Reinhard Bonnke - Prófétálás ajándéka 1.

A prófétálás manapság a Szent Szellem minden más ajándéka fölött elsődleges helyet foglal el a karizmatikus keresztények világában, ezért különösen fontos, hogy Isten Igéjének tükrében vizsgáljuk meg. Nagyszerű perspektíva társul elénk - a prófétálás volt az az ajándék, amit Pál a korintusi gyülekezet minden tagjának életében szeretett volna látni. „Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a szellemi ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok." (lKor 14,1; 31)

Ez a kívánság mindenekelőtt az istentiszteleteken megnyilvánuló ajándékokhoz kapcsolódik. Egyértelmű, hogy a prófétálás, a nyelveken szólás és a nyelvek magyarázása akkor szolgálhatja „a közjó érdekét", ha az istentiszteletre összesereglett gyülekezetben nyilvánul meg.

Az első Korintusi levél 14. fejezete azt sugallja, hogy Pál felfogása szerint az ajándékok a gyülekezetben nyilvánulnak meg. Néhány vers kimondottan ezt hangsúlyozza, például a 24.: „...bemegy egy hitetlen vagy ava­tatlan... "; vagy a 26.: „mikor egybegyűltök.."; 28.: „...a gyülekezetben..."; 30.: „...egy másik ott ülő..."; 33.: „...a szentek minden gyülekezetében...". Pál elsősorban az Egyház építésére, vigasztalására gondol, különösen a beszéd ajándékain keresztül. Az ajándékokat többször is felsorolja különösebb fontossági sorrend nélkül, minden felsorolásban ott szerepel azonban a nyelveken szólás ajándéka, ami a nyelvek magyarázásával együtt nagyon hasonlít a prófétálásra.

Figyeljük meg pontosan, hogyan is mondja: Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által..., némelyiknek prófétálás." Az gondolom, nem torzítanánk el Pál mondanivalóját, ha „prófétálás beszédének" neveznénk.

A prófétálás a Szent Szellem megnyilvánulása; gondos különbséget kell tennünk azonban a megnyilvánulások különböző formái között. Pontosan kell tudnunk mit értünk rajta, ha „prófétálás ajándékáról" beszélünk. A Korintusi levélben található mondat csak annyit árul el, hogy „némelyeknek meg prófétálás [adatik]" és a főnév egyes számban szerepel. Voltaképpen a prófétálás Szellemének megnyilvánulásáról van szó. Nem kimondottan ajándékról abban az értelemben, hogy az illető saját akarata szerint akkor prófétálhatna, amikor csak akar. Ilyen hatalmat Isten senkinek nem adott, az ajándékozást tehát nem így kell értenünk. A khariszmák mindig a Szent Szellem uralma alatt maradnak. Azt kell tehát megvizsgálnunk, milyen értelemben beszélhetünk mégis a prófétálás ajándékáról.

Az lKorintus 14,32-ben a következő fontos információt találjuk: „A próféták szelleme alá van rendelve a prófétáknak" (az angol fordítás alapján), de természetesen kizárólag a Szent Szellemben és a neki való alárendeltségben prófétálhatunk. Tény azonban, hogy Isten valamit átadott, és az itt használt görög szó, a didotai is azt mutatja, hogy itt valóságos adásról van szó minden egyes prófétai kijelentés esetében. Ezt az adást azonban az egész levél szövegkörnyezetében kell értelmeznünk; és semmiképpen nem úgy, mint egy modern, szó szerinti értelemben vett ajándékot.

Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a beszédajándékok esetén Isten akarata és az emberi akarat kerül harmóniába. Jóllehet a prófétálás egyáltalán nem azt jelenti, hogy amikor csak nekem tetszik, minden további nélkül kiengedem a számon azt, ami épp a fejemben van, megtoldva azzal, hogy "ezt mondja az Úr"; ugyanakkor az is igaz, hogy az Úr bátorítja az embereket a hitben való kilépésre és kezdeményezésre a prófétálás területén. Azt kell itt megértenünk, hogy a próféta a Szent Szellem szolgája, nem pedig a Szent Szellem a próféta szolgája - a Szent Szellem viszont együttműködik a prófétával. Hogy miért? Mert az ember az idő és a körülmények korlátai között él.

Ezekben a versekben Pál nagy hangsúlyt helyez a próféciára. Azt mondja, hogy mindnyájan imádkozzunk, hogy prófétálhassunk majd hozzáteszi: „Szeretném ugyan ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok." Jézus gyülekezetei prófétikus intézmények. A Szent Szellem munkájának következményeképpen jöttek létre, Ő pedig „a próféták Szelleme". Az Egyház minden tevékenységének a Szent Szellem által és a Szent Szellemben kell megvalósulnia. A prófétálás szelleme meghatározó minden gyülekezet és összejövetel szempontjából. Ez persze nem azt jelenti, hogy folyamatosan és látványosan meg kell nyilvánulnia, de a jelenlévők szívét a prófétaság Szellemének kell betöltenie. A tudós, James Dunn nagyon erősen fogalmaz - „prófétálás nélkül egy közösség nem létezhet Krisztus testeként; az ilyen közösséget az Úr elhagyta."