2012. január 19., csütörtök

John G. Lake: Kalandok Istennel 5.

Amikor egy héten át az egyik dél-afrikai gyülekezetben prédikáltam, egy este egy amerikai hölgy is jelen volt, akinek a fia Iowa államban lakott. Mielőtt az összejövetel elkezdődött, behívott a szolgálati helyiségbe. Elmondta, hogy éppen akkor kapott levelet a menyétől; azt írta, hogy a hölgy fia, aki egyetemi professzor volt, a jelek szerint tüdőbajos lett. Arra kényszerült, hogy föladja az állását, és már igen elgyengült állapotban volt.
Ahogy az anyával beszélgettem, láttam, ő is úgy hiszi, hogy tüdőbajos a fia, és meg fog halni, hacsak meg nem gyógyul gyorsan.
Visszamentem a gyülekezeti terembe, és amikor imádkozáshoz készültünk, odaléptem az anyához az emelvény végén, és elkértem tőle a levelet. A kezembe vettem és letérdeltem, közben minden jelenlevőt arra kértem, hogy ők is csatlakozzanak hozzám abban a hitben, hogy Isten meggyógyítja a férfit.

Mintha az Úr felemelte volna a szellememet, már egyáltalán nem voltam tudatában mind-annak, ami körülöttem zajlott.
Egyszerre csak ott álltam a fiatalember otthonában, Johannesburgtől közel tízezer mérföldre. Egy szénkályha mellett ült, az ölében egy két év körüli kisfiúval. Alaposan szemügyre vettem. „Az arcod kemény - mondtam magamban -, a lelki érettség vagy a szellemi élet nyomai nem láthatók rajta, de ahogy a fiadhoz ragaszkodsz, az javít a képen.”
A felesége vele átellenben ült az asztalnál, és egy magazint olvasott. „No, veled aztán törököt fogott” - jegyeztem meg magamnak, őt figyelve.
A férfi mögött állva kezemet a fejére tettem, és csendben imádkoztam, hogy Isten járja őt át gyógyító kenetével, és állítsa helyre az egészségét - hogy maga is áldásul lehessen, és az édesanyja szíve megvigasztalódjon.

Nem tudom, hogyan tértem vissza. Egy pillanat alatt tudatosult bennem, hogy ott térdelek a pódiumon a gyülekezetben. Hallhatóan imádkoztam, és Isten Szellemének sűrű jelenléte nyugodott az embereken.
Úgy hat héttel később hírét vettük, hogy a fiatalember egészen jól van. Felépülése pontosan abban az időben kezdődött el, amikor tízezer mérfölddel távolabb a gyülekezetünkben imádkoztunk érte.