2015. február 3., kedd

David Yonggi Cho - Az Úr imája - Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben 9.

Amikor Isten Atyánk lesz, megszabadulunk az erőtlenségtől. Erőnket meghaladó problémákkal szembesülve, meg kell emlékeznünk arról, hogy Isten a reménység Atyja és a hatalom Ura. Amikor a teremtő Isten Atyánkká lesz, a Belé vetett hit által mindent megtudunk tenni.

Jézus Istent mindig egy munkálkodó Atyának mutatja be. Az Ő szavaival élve: „Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Nekünk magunknak is szorgalmasan kell dolgoznunk Isten dicsőségére azzal a hatalommal, amelyet kapunk Tőle.

Jeremiás prófétát egy börtönudvar mély vermébe zárták. Szánalmasnak érezhette magát tehetetlensége miatt, de éppen ebben az időben kapott hatalmas kijelentést Istentől: „Ezt mondja az Úr, aki megteszi azt, az Úr, aki megvalósítja azt, hogy megerősítse azt, Úr az Ő neve. Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz. “ (Jer 33,2-3)

A Bibliában olvashatjuk azt is: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből.“ (Fil 2,13) Ez az ígéret bizakodóvá tehet minket minden hányattatás közepette is.

Atyánk kötelessége táplálni, ruházni, felnevelni és oktatni minket, hiszen nem a vér, a test vagy a férfiú akarata szült bennünket. Amikor őszintén kiáltunk Atyánkhoz, eltűnik az összes aggodalom és félelem, amelyet a Sátán rakott ránk. Helyette forrásként zubog fel a békesség és az öröm. A Biblia egyértelműen kimondja:

„Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. “ (Róma 8,14-16)

„Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van: mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy, hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat énnékem? “ (Zsid 13,5-6)

Az égvilágon semmitől sem kell félnünk, amikor Isten Atyánkká lesz. A „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" ima legelső szavai a félelemtől való szabadulást jelentik számunkra.