Szó szerinti vagy szimbolikus értelmezés?
Közelgő megfeszíttetésére utalva Jézus a következőket mondta a zsidóknak a János evangélium 6. részében: „...az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért... ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek...” (51, 53. versek).
A katolicizmus azt állítja, hogy ezeket a verseket szó szerint kell értelmezni, és elítéli a protestánsokat, amiért ők ezt szimbolikusan értik. Jézus Krisztus azt is mondta, hogy „Én vagyok az életnek ama kenyere” (35. vers), de mégsem értik ezt szó szerint, nem azonosítják őt egy szép kerek cipóval. Talán abszurdabb dolog azt állítani, hogy Jézus Krisztus egy darab kenyér, mint azt, hogy egy darab kenyér maga Jézus Krisztus? A Bibliát valóban szó szerint kell venni, de csak akkor, ha szó
szerinti jelentést közvetít. Amikor analógia vagy szimbolikus értelmezés a helyénvaló, akkor a szó szerinti értelmezés sérti a logikát és egyben az isteni törvényt is.
A Zsoltáros a következőket mondja: „... [Isten] tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad...” (Zsoltárok 91,4). Talán madárnak kellene képzelnünk Istent? Jézus sírt Jeruzsálem miatt:
„...hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akaratok!” (Lukács 13,34). Teljesen egyértelmű az, hogy Jézus szavait nem szó szerint kell venni, bár itt azonosítja magát Azzal, akiről a 91. Zsoltár ír.
Jézus arra szólította fel az emberiséget, hogy higgyen Benne. Azt mondta Nikodémusnak, hogy aki hisz őbenne, az nem veszik el, hanem örök élete van (János 3,16), és hogy ha valaki hisz őbenne, annak újjá kell születnie. Jézus itt sem arról beszél, hogy az embernek újra meg kell születnie, hanem egy szellemi újjászületésről van szó. Ezt még a katolikusok is elismerik...
A samáriai asszonynak a kútnál „élő vizet” ígért, és azt, hogy „örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne” (János 4,10-14), és itt is teljes bizonyossággal állítjuk, hogy nem a természetes vízről beszélt. Elmondta a zsidóknak azt is, hogy aki Benne hisz, „élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (János 7,38), de itt sem értelmezi úgy senki, hogy az emberi testrészről, hasról beszélt, illetve, hogy valóságos folyókról lenne szó.
A János evangélium 6. részében Jézus ezt mondja; „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (35. vers). Biztosak lehetünk benne, hogy itt nem állította magáról azt, hogy valóságos kenyér, és azt sem, hogy akik Benne hisznek, soha nem kell majd enniük vagy inniuk. Itt arról beszélt, hogy szellemben soha nem lesznek újra éhesek és szomjasak. Jézus szellemi dolgokról beszélt, és ezt mindenki számára hasonlatokon keresztül tette szemléletessé, megragadhatóvá. Nincs semmi okunk arra, hogy szó szerint értelmezzük azt, amit néhány verssel később olvashatunk az Igében, vagyis, hogy „ennünk”
kellene az ő testét, és „innunk” az ő vérét.
E téves értelmezés alapján a katolikusok teljesen meg vannak győződve arról, hogy a kenyér és a bor valóságosan is Jézus Krisztus. Ha ez igaz, akkor ez a következőket vonja maga után. Ha Jézus Krisztus szó szerint értette, amit mondott, akkor azt is szó szerint kellett értenie, hogy „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (35. vers). Mivel a katolikusok azt állítják, hogy ők valóságosan Jézus Krisztus testét eszik, bizonyára soha nem éhesek vagy szomjasak. Vagy talán mégis? Ha az „éhség” és a „szomjúság” viszont szellemi értelemben értendő, akkor ez igaz arra is, hogy valaki eszi Jézus Krisztus testét. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus itt arra utal, hogy aki hisz őbenne, örök élete van, és nem kell állandóan egy újabb részért Hozzá mennie.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2014. augusztus 11., hétfő
2014. augusztus 7., csütörtök
Derek Prince - A hatékony imádság 1.
Mindenek előtt most szögezzük le, hogy Isten gyönyörködik az igazak imádságában. Nem fárasztják őt imádságaink, mint ahogy azt sokan gondolnák. Nem unja meg, nem fárad bele.
Nézzünk meg néhány igehelyet:
Példabeszédek 15,8: „Az istentelenek áldozata gyűlölséges az Úrnak, az igazak könyörgése pedig kedves neki.”
Példabeszédek 15,8: „Az istentelenek áldozata gyűlölséges az Úrnak, az igazak könyörgése pedig kedves neki.”
Isten gyönyörködik az igazak, igazságosak és őszinték könyörgésében. Nekünk tudnunk kell, hogy amikor így járulunk Isten elé imádságban, ő gyönyörködik a mi imádságainkban, és szívesen fogadja azokat.
Ha az Újtestamentumhoz fordulunk, és ott is elsősorban Jézus szavaihoz, igen-igen sok erős biztatást találunk arra, hogy imádkozzunk, merjünk kérni, és higgyük el, hogy amit kérünk, meg is fogjuk kapni. Ha elfogulatlanul nézzük a Szentírást, világos, hogy sokkal-sokkal több biztatást találunk benne arra, hogy imádkozzunk, és higgyük el, hogy amit kérünk, azt meg is kapjuk, mint figyelmeztetést arra, hogy ne imádkozzunk túl sokat, vagy ne imádkozzunk helytelenül.
Összefoglalva ezt mondhatjuk: a legelső igazság az imádsággal kapcsolatban, amit meg kell jegyeznünk, hogy Isten akarja, hogy imádkozzunk, és akarja, hogy amit kérünk, meg is kapjuk.
Van egy ének, amelynek szövege így szól: „Amikor imádkozol, vajon hittel imádkozol-e, és hiszed-e, hogy amit kérsz, azt megkapod, el tudod-e fogadni azt, amit kértél?” A Biblia szelleme szerint imádkozol-e, igeszerűen imádkozol-e? Ez kulcskérdés. Ami ennél kevesebb, az alatta marad Isten akaratának. Őneki az az akarata, hogy te megkapjad, amit kérsz. És persze az is, hogy helyesen kérjél, hogy megadhassa kéréseidet. Forduljunk most a Hegyibeszédhez, amelyben sokak hite szerint az igazi tanítványi élet alapjai vannak lefektetve, vagyis itt találhatók a legszükségesebb útmutatások, alapelvek, amelyeket Jézus azoknak adott, akik őt akarják követni, és akik benne hisznek. Itt, ebben a három nagy fejezeten a Máté ev. 5. 6. és 7. fejezetében körvonalazta az Úr Jézus maga a tanítványok és az őt követő számára azokat a kötelességeket, azokat az útmutatásokat, amelyeket a legszükségesebbnek tartott.
Van egy ének, amelynek szövege így szól: „Amikor imádkozol, vajon hittel imádkozol-e, és hiszed-e, hogy amit kérsz, azt megkapod, el tudod-e fogadni azt, amit kértél?” A Biblia szelleme szerint imádkozol-e, igeszerűen imádkozol-e? Ez kulcskérdés. Ami ennél kevesebb, az alatta marad Isten akaratának. Őneki az az akarata, hogy te megkapjad, amit kérsz. És persze az is, hogy helyesen kérjél, hogy megadhassa kéréseidet. Forduljunk most a Hegyibeszédhez, amelyben sokak hite szerint az igazi tanítványi élet alapjai vannak lefektetve, vagyis itt találhatók a legszükségesebb útmutatások, alapelvek, amelyeket Jézus azoknak adott, akik őt akarják követni, és akik benne hisznek. Itt, ebben a három nagy fejezeten a Máté ev. 5. 6. és 7. fejezetében körvonalazta az Úr Jézus maga a tanítványok és az őt követő számára azokat a kötelességeket, azokat az útmutatásokat, amelyeket a legszükségesebbnek tartott.
Máté 7,7-8-ban ezt olvassuk: „kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” Ebben a két versben hatszor erősíti meg maga az Úr Jézus azt a biztatást, hogy imádkozzatok, és meg fogjátok kapni, amit kértek. Nincs ebben semmi negatív, csak pozitív, csak biztatás.
Most keressétek ki velem együtt ezt a két verset, és hangosan, közösen mondjuk el: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Valóban hiszitek, amit most kimondtatok? Teljes szívvel elfogadjátok és hiszitek ezt? Akkor mondjátok velem együtt: Dicsőség az Úrnak ezért.
Most keressétek ki velem együtt ezt a két verset, és hangosan, közösen mondjuk el: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Valóban hiszitek, amit most kimondtatok? Teljes szívvel elfogadjátok és hiszitek ezt? Akkor mondjátok velem együtt: Dicsőség az Úrnak ezért.
John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 2.
Amit meg kell értsünk az az, hogy ez a Jézabel nevű nő egy történelmi személy, de Isten arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy van egy szellem, mely az Újszövetségi gyülekezet ellen munkálkodik, melyet nevezhetünk Jézabel szellemének. Viszont a szellemeknek nincs nemük!! A szellem nem női vagy férfi! Annyira elegem van azokból a tanítókból, akik kiállnak a pulpitusra és beleverik a nőket a földbe ezzel az igével! Isten által megváltott és felszabadított nők sokaságait verik fejbe ezzel az igével! Ez az igerész nem a nőkről szól! Ez az igerész sokkal mélyebb dolgokról szól, mint ahogy te vagy én valaha is gondolhatnánk.
Isten az elmúlt évek során sokat mutatott nekem, ennek az igerésznek a mélységeiből. Tehát ez egy olyan szellem, ami embereken keresztül működik. Először is meg kell értenünk, hogy mit csinál ez a szellem: Először is, amit meg kell látnunk, hogy ez a szellem nagyon nagyon vallásos. Ez a szellem imád elmenni Szent Szellemmel teli gyülekezetekbe és buzgó, Istenért égő gyülekezetekbe! Ez a kedvenc tartózkodási helye! Mert ilyen helyeken tud kivirágozni a munkája, ha szabad utat kap. Mert a célja az, hogy kontrollálja, és végső soron tönkretegye a gyülekezetet. Figyeljétek meg: …Eltűröd, hogy az az asszony, Jézabel azt tegye, amit akar. Mert prófétának mondja magát…
Figyeljétek meg. hogy hogyan működik ez a szellem – az a személy akin keresztül megnyilvánul ez a szellem, egy olyan szellemi tekintélyt feltételez saját magáról, melyet Isten nem adott neki. Ez a szellem egy olyan szellemi pozíciót fog feltételezni magáról, melyet nem kapott. Egy olyan ember, aki ennek a szellemnek a hatása alatt van, gyakran órákat imádkozik. Tökéletes precízióval idézi a bibliai idézeteket. ÉS EZT DIREKT CSINÁLJA!! Hogy téged megfélemlítsen, hogy ez által bekerülj a fennhatósága alá. Ha beszélget veled, álmokról és látásokról fog beszélni, arról, hogy hány órán keresztül beszélt hozzá az Úr imában… És te csak arra fogsz tudni gondolni, hogy „Apám! Nekem sosem voltak ilyen álmaim!’, ’Örülök, ha sikerül reggelente 45 percet imádkoznom!’, ’Örülök, ha 20 perces imát elrebegek!’, sőt, ’Tegnap nem is imádkoztam!’…Ez az ember meg órákat imádkozik”…és a megfélemlítésnek a hatalmas áradatával közelít hozzád az ilyen szellem. És miért? Hogy felsőbbrendű legyen nálad! Mert be akar férkőzni az életedbe. És pontosan azáltal tud majd beférkőzni az életedbe, hogy nagyon szelleminek tünteti fel magát. „Óóó, Isten ilyen álmokat és látásokat mutatott nekem, Isten ezt megmutatta, azt megmutatta”. Egy ilyen szellem által befolyásolt ember olyat is mondhat, hogy „Tudod, Isten mutatott valamit a családoddal kapcsolatban”. Neked meg azon jár az eszed, hogy „Te jó ég ez tényleg igaz!...Igaza van, a családomban tényleg ez történik!”…Na és ekkor kebelezett be téged is!!! Elvihetnélek téged egy cirkuszba és megkérhetnék ott valakit, hogy mondja meg mi a címed, anélkül hogy téged ismerne, természetesen miután megfizetem… Az ilyen szellem által befolyásolt ’keresztény’ ember is szellemi, csak épp egy nagyon más szellemről van szó! A jövendőmondás szelleméről…
Isten az elmúlt évek során sokat mutatott nekem, ennek az igerésznek a mélységeiből. Tehát ez egy olyan szellem, ami embereken keresztül működik. Először is meg kell értenünk, hogy mit csinál ez a szellem: Először is, amit meg kell látnunk, hogy ez a szellem nagyon nagyon vallásos. Ez a szellem imád elmenni Szent Szellemmel teli gyülekezetekbe és buzgó, Istenért égő gyülekezetekbe! Ez a kedvenc tartózkodási helye! Mert ilyen helyeken tud kivirágozni a munkája, ha szabad utat kap. Mert a célja az, hogy kontrollálja, és végső soron tönkretegye a gyülekezetet. Figyeljétek meg: …Eltűröd, hogy az az asszony, Jézabel azt tegye, amit akar. Mert prófétának mondja magát…
Figyeljétek meg. hogy hogyan működik ez a szellem – az a személy akin keresztül megnyilvánul ez a szellem, egy olyan szellemi tekintélyt feltételez saját magáról, melyet Isten nem adott neki. Ez a szellem egy olyan szellemi pozíciót fog feltételezni magáról, melyet nem kapott. Egy olyan ember, aki ennek a szellemnek a hatása alatt van, gyakran órákat imádkozik. Tökéletes precízióval idézi a bibliai idézeteket. ÉS EZT DIREKT CSINÁLJA!! Hogy téged megfélemlítsen, hogy ez által bekerülj a fennhatósága alá. Ha beszélget veled, álmokról és látásokról fog beszélni, arról, hogy hány órán keresztül beszélt hozzá az Úr imában… És te csak arra fogsz tudni gondolni, hogy „Apám! Nekem sosem voltak ilyen álmaim!’, ’Örülök, ha sikerül reggelente 45 percet imádkoznom!’, ’Örülök, ha 20 perces imát elrebegek!’, sőt, ’Tegnap nem is imádkoztam!’…Ez az ember meg órákat imádkozik”…és a megfélemlítésnek a hatalmas áradatával közelít hozzád az ilyen szellem. És miért? Hogy felsőbbrendű legyen nálad! Mert be akar férkőzni az életedbe. És pontosan azáltal tud majd beférkőzni az életedbe, hogy nagyon szelleminek tünteti fel magát. „Óóó, Isten ilyen álmokat és látásokat mutatott nekem, Isten ezt megmutatta, azt megmutatta”. Egy ilyen szellem által befolyásolt ember olyat is mondhat, hogy „Tudod, Isten mutatott valamit a családoddal kapcsolatban”. Neked meg azon jár az eszed, hogy „Te jó ég ez tényleg igaz!...Igaza van, a családomban tényleg ez történik!”…Na és ekkor kebelezett be téged is!!! Elvihetnélek téged egy cirkuszba és megkérhetnék ott valakit, hogy mondja meg mi a címed, anélkül hogy téged ismerne, természetesen miután megfizetem… Az ilyen szellem által befolyásolt ’keresztény’ ember is szellemi, csak épp egy nagyon más szellemről van szó! A jövendőmondás szelleméről…
Reinhard Bonnke - Pozitív kezdeményezés 1.
"Találd meg az ajándékodat és használd!" - mondják a szakemberek. Ha van ajándékod, fogadd meg ezt a tanácsot! Ne ásd el a talentumodat! Ez a tanács azonban némelyeknek ürügy, hogy visszaüljenek a foteljükbe. Ők azt vallják, hogy nincs ajándékuk.
A Bibliának jobb ötlete van, "Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd. 9:12.). Lépj be Isten szőlőjébe akkor is, ha csak gyomlálsz egy kicsit.
Nézd meg, mi a teendő, és állj neki! Néhány esetben Isten elhívására van szükség. Ha azt kutatod, van-e képességed egy feladat elvégzésére, vagy nincs, talán rájössz, hogy ez nem a te hatalmadban
áll. Talán valaki másra hagyod azt a feladatot. Isten elhívása számít, és az elvégzendő feladat.
Nem kell megtárgyalnunk a tálentumainkat önmagunkkal, mert hit által Isten önmagunk és a korlátaink fölé emelhet minket. Nem te végzed el a feladatot, hanem Isten. Őnélküle semmit sem tehetsz. Krisztus által mindent megtehetsz. Járhatunk a vízen, ha szükséges, mert minden lehetséges a hívőnek.
Az Istenbe vetett hit alkotja az embert. Azok vagyunk, amit hiszünk - akkor is, ha senkinek sem hisszük magunkat. Ne értékeljük alul magunkat önmagunk előtt se! Az Önmagad alul értékelése nem alázat, hanem annak a célnak a tagadása, amiért születtél. Ez egy létfontosságú alapelv: Isten hívásának engedelmeskedned kell, ha azt akarod, hogy Isten ereje működjön rajtad keresztül.
Mit akar Isten elvégeztetni veled? Elsősorban azt akarja, hogy ne tölts éveket azzal, hogy kitalálod Isten akaratát. Isten senkit sem várat ilyen sokáig. Ha Ő el akar végeztetni egy feladatot, akkor nincs
értelme annak, hogy várakoztasson minket, amíg kitaláljuk. Miért tenné ezt? Értelmetlen lenne elrejtenie előled azt, amivé tenni akar. Nem is fogja szörnyen nehézzé tenni azt, hogy erre rájöjj.
Nála mindig van kéznél egy feladat. Talán nem nagy feladat, nem is hősies. Talán szinte méltóságodon aluli a feladat, ami még alantasnak is tekinthető. Pál sátrakat készített - nem terveket szövögetett. Mivel kis dolgokban hű volt, Isten sokat bízott rá.
Némelyek azt kérik Istentől, hogy szóljon hozzájuk, és vezesse őket, mert megvetik a kis kezdetek napját. Feltételezik, hogy Isten nagy munkát szán nekik, semmiképpen nem kaphatnak kis feladatot. "És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj” - mondta Jeremiás a titkárának, avagy szolgájának (Jer. 45:5.). Nem kormányozhatsz egy álló csónakot. Isten arra vár, hogy mozdulj, mielőtt Ő megmondaná neked az irányt. Isten vezet. "Amikor az úton jártam, az Úr vezetett..." Te kezdeményezz Isten munkájában! így indult el Pál is híres útjaira.
A Bibliának jobb ötlete van, "Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd. 9:12.). Lépj be Isten szőlőjébe akkor is, ha csak gyomlálsz egy kicsit.
Nézd meg, mi a teendő, és állj neki! Néhány esetben Isten elhívására van szükség. Ha azt kutatod, van-e képességed egy feladat elvégzésére, vagy nincs, talán rájössz, hogy ez nem a te hatalmadban
áll. Talán valaki másra hagyod azt a feladatot. Isten elhívása számít, és az elvégzendő feladat.
Nem kell megtárgyalnunk a tálentumainkat önmagunkkal, mert hit által Isten önmagunk és a korlátaink fölé emelhet minket. Nem te végzed el a feladatot, hanem Isten. Őnélküle semmit sem tehetsz. Krisztus által mindent megtehetsz. Járhatunk a vízen, ha szükséges, mert minden lehetséges a hívőnek.
Az Istenbe vetett hit alkotja az embert. Azok vagyunk, amit hiszünk - akkor is, ha senkinek sem hisszük magunkat. Ne értékeljük alul magunkat önmagunk előtt se! Az Önmagad alul értékelése nem alázat, hanem annak a célnak a tagadása, amiért születtél. Ez egy létfontosságú alapelv: Isten hívásának engedelmeskedned kell, ha azt akarod, hogy Isten ereje működjön rajtad keresztül.
Mit akar Isten elvégeztetni veled? Elsősorban azt akarja, hogy ne tölts éveket azzal, hogy kitalálod Isten akaratát. Isten senkit sem várat ilyen sokáig. Ha Ő el akar végeztetni egy feladatot, akkor nincs
értelme annak, hogy várakoztasson minket, amíg kitaláljuk. Miért tenné ezt? Értelmetlen lenne elrejtenie előled azt, amivé tenni akar. Nem is fogja szörnyen nehézzé tenni azt, hogy erre rájöjj.
Nála mindig van kéznél egy feladat. Talán nem nagy feladat, nem is hősies. Talán szinte méltóságodon aluli a feladat, ami még alantasnak is tekinthető. Pál sátrakat készített - nem terveket szövögetett. Mivel kis dolgokban hű volt, Isten sokat bízott rá.
Némelyek azt kérik Istentől, hogy szóljon hozzájuk, és vezesse őket, mert megvetik a kis kezdetek napját. Feltételezik, hogy Isten nagy munkát szán nekik, semmiképpen nem kaphatnak kis feladatot. "És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj” - mondta Jeremiás a titkárának, avagy szolgájának (Jer. 45:5.). Nem kormányozhatsz egy álló csónakot. Isten arra vár, hogy mozdulj, mielőtt Ő megmondaná neked az irányt. Isten vezet. "Amikor az úton jártam, az Úr vezetett..." Te kezdeményezz Isten munkájában! így indult el Pál is híres útjaira.
Dave Hunt - A miseáldozat 6.
Valóság vagy csalás?
A katolikus pap állítólag rendelkezik azzal a hatalommal, hogy a katolikus oltáron Jézus Krisztus testét valóságosan megjeleníti, majd újra feláldozza: „a miseáldozat során, [amikor] Krisztus áldozatát bemutatjuk..., újra meg újra a megváltás műve valósul meg vér nélkül.” Ez a római katolicizmus egyik legfontosabb megkülönböztető jegye. Ahogyan erre már az előbb is utaltunk, pontosan ettől különbözik annyira a katolicizmus minden más vallástól, de különösen az evangéliumi kereszténységtől. Itt most két dologról lehet szó: ez vagy egy rendkívül fontos és csodálatos realitás, vagy a legördögibb csalás. Nincs középút.
Egyetlen katolikus sem tagadhatja, hogy teljesen abszurd az az állítás, hogy itt átváltozásról, átlényegülésről van szó. Az ostya, illetve a bor összetételében nincs kimutatható változás azután sem, hogy azt a pap „különleges hatalmával” Krisztus valóságos testévé, illetve vérévé változtatta át. Mi akkor a bizonyíték arra, hogy ez a „csoda” valóban megtörtént? Vagy talán itt is arról lenne szó, hogy ezt ugyanúgy vakon el kell fogadniuk a híveknek, mint sok más katolikus tanítást? Hát persze, ezt tanítja az egyház.
Természetesen lehet ugyan találni a Bibliában olyan verseket, amelyek alá is támasztják ezt a tanítást, de a józan ész és a helyes exegézis ezeknek más értelmezését adja, mint a katolikus egyház hivatalos tanítása. Leginkább két részt idéznek a Bibliából, amikor az átváltozás alátámasztására kerül"sor: János 6,51-57 és Máté 26,26-28 (vessük össze még: Lukács 22,19—20 és lKorintus 11,24—25). Nézzük meg mi is közelebbről ezeket a részeket!
A katolikus pap állítólag rendelkezik azzal a hatalommal, hogy a katolikus oltáron Jézus Krisztus testét valóságosan megjeleníti, majd újra feláldozza: „a miseáldozat során, [amikor] Krisztus áldozatát bemutatjuk..., újra meg újra a megváltás műve valósul meg vér nélkül.” Ez a római katolicizmus egyik legfontosabb megkülönböztető jegye. Ahogyan erre már az előbb is utaltunk, pontosan ettől különbözik annyira a katolicizmus minden más vallástól, de különösen az evangéliumi kereszténységtől. Itt most két dologról lehet szó: ez vagy egy rendkívül fontos és csodálatos realitás, vagy a legördögibb csalás. Nincs középút.
Egyetlen katolikus sem tagadhatja, hogy teljesen abszurd az az állítás, hogy itt átváltozásról, átlényegülésről van szó. Az ostya, illetve a bor összetételében nincs kimutatható változás azután sem, hogy azt a pap „különleges hatalmával” Krisztus valóságos testévé, illetve vérévé változtatta át. Mi akkor a bizonyíték arra, hogy ez a „csoda” valóban megtörtént? Vagy talán itt is arról lenne szó, hogy ezt ugyanúgy vakon el kell fogadniuk a híveknek, mint sok más katolikus tanítást? Hát persze, ezt tanítja az egyház.
Természetesen lehet ugyan találni a Bibliában olyan verseket, amelyek alá is támasztják ezt a tanítást, de a józan ész és a helyes exegézis ezeknek más értelmezését adja, mint a katolikus egyház hivatalos tanítása. Leginkább két részt idéznek a Bibliából, amikor az átváltozás alátámasztására kerül"sor: János 6,51-57 és Máté 26,26-28 (vessük össze még: Lukács 22,19—20 és lKorintus 11,24—25). Nézzük meg mi is közelebbről ezeket a részeket!
2014. augusztus 4., hétfő
Derek Prince - Egy szív, amely tökéletes Isten előtt 7.
A korai keresztény gyülekezetben is megtalálható az Isten félelme: „A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala.” ApCs 9,31
Isten jó voltát bizonyos módon jelenlétének a felhője szimbolizálja. A Péld 16,15 ezt mondja: „A királynak vidám orcájában élet van; jó akarata olyan, mint a tavaszi eső fellege.” Ha tehát megnyugszik rajtad Isten jó akarata, akkor a kései eső felhője alatt járhatsz. Ez Izrael éghajlatában egy jellegzetes jele az áldásnak. A Péld 19,12 továbbá ezt mondja: „Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jó akarta.”
Átélték, amit a Zsolt 2,11 fejez ki: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel!” Látod, hogy ez hogyan tartozik össze? Örvendezz, de ezt istenfélelemmel tedd! Sose tedd egyiket a másik nélkül, különben hamar elveszíted az egyensúlyt. Ha az örvendezést reszketéssel és az Úr félelmét a Szent Szellem kedves, gyengéd tevékenységével egyenlítjük ki, akkor épülni fog a gyülekezet. Péter első levele megmagyarázza, miért kell félnünk az Urat: „És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.”(1Pét 1,17-19a)
Ezeknek a szavaknak a címzettjei nem a hitetlenek, hanem mi, a hívők, - azok, akik Jézus vérén meg lettünk váltva. De miért kell a Földön Isten félelmében járnunk? A megváltásunk ára miatt. Isten a Fia vérével fizette ki értünk a megváltást. Odaadta a Fiát, hogy meg legyünk váltva a bolondságunkból, a tudatlanságunkból, az engedetlenségünkből, a lázadásunkból és a büszkeségünkből. Azt hiszem, hogy az Úr félelmét a Szent Szellem plántálja be a szívünkbe. Nem hiszem, hogy birtokoljuk addig, amíg a Szent Szellem meg nem tanít rá. De ha ezt elfogadjuk, a Szent Szellemben, az Úr félelmében, akkor élvezhetjük az Isten jóindulatát.
Álljon itt három magyarázat az Úr jóindulatával kapcsolatban: „Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jó voltoddal, mint egy pajzzsal.” (Zsolt 5,13)
Az Úr jóindulata olyan, mint egy pajzs, amely minden oldalról körülövez Téged. Isten jóvolta alatt teljes biztonságban vagy.
Az Úr jóindulata olyan, mint egy pajzs, amely minden oldalról körülövez Téged. Isten jóvolta alatt teljes biztonságban vagy.
Isten jó voltát bizonyos módon jelenlétének a felhője szimbolizálja. A Péld 16,15 ezt mondja: „A királynak vidám orcájában élet van; jó akarata olyan, mint a tavaszi eső fellege.” Ha tehát megnyugszik rajtad Isten jó akarata, akkor a kései eső felhője alatt járhatsz. Ez Izrael éghajlatában egy jellegzetes jele az áldásnak. A Péld 19,12 továbbá ezt mondja: „Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jó akarta.”
Isten jó akarata tehát olyan, mint a késői eső felhője és a harmat a füvön. Ha Isten jóindulata alatt élsz, szellemileg sosem kell többé száraznak lenned! Ha pedig az Úr jó akarata alatt élsz, magaddal viszed a kései esőt és a harmatot, bárhova is mész. Áldást osztasz meg Isten népe között. Aligha van ennél nagyobb tisztesség! Istennek egy alázatos gyermeke, aki az Úr félelmében jár esőjének felhője alatt, ő az „esőhozó” személy. Az ilyen ember mindenki számára áldás lesz, akivel találkozik. Jó illatot terjeszt, jelen van benne valami, valami beárnyékolja, bárhol jár is. Isten még mindig vizsgálja a földet, olyanokat keres, akinek a szíve Őrá irányul – olyanokat, akik Őt tették Istenükké, - olyanokat, akik megtanulták az istenfélelmet. Ha rátalál egy ilyen emberre, teljes hatalmával mellé áll, életében és munkájában megmutatja iránta a jóindulatát.
Döntsd el, hogy ilyen emberé leszel – megéri!
Reinhard Bonnke - A sikerhez vezető hét lépés 7.
Ez a siker hatodik titka. "El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól!" Ha másoknak enélkül is jól megy, ne kövesd őket. Számodra ez az igazi út: az Ige, AZ Ige, AZ IGE.
"Harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr a ti Istenetek ád nektek birtokul" (11. vers).
Ezt szeretem Józsuéban: a most embere volt. Izrael egy nemzedéknyi időt töltött a Jordán keleti partján. Ez a folyó nem volt túl széles, de ugyanúgy lehetett volna az óceán is. A túlsó part az atyák számára csak legenda volt, egy felhőbe burkolt arany álom, a valahol, valamikor létező gyönyörű sziget.
Aztán, Mózes halála után egy ugyanolyan reggelen, mint a többi, amikor úgy nézett ki, hogy örökké sátorlakók lehetnek a pusztában, megszólalt a trombita. Az emberek felvillanyozódtak. A történelem kapuja kitárult. "Három nap alatt készüljetek fel, hogy beléptek arra a földre!”
Hány keresztény álmot és eszményt tettünk már a polcra, mint elérhetetlent, eltolva így a dolgot a bizonytalan jövőbe? Istennek nincs határozatlan jövője. Ő azonnali megvalósulásra ad parancsokat és ígéreteket. Az Atya tudja azt az órát. Az ébredés, amit mindenki akar, most lesz. A jelek és csodák most lesznek. Bátor előrehaladás az evangéliummal, most. Új gyülekezetek megnyitása, most.
Átkeltek a Jordánon, és megnézték a kulcsvárost, Jerikót. Amint a hitetlen kémek mondták, "az égig érő falak, mi akkorák vagyunk ő hozzá képest, mint a szöcskék." Ez a szöcskékhez illő gondolkodás.
"Amint az ember gondolkodik szívében, olyan Ő" (Péld. 23:7.). Ha szöcskének képzeled magad, akkor az vagy. Az ember az, amit hisz. Te nem vagy szöcske. Istenben - soha.
Isten törpéket is bevett azok közé, aki "ne áldozza áldozatul az ő Istenének kenyerét" (3. Móz. 21:17-20.). Isten szemében csak a kicsinyhitűek törpék, akik a szöcske-szindrómától szenvednek. A "teljes termetű ember" nem látja magát szöcskének, aki képtelen elfoglalni az ígéret földjét.
Ott voltak a falak, mindannyian eltörpültek mellettük, ahogy oly sokkal azelőtt jelentették a hitetlen kémek. Most azonban serkentette valami Izraelt. Elég nagynak érezték magukat ahhoz, hogy a trombitálásukkal ledöntsék a falat. Nem volt szükségük dinamitra. Le is dőlt a fal a trombitálásukra. Hat napig kerülgették a várost, Jerikó lakóinak gúnyolódása közepette, akiket mulattatott ez a furcsa harcmodor. Aztán leomlottak a falak. Nagyok vagyunk, de csak Istenben.
Ez a siker hetedik titka. Menj most elfoglalni a földet! Izrael nem csak menetelt és trombitált. Amikor a falak leomlottak, ők bementek a városba, és elfoglalták. Már régen leomlottak a város falai akkor,
amikor Jézus szavai szerint, Ő látta a Sátánt, mint villámlást, lehullani az égből. "Most vettetett ki e világ fejedelme", de nem csak ennyi a tennivaló. Most átlépünk a ledőlt falakon az Ige kardjával
kezünkben, hogy hirdessük az evangéliumot, és elfoglaljuk a várost Istennek.
"Harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr a ti Istenetek ád nektek birtokul" (11. vers).
Ezt szeretem Józsuéban: a most embere volt. Izrael egy nemzedéknyi időt töltött a Jordán keleti partján. Ez a folyó nem volt túl széles, de ugyanúgy lehetett volna az óceán is. A túlsó part az atyák számára csak legenda volt, egy felhőbe burkolt arany álom, a valahol, valamikor létező gyönyörű sziget.
Aztán, Mózes halála után egy ugyanolyan reggelen, mint a többi, amikor úgy nézett ki, hogy örökké sátorlakók lehetnek a pusztában, megszólalt a trombita. Az emberek felvillanyozódtak. A történelem kapuja kitárult. "Három nap alatt készüljetek fel, hogy beléptek arra a földre!”
Hány keresztény álmot és eszményt tettünk már a polcra, mint elérhetetlent, eltolva így a dolgot a bizonytalan jövőbe? Istennek nincs határozatlan jövője. Ő azonnali megvalósulásra ad parancsokat és ígéreteket. Az Atya tudja azt az órát. Az ébredés, amit mindenki akar, most lesz. A jelek és csodák most lesznek. Bátor előrehaladás az evangéliummal, most. Új gyülekezetek megnyitása, most.
Átkeltek a Jordánon, és megnézték a kulcsvárost, Jerikót. Amint a hitetlen kémek mondták, "az égig érő falak, mi akkorák vagyunk ő hozzá képest, mint a szöcskék." Ez a szöcskékhez illő gondolkodás.
"Amint az ember gondolkodik szívében, olyan Ő" (Péld. 23:7.). Ha szöcskének képzeled magad, akkor az vagy. Az ember az, amit hisz. Te nem vagy szöcske. Istenben - soha.
Isten törpéket is bevett azok közé, aki "ne áldozza áldozatul az ő Istenének kenyerét" (3. Móz. 21:17-20.). Isten szemében csak a kicsinyhitűek törpék, akik a szöcske-szindrómától szenvednek. A "teljes termetű ember" nem látja magát szöcskének, aki képtelen elfoglalni az ígéret földjét.
Ott voltak a falak, mindannyian eltörpültek mellettük, ahogy oly sokkal azelőtt jelentették a hitetlen kémek. Most azonban serkentette valami Izraelt. Elég nagynak érezték magukat ahhoz, hogy a trombitálásukkal ledöntsék a falat. Nem volt szükségük dinamitra. Le is dőlt a fal a trombitálásukra. Hat napig kerülgették a várost, Jerikó lakóinak gúnyolódása közepette, akiket mulattatott ez a furcsa harcmodor. Aztán leomlottak a falak. Nagyok vagyunk, de csak Istenben.
Ez a siker hetedik titka. Menj most elfoglalni a földet! Izrael nem csak menetelt és trombitált. Amikor a falak leomlottak, ők bementek a városba, és elfoglalták. Már régen leomlottak a város falai akkor,
amikor Jézus szavai szerint, Ő látta a Sátánt, mint villámlást, lehullani az égből. "Most vettetett ki e világ fejedelme", de nem csak ennyi a tennivaló. Most átlépünk a ledőlt falakon az Ige kardjával
kezünkben, hogy hirdessük az evangéliumot, és elfoglaljuk a várost Istennek.
John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 1.
Nyissátok ki a Bibliátokat a Jelenések könyvénél.
„Én, János, a testvéretek vagyok Jézus által. Társatok vagyok a szenvedésben, a türelmes kitartásban, és a Jézussal való együtt-uralkodásban is. Patmosz szigetén voltam, mert Isten beszédét és a Jézusról szóló igazságot hirdettem az embereknek. Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és elvitt az Úr Napjára. A hátam mögül erős hangot hallottam. Olyan volt, mint a trombita hangja. Ezt mondta: „Írd meg egy könyvben mindazt, amit látsz, és küldd el annak a hét gyülekezetnek, amely Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Thiatirában, Szárdiszban,Filadelfiában és Laodiceában van!” Akkor megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám. Hétszínarany olajmécs-tartót láttam, közöttük pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Ott állt, hosszú ruhában, a melle körül aranyövvel. A feje és haja olyan volt, mint a tiszta fehér gyapjú, vagy a hó. A szeme a tűz lángjához, lábfeje a kemencében megolvasztott izzó rézhez, a hangja pedig hatalmas vízesés zúgásához hasonlított. A jobb kezében hét csillagot tartott. Szájából kétélű éles kard jött ki. Arca úgy ragyogott, mint a Nap, amikor a legfényesebben süt.”
János reggelizett Jézussal a Galileai tenger partján. De amikor János Jézust szellemben látta, akkor az Ő teljes dicsőségében látta. És ebben a dicsőségben az arca úgy ragyogott, mint a nap.
Emlékeznünk kell arra, hogy kit szolgálunk. Nem olyan valakit szolgálunk, akit egyesek havernak kezelnek. Vannak emberek, akik Istent a haverjuknak nevezik. Mi azt szolgáljuk, aki annyira felséges, hogy az Ige azt mondja, egy araszával megméri a világuniverzumot. A nagyujjától a kisujjáig. Markában mérte meg a föld vizeit. Ilyen Istent szolgálunk!! Olyan Isten Ő, aki visszatartotta a dicsőségét, azért, hogy lássa – még így is szolgáljuk és dicsérjük e Őt? Vagy pedig jobban elszállunk-e egy olyan embertől, aki kosarat dob kosárlabdában a 15 méteres vonalról. Na, most, szeretném, ha feltűnne nektek, hogy Jézus azt mondja, van egy levele mind a 7 gyülekezet számára. Na most, ezek a gyülekezetek 7 történelmi gyülekezet, ugye? De a levelek nem csak róluk szólnak! Hogyha ezek a levelek csak ennek a 7 gyülekezetnek szóltak volna, Isten sosem tette volna őket bele az igéjébe, ugye? Tehát, prófétai alkalmazásuk is van a leveleknek. Ránk is vonatkoznak a mai nap, mert Isten igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál. Isten nem a holtak Istene, hanem az élők Istene, ámen?
Ma reggel meg szeretnék nézni egy levelet közelebbről. Lapozzunk a 2. fejezet 18. verséhez, amiket itt olvasunk azok Jézus prófétai szavai az Egyháznak: A thiatirai gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja és a lába, mint az izzó olvasztott fém: Ismerem mindazt, amit teszel, a hitedet, szolgálatodat és türelmes kitartásodat. Tudom, hogy amit most teszel, az több mint amit kezdetben tettél.
Ebből már látjuk, hogy nem egy halott, száraz, vallásos gyülekezetről van szó! Olyan gyülekezetről beszél, ami tele van Isten szeretetével, tele van hittel, tele van türelemmel, tele van munkálkodással, sőt ezek a munkák még sokasodnak is. Úgyhogy egy buzgó, szellemmel teli gyülekezetről beszélünk. Olvassuk tovább: De van valami, ami nem tetszik nekem: eltűröd, hogy az az asszony, Jézabel azt tegye, amit akar. Mert prófétának mondja magát, tanítja szolgáimat és félrevezeti őket. Ráveszi őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és hogy egyenek a bálvány-isteneknek felajánlott ételekből.
Na most, ebben a gyülekezetben volt egy Jézabel nevű nő, aki elcsábította az embereket, és arra tanította őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és egyenek a bálványoknak felajánlott ételekből. Ez a történelmi értelmezése a levélnek, de minket ez most nem érdekel.
Emlékeznünk kell arra, hogy kit szolgálunk. Nem olyan valakit szolgálunk, akit egyesek havernak kezelnek. Vannak emberek, akik Istent a haverjuknak nevezik. Mi azt szolgáljuk, aki annyira felséges, hogy az Ige azt mondja, egy araszával megméri a világuniverzumot. A nagyujjától a kisujjáig. Markában mérte meg a föld vizeit. Ilyen Istent szolgálunk!! Olyan Isten Ő, aki visszatartotta a dicsőségét, azért, hogy lássa – még így is szolgáljuk és dicsérjük e Őt? Vagy pedig jobban elszállunk-e egy olyan embertől, aki kosarat dob kosárlabdában a 15 méteres vonalról. Na, most, szeretném, ha feltűnne nektek, hogy Jézus azt mondja, van egy levele mind a 7 gyülekezet számára. Na most, ezek a gyülekezetek 7 történelmi gyülekezet, ugye? De a levelek nem csak róluk szólnak! Hogyha ezek a levelek csak ennek a 7 gyülekezetnek szóltak volna, Isten sosem tette volna őket bele az igéjébe, ugye? Tehát, prófétai alkalmazásuk is van a leveleknek. Ránk is vonatkoznak a mai nap, mert Isten igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál. Isten nem a holtak Istene, hanem az élők Istene, ámen?
Ma reggel meg szeretnék nézni egy levelet közelebbről. Lapozzunk a 2. fejezet 18. verséhez, amiket itt olvasunk azok Jézus prófétai szavai az Egyháznak: A thiatirai gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja és a lába, mint az izzó olvasztott fém: Ismerem mindazt, amit teszel, a hitedet, szolgálatodat és türelmes kitartásodat. Tudom, hogy amit most teszel, az több mint amit kezdetben tettél.
Ebből már látjuk, hogy nem egy halott, száraz, vallásos gyülekezetről van szó! Olyan gyülekezetről beszél, ami tele van Isten szeretetével, tele van hittel, tele van türelemmel, tele van munkálkodással, sőt ezek a munkák még sokasodnak is. Úgyhogy egy buzgó, szellemmel teli gyülekezetről beszélünk. Olvassuk tovább: De van valami, ami nem tetszik nekem: eltűröd, hogy az az asszony, Jézabel azt tegye, amit akar. Mert prófétának mondja magát, tanítja szolgáimat és félrevezeti őket. Ráveszi őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és hogy egyenek a bálvány-isteneknek felajánlott ételekből.
Na most, ebben a gyülekezetben volt egy Jézabel nevű nő, aki elcsábította az embereket, és arra tanította őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és egyenek a bálványoknak felajánlott ételekből. Ez a történelmi értelmezése a levélnek, de minket ez most nem érdekel.
Dave Hunt - A miseáldozat 5.
Pogány felvonulás Krisztus tiszteletére?
A körmeneteken az ostyát is viszik a monstranciában. Megdöbbentő, hogy milyen parádéval viszik az utcákon bizonyos ünnepek alkalmával. Egy XVIII. század eleji szemtanú, aki részt vett a spanyolországi Zaragozában rendezett, ún. Úrnapi körmeneten, a Corpus Christi (Krisztus teste) ünnepén, a következőket írja:
"A székesegyház esperese összehívja a szerzetesrendek tagjait, a világi papságot, a király megbízottját, a kormányzót, az elöljárókat, a polgári és büntető hatóságok bíráit, a kancellárt, valamint a város összes vallásos társulatát a San Salvador (Szent Megváltó) székesegyházban, ahol mindenki saját hivatalának és méltóságának megfelelően és illően jelenik meg. A klérusnak és a szerzeteseknek a körmenethez hozniuk kellett a saját rendjükben, illetve templomukban található összes szentnek az ezüstszobrát, és azokat egy emelvényre állítva kellett hordozniuk. A lakosok feladata volt az, hogy megtisztítsák az utcákat, ahol a Szentséget hordozzák, és hogy a földre zöld növényeket, illetve virágdíszeket szórjanak. A lakások utcára néző ablakait és erkélyeit is szépen fel kellett díszíteni.
A király megbízottja, a kormányzó, a bírák, az egyházi elöljárók és hivatalnokok az érseki palotához mennek, és onnan kísérik az érsek őkegyelmességét a templomba, ahol már várnak rájuk a szerzetesrendek, a klérus és más szervezetek tagjai.
...Miután az érsek elmond egy imát a nagy oltár előtt, elkezdődik a zene...; az érsek kiveszi a szentségtartóból a [tömör aranyból készült] kehelyben elhelyezett oltáriszentséget, és ráteszi az oltárra. Az érsek ezután a Szentséggel a kezében megáldja az embereket, majd az esperes, a főesperes és a kántor segítségével a custodiát (szentségtartót) egy aranyozott emelvényre helyezik, amit virágok és előkelő asszonyok ékszerei díszítenek. Az emelvényt 12 pap emeli a vállára, mindegyikük a miseruháját viseli. Miután ez megtörtént, a körmenet elindul a templomból.
Elöl mennek a skót-dudások, illetve nagyobb és kisebb, színes óriásnak öltözött emberek, akik végig táncolnak a körmenet alatt. Őket követi a székesegyház hatalmas ezüstkeresztje..., majd a kolostorokban nevelkedő fiúk és lányok tanítóikkal és tanítónőikkel... [Ezután következnek a különböző rendek, élén a ferencrendiekkel, mivel ők a legfiatalabbak. Összesen körülbelül 70 rend képviselteti magát.] Mindenki olyan ruhát visel, amiben az oltárhoz szokott járulni... Mintegy 2000 szerzetes vesz részt ezen az ünnepélyes alkalmon, 16 apácarendből mintegy 1500 apáca, [1200 pap], mintegy 4700 egyházi személy, és legalább 15000 család képviselteti magát.
Utánuk következik a San Salvador székesegyház klérusa és az „Oszlopos Miasszonyunk”. A klérus teljes papi díszben, őket követik a székesegyház zenészei. Ők már közvetlenül a custodia, vagyis a szentségtartó előtt mennek, és egész úton énekelnek. Utánuk következik a 12 pap, akik a baldachint viszik (oszlopok segítségével tartható vászon tető), amely alatt a Szentség található... A baldachin alatt megy az érsek, a király megbízottja, az esperes és a főesperes.
A custodia két oldalán hat pap szüntelen az oltáriszentséget tömjénezi, attól a perctől fogva, hogy a körmenet elhagyja a templomot, egészen a visszaérkezésig.
Utánuk következnek a kancellár és a kormányzó, illetve a hatóságok képviselői, majd a nemesi származású férfiak és asszonyok, akik kezükben egy-egy gyertyát tartanak.
Az egész körmenet körülbelül négy órán át tart, eközben állandóan zúgnak a harangok.
A körmenet hihetetlen pompával zajlik... így viszik végig az oltáriszentséget a város fontosabb utcáin... Az erkélyeken és az ablakokban állók rózsát és más virágokat dobnak a baldachinra, ami alatt vonul a szentség."
Ha az ostya valóban Jézus Krisztus megfeszítés előtti teste, amit a katolikus oltárokon áldoznak fel világszerte, akkor talán ez a pogány felvonulás nem is túlzás, nem igaz?
Hogyan válhatott az az egyetlen test millió testté egy icipici ostyába szorítva, és hogyan lehet minden egyes darab valóságosan „maga Jézus Krisztus”?
Hogyan lett a véres, „régi, megkopott, szégyennel és megvetéssel méltatott” keresztből gyémánttal kirakott aranykereszt? És hogyan képviselhetik gazdagon díszített selymekbe öltözött püspökök azt, Aki mezítelenül függött a kereszten, és Akinek élettelen és megveretett testét gyolcsba terítve tették a sírba? Jézus Krisztus halálának „állandósítása” talán egy komikus vígjátékká változott volna?
Mi köze van egy ilyen pogány felvonulásnak a szenvedések útjához? Nem istenkáromlás az, hogy ez az egyház az egész világ előtt tetszeleg, és azzal dicsekszik, hogy néki adatott az a hatalom, hogy Jézus Krisztus megfeszíttetés előtti testét a kezében tartsa, és őt újra és újra feláldozhatja oltárain?!
Ez a dogma csak fanatizmust szülhet, hitet sohasem. A Deggendorban történt zsidó-mészárlás, amire már az előzőekben utaltunk, annak volt a következménye, hogy a zsidók állítólag ellopták és „megkínozták” az oltáriszentséget.
Azoknak, akiket már eleve arra tanítottak, hogy elhiggyék, hogy a bor valóságosan Jézus Krisztus vérévé válik, nem volt nehéz elhinniük Hitlernek a vérrel kapcsolatos mítoszát sem.
A körmeneteken az ostyát is viszik a monstranciában. Megdöbbentő, hogy milyen parádéval viszik az utcákon bizonyos ünnepek alkalmával. Egy XVIII. század eleji szemtanú, aki részt vett a spanyolországi Zaragozában rendezett, ún. Úrnapi körmeneten, a Corpus Christi (Krisztus teste) ünnepén, a következőket írja:
"A székesegyház esperese összehívja a szerzetesrendek tagjait, a világi papságot, a király megbízottját, a kormányzót, az elöljárókat, a polgári és büntető hatóságok bíráit, a kancellárt, valamint a város összes vallásos társulatát a San Salvador (Szent Megváltó) székesegyházban, ahol mindenki saját hivatalának és méltóságának megfelelően és illően jelenik meg. A klérusnak és a szerzeteseknek a körmenethez hozniuk kellett a saját rendjükben, illetve templomukban található összes szentnek az ezüstszobrát, és azokat egy emelvényre állítva kellett hordozniuk. A lakosok feladata volt az, hogy megtisztítsák az utcákat, ahol a Szentséget hordozzák, és hogy a földre zöld növényeket, illetve virágdíszeket szórjanak. A lakások utcára néző ablakait és erkélyeit is szépen fel kellett díszíteni.
A király megbízottja, a kormányzó, a bírák, az egyházi elöljárók és hivatalnokok az érseki palotához mennek, és onnan kísérik az érsek őkegyelmességét a templomba, ahol már várnak rájuk a szerzetesrendek, a klérus és más szervezetek tagjai.
...Miután az érsek elmond egy imát a nagy oltár előtt, elkezdődik a zene...; az érsek kiveszi a szentségtartóból a [tömör aranyból készült] kehelyben elhelyezett oltáriszentséget, és ráteszi az oltárra. Az érsek ezután a Szentséggel a kezében megáldja az embereket, majd az esperes, a főesperes és a kántor segítségével a custodiát (szentségtartót) egy aranyozott emelvényre helyezik, amit virágok és előkelő asszonyok ékszerei díszítenek. Az emelvényt 12 pap emeli a vállára, mindegyikük a miseruháját viseli. Miután ez megtörtént, a körmenet elindul a templomból.
Elöl mennek a skót-dudások, illetve nagyobb és kisebb, színes óriásnak öltözött emberek, akik végig táncolnak a körmenet alatt. Őket követi a székesegyház hatalmas ezüstkeresztje..., majd a kolostorokban nevelkedő fiúk és lányok tanítóikkal és tanítónőikkel... [Ezután következnek a különböző rendek, élén a ferencrendiekkel, mivel ők a legfiatalabbak. Összesen körülbelül 70 rend képviselteti magát.] Mindenki olyan ruhát visel, amiben az oltárhoz szokott járulni... Mintegy 2000 szerzetes vesz részt ezen az ünnepélyes alkalmon, 16 apácarendből mintegy 1500 apáca, [1200 pap], mintegy 4700 egyházi személy, és legalább 15000 család képviselteti magát.
Utánuk következik a San Salvador székesegyház klérusa és az „Oszlopos Miasszonyunk”. A klérus teljes papi díszben, őket követik a székesegyház zenészei. Ők már közvetlenül a custodia, vagyis a szentségtartó előtt mennek, és egész úton énekelnek. Utánuk következik a 12 pap, akik a baldachint viszik (oszlopok segítségével tartható vászon tető), amely alatt a Szentség található... A baldachin alatt megy az érsek, a király megbízottja, az esperes és a főesperes.
A custodia két oldalán hat pap szüntelen az oltáriszentséget tömjénezi, attól a perctől fogva, hogy a körmenet elhagyja a templomot, egészen a visszaérkezésig.
Utánuk következnek a kancellár és a kormányzó, illetve a hatóságok képviselői, majd a nemesi származású férfiak és asszonyok, akik kezükben egy-egy gyertyát tartanak.
Az egész körmenet körülbelül négy órán át tart, eközben állandóan zúgnak a harangok.
A körmenet hihetetlen pompával zajlik... így viszik végig az oltáriszentséget a város fontosabb utcáin... Az erkélyeken és az ablakokban állók rózsát és más virágokat dobnak a baldachinra, ami alatt vonul a szentség."
Ha az ostya valóban Jézus Krisztus megfeszítés előtti teste, amit a katolikus oltárokon áldoznak fel világszerte, akkor talán ez a pogány felvonulás nem is túlzás, nem igaz?
Hogyan válhatott az az egyetlen test millió testté egy icipici ostyába szorítva, és hogyan lehet minden egyes darab valóságosan „maga Jézus Krisztus”?
Hogyan lett a véres, „régi, megkopott, szégyennel és megvetéssel méltatott” keresztből gyémánttal kirakott aranykereszt? És hogyan képviselhetik gazdagon díszített selymekbe öltözött püspökök azt, Aki mezítelenül függött a kereszten, és Akinek élettelen és megveretett testét gyolcsba terítve tették a sírba? Jézus Krisztus halálának „állandósítása” talán egy komikus vígjátékká változott volna?
Mi köze van egy ilyen pogány felvonulásnak a szenvedések útjához? Nem istenkáromlás az, hogy ez az egyház az egész világ előtt tetszeleg, és azzal dicsekszik, hogy néki adatott az a hatalom, hogy Jézus Krisztus megfeszíttetés előtti testét a kezében tartsa, és őt újra és újra feláldozhatja oltárain?!
Ez a dogma csak fanatizmust szülhet, hitet sohasem. A Deggendorban történt zsidó-mészárlás, amire már az előzőekben utaltunk, annak volt a következménye, hogy a zsidók állítólag ellopták és „megkínozták” az oltáriszentséget.
Azoknak, akiket már eleve arra tanítottak, hogy elhiggyék, hogy a bor valóságosan Jézus Krisztus vérévé válik, nem volt nehéz elhinniük Hitlernek a vérrel kapcsolatos mítoszát sem.
2014. július 30., szerda
Derek Prince - Egy szív, amely tökéletes Isten előtt 6.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották” (Péld 1,28-29) Szeretném, ha világos lenne számodra, hogy még ebben az életében kell az Úr félelmét választanod! Ha ezt nem teszed meg, akkor el fog jönni az életedben egy olyan időszak, amikor imádkozol, és Isten nem fog válaszolni; amikor keresni fogod Őt, de nem fogod megtalálni.
Szeretnénk néhány igehelyet megosztani még, amelyek megmagyarázzák, hogy mi a hatása az Úr félelmének életedre. Ezek a Péld 1,7; 9,10; 15,33; Zsolt 111,10 és a Jób 28,28. Ezek mind bölcsességet és tudást adnak az Úr félelmével kapcsolatban.
„Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.”(Jób 28,28) Az Úr félelme bölccsé tesz minket. „Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké.” (Zsolt 19,10)
Tehát az Úr félelme sosem lesz hatályon kívül helyezve, örökké megmarad. Tiszta, és tisztán tart Téged.
Tehát az Úr félelme sosem lesz hatályon kívül helyezve, örökké megmarad. Tiszta, és tisztán tart Téged.
„Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.” (Péld 10,27) Teljesen világos – ha hosszú boldog életet szeretnél, akkor féld az Urat!
„Könyörületességgel és igazsággal (a németben: jósággal és hűséggel) töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.” (Péld 16,6)
Ha féled az Urat, el fogsz fordulni a gonosztól. Iszonyodni fogsz tőle.
„Könyörületességgel és igazsággal (a németben: jósággal és hűséggel) töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.” (Péld 16,6)
Ha féled az Urat, el fogsz fordulni a gonosztól. Iszonyodni fogsz tőle.
„Az Úrnak félelmében erős a bizodalom.” Amint már korábban mondtam, ha féled az Urat, akkor többé semmi mástól nem kell félned. „..és az Ő fiainak lesz menedéke.” (Ennek a menedéknek feltétele van: Isten azokat oltalmazza, akik Őt félik.) „Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.” (Péld 14,26-27)
Négy áldás van itt felsorolva: erős bizodalom, menedék, az élet kútfeje (forrása), a halál tőrének eltávoztatása.
„Az alázatosságnak bére az Úr félelme, (a németben: az alázatnak és az Úr félelmének a következménye) gazdagság és tisztesség és élet.” (Péld 22,4) További három áldás: gazdagság, tisztesség és élet! És alig hiszem, hogy létezik nagyszerűbb ígéret, mint a Péld 19,23-é: „Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonosszal nem illettetik.”
Tényleg nem tudom, hogy mi mást kívánhatna még az ember, mint ezt – valódi életet, és azt, hogy a gonosz ne illesse!
Reinhard Bonnke - A sikerhez vezető hét lépés 6.
Nézzünk meg néhány Igét a félelemről, és lássuk, hogyan kell bánnunk vele.
"Mikor félnem kellene is, én bízom te benned "(Zsolt. 56:4.).
"Az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak"(Péld. 28:1.).
"Nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében" (Ap.Csel. 9:29.).
Pál és Barnabás "bátran prédikálva az Úrban" (Ap.Csel. 14:3.).
"Kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában" (Ap.Csel. 18:26.).
"Bátorsággal szól vala, három hónapon át" (Ap.Csel. 19:8.).
"Látták Péternek és Jánosnak a bátorságát” (Ap.Csel. 4:13.).
"Urunk adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet" (Ap.Csel. 4:29.).
"Isten beszédét bátorsággal szólják vala ” (Ap.Csel. 4:31.).
Ezek a férfiak nem szuperemberek voltak, akik nem tudják, mi a félelem. Ők érezték a félelem remegtető kínját. Illés is ugyanilyen volt, akiről Jakab azt mondta, hogy hozzánk hasonlóan alá volt vetve indulatoknak. Ők azonban legyőzték a félelmeiket. Hogyan? Arra gondoltak, hogy Isten küldte őket. Ők engedelmeskedtek, és Istenre hárították a felelősséget. "Nem parancsoltam-é meg néked?" Ez csengett a fülükben. Ebben az esetben miért féljünk az emberektől, "akiknek lélegzetük az ő orrukban van"?
Pál sosem kérte, hogy a testvérek azért imádkozzanak, hogy a Szellem ereje rajta nyugodjon. Tudta, hogy az már az övé (Róma 15:29.). Isten vele volt, csak azt kérte, “hogy adassák nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal (ismertessem meg az evangélium titkát, amelyért követséget viselek láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólnom" (Ef. 6:19-20.). Figyeld meg az "amiképpen kell szólnom" kifejezést, hiszen ő Isten követe volt, akit az Úr azért küldött el, hogy szóljon.
Ez a siker ötödik titka: bátorság Krisztusban. Wesley ezt mondta: Túlzottan félek Istentől ahhoz, hogy emberektől féljek". Az istenfélelem kiűzi az emberektől való félelmet. Jézus azt mondta: "Ne félj, csak higgy" (Mk. 5:36.); szó szerint: "Ne legyen szorongásod, legyen hited!" A félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a hit.
"Mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz."(7-8. vers).
Ez az Ige minden titkot tartalmaz. Elolvashatod a legtudósabb könyveket a Bibliáról. A tanultság nagyszerű dolog, de "az Úr titka azokkal van, akik félik Őt." Isten rejtett dolgait nem ismeri az értelem. Ezek a titkok közölhetetlenek. Kikelnek és virágoznak a lelkünkben, amint olvassuk az Igét. A Biblia nem rejtélyes titkok könyve. Elég egyszerű a szövege, de csak a hit keze ragadhatja meg.
Amikor Krisztus imádkozni tanított minket: "a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma", akkor is Isten Igéjére gondolt. Olvasd a Bibliát naponta! Akkor az Atya majd megmagyarázza nekünk, és naponta táplálja lelkünket. A Biblia nem tudálékosoknak való. Némelyek ki akarják javítani mások mondatszerkesztését és szavait, de elszalasztják Isten szívdobbanását.
A prédikátornak egy feladata van: az Ige, amint Pál írta Titusnak. Hirdesd az Igét, elmélkedj rajta állandóan (éjjel, nappal), vedd el az üzenetedet az Igéből! Mondd azt, amit az Ige! Sose válogass, ne igazítsd az evangéliumot a közízléshez!
"Itt találhatnak a nyomorult fiak kimeríthetetlen gazdagságot.”
Sosem fogysz ki a szolgálatból, amíg telve vagy az Igével. Olvasd, amikor nem tudod tanulmányozni! Téged és másokat sem a mély dolgok gyújtanak lángra, amelyeket egy egész szókönyvtár áttanulmányozása után ásol ki, hanem a legegyszerűbb kijelentés. Az egész világon nyilvánvaló, hogy az igeszolgálat szükséges. Rengeteg prédikátor van tele történetekkel, tréfákkal, "gondolatokkal”, pszichológiával, hangzatos beszédekkel és jótanácsokkal. Némelyek a szép szónoklattani előkészítésen kívül, amit a megfelelő bevezetéssel és tárgyalással ékítenek, semmit sem tudnak ajánlani. Olyan ez, mint egy szép képkeret kép nélkül.
Az Ige prófétává teszi az embert, nem csak szónokká. Az Ige megértése létfontosságú. Mindenki, aki rászánja magát az Ige tanítására és hirdetésére, éhesen várakozó tömegeket fog találni, mint madárfiókákat a fészekben.
Isten erejét leginkább az evangélium szabadítja fel, ami Isten Igéje (1. Pét. 1:25.). Valahányszor hirdettetik az Ige, teremt. Csodálatos az a pillanat, amikor a Szent Szellem cselekszik, ahogy kénytelen cselekedni. Ilyenkor nem kell bizonyítani a Szentírást. Az igazolja önmagát.
"Mikor félnem kellene is, én bízom te benned "(Zsolt. 56:4.).
"Az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak"(Péld. 28:1.).
"Nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében" (Ap.Csel. 9:29.).
Pál és Barnabás "bátran prédikálva az Úrban" (Ap.Csel. 14:3.).
"Kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában" (Ap.Csel. 18:26.).
"Bátorsággal szól vala, három hónapon át" (Ap.Csel. 19:8.).
"Látták Péternek és Jánosnak a bátorságát” (Ap.Csel. 4:13.).
"Urunk adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet" (Ap.Csel. 4:29.).
"Isten beszédét bátorsággal szólják vala ” (Ap.Csel. 4:31.).
Ezek a férfiak nem szuperemberek voltak, akik nem tudják, mi a félelem. Ők érezték a félelem remegtető kínját. Illés is ugyanilyen volt, akiről Jakab azt mondta, hogy hozzánk hasonlóan alá volt vetve indulatoknak. Ők azonban legyőzték a félelmeiket. Hogyan? Arra gondoltak, hogy Isten küldte őket. Ők engedelmeskedtek, és Istenre hárították a felelősséget. "Nem parancsoltam-é meg néked?" Ez csengett a fülükben. Ebben az esetben miért féljünk az emberektől, "akiknek lélegzetük az ő orrukban van"?
Pál sosem kérte, hogy a testvérek azért imádkozzanak, hogy a Szellem ereje rajta nyugodjon. Tudta, hogy az már az övé (Róma 15:29.). Isten vele volt, csak azt kérte, “hogy adassák nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal (ismertessem meg az evangélium titkát, amelyért követséget viselek láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólnom" (Ef. 6:19-20.). Figyeld meg az "amiképpen kell szólnom" kifejezést, hiszen ő Isten követe volt, akit az Úr azért küldött el, hogy szóljon.
Ez a siker ötödik titka: bátorság Krisztusban. Wesley ezt mondta: Túlzottan félek Istentől ahhoz, hogy emberektől féljek". Az istenfélelem kiűzi az emberektől való félelmet. Jézus azt mondta: "Ne félj, csak higgy" (Mk. 5:36.); szó szerint: "Ne legyen szorongásod, legyen hited!" A félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a hit.
"Mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz."(7-8. vers).
Ez az Ige minden titkot tartalmaz. Elolvashatod a legtudósabb könyveket a Bibliáról. A tanultság nagyszerű dolog, de "az Úr titka azokkal van, akik félik Őt." Isten rejtett dolgait nem ismeri az értelem. Ezek a titkok közölhetetlenek. Kikelnek és virágoznak a lelkünkben, amint olvassuk az Igét. A Biblia nem rejtélyes titkok könyve. Elég egyszerű a szövege, de csak a hit keze ragadhatja meg.
Amikor Krisztus imádkozni tanított minket: "a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma", akkor is Isten Igéjére gondolt. Olvasd a Bibliát naponta! Akkor az Atya majd megmagyarázza nekünk, és naponta táplálja lelkünket. A Biblia nem tudálékosoknak való. Némelyek ki akarják javítani mások mondatszerkesztését és szavait, de elszalasztják Isten szívdobbanását.
A prédikátornak egy feladata van: az Ige, amint Pál írta Titusnak. Hirdesd az Igét, elmélkedj rajta állandóan (éjjel, nappal), vedd el az üzenetedet az Igéből! Mondd azt, amit az Ige! Sose válogass, ne igazítsd az evangéliumot a közízléshez!
"Itt találhatnak a nyomorult fiak kimeríthetetlen gazdagságot.”
Sosem fogysz ki a szolgálatból, amíg telve vagy az Igével. Olvasd, amikor nem tudod tanulmányozni! Téged és másokat sem a mély dolgok gyújtanak lángra, amelyeket egy egész szókönyvtár áttanulmányozása után ásol ki, hanem a legegyszerűbb kijelentés. Az egész világon nyilvánvaló, hogy az igeszolgálat szükséges. Rengeteg prédikátor van tele történetekkel, tréfákkal, "gondolatokkal”, pszichológiával, hangzatos beszédekkel és jótanácsokkal. Némelyek a szép szónoklattani előkészítésen kívül, amit a megfelelő bevezetéssel és tárgyalással ékítenek, semmit sem tudnak ajánlani. Olyan ez, mint egy szép képkeret kép nélkül.
Az Ige prófétává teszi az embert, nem csak szónokká. Az Ige megértése létfontosságú. Mindenki, aki rászánja magát az Ige tanítására és hirdetésére, éhesen várakozó tömegeket fog találni, mint madárfiókákat a fészekben.
Isten erejét leginkább az evangélium szabadítja fel, ami Isten Igéje (1. Pét. 1:25.). Valahányszor hirdettetik az Ige, teremt. Csodálatos az a pillanat, amikor a Szent Szellem cselekszik, ahogy kénytelen cselekedni. Ilyenkor nem kell bizonyítani a Szentírást. Az igazolja önmagát.
Derek Prince - Isten titkos terve kibontakozik - A kereszt érvénytelenítette a Sátán követeléseit
I. Bevezetés
Ézs. 53:6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õ reá veté.
— A kereszten Jézus magára vette mindazt a gonoszt, amit mi érdemeltünk volna, hogy megkaphassuk mindazt a jót, ami Őt illeti.
II. A kereszten végbement helycsere vonatkozásainak folytatása és befejezése:
A. Róm. 6:6. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk õ vele megfeszíttetett, hogy megerõtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek.
— Tudva azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek. A csere itt az ó ember és az új ember között történik meg
1. Az „ó ember” arra a természetre utal, amelyet mindegyikünk Ádámtól örökölt, amelyet úgy is nevez, hogy „a test”, „a bűn teste”, „az érzéki bűnök teste”.
II. A kereszt megváltoztatta a Sátán helyzetét
A. Krisztus munkája a kereszten lehetővé tette az ádámi faj tagjainak, hogy megigazuljanak, elnyerjék Isten jóindulatát és belépjenek az Istennel való közösségbe.
1. Azoknál, akik ezt elfogadják, a Sátán elveszti egyik legerősebb fegyverét, amit Isten és az ember ellen használt
2. Isten, anélkül hogy erőszakot követne el igazságán, most szabadon megbüntetheti a Sátánt és az angyalait, de megbocsátást adhat Ádám leszármazottainak, mindazoknak, akik megtérnek és a hitüket Krisztusba vetik.
B. János 12:31. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme.
Ézs. 53:6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õ reá veté.
— A kereszten Jézus magára vette mindazt a gonoszt, amit mi érdemeltünk volna, hogy megkaphassuk mindazt a jót, ami Őt illeti.
II. A kereszten végbement helycsere vonatkozásainak folytatása és befejezése:
A. Róm. 6:6. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk õ vele megfeszíttetett, hogy megerõtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek.
— Tudva azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek. A csere itt az ó ember és az új ember között történik meg
1. Az „ó ember” arra a természetre utal, amelyet mindegyikünk Ádámtól örökölt, amelyet úgy is nevez, hogy „a test”, „a bűn teste”, „az érzéki bűnök teste”.
(lásd: Róm. 8:10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek [van,] jóllehet a test holt a bûn miatt, a szellem ellenben élet az igazságért.
Kol. 2:11. A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bûnök testét a Krisztus körülmetélésében;
Gal. 5:17–24. Mert a test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek [ezek]: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekrõl elõre mondom néktek, a miképen már ezelõtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.)
Gal. 5:17–24. Mert a test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek [ezek]: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekrõl elõre mondom néktek, a miképen már ezelõtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.)
2. Efé. 2:2–3. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegõbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
8. Kol. 1:27. A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsõségének gazdagsága, az [tudniillik,] hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsõségnek ama reménysége.
— „Természet szerint haragnak fiai voltunk”, mivel mindannyian az „engedetlenség (lázadás) fiai” vagyunk
3. Gal. 2:15. Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bûnösök.
3. Gal. 2:15. Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bûnösök.
— Ugyanez a kifejezés, „természet szerint” utal arra, hogy Péter és Pál természetes születés által zsidók voltak
4. Efé. 4:20–22. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Õt megértettétek és Õbenne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
4. Efé. 4:20–22. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Õt megértettétek és Õbenne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
— Az „ó ember” meg van romolva, ezért le kell „vetkőzni”
5. Máté 3:10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tûzre vettetik.
5. Máté 3:10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tûzre vettetik.
— Az evangélium fejszéje ennek a fának a gyökerére van vetve
6. Máté 7:18–19. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tûzre vettetik.
6. Máté 7:18–19. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tûzre vettetik.
— A romlott fa nem képes jó gyümölcsöt teremni. Nem lehet javítgatni, hanem ki kell vágni.
7. Efé. 4:24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
7. Efé. 4:24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
— A régi lázadó természet ki lett vágva (ki lett végezve a kereszten) Krisztusban, a helyén most az új ember él a hívőben (vesd össze: Kol. 3:9–10. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az õ cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új [embert,] melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:)
8. Kol. 1:27. A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsõségének gazdagsága, az [tudniillik,] hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsõségnek ama reménysége.
— Ez az „új ember” Krisztus bennetek
9. Gal. 2:20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
9. Gal. 2:20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
— Személyes megvallásom: „Én” meg vagyok feszítve, „Krisztus” él most bennem
10. Kol. 3:11. A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
10. Kol. 3:11. A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
— Minden régi korlát, akadály megszűnt, eltöröltetett
11. 1 Pét. 1:23.Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
11. 1 Pét. 1:23.Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
1 János 3:9. Senki sem cselekszik bûnt, a ki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.
— Az a természet, amelyet Isten Igéjének romolhatatlan magja hozott létre bennem, képtelen a bűnre
1 János 5:4, 18. Mert mindaz, a mi az Istentõl született, legyõzi a világot; és az a gyõzedelem, a mely legyõzte a világot, a mi hitünk.
Tudjuk, hogy valaki Istentõl született, nem vétkezik: hanem a ki Istentõl született, megõrzi magát, és a gonosz nem illeti õt.
1 János 5:4, 18. Mert mindaz, a mi az Istentõl született, legyõzi a világot; és az a gyõzedelem, a mely legyõzte a világot, a mi hitünk.
Tudjuk, hogy valaki Istentõl született, nem vétkezik: hanem a ki Istentõl született, megõrzi magát, és a gonosz nem illeti õt.
— Ezt az új természetet nem tudja a világ legyőzni, sem az ördög nem képes hozzáférni
II. A kereszt megváltoztatta a Sátán helyzetét
A. Krisztus munkája a kereszten lehetővé tette az ádámi faj tagjainak, hogy megigazuljanak, elnyerjék Isten jóindulatát és belépjenek az Istennel való közösségbe.
1. Azoknál, akik ezt elfogadják, a Sátán elveszti egyik legerősebb fegyverét, amit Isten és az ember ellen használt
2. Isten, anélkül hogy erőszakot követne el igazságán, most szabadon megbüntetheti a Sátánt és az angyalait, de megbocsátást adhat Ádám leszármazottainak, mindazoknak, akik megtérnek és a hitüket Krisztusba vetik.
B. János 12:31. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme.
— A kereszten a világ büntetése Jézust érte, és a Sátán így „kiűzetett”
C. Kol. 2:15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, õket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
C. Kol. 2:15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, õket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
—Isten megfosztotta a Sátán fejedelemségeit és hatalmasságait fegyvereiktől
D. Lukács 11:21–22. Mikor az erõs fegyveres õrzi az õ palotáját, a mije van, békességben van; De mikor a nálánál erõsebb reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tõle zsákmányol, elosztja.
D. Lukács 11:21–22. Mikor az erõs fegyveres õrzi az õ palotáját, a mije van, békességben van; De mikor a nálánál erõsebb reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tõle zsákmányol, elosztja.
— A kereszt által Krisztus három dolgot végzett el:
1. Legyőzte a Sátánt
2. Megfosztotta a Sátánt fegyvereitől (nem vádolhatja többé Istent és az embert)
3. Helyreállította azokat az áldásokat, amelyeket a Sátán elrabolt az ádámi fajtól
E. Zsolt. 69:5. Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
1. Legyőzte a Sátánt
2. Megfosztotta a Sátánt fegyvereitől (nem vádolhatja többé Istent és az embert)
3. Helyreállította azokat az áldásokat, amelyeket a Sátán elrabolt az ádámi fajtól
E. Zsolt. 69:5. Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
— A kereszten Jézus visszaadta, amit a Sátán elragadott az embertől. Két dolog következik ebből:
1. Sátán szüntelenül arra fog törekedni, hogy a kárhoztatás állapotában tartson minket 2. Csak úgy tudjuk legyőzni a Sátánt, amennyiben hit által elfogadjuk Isten igazságát
1. Sátán szüntelenül arra fog törekedni, hogy a kárhoztatás állapotában tartson minket 2. Csak úgy tudjuk legyőzni a Sátánt, amennyiben hit által elfogadjuk Isten igazságát
Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 5.
Hasonló dolog történt több évvel később. Egyik vasárnap este kezet ráztam az emberekkel, ahogy beléptek a templomba. Az épület pont a főútvonalon volt azokban a napokban, mielőtt a főútvonalak átmentek volna a városon. Egy Creyhound-i busz gördült templomunk elé és megállt. Leszállt egy testvér egy aktatáskával. Felismertem, szolgálóként láttam őt gyülekezetekben. Eljött az Istentisztelet megkezdésének ideje.
Üdvözöltem őt és bemutatkozott nekem. Azt mondtam: „Igen, tudom, ki ön. Biztosan velünk marad ma este." „Igen" - felelte. „Nos" - mondtam - „prédikáljon nekünk". Míg a férfi prédikált azon az estén, az Úr szólt hozzám: „Azt akarom, hogy 12,50 dollárt adj neki a zsebedből." Ez most nem hangzik olyan soknak, de egy heti keresetemnél több volt ez akkor.
„Uram" - mondtam - „még a feleségemnek nem vettem meg a karácsonyi ajándékot!"
„Azt akarom, hogy 10 dollárt adj neki" - mondta az Úr. Míg ott álltam és kezet ráztam az emberekkel és mosolyogtam, fejem és szívem tudom, hogy miről prédikált az a testvér, pedig jó az emlékezetem! Ezen szentbeszéd alatt fejem és szívem vitatkozott. A prédikátor éppúgy gondolhatta, hogy figyelek, mert időnként felkiáltottam: „Ámen!" De nem tudom, mit mondott. Egész idő alatt, amíg prédikált, ezt a harcot vívtam. Azt mondtam: „Uram, nem tudok neki semmiféle 12,50 dollárt adni. Egyszerűen nem tudom megtenni! Nem engedhetem meg magamnak."
Ezt az utat jártam az egész szolgálat alatt és nem tudtam zöld ágra vergődni agyamban mégsem, amíg át nem jutottunk a paplakba. Meghívtam, hogy töltse ott az éjjelt és Ő elfogadta ezt. A hátsó hálószobába ment és a feleségem a konyhába, hogy egy kis harapnivalót készítsen nekünk. Kiszámoltam a pénzt, hogy odaadjam a prédikátornak. Volt néhány dolláros bankjegyem, de a 12,50 nagy része apróban állt össze, 5,10 centesek és még fillérek is. (Azokban a napokban így kaptuk a felajánlásokat.)
Míg ott álltam, az Úr olyan egyszerűen szólt bennem belül: „Most ő azért szállt le a buszról, mert elfogyott a pénze. Csak eddig tudott elutazni. Felesége Kelet-Texas-ban, ilyen és ilyen városban van a szüleinél. Következő szombaton a férfi megpróbál bejutni egy gyülekezetbe egy bizonyos helyen és meg fogják Őt választani pásztornak."
A prédikátor visszajött abba a szobába, ahol voltam. Azt mondtam: „Nyújtsa ki a kezét." Csészét kellett csinálnia a kezéből, hogy megtartsa a 12,50 dollárt a bankjegyeket és az érméket. A kabátzsebébe tette. Aztán az ördög szólt az eszemhez: „Fiú, ezt elrontottad. Bolondot csináltál magadból. Odaadtad a heti fizetésed." (Egy kicsit jobban sikerült az a hetem. Összesen 17,50 dollárt kaptam.)
Azt mondtam a fiatal szolgálónak: „Egy kérdést szeretnék feltenni önnek: Hova megy?"
„Hagin testvér" -felelte - „lemegyek a feleségem családjához. Nejem és két gyerek lent van apósom házánál ebben és ebben a városban, Texasban. Épp arra volt pénzem, hogy ideutazzam. Valójában elmentem a buszmegállóhoz, pénzemet a pultra tettem és azt mondtam: Ennyi pénzem van. Meddig juthatok el?"
Elmondta: „Idehoztak engem az ön városába. Rendes körülmények között leszálltam volna a buszmegállóban, de amikor az ön gyülekezetét említettem, a sofőr azt mondta: „Épp azelőtt a templom előtt megyek el. Nem kellene ezt tennem, de megállok ott és ön leszállhat."
A prédikátor azt mondta: „Egy tízcentesem sem maradt. Csak eddig tudtam utazni. Azt terveztem, hogy autó stoppolok holnap a feleségem családjáig. Most ezen a pénzen vehetek buszjegyet. A következő vasárnap egy bizonyos helyen kellene prédikálnom (meg is nevezte). Megpróbálom megpályázni ott a pásztori állást."
Azt feleltem: „Testvér, ennyi elég. Mondani akarok önnek valamit. Ön ott a következő pásztor." Egészen biztos pedig, hogy ő lett.
Mintegy hét évvel ezen eset után a feleségemmel szolgálni mentünk egy asszonyhoz, aki halálos ágyán volt. Férje három különböző klinikára vitte őt Texasban. Mindenütt ugyanazt mondták az orvosok: „Semmit sem tehetünk. A hölgy állapota túl előrehaladt. Egyebek között gyógyíthatatlan vérbetegsége volt az utolsó stádiumban, haldoklik, néhány napon belül meg fog halni."
Bementünk a szobájába, hogy szolgáljunk ennek a drága hölgynek. Nem ismertük Őt, de gyülekezetünk egyik tagja igen. Akkor egy régi, kis gyülekezetben pásztoroltunk, Farmersville-ben. Ahogy ennek az asszonynak az ágya mellett térdeltünk, ugyanaz a hang, amelyik azt mondta, hogy adjak az egyik szolgálónak 10 dollárt és a másiknak 12,50-et, a belső hang azt mondta: „Kelj fel, állj lábadra, ne imádkozz." (Már kezem a fején volt és imádkoztam. Feleségem épp mellettem térdelt.) Ne érintsd őt. Kelj fel, állj lábadra és ezt mondd neki: „Az Úr mondta nekem, hogy mondjam azt önnek, hogy meggyógyult, keljen fel."
Csütörtökön felkelt halálos ágyáról és vasárnap ott volt a gyülekezetünkben, táncolt és kikiáltotta a győzelmet!
Amikor hazaértünk végig a jó öreg 24-es főútvonalon, örvendezve, hogy Isten arra használt minket, hogy egy asszony felkeljen a halálos ágyáról épp oly egyszerűen, mintha valaki a hátsó ülésen lett volna, az Úr azt mondta nekem: „Nem tudtalak volna használni ma, ha nem engedelmeskedtél volna Nekem azzal a 10 dollárral, meg a 12,50-nel." Ezt elfelejtettem. Meg kellett állnom és gondolkodnom. Mire gondolsz, melyik 10 és 12,50 dollárra? Az a 10 dollár, amit C. testvérnek adtál és arra a 12,50-re, amit X.Y-nak." „Igen" - feleltem - „emlékszem rá."
„Ha nem engedelmeskedtél volna Nekem ebben, nem tudtalak volna itt használni" - mondta az Úr.
Mindannyian azt akarjuk, hogy Isten használjon minket, ugye? Nem szeretnéd, ha Isten használna téged arra, hogy valakit felkelts a betegágyáról? Honnan fogod tudni, hogy Isten mondja neked, hogy mondd azt nekik: Kelj fel arról a halálos ágyról, ha nem tudod, amikor azt mondja neked, hogy adj 1 dollárt vagy ötöt? Látod, ez az egyik mód arra, hogy megtanuld hallani Isten hangját. Ha Ő nem bízhat benned 5 vagy 10 dollár erejéig, hogyan bízzon benned, hogy megbízásból felkeltesz valakit a halálos ágyáról?
Mi köze mindennek a gyógyuláshoz? ENNEK VAN CSAK KÖZE IGAZÁN!!!!
Üdvözöltem őt és bemutatkozott nekem. Azt mondtam: „Igen, tudom, ki ön. Biztosan velünk marad ma este." „Igen" - felelte. „Nos" - mondtam - „prédikáljon nekünk". Míg a férfi prédikált azon az estén, az Úr szólt hozzám: „Azt akarom, hogy 12,50 dollárt adj neki a zsebedből." Ez most nem hangzik olyan soknak, de egy heti keresetemnél több volt ez akkor.
„Uram" - mondtam - „még a feleségemnek nem vettem meg a karácsonyi ajándékot!"
„Azt akarom, hogy 10 dollárt adj neki" - mondta az Úr. Míg ott álltam és kezet ráztam az emberekkel és mosolyogtam, fejem és szívem tudom, hogy miről prédikált az a testvér, pedig jó az emlékezetem! Ezen szentbeszéd alatt fejem és szívem vitatkozott. A prédikátor éppúgy gondolhatta, hogy figyelek, mert időnként felkiáltottam: „Ámen!" De nem tudom, mit mondott. Egész idő alatt, amíg prédikált, ezt a harcot vívtam. Azt mondtam: „Uram, nem tudok neki semmiféle 12,50 dollárt adni. Egyszerűen nem tudom megtenni! Nem engedhetem meg magamnak."
Ezt az utat jártam az egész szolgálat alatt és nem tudtam zöld ágra vergődni agyamban mégsem, amíg át nem jutottunk a paplakba. Meghívtam, hogy töltse ott az éjjelt és Ő elfogadta ezt. A hátsó hálószobába ment és a feleségem a konyhába, hogy egy kis harapnivalót készítsen nekünk. Kiszámoltam a pénzt, hogy odaadjam a prédikátornak. Volt néhány dolláros bankjegyem, de a 12,50 nagy része apróban állt össze, 5,10 centesek és még fillérek is. (Azokban a napokban így kaptuk a felajánlásokat.)
Míg ott álltam, az Úr olyan egyszerűen szólt bennem belül: „Most ő azért szállt le a buszról, mert elfogyott a pénze. Csak eddig tudott elutazni. Felesége Kelet-Texas-ban, ilyen és ilyen városban van a szüleinél. Következő szombaton a férfi megpróbál bejutni egy gyülekezetbe egy bizonyos helyen és meg fogják Őt választani pásztornak."
A prédikátor visszajött abba a szobába, ahol voltam. Azt mondtam: „Nyújtsa ki a kezét." Csészét kellett csinálnia a kezéből, hogy megtartsa a 12,50 dollárt a bankjegyeket és az érméket. A kabátzsebébe tette. Aztán az ördög szólt az eszemhez: „Fiú, ezt elrontottad. Bolondot csináltál magadból. Odaadtad a heti fizetésed." (Egy kicsit jobban sikerült az a hetem. Összesen 17,50 dollárt kaptam.)
Azt mondtam a fiatal szolgálónak: „Egy kérdést szeretnék feltenni önnek: Hova megy?"
„Hagin testvér" -felelte - „lemegyek a feleségem családjához. Nejem és két gyerek lent van apósom házánál ebben és ebben a városban, Texasban. Épp arra volt pénzem, hogy ideutazzam. Valójában elmentem a buszmegállóhoz, pénzemet a pultra tettem és azt mondtam: Ennyi pénzem van. Meddig juthatok el?"
Elmondta: „Idehoztak engem az ön városába. Rendes körülmények között leszálltam volna a buszmegállóban, de amikor az ön gyülekezetét említettem, a sofőr azt mondta: „Épp azelőtt a templom előtt megyek el. Nem kellene ezt tennem, de megállok ott és ön leszállhat."
A prédikátor azt mondta: „Egy tízcentesem sem maradt. Csak eddig tudtam utazni. Azt terveztem, hogy autó stoppolok holnap a feleségem családjáig. Most ezen a pénzen vehetek buszjegyet. A következő vasárnap egy bizonyos helyen kellene prédikálnom (meg is nevezte). Megpróbálom megpályázni ott a pásztori állást."
Azt feleltem: „Testvér, ennyi elég. Mondani akarok önnek valamit. Ön ott a következő pásztor." Egészen biztos pedig, hogy ő lett.
Mintegy hét évvel ezen eset után a feleségemmel szolgálni mentünk egy asszonyhoz, aki halálos ágyán volt. Férje három különböző klinikára vitte őt Texasban. Mindenütt ugyanazt mondták az orvosok: „Semmit sem tehetünk. A hölgy állapota túl előrehaladt. Egyebek között gyógyíthatatlan vérbetegsége volt az utolsó stádiumban, haldoklik, néhány napon belül meg fog halni."
Bementünk a szobájába, hogy szolgáljunk ennek a drága hölgynek. Nem ismertük Őt, de gyülekezetünk egyik tagja igen. Akkor egy régi, kis gyülekezetben pásztoroltunk, Farmersville-ben. Ahogy ennek az asszonynak az ágya mellett térdeltünk, ugyanaz a hang, amelyik azt mondta, hogy adjak az egyik szolgálónak 10 dollárt és a másiknak 12,50-et, a belső hang azt mondta: „Kelj fel, állj lábadra, ne imádkozz." (Már kezem a fején volt és imádkoztam. Feleségem épp mellettem térdelt.) Ne érintsd őt. Kelj fel, állj lábadra és ezt mondd neki: „Az Úr mondta nekem, hogy mondjam azt önnek, hogy meggyógyult, keljen fel."
Csütörtökön felkelt halálos ágyáról és vasárnap ott volt a gyülekezetünkben, táncolt és kikiáltotta a győzelmet!
Amikor hazaértünk végig a jó öreg 24-es főútvonalon, örvendezve, hogy Isten arra használt minket, hogy egy asszony felkeljen a halálos ágyáról épp oly egyszerűen, mintha valaki a hátsó ülésen lett volna, az Úr azt mondta nekem: „Nem tudtalak volna használni ma, ha nem engedelmeskedtél volna Nekem azzal a 10 dollárral, meg a 12,50-nel." Ezt elfelejtettem. Meg kellett állnom és gondolkodnom. Mire gondolsz, melyik 10 és 12,50 dollárra? Az a 10 dollár, amit C. testvérnek adtál és arra a 12,50-re, amit X.Y-nak." „Igen" - feleltem - „emlékszem rá."
„Ha nem engedelmeskedtél volna Nekem ebben, nem tudtalak volna itt használni" - mondta az Úr.
Mindannyian azt akarjuk, hogy Isten használjon minket, ugye? Nem szeretnéd, ha Isten használna téged arra, hogy valakit felkelts a betegágyáról? Honnan fogod tudni, hogy Isten mondja neked, hogy mondd azt nekik: Kelj fel arról a halálos ágyról, ha nem tudod, amikor azt mondja neked, hogy adj 1 dollárt vagy ötöt? Látod, ez az egyik mód arra, hogy megtanuld hallani Isten hangját. Ha Ő nem bízhat benned 5 vagy 10 dollár erejéig, hogyan bízzon benned, hogy megbízásból felkeltesz valakit a halálos ágyáról?
Mi köze mindennek a gyógyuláshoz? ENNEK VAN CSAK KÖZE IGAZÁN!!!!
Dave Hunt - A miseáldozat 4.
„Hús és csont" - Egy vér nélküli feltámadott test
Amikor Jézus Krisztus a feltámadás után először találkozott tanítványaival, azok azt hitték, hogy egy „szellemet” látnak. Ahhoz, hogy bebizonyítsa nekik, hogy ő élő valóság, Jézus ezt mondta: „...tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!” (Lukács 24,39).
(Figyeljük meg, hogy Jézus itt nem azt mondta, hogy „hús és vér”, hanem „hús és csont”) Tamás, aki akkor nem volt jelen, szkeptikusan megjegyezte: „Fia nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem”. (János 20,25)
Amikor Jézus jó egy hét múlva visszatért, azt mondta Tamásnak:
„Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő”. (János 20,27)
Teljesen egyértelmű ez alapján, hogy Jézus Krisztus sebhelyei nem „gyógyultak be”, hanem megmaradtak emlékeztetőül. A tátongó lyuk az oldalában, ahová Tamás bebocsátotta kezét, ugyancsak azt bizonyítja, hogy nem volt vér a testében.
A vér a halandó test élete. Jézus Krisztus vére kiontatott a kereszten a mi bűneinkért: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért,
mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést” (3Mózes 17,11).
A borról mégis azt tartják, hogy Krisztus vérévé változik a katolikus oltárokon - a feltámadás előtti testének vérévé, pedig az a test halhatatlanságra támadt fel.
Ahhoz, hogy meg lehessen ismételni Krisztus áldozatát, ahhoz újra kellene az ő feltámadás előtti teste. Ez a meghökkentő mutatvány állítólag meg is valósul az átváltozás „csodája” során, amikor a kenyér és a bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé. Így aztán „a pap nélkülözhetetlen, hiszen egyedül csak neki van hatalma arra, hogy a kenyér és a bor alkotóelemit Krisztus testévé és vérévé változtassa...”
Az átlényegülés óriási szerepe
Az átváltozás állítólagos csodájának köszönhetően az ostyát, amit a misén esznek, úgy imádják, mint magát Jézus Krisztust. Ugyanezzel az áhítattal kezelik azt a többi megáldott ostyát is, amit az oltáriszentségtartóban őriznek (ez egy kicsi, dobozhoz hasonló tartóedény, amit egy terítővel fednek le, és mellette állandóan gyertya ég). A jámbor hívő odajárul az ott lévő ostyákhoz, imádkozik hozzájuk, és eközben azt hiszi, hogy Krisztus szent jelenlétében van. Teréz anya ezt a következőképpen mondja el:
"Csodálatos dolog Krisztus alázatát látni...; állandó alázatban van jelen az oltáriszentség-tartóban, és egy olyan kis darab kenyérré alázta meg magát, hogy a pap két ujja között elfér."
Egy hatalmas ostyát helyeznek el imádás céljából a monstranciában (szentségmutató), ami egy arany vagy ezüst tartó, melynek közepe átlátszó, és azon keresztül látható az ostya. A „Szentség” látványa „arra készteti a hívőt, hogy Krisztus csodálatos jelenlétére ébredjen, és egyben a vele való szellemi közösségre is invitálja. Ezáltal a hívő felbuzdul, hogy [az ostyában] neki azt a szellemben és igazságban történő imádást adja meg, ami őt megilleti.” Egy volt katolikus a következőkről számol be:
"[A katolikus hívők] leborulnak az ostya előtt, ami az oltáriszentség-tartóban van egy oltáron, és elhiszik, hogy az maga Jézus Krisztus... Ezért gyermekkoromban arra tanítottak, hogy mindig vessek keresztet, amikor elhaladok egy katolikus templom mellett."
Amikor Jézus Krisztus a feltámadás után először találkozott tanítványaival, azok azt hitték, hogy egy „szellemet” látnak. Ahhoz, hogy bebizonyítsa nekik, hogy ő élő valóság, Jézus ezt mondta: „...tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!” (Lukács 24,39).
(Figyeljük meg, hogy Jézus itt nem azt mondta, hogy „hús és vér”, hanem „hús és csont”) Tamás, aki akkor nem volt jelen, szkeptikusan megjegyezte: „Fia nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem”. (János 20,25)
Amikor Jézus jó egy hét múlva visszatért, azt mondta Tamásnak:
„Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő”. (János 20,27)
Teljesen egyértelmű ez alapján, hogy Jézus Krisztus sebhelyei nem „gyógyultak be”, hanem megmaradtak emlékeztetőül. A tátongó lyuk az oldalában, ahová Tamás bebocsátotta kezét, ugyancsak azt bizonyítja, hogy nem volt vér a testében.
A vér a halandó test élete. Jézus Krisztus vére kiontatott a kereszten a mi bűneinkért: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért,
mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést” (3Mózes 17,11).
A borról mégis azt tartják, hogy Krisztus vérévé változik a katolikus oltárokon - a feltámadás előtti testének vérévé, pedig az a test halhatatlanságra támadt fel.
Ahhoz, hogy meg lehessen ismételni Krisztus áldozatát, ahhoz újra kellene az ő feltámadás előtti teste. Ez a meghökkentő mutatvány állítólag meg is valósul az átváltozás „csodája” során, amikor a kenyér és a bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé. Így aztán „a pap nélkülözhetetlen, hiszen egyedül csak neki van hatalma arra, hogy a kenyér és a bor alkotóelemit Krisztus testévé és vérévé változtassa...”
Az átlényegülés óriási szerepe
Az átváltozás állítólagos csodájának köszönhetően az ostyát, amit a misén esznek, úgy imádják, mint magát Jézus Krisztust. Ugyanezzel az áhítattal kezelik azt a többi megáldott ostyát is, amit az oltáriszentségtartóban őriznek (ez egy kicsi, dobozhoz hasonló tartóedény, amit egy terítővel fednek le, és mellette állandóan gyertya ég). A jámbor hívő odajárul az ott lévő ostyákhoz, imádkozik hozzájuk, és eközben azt hiszi, hogy Krisztus szent jelenlétében van. Teréz anya ezt a következőképpen mondja el:
"Csodálatos dolog Krisztus alázatát látni...; állandó alázatban van jelen az oltáriszentség-tartóban, és egy olyan kis darab kenyérré alázta meg magát, hogy a pap két ujja között elfér."
Egy hatalmas ostyát helyeznek el imádás céljából a monstranciában (szentségmutató), ami egy arany vagy ezüst tartó, melynek közepe átlátszó, és azon keresztül látható az ostya. A „Szentség” látványa „arra készteti a hívőt, hogy Krisztus csodálatos jelenlétére ébredjen, és egyben a vele való szellemi közösségre is invitálja. Ezáltal a hívő felbuzdul, hogy [az ostyában] neki azt a szellemben és igazságban történő imádást adja meg, ami őt megilleti.” Egy volt katolikus a következőkről számol be:
"[A katolikus hívők] leborulnak az ostya előtt, ami az oltáriszentség-tartóban van egy oltáron, és elhiszik, hogy az maga Jézus Krisztus... Ezért gyermekkoromban arra tanítottak, hogy mindig vessek keresztet, amikor elhaladok egy katolikus templom mellett."
Az Egyesült Államok területén is kezd teret hódítani „az áldott Szentség állandó imádása”. Egy parókiához tartozók sorra iratkoznak fel, hogy egy órát vagy még többet a „Szentség” imádásával töltsenek, hogy mindig legyen ott valaki, „nehogy Jézus Krisztus egyedül érezze magát”. Így aztán a „Szentséget” a nap 24 órájában állandóan imádják. „II. János Pál pápa lelkes támogatója a Szentség szüntelen imádásának...; az Áldott Szentséget 1981 óta lehet megtekinteni a Szent Péter bazilikában.” II. János Pál a következőképpen nyilatkozott ezzel kapcsolatban:
Felbecsülhetetlen értéke van az áldott Szentségben levő Krisztussal folytatott beszélgetésnek. Nincs vigasztalóbb ennél a földön, és semmi sem visz előrébb a szentséghez vezető úton.
Felbecsülhetetlen értéke van az áldott Szentségben levő Krisztussal folytatott beszélgetésnek. Nincs vigasztalóbb ennél a földön, és semmi sem visz előrébb a szentséghez vezető úton.
2014. július 29., kedd
2014. július 28., hétfő
Derek Prince - Egy szív, amely tökéletes Isten előtt 5.
Az Úr félelmében élni
Nézzük meg most az Úr félelmét Jézus életében és szolgálatában!
Az Ézs 11,1-2 ezt mondja Jézusról: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak lelke (szelleme) megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke (szelleme), tanácsnak és hatalomnak lelke (szelleme), az Úr ismeretének és félelmének lelke (szelleme).”
A Szent Szellem legmagasabb szintre besorolható jellemzője az Úr félelmének a szelleme. Megnyugodott Jézuson, az Atya egyszülöttjén. Teljesen egyértelmű, hogy Jézus az Isten félelmében járt. Ezt mondta például az Atyjáról: „..mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” (Jn 8,29) „Én semmit sem cselekedhetem magamtól.” (Jn 5,30) „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát.” (Jn 5,19) Az Ézs 11,3 így folytatja: „És gyönyörködik az Úrnak félelmében..”
Amikor a Szent Szellem leszállt Jézusra, különösen érzékennyé tette az Atya akaratára és útjára. Nekünk hívőknek is mindennél inkább erre van szükségünk ezekben e mostani időkben – erre a Szent Szellemtől való érzékenységre az Atya akaratával és útjaival kapcsolatban. A Zsid 5,7–ben ez áll Jézusról: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.”
Isten azért hallgatta meg Jézus imáit, mert azok istenfélelemből fakadtak. Aligha találunk ennél világosabb utalást arra vonatkozóan, hogy Jézus Isten félelmében tevékenykedett! Azt hiszem, ez az igehely Gecsemánéra utal. Ott található a legvilágosabb mondat, amely megmutatja az Úr Jézus istenfélelmét: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” (Lk 22,42) Ha Te így imádkozol, a Te imád is meghallgatásra fog találni!
A Biblia megmutatja, hogy az Úr félelmére szüksége van azoknak, akik mások felett tekintélyt gyakorolnak: „Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem: Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik…” (2 Sám 23,3) Ahhoz, hogy szellemi vezető lehessen valaki, két feltétel szükséges. Az első az Isten szeretete, és a második az Úr félelme. Amikor Jézus elhívta Pétert, hogy legeltesse a juhait, azt kérdezte: „Szeretsz engem?” (Lásd Jn 21,15-19) Ezt pedig háromszor kérdezte meg! Akkor ezt mondta: „Ha szeretsz engem, akkor legeltesd a juhaimat.” Az Úr juhait feltétlenül szükséges szeretni. De ha csak az emberek iránt való szeretetből fakadóan próbál tevékenykedni, akkor valamikor találkozni fog olyan emberrel, aki annyira problémás lesz, hogy az iránta való szeretete nem lesz elégséges. Csak az Úr szeretetével lesz képes arra, hogy egy ilyen esetben szükséges módon kitartson.
És ha a szolgálatát az emberek iránti szeretet határozza meg, akkor ezen kívül előbb vagy utóbb kísértésbe fog esni, hogy úgy tegyen, ahogy ezek az emberek elvárják, ahelyett, hogy úgy cselekedne, ahogy Isten akarja. Ebben különbözik az igazi pásztor a bérestől. A béres azt adja az embereknek, amit azok elvárnak tőle; de az igazi pásztor azt adja nekik, amit Isten bíz rá. De erre csak az Úr félelme tudja őket képessé tenni.
És ha a szolgálatát az emberek iránti szeretet határozza meg, akkor ezen kívül előbb vagy utóbb kísértésbe fog esni, hogy úgy tegyen, ahogy ezek az emberek elvárják, ahelyett, hogy úgy cselekedne, ahogy Isten akarja. Ebben különbözik az igazi pásztor a bérestől. A béres azt adja az embereknek, amit azok elvárnak tőle; de az igazi pásztor azt adja nekik, amit Isten bíz rá. De erre csak az Úr félelme tudja őket képessé tenni.
Nézzük meg most az Úr félelmét Jézus életében és szolgálatában!
Az Ézs 11,1-2 ezt mondja Jézusról: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak lelke (szelleme) megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke (szelleme), tanácsnak és hatalomnak lelke (szelleme), az Úr ismeretének és félelmének lelke (szelleme).”
A Szent Szellem legmagasabb szintre besorolható jellemzője az Úr félelmének a szelleme. Megnyugodott Jézuson, az Atya egyszülöttjén. Teljesen egyértelmű, hogy Jézus az Isten félelmében járt. Ezt mondta például az Atyjáról: „..mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” (Jn 8,29) „Én semmit sem cselekedhetem magamtól.” (Jn 5,30) „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát.” (Jn 5,19) Az Ézs 11,3 így folytatja: „És gyönyörködik az Úrnak félelmében..”
Amikor a Szent Szellem leszállt Jézusra, különösen érzékennyé tette az Atya akaratára és útjára. Nekünk hívőknek is mindennél inkább erre van szükségünk ezekben e mostani időkben – erre a Szent Szellemtől való érzékenységre az Atya akaratával és útjaival kapcsolatban. A Zsid 5,7–ben ez áll Jézusról: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.”
Isten azért hallgatta meg Jézus imáit, mert azok istenfélelemből fakadtak. Aligha találunk ennél világosabb utalást arra vonatkozóan, hogy Jézus Isten félelmében tevékenykedett! Azt hiszem, ez az igehely Gecsemánéra utal. Ott található a legvilágosabb mondat, amely megmutatja az Úr Jézus istenfélelmét: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” (Lk 22,42) Ha Te így imádkozol, a Te imád is meghallgatásra fog találni!
Reinhard Bonnke - A sikerhez vezető hét lépés 5.
Ez a siker negyedik titka. Menj abban a tudatban, hogy Isten veled van épp annyira, mint bárki mással. Ne várj a megfelelő körülményekre! Isten a te körülményed. Ő veled van. Mások egyszerűen hasznot húznak ebből a hatalmas körülményből, elhitték és eszerint cselekedtek. Isten igazolta őket. Józsué neve eredetileg "Hósea" volt (üdvösség), de Mózes egy isteni nevet tett ehhez hozzá, így "Jehósea" lett belőle, magyarul "Józsué". A te neved, Istenével összekötve, jelent valamit. Akkor már az Úr nevében léphetsz tovább.
"Légy bátor és erős" (6. vers)
"Csak légy bátor és igen erős" (7. vers)
"Légy bátor és erős; Ne félj, és ne rettegj!" (9. vers)
Isten háromszor kiáltotta ezt bele Józsué lelkébe. Az első alkalommal meg is adta parancsa első okát: "veled leszek". A második alkalommal hozzátette: "csak". "Csak légy bátor és erős!” A harmadik ismétléskor még egy okot mondott Isten: "nem parancsoltam-é meg néked?" Isten parancsol, és ilyenkor javasol is.
Isten megindokolja nekünk, miért kell tovább mennünk. Mi mindig találunk okokat a lemaradásra. Aztán a félelmeinket erényként kezeljük. Azt mondjuk: "Én nem tolakszom". Vagy: “Ha Isten azt akarja, hogy ezt én tegyem meg, Ő oda fog tenni engem." Vagy: "Nem szabad Isten elé szaladnunk." Vagy: "Világos vezetést várok Istentől - nem szabad feltételezésekre hagyatkoznunk." Vagy: "Én, magam nem törekszem nagy dolgokra, hanem megpróbálok alázatos maradni.”
Az emberek haldoklanak. Ezek az indokok becsületesek és elegendők? Vagy a félelmünk tart minket vissza? Mindenre, amit az ördög elénk dobhat, hogy megfélemlítsen minket, Isten adott nekünk valamit, amivel ezt közömbösíthetjük. Valóban vannak okai a tétovázásunknak és az idegességünknek. Ez természetes. Isten azonban a kalandok és a merészség új életére hív minket. Ez a keresztény életben a vidám dolog. Pál azt mondta, Ő "nem fél hirdetni az evangéliumot Rómában." Talán ideges volt, ahogy Korintusban is, ahova saját bevallása szerint "félelemmel és remegéssel" ment, de nem adott utat az érzéseinek. Élvezte azt a tapasztalatot, hogy Isten megerősítette őt, amint majdnem egyedül állt szemben a pogány Európával.
"Légy bátor és erős" (6. vers)
"Csak légy bátor és igen erős" (7. vers)
"Légy bátor és erős; Ne félj, és ne rettegj!" (9. vers)
Isten háromszor kiáltotta ezt bele Józsué lelkébe. Az első alkalommal meg is adta parancsa első okát: "veled leszek". A második alkalommal hozzátette: "csak". "Csak légy bátor és erős!” A harmadik ismétléskor még egy okot mondott Isten: "nem parancsoltam-é meg néked?" Isten parancsol, és ilyenkor javasol is.
Isten megindokolja nekünk, miért kell tovább mennünk. Mi mindig találunk okokat a lemaradásra. Aztán a félelmeinket erényként kezeljük. Azt mondjuk: "Én nem tolakszom". Vagy: “Ha Isten azt akarja, hogy ezt én tegyem meg, Ő oda fog tenni engem." Vagy: "Nem szabad Isten elé szaladnunk." Vagy: "Világos vezetést várok Istentől - nem szabad feltételezésekre hagyatkoznunk." Vagy: "Én, magam nem törekszem nagy dolgokra, hanem megpróbálok alázatos maradni.”
Az emberek haldoklanak. Ezek az indokok becsületesek és elegendők? Vagy a félelmünk tart minket vissza? Mindenre, amit az ördög elénk dobhat, hogy megfélemlítsen minket, Isten adott nekünk valamit, amivel ezt közömbösíthetjük. Valóban vannak okai a tétovázásunknak és az idegességünknek. Ez természetes. Isten azonban a kalandok és a merészség új életére hív minket. Ez a keresztény életben a vidám dolog. Pál azt mondta, Ő "nem fél hirdetni az evangéliumot Rómában." Talán ideges volt, ahogy Korintusban is, ahova saját bevallása szerint "félelemmel és remegéssel" ment, de nem adott utat az érzéseinek. Élvezte azt a tapasztalatot, hogy Isten megerősítette őt, amint majdnem egyedül állt szemben a pogány Európával.
Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 4.
ENGEDELMESSÉG ÉS CSODÁK
Évekkel ezelőtt ismertem egy fiatal evangélistát, aki épp akkor kezdte szolgálatát. Korban idősebb volt nálam, de munkájában fiatalabb. Felesége és öt gyermeke volt. Felesége rokonai gyülekezetem tagjai voltak. Szabad volt Karácsonykor és rokonaival az én gyülekezetemet látogatta. Megpróbáltam rávenni, hogy prédikáljon és tiszteletdíjat is adtam volna neki. Ez 1940-ben történt. Fel kell ismerned, hogy azok a gazdasági világválság évei voltak. Akkoriban egy embernek, aki vasárnap prédikált, 5 dollárt adtunk. Némelyek megdöbbennek ezen, de voltak a gyülekezetben emberek, akiknek havi fizetése nem volt több. Egyik testvér, aki a vasútnál dolgozott, 37,50 dollárt keresett havonta. Házbért fizetett, feleségét és 3 gyermekét eltartotta és autót is tartott havi 37,50 dollárból. Tehát, látod, ezzel összehasonlítva az 5 dollár jó volt. Adtam volna neki, de nem akart prédikálni. Azt mondta: „Hagin testvér, itt kicsit zavarban vagyok a rokonaim előtt." Tehát mentem és én prédikáltam.
Míg a templom hátuljában voltam és kezet fogtam az emberekkel a szolgálat után, az Úr azt mondta nekem: „Azt akarom, hogy 10 dollárt adj neki." „Drága Uram - mondtam - nem tudtam neki 10 dollárt adni. Nem tudod, hogy közel a karácsony?" Visszalapozhatnék a gazdasági könyveimben és megmutathatnám neked. Még mindig megvannak. Az én fizetésem átlagosan 43,15 dollárra jött ki havonta, tehát 10 dollár gyakorlatilag egy heti fizetésem volt.
Végül összeszedtem azt a 10 dollárt. Majdnem mindenki hazaért akkorra, de az ifjú evangélista kívül állt és egy barátjával beszélgetett. Kezet fogtam vele és a pénzt a kezében hagytam. Még egy 10 dolláros bankjegyem sem volt, hogy neki adjam. Egy dolláros érméket adtam neki, meg aprót.
Nem sokkal ezután hallottam, hogy anyósa azt mondja valakinek: „Tudod, C. szabad volt karácsonykor és éppen csak a házbér és a rezsi kifizetésére futotta neki. Egy 10 centese sem maradt, egy 10 centese sem. Semmit sem tudott venni a gyerekeknek Karácsonyra, sőt semmi ünnepi vacsorához valót sem. Valaki adott neki 10 dollárt, így készítettek karácsonyi vacsorát."
Amikor hallottam az asszonyt, nem ugráltam fel-le ujjongva: „Én voltam az! Én tettem!" Nem, csak csendben maradtam és azt mondtam: „Hála Istennek, oly boldog vagyok, hogy engedelmeskedtem Istennek."
Évekkel ezelőtt ismertem egy fiatal evangélistát, aki épp akkor kezdte szolgálatát. Korban idősebb volt nálam, de munkájában fiatalabb. Felesége és öt gyermeke volt. Felesége rokonai gyülekezetem tagjai voltak. Szabad volt Karácsonykor és rokonaival az én gyülekezetemet látogatta. Megpróbáltam rávenni, hogy prédikáljon és tiszteletdíjat is adtam volna neki. Ez 1940-ben történt. Fel kell ismerned, hogy azok a gazdasági világválság évei voltak. Akkoriban egy embernek, aki vasárnap prédikált, 5 dollárt adtunk. Némelyek megdöbbennek ezen, de voltak a gyülekezetben emberek, akiknek havi fizetése nem volt több. Egyik testvér, aki a vasútnál dolgozott, 37,50 dollárt keresett havonta. Házbért fizetett, feleségét és 3 gyermekét eltartotta és autót is tartott havi 37,50 dollárból. Tehát, látod, ezzel összehasonlítva az 5 dollár jó volt. Adtam volna neki, de nem akart prédikálni. Azt mondta: „Hagin testvér, itt kicsit zavarban vagyok a rokonaim előtt." Tehát mentem és én prédikáltam.
Míg a templom hátuljában voltam és kezet fogtam az emberekkel a szolgálat után, az Úr azt mondta nekem: „Azt akarom, hogy 10 dollárt adj neki." „Drága Uram - mondtam - nem tudtam neki 10 dollárt adni. Nem tudod, hogy közel a karácsony?" Visszalapozhatnék a gazdasági könyveimben és megmutathatnám neked. Még mindig megvannak. Az én fizetésem átlagosan 43,15 dollárra jött ki havonta, tehát 10 dollár gyakorlatilag egy heti fizetésem volt.
Végül összeszedtem azt a 10 dollárt. Majdnem mindenki hazaért akkorra, de az ifjú evangélista kívül állt és egy barátjával beszélgetett. Kezet fogtam vele és a pénzt a kezében hagytam. Még egy 10 dolláros bankjegyem sem volt, hogy neki adjam. Egy dolláros érméket adtam neki, meg aprót.
Nem sokkal ezután hallottam, hogy anyósa azt mondja valakinek: „Tudod, C. szabad volt karácsonykor és éppen csak a házbér és a rezsi kifizetésére futotta neki. Egy 10 centese sem maradt, egy 10 centese sem. Semmit sem tudott venni a gyerekeknek Karácsonyra, sőt semmi ünnepi vacsorához valót sem. Valaki adott neki 10 dollárt, így készítettek karácsonyi vacsorát."
Amikor hallottam az asszonyt, nem ugráltam fel-le ujjongva: „Én voltam az! Én tettem!" Nem, csak csendben maradtam és azt mondtam: „Hála Istennek, oly boldog vagyok, hogy engedelmeskedtem Istennek."
Dave Hunt - A miseáldozat 3.
Megkísérelni a lehetetlent
Amiről azt állítják, hogy a „mise áldozata” (nevezzék akár megújításnak, ismétlésnek, újra bemutatásnak), nem más, mint maga a lehetetlenség. Jézus Krisztus keresztáldozata egy bizonyos időpontban történt, és el is érte a célját. Erről a történelmi eseményről meg lehet emlékezni és tisztelni lehet, de ugyanúgy nem lehet „állandóvá tenni”, megismételni vagy újra bemutatni, ahogyan a tegnapi híreket vagy bármilyen más múltbeli eseményt sem. De miért is kellene, hiszen Jézus Krisztus „egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket”!
A keresztény hit Jézus Krisztus kereszthalálára tekint. Egy katolikus abban hisz, hogy egyháza állítólag képes megismételni az áldozatot oltárain. Azonban még a pápa sem tudja megmondani, hogy hány ilyen ismétlésre van szükség. így aztán sok katolikus óriási pénzösszegeket hagy végrendeletében az egyházra, hogy haláluk után misék százait vagy akár ezreit lehessen értük mondani. Ez a doktrína inkább bizonytalanságot ébreszt, nem pedig azt a belső bizonyosságot, amit Jézus Krisztus ígér a Szentírásban. A Katolikus Zsebszótár (Pocket Catholic Dictionary) ezt írja: ...minél többszöri a [misej áldozata, annál több hasznot közvetít. Mennyi „haszon” van egy misén? Azt senki sem tudja.
Mindemellett van még valami, amiről nem szabad elfeledkezni: Jézus Krisztus most feltámadt, megdicsőült és halhatatlan testben van az Atya jobbján, és soha többé nem hal meg. Nem lehet újra „feláldozni” egyetlen misén sem. Jézus Krisztus azt mondta: „...én vagyok... az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké”. (Jelenések 1,17-18) Testében „enyészhetetlen életnek ereje” (Zsidókhoz írt levél 7,16) van, és nincs ereiben vér, amiben van a halandó test élete. Feltámadott teste tökéletesen halhatatlan.
Amiről azt állítják, hogy a „mise áldozata” (nevezzék akár megújításnak, ismétlésnek, újra bemutatásnak), nem más, mint maga a lehetetlenség. Jézus Krisztus keresztáldozata egy bizonyos időpontban történt, és el is érte a célját. Erről a történelmi eseményről meg lehet emlékezni és tisztelni lehet, de ugyanúgy nem lehet „állandóvá tenni”, megismételni vagy újra bemutatni, ahogyan a tegnapi híreket vagy bármilyen más múltbeli eseményt sem. De miért is kellene, hiszen Jézus Krisztus „egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket”!
A keresztény hit Jézus Krisztus kereszthalálára tekint. Egy katolikus abban hisz, hogy egyháza állítólag képes megismételni az áldozatot oltárain. Azonban még a pápa sem tudja megmondani, hogy hány ilyen ismétlésre van szükség. így aztán sok katolikus óriási pénzösszegeket hagy végrendeletében az egyházra, hogy haláluk után misék százait vagy akár ezreit lehessen értük mondani. Ez a doktrína inkább bizonytalanságot ébreszt, nem pedig azt a belső bizonyosságot, amit Jézus Krisztus ígér a Szentírásban. A Katolikus Zsebszótár (Pocket Catholic Dictionary) ezt írja: ...minél többszöri a [misej áldozata, annál több hasznot közvetít. Mennyi „haszon” van egy misén? Azt senki sem tudja.
Mindemellett van még valami, amiről nem szabad elfeledkezni: Jézus Krisztus most feltámadt, megdicsőült és halhatatlan testben van az Atya jobbján, és soha többé nem hal meg. Nem lehet újra „feláldozni” egyetlen misén sem. Jézus Krisztus azt mondta: „...én vagyok... az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké”. (Jelenések 1,17-18) Testében „enyészhetetlen életnek ereje” (Zsidókhoz írt levél 7,16) van, és nincs ereiben vér, amiben van a halandó test élete. Feltámadott teste tökéletesen halhatatlan.
2014. július 18., péntek
Derek Prince - Egy szív, amely tökéletes Isten előtt 4.
Jób könyvében találkozunk egy másik emberrel, akinek a szíve tökéletes volt Isten előtt. Barátai nem sok jót tudtak mondani róla, de engem sokkal jobban érdekel az, hogy mi volt a mondanivalója róla Istennek: „Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.” (Jób 1,8)
Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy a feddhetetlenség (tökéletesség) az Istenhez való helyes magatartást valamint a gonoszhoz (bűnhöz) való helyes magatartást is jelenti. Ha az Istenhez való helyes magatartásról van szó, akkor nincs helye a semlegességnek. Nem létezik kompromisszum azzal a dologgal kapcsolatban, ami Neki nem tetszik. Abszolút engedelmességgel tartozol Neki, bármi legyen is az ára. És ne felejtsd el, az Istennek való tetszés árát valóban ki kell „fizetnie”!
Ha elolvassuk a Királyok vagy a Krónikák könyvét, láthatjuk, hogy a királyok többé-kevésbé az alapján lettek megítélve, hogy a szívük feddhetetlen (tökéletes) volt-e Isten iránt vagy nem.
Asával, Josafáttal, Ezékiással és másokkal kapcsolatban az szerepel, hogy a szívüket teljesen Istenhez fordították. De a legjobb példája annak az embernek, aki tökéletesen járt az Úr előtt, Dávid. Ő volt a mérce, amely alapján más királyokat mértek. Itt nem olyan szívekről beszélünk, amelyek tökéletesek, hanem olyan szívekről, amelyek teljesen Isten felé fordultak (akiknek a szíve teljesen Istennél van).
Dávid erkölcsileg nem mindig viselkedett tökéletesen. Ismert dolog, hogy házasságtörést követett el. Bár a Biblia nem engedi meg a házasságtörést, itt mégsem erkölcsi tökéletességről van szó, hanem sokkal inkább Dávidnak Istenhez való beállítottságáról. A 2. Mózes 20,1-3-ban találjuk az első feltételét a szívnek, amely Isten előtt tökéletes. „És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
Asával, Josafáttal, Ezékiással és másokkal kapcsolatban az szerepel, hogy a szívüket teljesen Istenhez fordították. De a legjobb példája annak az embernek, aki tökéletesen járt az Úr előtt, Dávid. Ő volt a mérce, amely alapján más királyokat mértek. Itt nem olyan szívekről beszélünk, amelyek tökéletesek, hanem olyan szívekről, amelyek teljesen Isten felé fordultak (akiknek a szíve teljesen Istennél van).
Dávid erkölcsileg nem mindig viselkedett tökéletesen. Ismert dolog, hogy házasságtörést követett el. Bár a Biblia nem engedi meg a házasságtörést, itt mégsem erkölcsi tökéletességről van szó, hanem sokkal inkább Dávidnak Istenhez való beállítottságáról. A 2. Mózes 20,1-3-ban találjuk az első feltételét a szívnek, amely Isten előtt tökéletes. „És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
Isten előtt feddhetetlennek lenni azt jelenti, hogy nincsenek Mellette más isteneink. Dávid számára és ugyanúgy a mi számunkra is az a döntő kérdés: „Ki az én Istenem?”
Az 5. Mózes-ben Mózes ugyanezt az alapkérdést teszi fel Izraelnek közvetlenül az előtt, mielőtt a nép belépett volna az ígéret földjére: „Ki a ti Istenetek?” Izraelnek az erre a kérdésre adott válasza határozta meg a nemzetnek a sorsát.
Később, amikor kiáradt a Szent Szellem Illésnek a Kármel hegyén bemutatott áldozatakor Izraelre, csupán ezt kellett mondaniuk: „Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” (1Kir 18,39)
Mindaddig, amíg ezt tudják mondani, győzedelmesek tudnak lenni, még akkor is, ha vannak problémáik vagy hibáik – még akkor is, ha bűnt követnek is el.
Ez eljuttat minket arra a pontra, amikor személyesen tisztáznunk kell ezt az alapvető kérdést: „Honnan tudjuk, ki a mi Istenünk?” Az 1. Mózes 31,41-ben Jákob ezt mondja Lábánnak: „te pedig béremet tízszer is megváltoztattad!” De Isten nem engedte, hogy ennyiben hagyja. Így folytatta: „Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem” (42. vers)
Figyeld meg, milyen kifejezés szerepel itt: „Ábrahám Istene és az Izsák félelme”. Jákob az „Izsák félelme” leírást használja, amikor Izsák Istenéről beszél. Ez lényegében ezt jelenti: Ami megijeszt, ami téged félelemmel tölti el, az a te istened!
Az 5. Mózes-ben Mózes ugyanezt az alapkérdést teszi fel Izraelnek közvetlenül az előtt, mielőtt a nép belépett volna az ígéret földjére: „Ki a ti Istenetek?” Izraelnek az erre a kérdésre adott válasza határozta meg a nemzetnek a sorsát.
Később, amikor kiáradt a Szent Szellem Illésnek a Kármel hegyén bemutatott áldozatakor Izraelre, csupán ezt kellett mondaniuk: „Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” (1Kir 18,39)
Mindaddig, amíg ezt tudják mondani, győzedelmesek tudnak lenni, még akkor is, ha vannak problémáik vagy hibáik – még akkor is, ha bűnt követnek is el.
Ez eljuttat minket arra a pontra, amikor személyesen tisztáznunk kell ezt az alapvető kérdést: „Honnan tudjuk, ki a mi Istenünk?” Az 1. Mózes 31,41-ben Jákob ezt mondja Lábánnak: „te pedig béremet tízszer is megváltoztattad!” De Isten nem engedte, hogy ennyiben hagyja. Így folytatta: „Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem” (42. vers)
Figyeld meg, milyen kifejezés szerepel itt: „Ábrahám Istene és az Izsák félelme”. Jákob az „Izsák félelme” leírást használja, amikor Izsák Istenéről beszél. Ez lényegében ezt jelenti: Ami megijeszt, ami téged félelemmel tölti el, az a te istened!
Némely ember a rákot teszi istenévé. Annyira rettegnek ettől a betegségtől, hogy jobban félnek tőle, mint Istentől. És azok az emberek, akik mágiába, jövendőmondásba és varázslásba mélyednek bele, a félelemnek olyan kötelékébe kerülnek ezekkel a sátáni hatalmakkal szemben, hogy ezek lesznek az isteneik. Én senkit nem akarok félni, csak egyedül Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét. Ha egy ember valóban Istent féli, akkor már semmi mástól nem kell félnie az életében.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)