A hazugság hiábavaló
Bármilyen nehéz is szembenézni az igazsággal a kényszerítő kívánságok háza táján, egyszerűen meg kell tenned, ha valaha is úrrá akarsz lenni fölöttük! Amíg azt is tagadod, hogy egyáltalán valami komoly probléma van az életedben, addig nem reménykedhetsz a győzelemben. Bármiféle erőfeszítést tegyél is a szabadulás érdekében, az abszolút lényeges kiindulópont éppen annak beismerése, hogy az akaratodnál erősebb vágyakkal küszködsz. Könyvemben a "megoldásról" szóló rész első fejezete ezért foglalkozik ezzel a témával.
Az Anonim Alkoholisták nevű program vezetői tisztában vannak azzal, hogy a szenvedélybetegeknek számolniuk kell küzdelmükkel, és szükséges elismerniük a tényeket. Ezért ha John Doe feláll egy AA összejövetelen, mindig ezzel kezdi a beszédét: "John Doe vagyok, gyógyuló alkoholista." A program résztvevői nem kapnak rá lehetőséget, hogy megfeledkezzenek életük realitásáról. Senki sem alázza meg őket amiatt, hogy az ital után sóvárognak, de szenvedélyüket és felelősségüket sem tagadhatják.
Valamennyi bűnös kényszeres kívánság a hazugságban gyökerezik. A Sátán megkörnyékez valami kísértéssel, hogy elhiggy egy hazugságot. Megpróbál meggyőzni arról, hogy törvénytelen úton is keresheted egy jogos szükségleted vagy vágyad beteljesedését.
Ádám és Éva esetében tudjuk: Isten megmondta Ádámnak, hogy ha eszik a tiltott fáról, e bűn következtében még aznap meghal (a szelleme; lásd 1Móz 2:17). Más szavakkal, arra utasította Ádámot, hogy saját érdekében kerülje azt a fát. Az ördög azonban fölkereste Évát, és megszólította: "Bizony nem haltok meg." (1Móz 3:4) Ezután előállt azzal a szöveggel, hogy Isten azért zárta el tőlük azt a fát, mert valami jótól, a bölcsességtől akarta megfosztani az embert. Éva viszont kívánta a bölcsességet, és úgy döntött, inkább a Sátán hazugságában, és nem Isten szeretetében bízik. Ádám pedig követte a példáját (lásd 5-6. versek).
Ilyenkor érdekes folyamatok zajlanak le az ember elméjében. Amikor valami után nagyon sóvárogsz - ez esetben a bölcsességről volt szó -, elveszíted a tárgyilagosságodat. Gondolatban eljátszol azzal, hogy jó okokat keress a megkívánt dolgok megszerzésére, noha valahol mélyen a szívedben tudod, hogy helytelenül cselekszel. Ezt nevezik racionalizálásnak. Ha elég sokáig folytatod ezt, szinte bármit igazolhatsz önmagad előtt. Ezt tette Ádám és Éva is. Ahogy Tozer fogalmaz: "Amit birtokolni akarunk, az erkölcsileg igazabbnak tűnik."
Az a pásztor, akinek a történetét még a harmadik fejezetben mondtam el - aki pornográfiával volt megkötözve -, szintén egyfajta hazugságra volt vevő. Mint mondta, a képeken azok a hölgyek látszólag melegséget, elfogadást kínáltak, az elutasítás kockázata nélkül. "Csakhogy a fotók hazudtak - folytatta. - Papírra vitt tintapöttyökkel, s nem valóságos emberi lényekkel alakítottam ki kapcsolatot... Az igazi élet sosem ilyen egyszerű. Legtöbbünk életébe a szex csak több hónapos vagy éves udvarlás (és az azt követő házasságkötés) után lép be. Igen, van idill is a kapcsolatban, de sokszor nézeteltérés, szürkeség és összeférhetetlenség árnyékolja be... Miss Októberrel ellentétben (a feleségem) nem azzal tölti az egész napját, hogy vonzó és hamis ígéretekkel csábító külsőt mesterkedjen magára.
Tehát választanom kell egy könnyen hihető hazugság és a kemény igazság között. A könnyű hazugság a pornográfia nyújtotta illúzió. Valami olyan után kutattam - teszi még hozzá -, amit a magazinok fényes papírjára nyomtatott, kétdimenziós fényképek sohasem elégíthettek ki. S csak akkor kezdhettem a megfelelő szexuális identitás felé fordulni, amikor ezt fölfedeztem magamban" - vagyis amikor szembenézett az igazsággal a helyzetére vonatkozóan.
Amikor valaki elfogadja azt a hazugságot, miszerint rendjén való, ha bűnös úton elégíti ki szükségeit és vágyait, valószínűleg Istennel kapcsolatban is hinni kezd egy hazugságban. Korábban már beszéltem erről, de most hasznos lesz megismételnem. E hazugság tehát úgy hat, hogy nem mint szerető, megbocsátó Atyára tekintesz rá, hanem mint valami ünneprontóra, aki szereti nézni a szenvedésedet, és alig várja, hogy rád rontson, miután bűnbe estél.
A függőségben élt pásztor jól megvilágítja, mi történik ilyenkor: "A bűntudat és a félelem hatalmas erő, ezek önmagukban is eltérítik az embert az útról. Az én esetemben úgy vezettek félre, hogy Istenben az ellenségemet láttam... Vándorutamat most már másképp látom. Úgy hiszem, Isten velem volt a kéjsóvársággal való harcom minden állomásánál... Velem volt még akkor is, amikor menekültem előle. Valószínűleg abban a pillanatban álltam a legközelebb Hozzá, amikor a legjobban tudatában voltam saját alkalmatlanságomnak és kudarcomnak."