Amikor olvasod az evangéliumokban, hogy Jézus együttérzésre indult, azt mondja a Biblia összeszorult és összetört a szíve, a legsebezhetőbb része csupasszá, meztelenné vált. A föld összes lényét megrázta, minden élet forrása remegett, a szív minden szeretete kitört és a kitartó gyengédség kifürkészhetetlen mélységei mutatkoztak meg ott. Keresztény életünknek semmi értelme, ha a legmélyebb énünkben nem hiszünk abban, hogy Jézus nemcsak azt tudja mi bánt bennünket, hanem ismeri, kutatja, hogy mi a bánatunk és mi a fájdalmunk. Népéhez szóló védőbeszédje a következő: "Gyere te sérült, megfélemlített, mérges, magányos és üres ember és ott találkozom veled, ahol élsz. És szeretni foglak, olyannak amilyen vagy, nem olyannak amilyennek lenned kellene ...mert sosem leszel olyan amilyennek lenned kellene." Valóban hiszed ezt? Minden rossz fordulattal, amit elkövettél a múltban, a hibáiddal, az önzőségeddel, a becstelenségeddel és a romlott szereteted pillanataival? Igazán hiszed, hogy Jézus Krisztus szeret téged? Nem az illetőt melletted, nem az egyházat és nem a világot, hanem Téged szeret, ha megérdemled, ha nem, ha hűséges vagy ha nem. Szeret Téged reggel, mikor feljön a Nap és szeret Téged este mikor esik az eső. Elővigyázatosság, sajnálat és határok nélkül szeret. Nem számít mi történt veled sosem fog az irántad érzett szeretete megszűnni. Ez az Evangéliumok Jézusa.
Az élő Krisztus egyértelműen túláradóan demonstrálta irántunk érzett hatalmas szeretetét. Bebizonyította nekünk - megtestesülésében- készségesen lemondva kiváltságairól és mennyei dicsőségéről átvánszorogva ennek az átkozott bolygónak a sarán, trágyáján és mocsarán. Levetette Dicsőségét és örök fenségét, mint egy kabátot és megszületett egy marha bőgéssel és báránybégetéssel teli, szalma illatú istállóban fekvő földi jászolba. Istállóba született, hiszen egy báránynak végül is ott kell megszületnie. Megtestesülésében azt mondta: Bebizonyítom, hogy a barátod vagyok, mert olyanná válok, ami te vagy." Nem egy humanizált istenség. És nem is egy istenített emberi természet. Teljesen Isten ugyanakkor teljesen ember. A szövetségével is bizonyította szeretetét. A vallásos tömeg megvette azért a szokásáért mert "rossz hírű" emberekkel vacsorázott. Nem volt hajlandó tartani a távolságot. Nyíltan megengedte a parázna asszonynak, hogy megmossa a lábát. Szabadon elfogadta a vámszedők vacsora meghívását. Mennyei kezét tisztátalan leprásokra helyezte. Mindennap felkelt és nyakig belemászott a mosatlan, tisztességtelen, szennyezett, fertőzött, korrupt, összetört, megfélemlített és megsérült emberiség hordáiba. Nem hátrált meg megrökönyödve taszító és iszonyatos gonoszságunkat látván. Ő felénk futott és átölelt a karjaival bennünket. Ő a jogfosztottakhoz jött. A sérülteket kereste fel. Felkarolta a társadalom perifériájára szorított embereket. Így szeretett bennünket "annyira"!
Fordította: Nagy Andrea
