Zsolt.40,1: Az
éneklômesternek; Dávid zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és
meghallgatta fohászomat. 2 És kivont
(felhozott) engem a pusztulás gödrébôl, a sáros fertôbôl (iszapos
sárból), és sziklára állította fel lábamat, megerôsítette lépteimet. 4 És új éneket adott számba, Istenünk
dicséretét.
(Ez a 18.zsolt).
Sokan fogják ezt látni és félni fognak, és bíznak az Úrban. 5 Boldog ember az,
a ki az Úrba vetette bizalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra
vetemedettekhez! 6 Sokat tettél te, Uram Istenem, csodáiddal és gondolataiddal
értünk, lehetetlen azokat felsorolni, hirdetném és elbeszélném, de többek azok,
semhogy elmondhatnám. 7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél, füleket
készítettél nekem, égôáldozatot és bűnért való áldozatot sem kértél. 8 Akkor
azt mondtam: Íme jövök, a könyvtekercsben írva van rólam, 9 Hogy teljesítsem
akaratodat, ezt kedvelem Istenem, törvényed szívem belsejében van. 10 Vígan
hirdettem az igazságot a nagy gyülekezetben, íme, nem tartom vissza ajkaimat,
te tudod, óh Uram! 11 Igazságodat nem
rejtettem el szívem belsejében, elmondtam
hűségedet és segítségedet, nem titkoltam el kegyelmedet és igazságodat a
nagy gyülekezetben. 12 Te, Uram, ne tartsd vissza tôlem irgalmadat; kegyelmed
és igazságod mindig óvjanak engem. 13 Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincs, utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek (át sem láthatok),
számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14 Tessék
Uram neked, hogy megments engem, siess Uram segítségemre! 15 Szégyenüljenek meg
és gyalázattá legyenek mind, a kik lelkemre törnek, hogy elragadják azt,
hátráljanak vissza, szégyenné legyenek akik bajomat kívánják. 16 Iszonyodjanak
el szégyenük miatt, akik azt mondják nekem: haha, haha! 17 Örüljenek és
örvendezzenek mindazok, a kik téged keresnek, azt mondják mindig azok, akik
szeretik a te szabadításodat: magasztaltassék fel az Úr! 18 De én szegény és
nyomorult vagyok, az Úr gondol rám. Segítségem és szabadítóm vagy te, Istenem,
ne késs!
Ez a zsoltár is egy örömének amiatt,
hogy a sáros fertőből felhozta az Atya Jézus Krisztus lelkét. Ezt sokan meg
fogják tudni, és egy Istenfélelmet kapnak emiatt. Jézus eljött, hogy betöltse
Isten akaratát, azt, ami a könyvtekercsben meg volt írva felőle. Az Atya
akarata az volt, hogy bűnné tegye más emberek helyett, ezért vették körül a
bűnök, mégpedig annyi, hogy meg sem tudta azokat számolni, még át sem tudta
azokat látni. De az Atya meghallgatta Jézus fohászát, és felhozta a Seolból, a
sáros fertőből. Majd Dávid még szabadulásért könyörgött.
Zsolt.66,8: Áldjátok
népek Istenünket, és hallassátok dicséretének hangját. 9 Aki megeleveníti
lelkünket (áthelyezi az életbe a lelkünket), s nem engedi, hogy lábaink
meginogjanak. 10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, amint
az ezüstöt tisztítják. 11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad
derekainkat (nehéz terhet tettél derekunkra). 12 Nyargalni engedtél embert
fejünkön, tűzbe, vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bôségre
(túláradásra, tágasságra). 13 Elmegyek
házadba égôáldozatokkal, lefizetem neked fogadásaimat, 14 Amelyeket ajkaim megígértek és szám
mondott nyomorúságomban. 15 Hízlalt juhokat áldozom neked égôáldozatúl, kosok
jóillatú áldozatával, ökröket bakokkal együtt áldozom neked. Szela. 16 Gyertek
el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélônek miket cselekedett a
lelkemmel! 17 Hozzá kiáltottam számmal, és magasztalás volt nyelvem alatt. 18
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. 19
De meghallgatott Isten, figyelt könyörgésem hangjára. 20 Áldott az Isten, aki nem utasította el
könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tôlem!
