John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 11.

Beszéljünk most csak a gyülekezetről. Most mondjátok meg! Akárkire ránézünk, találunk hibát benne! Kérdezzétek meg a feleségemet rólam, megmondja rögtön! Tudjátok miért? Mert Isten tökéletlen edényeket használ fel és ruházza fel őket hatalommal. És minél nagyobb egy szolgálat, annál jobban láthatóak a kis hibák. Hadd mondjak egy példát – ezen a héten új házba költöztünk, az Úr kegyelméből. Kilenc évig éltünk egy házban, és Isten gondoskodott egy újról. Tudjátok, ez a ház gyönyörű, valaki ebből a gyülekezetből építette, és tényleg gyönyörű a ház. De tudjátok mit? Megtehetném, hogy besétálok abba a házba és teljesen figyelmen kívül hagyom a szépségét, és azt mondhatom, hogy ‘Mi az a folt a falon??!’ ‘Van egy kis lyuk ott az ajtó mellett!’ Elképesztő, hogy mennyire hajlamosak vagyunk erre a magatartásra a testünkben, ha ezt szabadjára engedjük. Pont így működik ez a gyülekezetben is. Vannak, akik így szólnak, ‘Hát a pásztor már nem is engedi, hogy a Szent Szellem ajándékai működjenek a gyülekezetben!’ ‘Nem engedi, hogy mindenki szabad legyen!’ ‘Hűű, viszont az a gyülekezet ott, a tanítás friss és új, és stb…’ JÉZABEL! Megpróbál kivonni téged az alól a befedezés alól, amit Isten adott neked. Értitek ugye? Nem arról beszélek, amikor Isten szól hozzád, hogy menjél egy másik helyre, nem erről beszélek. De én nem látom, hogy az Úr így működne. Nem látok az Új Testamentumban sem olyan embereket, akik ide-oda ugráltak gyülekezetek között. Úgyhogy, amit csinál ez a szellem az az, hogy megpróbálja elérni, hogy te ne vesd alá magad a pásztorodnak és az ő hatalmának, ami alá Isten helyezett téged. Menjünk együtt a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetéhez, 17 vers: Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és vessétek alá magatokat, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.

Feltűnik, hogy arra hívja fel a figyelmet, hogy engedelmeskedj és vesd alá magad? És kiről is beszél? Az elöljárókról, ugye?! Tehát a szellemi hatalmakról, ugye? És mit mond még, ha nem teszed, kinek lesz rossz? A vezetődnek vagy neked?? Neked, ugye?! Szóval feltűnik, hogy arra hívja fel a figyelmet, hogy engedelmeskedj és vesd alá magad? Nézzetek rám! Miért mondja Isten, hogy engedelmeskedj és vesd alá magad? Azért mert lehet, hogy megteszel mindent, amit tőled kérnek, azaz engedelmes vagy, de közben nem veted alá magad!! Az engedelmesség a cselekedeteinkre utal, az alávetettség pedig a szív állapotára utal!

Emlékszem, jártam egy gyülekezetbe Texasban, ahol én voltam a gyülekezet pásztorának helyettese 4 és fél évig. És egy idő után én is elkezdtem látni a pásztor hibáit – egy kis repedés itt, egy kis karcolás ott, és elkezdtem azokra fókuszálni. És volt egy másik házaspár is abban a gyülekezetben a személyzetben és összejöttünk és együtt kritizáltuk a pásztort – CSAK éppen mi ezt tisztánlátásnak és helyes megítélésnek neveztük! Tudjátok, mindenki tud kritizálni, kell hozzá két szem és egy bűnös elme. Értitek, mit mondok? Annyira elegem van, amikor keresztények a kritikájukra ráhúzzák, hogy tisztánlátás, vagy helyes ítélőképesség. Akarjátok tudni mi a helyes ítélőképesség? A Filippi levélben az van leírva, hogy ‘A ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó.’ Szóval, ha kész vagy meghalni valakiért, akkor vagy abban a helyzetben, hogy helyesen tudd megítélni őt! Jézus képmutatóknak és kígyóknak nevezte a farizeusokat, de utána felment a keresztre hogy meghaljon értük. Úgyhogy, ha legközelebb „tisztán látsz” vagy „megítélsz” valakit, kérdezd meg magadtól, hogy meg tudnál-e érte halni? És ha a válasz, az hogy nem tudnál meghalni érte, akkor ’Te most kritizálsz!’ Mert Isten szeretete ha benned lenne, arra késztetne, hogy letedd az életed értük. És a helyes megítélés egyedül akkor lehetséges, ha szeretetben gyökerezik. Értitek?