R. Liardon - John Alexander Dowie 15.

Egy vezetőre nem az üldöztetés terü­letén vár a legnagyobb próba, bár sokan elbuknak itt. Úgy vélem, az egyik legve­szélyesebb csapdává a hatalom és a siker válhat. Soha nem juthat eszünkbe efféle gondolat: „Ez az! Megcsináltuk!” Az Is­tentől származó eredményeket pedig nem használhatjuk arra, hogy rákényszerítsük a hatalmunkat másokra. A si­ker nagyon sok válaszút és kockázatos vállalkozás elé állít bennünket. Ha elve­szünk a siker nyújtotta sokféle lehetőség közepette, szellemi állóképességünk fejlesztéséről pedig lemondunk, bennün­ket is elragadhat a „forgószél”. Az erő használatával nem boríthatunk fátylat a múltra. Valahányszor eljutunk egy ma­gasabb szintre, újra és újra meg kell alapoznunk állhatatosságunkat. Emiatt van, hogy bizonyos gyülekezetek eljutnak egy pontig, s ott vagy elkényelmesednek, vagy széthullanak.

A vezetők figyelmét túlontúl lekötik az előttük megnyílt lehetőségek, és nem fordítanak időt és fáradságot arra, hogy ők és a gyülekezeti ta­gok közelebb kerüljenek Istenhez.
Ha engedelmeskedünk Istennek, törvényszerű, hogy eredmények­re jussunk - ne féljünk hát a sikertől! Ám ahhoz, hogy tudjunk bánni a sikerrel, le kell horgonyoznunk a Szellem erejében, s az Ő vezetésé­re kell hallgatnunk - nem mehetünk a magunk feje után! Csak a Szel­lem ereje és Isten iránti éhségünk tehet képessé arra, hogy kitartóan teljesítsük parancsait, és utat törjünk a következő szinthez.

Dowie hamarosan már az utolsó idők megújult egyháza Első Apos­tolának nevezte ki magát. Családnevét elvetette, s az okmányokat azontúl így írta alá: „John Alexander, Első Apostol.” Utolsó prédiká­ciója közben azonban a szószék mögött szélütés érte, nem sokkal azu­tán, hogy ilyenképpen előléptette magát. Ezután - míg Dowie valahol külföldön gyógyulást keresett - Sión városában egy gyűlést szervez­tek, hogy kiszavazzák.
Utolsó leheletéig küzdött e határozat ellen, de pozícióját többé nem volt képes visszanyerni. Annyit megengedtek neki, hogy még több évig éljen otthonában, a Siló Házban - míg 1907. március 9-én el nem költözött az örökkévalóságba. V. V. Barnes bíró ekként számolt be haláláról:

„John Alexander a földön töltött utolsó éjszakáján szelle­mében újra itt állt ezen az emelvényen, s népe egybegyűlt sokaságához szólott. Egész éjjel prédikált - azt gon­dolta-, hogy ezrek előtt hirdeti az evangélium üzenetét.
Amint e régi igazságokat szólta... időnként elszunnyadt, de időről időre fölébredt, s akkor újra prédikált. Amikor a pirkadat lénye derengeni kezdett, életében utoljára dicsé­retet énekelt - ‘A kereszt katonája vagyok’ címűt. A jelen­lévők azt figyelték, mik lesznek utolsó szavai. Ezt mond­ta: ‘Eljött a millennium; ezer évre visszatérek.' Ezek vol­tak utolsó szavai; a legutolsó mondat, amit kiejtett a száján."

Hogyan végződhetett ilyen szomorúan egy oly nagyszerű életút? Vajon kaphatunk választ erre a kérdésre? A válasz - újra csak ez a véle­ményem - a következő: a szellemi elvek félreértése miatt. Dowie-t Isten küldte Chicago városába. Amíg ott élt, és küldetését teljesítette, a fejedelemségek és hatalmasságok nem árthattak neki. De a hatalom iránti vágynak engedve elhagyta a várost, s ezzel szabad kezet adott az ördögnek, hogy tönkretegye őt. Amikor elhagyta azt a helyet, amely­hez elhívása kötötte; az ellenség becsapta, majd lerombolta az egész világra kiterjedő befolyását; megölte egyik családtagját, tönkretette há­zasságát - s miután testét megverte a betegség „összes létező fajtájá­val”, magát Dowie-t is elpusztította.

Hűségesnek kell lennünk ahhoz az eredeti tervhez, amelyet Isten az életünkre szabott, mert ez szabadítja föl a kenetet. Engednünk kell, hogy Ő határozza meg: milyen úton-módon teljesedjék be ez a terv. Dowie-nak talán gyülekezeteket és bibliaiskolákat kellett volna építe­nie egy egész város helyett. Áldásos befolyása alatt így ezrek és ezrek nőttek volna föl a szolgálatra. Mindennek ellenére Dowie békességben költözött az Úrhoz. Akik vele voltak végső óráiban, azt állítják: koráb­bi éveinek hite még egyszer felcsillant. Sokan pedig arról beszélnek, hogy szelíd, szeretetteljes emberré vált, s mintha mázsás súlyok emel­kedtek volna fel róla. Sión Városa ma is áll Illinoisban, de testületi ve­zetés irányítja, mondván, hogy „senki sem léphet egymaga Dr. Dowie nyomdokaiba.”