Rod Parsley - A Kereszt 9.

2. A menny és föld kereszteződésénél

A kereszt a világ történelmének központja; Krisztus megtestesülése és Urunk keresztre feszítése a forgópont, amely körül minden kor eseménye forog. Alexander Maclaren ( 1826- 1910) Néhányan azt mondják, hogy a világ legforgalmasabb közlekedési kereszteződése az indiai Bangalore város központjában helyezkedik el. Mások azt mondják, ha meg akarod találni ezt a kereszteződést el kell menned Shenzen belvárosába, Kína déli részének nyüzsgő pénzügyi központjába. Sokan azonban megvannak győződve arról, hogy a legforgalmasabb közlekedési kereszteződés titulusát ezen a kék márványbolygón az Avenue Ipiranga és az Avenue Rio Branco kereszteződése São Paulo belvárosát illeti Braziliában. Ezen a helyen egyszer a forgalmi dugó legendás 165 mérföldes kocsisort hozott létre. Mások viszont azt állítják, hogy az embereket kell megszámolni, hogy megdöntsük ezt a rekordot. Ennek érdekében a tokiói Hachiko teret kellene megnézni, amely egy négyszögletű tér és körülbelül egy millió ember megy át rajta naponta, ami azt jelenti, hogy egy zöld lámpa alkalmával tízezer ember halad át az úton. (És én az gondoltam, hogy ha tíz gyerek áll előttem sorban hot-dogért szombat este a Mrs Bailey-nél, akkor sokat várok). Azok, akik a városi élet folyását tanulmányozzák viszont azt mondják, hogy a győztest Banglades fővárosában Dhakában találták meg, ahol 11 millió ember él. Ott van egy pont, ahol a South út a Zahir Raihan utat keresztezi a város forgalmas buszpályaudvarával az autókkal tömött utak ölelésében. Bármelyik adott nap bármelyik percében ez a kereszteződés tele van érkező és induló buszok tömkelegével. Azokon a részeken, ahol nincsenek buszok több ezer taxis és autós halad. Ahol még maradt hely ott megszámlálhatatlan számú motorbicikli és motorizált riksa (úgynevezett tuk-tuk) jön megy. Most képzeld el, hogy a járművek vezetői figyelmen kívül hagyják a kijelölt sávokat és a jelző lámpákat. Valóban ez lehet a legforgalmasabb útkereszteződés a világon, de a vitának még nincs vége. 

Ami viszont nem vita tárgya az a történelem legmagányosabb útkereszteződése - ahova senki sem kívánt eljutni és mégis az a hely, amire az egész emberiség figyelmét fel kell hívni, hogy az emberek megjelenjenek ott. Ez a kozmikus útkereszteződés egy koponya alakú hegy tetején van egy szemét lerakó mellett, a hatalmas római birodalom perifériáján lévő zavaros holtágú tartomány fővárosának falain kívül. Nézd meg. Ennek a fa kereszteződésnek a közepén egy magányos alak lóg- a menny hercege, elhagyatottan a magány börtönében csak a csend és a cellatársakért való szenvedés van vele. A legközelebbi barátai félelmükben és szégyenükben elfutottak. Igazából a meztelen önfenntartás egy gyáva aktusában a két legjobb barátja közül az egyik még azt is tagadta, hogy ismeri. A tömegek, akik követték Őt és csüngtek minden egyes szaván, akik szabadon részesültek gyógyító erejében vagy visszakapták halottjaikat a sírból egyetlen parancsára, akik csoda étkezéseken vettek részt azáltal, hogy Ő hálát adott - mind hazarohantak és magukra zárták az ajtót és csak azok maradtak ott, akik gúnyolták és csúfot űztek Belőle.

Ennél az útkereszteződésnél egy férfi volt megfeszítve, teljesen egyedül lógott ott a keresztfán még a Mindenható Atyja is elfordította Róla a tekintetét és megvonta Tőle megnyugtató jelenlétét. “Eloi, Eloi, lama Sabachthani?” - kiáltotta arám nyelven a fán függő férfi. Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem? " (Márk 15:34) Azóta, hogy ez a gyötrődő kiáltás átszelte a kopasz júdeai hegyeket a huszadik században számtalan ember spekulált azon, hogy miért monda ezt Jézus. Úgy tűnik, mintha Jézus meglepődést és zavaradottságot sejtetett volna - ez két olyan dolog, amelyet sohasem mutatott korábbi harminchárom éves földi pályafutása alatt. Valójában azonban Jézus nem meglepődést mutatott, hanem az Írást vallotta meg. Kifejezetten a 22. zsoltár 1. versszakát idézte - ez egy messiási szakasz, amely nemcsak Dávid szívfájdalmát mutatja meg egy pillanatra, hanem prófétikusan előre is jelzi leszármazottja, a megígért Messiás évszázadokkal későbbi szenvedéseit, amivel megváltja az egész világot. 

Az útkereszteződésben függő férfi az Ige Embere. Ugyanis a biblia piros betűs szavainak (az angol nyelvű bibliákban, piros betűvel szedték Jézus szavait) nagy része közvetlenül utal az Ószövetség bizonyos szakaszaira. A názáreti Jézus teljes egészében Isten Igéjének szempontjából határozta meg saját életét, szolgálatát, üzenetét. Úgy tűnik, hogy minden egyes körülményre és kihívásra volt egy Igéje. Amikor az ördög konfrontált Vele, Jézus Igékkel válaszolt. Igéket idézett amikor a tanítványai végtelen kérdéseire válaszolt. Igével cáfolta és hozta zavarba a farizeusokat, a szadduceusokat és a szanhendrint. És most egyedül, kiknek idéz halhatatlan szavakat megváltásunk szerzője? Senki sem maradt, aki meghallgatná örökkévaló kijelentéseit. Mivel egy egész faj felhalmozódott bűne és romlottsága (minden betegség és erőtlenség, sátáni varázslat és démoni romlottság) egy Férfira hárult, a tiszta és szent Atya nem tehetett mást, mint visszavonni életet adó, megnyugtató jelenlétét egyszülött Fiától. Ahogy Jézus megérezte Apja távolodását - ahogy először tapasztalta meg örökkévaló Létében, hogy mit jelent távol lenni az Atyától - egy Ige jött fel Benne. Csak egy. Jézus tudta, hogy a sötét pillanatokban ragaszkodnunk kell az örök igazsághoz és Isten Igéjének örök diadalához. És a legsötétebb és legkétségbeesettebb pillanatában ennek a személynek a megkínzott lelke - aki felé isteni igényeket támasztanak - kinyúl, hogy megragadja a megnyugvás horgonyát. Ekkor idézi ezt messiási próféciát, hogy emlékeztesse saját magát, hogy kicsoda Ő valójában, mit csinál éppen és miért kell ezt megtennie.

Fordította: Nagy Andrea

Mózes második könyve 12.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz Egyiptom országában, mondván: 2. Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között. 3. Szóljatok Izrael egész községéhez, mondván: E hónap tizedikén vegyen magának kiki egy bárányt, az atyai ház szerint, egy bárányt egy ház számára. 4. Ha pedig kevés a háznép, hogy elég legyen egy bárányhoz, akkor vegyen ő és az ő szomszédja, ki közel van házához, a lelkek száma szerint; mindenkit az ő evése szerint számítsatok a bárányhoz. 5. Ép bárány, hím, egyéves legyen számotokra, a juhok közül és a kecskék közül vegyétek. 6. És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig; e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész, gyülekezete, estefelé. 7. És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélre és a felső küszöbre a házakban, amelyekben azt elköltik. 8. És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt. 9. Ne egyetek belőle nyersen, sem megfőzve vízben, hanem tűzön sütve, fejét lábszáraival és belsejével együtt. 10. És ne hagyjátok meg belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el. 11. Így egyétek azt: Csípőitek övezve; saruitok lábaitokon, bototok kezetekben; és egyétek azt sietve, peszách az az Örökkévalónak. 12. És átvonulok Egyiptom országán ez éjjel, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában embertől baromig; és Egyiptom minden istenein ítéletet végzek, én az Örökkévaló. 13. Azért legyen a vér nektek jelül a házakon amelyekben ti vagytok, és midőn látom a vért, elkerüllek benneteket; hogy ne legyen rajtatok pusztító csapás, midőn megverem Egyiptom országát.

14. És legyen ez a nap nektek emlékül és ünnepeljétek azt ünnep gyanánt az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át, örök törvényül ünnepeljétek azt. 15. Hét napig kovásztalant egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házaitokból, mert bárki kovászost eszik, írtassék ki az a lélek Izraelből, az első naptól a hetedik napig. 16. Az első napon pedig szentség hirdetése legyen és a hetedik napon szentség hirdetése legyen nálatok, semmi munka se végeztessék azokon, csak ami eledelre való bármely személynek, az egyedül készíttessék el nálatok. 17. És őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából; azért őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át, örök törvényül. 18.Az első hónapban, tizennegyedik napján a hónapnak, este egyetek kovásztalant, a huszonegyedik napjáig e hónapnak, este. 19. Hét napig kovász ne találtassék házaitokban mert mindenki, aki eszik kovászost, irtassék ki az a lélek Izrael községéből, akár idegen, akár az ország szülötte. 20. Semmi kovászost se egyetek, minden lakóhelyeiteken kovásztalant egyetek.
21. És szólította Mózes Izrael minden véneit és mondta nekik: Fogjatok és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a peszácháldozatot. 22. És vegyetek egy csomó izsópot, mártsátok be a vérbe, mely a medencében van és kenjetek a felső küszöbre és a két ajtófélre a vérből, mely a medencében van, ti pedig ne menjetek ki, senki az ő háza bejáratán egész reggelig. 23. Az Örökkévaló pedig átvonul, hogy sújtsa Egyiptomot és látja a vért a felső küszöbön és a két ajtófélen, akkor elkerüli az Örökkévaló a bejáratot és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy sújtson. 24. És őrizzétek meg ezt a dolgot törvényül magadnak és gyermekeidnek mindörökre. 25. És lesz, ha bementek az országba, melyet az Örökkévaló nektek ad, amint szólt, akkor őrizzétek meg ezt a szolgálatot. 26. És lesz, ha mondják nektek gyermekeitek: Mi ez a szolgálat nektek? 27. Akkor mondjátok: Peszácháldozat az az Örökkévalónak, mivelhogy elkerülte Izrael fiai házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, ami házainkat pedig megmentette; és a nép meghajolt és leborult. 28. Elmentek és cselekedtek Izrael fiai, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek meg Áronnak, úgy cselekedtek.

29. És történt éjfélkor, hogy megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől kezdve, aki trónján ül, a fogoly elsőszülöttéig, aki a fogházban van, és a baromnak minden első fajzatát. 30. És felkelt Fáraó éjjel, ő és minden szolgája, meg egész Egyiptom és lett nagy jajkiáltás Egyiptomban, mert nem volt ház, ahol nem volt halott. 31. És hivatta Mózest meg Áront éjjel és mondta: Kerekedjetek fel, menjetek el népem közül, ti is, Izrael fiai is; menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, amint szóltatok. 32. Juhaitokat is, marháitokat is vegyétek, amint szóltatok és menjetek; de áldjatok meg engem is. 33. Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, hogy mihamarabb elküldjék őket az országból, mert azt mondták: Mindnyájan meghalunk. 34. És a nép vitte tésztáját, mielőtt megkelt volna, teknőiket bekötve ruháikba, vállukon. 35. Izrael fiai pedig cselekedtek Mózes szava szerint és kértek az egyiptomiaktól ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat. 36. Az Örökkévaló pedig kegyet adott a népnek az egyiptomiak szemeiben és adtak nekik kérésükre; így kiürítették Egyiptomot.

37. És vonultak Izrael fiai Rámszészből Szukkószba, mintegy hatszázezer gyalogos, a férfiak a gyermekeken kívül. 38. De sok zagyva nép is ment fel velük, meg juh és marha, igen sok nyáj. 39.És megsütötték a tésztát, melyet kivittek Egyiptomból, kovásztalan lepényeknek, mert nem kelt meg; mert elűzettek Egyiptomból és nem késlekedhettek, meg eleséget sem készítettek maguknak. 40. Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laktak, négyszázharminc év. 41. És volt négyszázharminc év multán, volt pedig ugyanazon a napon, mentek ki az Örökkévaló minden seregei Egyiptom országából. 42. A megőrzés éjjele az az Örökkévalónak, hogy kivezesse őket Egyiptom országából, az az éjjel az Örökkévalóé, megőrzés Izrael minden fiainál nemzedékeiken át.

43. És mondta az Örökkévaló Mózesnek meg Áronnak: Ez a peszách törvénye, semmiféle idegen se egyék belőle. 44. És bárkinek szolgája, a pénzen vett, ha körülmetélte őt, akkor ehetik belőle.45. Lakos és béres ne egyék belőle. 46. Egy házban költessék el, ne vigyél ki a házból a húsból az utcára, és csontot ne törjetek össze benne. 47. Izrael egész községe készítse el azt. 48. És ha tartózkodik nálad idegen és készíteni akar peszácháldozatot az Örökkévalónak, körülmetéltessék nála minden férfiszemély és akkor közeledhetik, hogy elkészítse azt és lesz mint az ország szülötte; de semmiféle körülmetéletlen se egyék belőle. 49. Egy tan legyen a bennszülött és az idegen számára, aki tartózkodik közöttetek. 50. És úgy cselekedtek Izrael minden fiai, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek meg Áronnak; úgy cselekedtek.
51. És volt ugyanazon a napon, vezette ki az Örökkévaló Izrael fiait Egyiptom országából seregeik szerint.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Larry Huch - 10 átok, amely akadályozza az áldást 2. (könyvrészlet)

Van egy fenomenális példa arra, hogy a szavaid ereje meg tudja törni az átkokat és fel tudja szabadítani az áldásokat. Nemrég volt egy nagy ünnepi rendezvényünk itt, a New Beginnings alkalmán, Dallasban. A gyülekezetünkből az egyik házaspárnak kislánya született. Már ez is elegendő ok arra, hogy Isten jóságát ünnepeljük. De a születést megelőző történet még különlegesebbé tette ezt az ünnepet. Ezek a fiatal szülők Afrikából költöztek Dallasba, és közben Londont is megjárták. Amikor megkerestek, hogy imádkozzam értük, elmondták, hogy már tizenegy éve próbálkoznak, hogy gyermekük szülessen. Az orvosok sem tudtak sok reménységet kelteni bennük. Csak még tovább fokozta bennük a stresszt, hogy a férfi családjában és saját országában elfoglalt pozíciója miatt komoly nyomás volt rajta, hogy gyermeke kell, hogy szülessen. Ha a felesége nem tud szülni neki, a családja szerint másik feleséget kellett volna keresnie, aki szülni tud. Miután megkerestek, hamarosan felismertem, hogy átkot helyeztek rájuk azok a negatív beszédek, amelyeket a barátaik és a családjuk mondtak ki rájuk mindenfelé. Imádkoztam velük és megtörtem a rájuk kimondott negatív szavak erejét, és eltávolítottam az áldás útjában álló átkot. A rákövetkező héten megfogant, kilenc hónappal később pedig már nyilvánvaló volt: az áldás felszabadult. Ez az eset azt az igeszakaszt juttatja eszembe Dániel könyvéből, ahol az imádság már megvolt, Isten is meghallgatta az imát, viszont volt egy szellem, amely megakadályozta, hogy az a konkrét áldás átjöjjön. Szeretném, ha tisztában lennél azzal, hogy milyen ereje van az általad kimondott szavaknak, és azoknak, amelyeket másoknak engedsz kimondani az életedre. Itt az ideje megtörni az átkot és felszabadítani az áldást. Te miben reménykedsz?

Mindegyik esetre az volt a jellemző, hogy az emberek saját magukra mondtak ki negatív szavakat, illetve engedték, hogy mások mondjanak negatív dolgokat, úgyhogy ne feledd: az életedre kimondott szavak átkát meg kell törnöd.

Nézzük meg azt a szót, hogy reménység. Állandóan használjuk ezt a szót. Remélem, fizetésemelést kapok. Remélem, megkapom azt az új állást. Remélem, hogy jó eredménye lesz az orvosi vizsgálatnak. Amikor a reménység szót használjuk, azzal ötven-ötven százalékos esélyt szoktunk adni magunknak. „Talán így lesz, talán nem.” Ez viszont nem egyezik meg azzal a mondanivalóval, amit Isten társított a „remény­lett dolgok ” kifejezéshez. Itt a reménység olyan dolgot jelent, amire teljes mértékben számítok. A reménység nem azt jelenti, hogy „talán így lesz”, hanem azt, hogy teljes mértékben számítok rá. „S ez meg fog felelni az én feszült várakozásomnak és ama reményemnek” (Filippi 1:20 CSIA).

Most visszakanyarodunk a Zsidók 11:1-hez, és megteszünk még egy lépést. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” Az a szó, hogy valóság, itt azt jelenti, hogy „tulajdon, magabiztosság, bizonyosság, tartalommal való feltöltés”. Más szavakkal, a valóság jelenti a bizonyosságot, a tulajdonjog igazolását mindenhez, amiben reménykedsz, mindennel kapcsolatban, amire teljes mértékben számítasz. A kulcs pedig, ami megnyitja előtted mindazt, amiben reménykedsz, a hited.

Nézzük meg most a Szentírást, az elejétől a végéig. A hited a valóságtartalma (a tulajdonjog igazolása, a tulajdonosi jogviszony, a platformja, a feltétele) mindennek, amiben reménykedsz és amire teljes mértékben számítasz. A hitünk a kulcs. Minek a kulcsa? A Zsidók 11:1 vége így szól: „a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” A hitünk a meggyőző bizonyíték azokról a dolgokról, amiket még nem látunk. 

Amikor a két vak odament Jézushoz, és gyógyulást kért tőle, egy kérdéssel felelt nekik: „Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem?” (Máté 9:28). A válaszuk természetesen az volt, hogy „Igen, Uram.” (28. vers) Néha azt látom, hogy Isten gyermekei ugyanígy reagálnak. „Larry pásztor, nem tudom, miért nem válaszolt Isten az imáimra. Hozzá fordultam, kértem Őt, hiszek Neki.” De Ő azt mondja nekünk, hogy „Játsszuk vissza a hitetek bizonyítékát.” Döbbenetes, milyen negatív beállítottságúak tudunk lenni időnként.

Hadd adjak egy kis feladatot, hogy még érthetőbbé tehessem számodra ezt az igazságot. Jövő héten vasárnap, miután elmentél a gyülekezetbe, menj el egy étterembe valahol a városban, és hallgasd meg, hogyan beszélgetnek körülötted az emberek. Ha abban az időben teszed, amikor a legtöbb gyülekezet befejezi az összejövetelét, akkor jó eséllyel sokan lesznek, akik valamilyen gyülekezetből jönnek. Épp most hallgatták a „jó hírt”, olyan énekeket énekeltek, mint a „Hatalmas a mi Urunk”, vagy esetleg azt, hogy „Nagy Király, fenséges Úr, Király”, vagy talán azt, hogy „A mi Istenünk uralkodik”. Eljövünk onnan, ahol a Mindenható Istent dicsőítettük, és azt mondtuk, hogy semmi sem lehetetlen a mi Istenünknek, majd rövid időn belül azt valljuk meg ebéd közben, hogy az ördög fog győzedelmeskedni a házasságunkban és a házunkban, vagy hogy le fog győzni bennünket a családunkban, az anyagi életünkben és a jövőnkre nézve. Hagyd abba! Itt van az élet és a halál, a nyelv hatalmában. Itt az ideje, hogy ráébredjünk, milyen negatívan beszélünk az életünkről. Itt az idő a változásra. Itt az idő, hogy eltávolítsuk az átkot, és felszabadítsuk az áldást.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8021&search=huch

Mózes második könyve 11.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Még egy csapást hozok Fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát majd benneteket innen; midőn elbocsát, végkép el fog űzni benneteket. 2. Szólj csak a nép füle hallatára, hogy kérjenek, férfi az ő társától és nő az ő társnőjétől ezüst edényeket és arany edényeket. 3. És az Örökkévaló adott kegyet a népnek az egyiptomiak szemeiben; a férfiú Mózes is igen nagy volt Egyiptom országában, Fáraó szolgái szemeiben és a nép szemeiben.

4. És mondta Mózes: Így szól az Örökkévaló, éjfél táján kimegyek én Egyiptomba, 5. és meghal minden elsőszülött Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől, aki ül trónján, a szolgáló elsőszülöttéig, aki a kézimalom mögött van és minden elsőszülötte a baromnak. 6. És lesz nagy jajkiáltás Egyiptom egész országában melyhez hasonló nem volt még és amelyhez hasonló nem lesz többé. 7. Izrael minden fiaira pedig a kutya sem ölti ki nyelvét, sem emberre, sem baromra, hogy megtudjátok, hogy különbséget tesz az Örökkévaló Egyiptom és Izrael között. 8. Akkor lejönnek mindezek a te szolgáid hozzám és leborulnak előttem, mondván: Menj ki, te és az egész nép, mely téged követ és azután ki fogok menni. És kiment Fáraótól felgerjedt haraggal.

9. Az Örökkévaló pedig mondta Mózesnek: Nem hallgat rátok Fáraó, hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom országában. 10. Mózes és Áron pedig végezték mindezeket a csodákat Fáraó előtt és az Örökkévaló erőssé tette a Fáraó szívét, hogy nem bocsátotta el Izrael fiait az ő országából.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

John Bevere - Az örökkévalóság vonzásában 2. (könyvrészlet)

Örök jövőnkre való felkészülés

Az életünkre vonatkozó ítélet semmit sem fog a tudatlanság homályában tartani. Minden láthatóvá és világossá fog válni. Ezért utal Pál az ítélőszékre úgy, mint „komoly istenfélelemre”. Mélyreható vizsgálat tárgya lesz minden motívumunk, szándékunk, gondolatunk, beszédünk, cselekedetünk, és így tovább. A The Message fordítás alapján Pál szavai az lKorinthus 3:9-ben és a 12-15-ben nagyon erőteljesek az építkezéssel és az ítélettel kapcsolatosan:

"Vagy, másképpen fogalmazva, Isten háza vagytok... Fordítsatok különös figyelmet az építőanyagok kiválasztására. Végül vizsgálat fog következni. Ha olcsó és rossz minőségű anyagokat használtok, rajta fognak kapni titeket. A vizsgálat alapos és szigorú lesz. Semmit sem fogtok megúszni. Ha a munkátok kiállja a vizsgálatot, nagyszerű; ha pedig nem, akkor a ti részetek ki lesz szaggatva az épületből, és újra lesz kezdve. De ti nem lesztek kiszaggatva; ti túlélitek - de csak éppenhogy."

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem akarom éppen hogy csak túlélni Krisztus ítélőszékét. Itt most az örökkévaló sorsunkról van szó. El tudod képzelni, hogy sok ember mennyire meg lesz döbbenve? Az allegóriánkban minden szereplőt teljesen készületlenül ért az, amivel szembe kellett néznie - kivéve Könyörületest, az egyetlent, aki fel volt készülve. A többiek nem vették komolyan az alapvető tanítást, amit kezdettől fogva ismerniük kellett volna.

Állandóan látok olyan bölcs embereket ebben a világban, akik felkészülnek a jövőjükre. Azzal kezdik, hogy keményen hajtanak az iskolában, ami majd ajtót nyit egy jó karrierre. Miután felépítették a karrierjüket, igyekeznek házakat vásárolni, hogy saját tőkét szerezzenek. Valamiféle megtakarítást és magánnyugdíj előtakarékosságot is fizetnek. Néhányan fogják a fölös pénzüket, és befektetik, hogy az összeg dolgozzon nekik. Mindezt azért, hogy felkészüljenek a jövőjükre; nem akarnak szükséget látni, főleg akkor nem, amikor nyugdíjas éveikbe lépnek. Ha ezek az emberek ágy készülnének fel a nyugdíjas éveikre, mint ahogy sokan az örökkévalóságra készülnek, akkor nem csupán óriási problémának néznének elébe. Nagyon aggódnának is, és meg lennének rémülve, ellentétben sok gyülekezetbe járó emberrel.

Tehát hadd tárjak eléd egy feltételezett forgatókönyvet! El tudod képzelni az alábbi helyzetet pontosan azon a napon, amikor egy ember nyugdíjba megy? Először is, a Társadalombiztosító csődbe megy, és nem marad pénze, amit havonta küldhetne emberünknek. Mintha ez nem lenne elég, a bank, amiben az összes pénzét tartotta, szintén bezárja kapuit és tönkremegy. Minden megtakarítása elveszett. Azután, még ugyanazon a napon, emberünk arra ébred, hogy lángok csapnak fel körülötte. Ég a háza. Úgy menekül ki az otthonából, hogy a rajta lévő ruhán kívül semmit sem tud kihozni, és végig kell néznie, ahogy a háza porig ég, elpusztítva mindent, amije volt.

Ez bizony nagyon szomorú nap lenne emberünk életében. Mégis pontosan ezt a képet festi le nekünk Pál, és valóban ez fog történni néhány kereszténnyel Krisztus ítélőszéke előtt. Hallgassuk meg újra a szavait: „Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. ö maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül” (lKorinthus 3:15). Akik Isten királyságában bölcsek, azok felismerik, hogy nem azért dolgozunk, hogy gondoskodjunk a jövőnkről nyugdíjas éveinkre. Az örökkévalóságra készülünk!

A bölcsek, akikről beszélek, azok, akik megtervezik örök jövőjüket. Céltudatosan élnek, és tudják, hogy örök sorsukat földi életmódjuk írja. Ez látványos bevonulást fog biztosítani számukra Isten Királyságába, ahelyett, hogy csak becsusszannának, miközben minden, amit tettek, elég és elpusztul.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8022&search=bevere

Mózes második könyve 10.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, mert én konokká tettem az ő szívét és a szolgái szívét, hogy megtegyem ezeket a jeleimet közepette; 2. és hogy elbeszéljed fiadnak és fiad fiának füle hallatára, amit műveltem Egyiptommal és jeleimet, melyeket tettem közöttük hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló. 3. És bement Mózes meg Áron Fáraóhoz és mondták neki: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, meddig vonakodsz megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon engem; 4. mert ha vonakodsz elbocsátani népemet, íme, én hozok holnap sáskát a te határodba; 5. és ellepi a föld színét, hogy nem lehet látni a földet; és felemészti a megmentett maradékot, mely megmaradt nektek a jégeső után és felemészt minden fát, mely nő nektek a mezőn. 6. És megtelnek házaid, minden szolgáid házai és egész Egyiptom házai, amit még nem láttak sem atyáid, sem atyáid atyái, amely naptól hogy léteznek a földön e napig. Megfordult és kiment Fáraótól.

7. És mondták Fáraó szolgái neki: Meddig legyen ez nekünk tőr gyanánt? Bocsásd el a férfiakat, hogy szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket. Még nem tudod-e, hogy elveszett Egyiptom? 8. És visszavitték Mózest meg Áront Fáraóhoz és mondta nekik: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket! Kik azok, akik menjenek? 9. És Mózes mondta: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk. 10. És mondta nekik: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, amint én elbocsátlak benneteket és gyermekeiteket! Lássátok, hogy rossz van szándékotokban. 11. Nem úgy! Menjetek csak a férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, hisz ezt kéritek ti. És elűzték őket Fáraó színe elől.
12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom országa felé a sáskáért, hogy felszálljon Egyiptom országára és feleméssze a föld minden füvét, amit meghagyott a jégeső. 13. Mózes kinyújtotta botját Egyiptom országa felé, az Örökkévaló pedig támasztott keleti szelet az országban azon egész nap és egész éjjel; reggel lett és a keleti szél elhozta a sáskát.14. És felszállt a sáska Egyiptom egész országára és leereszkedett Egyiptom egész határában, nagyon súlyosan; előtte nem volt sáska hozzá hasonló és utána sem lesz olyan. 15. És ellepte az egész ország színét, hogy sötét lett az ország és felemésztette a föld minden füvét és a fa minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső; és nem maradt meg semmi zöld a fán és a mező füvén Egyiptom egész országában. 16. És Fáraó sietett hivatni Mózest meg Áront és mondta: Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen és ellenetek; 17. most pedig bocsásd meg vétkemet csak ez ízben és fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el tőlem még csak ezt a halált. 18. És ő kiment Fáraótól és fohászkodott az Örökkévalóhoz. 19. Az Örökkévaló fordított igen erős nyugati szelet és ez elvitte a sáskát és elsüllyesztette a nádastengerbe; nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész határában. 20. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és nem bocsátotta el Izrael fiait.

21. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé; hogy legyen sötétség Egyiptom országa fölött hogy tapinthassák a sötétséget. 22. Mózes kinyújtotta kezét az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napig. 23. Nem látta egyik a másikát és nem kelt fel senki a helyéből három napig; Izrael minden fiainál pedig világosság volt az ő lakóhelyeiken. 24. És Fáraó hivatta Mózest és mondta: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, csak juhaitok és marháitok maradjanak; gyermekeitek is menjenek veletek. 25. De Mózes mondta: Sőt te adsz majd kezünkbe vágóáldozatokat és égőáldozatokat, hogy elkészítsük az Örökkévalónak, ami Istenünknek. 26. És barmunk is velünk megy, nem marad vissza egy pata sem, mert abból fogunk venni, hogy szolgáljuk az Örökkévalót, ami Istenünket; de mi nem tudjuk, hogyan szolgáljuk majd az Örökkévalót, amíg oda nem érkezünk. 27. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és ez nem akarta őket elbocsátani. 28. És mondta neki Fáraó: Menj el tőlem! Őrizkedjél, ne lásd többé színemet, mert amely napon látod a színemet, meghalsz. 29. És mondta Mózes: Helyesen szóltál, nem látom többé színedet.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Németh Sándor - A nyelv hatalma 6.

A „lebunkózásnak" ez a démoni formája ma Magyarországon bevett gyakorlatnak számít. Bizonyos politikai, kulturális és vallási elitcsoportok, illetve sértett egyének, rétegek az általuk persona non gratának minősített emberekkel, közösségekkel szemben hagyományosan destruktív gyakorlatot alkalmazzák. A hatalmasokkal kulturkampfba vagy politikai, vallási konfliktusba keveredő "kicsik" előbb vagy utóbb szükségképpen neurotikus csoportoknak tűnnek fel.

A kiközösítők az elektronikus és az írott sajtóra való hatalmas befolyásuk révén a velük vitatkozó, harcos kicsiket a társadalom előtt jelentéktelen csoportocskákként tüntetik fel, akik ráadásul „súlyos lelki zavarral, idegbetegséggel küszködnek". Természetes szinten ez a harc a kicsik számára reménytelen, mert a médiát kézben tartó, kirekesztő klikkek erőfölényét semmiféle emberi tudással, okossággal nem lehetséges "ledolgozni". Hazug és manipulatív propagandájukkal akadályozzak meg, hogy ezeknek a közösségeknek a társadalmi legitimációi kialakulhasson.

Ez az arrogáns többségi propaganda vallási területen is arra törekszik. hogy azokat az evangéliumi közösségeket, melyek a vallási többséggel szemben nyílt vitatkozás közepette igyekeznek gyökeret verni a társadalomban, lesöpörje a színről. A túlélés reményében a legtöbb neoprotestáns, pünkösdi közösség a konfrontáció helyett a megalkuvás útját választja. Magatartásuk arra az illúzióra épül, amely szerint: "előbb vagy utóbb - úgymond - megszoknak bennünket. Ha látják, hogy senkit nem bántunk, senkinek nem ártunk, végül elfogadnak minket. A demokratikus hatalomnak is szüksége van olyan vallási szervezetekre, melyekkel igazolhatja toleráns valláspolitikáját."

Magyarország jelenlegi vallási helyzetét a lázas katolikus restauráció határozza meg, melynek oldalvizén más történelmi felekezetek is privilégiumok után törtetnek. A katolikus Magyarországról szőtt elképzelések nem a mai magyar társadalmi valóságból, hanem a középkorból, a feudalizmusból indulnak ki. Ezeknek a restaurációs törekvéseknek a sikerét hivatott előkészíteni az az egész országot átható katolikus retorika és propaganda, amely a vallástalan társadalmi tömeggel szemben rekatolizálási jelleggel bír, míg az evangéliumi, bibliai keresztény megújulással szemben az ellenreformáció eszközeit használja. Ez egyszerre veszélyezteti az ország modernizációját és a kereszténység megújulását.

A katolicizmus széles többségi támogatottságra hivatkozik, és ezzel zsarolja a politikai hatalmat, miközben az ország mélyülő erkölcsi válságáért a felelősséget másokra hárítja. Emiatt a rendszerváltás óta újra és újra konfliktusba kerül a társadalom többségével, mert az emberek nem több templomot, felekezeti iskolát, egyházi vagyont, hanem elégséges jövedelmet biztosító munkahelyeket, jól működő gazdaságot, oktatási rendszert, egészségügyet és stabil közbiztonságot akarnak látni. Ezt a kitérőt azért tartom fontosnak, mert az újjászületett keresztény hívők és közösségek figyelmét fel kell hívni arra, hogy jelen pillanatban is romboló propaganda közepette élnek, és végzik munkájukat. Ez kölcsönöz rendkívüli aktualitást Dávid szavainak.

Az idézett zsoltárrészletek azt is igazolják, hogy mindig szembe kell néznünk ellenségeink propagandájával, hogy ezután helyes kéréseket fogalmazhassunk meg az Úr előtt, s ily módon megszabadul­hassunk az ártalmas beszédek következményeitől. Ezt az imát akár szellemi harcnak is nevezhetnénk, melynek lényege, hogy a zsoltár alapján az Úr beavatkozásáért és mellettünk való kiállásáért könyörgünk ellenségeinkkel szemben.

A 41. zsoltár a vallásos törvénykezés egy tipikus válfajával foglalkozik, amely a fundamentalista és karizmatikus keresztény körökben a mai napig megtalálható. Dávid súlyos betegsége idején jegyezte fel ezt a zsoltárt. Igen érzékenyen érintette, hogy válságos fizikai állapotát egyesek arra használták fel, hogy hangot adjanak személye iránti rosszindulatuknak, bosszúvágyuknak. Ezek az emberek megjelentek ugyan a betegágyánál, hogy formálisan eleget tegyenek a felebaráti szeretet követelményének, Dávid azonban felismerte, hogy ezek a részvétnyilvánítások és a mielőbbi felgyógyulást kívánó udvarias, kegyes mondatok nem őszinte szívből származnak. Ahogy az álnok emberek kitették a lábukat az utcára, máris arról beszéltek egymás között, hogy az áldás eltávozott Dávidtól, és Isten átka szállt rá. A jól értesültek bennfentes arckifejezésével közölték társaikkal, hogy barátjuk ebből a bajából már nem tud megszabadulni.

Régóta ott élt már ezeknek az embereknek a szíve mélyén a Dáviddal szembeni gyűlölet és rosszindulat. Amíg a király egészséges és erős volt, nem merték megfogalmazni azt, hogy valójában a pusztulását kívánják. Amikor azonban úgy tűnt, hogy Isten emberének nem maradt természetes esélye a felépülésre, azonnal negatív suttogó propagandát indítottak ellene. Dávidra jellemző, hogy az ilyen mértékű emberi álnokság megtapasztalása után még inkább megerősítette elhatározását, az Úrba vetett bizalmát és reménységét. Azt kérte Istentől: „ Emelj fel engemet, hadd fizessek meg nekik!"

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996

Részlet Joyce Meyer Engedd ki a gőzt! könyvéből 3.

Mi a helyzet veled?

Ebben a fejezetben meséltem neked arról a stresszről, amelyben éltem - ami visszafogott, bár sokáig nem is vettem észre. Meséltem a barátaimról, akik hozzám hasonlóan átélték a stresszt. Most pedig beszéljünk a te életedről.

Kíváncsi vagyok, vajon te át tudod-e venni és élvezni tudod-e mindazt a jót, amit Isten tartogat számodra. Ezt csak azért kérdezem, mert sok emberrel találkozom, akik teljesen maguk alatt vannak és kimerültek. Állandóan fáradtnak, idegesnek tűnnek, és mindig valami jobbra vágynak. Bármennyire igyekeznek is, nem tudnak rájönni, miért nem boldogok. Persze vannak jobb napjaik, de az igazat megvallva sokkal több rossz napot élnek meg.

Sokszor nem is a körülményeik a hibásak ebben. A legelkeseredettebb, legboldogtalanabb emberek mindent megkaptak, amit csak lehet - szerető házastársat, szép gyerekeket, sikeres karriert, nagyszerű házat. Ennek ellenére nem találják meg a békéjüket és nem örülnek az életnek. Nincs idejük rá. Ehelyett állandóan aggodalmaskodnak, idegesek, bizonytalannak látják a jövőt.

Ismered ezt az érzést? Ereztél mostanában bizonytalanságot, elégedetlenséget? Megtapasztaltad azokat a tüneteket, amelyek a Mayo Klinika felsorolásában szerepeltek? Fejfájás, fájdalom, fáradtság, nyugtalanság, motiválatlanság, ingerlékenység, düh, szomorúság, falánkság, zárkózottság - átélted bármelyiket is mostanában? Ha a válaszod igen, akkor valószínűleg a stresszel van dolgod (akár tisztában vagy vele, akár nem). És a stressz el akarja rabolni az életedből mindazt a jót, amit Isten neked szánt.

Szeretnélek bátorítani: az, hogy stressz van az életedben, nem jelenti azt, hogy veled van a baj. Igazából ez csak azt jelenti, hogy te is ember vagy. A statisztikák azt mutatják, hogy a földön élő férfiak és nők valamennyien megtapasztalják a stresszt. De van egy jó hírem a számodra - nekünk nem kell úgy élnünk, ahogyan a világ él. Hívőként ígéretet kaptunk arra, hogy új életet nyerünk Krisztusban. Nem kell hagynunk, hogy a stressz megfosszon minket a boldogságtól. Nem kell a babérjainkon ülve azon elmélkednünk, hogy majd csak lesz valahogy. Isten ígéreteire kell alapoznunk, és hinnünk kell abban, hogy a mi életünkre vonatkozóan is épp egy nagyszerű terv kidolgozásán munkálkodik (erről majd beszélek még a következő fejezetben).

Ha már a te fejedben is megfordult a „majd csak lesz valahogy” gondolat, akkor felejtsd is el. Isten sokkal jobb életet tartogat a számodra. Olyan életet, amely telve van nevetéssel, megelégedettséggel, békességgel és örömmel. De ahhoz, hogy megértsük, mi Isten akarata, a stresszt ki kell űznünk az életünkből. Mutatok néhány nagyon egyszerű módszert arra, hogy elkezdhesd ezt a folyamatot.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8012&search=meyer

Mózes második könyve 9.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz és szólj hozzá: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd el népemet, hogy szolgáljon engem. 2. Mert ha vonakodol elbocsátani és még tartóztatod őket, 3. íme, az Örökkévaló keze lesz nyájadon, mely a mezőn van, a lovakon, a szamarakon, a tevéken, a marhán és a juhokon, igen súlyos dögvész. 4. És különbséget tesz az Örökkévaló Izrael nyája és Egyiptom nyája között, és nem fog elhullani mindabból, ami Izrael fiaié, semmi. 5. És az Örökkévaló szabott határidőt, mondván: Holnap teszi meg az Örökkévaló ezt a dolgot az országban. 6. Az Örökkévaló megtette ezt a dolgot másnap és elhullott az egyiptomiak minden nyája; Izrael nyájából pedig nem hullott el egy sem. 7. Fáraó pedig elküldött és íme, nem hullott el Izrael nyájából még egy sem; és konok maradt Fáraó szíve és nem bocsátotta el a népet.

8. És mondta az Örökkévaló Mózesnek meg Áronnak: Vegyetek tele markotokkal kemencekormot, ez szórja Mózes az ég felé Fáraó szeme láttára; 9. és legyen porrá Egyiptom egész országa fölött; és legyen emberen és állaton fekéllyé, mely hólyagokat fakaszt, Egyiptom egész országában. 10. Ők vették a kemencekormot és megálltak Fáraó előtt, Mózes feldobta azt az égnek és lett hólyagos fekély, mely kifakad, emberen és állaton. 11. És nem bírtak az írástudók megállni Mózes előtt a fekély miatt, mert a fekély volt az írástudókon és mind az egyiptomiakon.12. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló Mózeshez.

13. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj meg Fáraó előtt és mondd neki: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem.14. Mert ez ízben küldöm én mind a csapásaimat szívedre és szolgáid ellen és néped ellen, azért, hogy megtudjad, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön. 15. Mert most kinyújthatnám kezemet és sújthatnálak téged és népedet halálvésszel, hogy eltűnnél a földről; 16. ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked erőmet és azért; hogy hirdessék nevemet az egész országban. 17. Ha még fennhéjázkodol népem ellen, hogy nem bocsátod el, 18. íme, én hullatok holnap ez időben igen nagy jégesőt, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban ama naptól, hogy alapították, egész mostanáig. 19. Azért most küldj ki, gyűjtsd be nyájadat és mindenedet, amid van a mezőn; minden ember és állat, mely a mezőn lesz található és nem takaríttatik be a házba – lejön rájuk a jégeső és elvesznek. 20. Aki félt az Örökkévaló szavától Fáraó szolgái közül, behajtotta szolgáit és nyáját a házakba; 21. de aki nem fordította szívét az Örökkévaló szavára, hagyta szolgáit és nyáját a mezőn.
22. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy legyen jégeső Egyiptom egész országában, emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában. 23.Mózes kinyújtotta botját az ég felé és az Örökkévaló támasztott mennydörgést és jégesőt, meg tűz szállt le a földre; és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom országára. 24. És volt jégeső, meg cikázó tűz a jégeső között, fölötte nagy, amelyhez hasonló nem volt Egyiptom egész országában, mióta nemzetté lett. 25. És elvert a jégeső Egyiptom egész országában mindent, ami a mezőn volt embertől baromig; és a mező minden füvét elverte a jégeső, a mező minden fáját pedig letörte. 26. Csak Gósen földjén, a hol Izrael fiai voltak, nem volt jégeső. 27. Fáraó elküldött és hivatta Mózest meg Áront és mondta nekik: Vétkeztem ez ízben; az Örökkévaló az igazságos, én pedig és népem a bűnösök. 28. Fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy legyen elég, hogy ne legyen több mennydörgése Istennek és jégeső; akkor majd elbocsátalak benneteket és nem kell tovább maradnotok. 29. És mondta neki Mózes: Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Örökkévaló felé; a mennydörgés meg fog szűnni és a jégeső nem lesz többé, hogy megtudjad, hogy az Örökkévalóé a föld. 30. Te azonban és szolgáid, tudom, hogy mégsem féltek az Örökkévaló Istentől. 31. És a len meg az árpa elveretett, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt; 32. de a búza és a tönköly nem veretett el, mert azok későiek, 33. Mózes kiment Fáraótól, ki a városból és kiterjesztette kezeit az Örökkévaló felé; a mennydörgés megszűnt és a jég meg az eső nem ömlött a földre. 34. Midőn Fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, akkor újra vétkezett és konokká tette a szívét, ő és az ő szolgái. 35. És erős maradt Fáraó szíve és nem bocsátotta el Izrael fiait, amint szólt az Örökkévaló Mózes által.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Larry Huch - 10 átok, amely akadályozza az áldást 1. (könyvrészlet)

A nyelv teremtő ereje

Áldások vagy átkok

Az átkok beengedésének, az áldások akadályozásának első számú forrása a magadnak és másoknak mondott szavaid. Kimondott szavainkkal sokszor megátkozzuk önmagunkat. Mindannyian hallottunk már tanításokat a bővölködésről és Isten áldásairól. Be kell vallanom, hogy amikor megtértem, mindig gúnyoltam azokat, akik arról tanítottak, hogy kimondott szavainkban hatalom van. Ilyeneket tanítottak, hogy „Nevezd meg, és mondd, hogy a tiéd!”, én pedig azt mondtam, hogy „Csak mondd, és vidd!” De ahogy tanulmányozni kezdtem a Bibliát, rájöttem, hogy mindegyikünk rendelkezik az élet és a halál, az áldások és átkok hatalmával, amely kimondott szavainkban van, illetve azokban a szavakban, amelyeket mások az engedélyünkkel kimondanak rólunk, az életünkről, a gyermekeinkről, a házasságunkról, az anyagi életünkről és minden másról. A szavak fel tudják szabadítani, ugyanakkor blokkolni is tudják Isten ígéreteit. A kimondott szavak mögött teremtő erő van.

Sokan azért nem tudják felfogni a kimondott szavainkban rejlő hatalmat - korábban én is közéjük tartoztam - mert félreértik az ehhez a tanításhoz kapcsolódó alapigazságot. Azt gondolják, hogy pusztán annyi a cél, hogy valamilyen anyagi áldás megvallása által behozzuk azt az életünkbe. Megvallom, hogy új autóm van, új házam, jobb munkahelyem, stb. Egy kicsit önző dolognak is tűnhet. De hadd mondjam el, hogy bármennyire sokan gúnyolták is már a megvallást, sokan mások pedig helytelenül alkalmazták, attól még igaz dolog. Mindannyian meg fogunk vallani valamit a mai nap folyamán. Akkor miért ne vallanánk meg a jó dolgokat az életünkre? Isten vágya az, hogy áldást és bővölködést arassunk, és hogy ezeket a magadénak mondhasd, ahhoz a szükséges hatalom nagy része abban van, amit megvallasz. Sajnos a nyelvünk hatalma nem korlátozódik a pozitív szavak használatára és a pozitív eredmények megtapasztalására. Amikor negatív dolgokat mondunk, negatív dolgokat tapasztalunk.

Élet és halál a nyelvben

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és ami­képpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét” (Példabeszédek 18:21). Jó lenne, ha odafigyelnénk, mit mond Isten nekünk ebben az ige szakaszban. Ez az igevers azt állítja, hogy a nyelvünk hordozza az élet és a halál hatalmát. Nem szabad lebecsülni ezt a figyelmeztetést, hiszen egyenesen Isten szájából származik!

A hited bizonyítéka szerint

"És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé Őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hite­tek szerint." (Máté 9:27-29)

Amikor két vak arra kérte Jézust, hogy tegyen csodát a gyógyulásuk érdekében, Jézus ezt felelte: „Legyen nektek a ti hitetek szerint” (Máté 9:29).

Isten gyermekei közül sokan elsiklanak ennek az igeszakasznak az igazsága felett, ami nem csupán megakadályozza, hogy Isten áldása beléphessen az életükbe, a családjukba és az anyagi életükbe, hanem ezzel valójában átkot is hoznak magukra. Figyeld meg, mit mondott Jézus: „Legyen nektek a ti hitetek szerint. ” Nem azt mondta, hogy „A ti pozitív hitetek szerint áldást hozok rátok, de ha negatív hitetek van, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyom.” Nem! A pozitív hit áldásokat szabadít fel; a negatív hit viszont átkokat szabadít fel.

Hogyan kapcsolódik a hited és a szavaid az átok eltávolításához és az áldás felszabadításához? Vess egy pillantást a Zsidó levél 11:1-re: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” Ez egy olyan igevers, amit Isten szinte minden gyermeke sok-sok alkalommal hallott már. Szeretnék kiemelni néhány nagyon fontos dolgot, amit Isten ezen a helyen tanít. A vers végével fogjuk kezdeni, és visszafelé fogunk haladni, az elejéig. „Most pedig a hit a remélt dolgok valóságtartalma.” (Az angol KJV fordítás alapján.) Hadd kérdezzek valamit: Milyen dolgokban reménykedsz most konkrétan? Ne a tipikus szellemi válaszokat sorold fel, amelyeket szerinted ilyenkor adnod kell, ha szereted Istent. Mindannyian akarjuk a világbékét, hogy az emberek Istenhez jöjjenek és szeressék egymást, stb. Minden jó ember vágyik ezekre. De személyesen te miben reménykedsz? Saját magadra, a családodra és a jövődre nézve? Mik a te személyes
igényeid, a te személyes szükségleteid, a te személyes álmaid, azon túl, amire egyszerűen szükséged van?

Gyógyulásra van szükséged a testedben? Múlt hónapban, a texasi Dallasban megtapasztaltuk a gyülekezetünkben, hogy Isten megérintett öt különböző hölgyet, akik előtte arról értesültek, hogy rákos betegek. Ma már mindannyian orvosi jelentéssel rendelkeznek arról, hogy rákbetegségük teljes mértékben megszűnt. Meg akarod látni, hogy szeretteid megtérnek, elfogadják Jézust Uruknak és Megváltójuknak? Talán visszaestek, és a tékozló fiúhoz hasonlóan magukba kell szállniuk, és vissza kell térniük az atyai házba. A dallasi gyülekezetemnek ezt mondtam: „Hívjuk be a szeretteinket, hogy következő két hónap során megtérjenek!” Az első héten több mint kilencvenen fogadták el Jézust Uruknak és Meg­váltójuknak. Szeretném, ha nem felejtenéd el, hogy „nem személyválogató az Isten” (Apostolok Cselekedetei 10:34) - úgyhogy a következő a te családod lesz. Anyagi áttörésre van szükséged, vagy csodára az adósságaid eltörléséért? Minden héten látjuk, ahogy Isten népe áttöréseket él át az anyagi élet minden területén. Ezek az emberek a családjuk történetében az elsők, akik saját házat vesznek. Fantasztikus adósság-eltörléseket, új munkahelyeket és új vállalkozásokat látunk.

Rajtad a sor. Te miben reménykedsz? Mi az, amihez teljes mértékben Istenre számítasz? Amikor Isten azt mondja, hogy a hitünk azoknak a dolgoknak a valósága, amelyekben reménykedünk, amelyekre számítunk, akkor azzal egy olyan meghívást intéz felénk, amelynek nincsenek korlátai és nincsenek határai.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8021&search=huch

Mózes második könyve 8.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, s folyamokra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom országára. 2. Áron kinyújtotta a kezét Egyiptom vizeire és feljött a béka és ellepte Egyiptom országát. 3. És így tettek az írástudók az ő bűvészetükkel és felhozták a békákat Egyiptom országára. 4. Fáraó pedig hivatta Mózest meg Áront és mondta: Fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről; én pedig elbocsátom majd a népet, hogy áldozzanak az Örökkévalónak. 5. Mózes pedig mondta Fáraónak: Szerezz dicsőséget felettem! mikorra fohászkodjam érted, szolgáidért és népedért, hogy kiirtsa (Isten) a békákat rólad és házadból; csak a folyamban maradjanak. 6. És ő mondta: Holnapra! És (Mózes) mondta; Szavad szerint! hogy megtudd, hogy nincs olyan, mint az Örökkévaló, ami Istenünk. 7. Eltávoznak majd a békák tőled, házaidból, szolgáidtól és népedtől, csak a folyamban maradnak meg. 8. És kiment Mózes meg Áron Fáraótól; és Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz a békák miatt, melyeket Fáraóra bocsátott. 9. Az Örökkévaló pedig cselekedett Mózes szava szerint és kivesztek a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről. 10. De összehalmozták azokat rakásokba és megbűzhödött az ország. 11. Midőn Fáraó látta, hogy szabadulása lett, akkor konokká tette az ő szívét és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.

12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújts ki botodat és üsd meg a föld porát, hogy legyen férgekké Egyiptom egész országában. 13. És így cselekedtek: Áron kinyújtotta a kezét botjával és megütötte a föld porát és lett a féreg emberen és állaton. A föld minden pora féreggé lett Egyiptom egész országában. 14. És így cselekedtek az írástudók az ő bűvészetükkel, hogy előhozzák a férgeket, de nem bírták; és volt a féreg emberen és állaton. 15. És mondták az írástudók Fáraónak: Isten ujja ez! De erős maradt Fáraó szíve és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.

16. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj Fáraó elé; íme, ő kimegy a vízhez, mondd neki: Így szól az Örökkévaló, bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem; 17.mert ha nem bocsátod el népemet, íme, én bocsátom rád, szolgáidra, népedre és házaidra a vadállatokat és megtelnek Egyiptom házai vadállatokkal, meg a föld is, melyen ők vannak. 18. És kitűntetem ama napon Gósen földjét, amelyen az én népem van, hogy ne legyen ott vadállat, hogy megtudd, hogy én vagyok az Örökkévaló ezen a földön. 19. És különbséget teszek az én népem és a te néped között; holnap meglesz ez a jel. 20. És az Örökkévaló így tett és jött temérdek vadállat Fáraó házába és szolgái házába, és Egyiptom egész országában megromlott a föld a vadállatok miatt. 21. És Fáraó hivatta Mózest meg Áront és mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban. 22. De Mózes mondta: Nem helyes, hogy így cselekedjünk, mert az egyiptomiak utálatát fogjuk áldozni az Örökkévalónak, ami Istenünknek; íme, mi áldozzuk majd az egyiptomiak utálatát az ő szemük láttára, nem fognak-e megkövezni bennünket? 23. Három napi útra megyünk a pusztába, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek, amint mondja majd nekünk. 24. És mondta Fáraó: Én elbocsátlak benneteket, hogy áldozzatok az Örökkévalónak, a ti Isteneteknek a pusztában, csak messzire ne menjetek el; fohászkodjatok értem. 25. És mondja Mózes: Íme, én kimegyek tőled és fohászkodom az Örökkévalóhoz, hogy távozzék a vadállat Fáraótól, szolgáitól és népétől holnap; csak ne ámítson többé Fáraó, el nem bocsátván a népet, hogy áldozzon az Örökkévalónak. 26. Mózes kiment Fáraótól és fohászkodott az Örökkévalóhoz. 27. Az Örökkévaló pedig cselekedett Mózes szava szerint és eltávolította a vadállatot Fáraótól, szolgáitól és népétől nem maradt vissza egy sem. 28. És Fáraó konokká tette a szívét ez ízben is és nem bocsátotta el a népet.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

John Bevere - Az örökkévalóság vonzásában 1. (könyvrészlet)

A jutalmak széles skálája

A Szentírás elénk tárja, hogy az örök jutalmak és pozíciók, amiket a hívők kapnak, nem csupán különbözni fognak, hanem széles skálán fognak mozogni. Változatosak lesznek attól kezdve, hogy valaki végignézi, amint mindene elveszik és elég, egészen a Krisztussal való örök együtt uralkodásig (lKorinthus 3:15, Jelenések 3:21).

Sokan meghökkennek, amikor az elveszett és elégett kifejezéseket hallják az életükkel kapcsolatban. Nehezen hihetőnek tartják, hogy ez valaha is megtörténhet a Mennyben. A Szentírásban azonban ez kristálytisztán áll előttünk.

Mielőtt megosztanám ezeket az igeverseket, hadd vezessem be azzal, hogy elmagyarázom: a Szentírás az épületről szóló hasonlatot sokszor arra használja, hogy egyéni életeket mutasson be vele. Máskor az Ige az egyházról beszél úgy, mint egyedülálló épületről vagy templomról. Mindkét esetben mi építőkként vagyunk ábrázolva a hasonlatban, abból a szempontból, hogy milyen hatással vagyunk a saját életünkre, mások életére, vagy a teljes egyházra. A könyv hátralévő részében végig gyakran fogok utalni erre a hasonlatra. A témánál maradva, Pál világosan kijelenti:

"Isten épülete vagytok... Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra; kinek-kinek munkája nyilván lesz: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minemű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. (lKorinthus 3:9-15)

Mi határozzuk meg, hogyan építkezünk, és életünk minden pillanatában két fő irányvonal közül választhatunk munkálatainkkal kapcsolatban. Az egyik, hogy elmozdulunk a múlandó dolgok irányába, amik a testet elégítik ki (fa, széna, pozdorja). A másik, hogy az újjászületett szellemünk vágyaival összhangban élünk, Isten örökkévaló Igéjét követve (arany, ezüst, drágakő). Az, hogy hogyan építkezünk, vagy hogyan éljük az életünket, meghatározza majd, hogyan fogjuk kiállni a próbát, amikor Isten jelenlétének tüze megvizsgálja a munkánkat.

Nem csak a cselekedeteink esnek majd vizsgálat alá, hanem a gondolataink, motívumaink és szándékaink is napvilágra kerülnek. Ezért olyan életbevágó a hívők számára, hogy gondosan odafigyeljenek Isten Igéjére, hallgassanak rá és rejtsék el a szívükben, mert az folyamatosan „felfedi, elkülöníti, elemzi és megítéli a szív valódi gondolatait és szándékait” (Zsidó levél 4:12, az angol fordítás alapján). Semmi más nem jut le a szívünk olyan mélységeibe, mint az O Igéje.

Ha az emberi értelemre, logikára, pszichológiára vagy bölcsességre figyelünk, akkor gondolataink és szívbéli motívumaink a múlandó dolgok felé mozdulnak el, és ennek leggyakrabban a legkisebb mértékig sem leszünk tudatában, éppen ahogy önző, mielőtt belépett volna az ítélet Csarnokába. Éppen ezért, Jézus így figyelmeztet:

„Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne. Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.” (Lukács 8: 17,18)

Jézus elmondja nekünk, hogy amire figyelünk, vagy amire hallgatunk, az behatol a szívünkbe, formálja belső gondolatainkat és céljainkat, amik viszont meghatározzák, hogyan építjük az életünket. Gondosan hallgatnunk kell Isten Igéjére, mert az jelenti ösvényünkön a fényt. Nélküle biztosan eltévedünk, ahogy bárki letévedne egy ösvényről sötét éjszaka. Megeshet, hogy rövid ideig az úton maradunk, de végül elkóborlunk majd.

Ha egyszer már eltévedtünk, az építkezési módszerünket könnyen a múlandó dolgok megszerzése kezdi motiválni. Ez pedig nem fog napvilágra jönni addig, amíg Isten Igéjének fénye rá nem vetül. Pál megerősíti ezt, amikor így szól: „De amikor valami napvilágra kerül és a fény megfeddi, akkor láthatóvá és világossá válik” (Efézus 5:13, az angol fordítás alapján).

Ha eltévedünk, két dolog történhet. Az első - és ez a jobb a két lehetőség közül - hogy halljuk Isten Igéjét (prédikáció alatt, olvasás közben, egy barát vagy vezető tolmácsolásában), és meggyőzi a lelkiismeretünket. Ezért olyan életbevágó számunkra, hogy állandó utánpótlással lássuk el magunkat Isten Igéjéből. Ha bölcsek vagyunk, gyorsan megtérünk, és bocsánatot kérünk a gondolatainkért, motívumainkért vagy szándékainkért. Ha a lelkiismeretünk azonban tompa a rendszeresen elkövetett bűnök miatt, akkor nehezebb meghallani Isten Igéjét - ha pedig a lelkiismeretünk érzéketlen, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ezért a Szentírás beszél arról, milyen fontos, hogy tisztán tartsuk a lelkiismeretünket (Példabeszédek 4:23, 2Timótheus 1:3). Ha megóvjuk, és tisztán tartjuk a lelkiismeretünket, akkor könnyedén érzékeljük az Elő Ige ösztönzését a szívünkben.

A második, nem kívánatos lehetőség az, hogy a motívumaink az ítélőszék előtt lepleződnek le. Ha ez történik, elveszítjük lehetséges jutalmunkat. Tehát fel kell tennünk a kérdést: megéri ellenállni, amikor Isten Igéje meg akar győzni bennünket? Minden alkalommal, amikor ezt tesszük, a szívünk keményebb lesz, és még nagyobb megtévesztettség állapotába kerül. Nem fogjuk felismerni a saját állapotunkat, és Isten dicsőségének fénye fogja leleplezni azt az ítélőszék előtt.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8022&search=bevere

A hit filozófiája - RUFF TIBOR - Jézus neve

Ebben az adásban megvitatjuk, vajon tényleg léteznek-e kimondottan gonosz, láthatatlan lények, úgynevezett démonok. Körüljárjuk, Jézus vajon mit gondolt erről a kérdésről, és hogy a nevében való gyógyítás biztosan Istentől származik-e. Felvetjük továbbá a pünkösdi-karizmatikus mozgalommal szembeni előítéletek témáját, és megbeszéljük hogyan lehet eligazodni ebben a kérdésben.

http://www.hitradio.hu/podcastok/a-hit-filozofiaja/13-jezus-neve

Élő Facebook-beszélgetés Németh Sándorral, 2017. október 5. Sátorok Ünnepe

Mózes második könyve 7.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Lásd, én tettelek téged Istenévé Fáraónak, Áron pedig, a te testvéred lesz a prófétád. 2. Te mondd el mindazt, amit én parancsolok neked; Áron pedig, a te testvéred szóljon Fáraóhoz, hogy bocsássa el Izrael fiait az országából. 3. Én pedig megkeményítem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában. 4. De majd nem hallgat rátok Fáraó és én teszem kezemet Egyiptomra; és kivezetem seregeimet, az én népemet, Izrael fiait Egyiptom országából nagy ítéletekkel. 5. És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük. 6. És cselekedett Mózes meg Áron, amint megparancsolta nekik az Örökkévaló, úgy cselekedtek.7. Mózes nyolcvan éves volt, Áron pedig nyolcvanhárom éves, midőn szóltak Fáraóhoz.
8. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: 9. Ha szól hozzátok Fáraó, mondván: Tegyetek csodát! akkor mondd Áronnak: Vedd botodat és dobd le Fáraó előtt, hogy legyen kígyóvá. 10. És bement Mózes meg Áron Fáraóhoz és úgy cselekedtek, amint az Örökkévaló parancsolta; Áron ledobta botját Fáraó előtt és szolgái előtt és kígyóvá lett. 11. De Fáraó is hivatta a bölcseket és varázslókat és cselekedtek azok is, Egyiptom írástudói az ő bűvészetük által akképpen. 12. Ledobta mindegyik az ő botját és kígyókká lettek; de elnyelte Áron botja az ő botjaikat. 13. És erős volt Fáraó szíve és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.

14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Konok Fáraó szíve, vonakodik a népet elbocsátani. 15.Menj el Fáraóhoz reggel, íme, ő kimegy a vízhez, állj elébe a folyam partján; a botot pedig, mely átváltozott kígyóvá, vedd kezedbe. 16. És mondd neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem a pusztában; és íme, te nem hallgattál rám eddig. 17. Így szól az Örökkévaló: Ezáltal tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló; íme, én rávágok a bottal, mely kezemben van, a vízre, mely a folyamban van és az átvéltozik vérré. 18. A hal pedig, mely a folyamban van; elvész és megbűzhödik a folyam; és az egyiptomiak undorodni fognak vizet inni a folyamból.
19. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak, vedd botedat és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, folyamaira, tavaira és minden vízgyüleményére, hogy vérré legyenek; és legyen vér Egyiptom egész országában, úgy a fa, mint a kőedényekben. 20. És úgy cselekedtek Mózes meg Áron, amint parancsolta az Örökkévaló; felemelte a botot, rávágott a vízre, mely a folyamban volt, Fáraó szeme láttára és az ő szolgáinak szeme láttára és átváltozott mind a víz, mely a folyamban volt, vérré. 21. A hal pedig, mely a folyamban volt, elveszett és megbűzhödött a folyam, úgy, hogy nem tudtak az egyiptomiak vizet inni a folyamból; és volt a vér Egyiptom egész országában. 22. De így cselekedtek Egyiptom írástudói az ő bűvészetükkel; és erős volt Fáraó szíve és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló. 23. Fáraó pedig megfordult és bement házába és nem hajlította szívét erre sem. 24. És ástak mind az egyiptomiak a folyam körül vízért, hogy ihassanak; mert nem tudtak inni a folyam vizéből. 25. És eltelt hét nap, miután megverte az Örökkévaló a folyamot.

26. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz és mondd neki: Így szól az Örökkévaló: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem. 27. Ha pedig vonakodol elbocsátani, íme, én sújtom egész határodat békákkal. 28. És a folyam nyüzsög majd békáktól, feljönnek és bemennek házadba, hálószobádba és ágyadra; szolgáid házába, népedre, kemencéidbe és dagasztó teknőidbe; 29. te rád, népedre és minden szolgáidra felmennek a békák.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - A Nélkülözhetetlen Szó 7.

Isten igéje a kulcs a bűn és a Sátán feletti győzelemhez

Sok mai fiatal kérdezi, vajon lehetséges-e tiszta életet élni. Legtöbb oktatójuk azt mondja: nem. De a Biblia azt állítja:

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által? Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119:9,11)

Hála Istennek, hogy amikor afrikai fiatalok között szolgáltam, láttam beteljesedni ezeket a szavakat újra és újra! Megtisztultak és tiszta életet éltek, mert figyelmet szenteltek Isten igéjének.

Isten igéje megtisztít

Szentté és elfogadottá tesz maga számára Isten.

„Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Ef 5:25-27)

Férjek! Ez nem javaslat: ez parancs! Hogyan készít magának Jézus szent és szeplőtlen menyasszonyt? Úgy, hogy az Isten igéjében megmossa őket. Az Isten igéje megszentel minket, megtisztít minket. Jézus a vére által megváltott, de az igéjének vize által mos meg és szentel meg minket. Mindkettőre szükségünk van. Meg lettünk váltva a vér által, de meg kell tisztuljunk az ige által.

Isten igéje szellemi tükör

Amikor belenézel, nem a fizikai megjelenésedet tükrözi vissza, hanem amilyen belül vagy valójában.

„Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.” (Jk 1:23-25)

Amikor tükörbe nézel, és valami hibát látsz, természetes, hogy kijavítod. Ha a hajad nincs rendben, megfésülöd. Jakab azt mondja, ugyanerre van szükséged, amikor Isten igéjének tükrébe nézel. A szellemi képedet kell látnod benne, és a szerint cselekedni, amit mutat.

Amikor Isten tükre először fedte fel számunkra az igazságot saját bűnünkről, azonnal ennek fényében cselekedtünk: megtértünk, hittünk és engedelmeskedtünk az evangéliumnak, és amikor legközelebb a tükörbe néztünk, többé nem láttuk saját bűnös természetünket. Helyette úgy láttuk magunkat, ahogyan Isten lát minket Krisztusban: megbocsátott, megtisztított, megigazított új teremtésként. Megértettük belőle, hogy dicsőséges csoda történt velünk.

Fordította: Marton Katalin

Mózes második könyve 6.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Most fogod meglátni, hogy mit teszek Fáraóval, mert erős kéz által fogja őket elbocsátani és erős kéz által fogja őket elűzni országából.

2. Szólt Isten Mózeshez és mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló! 3. Megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak mint Isten, mindenható, de nevemet: Örökkévaló, nem ismertettem meg velük. 4. És meg is kötöttem szövetségemet velük, hogy nekik adom Kánaán országát, az ő tartózkodásuk országát, amelyben tartózkodtak. 5. És hallottam is Izrael fiai jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak szolgálatra szorítják őket és megemlékeztem szövetségemről. 6. Azért mondd Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló, kivezetlek benneteket Egyiptom rabmunkái alól, megmentelek benneteket az ő szolgálatukból, megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. 7. És veszlek benneteket magamnak népemül, én pedig leszek nektek Istenetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. 8. És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom azt örökségül, én az Örökkévaló.9. És szólt Mózes Izrael fiaihoz eképpen, de ők nem hallgattak? Mózesre kislelkűség és a kemény munka miatt.
10. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 11. Menj be, szólj Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy bocsássa el Izrael fiait az országából. 12. De szólt Mózes az Örökkévaló színe előtt mondván: Íme, Izrael fiai nem hallgattak rám, hogyan hallgatna meg Fáraó, holott én metéletlen ajkú vagyok? 13. De az Örökkévaló szólt Mózeshez meg Áronhoz és parancsot adott nekik Izrael fiaihoz és Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom országából.

14. Ezek atyai házuk fejei: Rúbén, Izrael elsőszülöttjének fiai: Chánóch és Fállú, Checrón és Chármi; ezek Rúbén családjai. 15. Simon fiai pedig: Jemúél, Jómiu, Ohód, Jóchin, Cóchár és Sóul, a kánaánita nő fia; ezek Simon családjai. 16. Ezek pedig Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gérsón, Kehosz és Meróri. Lévi életének évei pedig százharminchét év. 17. Gérsón fiai: Livni és Símei családjaik szerint. 18. Kehosz fiai pedig: Ámrom, Jichor, Chevrón és Uziél; Kehosz életének évei pedig: százharminchárom év. 19. Merori fiai pedig: Máchli és Músi; ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint. 20. És elvette Ámrom Jóchevedet, nagynénjét, magának feleségül és ez szülte neki Áront és Mózest; Ámrom életének évei pedig százharminckét év. 21. Jichor fiai: Kórách, Nefeg és Zichri. 22. Uzziél fiai pedig: Misóél; Elccófon és Sziszri. 23. És elvette Áron Elisevát, Ámminódov leányát, Náchsón nővérét magának feleségül és ez szülte neki Nádábot, Ábihút, Eleázárt és Itámárt. 24. Kórách fiai pedig: Ásszir, Elkóno és Aviószof; ezek a Korchi családjai. 25.Eleázár, Áron fia pedig vett magának Pútiél leányai közül feleséget és ez szülte neki Pinchoszt; ezek a leviták atyáinak fejei, családjaik szerint. 26. Ez Áron és Mózes, akiknek az Örökkévaló mondta: Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom országából, seregeik szerint; 27. ők azok, akik szóltak Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ez Mózes és Áron.
28. És történt az nap, midőn szólt az Örökkévaló Mózeshez, Egyiptom országában, 29. és szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Én vagyok az Örökkévaló! Mondd el Fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked. 30. De Mózes mondta az Örökkévaló színe előtt: Íme, én metéletlen ajkú vagyok, hogy hallgatna rám Fáraó?

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Rod Parsley - A Kereszt 8.

A rendőrség a kereszteket tartó gyermekeket az utcára hajtotta. A gyerekek magasra emelték kézzel készített keresztjeiket és elmasíroztak egy közeli templomba, hogy ott védelmet kapjanak. Meglepetésükre azonban nemsokára több, mint 2500 diák csatlakozott hozzájuk más iskolákból is, és együtt elkezdtek imádkozni és dicséreteket énekelni a megfeszített Megváltóról. Hamarosan katonák kerítették be az óvóhelyet, de még előttük megérkezett a nemzetközi sajtó is. Nemsokára a keresztet a fejük fölé emelő, dicséreteket éneklő gyerekekről készült fotók özönlötték el világszerte a televízió képernyőjét és az újságokat. Öt év múlva Lengyelország megtartotta első szabad elnökválasztását, azután, hogy a II. Világháború befejezésekor a vasfüggöny mögé került. Egy évvel később Lech Walesa a Szolidaritás Mozgalom atyját elnökké választották – így Lengyelország totalitarializmusának hosszú, sötét éjszakája véget ért. Természetesen a Szolidaritás Mozgalom már ezelőtt is egy változást összegyűjtő erő volt. Ennek a szelíd forradalomnak a lángját 1979-ben gyújtották meg, amikor is egy lengyel katolikus, név szerint Karol Wojtlya akkor már II. János Pál pápaként megtette 9 napos zarándokútját vissza szülőföldjére Lengyelországba. Az ország csaknem egyharmada jelent meg az ország különböző részein, ahol a pápa megállt. És amikor előadta történelmet átformáló tanítását a varsói Győzelem téren június 2.-án az összegyűlt lengyel tömegnek, az emberek egy 14 percig tartó tapsviharral válaszoltak, ami spontán átalakult egy gyülekezeti dicséretté. Egy szívvel énekelték “Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat" (Jézus győz, Jézus uralkodik, Jézus kormányoz.) Öt évvel később a Garlowin keresztjeivel való leszámolás arra szolgált, hogy reflektorfénybe helyezze ugyanazt a pontot, amelynél a szovjet birodalom gyengülő Marxista fala elkerülhetetlenül a legnagyobb mértékben omladozni látszott. 

Nem létezik győztes, kultúrát átformáló kereszténység a kereszt nélkül. Azon a napon a televízió kamerái bemutattak a világnak egy bátor helyi lelkészt, aki így szólt a templomban síró tömeghez: "Lengyelország nem létezik kereszt nélkül." Egy dolog biztos. Nem létezik győztes, kultúrát átformáló kereszténység a kereszt nélkül. Egy útkereszteződésnél állunk - a történelem egy szó szerinti keresztútjánál- amelynél sokaknál, még azoknál is akik valóban szeretik Istent és az Ő Szavát, a kereszt elveszítette központi szerepét. Csendben, észrevétlenül néhány kéz elemelte a keresztet a gondolkodásunkban, az imáinkban, a szeretetünkben és a szolgálatunkban elfoglalt jogos helyéről. És mégis.... egy félreérthetetlen, fényes körvonal jelzi a helyet, ahol egykor ott lógott a kereszt. Igen, a modern teológusok és az elvilágiasodás erői megtettek minden tőlük telhetőt, hogy eltávolítsák a keresztet, de annak bizonyítékát, hogy a kereszt valaha ott lógott nem tudják kiradírozni - éppen úgy ahogy azokban a lengyel oktatótermekben a kereszt alakú árnyék üres maradt. Ez egyfelől áldást jelent. Mert az üres hely megmutatja pontosan hová való. Gyere velünk ahogy felfedezzük a kereszt erejét, méltóságát és szépségét. Tanuljuk meg újra hogyan alkalmazzuk ezt az erőt az életünkbe. Itt egy olyan utazás kezdődik el, amely helyreállítja azt, amit elloptak tőlünk. És ahogy oly sokszor előfordul az utazásoknál ez a történet is egy útkereszteződésnél kezdődik.

Fordította: Nagy Andrea

Mózes második könyve 5.

1. Azután bementek Mózes és Áron és mondták Fáraónak: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, bocsásd el népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a pusztában. 2. De Fáraó mondta: Ki az Örökkévaló, hogy hallgassak a szavára, hogy elbocsássam Izraelt? Nem ismerem az Örökkévalót és Izraelt sem fogom elbocsátani. 3. És ők mondták: A héberek Istene jelent meg nekünk; hadd menjünk csak három napi útra a pusztába és áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek, hogy ne sújtson bennünket halálvésszel, vagy karddal. 4. És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron, miért zavarjátok ki a népet munkájából; menjetek rabmunkáitokra! 5. És mondta Fáraó: Íme, sok most az ország népe, és ti szüneteltetitek rabmunkáikban. 6. És megparancsolta Fáraó az nap a nép hajtóinak és felügyelőinek, mondván: 7. Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap, tegnapelőtt; maguk menjenek és tarlózzanak maguknak szalmát. 8.De a téglák számát, amelyet szoktak készíteni tegnap, tegnapelőtt, vessétek ki rájuk, ne vonjatok le belőle; mert restek ők, azért kiáltanak, mondván: Hadd menjünk, hadd áldozzunk Istenünknek! 9. Nehezedjék a munka a férfiakra, hogy foglalkozzanak vele és ne forduljanak hazug szavak felé.

10. És kimentek, akik a népet hajtják és felügyelői, és szóltak a néphez, mondván: Így szól Fáraó: Én nem adok nektek szalmát; 11. ti menjetek, vegyetek magatoknak szalmát onnan, a hol találtok, mert nem vonnak le munkátokból semmit. 12. És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy tarlózzon tarlót szalmának. 13. A hajtók pedig sürgették mondván: Végezzétek munkáitokat, a napi dolgot a maga napján, mint amikor volt szalma. 14. És megverettek Izrael fiainak felügyelői, akiket tettek feléjük Fáraónak a hajtói, mondván: Miért nem végeztétek el kiszabott részeteket, téglát vetve, mint tegnap tegnapelőtt, sem tegnap, sem ma? 15. És eljöttek Izrael fiainak felügyelői és kiáltottak Fáraóhoz, mondván: Miért teszel így szolgáiddal? 16. Szalmát nem adnak szolgáidnak és téglákat, azt mondják nekünk, csináljatok; és íme, szolgáidat megverik és így vétkezik néped. 17. De ő mondta: Restek vagytok ti, réstek! Azért mondjátok: Hadd menjünk, hadd áldozzunk az Örökkévalónak. 18. És most, menjetek, dolgozzatok, szalma pedig ne adassék nektek, de a téglák számát beadjátok. 19. És látták Izrael fiainak felügyelői azokat a bajban, mondván: Ne vonjatok le tégláitokból, a napi dologból a maga napján. 20. És találkoztak Mózessel és Áronnal, kik előttük álltak, midőn kimentek Fáraótól, 21. és mondták nekik: Tekintsen rátok az Örökkévaló és ítéljen, hogy rossz hírbe kevertetek minket Fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy megöljenek bennünket. 22. És visszatért Mózes az Örökkévalóhoz, és mondta: Uram miért bántál rosszul a néppel, minek is küldtél engem? 23. Amióta bementem Fáraóhoz, hogy szóljak nevedben, gonoszul bánik e néppel; de megmenteni, nem mentetted meg népedet.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Részlet Joyce Meyer Engedd ki a gőzt! könyvéből 2.

A stressz hatása

Minél több emberrel beszélgettem az évek során, annál inkább megbizonyosodtam arról, hogy a problémám nem egyedi jelenség. Amikor a barátaimmal vagy szolgálótársaimmal arról beszélgetek, milyen stresszes és levert vagyok időnként, egyetértő fejbólintásokkal, „tudom-miről-beszélsz” megerősítésekkel találkozom. Az élet különböző területein tevékenykedő emberektől tudom, hogy életük egy bizonyos pontján nekik is szembe kellett nézniük a rideg ténnyel: a stressz megfosztja őket attól, hogy a lehető legjobb életet élhessék.

A stressz nem személyválogató. Bárkitől ellop bármit, amit csak tud. Egészséget, békességet, nyugalmat, nevetést, jó kapcsolatokat - mindent el akar vinni. És mint bármilyen más tolvaj esetében, már csak akkor tudunk vele valamit kezdeni, amikor tudjuk, hogy itt van, a sötétben megbújva. Ha nem tudjuk, hogy veszély leselkedik ránk, hogyan védhetnénk meg magunkat?

Hadd osszak meg veletek néhány, nem régi tanulmányok és felmérések alapján készült statisztikai adatot, hogy felnyissam a szemeteket:

* A megkérdezettek 49 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt évben átélt „nagyon stresszes eseményt vagy élethelyzetet.”

* Az amerikaiak 83 százaléka szenved munkahelyi stressztől.

* A nagy stressznek kitett emberek 69 százaléka mondja azt, hogy az elmúlt év során a rájuk nehezedő stressz tovább nőtt.

* A házasságban élők 41 százaléka vallotta be, hogy az elmúlt hónapban előfordult, hogy a stressz miatt elvesztették a türelmüket, és kiabáltak házastársukkal.

A 18-33 év közöttiek 52 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt öt hónap során legalább egyszer nem tudott éjszaka aludni a stressz miatt.

Riasztó mértékben nő azoknak a száma, akik stresszre, nagy nyomásra, szorongásra panaszkodnak. Számos tanulmány mutat rá arra, hogy társadalmunkat teljesen uralja a stressz. És ez riasztó mértékben befolyásolja közérzetünket és mindennapi cselekedeteinket. A Mayo Klinika szerint az alábbi hatásokkal járhat a stressz:

Fizikai hatások:

• Fejfájás
• Izomhúzódás és fájdalom
• Fáradtságérzet
• Nemi vágy csökkenése
• Emésztési zavarok

Érzelmi hatások:

• Szorongás
• Nyugtalanság
• Motivációhiány
• Düh, ingerlékenység
• Szomorúság, depresszió

Viselkedésben felfedezhető hatások lehetnek:

• Falánkság
• Dührohamok
• Drog vagy alkoholfogyasztás
• Dohányzás
• Zárkózottság

Bár ezek is súlyos problémák, lehetnek még ennél súlyosabb következményei is a stressznek. A Mentálhigiénés Intézet (National Institute of Mentái Health) szerint „a szervezetet érő folyamatos stressz hatására súlyos egészségügyi problémák léphetnek fel, például szívbetegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség, depresszió, szorongásos betegségek és egyéb problémák.’

Nem dughatjuk homokba a fejünket. A stressz valóságos ellenfél, képes arra, hogy valódi fizikai, érzelmi és szellemi károkat okozzon. Nem lehet elbagatellizálni és a szőnyeg alá söpörni. A stressz nem azt jelenti, hogy „túl elfoglalt” vagy „egy kicsit idegesebb” vagy. A stressz az ellenség egyik veszélyes fegyvere, amellyel megpróbál minket megakadályozni abban, hogy élvezzük azt az életet, amelyért Jézus az életét adta.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8012&search=meyer

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 36.

Nézd meg Pál szavait a Korinthusiakhoz:

"Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. . Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1 Kor 9:24-27)

Látod, miről beszél Pál? Először elmondja, hogy egy szellemi futásban vagyunk. (Abban vagy?) És azért vagyunk ebben, hogy megfussuk a pályánkat. (Ha a pályán vagy, futsz is?) És, hogy olyan gyorsan fussunk, ahogy csak bírunk, hogy elvegyük a jutalmat. (Ha futsz, úgy futsz, hogy elvedd?) Ez az önfegyelemről, a célról, az összpontosításról szól. Nincs itt helye lustaságnak, letargiának, álmatagságnak, tunyaságnak. Másodszor elmondja, hogy az atléták, akik olimpiai játékokon indulnak, keményen edzenek - az edzés csak egyre keményebb lesz az évek során - hogy elnyerjék a koronát, mai szóval érmet, amely megadatik majd.

Az atléták szigorú napirend szerint gyakorolnak hat-nyolc órát naponta, kemény, hónapokig tartó diétákat tartanak, hogy megnyerjenek egy versenyt vagy új rekordot állítsanak fel vagy legyőzzenek egy ellenfelet. Megkínozzák a testüket és megvonják maguktól az élet mindennapi élvezeteit, csak hogy a csúcsra jussanak. Mérföldeket kocognak zuhogó esőben vagy a tűző napon. Néha ugyanazokat a mozdulatokat gyakorolják hetekig, amíg hibátlanul nem megy. Vannak sportolók, a bokszolók például, még a szexuális élettől is tartózkodnak egy hónapig vagy tovább, a verseny előtt, mivel úgy gondolják, hogy az ilyen cselekedetek is energiát vonnak el. Igen, így élnek az atléták.

De nézd, mit mond Pál: "azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." Igen, ezt mi tesszük. (Angolban itt a teszik, tesszük ige is szerepel.) Mi fegyelmezzük magunkat, mi tagadjuk meg magunkat, mi uralkodunk a test fölött, mi vesszük fel a keresztet, mi tartunk ki, mi mondunk nemet a világnak, mi állunk ellent az ördögnek, igen, ezeket mi tesszük. De minket valami sokkal nagyobb dolog motivál. Azért tesszük amit teszünk, hogy örökkévaló koronát nyerjünk.

Te is így élsz? Úgy veted alá az életed az Úrnak, ahogy egy profi sportoló a sportnak, egy profi zenész a zenének vagy egy buzgó üzletember a pénznek? Talán a legnagyobb probléma az életedben egyszerűen az önfegyelem, a kontroll, az összpontosítás hiánya. Talán egy könyörtelen napirendet kell bevezetned , hogy formába hozd magad. Csak Isten tudja, hányszor prédikáltam ezt már magamnak.

Még egyszer, a kis rókák, akár semleges dolgok, akár kis bűnök, több kárt okoznak nekünk mint hinnénk. És a kis rókák elszaporodása az, ami megmutatja nekünk, hogy valami nagyon nem jól megy. Ne engedd, hogy a szőlőskertedbe vájják az üregüket, bármilyen kicsik is. Nézd át szigorúan az életed és gyomláld ki a kis rókákat, a kisebb bűnöket.

Talán a pornográfia "nagy bűne" nincs jelen az életedben, de megbámulod a másik nem képviselőit a gyülekezetben. Talán a hazugság "nagy bűne" nincs jelen az életedben, de szükségét érzed, hogy eltúlzott, felnagyított módon adj elő egy történetet. Talán a felelőtlen lustaság "nagy bűne" nincs jelen benned, de szörnyen nehéz számodra 30 percet az Úrral tölteni imában. Talán az erőszak " nagy bűne" nincs meg benned, de hajlamos vagy a dührohamra és gyerekes haragra. Charles Bridges így írja le a kontrollálatlan állapotot:

"Az egyik példabeszéd mondja: azt "a ki uralkodik a maga indulatján" (Péld 16:32) hatalmas győztes. És valóban a legnemesebb részünk felett veszítjük el vagy nyerjük meg az uralkodást. Akinek nincs hatalma a maga lelke felett az könnyű préda a betolakodónak. Bárki felzaklathatja és meggyötörheti. (Lásd Eszter 3:5.6.13) Átadja magát az irányíthatatlan szenvedélyek első rohamának. ellenállás nélkül, mint egy lerombolt falú város, amely nem jelent akadályt. ( Neh 1:3 2:17) Nem tudja fegyelmezni magát, a kísértés alkalmat jelent a bűn számára, és félelmetes távolságokba űzi őt, amit nem is gondolt. Egy dühkitörés a gyilkosságig vezet. A kéjvágy fölötti figyelmetlenség házasságtöréshez. A legnagyobb természetes erő teljesen erőtlen a nagy konfliktusban. Mindez a legmélyebb együttérzést kellene, hogy előhívja belőlünk. De vannak kevésbé szégyenteljes esetei a morális gyengeségnek, mégis aligha kevésbé károsak a lélek számára. Minden dühkitörést, a büszkeség minden szikráját amely a szívben támad, már mielőtt megmutatkozna a viselkedésben vagy a beszédben, le kell győzzünk, és határozottan ellen kell álljunk neki. "

Igen a bűn minden kitörését az életünkben, a testiség minden ébredező szikráját a lelkünkben, minden kis rókát a szőlőben, teljesen ki kell takarítsunk és irgalmatlanul ki kell űznünk. Azok a lompos farkú, fényes szemű teremtmények aranyosnak és veszélytelennek tűnhetnek, de gyötrő kellemetlenkedők és szörnyű fosztogatók. El kell kapni őket, foglyul ejteni és megölni. Végül is az ágak amiket megrágtak és a kacsok amiket letéptek a szőlősgazdához, Jézushoz tartoznak. Ezért sürget Spurgeon minket, hogy Jézussal együtt vadásszunk.

Tehát, állatvédők, el az utamból! Én megyek rókákra vadászni. Velem jössz?

Fordította: Korányi Tamás

Mózes második könyve 4.

1. Mózes pedig felelt és mondta: Íme, majd nem hisznek nekem és nem hallgatnak szavamra, mert azt mondják: Nem jelent meg neked az Örökkévaló. 2. És mondta neki az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És ő mondta: Bot. 3. És:(Isten) mondta: Dobd le a földre! Ő ledobta a földre és kígyóvá lett; és Mózes elfutott előle. 4. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát; ő kinyújtotta kezét, megfogta azt és bottá lett kezében. 5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent neked az Örökkévaló, az ő őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. 6. És még mondta neki az Örökkévaló: Tedd csak kezedet öledbe; ő betette kezét az ölébe és midőn kivette, íme, keze poklos volt, mint a hó. 7. És mondta: Tedd vissza kezedet öledbe, és ő visszatette kezét az ölébe, midőn kivette az öléből, íme, ismét olyan lett, mint teste.8. Lesz, ha nem hisznek majd neked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek az utóbbi jel szavára. 9. És lesz, ha nem hisznek majd a két jelre sem és nem hallgatnak szavadra, akkor vegyél a folyam vizéből és önts a szárazra; és lesz a víz, melyet veszel a folyamból, lesz majd vérré a szárazon.

10. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere sem tegnapról sem tegnapelőttről, sem amióta te szóltál szolgádhoz, hanem nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. 11. De az Örökkévaló mondta neki: Ki adott szájat az embernek, avagy ki tesz némává vagy süketté? vagy éleslátóvá, vagy vakká, nemde én az Örökkévaló? 12. Azért most menj, én pedig leszek a te száddal és megtanítalak arra, hogy mit beszélj. 13. De ő mondta: Kérlek, Uram, küldd csak, aki által küldeni akarod. 14. Ekkor felgerjedt az Örökkévaló haragja Mózes ellen és mondta: Nemde Áron, a te testvéred, a levita; tudom, hogy ő tud beszélni és íme, ő ki is jön eléd és ha meglát, örül a szívében. 15. Szólj hozzá és tedd a szavakat az ő szájába; én pedig leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítalak benneteket arra, amit tegyetek. 16. Ő szóljon helyetted a néphez és lesz, ő lesz neked száj gyanánt, te pedig leszel neki Isten gyanánt.17. Ezt a botot pedig vedd kezedbe, a mellyel majd végzed a jeleket.

18. Mózes elment és visszatért Jeszerhez, az ő apjához és mondta neki: Hadd menjek csak el és térjek vissza testvéreimhez, kik Egyiptemban vannak, hogy lássam, vajon élnek–e még? És mondta Jitró Mózesnek: Menj békével! 19. És mondta az Örökkévaló Mózesnek Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, kik életedre törtek. 20. Mózes vette feleségét meg fiait, felültette őket a szamárra és visszatért Egyiptom országába; és vette Mózes az isteni botot a kezébe. 21. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Midőn mész, hogy visszatérj Egyiptomba, lásd, mindama csodákat, melyeket kezedbe tettem, tedd meg azokat Fáraó előtt; én pedig erőssé teszem szívét, hogy nem bocsátja el a népet. 22. És mondd Fáraónak: Így szól az Örökkévaló: Az én elsőszülött fiam Izrael; 23. azért mondtam neked, bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon engem, de te vonakodtál őt elbocsátani, íme én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24. És történt az úton a szálláson, megtámadta az Örökkévaló és meg akarta ölni. 25. És vett Cipóra egy éles követ és levágta fiának fitymáját és odavetette lábaihoz, és mondta: Bizony vérjegyesem vagy te nekem. 26. Midőn alábbhagyott (a baj), akkor mondta (Cipóra): Vérjegye a körülmetélés által.
27. És mondta az Örökkévaló Áronnak: Menj Mózes elé a pusztába. Ő elment és találkozott vele Isten hegyénél és megcsókolta. 28. És Mózes tudtára adta Áronnak az Örökkévaló minden szavát, melyekkel őt küldte és mind a jeleket, melyeket megparancsolt neki. 29. És ment Mózes meg Áron és összegyűjtötték Izrael fiainak minden véneit. 30. És elmondta Áron mindama szavakat, melyeket mondott az Örökkévaló Mózesnek és megtette a jeleket a nép szeme láttára. 31. A nép pedig hitt; és hallották, hogy gondolt az Örökkévaló Izrael fiaira és hogy látta az ő nyomorukat, amikor meghajoltak és leborultak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 36.

„Folyamatban levő munka”

"…Isten beszéde (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek.[emberfeletti hatalmát gyakorolva mindazokban, akik ragaszkodnak Hozzá, bíznak Benne, Rá támaszkodnak]." I Thessalonika 2:13.

Arra buzdítalak, hogy minden nap mondd el ezt a megvallást: „Isten most is munkálkodik bennem – Most is változtat engem”. Hangosan mondd ki azt, amit az Ige mondd, ne az érzéseidről beszélj.

Úgy tűnik, szüntelenül csak az érzéseinkről beszélünk. Miközben ezt tesszük, nem engedjük, hogy Isten Igéje hatékonyan munkálkodjon bennünk. Felnagyítunk minden érzelmet, és engedjük, hogy átvegyék az irányítást az életünk felett.

Gyakran „érezzük” elutasítottnak magunkat, az hisszük, hogy az emberek nem fogadnak el bennünket. Az igazság az, hogy gyakran észre sem vesznek bennünket, így képtelenek arra, hogy elfogadjanak vagy elutasítsanak. Ha azt hisszük, hogy elutasítanak, lehet, hogy valóban elutasítanak. Ez a „jaj, én szegény, engem senki se szeret, mindenki elutasít” magatartás azt eredményezi, hogy az emberek tényleg eltávolodnak tőlünk.

Ne engedd, hogy eluralkodjon benned az az érzés, ha nem jól teljesítek, elutasítanak. Belátom, a világ gyakran alkalmazza ezt az eszközt, de Isten nem, és nekünk sem kell. Ha őszintén szembenézel magaddal, nincs jogod ahhoz, hogy másokat elutasíts, hiszen te sem vagy tökéletes. Jézus azt tanította, hogy a tökéletességet csak akkor várhatjuk el másoktól, ha mi magunk azok vagyunk.

Annyira hozzászoktunk már ahhoz, hogy a világban élő emberek folyton a mi teljesítményünkkel és a cselekedetinkkel vannak elfoglalva, hogy rossz képet alakítunk ki Istennel való kapcsolatunkról is. Azt gondoljuk, Isten ugyanúgy gondolkodik, mint a világ, pedig nem. Az elutasítottságtól való félelem a legnagyobb akadálya annak, hogy sikerüljön megtalálni önmagunkat.

Ha kilépünk, és elkezdünk azzá válni, akik Krisztusban vagyunk, természetesen fogunk hibákat elkövetni. Ki nem hibázik? De hatalmas nyomás jön le rólunk, amint rájövünk, Isten azt akarja, hogy a tőlünk telhető legjobban cselekedjünk. Nem azt várja el, hogy tökéletesek legyünk (ne legyen semmi hiba bennünk). Ha olyan tökéletesek lennénk, mint ahogy azt elképzeljük, nem lenne szükségünk a Megváltóra. Meggyőződésem, hogy Isten mindig hagy valami fogyatékosságot bennünk, csak azért, hogy tudatosítsuk, mekkora szükségünk van Jézus Krisztusra minden egyes napon.

Nem vagyok tökéletes prédikátor. Előfordul, hogy rosszul mondok dolgokat, van, amikor azt hiszem, valamit Istentől hallottam, pedig én magam mondtam ki azokat a szavakat. Előfordul, hogy nem vagyok tökéletes (több száz alkalommal naponta) – nincs tökéletes hitem, tökéletes attitűdöm, tökéletes gondolataim, tökéletes utam.

Jézus tudta jól, hogy mindannyiunkkal ez történik. Ezért is „áll a résre” értünk (Ezékiel 22:30). A rés két dolog közötti távolság. Köztünk és Isten között van egy rés, egy távolság a tökéletlenségünk és a bűneink miatt. Isten tökéletes és szent. Ő csak azokkal vállal közösséget, akik hozzá hasonlóan tökéletesek. Ezért jövünk Hozzá Krisztuson keresztül. Jézus ugyanolyan, mint az Atya. Ő maga mondta „aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9)

Jézus az, aki kitölti a rést Isten tökéletessége és a mi tökéletlenségünk között. Állandóan közbenjár értünk, hiszen nekünk állandóan szükségünk van erre. (Zsidó 7:25). Jézus úgy jött közénk, mint az Ember Fia és Isten Fia egy személyben. Ő a Közbenjáró a két fél – Isten és az ember – között. (I Timóteus 2: 5) Rajta keresztül lehetünk egységben és szövetségben az Atyával. Rajta keresztül fogad el Isten minket.

Fordította: Berényi Irén

Vidám Vasárnap 2017. október 1.

Mózes második könyve 3.

1. Mózes legeltette juhait az ő apjának, Jitrónak, Midján papjának; és elvezette a juhokat a puszta mögé és elérkezett Isten hegyéhez, Chórebhez. 2. És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg. 3. És mondta Mózes: Hadd térek csak oda, hogy lássam ezt a nagy látványt: miért nem ég el a csipkebokor? 4. Midőn látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből és mondta: Mózes! Mózes! És ő mondta: Itt vagyok. 5. És mondta (Isten): Ne közeledj ide, vesd le saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen te állsz, szent föld az. 6. És mondta: Én vagyok, atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! És elrejtette Mózes az arcát, mert félt feltekinteni Istenhez. 7. És mondta az Örökkévaló: Bizony láttam nyomorát népemnek, mely Egyiptemban van és hallottam kiáltásukat szorongatóik miatt, bizony ismerem fájdalmait. 8. Azért leszálltam, hogy megmentsem Egyiptom kezéből, hogy felvigyem amaz országból jó és tágas országba, tejjel–mézzel folyó országba, a Kánaáni, a Chitti, az Emóri, a Perízzi, a Chívvi és a Jevúszi helyére. 9. És most, íme Izrael fiainak kiáltása elérkezett hozzám és láttam is a nyomorgatást, a mellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket. 10. Most tehát gyere és elküldelek téged Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból. 

11. És mondta Mózes Istennek: Ki vagyok én, hogy menjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izrael fiait Egyiptomból? 12. És (Isten) mondta: Mert én veled leszek! És ez legyen neked a jele, hogy én küldtelek téged: midőn kivezeted a népet Egyiptomból, szolgálni fogjátok Istent a hegyen. 13. És mondta Mózes Istennek: Íme, én eljövök Izrael fiaihoz és mondom nekik: Őseitek Istene küldött engem hozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? Mit mondjak nekik?14. És mondta Isten Mózesnek: Leszek aki leszek! És mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: Ehje küldött engem hozzátek. 15. És még mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izrael fiaihoz: Az Örökkévaló, őseitek Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem mindörökké és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre. 16. Menj és gyűjtsd egybe Izrael véneit és mondd nekik: Az Örökkévaló, őseitek Istene megjelent nekem, Abrahám, Izsák és Jákob Istene, mondván: Gondoltam rátok és arra, ami veletek történik Egyiptemban; 17.és mondtam: Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorából, a Kanaáni, a Chitti, az Emóri, a Perizzi, a Chivvi és a Jevúszi országába, tejjel–mézzel folyó országba. 18. És hallgatnak majd szavadra; akkor menj be te és Izrael vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, azért most hadd menjünk csak három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek. 19. De én tudom, hogy nem fogja megengedni nektek Egyiptom királya, hogy elmenjetek, még erős kéz folytán sem. 20. És én kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot minden csodatetteimmel, amelyeket teszek közepette; azután elbocsát majd benneteket. 21. És én kegyet adok a népnek az egyiptomiak szemeiben; és lesz, ha elmentek, nem mentek el üresen. 22. És kérjen minden asszony a szomszédasszonyától és háza lakónéjától ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat; és tegyétek fiaitokra és leányaitokra és így kiürítitek Egyiptomot.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)