2011. augusztus 27., szombat

Scofield: Mózes 3. könyve 14. fejezet

(14,3) A poklos ember megtisztulását mint az evangéliumi szabadítás előképét a következőkben láthatjuk:
(1) a poklos ember nem tesz semmit (Róm 4,4-5);
(2) a pap keresi a poklost, és nem a poklos a papot (Lk 19,10);
(3) „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" (Zsid 9,22).
(4) „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek: még bűneitekben vagytok" (1 Kor 15,17).

(14,4) A megölt és az élő madár, amelyet vérbe mártottak, majd szabadon bocsátottak, a megváltás két oldalát mutatja a Róm 4,25 szerint. Krisztus, „aki bűneinkért halálra adatott és feltámasztatott megigazulásunkért."

(14,5) A cserépedény Krisztus emberi testét példázza, a forrásvíz pedig a Szent Szellem kiábrázolása, aki a Krisztus Jézusban való élet Szelleme (Róm 8,2). „Krisztus halálra adatott a test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint" (IPt 3,18).

(14,34) Amint a poklosság esetében (3Móz 13,47 kk.), úgy ezen a helyen is valószínűleg valami penész- vagy gombaféleségről van szó.