Évekkel ezelőtt,
1952 májusában az otthonomhoz közel prédikáltam egy sátoros összejövetelen. Feleségem és gyermekeim is velem
jöttek. Anyám megkérdezte, hova megyek, és amikor válaszoltam, felszólított,
legyek nagyon óvatos az úton, mert arra nagyon sok a baleset és a sérülés. Azt
is elmondta, hogy amikor én utazom, ó egész
éjszaka ébren van és imádkozik értem. Mindig várja, hogy megszólal a
telefon: baleset történt.
így szólt: „Fiam, tudom, hogy van hited, nekem soha
nem volt túl sok.” Ő is az „Isten Gyülekezete” egyház tagja, de beszédeivel
lerombolja Isten áldásait.
Amikor a család
összejön, mindannyian megegyeznek abban, hogy én egy két lábon járó csoda vagyok. Anyám úgy gondolta, hogy én
az úton minden percben imádkozom. De megmondtam
neki, hogy soha nem kérem, hogy az Úr legyen velem.
·
Most miért mondod
ezt, mi ütött beléd? - kérdezte.
·
Semmi, csak az
Ige - válaszoltam, amelyben ez áll: „El nem hagylak téged, sem el nem maradok
mellőled.” Ő azt akarta, hogy állandóan imádkozzam, hogy Isten velem legyen. De
felvilágosítottam, hogy nem úgy utazom, hogy közben üvöltök, kiabálok és
rimánkodom Jézusnak, hogy ne hagyjon el. Mielőtt útnak indulok, mindig
megvallom: „Mennyei Atyám, nagyon hálás vagyok a te Igédért, és nagyon boldog
vagyok, hogy Jézus velem van.” Elmondtam
anyámnak, hogy az angyalok mindig velem vannak: „Az Úr angyala tábort jár
az őt félők körül, és kiszabadítja őket” -jelenti a 34. Zsoltár. Jézus, Isten
és a Szent Szellem bennem vannak, ezért
énekelve, örvendezve utazom, hiszen az Úr már kijelentette, hogy a
gonosz nem lesz felettem úr. Egy svéd fordításban a 91. Zsoltár 10. verse így szól: „Egy baleset sem fog téged elérni.” („Nem
illet téged veszedelem.”)
Tehát amikor elmondtam anyámnak, hová is készülök
legközelebb, így szólt: „Fiam, ne vidd oda a feleségedet és a gyermekeket. Azt
hallottam a rádióban, hogy feketehimlő- járvány van abban a városban. És ha
rosszabbodik, bezárják a színházakat, uszodákat is.” De én megmondtam neki,
hogy az összejövetelt már megterveztük és megyünk, és azt is, hogy a gyermekeim
közül egyiknek sem lesz soha himlője. Erre kiugrott a székből, szívéhez kapott
és közölte, hogy nagyon megbántottam,
amiért így beszéltem, és tényleg nem érti, mi ütött belém, mi van velem.
Fel kellett világosítanom, hogy a 91. Zsoltárral már akkor beoltottam őket
himlő ellen, amikor megszülettek.
Hálás vagyok Istennek a vakcinákért, de azok soha nem
adnak 100%-os védelmet, én viszont tudok valamit, ami 100%-os védelmet ad: a
91. Zsoltár 10. verse: „Nem illet téged a veszedelem és csapás nem közelget a
te sátorodhoz.” A feketehimlő csapás, tehát a gyermekeim soha nem kaphatják
meg. Anyám erre azt felelte, hogy ismer egy nagyszerű prédikátort, akinek a fia
megkapta. Azt feleltem erre, hogy nekem a Bibliában kell hinnem, nem a tapasztalatokban,
és az is lehet, hogy az az ember nem ismerte a Biblia tanítását erről, és így
nem tudta elsajátítani Isten ígéretét. Megmondtam neki, hogy egyik gyermekem
sem lesz beteg. Hála Istennek nem is kapták meg, és nem is fogják megkapni.
Összes orvosi kiadásunk 37
dollár 50 cent volt: amikor a fiam megszületett, az orvos 25 dollárt kért, lányom születésekor pedig
12,50-et. A lányok fele annyit érnek, mint a
fiúk. (De ez csak vicc: más orvost hívtam, aki nem volt olyan drága.)
