2017. február 7., kedd

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 2.

És mi a helyzet Istennel magával, az ember Alkotójával? Álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el az Ő kezdetéről – illetve azt kellene mondjam, kezdetlenségéről. Az Ige kijelenti Róla, hogy „öröktől fogva való”. Ha nem született – ha senki nem alkotta meg Őt – akkor hogyan vált azzá akivé lett? Hogyan fejlődött?

Az igazság az, ahogyan a zsoltáros mondja, Ő nem lett Istenné, hanem „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2) Gondolkozzunk el ezen egy kicsit. Ha így teszel, ez az intellektuális gondolkodásodat frusztrálni fogja, hiszen ahogyan a zsoltáros mondja „Senki sem foghatja fel az örökkévalóságot.”

Az igazságnak ez a kijelentése, ami a mi természetes értelmünk számára felfoghatatlan, azt a mi Teremtőnk a szívünkbe helyezte. Az örökkévalóságot a szívünk ismeri. Ez minden egyes emberrel vele születik. Ez az amiért „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”. Jegyezd meg, hogy az Ige nem azt mondja „az ő elméjében”. Sok olyan ateista van, akik határozottan elutasítják Isten létezését, szívükben mégis tudják, hogy Ő van, mivel ez örökre oda plántáltatott. Az ő szívük még nem keményedett meg annyira, hogy az teljesen eltorzult állapotba legyen.

Volt egy barátom, aki évekkel ezelőtt hűséges ateista volt - vagyis, ő úgy gondolta. Senki sem tudta őt meggyőzni. Egy napon, fogta és kitépett egy Bibliát munkatársa kezéből, a földre dobta, rátaposott, átkozva azt az embert és a Bibliát. Azzal vádolta ezt a keresztény embert, hogy agyatlan és gyenge. Később, évekkel azután, hogy ateistának vallotta magát, mellkasi fájdalmakban szenvedett. Az orvosok egy felderítő műtétet hajtottak végre rajta, mikor azonban felnyitották azonnal vissza is zárták és elmondták neki, hogy kevesebb, mint huszonnégy órája van hátra.

Azon az éjszakán, miközben az ágyon feküdt, rádöbbent, hogy egy örökkévaló helyre fog távozni és ez közel nem az a hely volt, ahol végezni szerette volna. Hogyan tudta mégis mindezt, ha soha senkinek nem engedte meg, hogy a Szentírásból meggyőzze? Lehetséges, hogy az örökkévalóság a szívébe plántáltatott? Ahogyan az Ige az emberiségről állítja „Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök, Isten az ismeretét a szívükbe helyezte” (Róma 1:19 – TLB fordítás alapján).

Azon az éjszakán a barátom szíve leállt. Elhagyta a testét és egy mély, sötét helyre ereszkedett le. Olyan vastag volt a sötétség, hogy úgy érezte, mintha felöltözte volna azt; egy pislákoló fény se volt látható. Miután úgy tűnt, hogy valahová lezuhant, gyötört lelkek szörnyű kiáltásait kezdte hallani. Egy hatalmas erő a pokol kapujához húzta, amikor hirtelen visszatért a testébe. Újraéledt.

A következő nap felhívta az egyetlen keresztény embert akit ismert. A barátja eljött hozzá, és kihirdette Jézus Krisztus megváltásának jó hírét. Ez az ember befogadta Jézus Krisztust az életébe, elfogadta mint Urát és Megváltóját, majd a barátja imádkozott a gyógyulásáért. Három héttel később, kisétált a kórház ajtaján. Még évtizedekig élt, mielőtt az örök jutalom helyére távozott volna. Egy két lábon járó csoda volt.

Ateistaként ez az ember azt állította, hogy nincs Isten, mégis az örökkévalóság el volt ültetve a szívébe. Másrészről a bolond az, aki nemcsak mentálisan utasítja el Istent, hanem aki szívében ellenkezik is, megkeményedett lelkiismerete miatt. Az elérhetetlenné válik.

Az egy dolog ha keményen ragaszkodunk a saját intellektusunkba vetett hithez. Ezen lehet változtatni. Azonban az egy más dolog, ha teljesen megkeményítjük szívünket. A The New Unger`s Bible szótár így határozza ezt meg: „A Szentírásban a `bolond` elsődlegesen az a személy, aki minden istenfélelmet elűz és úgy gondolkodik és cselekszik, mintha nyugodtan figyelmen kívül hagyhatná Isten igazságának örökkévaló elveit.”

Lehet, hogy a bolond tulajdonképpen mentálisan elismeri Istent, de szívében elutasítja létezését, és ez reflektálható arra, ahogyan ő él. Isten félelme az, ami elérhetővé tartja szívünket a Szent Szellem számára. Ha ez elveszett, nem marad remény. Pál azt mondja, ”Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.” (Apcsel 13:26) Csak azok, akik félik Istent, képesek meghallani az örökkévaló élet szavait.

Az örökkévalóság tehát a szívünkbe lett ültetve, mégis lehetetlen azt az elménkkel felfogni. Ahhoz, hogy definiálni tudjuk, arra kérlek, hogy a szíveddel kezdj el hallgatni. Hogy ennek az egész könyvnek a hasznából részesülj, ugyanazon dolgok szükségesek számodra is. Mit kell ehhez tenned? Először is, ismerd el, hogy szükséged van a Szent Szellem segítségére és kérd Őt, hogy támogasson. Ő a te belső emberedhez fog szólni, nem pedig a fejedhez.

Fordította: Diana En Arnoud Jan