2015. február 27., péntek

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Kegyelem, kegyelem és még több kegyelem 1.

Mielőtt elkezdenénk Isten kegyelmének megismerését, hadd meséljem el nektek, milyen volt életem, mielőtt az Úr kijelentést tett volna nekem arról, mit is jelent a kegyelem valójában.

Abban az időben nem sok kijelentésem volt még ezzel a témával kapcsolatosan, de ahogy a tanulmányaimban előrehaladtam, egyre inkább vágytam arra, hogy kijelentést kapjak az Úrtól. Ahogy ezeket a sorokat olvasod, arra buzdítalak, hittel kérd Istent, hogy adjon számodra kijelentést arról a fantasztikus dologról, amit hitnek hívnak.

Az Ige elkeserít

Amikor Isten elkezdte kinyilatkozatni nekem, mit is jelent valójában a kegyelem, ugyanolyan frusztráltnak éreztem magam, mint bárki más. Miért voltam olyan elkeseredett? Ennek több oka is volt, de az egyik nagyon elkeserítő dolog, akár hiszitek, akár nem, Isten Igéje volt.

Miért keserített el az Ige? Az ok nagyon egyszerű. Mint ahogy a hívőkkel ez gyakran megesik, megpróbáltam működtetni az Igét ahelyett, hogy hagytam volna, hogy az Ige működjön bennem. A következő dolog frusztrált az Ige miatt: folyton megítélt.

Tudod, rengeteg probléma volt az életemben, de nem igazán tudtam, hol gyökereznek. Azt gondoltam, valaki más okozza őket. Meg voltam győződve arról, ha mindenki megváltozna, és másként viselkedne, akkor végül boldog és elégedett lehetnék. De amikor elkezdtem tanulmányozni Isten Igéjét, kezdett megvilágosodni számomra, hogy az életem számos területén változásra van szükség. Minden üzenet, amit a rádióban, tévében, kazettán vagy istentiszteleten hallottam, azt sugallta, hogy változásra van szükségem.

Csupán az volt a gond, hogy nem értettem, mi a különbség a vádlás és a kárhoztatás között.

Amikor az Ige vádolt valami miatt, amit az Úr tervei szerint meg kellett volna tennem, mert a javamat szolgálta volna, jött az ördög, és folyton a fejemhez vágta a mulasztást, állandóan kárhoztatva engem. Olvastam Isten Igéjét, és tudtam, hogy változtatásra van szükségem, de akkor még nem ismertem Isten kegyelmét, ami képes ezt a változást véghezvinni bennem. Hívőként nem tudtam, hogyan nyissam meg az életemet az Úr Szelleme előtt, aki megcselekszi velem azokat a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük. Azt hittem, ezt nekem kell elvégeznem.

Próbáltam megváltozni, és olyanná válni, amilyennek az Ige szerint lennem kell. Nem tudtam, hogyan adjam át magam az Úr akaratának, és várakozzak Rá. Nem tudtam, hogyan változzak dicsőségről dicsőségre (II. Kor 3:18) és győzzem le lassan-lassan ellenségeimet (V Móz 7:22).

Miközben változni próbáltam, mindent meg akartam változtatni az életemben. Próbáltam megváltoztatni a férjemet, a gyerekeimet, az életkörülményeimet, mindent, amiről azt gondoltam, ezek a problémáim gyökerei. Próbálkoztam, és próbálkoztam és próbálkoztam egészen addig, amíg azt nem éreztem, hogy halálosan kiábrándult vagyok. Nagyon frusztráló dolog az, ha megpróbálsz tenni valamit valamivel kapcsolatban, amiről egyáltalán nem tehetsz.

Tulajdonképpen semmi mást nem tettem, mint Törvény alatt éltem, ami a Biblia szerint mindig frusztrációhoz vezet, és a folyamat eredménye a kiábrándulás és pusztulás lesz.


Fordította: Irén Berényi