre Jézus: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” A kétely
megfosztotta a legjobbtól, amit Isten akart neki adni. Jézusnak nem az volt
a szándéka, hogy Péter elsüllyedjen; úgy gondolta, együtt sétálnak majd vissza
a hajóba. Ne kritizáljátok Pétert, csak miután már jártatok a vizén és nem
süllyedtetek el! Akkor elfogadjuk a kritikátokat. (Egyébként se kritizáljatok
másokat.)
Az utolsó gyülekezetben, amelyet pásztoroltam,
anyagi gondjaink voltak. Már-már úgy tűnt, összecsapnak fejünk fölött a
hullámok. Egy kis újjáépítés, egy kis
részletfizetés, és kimerítettük a gyülekezet pénztárát. Minden harmadik évben
ki kellett fizetnünk az esedékes biztosítási összeget. Meg is kaptuk a felszólító
levelet, de a titkárnő eltette és elfelejtette. Amikor megtalálta, már szombat volt, és a határidő hétfőn lejárt. Ha nem
fizetünk, megszűnik a biztosításunk. Megígértem, hogy összegyűjtjük a
pénzt, de ez a háromévenként fizetendő összeg
túl nagy volt ahhoz, hogy egyetlen istentiszteleten összejöhessen. Vasárnap
este megmagyaráztam a gyülekezetnek, hogy fizetnünk kell. Megmondtam, hogy én mennyit ajánlok fel, és kértem,
hogy ők is tegyenek felajánlásokat szóban, hogy összeszámolhassuk a
pénzt, mielőtt beszednénk. Kb. nyolc perc alatt a teljes összeg együtt volt, a
tényleges gyűjtéskor pedig még ennél is többet számoltunk Össze.
Másnap feleségemmel a városban ebédeltünk az egyik
kávéházban. Gyülekezetemből egy hölgy volt a pincér azon a helyen a déli
órákban. Ezúttal is jött, hogy
felszolgáljon nekünk. Senki nem volt rajtunk kívül a teremben, még nem
kezdődött el a déli csúcsforgalom. Testvérünk miközben felszolgált, elmondta, hogy
neki nem tetszett, ahogy én előző este a gyűjtést levezettem. Elég élénken
hangot adott az érzéseinek. Egy szót sem feleltem, hagytam, hadd beszéljen.
Egész idő alatt, mialatt kiszolgált, morgolódott.
Végül, miután hálát
adtunk az ételért, elmondtam neki, hogy van még kifizetni valónk arra a hétre, és következő
vasárnap este újból lesz adakozás. Felajánlottam neki, hogy átveheti a gyűjtés rendezését, de ha nem tudja
összegyűjteni a szükséges pénzt, akkor a saját zsebéből kell állnia azt. Azt
mondta, hogy ez esetben nem fog eljönni a következő istentiszteletre. Ha nem
jön el - feleltem -, nyilvánosan be fogom jelenteni, hogy miért nincs ott, és
legközelebb felállítom, és akkor kell megtennie, amit előzőleg elmulasztott.
Megkérdezte, komolyan gondolom-e, amit mondtam. Igennel feleltem, erre
megígérte, hogyha mégsem teszem meg, soha többé nem fog kritizálni. Én viszont
elhatároztam már mindent, csak az Úr változtathatatta volna meg az
elgondolásomat.
A következő összejövetelen megkérdezte, hogy komolyan
gondolom-e még a szombati dolgot, és én még mindig komolyan gondoltam.
Megmondtam neki, hogy nem lenne szabad
kritizálnia senkit, csak ha már felülmúlta azt, akit kritikával illet.
Bevallotta, hogy nem tudna engem semmiképpen sem felülmúlni. Vasárnap reggel
ott volt, hogy vezesse az osztályát - vasárnapi iskolában tanított -, és
elmondta, hogy imádkozik, változtassam meg a szándékomat, de én egyáltalán nem változtattam meg, és nem is
akartam megváltoztatni. Az esti istentiszteleten megmagyaráztam a
gyülekezetnek, hogy miért van szükség a gyűjtésre, és bekonferáltam, hogy ez a
bizonyos testvérnő vezeti ma az adakozást. Erre felugrott, és azt mondta, hogy
ő adja majd az első összeget. Mielőtt bármit tehettem volna, az emberek
felálltak és követték a példáját, és mielőtt eszméltem, már megvolt a szükséges
összeg. Másnap a kávéházban megígérte, hogy soha többé nem fog kritizálni,
zárva fogja tartani a száját és egyáltalán nem fog azzal törődni, hogyan
vezetem a pénzgyűjtéseket.
Ne kritizáld az öreg Pétert, amíg nem jársz a vizén!
Látta az erős szelet és megijedt. A kétely és félelem kéz a kézben járnak,
de a hit és a szeretet is.