A gyógyító mozgalom gyökerei a XVII. századi Európába, az ún. „KVÉKEREKIG"-ig nyúlnak vissza. Ezek az angol hívők a nevüket onnan kapták, hogy gyülekezetük tagjai gyakran „rázkódtak" (quaking) a Szent Szellem ereje alatt.
A konzervatív Angliában ez meglehetősen furcsa látvány lehetett, mindenesetre csoportjukban hatalmas csodák történtek, első vezetőjüknek, George Foxnak kézrátétele által. Azt, hogy nem akármilyen események voltak a kvékerek gyülekezetében, két dolog is bizonyítja. Egyrészt a csodálatos gyógyulásokat tartalmazó feljegyzések, amelyek mint a "Csodák könyve" váltak ismertté. Másrészt a hivatalos egyházak olyan példátlan méretű üldözése - ráadásul mind a puritánok, mind az anglikánok részéről - aminek eredményeképpen még Angliát is el kellett hagyniuk, és a XVII. században Amerikában telepedtek le.
Azt nem tudjuk, hogy itt is rázkódtak-e vagy sem, mindenesetre - mivel egymást „barátnak" szólították - „Barátok Társasága" (Society of Friends) néven váltak ismertté. Az azonban köztudott róluk, hogy a gyógyulások továbbra is természetesek voltak közöttük, és GEORGE FOX híres és nagyon elismert szolgálattal rendelkezett Amerikában. Európából a jó vallásos atyafiak nem csupán a kvékereket üldözték el, hanem a Sir Alexander Mack által alapított „Atyafiak" nevű gyülekezetet is, akik német pietisták voltak, és az 1700-as évek elején menekültek át Amerikába.
Az egyik legfontosabb tanításuk a Jakab 5,14-15-ben szereplő igék alapján a betegek olajjal történő megkenése volt. Ez a gyakorlatuk ellentétben állt azzal az egyházi gyakorlattal, amely az olajjal való megkenést mint „utolsó kenetet" használja. Az „Atyafiak" ugyanis a Biblia alapján azzal a hittel tették mindezt, hogy a hitből való imádság felsegíti a beteget. Az „Atyafiak" így kenték meg a betegeket, és azok halálos betegségeikből is meggyógyultak.
A korai európai gyógyítók egyik legfontosabb képviselője, EDWARD IRVING, a Nemzeti Skót Egyház lelkésze (Regent Square, London) ugyancsak Britanniában szolgált. Irving a gyógyulást elvető és a gyógyító keresztényeket üldöző egyházak számára világosan kifejtette, hogy a probléma gyökere az irigység, a baj igazi forrása pedig az, hogy a pásztoraik hitetlenek. A hitetlen lelkészek pedig nem képesek felkészíteni a hívőket Isten gyógyító erejének az elfogadására. Ez a valódi oka annak, ha egyházukban nem tapasztalják meg Isten természetfölötti beavatkozását, megfosztva híveiket egy olyan áldástól, ami egyébként jog szerinti örökségük. Irvingnek ez a véleménye nem hatotta meg a tradicionális egyházak képviselőit, miután a történeti feljegyzésekben azt olvashatjuk, hogy befolyása ettől kezdve az 1830-ban - föltehetőleg általa - alapított Katolikus Apostoli Egyházon keresztül érvényesült Angliában. Edward Irving gyülekezetében egyébként 1830-tól kezdődően, a természetfölötti gyógyulások mellett, a nyelveken szólás ajándékát is kezdték megtapasztalni. Majdnem száz évvel a pünkösdi mozgalom előtt a gyógyítás üzenete Európában ugyanúgy a Szent Szellem keresztségre vezette el a hívőket, mint később Amerikában. Irwingről még anynyit fontos tudnunk, hogy meghatározó személyiség volt John Alexander Dowie életében.
Az európai gyógyítók munkássága nem maradt elszigetelt jelenség. Ahol a csodák elkezdődtek, folytatódtak tovább is. Így Angliából hiába üldözték el a kvékereket, az ismertté vált gyógyulások széles bázist teremtettek az isteni gyógyulásba vetett hit számára, és a szigetország továbbra is nyitott maradt a hitből való gyógyulás üzenetére. Hasonlóképpen a német gyógyítók nyomán a kontinens belsejében alakult ki a másik centrum. Az üldözések időnként alábbhagytak, de a csodákkal arányosan mindvégig a mozgalom kísérőjelenségeihez tartoztak.
Európában hagyományosan sok evangéliumi keresztény élt a menedéket adó svájci hegyek között. A gyógyító mozgalom másik európai központja az „Atyafiak"' szülőföldjével, Németországgal együtt, Svájc lett. Ez abból is látszik, hogy az európai gyógyító mozgalom három legnagyobb alakja közül Blumhardt Németországból, míg Trudel és Stockmayer Svájcból származott.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.
Az egyik legfontosabb tanításuk a Jakab 5,14-15-ben szereplő igék alapján a betegek olajjal történő megkenése volt. Ez a gyakorlatuk ellentétben állt azzal az egyházi gyakorlattal, amely az olajjal való megkenést mint „utolsó kenetet" használja. Az „Atyafiak" ugyanis a Biblia alapján azzal a hittel tették mindezt, hogy a hitből való imádság felsegíti a beteget. Az „Atyafiak" így kenték meg a betegeket, és azok halálos betegségeikből is meggyógyultak.
A korai európai gyógyítók egyik legfontosabb képviselője, EDWARD IRVING, a Nemzeti Skót Egyház lelkésze (Regent Square, London) ugyancsak Britanniában szolgált. Irving a gyógyulást elvető és a gyógyító keresztényeket üldöző egyházak számára világosan kifejtette, hogy a probléma gyökere az irigység, a baj igazi forrása pedig az, hogy a pásztoraik hitetlenek. A hitetlen lelkészek pedig nem képesek felkészíteni a hívőket Isten gyógyító erejének az elfogadására. Ez a valódi oka annak, ha egyházukban nem tapasztalják meg Isten természetfölötti beavatkozását, megfosztva híveiket egy olyan áldástól, ami egyébként jog szerinti örökségük. Irvingnek ez a véleménye nem hatotta meg a tradicionális egyházak képviselőit, miután a történeti feljegyzésekben azt olvashatjuk, hogy befolyása ettől kezdve az 1830-ban - föltehetőleg általa - alapított Katolikus Apostoli Egyházon keresztül érvényesült Angliában. Edward Irving gyülekezetében egyébként 1830-tól kezdődően, a természetfölötti gyógyulások mellett, a nyelveken szólás ajándékát is kezdték megtapasztalni. Majdnem száz évvel a pünkösdi mozgalom előtt a gyógyítás üzenete Európában ugyanúgy a Szent Szellem keresztségre vezette el a hívőket, mint később Amerikában. Irwingről még anynyit fontos tudnunk, hogy meghatározó személyiség volt John Alexander Dowie életében.
Az európai gyógyítók munkássága nem maradt elszigetelt jelenség. Ahol a csodák elkezdődtek, folytatódtak tovább is. Így Angliából hiába üldözték el a kvékereket, az ismertté vált gyógyulások széles bázist teremtettek az isteni gyógyulásba vetett hit számára, és a szigetország továbbra is nyitott maradt a hitből való gyógyulás üzenetére. Hasonlóképpen a német gyógyítók nyomán a kontinens belsejében alakult ki a másik centrum. Az üldözések időnként alábbhagytak, de a csodákkal arányosan mindvégig a mozgalom kísérőjelenségeihez tartoztak.
Európában hagyományosan sok evangéliumi keresztény élt a menedéket adó svájci hegyek között. A gyógyító mozgalom másik európai központja az „Atyafiak"' szülőföldjével, Németországgal együtt, Svájc lett. Ez abból is látszik, hogy az európai gyógyító mozgalom három legnagyobb alakja közül Blumhardt Németországból, míg Trudel és Stockmayer Svájcból származott.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.
