2016. április 20., szerda

Tóth Eszter - „Alakítás” vagy alakulás 2.

Megdöbbentő igazságokra világít rá, ha belegondolunk az ara­nyozott dolgok és a tiszta arany közötti különbség mibenlétébe. Jeruzsálemmel kapcsolatban egymás után két­szer említi a Biblia, hogy "tiszta arany, hasonló a tiszta üveghez”, illetve másodszor: „...mint az átlátszó üveg." (21,17.21.) Babilonról szintén kétszer mondja, hogy csak aranyozott. (17,4; 18,16)

Gyermekkoromban ámulva néztem a híres barokk templomok régi, nagy ,,arany” szobrait, de aztán édesapám elmagyarázta, hogy ezek csak aranyozottak, belül mindegyik fa. Egy lovasszobrot tetőtől talpig be lehet vonni arannyal egy ötforintos nagyságú darabból, ha azt megfelelő technikával kinyújtják. Ez az aranyfüstlemez önmagá­ban olyan vékony, hogy át lehet látni rajta, és nem védi meg a tűztől a fából készült szobrot. Csak az marad meg a tűzben, ami kívül-belül arany.

A Szentírásból világosan kiderül, hogy Babilon meg akarja tévesz­teni azokat, akik nem ismerik Istent: ő az igazihoz nagyon hasonló hamisítvány. De ha alaposabban megnézzük mindkettőt, óriási különbségeket találunk: Babilon parázna, Jeruzsálem szent. Az előbbi olyan vadállaton ül, amely tele van istenkáromló nevekkel, az utóbbi alapkövein a Bárány apostola­inak neve szerepel. (Lásd: Ef 2,20: „Föl­építtettetek az apostoloknak és próféták­nak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus.”) Babilon kelyhe utálatos­sággal és tisztátalansággal van tele, de a szent városba semmi ilyesmi nem juthat be (Jel 21,8; 21,27).

Már az Ószövetségben is megtaláljuk ennek előképét: a parázna asszony külsőségeiben a menyasszonyt utánozza. Az Énekek énekében a vőlegény így dicséri a menyasszonyt: „Mily igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! (...) Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglalta­tott forrás, bepecsételt kútfő! A te cseme­téid gránátalmás kert, édes gyümölcsök­kel egybe, ciprusok nárdusokkal egybe. Nárdus és sáfrány, jó illatú nád és fahéj, mindenféle tömjéntermőfákkal, mirha és aloes, minden drága fűszerszámok­kal. "Más fordításban: „Milyen szépek a szerelmeid, húgom, menyasszonyom! Milyen jók a szerelmeid - jobbak a bor­nál, a keneted pedig illatosabb minden illatszernél! (...) Bezárt kert a húgom, a menyasszonyom; bezárt forrás, lepe­csételt kút. Hajtásaid: gránátalmakert, ízletes gyümölcsökkel; henna nárdussal. Nárdus, sáfrány és fahéj, töm­jén, mirha, áloé és mindenféle egyéb fűszerek (4,10.12-14).

Ugyanakkor a Példabeszédek köny­ve leírja, hogy a parázna asszony mi­ként csábítja el az ifjút: „Megvetettem heverőmet egyiptomi szövésű takarók­kal, beillatosítottam az ágyamat mirhával, áloéval és fahéjjal.” (7,16-17) A menyasszonyhoz hozzá tartozik a jó illat, Pál azt mondja rólunk, hogy „Krisztus jó illatja vagyunk” (2Kor 2,15). Ezzel szemben a parázna asszony illatszerekkel kelleti magát, amelyek nélkül nem tud érvényesülni.

A metaszkhématizó ige negyedszer és utoljára pozitív értelemben fordul elő az Újszövetségben: „Aki elváltoz­tatja (szó szerint: átalakítja majd) a mi nyomorúságos testünket, hogy ha­sonló legyen az ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, amely által maga alá is vethet mindene­ket” (Fil 3,21). Pál itt kifejezetten a tes­tünkről beszél, valószínűleg ezért hasz­nálja a külső átalakulásra utaló görög kifejezést (vö.: szkhéma = forma, küla­lak, külső megjelenés).

A másik változást, a belső átalakulást a metamorfoó igével jelöli az Újszövet­ség, amelynek aktív alakja azt jelenti: átalakít, passzív alakja pedig: átalakul, átváltozik. Ez a kifejezés is a meta előtagból (lásd fent), valamint a morfoó igé­ből áll. A szó aktív jelentése: alakot vagy formát ad valaminek,; a passzív pedig: alakot ölt. (Ez szerepel a Gal 4,19-ben: „Gyermekeim! kiket ismét fáj­dalommal szülök, míglen kiábrázolódik (vagy alakot ölt) bennetek Krisz­tus.")

A metamorfoó ige szintén négyszer szerepel az Újszövetségben. Kétszer Jé­zussal kapcsolatban (Mt 17,2 és Mk 9,2) , amikor az evangéliumok beszá­molnak az Úr megdicsőüléséről: „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pé­tert, Jakabot és Jánost, és - csak őket egyedül - fölvitte egy magas hegyre, és ott átváltozott előttük, s a ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenné a föl­dön egyetlen kelmefestő sem tudta volna fehéríteni.” (Mk 9,2-3) Jézus olyannyira megváltozott, hogy Péter nem is tudta, mit beszél a rémület miatt, amit a szent­ség és dicsőség váratlan megjelenése kiváltott belőle (Mk 9,5-6.).

Pál minket is ilyen változásra buz­dít: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy meg­vizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”. Más fordításban: „És ne alkalmazkodjatok ehhez a korhoz, ha­nem változzatok át értelmetek megújulásával, hogy elfogadjátok, mi Isten jó, tetsző és tökéletes akarata.” (Róm 12,2)

Ugyanezt a görög szót használja Pál, amikor elmondja Isten ránk vonatkozó csodálatos tervét: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra el­változunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.” (2Kor 3,18) Kívánom, hogy ezt a valóságos át­változást mindannyian megtapasztal­juk!

Forrás: Hit Infó III/10.