Csoda?
Azokat, akik elutasítják az átlényegülést, azzal vádolják, hogy nem hisznek a csodákban. Valóban, „Istennél minden lehetséges” (Máté 19,26; Márk 10,27), de még ennél az állításnál is figyelembe kell venni Isten természetét és a realitást. Isten nem változhat egy démonná, nem lehet Belőle Sátán, és nem is hazudik (Titus 1,2). Isten nem válhat az univerzummá sem, ugyanis az ő természete által elkülönül és jól el is különíthető a világegyetemtől, így aztán lehetetlen panteizmusról beszélni.
Hasonlóképpen egy csodának is a kézzelfogható realitás határain belül kell működnie. Egy ostya, ami Krisztus testévé és vérévé „változott át”, és mégis megőrzi eredeti tulajdonságát és állapotát, nem tesz eleget a csoda egyik alapvető követelményének: nem felismerhető, és így nem Isten dicsőségére van. Mivel az ostya és a bor változatlan marad, az állítólagos csoda is láthatatlan marad.
A csoda azonban mindenki számára nyilvánvaló (a béna jár, a vak lát, a vihar lecsendesedik, a halott feltámad stb.), különben senki nem tudná, hogy valóban megtörtént, és senki nem dicsőítené Istent azért, amit tett.
Természetesen Isten át tudná változtatni az ostyát emberi, hús-vér testté. Keresztelő János is azt mondta, hogy „Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak!” (Máté 3,9; Lukács 3,8), csakhogy ha megtenné, akkor a kövek többé már nem maradnának kövekhez hasonlóak, és nem maradnának érintetlenek az alkotóelemeik sem. Fiak lennének! Az ostya esetén azonban nem ilyen átváltozásról van szó. Az ostya Krisztus testévé válik, de „látszólag ostya marad”.
Ilyen „csodáról” nem olvasunk az Igében. Amikor a Vörös-tenger kettévált, hogy a zsidók száraz lábbal tudjanak átkelni, egyértelmű volt a zsidók és az egyiptomiak előtt is, mindannyian látták, és mindenki megértette, hogy ez Isten ereje által történt. Ha ez az „átváltozás csodájához” hasonlított volna, akkor a helyzet a következő: a Vörös-tenger „megnyílt”, bár látszólag ez nem történt meg, a zsidók száraz lábbal „sétáltak” át, bár látszólag át kellett úszniuk. Tegyük fel, hogy Jézus meggyógyította a vak embert, de mégis úgy tűnt, hogy nem lát, vagy feltámasztotta ugyan a halottat, csak éppen az azt a látszatot keltette, hogy továbbra is teljesen élettelen. Talán nevetségesek ezek a
feltételezések? Pedig pontosan ilyen az „átváltozás csodája” is!
Vegyük például azt a csodát, ami a galileai Kánában történt, amikor Jézus a vizet borrá változtatta. Amikor a násznagy megkóstolta, így kiáltott a vőlegénynek: „...te a jó bort ekkorra tartottad” (János 2,10). Mi lett volna, ha ezt mondja: „Ez nem bor, hanem víz!” A szolgák azonnal válaszoltak volna: „Nem, uram, ez bor.” A násznagy jól méregbe jött volna, és bizonyára így kiáltott volna: „Ne próbáljatok engem félrevezetni! Ez úgy néz ki, mint a víz, olyan is az íze, ez nem más, mint tiszta víz!” Tegyük fel azonban, hogy a szolgák továbbra is kitartanak amellett, hogy ami előttük van, az nem víz, hanem bor. Jézus csodát tett: átváltoztatta a vizet borrá, bár látszólag az továbbra is víz maradt. Ilyen „csodáról” nem olvasunk a Bibliában! Ha Róma továbbra is kitart állítása mellett, nagyon nehezen tudja majd továbbra is lepel alatt tartani e nyilvánvaló hitetést.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
