Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának. Zsoltár 33:12
"Áldott" azt jelenti, boldog. Amikor egy nemzet elismeri, hogy Isten a legfelsőbb hatalom - az a nemzet áldott, boldog és békében élő nemzet lesz! Isten azokat az országokat áldja meg, amelyeket kiválaszt magának. MINDEN nemzetet arra választott ki, hogy megáldja őket. Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy az ő magja, Jézus által minden nép megáldatik. Isten minden országot meg akar áldani, de ezt csak akkor teheti, ha az országok Őt szolgálják.
Ha az Urat szolgáljuk, akkor az Övéi vagyunk, Ő pedig a miénk! Saját örökségéül választott bennünket. Az Ő tulajdona vagyunk. Az Énekek Éneke 2:16-ban a következőt olvassuk: "Az én Szerelmesem enyém, és én az Övé!" Milyen csodálatos - akár egy egyén, akár egy nemzet számára a mindenható Istenhez tartozni!
Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. 14 Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. Zsoltár 33:13-14
A mennyből letekint az Úr és látja az emberek fiait. Ez Isten ellátását jelenti. Az ellátás az isteni gondoskodás, ill. útmutatás megnyilvánulása. A következőt jelenti: Isten a föld minden teremtménye feletti gondoskodása és vezetése - a világegyetem, valamint az emberiség ügyeinek mindentudóan és bölcs jóakarattal való irányítása.
A Máté 5:45-ben a következőt olvassuk: "Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, Aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Isten MINDEN teremtményét szereti és gondoskodik róluk. Ez az Ő világa, az ördög a birtokháborító. Az Úr a földön levő minden életnek forrása, és Ő tartja fenn magát az életet. Amikor Isten szeretete rajtunk keresztül mások iránt megmutatkozik, mennyei Atyánk a világ iránt érzett szeretetét jelenítjük meg.
Az Úr a mennyből szemléli a föld egész lakosságát. Minden egyes embert lát. Ismeri őket és mindent tud mindegyikről - semmi sincs elrejtve Őeőle. Isten tudja az emberek reménységét, félelmeiket és szívük titkos kívánságait. Állandóan segítő kezet nyújt feléjük, és arra vár, hogy válaszoljanak szeretetére és könyörületességére.
Ő alkotta mindnyájuk szívét, és jól tudja minden tettüket. Zsoltár 33:15
Isten saját képmására teremtette az embert, és hatalmat adott neki, hogy saját képmására és hasonlatosságára szaporodjon. "Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára, és nevezé annak nevét Séthnek (I. Mózes 5:3). Isten nem termtette az embert bűnösnek, ill. testben, lélekben, szellemben tökéletlennek. Mindez a bűn által lépett be a világba, valamint azáltal, hogy az eredetileg tökéletesnek teremtett képességeket az ember nem rendeltetésszerűen használta. Az ember a saját hibája miatt jutott idáig. Mindannyiunkat olyan lehetőségekkel teremtett Isten, hogy képesek vagyunk azok lenni, aminek Ő teremtett bennünket. Mi hozzuk meg azt a döntést, hogy ezt a mércét nem ütjük meg. Az Úr figyel minket és minden cselekedetünket látja. Ő mindent a legjobban tud, és azt is tudja, hogy mi a legjobb a számunkra. Ha megállunk egy pillanatra és Istentől várjuk a vezetést és irányítást, akkor Ő magába az életbe és az áldásba fog vezetni bennünket. Minden ember, aki a földön megszületett ugyanazokkal a képességekkel és lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy az Atyával a megfelelő kapcsolatban legyen, és hogy az Ő áldásai élete minden területén megmutatkozzanak.
Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével; 17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. Zsoltár 33:16-17
A legnagyobb hadsereg sem tudja megmenteni a királyt, ha Isten nincs a királlyal. A király is csak egy ember - mint mindenki más -, és Isten védelme és jóakarata nélkül ugyanolyan korán életét vesztheti, mint egy közönséges katona. Ha az erős emberrel nincs Isten, az ereje nem fogja megszabadítani. A "ló" katonai erőre utal. Isten uralkodik minden nemzet felett, és Ő mozdít el helyükről, ill. támaszt királyokat (Dániel 2:21); ezért egy vezetőnek nem szabad a fizikai erejébe helyezni a reménységét. Legyünk akár vezetők, akár követők, a fent említett dolgok nem képezhetik reménységünk alapját - reménységünk Istenben nyugszik, és az Ő könyörületes ajánlatában, miszerint megment bennünket, ha bízunk Benne. A Példabeszédek 8:15-16-ban a következő áll. "Én Általam uralkodnak a királyok és az uralkodók végeznek igazságot. 16 Én Általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden bírái."
Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, 19 Hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. 20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és pajzsunk Ő. 21 Csak Őbenne vígad a mi szívünk, csak az Ő szent nevében bízunk! 22 Legyen, Uram, a Te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned. Zsoltár 33:18-22
Az Úr a mi segítségünk és pajzsunk! Nincs másban üdvösség; ezért nemzetként reménységünket Istenbe kell helyeznünk. Ha várjuk Őt, ha Őrá figyelünk és bízunk Benne, akkor bizodalmunk lehet, hogy bármi történjen is a világon, Ő megment, megszabadít, életben tart bennünket. Mivel bízunk az Úrban, Ő megszabadít minket. Szabadításakor pedig örvendezhetünk az Ő szabadításában.
Egy nemzet számára az egyetlen reménység az Úr Isten. Az országok kipróbálhatnak mindenféle a világi rendszer bölcsessége, ill. emberi erő adta lehetőséget, de kudarcot fognak vallani. Minél jobban hajszolják félrevezető útjukat - nemzetként és társadalomként annál nagyobb anarhiát fognak megtapasztalni. Ez történt a föld minden országával. Még mindig megpróbálnak ellenszegülni Istennel és saját személyes Bábeltornyukat felépíteni, de ez kudarcra van ítélve. Itt az ideje, hogy a namzet térdet hajtson, imádkozzon, engedelmeskedjen, és újra Istenbe helyezze bizalmát. Csak akkor fog helyreállni a szabadulás, a szabadság és a bővölködés.
Boldog nép az, amelynek Istene az Úr!
