2012. január 29., vasárnap

John G. Lake: Kalandok Istennel 7.

Tudományos képzettségem formális elismeréseként abban a kiváltságban volt részem, hogy bejáratos lehessek klinikákra, és gyakran éltem is a lehetőséggel.
Egy alkalommal egy kísérletsorozatnak vetettem alá magam. Nem értem be azzal az ismerettel, hogy Isten gyógyít - tudnom kellett, hogyan teszi. Elmentem az egyik nagy kísérleti intézetbe, ahol alávetettem magam egy kísérletsorozatnak.

Először a fejemre kapcsoltak egy berendezést, amely az agyhullámokat regisztrálta.
Többek között a 23. zsoltárt kezdtem ismételni, hogy az elmém megnyugodjon, és a rezgések kitérése a lehető legalacsonyabb legyen. Ezután a 31. zsoltárt mondtam el, majd Ézsaiás 35. fejezetét, a 91. zsoltárt és Pál Agrippa előtt elmondott beszédét.
Ezután világi irodalom következett: Tennyson egyik művét mondtam fel, a „Könnyű dandár támadásá”-t, végül Poe „Holló”-ját. Közben a szívemben azért imádkoztam, hogy a megfelelő lélektani pillanatban Isten kenjen fel Szent Szellemmel.
A nehézséget az okozta, hogy nem állhattam ellene, hogy szavalás közben a Szent Szellem rám szálljon. Amikor végeztem a „Holló”-val, a kísérletek elvégzésével megbízott személyzet ezt mondta: „Ön ritka jelenség. Emberi lénynél még sohasem mértünk ilyen széles hullám-tartományt.”
Valójában nem erről volt szó. A dolog nyitja abban rejlett, hogy Isten Szelleme olyan mértékben szállt le rám, hogy érezhettem a mozgását magamban.

A szívemben így imádkoztam: „Úr Isten, ha csak két másodpercre is megengeded, hogy a Szellemed mennyei villámként átjárja a lelkemet, tudom, valami történni fog, amit ezek az emberek még sohasem láttak.”
Amikor a költemény utolsó sorait adtam elő, Isten Szelleme hirtelen lecsapott rám, és kitört belőlem a dicsőítés és a nyelveken szólás. A műszer mutatója kilendült a legfelső határig, és halvány fogalmam sincs róla, milyen értéknél állapodik meg, ha följebb mehetett volna.
- Sohasem láttunk ehhez hasonlót! - mondták a professzorok.
- Uraim - feleltem -, ez a Szent Szellem működése volt.