2011. szeptember 22., csütörtök

Scofield: Józsué könyve 1-2. fejezet

(1,1) Józsué (azt jelenti: Jahve-Szabadító) Krisztus előképe, mint aki az üdvösség fejedelme (Zsid 2,10).
Főbb hasonlósági pontok:
(1) Mózes után következik (Jn 1,17; Róm 8,3-4; 10,4-5; Gal 3,23-25).
(2) Győzelemre vezet (Róm 8,37; 2Kor 1,10; 2,14).
(3) Közbenjárónk, ha vereséget szenvedünk (1Jn 2,1-2; vö. Józs 7,5-9).
(4) Kiosztja számunkra az örökségünket (Ef 1,11.14; 4,7-11).

(1,6) Isten az országot Ábrahámnak és az ő magvának ígérte (1Móz 12,6-7; 13,14-15; 15,18-21), Mózest pedig emlékeztette erre az ígéretre. Az ígéret most beteljesedett.

(2,1) Isten alig választhatott volna Ráhábnál méltatlanabb személyt arra, hogy megszabadítsa az istentelen Jerikóból. Ennek a parázna asszonynak a megmentése azt példázza, hogy még egy pusztulásra ítélt városban is akadhat egy bűnös, aki kegyelmet talál Istennél, ha hittel fordul hozzá. Akik durva kegyetlenséggel vádolják Izráelt azért, hogy kiirtotta Jerikó lakosait, nem értik, hogy Izráel az isteni ítéletnek végrehajtó eszköze volt. Jerikó lakói teljes romlottságban éltek (vö. 3Móz 18,24-26), elhatározták, hogy szembeszállnak Izráellel, ahelyett, hogy mint Ráháb, kegyelmet kerestek volna. Mindazok elvesztek, akik nem hittek (Zsid 11,31). Még Ráháb hazugsága is (4-5. v.) – ami ne legyen követendő példa – abból a hitből fakadt, hogy Isten elpusztítja majd Jerikót, amint azt előre kijelentette (9-11. versek; vö. Józs 1,1-11). Ráháb Dávid ősanyja volt, és így benne van a messiási vonalban (Ruth 4,21-22; Mt 1,5-6; Lk 3,31-32).