2013. augusztus 15., csütörtök

Derek Prince - Jézus megízlelte a halál minden szakaszát 13.

Jézus elveszítette a közösséget, hogy mi beléphessünk ebbe a közösségbe - ez a szellemi élet első szempontja. Szeretném most átnézni a Zsidó levél 13,5-öt, mert itt van az érem másik oldala, hogy Jézus elhagyatott, elvágatott, hogy minket soha ne hagyjon el Isten.

"Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete, elégedjetek meg azzal,
amitek van, mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled."


Jézust elhagyta Isten, eltávozott tőle. Miért? Hogy te és én, a hívők soha ne legyenek elhagyatva, hogy tőlük soha ne távozzon el Isten. Másodszor, van fizikai életünk. Két egymás után következő szakaszban van életünk fizikai testünkben, először most, de a testünk most halandó. Feltámadáskor viszont a testünk átváltozik halhatatlan testbe. Nézzük meg a Róma 8,11-et.

"De ha Annak szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által."

Ez nem a feltámadott testre vonatkozik, hanem a halandó testre, feltámadott élettel. Ez különbség. Ugyanez nagyon szépen benne van a 2 Korinthus 4,10- 11-ben. Nem a jövőről szól, hanem a jelenről.

"Mindenkor testben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mibennük munkálkodik, az élet pedig tibennetek." 

Tehát ez van most. Halandó test, de feltámadott élet, amely megnyilvánul bennünk. Nemcsak bennünk van, hanem meg is nyilvánul az életünkben. Például isteni gyógyulással, isteni életerővel, fizikai erővel, de nem ez a végső állomás, hanem a megváltozott test. Az 1 Korinthus 15,51-53 a feltámadásról szól, amely még nem történt meg.

"Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára." 

Ez a változás a jövőben lesz, de ez azáltal vált lehetővé, amit Jézus megtett a kereszten, ez a betetőzése Jézus munkájának az örökkévalóságban: örökkévaló élet Isten jelenlétében. Az 1 Thesszalonika 4,16-17-ben angolban "riadód helyett "kiáltás" szerepel. Ez lesz az a nap, amikor az Úr kiáltani fog.
Jó lesz hallani! Az arkangyal valószínűleg Gábriel, és lesz harsona is. Három hang lesz: az Úr hangja, kiáltása, az arkangyal szózata, és isteni harsona. Néhányan azt mondják, hogy az Isten nem tud kiáltani, de azt mondhatom nektek, hogy igenis tud. És a 17. versben:

"Azután mi, aki élünk, akik megmaradunk elragadtatunk azokkal együtt, a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."

Tehát nem a felhőkben, hanem a felhőkön. Feltámadás, elragadtatás mindig a felhőkön keresztül történik. Jézus is így ment, mi is így megyünk, és a két tanú is, ezt mondja az Ige. Tehát nem közönséges felhőről van szó, ami esőt hoz, hanem egy különleges felhőről. Nem lennék meglepve, ha lenne benne tüzes szekér. A tetőpontja a megváltásnak, hogy mindenkor az Úrral leszünk az örökkévalóságban Isten jelenlétében. Nézzünk meg a Jelenések könyvében egy nagyon szép részt, az utolsó két fejezetben, amely Isten tervének a befejeződését mutatja.

Jelenések 21,1-5: Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala, és a tenger többé nem vala. (Nem volt elválasztás többé, sem keserűség.) És én, János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített
menyasszony. (Hiszem, hogy ez a gyülekezet, nem a menny, hanem a gyülekezet, amely lejön a mennyből. Ez lesz Isten állandó tartózkodási helye. Egyik fő célja Istennek a gyülekezettel, hogy legyen egy állandó tartózkodási helye.)
És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.

Ez a megváltásnak a betetőződése.