2017. február 9., csütörtök

Reinhard Bonnke - Szellemek megkülönböztetése 4.

Maga az Úr tehát, az apostolok, Filep és a többi tanítványok mindnyájan kiűzték a démonokat, de csak úgy, ha az emberek e célból odajöttek, vagy társaikat odahozták hozzájuk - nyilvánvalóan azért, mert tudták, mi a problémáik forrása. A démonok jelenléte rendszerint valamiféleképpen érzékelhető, jóllehet az ördög kerüli, hogy szembetűnő módon viselkedjen. Különféle okkult és fizikai megnyilvánulások nagyon jól rámutatnak jelenlétére - ez azonban sokszor neki is kellemetlen. Jobban szeret a sötétben meghúzódni, vagy akár a világosság angyalának maszkírozni magát. Az is igaz azonban, hogy akik démonok befolyása alá kerülnek - például úgy, hogy a „szellemi vezető" fedőnév alatt gonosz szellemeket hívnak be az életükbe -, nem mindig látják át a helyzetet ilyen tisztán. A sötétség erői rendszerint inkognitóban szeretnek tevékenykedni. Jézus is erre figyelmeztetett, mondván, hogy „hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is". Még akikben familiáris szellemek vagy „szellemi vezetők" tevékenykednek is, rendszerint nem dühöngenek úgy, mint a gadarénus megszállott, akit a démonok légiója kis híján szétszaggatott - Jézus azonban kiűzte őket. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezek a tisztátalan szellemek ragaszkodnak azokhoz, akik a sötétség szellemeihez fordulnak segítségért, vagy halottakkal próbálnak kapcsolatot teremteni. A szellemek megkülönböztetésének ajándéka a megcsalattatás minden más formája ellen is fegyverként szolgál.

Sokféle tanítás van ma forgalomban, melyek igazságként hangzanak és jónak tűnnek, de akár több ponton is különböznek az evangéliumtól. Ott van például az a népszerű tanítás, hogy tulajdonképpen mindnyájan szentek vagyunk, Isten gyermekei, és csak annyit kell tennünk, hogy ezt tudomásul vesszük, és máris egy önmagunkat messze meghaladó szinten élhetünk - ezt nevezik a pozitív gondolkodás erejének. Az egész olyan jónak és tetszetősnek tűnik. Kétségtelen, hogy a kisebbrendűségi érzés nagyon rossz dolog, a bűnök őszinte megvallása és az üdvösség teljes szívből való elfogadása azonban dicsőséges és igen hatékony orvosság erre - az Isten-fiúság örömteli meggyőződésével töltve be a hívő szívét. Nem lehet azonban a dolgot így rövidre zárni. Ahhoz, hogy új életben feltámadhassunk, előbb a kereszt lábánál kell alázatos szívvel megtérnünk. A szellemek megítélésének ajándéka elválasztja még a látszólag jót is az igazán jótól.

Okkult figyelemelterelés

Nehéz felfogni, miért köti le az okkultizmus oly nagy mértékben a keresztények figyelmét. Vannak persze olyan helyek - ahogy én is tapasztalom, különösen Afrikában -, ahol a démonok tevékenysége mindennapos realitás, és az ember egy hatalmas csatatéren találja magát. Az ellenség azonban rendszerint a fizikai megnyil­vánulásoknál jóval szélesebb fronton támad. Legjobb, ha Pál példáját követjük, ahogy már az imént is rámutattunk! Ő mindaddig nem foglalkozott a démonizált személyekkel, míg a szituáció meg nem kívánta. Jól szívleljük meg, hogy a „démon-vadászatnak" egyáltalán nem találni apostoli példáját, egyeseket viszont annyira lenyűgöz és magával ragad, hogy már nem is foglalkoznak az emberi szív közönséges hitetlenségével; nem prédikálják az evangéliumot, az Isten Igéjét - ami pedig a Szellem kardja, az egyetlen támadó fegyver, amit Pál az Efézus 6-ban a szellemi fegyverzet felsorolásakor megemlít. Barátom, Ray McCauley egyszer ezt mondta: „Egyesek inkább már démon-centrikusak, sem mint Krisztus-centrikusak."

Smith Wigglesworth mindig az Istenbe vetett hitet prédikálta, manapság azonban egyes „szakértők" már semmi másról nem tanítanak, csak démonokról, sőt már egész iskolák alapultak „Isten teljes tanácsa" helyett a démonológia tanára. Magatartásukat azzal az ingatag érvvel próbálják igazolni, hogy a Biblia keveset tanít a gonosz szellemek kiűzéséről, ezért - a Szentírás fogyatékosságait kiküszöbölendő - szükséges a tapasztalatok alapján tanítani. Ezzel szemben a 2Péter 1,3-4 úgy nyilatkozik, hogy Istennek „nagy és becses ajándékaiban megvan „minden, ami az életre és kegyességre való".

Rendkívül veszélyes gyakorlat fejlődhet ki ebből. Sokan szeretik felvenni a szellemi bokszkesztyűt, és dühödten, vészjósló fellépéssel igyekeznek farkasszemet nézni Sátánnal, erőszakosan parancsokat üvöltözve akár órákon át. Egy ilyen démonológus azt mondta egy 24 éves diáklánynak, hogy nincs más megoldás: A démonokat ki kell verni belőle! A lány reményekkel telve alávetette magát ennek a megaláztatásnak, de semmi javulást nem tapasztalt. Ilyeneknek nem szabadna történniük - mindez egészségtelen, cseppet sem építő, és még csak nem is hasonlít a Biblia által elénk tárt képhez. Néhány erőszakos ördögűzés emberhalálhoz és bírósági eljáráshoz vezetett. A sajtó is beszámolt egy londoni és ausztráliai esetről. A legtöbb esetben azonban a parancsoló szón kívül másra nincs szükség, ahogy az újszövetségi szabadító szolgálatok példáiban is láthatjuk. Az ördög pedig közben tovább folytatja valódi tevékenységét, ami messze túltesz a kísértetkastélyok legendáin, és egész nemzeteket taszít a tévelygés útjára.

Isten munkájába minden kétséget kizáróan beletartozik a démonok kiűzése. Afrikai evangélizációs kampányaink során nem egyszer jutottunk olyan területekre, ahol még a minket körülvevő légtér is tele volt démonokkal. Az ilyen helyeken virágzik a varázslás és a boszorkányság. Nemrégiben néhány démonizált férfi varázslatokat próbált rám bocsátani, és egész éjjel a szállodánk körül táncoltak. Mikor azonban prédikálni kezdtem, és kiejtettem Jézus nevét, démonok sokasága jajdult fel azonnal, az általuk uralt személyek pedig vonaglani és visítozni kezdtek, hogy megakadályozzák az Ige hirdetését. Ilyenkor soha nem hagyom abba a prédikálást, hiszen éppen ez az ördög stratégiája. Lehet, hogy ötven-hatvan emberben a démonok jeleneteket rendeznek, a többi százhatvanezer azonban az evangéliumot akarja hallani! Munkatársainkat kiképeztük, hogy az ilyen dé­monizált személyeket elvezessék, és a tömegtől távol foglalkozzanak velük, hogy az evangélium üzenete zavartalanul haladhasson előre. Nem azért megyünk oda, hogy jeleneteket rendezzünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük!