2015. február 20., péntek

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Bevezető 1.

A következőkben szeretnék néhány alapigazságot megosztani a kegyelemmel kapcsolatosan. A kegyelem Isten hatalmát és erejét mutatja, amelyet teljesen ingyen bocsát rendelkezésünkre azért, hogy valamennyi szükségünket betölthessük. Hit által nyerjük el, nem lehet megdolgozni érte. 

Őszintén hiszek abban, hogy ha elfogadod ezeket az igazságokat, gondolkodsz rajtuk, meg fogják változtatni az Úrral való közösségedet.

Az elmúlt évek során sok tanítást hallhattunk a hittel kapcsolatosan: mit jelent a hit, mit nem jelent, hogyan működjünk benne. Az igazat megvallva nem vagyok teljesen biztos abban, hogy sok hívő valóban érti a hit lényegét. Ha tényleg annyit tudnánk a hitről, mint állítjuk, sokkal több győztes életnek lennénk tanúi, mint most.

Ahhoz, hogy tudjuk, mit is jelent a hit, világosan meg kell értenünk, mit jelent a kegyelem. Egy olyan, az Úrtól származó látást, Igét szeretnék veletek megosztani, amely pontosan meghatározza a kegyelem fogalmát, és a hívő ember életében betöltött szerepét.

Az igazat megvallva Isten kegyelme nem egy bonyolult, kétértelmű dolog. Nagyon egyszerű, épp ezért értelmezik rosszul olyan sokan. Semmi nincs, ami hatalmasabb lenne Isten kegyelménél. Tulajdonképpen a Bibliában minden – az üdvösség, a Szent Szellemmel való betöltekezés, az Istennel való közösség, mindennapi életünk győzelmei – ezen alapul. Kegyelem nélkül semmik vagyunk, semmink sincs, nem tudunk semmit tenni. Isten kegyelme nélkül nyomorultak és reményvesztettek lennénk.

A Lukács 2:40 szerint a gyermek Jézus… pedig növekedett és erősödött szellemben, beteljesedett bölcsességgel és Isten kegyelme [támogatása és szellemi áldása] volt rajta.

Ebben az igében minden benne van, amitől boldogok, egészségesek, prosperálók (felvirágzóak) és sikeresek lehetünk keresztény életünk során. Gyakran beszélünk arról, mennyi mindenre van szükségünk, de igazából csak egy dolog van, ami kell nekünk, és ez a dolog ugyanaz, amire Jézusnak is szüksége volt: erősnek kell lennünk szellemben, telve kell lenni Isten bölcsességével és kegyelmével.

Ha engedjük, hogy Isten kegyelme teljes uralmat vegyen az életünk felett, semmi sem lesz számunkra lehetetlen. Kegyelem nélkül semmi sem lehetséges.

Ahogy Pál írta kortársainak, minden, amik vagyunk, amit teszünk, amink van, Isten kegyelmének köszönhető. Bár gyakran megvalljuk Pállal együtt, hogy „mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem”, tudnunk kell, hogy ez csak az Úr kegyelme által történhet meg.

Pál az efézusbelieknek írt levelében (Ef 2:10) olvassuk, hogy „… az Ő [saját] alkotása vagyunk, Krisztus Jézusban teremtve [újjászületve] azért, hogy elvégezhessük azokat a jó cselekedeteket, amelyeket előre elkészített Isten számunkra, hogy azokban járjunk [azért, hogy jó életet élhessünk, amelyet Ő már előkészített és elrendezett számunkra]”. A zsidókhoz írt levél szerzője úgy fogalmaz, hogy a mi munkánkat Isten már a „… világ megalapításától kezdve” (Zsid 4:3) előkészítette számunkra. A fenti igék alapján elmondhatjuk, hogy Isten már születésünk, sőt, a világ megteremtése előtt kiválasztott minket és eltervezte életutunkat. Ezért nem helyes a „mi szolgálatunkról” beszélni, hiszen ez úgy hangzik, mintha ezt saját elképzelésünk alapján vállaltuk volna fel, és saját ügyességünknek és képességeinknek köszönhetően tudnánk ellátni. A János 15:5-ben Jézus azt mondja: „nálam nélkül [a velem való élő szövetség nélkül] semmit sem cselekedhettek”.

Ahelyett, hogy minden nap eldicsekednénk hatalmas erőnkkel, tudásunkkal, hatalmunkkal, csodás eredményeinkkel, inkább kezdjük a napot a következő megvallással: „Uram, itt vagyok, készen állok mindarra, amit Te el akarsz végeztetni velem ma. Kiüresítem magamat, és engedem, hogy kegyelmet rááradjon az életemre és képessé tegyen engem mindannak az elvégzésére, amit cselekedni akarsz velem. Teljesen Rád bízom magam, Uram. Csak azzá válhatok, amivé Te engedsz engem válni, csak azt fogom birtokolni, amit Te szánsz nekem, csak azt tudom megcselekedni, amire felhatalmazol engem, Atyám. Minden győzelem, amit kivívok, a Te dicsőségedet szolgálja, nem az én érdemem”

Mindannyian az Úr kiválasztott edényei vagyunk, amelyeken keresztül Ő elvégzi a munkáját. Isten munkatársai vagyunk. Micsoda fantasztikus kiváltság ez! Megengedi nekünk, hogy osztozzunk az Ő dicsőségében mindaddig, amíg nem feledkezünk meg arról, hogy nélküle semmit sem cselekedhetünk.

Fordította: Irén Berényi