2017. december 6., szerda

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 42.

Kérjetek és megkapjátok

"…kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen." János 16:24.

Ez az egyik kedvenc versem a befogadással kapcsolatosan. Annyira egyszerű, és tulajdonképpen annak is szánták.

Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a szenvedéstől, nem pedig azért, hogy a kereszténység zászlaja alatt újabb szenvedést tegyen a nyakunkba. Ha megtanulunk kérni és elfogadni, az örömünk valóban teljes lesz. Miután ingyen vettük, ingyen is adjuk tovább.

Ingyen vettétek, ingyen adjátok.

"Ingyen vettétek, ingyen adjátok." Máté 10:8.

A mai társadalomban nagyon kevés az olyan ember, aki képes ingyen adni. Szerintem a Szentírás jól rávilágít arra, miért. Ha nem tanuljuk meg ingyen átvenni Jézustól, sosem fogjuk megtanulni, hogyan adjuk ingyen másoknak.

A sátán nagyon jó munkát végzett, amikor elhitette velünk, hogy mindent ki kell érdemelnünk és mindenért fizetni kell. Meggyőzött minket arról, hogy szenvednünk és küszködnünk kell azért, hogy Istentől bármit is kaphassunk. Jézus azonban ezt mondta: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket”. (Máté 11:28)

„Jöjjetek énhozzám” – ez elég szívélyes invitálás, nem? Nyoma sincs benne a szenvedésnek és kínlódásnak.

Nagyon sokat kell az elfogadásról tanulnunk ahhoz, hogy az Ige alapján megértsük, Isten áldásai kegyelemből, hit által jönnek az életünkbe.

Kegyelemből, hit által

"Mert [meg nem érdemelt] kegyelemből tartattatok meg (megmentett az ítélettől, Krisztus üdvösségének részesei lettünk), hit által; és ez [az üdvösség] nem tőletek van (nem a cselekedeteitek, a szenvedésetek eredménye): Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből [a Törvény elvárásai miatt], hogy senki ne kérkedjék. [Nem a bárki által elvégzett cselekedetek az eredménye, hogy senki se dicsekedhessen, és magának tulajdonítsa a dicsőséget]" Efézus 2:8-9.

Kegyelemből, hit által mentett meg minket, és meg kell tanulnunk mindennapi életünket ugyanilyen módon élni. A kegyelem olyan valami, amit nem lehet kiérdemelni, csak ingyen ajándékként elfogadni.

A kegyelem Isten ereje, amelyet azért ad, hogy segítsen minket azokon a területeken, ahol a saját erőnkből nem boldogulnánk. A János 15:5-ben Jézus a következőt jelenti ki: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Következésképpen az élet minden területén szükségünk van segítségre. Ha győzedelmes életet szeretnénk élni, el kell ismerni gyengeségünket és gyakorolnunk kell Isten kegyelmébe vetett hitünket. A legnagyobb örömmel segít, ha hajlandóak vagyunk önállóságunkról, függetlenségünkről lemondani.

A Galata 2:21-ben Pál apostol azt mondta, ha nem venné át Isten kegyelmét, és valami jelentéktelen apróságnak tartaná ezt az ajándékot, azzal megkérdőjelezné az okát és semmissé tenné a hatását. A kegyelem minden élethelyzetben árad ránk, de csak hittel lehet átvenni. A 20. versben Pál arra is felhívja a figyelmet, hogy többé már nem ő él, hanem Jézus Krisztus él benne, és az életet, amelyet él, az Isten Fiába vetett hitben éli.

Az elmúlt évek során arra is rájöttem, hogy mindig akkor éreztem magam frusztráltnak, amikor valamit a saját erőmből próbáltam megtenni ahelyett, hogy Istenben bíztam volna és elfogadtam volna a kegyelmét (segítségét). Az Úrral való kapcsolatom legelején mindig frusztrált voltam és sokat küszködtem. Ezért jelentett hatalmas áttörést számomra, amikor megkaptam a kijelentést Isten kegyelmével kapcsolatosan. Mindig „próbálkoztam”, és Istent kihagytam a játékból. Meg akartam változni, meg akartam változtatni a férjemet és a gyerekeimet, gyógyulást akartam, jólétet akartam, megtettem mindent, hogy a gyülekezetem növekedjen, és minden körülményt megpróbáltam megváltoztatni, amivel elégedetlen voltam. Persze hogy kiábrándultam és csalódott voltam, mert egyetlen próbálkozásom sem vezetett eredményre.

Isten nem engedi, hogy nélküle győztesek legyünk. Ha ezt megtenné, magunknak tulajdonítanánk azt a dicsőséget, ami Őt illeti. Ha meg tudnánk változtatni az embereket, a saját igényeink szerint változtatnánk őket, elvéve tőlük a döntés szabadságát.

Végül megtanultam, hogy imádkoznom kell azért, aminek szerintem változnia kellene, és Istenre bíztam, hogy a saját maga módján és a saját időzítése szerint ezt megtegye.

Miután bízni kezdtem az Ő kegyelmében, bementem az Ő nyugodalmába.

Fordította: Berényi Irén