(2,3) A héber szó (kodesh) azt jelenti „elkülöníteni", ennélfogva: „megszentelni".
(2,3) Eddig a Biblia Isten nevének megjelölésére az „Elohim" szót használta. A 4. verstől kezdve a „Jahve" (az Úr) név szerepel, és néhány további fejezetben is ez fordul elő.
(2,4) Gyakran mondják, hogy az 1Móz 2,4-25 egy második tudósítás a teremtésről, s ez különbözik az 1Móz 1,1-2,3-tól. Valójában azonban az a helyzet, hogy az 1Móz 1 az egész világ teremtését mondja el, belefoglalva a férfi és asszony teremtését is, míg az 1Móz 2 csupán a férfi és asszony eredetét írja le anélkül, hogy megismételné a teremtés történetét, amelyről az 1Móz 1 szól. Így nem említ semmit a világosság keletkezéséről, a vizek elválasztásáról vagy a nap, a hold és a csillagok megalkotásáról. Nem írja le a növények és az állatok teremtését sem.
1Móz 2,8-at tévesen úgy is magyarázzák, hogy az a növényvilág teremtését írja le, holott az csak egy különleges kert növényeinek elültetését mondja el. A 19. verset is gyakran félremagyarázzák, mintha másik leírása volna egy olyan állatvilág teremtésének, mely nem az ember teremtése előtt, hanem azután következett be, pedig csak rámutat azoknak az állatoknak a teremtésére, melyeket Isten Ádám elé vitt. Értelmetlen dolog arra gondolni, hogy a kert ültetése (8. v.) nem történt meg az ember megalkotása előtt (7. v.). A kert „ültetése" és az állatok „formálása" az eredeti héberben régmúlt idejű igékkel szerepel (ültette volt, formálta volt).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
