Valóban az egyik legprominensebb ezek közül a vezetők közül Brian Mclaren, a “New Kind of Christianity” (egy újfajta kereszténység) könyv szerzője (ez egy jó cím mert lehetetlen összeilleszteni McLaren véleményét a korábbival), aki széles körben a leghatározottabb módon vitázott Jézus áldozatáról, hogy ez az egyszer és mindenkorra kifizetett váltságdíj az emberiség bűneiért. Azt mondja: “A keresztről alkotott felfogás amelyben felnőttem, bizonyos értelemben az, hogy Istennek vérre van szüksége, hogy kiengeszteljék. Ha Isten nem lát vért, nem tud megbocsátani." Egy 2006-os interjúban McLaren egy barátja meglátásával szimpatizálva fejtette ki a témát, amelyet így összegezett: “Hallottam egy jól ismert keresztény vezetőt, akinek a nevét most nem árulom el, mert meg akarom őrizni a jó hírét. De hallottam, ahogy ezt mondja: A hagyományos felfogás azt mondja, hogy Isten olyan dolgot kér tőlünk, amire Ő képtelen. Isten azt kéri, hogy bocsássunk meg az embereknek. De Isten képtelen megbocsátani. Isten csak akkor tud megbocsátani, ha megbüntethet helyettünk (akiket meg akart büntetni) egy másik személyt. Isten nem mond neked olyan dolgokat, hogy bocsáss meg a feleségednek, utána rugdosd meg a kutyát, és így ereszd ki a haragodat. Isten valójában azt kéri, hogy bocsáss meg. Bizonyos értelemben az engesztelési ajándékok megértése egy olyan Istent mutat be, aki nem képes megbocsátani, csak akkor ha megrúg valaki mást."
Hogyha valaha is volt a szerető Atya Istennek egy szívet összeszorító, megvetemedett jellemzése áldozati cselekedetéről a következő talán jobban ráillik. A Reimagining Christianity (A kereszténység újratervezése) című könyvében Alan Jones anglikán pásztor megismétli ezt a gondolatot, hogy Isten soha nem Jézus kereszthalál áldozatával tervezte bűneiknek kifizetését. Az egyház Jézus haláláról való fixálásának, mint egy univerzális megmentő cselekedetnek be kell fejeződni és a kereszt helyét újra kell tervezni a keresztény hitben. Miért? A szenvedés kultusza és a mögötte álló bosszúálló Isten miatt.
A kereszt világot rengető lényegének torzulását és hűtlen kezelését nem lehet válaszolatlanul hagyni. A kereszt nélküli generációt vissza kell vezetni a Kálváriához.
Nem meglepő, hogy sok tanító csodálattal beszél és ír Gandhiról. Látszólag osztják a véleményét a keresztről. “El tudnám fogadni Jézust, mint mártírt, vagy mint egy áldozat megtestesítőjét vagy mint isteni tanítót” - írja az önéletrajzában Gandhi. “De nem tudom elfogadni, hogy Jézus a legtökéletesebb ember, aki valaha is létezett. Kereszthalála nagy példa volt a világ számára, de a szívem nem fogadhatja el, hogy csodát hajtott végre a kereszten.”
A következő fejezetekben ezeket a kérdéseket és állításokat nézzük meg az Ige kifogyhatatlan fényének tükrében – valójában magának a keresztnek a világító ragyogásában. A kereszt világot rengető lényegének torzulását és hűtlen kezelését nem lehet válaszolatlanul hagyni. A kereszt nélküli generációt vissza kell vezetni a Kálváriához. Természetesen az nem új dolog, hogy a New Age kampány újraformálja a keresztet a humanista érzékenységgel kevésbé ellentétes képpé. Több mint egy évszázada Charles Spurgeon nagyszerű evangélista szemlélte a kialakuló tendenciákat maga körül és ezt mondta: "Elmondom neked, mi a Sátán legnagyobb mesterkedése manapság; nem az, hogy ellenálljunk a keresztnek, hanem hogy körülvegyük a keresztet és megpróbáljuk egy kicsit átformálni az alakját. Azok a férfiak, akik utálják a kereszt doktrínáit azt hangoztatják: “Mi is hirdetjük az evangéliumot!“ Átalakítják; átformálják a keresztet és más evangéliumot csinálnak belőle, amelynek köze nincs az evangéliumhoz”.
Hadd mondják mások, ha akarják, hogy az igen és nem megfér egymással, a tűz és a víz is megcsókolhatja egymást, vagy Krisztus és Sátán ikertestvérek lehetnek: Jézus Krisztus igaz szolgálói azonban nem tehetnek ilyet. Ami igaz az igaz, és bármi legyen is az ellentéte az nem lehet igaz. Tehát ami szemben áll az igazsággal, annak bizonyára hibának vagy hazugságnak kell lennie. De mostanában az a divat, hogy megpróbálják elegyíteni az igazságot a hazugsággal. Ha ez volt a „divat” a prédikátorok és a tanítók körében Spurgeon idejében milyen szót kellene használnunk, hogy leírjuk a revizionizmus és a torzítás jelenlegi kampányát?
Fordította: Nagy Andrea
