Minden keresztény hívő azt állítja, hogy bízik az Úrban. De az igazság az, hogy Isten sok gyermeke nincs arra felkészülve , hogy szembenézzen a világunkban bekövetkező sötét viharokkal. Hacsak nem ragadunk meg egy különleges, rendíthetetlen bizalmat az Úrban, nem leszünk készek a jelenlegi és jövőbeli nehéz időkre.
Amikor a vihar teljes erővel kitör és a bizonytalanság sötét felhőként ráereszkedik az emberiségre, a keresztény hívők tömegei képtelenek lesznek ezt kezelni. Félelemmel telve nem fognak többé győzelmi énekeket énekelni. Kik ezek a hívők, akiket felkészületlenül ér a vihar? Ők azok, akik nem építettek ki imádságos életet az Úrral és nem gyökereztek meg Igéjében.
Istenfélő pásztorok évek óta buzdítják a hívőket, hogy naponta szánjanak időt az Istennel való találkozásra imádságban. Köszönet az Úrnak, hogy sokan megtanulták kiönteni szívüket Jézusnak. Ajándékuk a szent hit és bizalom lett. Hitük naponta növekszik mivel az Igén alapszik.
Látjátok, a közösség bizalmat szül. Ha az Úr előtt kiöntjük összes aggodalmunkat, nyugalmával és bizalmával leszünk eltelve: “Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsoltárok 62:8) Eszerint a zsoltár szerint a “bizalom” és a “kiöntés” szétválaszthatatlan. Ha az a dolgunk, hogy bízzunk mindig az Úrban, még a legsötétebb időkben is, akkor viszont állandóan ki kell öntenünk előtte szívünket is.
Amint a dolgok egyre ijesztőbbé válnak, Istennek olyan népe fog felemelkedni akik egyre bátrabbak lesznek. Ezek azok a hívők akik naponta beszélgetnek az Úrral: “Ezért bizakodva mondjuk: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsidók 13:6) Isten Igéje világosságot fog adni nekik a legsötétebb időkben is.
Dávid megtanulta, hogy az Úrhoz kiáltson életének minden súlyos helyzetében. Ez az Istenfélő ember időről időre egy titkos helyre zárkózott be, és ott öntötte ki szíve félelmét az Úr előtt: “Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, az én Istenemhez, meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott...megmentett engem erős ellenségeimtől.” (2Sámuel 22:7,18)
Így később, amikor élete legnagyobb viharával nézett szembe, készen állt. Szívében egy olyan ének zengett amelyet a legsötétebb bizonytalanságban is képes volt énekelni:
“Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó és megszabadulok ellenségeimtől” (2Sám. 22:2-4)
Dávid felismerte azt a napot, amikor bekövetkezett a vihar. Erőszak vihara, istentelen emberek árvize: “A sír kötelei fonódnak körém, a halál csapdái meredtek rám.” (22:6) De ezek nem izgatták Dávidot. Bizalma Istenben gyökerezett, mert naponta közössége volt az Úrral. És Dávid szíve gyönyörködött Isten Igéjében.
Ugyanígy manapság, sok hívő bezárkózik az Úrral és erősödő közösségük nagyobb bizalmat szül. Azonban, kedves szent, ha nem töltesz hűségesen időt az Úrral imádkozásban, kettős félelemnek és kettős rettegésnek nyitod meg magadat amikor rosszra fordul minden.
Ezek az idők nem csak Istenben való általános bizalomra hívnak: különleges idők különleges bizalmára van szükség.
A legtöbb keresztény hívőnek van valamiféle általános bizalma az Úrban. Arra a néhány ígéretre támaszkodunk, ami alkalmazható Krisztus egész testére:
“Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsidók 13:6)
“Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8:28)
“Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhedetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)
Ezek a jól ismert ígéretek nagy nyugalmat és áldást hoztak Isten népének századokon keresztül. Mégis az ilyen általános ígéreteken túl, Isten különleges ígéreteket is ad a különleges esetekre és időkre, a nehéz időket is beleértve. Ismernünk és hinnünk kell ezeket az ígéreteket, amikor bátran a kegyelem trónja elé járulunk.
A puritánok, akik Isten óriási áldásait kapták, azt mondták, hogy az Úr minden ígérete szent érvelés. Hitték, hogy a keresztény nem mehet az Úr elé egy általános hittel. Amikor az Úr megparancsolja, hogy bátran jöjjünk trónja elé az irgalomért és kegyelemért a szükség idején, akkor nem csak egy általános elképzeléssel kell rendelkeznünk arról, hogy miért vagyunk ott. Nem mondhatunk csak ennyit: “Uram, te ismered mi van a szívemben, add, amit te jónak látsz.”
Ez talán jónak és alázatosnak hangzik részünkről, de az igazság az, hogy Isten különleges ígéreteket akar adni életünk különleges időszakaira. Azt akarja, hogy szívünkben ragaszkodjunk ezekhez az ígéretekhez, így szilárdan és biztonságosan állhatunk, amikor érvelünk előtte.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2018. március 14., szerda
Mózes ötödik könyve 8.
Isten atyai fegyelmezése; a sivatag tanulsága
1. Minden parancsolatot, melyet én ma parancsolok neked, őrizzetek meg, hogy megtegyétek, hogy éljetek, sokasodjatok, bemenjetek és elfoglaljátok az országot, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek. 2. Emlékezzél meg az egész útról, amelyen vezetett téged az Örökkévaló, a te Istened e negyven éven át a pusztában, hogy sanyargasson téged, megkísértsen téged, hogy megtudja, mi van a szívedben, vajon megőrzöd-e parancsolatait vagy nem? 3. Sanyargatott téged és éheztetett téged, majd enned adta a mannát, melyet nem ismertél és nem ismertek őseid, hogy tudassa veled, hogy nem egyedül kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami létrejön az Örökkévaló parancsára, él az ember. 4. Ruhád nem kopott le rólad és lábad nem dagadt meg e negyven éven át. 5. Tudd meg tehát szívedben, hogy amint oktatja az ember a fiát, úgy oktat téged az Örökkévaló, a te Istened.
6. Őrizd meg az Örökkévaló, a te Istened parancsait, hogy útjain járj és féljed őt. 7. Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, 8. oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és méz van; 9. oly országba, a hol nem szűkiben eszel kenyeret, ahol nem szenvedsz hiányt semmiben oly országba, melynek kövei vas és hegyeiből rezet vágsz. 10. És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet ama jó országért, melyet neked adott.
11. Őrizkedjél, hogy el ne felejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, meg nem őrizvén az ő parancsolatait, rendeleteit és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma; 12. nehogy egyél és jóllakjál, jó házakat építs és bennük lakjál; 13. marhád, juhod sokasodjék, ezüstöd és aranyod sokasodjék és mindened, a mi lesz, sokasodjék, 14. és akkor fennhéjázó legyen szíved és elfelejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából; 15. aki vezetett téged a nagy és félelmetes pusztán át, ahol mérges kígyó és skorpió, meg szárazság van, ahol nincs víz; aki előhozott neked vizet a sziklaszirtből; 16. aki enned adta a mannát a pusztában, melyet nem ismertek őseid, hogy sanyargasson és hogy megkísértsen téged, hogy jót tegyen veled jövődben, 17. és te mondjad szívedben: Erőm és kezem hatalma szerezte nekem ezt a vagyont. 18. De emlékezzél meg az Örökkévalóról, a te Istenedről, mert ő az, aki neked erőt ad, hogy szerezzél vagyont, hogy fenntartsa szövetségét, melyre megesküdött őseidnek, mint e mai napon van. 19. És lesz, ha elfelejted az Örökkévalót, a te Istenedet és jársz más istenek után, szolgálod azokat és leborulsz előttük, tanúságot teszek ma ellenetek, hogy el fogtok veszni; 20. mint a nemzetek, melyeket elveszít az Örökkévaló előttetek, úgy fogtok elveszni, mivel nem hallgattatok az Örökkévaló, a ti Istenetek szavára.
1. Minden parancsolatot, melyet én ma parancsolok neked, őrizzetek meg, hogy megtegyétek, hogy éljetek, sokasodjatok, bemenjetek és elfoglaljátok az országot, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek. 2. Emlékezzél meg az egész útról, amelyen vezetett téged az Örökkévaló, a te Istened e negyven éven át a pusztában, hogy sanyargasson téged, megkísértsen téged, hogy megtudja, mi van a szívedben, vajon megőrzöd-e parancsolatait vagy nem? 3. Sanyargatott téged és éheztetett téged, majd enned adta a mannát, melyet nem ismertél és nem ismertek őseid, hogy tudassa veled, hogy nem egyedül kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami létrejön az Örökkévaló parancsára, él az ember. 4. Ruhád nem kopott le rólad és lábad nem dagadt meg e negyven éven át. 5. Tudd meg tehát szívedben, hogy amint oktatja az ember a fiát, úgy oktat téged az Örökkévaló, a te Istened.
6. Őrizd meg az Örökkévaló, a te Istened parancsait, hogy útjain járj és féljed őt. 7. Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, 8. oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és méz van; 9. oly országba, a hol nem szűkiben eszel kenyeret, ahol nem szenvedsz hiányt semmiben oly országba, melynek kövei vas és hegyeiből rezet vágsz. 10. És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet ama jó országért, melyet neked adott.
11. Őrizkedjél, hogy el ne felejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, meg nem őrizvén az ő parancsolatait, rendeleteit és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma; 12. nehogy egyél és jóllakjál, jó házakat építs és bennük lakjál; 13. marhád, juhod sokasodjék, ezüstöd és aranyod sokasodjék és mindened, a mi lesz, sokasodjék, 14. és akkor fennhéjázó legyen szíved és elfelejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából; 15. aki vezetett téged a nagy és félelmetes pusztán át, ahol mérges kígyó és skorpió, meg szárazság van, ahol nincs víz; aki előhozott neked vizet a sziklaszirtből; 16. aki enned adta a mannát a pusztában, melyet nem ismertek őseid, hogy sanyargasson és hogy megkísértsen téged, hogy jót tegyen veled jövődben, 17. és te mondjad szívedben: Erőm és kezem hatalma szerezte nekem ezt a vagyont. 18. De emlékezzél meg az Örökkévalóról, a te Istenedről, mert ő az, aki neked erőt ad, hogy szerezzél vagyont, hogy fenntartsa szövetségét, melyre megesküdött őseidnek, mint e mai napon van. 19. És lesz, ha elfelejted az Örökkévalót, a te Istenedet és jársz más istenek után, szolgálod azokat és leborulsz előttük, tanúságot teszek ma ellenetek, hogy el fogtok veszni; 20. mint a nemzetek, melyeket elveszít az Örökkévaló előttetek, úgy fogtok elveszni, mivel nem hallgattatok az Örökkévaló, a ti Istenetek szavára.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 13., kedd
Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 44.
"A BETŰ ÖL."
A törvénykező vallásosság veszélye.
"Nem gondolom, hogy a szentség vallásos külsőségek bemutatását jelentené, hideg fejjel véghezvitt cselekedetek letudását, mint egy munkafolyamatot és nem is a mi megszokott imáinkat, böjtjeinket, igehallgatásainkat, közösségbe járásunkat (bár mindezek jók lehetnek egy felsőbb cél érdekében) hanem a lélek bensejében az isteni élet beteljesedését, (Róm. 8:1-5) ez lehel szellemet mindezekbe."
Ralph Cudworth
"Ne ítélkezz olyan dolgokban a szentek fölött, amelyekben Krisztus nem ítéli őket."
Walter Cradock"
A törvénykező vallásosság veszélye.
"Nem gondolom, hogy a szentség vallásos külsőségek bemutatását jelentené, hideg fejjel véghezvitt cselekedetek letudását, mint egy munkafolyamatot és nem is a mi megszokott imáinkat, böjtjeinket, igehallgatásainkat, közösségbe járásunkat (bár mindezek jók lehetnek egy felsőbb cél érdekében) hanem a lélek bensejében az isteni élet beteljesedését, (Róm. 8:1-5) ez lehel szellemet mindezekbe."
Ralph Cudworth
"Ne ítélkezz olyan dolgokban a szentek fölött, amelyekben Krisztus nem ítéli őket."
Walter Cradock"
"A törvény normáinak és szabályainak a morális és szellemi értékek fölé helyezése." A törvénykezés meghatározása a zsidó vallás enciklopédiájában.
E könyv központi témája, hogy Isten szentséget vár el a népétől. Egyetlen őszinte Ige tanulmányozónak és egyetlen Isten igaz gyermekének sem lehet semmilyen kétsége efelől. A szentség gyönyörű.
A puritánoknál találjuk néhány nagyon jó megfogalmazását ennek a ténynek George Swinnock mondta: "A szentségben szépséget találunk, hiszen a szentség maga a szépség." Ez pedig Joseph Caryl észrevétele: "A tökéletes szentség a szentek célja a földön és a szentek jutalma a mennyben." John Whitlock szerint: "A keresztények útja a szentség, melynek vége a boldogság. És ezért mondta Oswald Chamber: "Isten egyetlen véget rendelt az emberiségnek, a szentséget. Az Ő egyetlen célja, hogy megszenteljen minket. Isten nem egy örökkévaló áldás-gyár az emberek számára. Nem szánalomból jött megmenteni az embert. Azért ment meg mert szentségre teremtett minket.
A szentség a mi célunk, a sorsunk, az osztályrészünk. Ez mutatja meg Isten természetének, személyiségének lényegét és ez a legmagasabb szellemi szint, mely elérhető az ember számára. A szentség egyszerűen csodálatos. Egyetlen igazi hívő sem vitázhat ezzel, ugye?
Sajnos nem így van. Nagyon sok hívő van aki elutasítja a szentségről szóló tanítást, az Igével és az Evangéliummal ellenkezőnek találva azt. Hogyan lehet ez?
Némelyeknél ez a test egyszerű reakciója. Nem akarják ezt a kihívást. Nem akarnak kijönni a komfortzónájukból és felvenni a keresztjüket, megtagadva saját akaratukat és vágyaikat. Nem akarnak szembesülni Isten magas elvárásaival és inkább élnének az önigazultság kényelmes odújában minthogy kijöjjenek az igazságot hallgatni. Olyanok, mint a régi Izrael lázadói, akik nem akarták hallani az Úr útmutatását.
"Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!" (Ézsa. 30:10-11)
Az ilyen emberek számára Izrael Szentjének egy üzenete van: térj meg! ( Észa 30:12-17)
Más hívőknek viszont nem a lázadással, a saját akarattal és a világ szeretetével van problémája. Az ő problémájuk az, hogy ők a szentséget egyenlőnek látják a törvénykezéssel, köteléknek és nem szépségnek tekintik. Az ő elméjükben ez egy félelemre épülő rendszer, melynek örömtelen ítélkezés a lényege és szabadság helyett beszűkültséget hoz létre. A szentség üzenetét egy ember alkotta vallásos tanításnak tekintik, amelyet a törvény és nem a szeretet ural. Egy csomó szabály követését, élő kapcsolat helyett. A szentség nem ilyen! A szentség azt jelenti, olyannak lenni mint Jézus, gondolatokban szavakban és tettekben. Ahogy Samuel Lucas mondta: "Az igazi szentség lényege a megegyezés Isten természetével és akaratával."
A törvénykezés kiragad egy részt ebből az igazságból. Jól látja azt, hogy a szentség azt követeli tőlünk, hogy vessünk ki minden bűnt és tisztátalanságot, megváltoztatva az életmódunkat és a magatartásunkat. De a törvénykezésben mégis több a rossz mint a jó, mivel képtelen meglátni a szentség lényegét (külső formaságokra és nem a belső tartalomra figyelve ) és a megszentelődés folyamatát (az emberi erőfeszítést hangsúlyozza a Szent Szellem ereje és kegyelme nélkül). A törvénykezés öl.
Talán nincs is olyan kortárs szerző, aki nagyobb szenvedéllyel ír a törvénykezés ellen, mint Chuck Swindoll a 'Kegyelem ébredése' c. könyvében. Nemes egyszerűséggel így szól: "A kegyelem gyilkosai járkálnak szabadon odakint." Az ő befolyásuk Swindroll szerint, pusztító és romboló a többi hívő számára.
"Megkötözve és leláncolva a törvénykezés tedd és ne tedd listáival, megrémítve és ledermesztve mások elvárásai és előírásai által. Sokak, Isten családjában csak egy szűk sugarú kör határain belül létezhetnek, azok által vezetve,akik bíráinkká és ítélőinkké nevezték ki magukat. Eleget éltünk riadt őzikékként a negatív szabályozások töviskerítésének gyűrűjében. Elég volt a vallásos kiskirályok tedd és ne tedd parancsainak való alárendeltségből. Eleget szunnyadtunk, míg körülöttünk a kegyelem gyilkosai baljós, sötét tevékenységüket végezték. Ne tovább! Ébresztő! A kegyelem hajnala kel fel."
És ez csak pásztor Swindoll bevezetése. Egy teljes fejezetet szentel, hogy szembeszállva leleplezze a törvénykezés szellemét, bánkódva a tény felett, hogy sok hívő áldozatul esik a vallásosság veszélyes és halálos rendszerének.
Mi pontosan a törvénykezés? Számos formája van de mind egy forrásból ered, vagyis az élő kapcsolat nélküli vallásból, az elvárásokat hangsúlyozva a Megváltó helyett. Egy meg nem tért ember számára a törvénykező a cselekedetek általi megigazulást hirdeti, azt mondva: "Nyomorult bűnös vagy és el kell hagynod szennyes szokásaidat ha azt akarod, hogy az Úr elfogadjon." Ebben az üzenetben nincs jelen a kegyelem, nem Jézus vérének élet megváltoztató, bűnt eltörlő erejét emeli fel, nem az irgalmat hirdeti. Isten szeretetének kifejeződése a keresztben elhomályosul, ha egyáltalán hallható valamennyire. Ebből következik, hogy az újjászületés szinte csak abban mutatkozik meg, hogy valaki mit nem csinál többé.
Had illusztráljam ezt két farmer kifejező történetével, akik a kereszténységről beszélgettek: Egyikük azt mondja a barátjának: Hallom te keresztény vagy. Így van, válaszol a másik. És mit jelent kereszténynek lenni ? kérdezi kíváncsian a farmer. Hát, - válaszol az egyik - nem iszom, nem dohányzom és nem szaladgálok nők után. - Ha ez így van, - így a válasz - akkor az öszvérem is keresztény, mert nem iszik, nem dohányzik és nem rohangászik nők után.
Ez a törvénykezés dióhéjban és sok bűnös ennyit hall a kereszténységről.
E könyv központi témája, hogy Isten szentséget vár el a népétől. Egyetlen őszinte Ige tanulmányozónak és egyetlen Isten igaz gyermekének sem lehet semmilyen kétsége efelől. A szentség gyönyörű.
A puritánoknál találjuk néhány nagyon jó megfogalmazását ennek a ténynek George Swinnock mondta: "A szentségben szépséget találunk, hiszen a szentség maga a szépség." Ez pedig Joseph Caryl észrevétele: "A tökéletes szentség a szentek célja a földön és a szentek jutalma a mennyben." John Whitlock szerint: "A keresztények útja a szentség, melynek vége a boldogság. És ezért mondta Oswald Chamber: "Isten egyetlen véget rendelt az emberiségnek, a szentséget. Az Ő egyetlen célja, hogy megszenteljen minket. Isten nem egy örökkévaló áldás-gyár az emberek számára. Nem szánalomból jött megmenteni az embert. Azért ment meg mert szentségre teremtett minket.
A szentség a mi célunk, a sorsunk, az osztályrészünk. Ez mutatja meg Isten természetének, személyiségének lényegét és ez a legmagasabb szellemi szint, mely elérhető az ember számára. A szentség egyszerűen csodálatos. Egyetlen igazi hívő sem vitázhat ezzel, ugye?
Sajnos nem így van. Nagyon sok hívő van aki elutasítja a szentségről szóló tanítást, az Igével és az Evangéliummal ellenkezőnek találva azt. Hogyan lehet ez?
Némelyeknél ez a test egyszerű reakciója. Nem akarják ezt a kihívást. Nem akarnak kijönni a komfortzónájukból és felvenni a keresztjüket, megtagadva saját akaratukat és vágyaikat. Nem akarnak szembesülni Isten magas elvárásaival és inkább élnének az önigazultság kényelmes odújában minthogy kijöjjenek az igazságot hallgatni. Olyanok, mint a régi Izrael lázadói, akik nem akarták hallani az Úr útmutatását.
"Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!" (Ézsa. 30:10-11)
Az ilyen emberek számára Izrael Szentjének egy üzenete van: térj meg! ( Észa 30:12-17)
Más hívőknek viszont nem a lázadással, a saját akarattal és a világ szeretetével van problémája. Az ő problémájuk az, hogy ők a szentséget egyenlőnek látják a törvénykezéssel, köteléknek és nem szépségnek tekintik. Az ő elméjükben ez egy félelemre épülő rendszer, melynek örömtelen ítélkezés a lényege és szabadság helyett beszűkültséget hoz létre. A szentség üzenetét egy ember alkotta vallásos tanításnak tekintik, amelyet a törvény és nem a szeretet ural. Egy csomó szabály követését, élő kapcsolat helyett. A szentség nem ilyen! A szentség azt jelenti, olyannak lenni mint Jézus, gondolatokban szavakban és tettekben. Ahogy Samuel Lucas mondta: "Az igazi szentség lényege a megegyezés Isten természetével és akaratával."
A törvénykezés kiragad egy részt ebből az igazságból. Jól látja azt, hogy a szentség azt követeli tőlünk, hogy vessünk ki minden bűnt és tisztátalanságot, megváltoztatva az életmódunkat és a magatartásunkat. De a törvénykezésben mégis több a rossz mint a jó, mivel képtelen meglátni a szentség lényegét (külső formaságokra és nem a belső tartalomra figyelve ) és a megszentelődés folyamatát (az emberi erőfeszítést hangsúlyozza a Szent Szellem ereje és kegyelme nélkül). A törvénykezés öl.
Talán nincs is olyan kortárs szerző, aki nagyobb szenvedéllyel ír a törvénykezés ellen, mint Chuck Swindoll a 'Kegyelem ébredése' c. könyvében. Nemes egyszerűséggel így szól: "A kegyelem gyilkosai járkálnak szabadon odakint." Az ő befolyásuk Swindroll szerint, pusztító és romboló a többi hívő számára.
"Megkötözve és leláncolva a törvénykezés tedd és ne tedd listáival, megrémítve és ledermesztve mások elvárásai és előírásai által. Sokak, Isten családjában csak egy szűk sugarú kör határain belül létezhetnek, azok által vezetve,akik bíráinkká és ítélőinkké nevezték ki magukat. Eleget éltünk riadt őzikékként a negatív szabályozások töviskerítésének gyűrűjében. Elég volt a vallásos kiskirályok tedd és ne tedd parancsainak való alárendeltségből. Eleget szunnyadtunk, míg körülöttünk a kegyelem gyilkosai baljós, sötét tevékenységüket végezték. Ne tovább! Ébresztő! A kegyelem hajnala kel fel."
És ez csak pásztor Swindoll bevezetése. Egy teljes fejezetet szentel, hogy szembeszállva leleplezze a törvénykezés szellemét, bánkódva a tény felett, hogy sok hívő áldozatul esik a vallásosság veszélyes és halálos rendszerének.
Mi pontosan a törvénykezés? Számos formája van de mind egy forrásból ered, vagyis az élő kapcsolat nélküli vallásból, az elvárásokat hangsúlyozva a Megváltó helyett. Egy meg nem tért ember számára a törvénykező a cselekedetek általi megigazulást hirdeti, azt mondva: "Nyomorult bűnös vagy és el kell hagynod szennyes szokásaidat ha azt akarod, hogy az Úr elfogadjon." Ebben az üzenetben nincs jelen a kegyelem, nem Jézus vérének élet megváltoztató, bűnt eltörlő erejét emeli fel, nem az irgalmat hirdeti. Isten szeretetének kifejeződése a keresztben elhomályosul, ha egyáltalán hallható valamennyire. Ebből következik, hogy az újjászületés szinte csak abban mutatkozik meg, hogy valaki mit nem csinál többé.
Had illusztráljam ezt két farmer kifejező történetével, akik a kereszténységről beszélgettek: Egyikük azt mondja a barátjának: Hallom te keresztény vagy. Így van, válaszol a másik. És mit jelent kereszténynek lenni ? kérdezi kíváncsian a farmer. Hát, - válaszol az egyik - nem iszom, nem dohányzom és nem szaladgálok nők után. - Ha ez így van, - így a válasz - akkor az öszvérem is keresztény, mert nem iszik, nem dohányzik és nem rohangászik nők után.
Ez a törvénykezés dióhéjban és sok bűnös ennyit hall a kereszténységről.
Fordította: Korányi Tamás
Mózes ötödik könyve 7.
1. Ha elvisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, ahova te bemész, hogy elfoglaljad azt és kiűz sok népet előled, a Chittit, a Girgosit, az Emórit, a Kanaánit, a Perizzit, a Chivvit és a Jevúszit, hét nemzetet, számosabbakat és hatalmasabbakat nálad, 2. és elédadja őket az Örökkévaló, a te Istened és te megvered őket, akkor irtsd ki őket, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj rajtuk. 3. Ne házasodjál velük össze, leányodat ne add az ő fiának és leányát ne vedd el a te fiadnak, 4. mert eltéríti fiadat tőlem, hogy szolgálnak más isteneket, és fölgerjed az Örökkévaló haragja ellenetek és elpusztít téged hamarosan. 5. Hanem így tegyetek velük: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, ligeteiket vágjátok ki és faragott képeiket égessétek el tűzben.
Az előző törvények megokolása
6. Mert szent népe vagy te az Örökkévalónak, a te Istenednek, téged választott ki az Örökkévaló, a te Istened, hogy légy az ő tulajdon népe mind a népek közül, melyek a föld színén vannak. 7.Nem mivel számosabbak vagytok mind a népeknél kedvelt meg az Örökkévaló benneteket és választott ki titeket, hisz ti vagytok a legkevesebben mind a népek között; 8. hanem mert szeret az Örökkévaló benneteket és mert megőrzi az esküt, mellyel megesküdött őseiteknek, azért vezetett ki az Örökkévaló benneteket erős kézzel és váltott meg téged a rabszolgák házából, Fáraó, Egyiptom királyának kezéből. 9. Tudd meg tehát, hogy az Örökkévaló, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megőrzi a szövetséget és a szeretetet azoknak, kik őt szeretik és megőrzik parancsait ezer nemzedéken át; 10. de megfizet azoknak, akik őt gyűlölik, mindegyiknek magának, hogy elveszítse; nem késik gyűlölőjével szemben, annak magának fizet meg. 11. Azért őrizd meg a parancsolatot, a törvényeket és a rendeleteket, melyeket én neked ma parancsolok, hogy megtegyed azokat.
6. Mert szent népe vagy te az Örökkévalónak, a te Istenednek, téged választott ki az Örökkévaló, a te Istened, hogy légy az ő tulajdon népe mind a népek közül, melyek a föld színén vannak. 7.Nem mivel számosabbak vagytok mind a népeknél kedvelt meg az Örökkévaló benneteket és választott ki titeket, hisz ti vagytok a legkevesebben mind a népek között; 8. hanem mert szeret az Örökkévaló benneteket és mert megőrzi az esküt, mellyel megesküdött őseiteknek, azért vezetett ki az Örökkévaló benneteket erős kézzel és váltott meg téged a rabszolgák házából, Fáraó, Egyiptom királyának kezéből. 9. Tudd meg tehát, hogy az Örökkévaló, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megőrzi a szövetséget és a szeretetet azoknak, kik őt szeretik és megőrzik parancsait ezer nemzedéken át; 10. de megfizet azoknak, akik őt gyűlölik, mindegyiknek magának, hogy elveszítse; nem késik gyűlölőjével szemben, annak magának fizet meg. 11. Azért őrizd meg a parancsolatot, a törvényeket és a rendeleteket, melyeket én neked ma parancsolok, hogy megtegyed azokat.
Az engedelmesség áldása
12. És lesz jutalmául annak, hogy hallgattok a rendeletekre, megőrzitek, hogy megtegyétek azokat, megőrzi neked az Örökkévaló, a te Istened a szövetséget és a szeretetet, melyről megesküdött őseidnek. 13. És szeret téged, megáld és megsokasít, megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid fajzását és juhaid szaporodását a földön, melyről megesküdött őseidnek, hogy neked adja. 14. Áldottabb leszel mind a népéknél, nem lesz közötted magtalan férfi és magtalan nő, sem barmod között (meddő). 15. És távol tart az Örökkévaló tőled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz baját, melyeket ismersz, nem fogja rádvetni, hanem bocsátja minden gyűlölőidre. 16. És megemészted mind a népeket, melyeket az Örökkévaló, a te Istened átad neked, ne sajnálkozzék szemed rajtuk, hogy ne szolgáld az ő Isteneiket, mert tőr az neked.
12. És lesz jutalmául annak, hogy hallgattok a rendeletekre, megőrzitek, hogy megtegyétek azokat, megőrzi neked az Örökkévaló, a te Istened a szövetséget és a szeretetet, melyről megesküdött őseidnek. 13. És szeret téged, megáld és megsokasít, megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid fajzását és juhaid szaporodását a földön, melyről megesküdött őseidnek, hogy neked adja. 14. Áldottabb leszel mind a népéknél, nem lesz közötted magtalan férfi és magtalan nő, sem barmod között (meddő). 15. És távol tart az Örökkévaló tőled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz baját, melyeket ismersz, nem fogja rádvetni, hanem bocsátja minden gyűlölőidre. 16. És megemészted mind a népeket, melyeket az Örökkévaló, a te Istened átad neked, ne sajnálkozzék szemed rajtuk, hogy ne szolgáld az ő Isteneiket, mert tőr az neked.
Izrael harca a kánaánita népekkel
17. Ha majd azt mondod szívedben; Számosabbak a nemzetek nálam, hogy tudnám én őket elűzni? 18. Ne félj tőlük; emlékezz meg arról, amit tett az Örökkévaló, a te Istened Fáraóval és egész Egyiptommal: 19. A nagy kísértésekről, melyeket szemeid láttak és a jelekről meg a csodákról, az erős kézről és a kinyújtott karról, mellyel kivezetett téged az Örökkévaló, a te Istened; így fog tenni az Örökkévaló, a te Istened mind a népekkel, melyektől te félsz. 20. És a darázst is bocsátja az Örökkévaló, a te Istened rájuk, amíg elvesznek, akik megmaradtak és akik elrejtőztek előled. 21. Ne rettegj tőlük, mert az Örökkévaló, a te Istened közepetted van, nagy és félelmetes Isten. 22. És elűzi az Örökkévaló, a te Istened a népeket előled lassan-lassan, nem pusztíthatod ki azokat hamarosan, hogy el ne sokasodjék ellened a mező vadja. 23. És elédadja őket az Örökkévaló, a te Istened és megzavarja őket nagy zavarral, míg el nem pusztulnak; 24.és királyaikat adja kezedbe, hogy eltöröld nevüket az ég alól, nem állhat meg előtted senki, míg elpusztítod őket. 25. Isteneik faragott képeit égessétek el tűzben, ne kívánd meg az ezüstöt és az aranyat, mely rajtuk van, hogy elvegyed, hogy tőrbe ne kerülj általa, mert utálata az az Örökkévalónak, a te Istenednek. 26. És ne vigyél utálatot a te házadba, hogy átokká ne légy, mint az; undorodjál tőle és utáld azt, mert átok az.
17. Ha majd azt mondod szívedben; Számosabbak a nemzetek nálam, hogy tudnám én őket elűzni? 18. Ne félj tőlük; emlékezz meg arról, amit tett az Örökkévaló, a te Istened Fáraóval és egész Egyiptommal: 19. A nagy kísértésekről, melyeket szemeid láttak és a jelekről meg a csodákról, az erős kézről és a kinyújtott karról, mellyel kivezetett téged az Örökkévaló, a te Istened; így fog tenni az Örökkévaló, a te Istened mind a népekkel, melyektől te félsz. 20. És a darázst is bocsátja az Örökkévaló, a te Istened rájuk, amíg elvesznek, akik megmaradtak és akik elrejtőztek előled. 21. Ne rettegj tőlük, mert az Örökkévaló, a te Istened közepetted van, nagy és félelmetes Isten. 22. És elűzi az Örökkévaló, a te Istened a népeket előled lassan-lassan, nem pusztíthatod ki azokat hamarosan, hogy el ne sokasodjék ellened a mező vadja. 23. És elédadja őket az Örökkévaló, a te Istened és megzavarja őket nagy zavarral, míg el nem pusztulnak; 24.és királyaikat adja kezedbe, hogy eltöröld nevüket az ég alól, nem állhat meg előtted senki, míg elpusztítod őket. 25. Isteneik faragott képeit égessétek el tűzben, ne kívánd meg az ezüstöt és az aranyat, mely rajtuk van, hogy elvegyed, hogy tőrbe ne kerülj általa, mert utálata az az Örökkévalónak, a te Istenednek. 26. És ne vigyél utálatot a te házadba, hogy átokká ne légy, mint az; undorodjál tőle és utáld azt, mert átok az.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 12., hétfő
Rod Parsley - A Kereszt 16.
A rómaiak számára a keresztre feszítés nem egy kivégzési formaként kezdődött, hanem egyfajta büntetési módszerként. A kínzás olyan formájának tervezték meg, amelyet egy adott típusú személynél használtak, egy adott cél miatt. Az adott típus? Rabszolgák. A cél? A rabszolgaságban élő népességet meg kellett félemlíteni. Röviddel Jézus Betlehemben való megszületése előtt, Augustus császár uralkodása alatt a rómaiak a keresztre feszítést hivatalos büntetésként fogadták el, de csak a rabszolgák és a külföldiek számára, akik lázadtak a római tekintély ellen, viszont soha nem használták rómaiak esetében. A hivatalos római állampolgársággal rendelkező személyek bizonyos polgári jogokat élveztek, amelyeket Cézár más alattvalói nem. Talán emlékszel az Apcsel 22-re, ahol Pált egy római százados meg akart ostoroztatni. Kikötözik Pált és éppen rá akarnak csapni az ostorral, hogy felszabdalják a húsát, amikor Pál megemlíti, hogy ő római polgár. Ennek a hírnek drámai hatása van:
24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. 25 Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: „Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?” 26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: „Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.” 27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?” Mire ő így felelt: „Az vagyok.” 28 Az ezredes erre így szólt: „Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.” Pál ezt mondta: „Én pedig már benne is születtem.” 29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. - Apcsel. 22: 24-29.
24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. 25 Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: „Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?” 26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: „Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.” 27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?” Mire ő így felelt: „Az vagyok.” 28 Az ezredes erre így szólt: „Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.” Pál ezt mondta: „Én pedig már benne is születtem.” 29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. - Apcsel. 22: 24-29.
Ugyanez igaz volt a keresztre feszítésre is. Igazából csak bizonyos bűntettet elkövető rabszolgákat büntettek keresztre feszítéssel. A keresztre feszítés korábbi módozataiban a lázadó rabszolgának a nyakára vízszintesen egy nehéz fagerendát helyeztek és a kezeit kinyújtva a gerendához kötözték. A rabszolgát arra kényszerítették, hogy a városon végig vonulva hirdesse, hogy milyen bűncselekményt követett el. Ennek az volt a célja, hogy fájdalmat és megaláztatást okozzon miközben más rabszolgának figyelmeztetésként szolgáljon. Az ilyen jellegű büntetésnek kulcseleme volt a rendkívül nyilvános megszégyenítés és megalázás. Mivel a korábbi gyakorlat célja a büntetés, a megszégyenítés és a lázadó rabszolgák megfélemlítése volt, ezért nem volt halálos kimenetelű. Természetesen sejthető volt végül, hogy ha egy kis fájdalom és megaláztatás jót tett, akkor talán mindegyikből egy kicsit több, még jobbat tenne. Így a keresztre feszítés gyakorlata még kegyetlenebb formát öntött. A végén a verést és a korbácsolást is hozzáadták a folyamathoz. Később ahogy a rabszolga vonulni kényszerült az utcán, általában egy forgalmas kereszteződésben a gerendát felállították. Gyakran a kereszt felfelé irányuló oszlopát (a kereszt szimplex) egy végleges helyre állították és sokszor használták ezután, mivel a fa rendkívül drága volt Izráelben abban az időben. Csak a később, valószínűleg a Kr. E. első században, változott meg a keresztre feszítés, hogy a kegyetlen büntetésből a legkegyetlenebb kivégzési formává váljon. Ahogy már eddig is észrevettük egy bűnöző kivégzésnek vannak sokkal hatásosabb módjai is. A bűnöző kivégzése azonban nem volt a keresztre feszítés egyetlen, vagy akár elsődleges célja. Arra tervezték, hogy, megrémítsék és megfélemlítsék a lakosságot, hogy azok engedelmes alávetettségben éljenek.
Mire Isten Fia, Jézus belépett az emberiség történetébe Róma az egész akkori ismert világ számára megszálló hatalom volt. A rómaiak addigra már rég megtanulták, hogy a híres Pax Romana fenntartásának a kulcsa a lázadás kíméletlen azonnali összezúzása, amint az bizonyítást nyert. A leigázott népek sokkolásának és megfélemlítésének ezt volt preferált módja. Nagyon kevés dolog volt, ami sokkolóbb lehetett, mint egy népnek a vezetőjét félholtra verve egy oszlopra feszítve látni. A látvány egyfajta groteszk reklámtáblája volt a római állam ellenállhatatlan erejének. Mivel a rómaiak egy bizonyos Názáretből való vándor próféta-prédikátort feszítettek keresztre, a huszadik században sok ellentmondás és spekuláció született, arról hogyan is végezték ki őt. Ennek az az oka, hogy a rómaiak nagyszerű kreativitást, rugalmasságot és leleményességet mutattak a kivégzések különböző módszereiben és eszközeiben. Háború vagy lázadás idején, amikor szükségessé vált, hogy néhány száz, vagy több ezer embert rövid idő alatt keresztre feszítsenek, a szükségszerűség volt az úr. Békeidőben a rómaiaknak viszont megvolt az a luxusa, hogy időt szánjanak arra minél módszeresebben és kifogástalanabb módon tudják kidolgozni a szenvedés minden egyes mogorva részletét. Ugyanaz a technikai virtus, amely a római utakon elárasztotta a világot... ugyanaz a műszaki géniusz, amely elképesztő viaduktokat és vízvezetékeket hozott létre, amelyek még ma is működnek... olyan feladatot is teljesített, hogy példát mutasson és megszüntesse a mindenható államra leselkedő fenyegetéseket. Így a keresztre feszítés bizonyos szabályok szerint történt és csak azokat alkalmazták, akik fizikailag, mentálisan és érzelmileg felkészültek voltak erre a részben demens szakmára. "Normális" körülmények között a keresztre feszítés csak meghatározott helyeken történt. Jeruzsálemben, a Júdeai római tartomány fővárosában, ez a hely a városfalon kívül és a kapu közelében volt - egy Golgota nevű helyen.
Fordította: Nagy Andrea
Mózes ötödik könyve 6.
1. Ez a parancsolat, (ezek) a törvények és rendeletek, melyeket az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsolt, hogy tanítsalak benneteket azokra, hogy megtegyétek az országban, ahova átvonultok, hogy azt elfoglaljátok. 2. Hogy féljed az Örökkévalót, a te Istenedet, hogy megőrizd minden törvényeit és parancsolatait, amelyeket én parancsolok neked, te, fiad és fiadnak fia, életed minden napjain át, hogy hosszú életű légy. 3. Halljad tehát Izrael és őrizd meg, hogy megtegyed, hogy jó dolgod legyen és hogy nagyon sokasodjatok, amint ígérte az Örökkévaló, őseid Istene neked, a tejjel-mézzel folyó országban.
4. Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy! 5. Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel. 6. És legyenek ezek az igék, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben. 7. Vésd be azokat gyermekeidnek és beszélj róluk, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz. 8. Kösd azokat jelül kezedre és legyenek homlokkötőül szemeid között. 9. És írd azokat házad ajtófeleire és kapuidra.
4. Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy! 5. Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel. 6. És legyenek ezek az igék, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben. 7. Vésd be azokat gyermekeidnek és beszélj róluk, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz. 8. Kösd azokat jelül kezedre és legyenek homlokkötőül szemeid között. 9. És írd azokat házad ajtófeleire és kapuidra.
Az elfelejtés veszedelme
10. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, melyről megesküdött őseidnek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy neked adja, nagy és jó városokat, melyeket nem te építettél, 11. és házakat telve minden jóval, melyeket nem te töltöttél meg és kivájt kutakat, melyeket nem te vájtál ki, szőlőket és olajfákat, melyeket nem te ültettél; és eszel és jóllaksz: 12. Őrizkedjél, hogy el ne felejtsd az Örökkévalót, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából. 13. Az Örökkévalót, a te Istenedet féljed, őt szolgáld és nevére esküdjél! 14. Ne járjatok más istenek után a népek istenei közül, amelyek körülöttetek vannak.15. Mert buzgó Isten az Örökkévaló, a te Istened közepedben, hogy fel ne gerjedjen az Örökkévaló, a te Istened haragja ellened és elpusztítson a föld színéről.
16. Ne kísértsétek meg az Örökkévalót, a ti Isteneteket, amint megkísértettétek Másszóban. 17.Őrizzétek meg az Örökkévaló; a ti Istenetek parancsait, bizonyságait és törvényeit, melyeket neked parancsolt. 18. Tedd azt, ami igaz és jó az Örökkévaló szemeiben, hogy jó dolgod legyen, bemenjél és elfoglaljad a jó országot, melyről megesküdött az Örökkévaló a te őseidnek, 19. hogy elkergeti mind az ellenségeidet előled, amint szólt az Örökkévaló.
10. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, melyről megesküdött őseidnek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy neked adja, nagy és jó városokat, melyeket nem te építettél, 11. és házakat telve minden jóval, melyeket nem te töltöttél meg és kivájt kutakat, melyeket nem te vájtál ki, szőlőket és olajfákat, melyeket nem te ültettél; és eszel és jóllaksz: 12. Őrizkedjél, hogy el ne felejtsd az Örökkévalót, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából. 13. Az Örökkévalót, a te Istenedet féljed, őt szolgáld és nevére esküdjél! 14. Ne járjatok más istenek után a népek istenei közül, amelyek körülöttetek vannak.15. Mert buzgó Isten az Örökkévaló, a te Istened közepedben, hogy fel ne gerjedjen az Örökkévaló, a te Istened haragja ellened és elpusztítson a föld színéről.
16. Ne kísértsétek meg az Örökkévalót, a ti Isteneteket, amint megkísértettétek Másszóban. 17.Őrizzétek meg az Örökkévaló; a ti Istenetek parancsait, bizonyságait és törvényeit, melyeket neked parancsolt. 18. Tedd azt, ami igaz és jó az Örökkévaló szemeiben, hogy jó dolgod legyen, bemenjél és elfoglaljad a jó országot, melyről megesküdött az Örökkévaló a te őseidnek, 19. hogy elkergeti mind az ellenségeidet előled, amint szólt az Örökkévaló.
Az Exodus, Szemléltető oktatás
20. Ha kérdez fiad téged holnap, mondván: Mire valók a bizonyságok, törvények és rendeletek, melyeket az Örökkévaló, a mi Istenünk nektek parancsolt? 21. Akkor mondd fiadnak: Rabszolgái voltunk Fáraónak Egyiptomban, de az Örökkévaló kivezetett bennünket Egyiptomból erős kézzel;22. és tett az Örökkévaló jeleket és csodákat, nagyokat és veszedelmeseket, Egyiptomban Fáraón és egész házán szemünk láttára. 23. Bennünket pedig kivezetett onnan, hogy elhozzon bennünket, hogy adja nekünk az országot, melyről megesküdött őseinknek. 24. Azért parancsolta meg nekünk az Örökkévaló, hogy megtegyük mind a törvényeket, hogy féljük az Örökkévalót, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen minden időben, hogy életben tartson bennünket, mint e mai napon van. 25. És igazságunk lesz az nekünk, ha megőrizzük, hogy megtegyük mind a parancsolatot az Örökkévaló, a mi Istenünk előtt, amint parancsolta nekünk.
20. Ha kérdez fiad téged holnap, mondván: Mire valók a bizonyságok, törvények és rendeletek, melyeket az Örökkévaló, a mi Istenünk nektek parancsolt? 21. Akkor mondd fiadnak: Rabszolgái voltunk Fáraónak Egyiptomban, de az Örökkévaló kivezetett bennünket Egyiptomból erős kézzel;22. és tett az Örökkévaló jeleket és csodákat, nagyokat és veszedelmeseket, Egyiptomban Fáraón és egész házán szemünk láttára. 23. Bennünket pedig kivezetett onnan, hogy elhozzon bennünket, hogy adja nekünk az országot, melyről megesküdött őseinknek. 24. Azért parancsolta meg nekünk az Örökkévaló, hogy megtegyük mind a törvényeket, hogy féljük az Örökkévalót, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen minden időben, hogy életben tartson bennünket, mint e mai napon van. 25. És igazságunk lesz az nekünk, ha megőrizzük, hogy megtegyük mind a parancsolatot az Örökkévaló, a mi Istenünk előtt, amint parancsolta nekünk.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 9., péntek
Németh Sándor - Egy sebész pontosságával hozz csak ítéletet!
A helyes ítéletalkotás nem szenvedélyből, indulati vádak alapján történik, hanem a tények és Isten beszéde alapján. Sokszor annak háttere, amiért ez hibásan működik a megtéretlen, kemény szív és az eltitkolt bűn.
Németh Sándor - Hogyan működik az igaz lelkiismeret?
Az emberi szellem - Isten igéje és a Szent Szellem segítségével - folyamatosan kontroll alatt tartja a lelkünket. Erre a belső hangra vigyáznunk kell, mert közli velünk ha rossz irányba tartunk. Nyugtalanságot hozz létre ha a bűn és békességet ha az igazság útján járunk.
Hit és politika - kerekasztal beszélgetés Balatonfüredről
A beszélgetés résztvevői: Németh Sándor, lelkész és Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója.
Hack Péter - Bölcs ember kősziklára építi házát
Amit ma természetes szinten látunk a világban, azok mind alátámasztják a próféciákat, szinte naponta igazolva a Bibliát. Nagyon közel van a jelenlegi világkorszak vége, ami Jézus Krisztus visszajöveteléig tart. Ez a kegyelem korszaka, amíg még meg lehet térni. Az „ama nap”, amikor ítélőszéke elé állunk, egyéni szinten más és más lehet. Készülni kell az életpálya lezárulására, amire inkább csak az idősebbek szoktak gondolni. Jó dolog mérleget készíteni eddigi életünkről, megvizsgálva tetteinket Isten szemszögéből, és nem saját értékrendünk alapján. Más lesz a mennyei bíróság, mint amilyenek a földiek: semmivel nem befolyásolható már a törvényszék „ama napon”, nem úgy, mint a földi bíróságok.
JÉZUS ARRÓL TANÍTOTT, HOGY A SZELLEMI SZOLGÁLATOKAT A HELYÜKÖN KELL KEZELNI, ÉS NEM SZABAD AZOKAT ÖNMAGUNK IGAZOLÁSÁRA HASZNÁLNI.
Arra szolgálnak a Jézus nevében végrehajtott nagy tettek, hogy jó gyümölcsöt teremjenek. A reformáció előtt tiltott volt az egyszerű emberek számára a Biblia birtoklása és olvasása, de ettől kezdve elindult a visszatérés az igei igazságokhoz, és elkezdődött az a folyamat, hogy az emberek életében Isten változásokat hozott létre. A karizmatikus ébredés óta pedig már Isten hatalmas erejével avatkozott be a Benne hívők életébe. Ez a legtöbb esetben jó következményekkel jár, de előfordult az is, hogy valaki megtapasztalta Isten erejét, kapott prófétai kijelentéseket, de nem változott meg tőle, hanem ezzel a még meglévő bűneit látta igazolva.
Jézus gonosztevőknek nevezi azokat, akik arra hivatkoznak „ama napon”, hogy a nevében nagy csodákat tettek. Ez a kijelentése nem arról szól, hogy ne lenne helyes a prófétálás vagy a démonűzés, hanem azokról szól, akik ismerték ugyan az Atya akaratát, de mégsem cselekedték.
A Szent Szellem működése nem csupán addig tart, amíg imádkoznak érted, hanem éppen akkor kezdődik el. Fontos, hogy ilyenkor hazatérve ne hagyd ott Szent Szellemet, hanem Vele menj haza, és továbbra is működjél együtt Vele az „operáció” után! Az együttműködés során mindig arra kell gondolni, mit tenne az Úr az adott helyzetben.
Felmérések bizonyítják, hogy az interneten hozzáférhető káros, bűnös tartalmakat egyre fiatalabb korosztály ismeri meg. Egyre kisebbek azok a gyermekek, akik találkoznak félelmetes és tisztátalan képekkel, amit még annyira sem tudnak feldolgozni, mint egy felnőtt. A horrorfilmek, a pornográfia rettegést és zavart hoznak a fiatalokban létre. Szülőként változtatnunk kell a szokásainkon, a családi életen, szembesülve a veszéllyel.
SZÜLŐI DÖNTÉSEINKET IDŐNKÉNT FELÜL KELL VIZSGÁLNUNK. SEGÍTSÜK GYERMEKEINKET TÁVOL MARADNI A KÁROS SZENVEDÉLYEKTŐL.
Addig kell ezt megtenni, amíg nem válnak a gyermekek olyan mértékben függőkké, hogy az komoly személyiségváltozást hozna létre bennük. Isten kegyelmeként kell arra tekinteni, ha a gyermekeinkre leselkedő veszélyekről tudomást szerzünk, mert akkor van lehetőségünk tenni ellene. Akkor értékes Isten erejének működése, ha az cselekedetekben nyilvánul meg. Márpedig meg kell nyilvánulnia, hiszen a gyermek üdvösségéről van szó, és esetleg akár a szülőéről is, ha neki magának is problémája az, ami a gyermekének. Látnunk kell a felelősségünket; nem dughatjuk a fejünket a homokba. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ, amelyben sokkal több veszély leselkedik gyermekeinkre, mint annak idején miránk.
JÉZUS HANGSÚLYOZTA, HOGY KEVÉS AZ, HOGY MEGHALLGATJUK AZ ATYA AKARATÁT, MEG IS KELL AZT CSELEKEDNI.
Akik ezt megteszik, azokra is leselkednek veszélyek, de ők bölcs emberekként képesek az áradattal szemben is az ellenállásra. Nem elég tehát a veszély felismerése esetén együtt élni a megszerzett ismerettel, hanem szükséges, hogy az indítsa cselekedetekre az embert. Komoly veszélyt jelenthetnek például a közösségi oldalak, ha valaki felelőtlenül túl sok információt ad ki önmagáról, amivel zaklatásoknak teszi ki önmagát. Tudni kell, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az mindig ott marad!
ISTEN A CSELEKEDETEI ALAPJÁN FOG MEGÍTÉLNI MINDEN EMBERT.
Jézus Krisztus másodszor már nem szolgai formában fog eljönni, hanem Bíróként, hogy mindenkinek megfizessen cselekedetei szerint. Isten örök élettel fizet azoknak, akik jó cselekedeteikkel azt szolgálják, hogy dicsőíttessék a mennyei Atya. Nem mindegy tehát, hogyan élünk; igyekezzünk ezért Isten tetszésére jó gyümölcsöket teremni és növekedni a Szent Szellem vezetése szerint.
Jézus elismerte, hogy a farizeusok beszéde korrekt volt, de nem cselekedték meg azt, amit egyébként helyesen tanítottak. Gyermekeink nevelése során fontos, hogy ne tapasztaljanak olyan kettősséget, hogy a gyülekezetben szép ruhában vagyunk és szépen beszélünk, otthon meg nem vagyunk szép ruhában és nem is beszélünk szépen. A családon belüli beszélgetések során – ha nem is idézünk folyton igéket –, úgy beszéljünk, hogy ne mondjunk a Bibliával ellentétes dolgokat.
Pál apostol szerint úgy kell élnünk, hogy ne tudjanak semmi gonoszt mondani rólunk. Akiről mégis tud mondani, az se maradjon el emiatt a gyülekezetből, mert ez a Sátán célja.
Isten célja viszont az, hogy az igehirdetés hallatára a bűnös megtérjen a bűnéből. Hitből igazulunk meg, de a hitünkhöz ragasszunk cselekedeteket.
NEM ELÉG SZÓVAL SZERETNI, HANEM TETTEKKEL IS KELL.
Ez az Istennel kapcsolatban is így van, és az emberi kapcsolatokban is. Az egyház egy közösség, amelyben mindenkinek van tennivalója. Tudni kell, hogy minden tettünk vagy épít, vagy rombol. Az ördög minden ponton támad, ezért neked is van felelősséged, ami kell, hogy tettekre indítson. A bölcs ember nemcsak hallgatja, hanem meg is teszi Isten akaratát.
JÉZUS ARRÓL TANÍTOTT, HOGY A SZELLEMI SZOLGÁLATOKAT A HELYÜKÖN KELL KEZELNI, ÉS NEM SZABAD AZOKAT ÖNMAGUNK IGAZOLÁSÁRA HASZNÁLNI.
Arra szolgálnak a Jézus nevében végrehajtott nagy tettek, hogy jó gyümölcsöt teremjenek. A reformáció előtt tiltott volt az egyszerű emberek számára a Biblia birtoklása és olvasása, de ettől kezdve elindult a visszatérés az igei igazságokhoz, és elkezdődött az a folyamat, hogy az emberek életében Isten változásokat hozott létre. A karizmatikus ébredés óta pedig már Isten hatalmas erejével avatkozott be a Benne hívők életébe. Ez a legtöbb esetben jó következményekkel jár, de előfordult az is, hogy valaki megtapasztalta Isten erejét, kapott prófétai kijelentéseket, de nem változott meg tőle, hanem ezzel a még meglévő bűneit látta igazolva.
Jézus gonosztevőknek nevezi azokat, akik arra hivatkoznak „ama napon”, hogy a nevében nagy csodákat tettek. Ez a kijelentése nem arról szól, hogy ne lenne helyes a prófétálás vagy a démonűzés, hanem azokról szól, akik ismerték ugyan az Atya akaratát, de mégsem cselekedték.
A Szent Szellem működése nem csupán addig tart, amíg imádkoznak érted, hanem éppen akkor kezdődik el. Fontos, hogy ilyenkor hazatérve ne hagyd ott Szent Szellemet, hanem Vele menj haza, és továbbra is működjél együtt Vele az „operáció” után! Az együttműködés során mindig arra kell gondolni, mit tenne az Úr az adott helyzetben.
Felmérések bizonyítják, hogy az interneten hozzáférhető káros, bűnös tartalmakat egyre fiatalabb korosztály ismeri meg. Egyre kisebbek azok a gyermekek, akik találkoznak félelmetes és tisztátalan képekkel, amit még annyira sem tudnak feldolgozni, mint egy felnőtt. A horrorfilmek, a pornográfia rettegést és zavart hoznak a fiatalokban létre. Szülőként változtatnunk kell a szokásainkon, a családi életen, szembesülve a veszéllyel.
SZÜLŐI DÖNTÉSEINKET IDŐNKÉNT FELÜL KELL VIZSGÁLNUNK. SEGÍTSÜK GYERMEKEINKET TÁVOL MARADNI A KÁROS SZENVEDÉLYEKTŐL.
Addig kell ezt megtenni, amíg nem válnak a gyermekek olyan mértékben függőkké, hogy az komoly személyiségváltozást hozna létre bennük. Isten kegyelmeként kell arra tekinteni, ha a gyermekeinkre leselkedő veszélyekről tudomást szerzünk, mert akkor van lehetőségünk tenni ellene. Akkor értékes Isten erejének működése, ha az cselekedetekben nyilvánul meg. Márpedig meg kell nyilvánulnia, hiszen a gyermek üdvösségéről van szó, és esetleg akár a szülőéről is, ha neki magának is problémája az, ami a gyermekének. Látnunk kell a felelősségünket; nem dughatjuk a fejünket a homokba. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ, amelyben sokkal több veszély leselkedik gyermekeinkre, mint annak idején miránk.
JÉZUS HANGSÚLYOZTA, HOGY KEVÉS AZ, HOGY MEGHALLGATJUK AZ ATYA AKARATÁT, MEG IS KELL AZT CSELEKEDNI.
Akik ezt megteszik, azokra is leselkednek veszélyek, de ők bölcs emberekként képesek az áradattal szemben is az ellenállásra. Nem elég tehát a veszély felismerése esetén együtt élni a megszerzett ismerettel, hanem szükséges, hogy az indítsa cselekedetekre az embert. Komoly veszélyt jelenthetnek például a közösségi oldalak, ha valaki felelőtlenül túl sok információt ad ki önmagáról, amivel zaklatásoknak teszi ki önmagát. Tudni kell, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az mindig ott marad!
ISTEN A CSELEKEDETEI ALAPJÁN FOG MEGÍTÉLNI MINDEN EMBERT.
Jézus Krisztus másodszor már nem szolgai formában fog eljönni, hanem Bíróként, hogy mindenkinek megfizessen cselekedetei szerint. Isten örök élettel fizet azoknak, akik jó cselekedeteikkel azt szolgálják, hogy dicsőíttessék a mennyei Atya. Nem mindegy tehát, hogyan élünk; igyekezzünk ezért Isten tetszésére jó gyümölcsöket teremni és növekedni a Szent Szellem vezetése szerint.
Jézus elismerte, hogy a farizeusok beszéde korrekt volt, de nem cselekedték meg azt, amit egyébként helyesen tanítottak. Gyermekeink nevelése során fontos, hogy ne tapasztaljanak olyan kettősséget, hogy a gyülekezetben szép ruhában vagyunk és szépen beszélünk, otthon meg nem vagyunk szép ruhában és nem is beszélünk szépen. A családon belüli beszélgetések során – ha nem is idézünk folyton igéket –, úgy beszéljünk, hogy ne mondjunk a Bibliával ellentétes dolgokat.
Pál apostol szerint úgy kell élnünk, hogy ne tudjanak semmi gonoszt mondani rólunk. Akiről mégis tud mondani, az se maradjon el emiatt a gyülekezetből, mert ez a Sátán célja.
Isten célja viszont az, hogy az igehirdetés hallatára a bűnös megtérjen a bűnéből. Hitből igazulunk meg, de a hitünkhöz ragasszunk cselekedeteket.
NEM ELÉG SZÓVAL SZERETNI, HANEM TETTEKKEL IS KELL.
Ez az Istennel kapcsolatban is így van, és az emberi kapcsolatokban is. Az egyház egy közösség, amelyben mindenkinek van tennivalója. Tudni kell, hogy minden tettünk vagy épít, vagy rombol. Az ördög minden ponton támad, ezért neked is van felelősséged, ami kell, hogy tettekre indítson. A bölcs ember nemcsak hallgatja, hanem meg is teszi Isten akaratát.
ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 7:21- 27, 5:16, 16:27
Lukács evangéliuma 12:42-48
Rómaiakhoz írt levél 2:6-10
Kolossé levél 1:10-14
Timótheushoz írt II. levél 3:16-17
Titushoz írt levél 2:7-8
János apostol I. levele 3:18
Hrabovszki György jegyzete
Máté evangéliuma 7:21- 27, 5:16, 16:27
Lukács evangéliuma 12:42-48
Rómaiakhoz írt levél 2:6-10
Kolossé levél 1:10-14
Timótheushoz írt II. levél 3:16-17
Titushoz írt levél 2:7-8
János apostol I. levele 3:18
Hrabovszki György jegyzete
Mózes ötödik könyve 5.
A kinyilatkoztatás a Hórében
1. Mózes szólította egész Izraelt és mondta nekik: Halljad Izrael a törvényeket és a rendeleteket, amelyeket én elmondok füleitek hallatára ma; tanuljátok meg azokat és őrizzétek meg, hogy megtegyétek. 2. Az Örökkévaló, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Chóreben. 3. Nem (csak) atyáinkkal kötötte az Örökkévaló ezt a szövetséget, hanem velünk (is), kik mi itt vagyunk ma, mindnyájan életben. 4. Színről színre szólt az Örökkévaló veletek a hegyen, a tűz közül, 5. – én álltam az Örökkévaló közt és ti köztetek abban az időben, hogy kijelentsem nektek az Örökkévaló szavát, mert ti féltetek a tűztől és nem mentetek föl a hegyre, – mondván:
1. Mózes szólította egész Izraelt és mondta nekik: Halljad Izrael a törvényeket és a rendeleteket, amelyeket én elmondok füleitek hallatára ma; tanuljátok meg azokat és őrizzétek meg, hogy megtegyétek. 2. Az Örökkévaló, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Chóreben. 3. Nem (csak) atyáinkkal kötötte az Örökkévaló ezt a szövetséget, hanem velünk (is), kik mi itt vagyunk ma, mindnyájan életben. 4. Színről színre szólt az Örökkévaló veletek a hegyen, a tűz közül, 5. – én álltam az Örökkévaló közt és ti köztetek abban az időben, hogy kijelentsem nektek az Örökkévaló szavát, mert ti féltetek a tűztől és nem mentetek föl a hegyre, – mondván:
Az első parancsolat
6. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából.
6. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából.
A második parancsolat
7. Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt. 8. Ne csinálj magadnak faragott képet, bármely alakját annak, ami az égben van fönt és ami a földön van alant és ami a vízben van a föld alatt. 9. Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; 10. de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.
7. Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt. 8. Ne csinálj magadnak faragott képet, bármely alakját annak, ami az égben van fönt és ami a földön van alant és ami a vízben van a föld alatt. 9. Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; 10. de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.
A harmadik parancsolat
11. Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki kiejti az ő nevét hiába.
11. Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki kiejti az ő nevét hiába.
A negyedik parancsolat
12. Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened. 13. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; 14. de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle barmod, se az idegened, aki kapuidban van, hogy nyugodjék szolgád és szolgálód, mint tenmagad. 15.Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptom országában, de kivezetett téged onnan az Örökkévaló, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy megtartsd a szombat napját.
12. Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened. 13. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; 14. de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle barmod, se az idegened, aki kapuidban van, hogy nyugodjék szolgád és szolgálód, mint tenmagad. 15.Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptom országában, de kivezetett téged onnan az Örökkévaló, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy megtartsd a szombat napját.
Az ötödik parancsolat
16. Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy hosszú életű légy és hogy jó dolgod legyen a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.
16. Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy hosszú életű légy és hogy jó dolgod legyen a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.
A hatodik, hetedik és nyolcadik parancsolat
17. Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj!
17. Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj!
A kilencedik parancsolat
Ne vallj felebarátod ellen mint hamis tanú!
Ne vallj felebarátod ellen mint hamis tanú!
A tizedik parancsolat
18. Ne kívánd meg felebarátod feleségét és ne vágyakozzál felebarátod házára, mezejére, szolgájára, szolgálójára, ökrére, szamarára és semmire, ami felebarátodé!
19. Ez igéket mondta az Örökkévaló egész gyülekezeteteknek a hegyen, a tűz, a felhő és a sűrű homály közül fennhangon, de nem többet; és fölírta azokat két kőtáblára és átadta nekem.
20. És történt, mikor ti hallottátok a hangot a sötétség közül és a hegy égett a tűzben, akkor odaléptetek hozzám törzseitek minden fejei és véneitek, 21. és mondtátok: Íme, megmutatta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk az ő dicsőségét és nagyságát, hangját pedig hallottuk a tűz közül; ezen a napon láttuk, hogy Isten szól az emberhez és ez életben marad. 22. De most miért haljunk meg? Mert megemészt bennünket ez a nagy tűz; ha még tovább halljuk az Örökkévaló, a mi Istenünk hangját, akkor meghalunk. 23. Mert ki az a halandó, aki hallotta az élő Isten hangját szólani a tűz közül, mint mi és életben maradt? 24. Lépj te oda és halljad mindazt, amit mond az Örökkévaló, a mi Istenünk és te mondd el nekünk mindazt, amit szól az Örökkévaló, a mi Istenűnk hozzád, hogy halljuk és megtegyük. 25. És az Örökkévaló hallotta szavaitok hangját, midőn szóltatok hozzám; és az Örökkévaló mondta nekem; Hallottam a nép szavainak hangját, amellyel szóltak hozzád; jól mondták mindazt, amit szóltak. 26. Vajha ez a szívük maradna nekik, hogy féljenek engem és megőrizzék mind a parancsolataimat minden időben, hogy jó dolguk legyen nekik és fiaiknak örökké. 27. Menj, mondd nekik: Térjetek vissza sátraitokba! 28. Te pedig állj itt nálam, hadd mondom el neked mind a parancsolatot, a törvényeket és a rendeleteket, amelyekre őket tanítsd, hogy megtegyék az országban, melyet én adok nekik, hogy elfoglalják. 29. Azért őrizzétek meg, hogy úgy cselekedjetek, amint parancsolta az Örökkévaló, a ti Istenetek nektek, ne térjetek el se jobbra, se balra, 30. Mindazon az úton, melyet parancsolt az Örökkévaló; a ti Istenetek nektek, járjatok, hogy éljetek, jó dolgotok legyen és hosszú ideig maradjatok az országban, melyet elfoglaltok.
18. Ne kívánd meg felebarátod feleségét és ne vágyakozzál felebarátod házára, mezejére, szolgájára, szolgálójára, ökrére, szamarára és semmire, ami felebarátodé!
19. Ez igéket mondta az Örökkévaló egész gyülekezeteteknek a hegyen, a tűz, a felhő és a sűrű homály közül fennhangon, de nem többet; és fölírta azokat két kőtáblára és átadta nekem.
20. És történt, mikor ti hallottátok a hangot a sötétség közül és a hegy égett a tűzben, akkor odaléptetek hozzám törzseitek minden fejei és véneitek, 21. és mondtátok: Íme, megmutatta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk az ő dicsőségét és nagyságát, hangját pedig hallottuk a tűz közül; ezen a napon láttuk, hogy Isten szól az emberhez és ez életben marad. 22. De most miért haljunk meg? Mert megemészt bennünket ez a nagy tűz; ha még tovább halljuk az Örökkévaló, a mi Istenünk hangját, akkor meghalunk. 23. Mert ki az a halandó, aki hallotta az élő Isten hangját szólani a tűz közül, mint mi és életben maradt? 24. Lépj te oda és halljad mindazt, amit mond az Örökkévaló, a mi Istenünk és te mondd el nekünk mindazt, amit szól az Örökkévaló, a mi Istenűnk hozzád, hogy halljuk és megtegyük. 25. És az Örökkévaló hallotta szavaitok hangját, midőn szóltatok hozzám; és az Örökkévaló mondta nekem; Hallottam a nép szavainak hangját, amellyel szóltak hozzád; jól mondták mindazt, amit szóltak. 26. Vajha ez a szívük maradna nekik, hogy féljenek engem és megőrizzék mind a parancsolataimat minden időben, hogy jó dolguk legyen nekik és fiaiknak örökké. 27. Menj, mondd nekik: Térjetek vissza sátraitokba! 28. Te pedig állj itt nálam, hadd mondom el neked mind a parancsolatot, a törvényeket és a rendeleteket, amelyekre őket tanítsd, hogy megtegyék az országban, melyet én adok nekik, hogy elfoglalják. 29. Azért őrizzétek meg, hogy úgy cselekedjetek, amint parancsolta az Örökkévaló, a ti Istenetek nektek, ne térjetek el se jobbra, se balra, 30. Mindazon az úton, melyet parancsolt az Örökkévaló; a ti Istenetek nektek, járjatok, hogy éljetek, jó dolgotok legyen és hosszú ideig maradjatok az országban, melyet elfoglaltok.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 8., csütörtök
David Wilkerson - A reszketés pohara: régen és ma 4.
Az Úr megígérte, hogy elveszi a rettegés poharát népe kezéből egy feltétellel.
Isten maradék népe hűségesen kereste jelenlétét. De az Úr valami mást is akart látni bennük. Emlékeztek, hogy a múltban ezt kiáltották: “Ébredj, szedd össze erődet ó Úrnak karja!” És hogyan válaszolt az Úr?
Ezzel az igével válaszolt: “Ébredj, ébredj, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd” (Ézsaiás 51:17) Más szóval: "Nem, te kelj fel Izrael! Te vagy az, aki alszik, aki félelemtől lett részeg.” "Igéimet adom a szádba és kezem árnyékával takarlak be.. az én népem vagy!...(mégis) a harag poharából ittál, az öblös pohárból, amelytől tántorogsz.” (51:16,17)
Sok hívőről hallok, akik már ittak a kétségbeesés poharából. Olyan sok bajjal néztek szembe, olyan sok válságot viseltek el, hogy kimerültek, képtelenek egy új bajjal, egy új félelemmel szembenézni. Reménytelenül le vannak törve. Ez a vég, nincs több erejük.
Mit mond Isten az ilyen aggodalomtól remegő, félelemmel telt embereknek? Mit mond azoknak, akiknek szívük megáll a félelemtől, szemüket pedig a következő szerencsétlenség megjelenésére szegezik? Ezt az igét adja: “Ébredj, ébredj, kelj föl!” (51:17) Ez a feltétel amit Isten elénk helyez, hogy elvehesse a poharat tőlünk, “Keljetek fel! Álljatok ki!”
Szeretteim, mindaz ami jönni fog; gonosz emberek akik egyre gonoszabbak lesznek, a gazdasági válság egyre komolyabbá válik; Isten népének ezekkel szembenézni többre van szüksége mint felemelő prédikációkra. Többre van szükségük, mint jól hangzó igehirdetésekre, amelyek rövid életű hitet ébresztenek. Egy férfi ezt írta nekem, “Utóbbi üzeneteidben úgy tűnik ismétled magad. Egyik a másik után az elkeseredett hívőket próbálja bátorítani. Úgy tűnik, hogy kevesen tudják megtartani hitüket anélkül, hogy valaki állandóan ne erősítené azt. Hát nem ismerik a Bibliájukat?”
Pontosan emiatt aggódott Isten az izraelitákkal kapcsolatban. Mi volt az Úr válasza vádjaikra? “Én, Én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? (Ézsaiás 51:12) Vagyis: "Igémet szátokba adtam. Kezemmel takartalak be. Megesküdtem, hogy azén népem vagytok. Mégsem hiszitek, hogy hűséges leszek adott szavamhoz. Még mindig azoktól az emberektől féltek akik úgy elhalnak mint a fű.”
Pál prédikálta: “...igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” (Róma 12:3) Minden hívő egy bizonyos mértékű hitet kapott. Ezt a mennyiséget pedig megrendíthetetlen, megingathatatlan hitre kell felépíteni. Hogyan fog ez megtörténni? Amint a hit növekedik, csakis egy módon fog megerősödni: Isten Igéjének hallásával és az abban való bizalommal.
Az Úr soha sem fog lehetetlent kérni tőlünk. Számunkra pedig lehetséges, hogy felrázzuk magunkat és rákérdezzünk: “Miért félek? Miért ülök az elkeseredettség hullámvasútjára? Miért esek pánikba, ha a jövőre gondolok?”
Ez pedig azért van, mert nem adtuk életünket, családunkat, egészségünket, állásunkat, otthonunkat teljes mértékben Isten hűséges kezébe. Hitünk nem emelkedett arra a magaslatra, amelyről kijelenthetnénk: “Az én Uram igaz és hűséges. Habár számtalanszor hibáztam, Ő soha nem hagyott cserben. Akármi is jön, életemet és jövőmet az Ő gondjaira bízom.”
Hogyan tudjuk ezt megtenni? Azáltal, ha megragadjuk a számunkra adott Igét: “Ezt mondja Urad, az Úr Istened, aki népéért perel: kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából.” (Ézsaiás 51:22) Lényegében azt mondja: “Nem alszom. Ugyanaz az Isten vagyok aki megnyitotta a Vörös-tengert, aki feltámasztja a holtat és aki ellát téged is. Nem kell hogy népem a félelem fogságában éljen”
A reszketés pohara akkor lesz elvéve, amikor kiállunk, ráébredünk Isten Igéjére való szükségünkre.
Amint hitből kiállunk, a félelem hirtelen jövő hullámaival találkozunk szembe. De ellene kell állni ezeknek a félelmeknek - megragadva Isten ígéreteit teljes meggyőződéssel, hogy Ő képes megtartani mindazt amit rá bíztunk. Ekkor nem kell többé a kétségbeesés borát innunk.
A tény az, hogy minél sötétebbé válnak napjaink, Isten népének egyre inkább ilyen hit által kell élni. Egyébként Istent hazudtoljuk meg ha pánikba esünk és félünk. A Newsweek c. folyóirat egyik nem-régi cikkében egy fiatal lány mutatott ilyen erőteljes hitet. Egy Newarkból Párisba tartó repülő erős turbulenciába jutott és az utasok pánikba esve félelmükben kiabálni kezdtek. Ezalatt egy 16 éves lány teljes nyugalommal olvasta a Bibliáját. Később amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem félt amikor mindenki körülötte reszketett a félelemtől, így válaszolt: “Bibliámban Isten megígérte, hogy vigyáz rám. Így csak bizalommal imádkoztam."
Most az egész világ erős turbulencia előtt áll. Olyan estemének következnek, amelyek természetes módon pánikot és félelmet okoznak. De Isten ezt mondta nekünk: “Igém bennetek van, betakartalak kezeimmel benneteket. A GYERMEKEIM VAGYTOK.” Itt az idő, hogy bekössük biztonsági öveinket, kinyissuk a Bibliát és beszélgessünk Atyánkkal igéjén keresztül. Megígérte, hogy nem esünk el: “mert ezt mondja Dávid róla; Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy ne inogjak” (ApCsel. 2:25)
Sürgetlek, hogy tedd magadévá Ézsaiás erőteljes szavait:
“Tekintsetek föl a magasba és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt Jákob, miért beszélsz így Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül Isten elé ügyem. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy az örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.
Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:26-31)
Isten maradék népe hűségesen kereste jelenlétét. De az Úr valami mást is akart látni bennük. Emlékeztek, hogy a múltban ezt kiáltották: “Ébredj, szedd össze erődet ó Úrnak karja!” És hogyan válaszolt az Úr?
Ezzel az igével válaszolt: “Ébredj, ébredj, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd” (Ézsaiás 51:17) Más szóval: "Nem, te kelj fel Izrael! Te vagy az, aki alszik, aki félelemtől lett részeg.” "Igéimet adom a szádba és kezem árnyékával takarlak be.. az én népem vagy!...(mégis) a harag poharából ittál, az öblös pohárból, amelytől tántorogsz.” (51:16,17)
Sok hívőről hallok, akik már ittak a kétségbeesés poharából. Olyan sok bajjal néztek szembe, olyan sok válságot viseltek el, hogy kimerültek, képtelenek egy új bajjal, egy új félelemmel szembenézni. Reménytelenül le vannak törve. Ez a vég, nincs több erejük.
Mit mond Isten az ilyen aggodalomtól remegő, félelemmel telt embereknek? Mit mond azoknak, akiknek szívük megáll a félelemtől, szemüket pedig a következő szerencsétlenség megjelenésére szegezik? Ezt az igét adja: “Ébredj, ébredj, kelj föl!” (51:17) Ez a feltétel amit Isten elénk helyez, hogy elvehesse a poharat tőlünk, “Keljetek fel! Álljatok ki!”
Szeretteim, mindaz ami jönni fog; gonosz emberek akik egyre gonoszabbak lesznek, a gazdasági válság egyre komolyabbá válik; Isten népének ezekkel szembenézni többre van szüksége mint felemelő prédikációkra. Többre van szükségük, mint jól hangzó igehirdetésekre, amelyek rövid életű hitet ébresztenek. Egy férfi ezt írta nekem, “Utóbbi üzeneteidben úgy tűnik ismétled magad. Egyik a másik után az elkeseredett hívőket próbálja bátorítani. Úgy tűnik, hogy kevesen tudják megtartani hitüket anélkül, hogy valaki állandóan ne erősítené azt. Hát nem ismerik a Bibliájukat?”
Pontosan emiatt aggódott Isten az izraelitákkal kapcsolatban. Mi volt az Úr válasza vádjaikra? “Én, Én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? (Ézsaiás 51:12) Vagyis: "Igémet szátokba adtam. Kezemmel takartalak be. Megesküdtem, hogy azén népem vagytok. Mégsem hiszitek, hogy hűséges leszek adott szavamhoz. Még mindig azoktól az emberektől féltek akik úgy elhalnak mint a fű.”
Pál prédikálta: “...igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” (Róma 12:3) Minden hívő egy bizonyos mértékű hitet kapott. Ezt a mennyiséget pedig megrendíthetetlen, megingathatatlan hitre kell felépíteni. Hogyan fog ez megtörténni? Amint a hit növekedik, csakis egy módon fog megerősödni: Isten Igéjének hallásával és az abban való bizalommal.
Az Úr soha sem fog lehetetlent kérni tőlünk. Számunkra pedig lehetséges, hogy felrázzuk magunkat és rákérdezzünk: “Miért félek? Miért ülök az elkeseredettség hullámvasútjára? Miért esek pánikba, ha a jövőre gondolok?”
Ez pedig azért van, mert nem adtuk életünket, családunkat, egészségünket, állásunkat, otthonunkat teljes mértékben Isten hűséges kezébe. Hitünk nem emelkedett arra a magaslatra, amelyről kijelenthetnénk: “Az én Uram igaz és hűséges. Habár számtalanszor hibáztam, Ő soha nem hagyott cserben. Akármi is jön, életemet és jövőmet az Ő gondjaira bízom.”
Hogyan tudjuk ezt megtenni? Azáltal, ha megragadjuk a számunkra adott Igét: “Ezt mondja Urad, az Úr Istened, aki népéért perel: kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából.” (Ézsaiás 51:22) Lényegében azt mondja: “Nem alszom. Ugyanaz az Isten vagyok aki megnyitotta a Vörös-tengert, aki feltámasztja a holtat és aki ellát téged is. Nem kell hogy népem a félelem fogságában éljen”
A reszketés pohara akkor lesz elvéve, amikor kiállunk, ráébredünk Isten Igéjére való szükségünkre.
Amint hitből kiállunk, a félelem hirtelen jövő hullámaival találkozunk szembe. De ellene kell állni ezeknek a félelmeknek - megragadva Isten ígéreteit teljes meggyőződéssel, hogy Ő képes megtartani mindazt amit rá bíztunk. Ekkor nem kell többé a kétségbeesés borát innunk.
A tény az, hogy minél sötétebbé válnak napjaink, Isten népének egyre inkább ilyen hit által kell élni. Egyébként Istent hazudtoljuk meg ha pánikba esünk és félünk. A Newsweek c. folyóirat egyik nem-régi cikkében egy fiatal lány mutatott ilyen erőteljes hitet. Egy Newarkból Párisba tartó repülő erős turbulenciába jutott és az utasok pánikba esve félelmükben kiabálni kezdtek. Ezalatt egy 16 éves lány teljes nyugalommal olvasta a Bibliáját. Később amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem félt amikor mindenki körülötte reszketett a félelemtől, így válaszolt: “Bibliámban Isten megígérte, hogy vigyáz rám. Így csak bizalommal imádkoztam."
Most az egész világ erős turbulencia előtt áll. Olyan estemének következnek, amelyek természetes módon pánikot és félelmet okoznak. De Isten ezt mondta nekünk: “Igém bennetek van, betakartalak kezeimmel benneteket. A GYERMEKEIM VAGYTOK.” Itt az idő, hogy bekössük biztonsági öveinket, kinyissuk a Bibliát és beszélgessünk Atyánkkal igéjén keresztül. Megígérte, hogy nem esünk el: “mert ezt mondja Dávid róla; Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy ne inogjak” (ApCsel. 2:25)
Sürgetlek, hogy tedd magadévá Ézsaiás erőteljes szavait:
“Tekintsetek föl a magasba és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt Jákob, miért beszélsz így Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül Isten elé ügyem. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy az örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.
Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:26-31)
Mózes ötödik könyve 4.
1. És most Izrael, halljad a törvényeket és rendeleteket, melyekre én tanítlak benneteket, hogy megtegyétek, hogy éljetek és bemenjetek és elfoglaljátok az országot, melyet az Örökkévaló, őseitek Istene ad nektek. 2. Ne tegyetek hozzá az igéhez, melyet én parancsolok nektek és ne vegyetek el belőle, hogy megőrizzétek az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsait, melyeket én parancsolok nektek. 3. Szemeitek látták, amit az Örökkévaló cselekedett Baál-Peór miatt, hogy mindenkit, aki járt Baál-Peór után, elpusztított az Örökkévaló, a te Istened közepedből. 4. Ti pedig, kik ragaszkodtatok az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek ma.
5. Lásd, tanítottalak benneteket törvényekre és rendeletekre, amint parancsolta nekem az Örökkévaló, az én Istenem, hogy cselekedjetek aszerint az országban, ahova bementek, hogy elfoglaljátok azt. 6. Őrizzétek meg tehát és tegyétek meg, mert az a ti bölcseségtek és értelmetek a népek szemeiben, amelyek hallják mindezeket a törvényeket és mondják majd: Bizony bölcs és értelmes ez a nagy nemzet! 7. Mert melyik az a nagy nemzet, melyhez Isten oly közel van, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk, bárhol szólítjuk őt? 8. És melyik az a nagy nemzet, melynek oly igazságos törvényei és rendeletei vannak, mint ez az egész tan, melyet én ma elétek teszek?
9. Csak őrizkedjél és őrizd nagyon a te lelkedet, hogy el ne felejtsd a dolgokat, melyeket szemeid láttak és hogy el ne távozzanak szívedből életed mindennapjain át, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival; 10. azt a napot, melyen álltál az Örökkévaló, a te Istened előtt a Chóreben, amikor azt mondta nekem az Örökkévaló: Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallassam velük szavaimat, hogy megtanuljanak engem félni minden időben, amíg élnek a földön, és fiaikat is megtanítsák. 11. És ti odaléptetek és megállottatok a hegy alatt, a hegy pedig égett tűzben az ég szívéig, sötétség, felhő és sűrű homály között. 12. És az Örökkévaló szólt hozzátok a tűz közepéből, a szavak hangját hallottátok, de alakot nem láttatok a hangon kívül. 13. Kijelentette nektek szövetségét, amelyet parancsolt nektek, hogy megtegyétek: a tíz igét, és fölírta azokat két kőtáblára. 14. Nekem pedig megparancsolta az Örökkévaló abban az időben, hogy megtanítsalak benneteket törvényekre és rendeletekre, hogy megtegyétek azokat az országban, amelybe ti átvonultok, hogy elfoglaljátok azt. 15. De őrizkedjetek nagyon lelketek miatt, mert nem láttatok semmi alakot, amely napon szólt az Örökkévaló hozzátok a Chóreben, a tűz közül, 16. hogy meg ne romoljatok és készítsetek magatoknak faragott képet, bármely bálvány alakját, képmását férfi személynek vagy nőnek; 17. képmását bármely állatnak, mely a földön van, képmását bármely szárnyas madárnak, mely repül az ég felé; 18. képmását bármely csúszó-mászónak a földön, képmását bármely halnak, mely a vízben van, a föld alatt. 19. Hogy föl ne vesd szemeidet az égre és látván a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, megbotlasz és leborulsz előttük és szolgálod ezeket, melyeket az Örökkévaló, a te Istened kiosztott mind a népek számára; az egész ég alatt; 20. benneteket – pedig vett az Örökkévaló és kivezetett. benneteket a vaskohóból, Egyiptomból, hogy legyetek neki öröksége népéül, mint a mai napon van.
21. Rám pedig haragudott az Örökkévaló miattatok és megesküdött, hogy nem vonulok át a Jordánon, és hogy nem megyek be a jó országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad birtokul; 22. hanem meghalok én ebben az országban, nem vonulok át a Jordánon, de ti átvonultok és elfoglaljátok azt a jó országot. 23. Őrizkedjetek, hogy el ne felejtsétek az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetségét, amelyet veletek kötött és készítsetek magatoknak faragott képet, bárminek alakját, amit eltiltott neked az Örökkévaló, a te Istened. 24. Mert az Örökkévaló, a te Istened emésztő tűz, buzgó Isten.
Ismételt figyelmeztetés a bálványimádás ellen; fenyegetés számkivetéssel, kegyelem ígérete a megbánás jutalmául
25. Ha nemzesz majd fiakat és unokákat és rég laktok már az országban és megromoltok és csináltok faragott képet, bárminek alakját és teszitek azt, ami rossz az Örökkévaló, a te Istened szemeiben, hogy megharagítsátok; 26. tanukul hívom ellenetek ma az eget és a földet, hogy el fogtok veszni hamar az országból, ahova átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok; nem fogtok rajta hosszú ideig élni, hanem el fogtok pusztulni. 27. És elszór az Örökkévaló benneteket a népek közé és csekély számmal fogtok megmaradni a nemzetek között, ahova elvezet az Örökkévaló benneteket. 28. Ott szolgálhattok majd isteneket, ember kezének művét, fát és követ, melyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak. 29. Onnan majd keresitek az Örökkévalót a te Istenedet és meg is találod, ha keresed egész szíveddel és egész lelkeddel. 30.Szorultságodban, amikor majd érnek téged mind e dolgok a késő jövőben, akkor megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz a szavára. 31. Mert irgalmas Isten az Örökkévaló a te Istened, nem enged ellankadnod és nem ront meg téged, nem felejti el őseid szövetségét, melyre megesküdött nekik.
32. Mert kérdezz csak az előbbi időkről, melyek előtted voltak, ama naptól kezdve, mikor teremtett az Isten embert a földre, az ég egyik szélétől az ég másik széléig: vajon történt-e ilyen nagy dolog vagy hallatszott-e hozzá hasonló? 33. Vajon hallotta-e a nép Isten hangját szólni a tűz közepéből, amint te hallottad, és életben maradt? 34. Vagy megkísérlette-e Isten, hogy elmenjen és vegyen magának nemzetet másik nemzet közül kísértésekkel, jelekkel és csodákkal, háborúval, erős kézzel, kinyújtott karral és nagy félelmetességekkel, mind aszerint, amint tette veletek az Örökkévaló, a ti Istenetek Egyiptomban; a te szemeid láttára? 35. Neked megmutattatott, hogy megtudjad, hogy az Örökkévaló az Isten és senki más kívüle. 36. Az égből hallatta veled hangját, hogy oktasson téged és a földön mutatta neked nagy tüzét és szavait hallottad a tűz közepéből.37. Azért, mert szerette a te őseidet, kiválasztotta magzatukat utánuk és kivezetett téged ő maga a nagy erejével Egyiptomból, 38. hogy elűzzön nagyobb nemzeteket és hatalmasabbakat nálad előled, hogy elvigyen téged és adja neked az ő országukat birtokul, mint a mai napon van.39. Tudd meg ma és vedd szívedre, hogy az Örökkévaló az Isten az égben fönt és a földön alant, és senki más! 40. Őrizd meg törvényeit és parancsolatait, melyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és fiaidnak utánad, és hogy hosszú ideig élj ama földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked minden időre.
5. Lásd, tanítottalak benneteket törvényekre és rendeletekre, amint parancsolta nekem az Örökkévaló, az én Istenem, hogy cselekedjetek aszerint az országban, ahova bementek, hogy elfoglaljátok azt. 6. Őrizzétek meg tehát és tegyétek meg, mert az a ti bölcseségtek és értelmetek a népek szemeiben, amelyek hallják mindezeket a törvényeket és mondják majd: Bizony bölcs és értelmes ez a nagy nemzet! 7. Mert melyik az a nagy nemzet, melyhez Isten oly közel van, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk, bárhol szólítjuk őt? 8. És melyik az a nagy nemzet, melynek oly igazságos törvényei és rendeletei vannak, mint ez az egész tan, melyet én ma elétek teszek?
9. Csak őrizkedjél és őrizd nagyon a te lelkedet, hogy el ne felejtsd a dolgokat, melyeket szemeid láttak és hogy el ne távozzanak szívedből életed mindennapjain át, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival; 10. azt a napot, melyen álltál az Örökkévaló, a te Istened előtt a Chóreben, amikor azt mondta nekem az Örökkévaló: Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallassam velük szavaimat, hogy megtanuljanak engem félni minden időben, amíg élnek a földön, és fiaikat is megtanítsák. 11. És ti odaléptetek és megállottatok a hegy alatt, a hegy pedig égett tűzben az ég szívéig, sötétség, felhő és sűrű homály között. 12. És az Örökkévaló szólt hozzátok a tűz közepéből, a szavak hangját hallottátok, de alakot nem láttatok a hangon kívül. 13. Kijelentette nektek szövetségét, amelyet parancsolt nektek, hogy megtegyétek: a tíz igét, és fölírta azokat két kőtáblára. 14. Nekem pedig megparancsolta az Örökkévaló abban az időben, hogy megtanítsalak benneteket törvényekre és rendeletekre, hogy megtegyétek azokat az országban, amelybe ti átvonultok, hogy elfoglaljátok azt. 15. De őrizkedjetek nagyon lelketek miatt, mert nem láttatok semmi alakot, amely napon szólt az Örökkévaló hozzátok a Chóreben, a tűz közül, 16. hogy meg ne romoljatok és készítsetek magatoknak faragott képet, bármely bálvány alakját, képmását férfi személynek vagy nőnek; 17. képmását bármely állatnak, mely a földön van, képmását bármely szárnyas madárnak, mely repül az ég felé; 18. képmását bármely csúszó-mászónak a földön, képmását bármely halnak, mely a vízben van, a föld alatt. 19. Hogy föl ne vesd szemeidet az égre és látván a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, megbotlasz és leborulsz előttük és szolgálod ezeket, melyeket az Örökkévaló, a te Istened kiosztott mind a népek számára; az egész ég alatt; 20. benneteket – pedig vett az Örökkévaló és kivezetett. benneteket a vaskohóból, Egyiptomból, hogy legyetek neki öröksége népéül, mint a mai napon van.
21. Rám pedig haragudott az Örökkévaló miattatok és megesküdött, hogy nem vonulok át a Jordánon, és hogy nem megyek be a jó országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad birtokul; 22. hanem meghalok én ebben az országban, nem vonulok át a Jordánon, de ti átvonultok és elfoglaljátok azt a jó országot. 23. Őrizkedjetek, hogy el ne felejtsétek az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetségét, amelyet veletek kötött és készítsetek magatoknak faragott képet, bárminek alakját, amit eltiltott neked az Örökkévaló, a te Istened. 24. Mert az Örökkévaló, a te Istened emésztő tűz, buzgó Isten.
Ismételt figyelmeztetés a bálványimádás ellen; fenyegetés számkivetéssel, kegyelem ígérete a megbánás jutalmául
25. Ha nemzesz majd fiakat és unokákat és rég laktok már az országban és megromoltok és csináltok faragott képet, bárminek alakját és teszitek azt, ami rossz az Örökkévaló, a te Istened szemeiben, hogy megharagítsátok; 26. tanukul hívom ellenetek ma az eget és a földet, hogy el fogtok veszni hamar az országból, ahova átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok; nem fogtok rajta hosszú ideig élni, hanem el fogtok pusztulni. 27. És elszór az Örökkévaló benneteket a népek közé és csekély számmal fogtok megmaradni a nemzetek között, ahova elvezet az Örökkévaló benneteket. 28. Ott szolgálhattok majd isteneket, ember kezének művét, fát és követ, melyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak. 29. Onnan majd keresitek az Örökkévalót a te Istenedet és meg is találod, ha keresed egész szíveddel és egész lelkeddel. 30.Szorultságodban, amikor majd érnek téged mind e dolgok a késő jövőben, akkor megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz a szavára. 31. Mert irgalmas Isten az Örökkévaló a te Istened, nem enged ellankadnod és nem ront meg téged, nem felejti el őseid szövetségét, melyre megesküdött nekik.
32. Mert kérdezz csak az előbbi időkről, melyek előtted voltak, ama naptól kezdve, mikor teremtett az Isten embert a földre, az ég egyik szélétől az ég másik széléig: vajon történt-e ilyen nagy dolog vagy hallatszott-e hozzá hasonló? 33. Vajon hallotta-e a nép Isten hangját szólni a tűz közepéből, amint te hallottad, és életben maradt? 34. Vagy megkísérlette-e Isten, hogy elmenjen és vegyen magának nemzetet másik nemzet közül kísértésekkel, jelekkel és csodákkal, háborúval, erős kézzel, kinyújtott karral és nagy félelmetességekkel, mind aszerint, amint tette veletek az Örökkévaló, a ti Istenetek Egyiptomban; a te szemeid láttára? 35. Neked megmutattatott, hogy megtudjad, hogy az Örökkévaló az Isten és senki más kívüle. 36. Az égből hallatta veled hangját, hogy oktasson téged és a földön mutatta neked nagy tüzét és szavait hallottad a tűz közepéből.37. Azért, mert szerette a te őseidet, kiválasztotta magzatukat utánuk és kivezetett téged ő maga a nagy erejével Egyiptomból, 38. hogy elűzzön nagyobb nemzeteket és hatalmasabbakat nálad előled, hogy elvigyen téged és adja neked az ő országukat birtokul, mint a mai napon van.39. Tudd meg ma és vedd szívedre, hogy az Örökkévaló az Isten az égben fönt és a földön alant, és senki más! 40. Őrizd meg törvényeit és parancsolatait, melyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és fiaidnak utánad, és hogy hosszú ideig élj ama földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked minden időre.
Mózes kijelöl három menedékvárost a Jordántól keletre
41. Akkor különített el Mózes három várost, a Jordánon innen napkeletre, 42. hogy odameneküljön a gyilkos, aki megöli felebarátját szándék nélkül, és ő nem gyűlölője neki sem tegnapról, sem tegnapelőttről, meneküljön eme városok egyikébe, hogy életben maradjon: 43.Beczert a pusztában, a síkföldön Rúbénitől és Rámótot Gileádban a Gáditól és Gólont Bosonban a Menássetől.
41. Akkor különített el Mózes három várost, a Jordánon innen napkeletre, 42. hogy odameneküljön a gyilkos, aki megöli felebarátját szándék nélkül, és ő nem gyűlölője neki sem tegnapról, sem tegnapelőttről, meneküljön eme városok egyikébe, hogy életben maradjon: 43.Beczert a pusztában, a síkföldön Rúbénitől és Rámótot Gileádban a Gáditól és Gólont Bosonban a Menássetől.
A szövetség alapjai
44. És ez a tan; melyet tett Mózes Izrael fiai elé. 45. Ezek a bizonyságok, a törvények és rendeletek, melyeket elmondott Mózes Izrael fiainak, mikor kivonultak Egyiptomból; 46. a Jordánon innen a völgyben, Bész-Peórral szemben, Szichón, az Emóri királyának országában, aki lakott Chesbónban, akit megvert Mózes és Izrael fiai, mikor kivonultak Egyiptomból. 47. És elfoglalták az országát és Ógnak, Boson királyának országát, az Emóri két királyáét, amely a Jordánon innen napkeletre van 48. Áróértől, mely az Árnón patakjának partján van; egész Szión hegyéig, az Chermón, 49. és az egész síkságot a Jordánon innen, keletre egész a síkság tengeréig, a Piszga lejtői alatt.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 7., szerda
Mózes ötödik könyve 3.
További győzelmek
1. Megfordultunk és fölmentünk Boson felé; és kijött Óg, Boson királya elénk, ő és egész népe háborúra Edreibe. 2. És az Örökkévaló mondta nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt és egész népét, meg országát; tégy vele, amint tettél Szichónnal, az Emóri királyával, aki Chesbónban lakik. 3. És az Örökkévaló, a mi Istenünk kezünkbe adta Ógot is, Boson királyát és egész népét; mi megvertük őt úgy, hogy nem hagytunk belőle maradékot. 4. Meghódítottuk mind a városait az időben, nem volt város, melyet el nem vettünk tőlük; hatvan várost, Árgóv egész vidékét, Óg birodalmát Bosonban. 5. Mindezek erősített városok voltak, magas fallal, kapukkal és tolózárral, kivéve az igen sok nyílt várost. 6. És kiirtottuk azokat, amint tettünk Szichónnal, Chesbón királyával, kiirtva minden várost férfiakat, nőket és gyermekeket. 7. Mind a barmot pedig és a városok zsákmányát magunknak vettük prédául.
1. Megfordultunk és fölmentünk Boson felé; és kijött Óg, Boson királya elénk, ő és egész népe háborúra Edreibe. 2. És az Örökkévaló mondta nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt és egész népét, meg országát; tégy vele, amint tettél Szichónnal, az Emóri királyával, aki Chesbónban lakik. 3. És az Örökkévaló, a mi Istenünk kezünkbe adta Ógot is, Boson királyát és egész népét; mi megvertük őt úgy, hogy nem hagytunk belőle maradékot. 4. Meghódítottuk mind a városait az időben, nem volt város, melyet el nem vettünk tőlük; hatvan várost, Árgóv egész vidékét, Óg birodalmát Bosonban. 5. Mindezek erősített városok voltak, magas fallal, kapukkal és tolózárral, kivéve az igen sok nyílt várost. 6. És kiirtottuk azokat, amint tettünk Szichónnal, Chesbón királyával, kiirtva minden várost férfiakat, nőket és gyermekeket. 7. Mind a barmot pedig és a városok zsákmányát magunknak vettük prédául.
A meghódított ország szétoszlása
8. Elvettük abban az időben az országot az Emóri két királyának kezéből, mely a Jordánon innen van, az Árnón patakjától a Chermón hegyéig; 9. – a czidóniták nevezik a Chermónt Szirjónnak, az Emóri pedig Szenirnek nevezi; 10. a síkság minden városát, az egész Gileádot, egész Bosont, Szálchóig és Edreig, Óg birodalmának városait Bosonban. 11. Mert csak Óg, Boson királya maradt az óriások maradékából; íme ágya vaságy, nemde Rábbász-Bené-Ámmónban van, hosszúsága kilenc könyök és négy könyök a szélessége, a férfi könyöke szerint. 12. És ezt az országot elfoglaltuk abban az időben, Áróértól, mely az Árnón patakja mellett van, meg Gileád hegységének felét és városait adtam a Rúbéninak és Gádinak. 13. Gileád többi részét pedig, meg az egész Bosom, Óg birodalmát adtam Menásse féltörzsének; az Árgóv egész vidékét, amaz egész Bosont nevezik az óriások országának. 14. Joir, Menásse fia elvette Árgóv egész vidékét, a Gesúri és Maáchoszi határáig és elnevezte azokat az ő nevéről; Bosont Chávvósz-Joirnak mind e mai napig.15. Mochirnak pedig adtam Gileádot. 16. A Rúbéninek és a Gádinak pedig adtam Gileádtól egész az Árnón patakjáig, a patak közepét határul, a Jábbók patakjáig, az Ámmón fiainak határán, 17.és a síkságot, a Jordánt határul, Kinneresztől a síkság tengeréig, a Piszga lejtői alatt, keletre.
18. És megparancsoltam nektek abban az időben, mondván: Az Örökkévaló, a ti Istenetek adta nektek ezt az országot, hogy elfoglaljátok azt; fölfegyverkezve vonuljatok testvéreitek, Izrael fiai előtt, mind a hadba valók. 19. Csak nejeitek, gyermekeitek és nyájaitok – tudom, hogy sok nyájatok van – maradjanak városaitokban, melyeket nektek adtam, 20. mindaddig, míg nyugalmat szerez az Örökkévaló testvéreiteknek, úgy mint nektek és elfoglalják ők is az országot, melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl, azután visszatérhettek, kiki az ő birtokához, melyet nektek adtam. 21. Józsuának pedig megparancsoltam abban az időben, mondván: Szemeid látták mindazt, amit tett az Örökkévaló, a ti Istenetek a két királlyal; így fog tenni az Örökkévaló mindama birodalmakkal, ahová te átvonulsz. 22. Ne féljetek tőlük, mert az Örökkévaló, a ti Istenetek az, aki harcol értetek.
23. És könyörögtem az Örökkévalónak abban az időben, mondván: 24. Uram, Istenem te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet; hisz ki oly Isten az égben és a földön, aki cselekednék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? 25. Hadd vonuljak át, kérlek, hogy lássam azt a jó országot, mely a Jordánon túl van, azt a jó hegyet és a Libánónt. 26. De fölgerjedt az Örökkévaló ellenem miattatok és nem hallgatott rám; azt mondta az Örökkévaló nekem: Elég! ne szólj hozzám többé ebben a dologban. 27. Menj föl a Piszga csúcsára, vesd föl szemeidet nyugatra, északra, délre és keletre és nézd meg szemeiddel, mert nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon. 28. Adj parancsot Józsuának, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átvonulni a nép előtt és ő fogja birtokba adni nekik az országot, melyet látsz. 29. így maradtunk a völgyben, Bész-Peórral szemben.
8. Elvettük abban az időben az országot az Emóri két királyának kezéből, mely a Jordánon innen van, az Árnón patakjától a Chermón hegyéig; 9. – a czidóniták nevezik a Chermónt Szirjónnak, az Emóri pedig Szenirnek nevezi; 10. a síkság minden városát, az egész Gileádot, egész Bosont, Szálchóig és Edreig, Óg birodalmának városait Bosonban. 11. Mert csak Óg, Boson királya maradt az óriások maradékából; íme ágya vaságy, nemde Rábbász-Bené-Ámmónban van, hosszúsága kilenc könyök és négy könyök a szélessége, a férfi könyöke szerint. 12. És ezt az országot elfoglaltuk abban az időben, Áróértól, mely az Árnón patakja mellett van, meg Gileád hegységének felét és városait adtam a Rúbéninak és Gádinak. 13. Gileád többi részét pedig, meg az egész Bosom, Óg birodalmát adtam Menásse féltörzsének; az Árgóv egész vidékét, amaz egész Bosont nevezik az óriások országának. 14. Joir, Menásse fia elvette Árgóv egész vidékét, a Gesúri és Maáchoszi határáig és elnevezte azokat az ő nevéről; Bosont Chávvósz-Joirnak mind e mai napig.15. Mochirnak pedig adtam Gileádot. 16. A Rúbéninek és a Gádinak pedig adtam Gileádtól egész az Árnón patakjáig, a patak közepét határul, a Jábbók patakjáig, az Ámmón fiainak határán, 17.és a síkságot, a Jordánt határul, Kinneresztől a síkság tengeréig, a Piszga lejtői alatt, keletre.
18. És megparancsoltam nektek abban az időben, mondván: Az Örökkévaló, a ti Istenetek adta nektek ezt az országot, hogy elfoglaljátok azt; fölfegyverkezve vonuljatok testvéreitek, Izrael fiai előtt, mind a hadba valók. 19. Csak nejeitek, gyermekeitek és nyájaitok – tudom, hogy sok nyájatok van – maradjanak városaitokban, melyeket nektek adtam, 20. mindaddig, míg nyugalmat szerez az Örökkévaló testvéreiteknek, úgy mint nektek és elfoglalják ők is az országot, melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl, azután visszatérhettek, kiki az ő birtokához, melyet nektek adtam. 21. Józsuának pedig megparancsoltam abban az időben, mondván: Szemeid látták mindazt, amit tett az Örökkévaló, a ti Istenetek a két királlyal; így fog tenni az Örökkévaló mindama birodalmakkal, ahová te átvonulsz. 22. Ne féljetek tőlük, mert az Örökkévaló, a ti Istenetek az, aki harcol értetek.
23. És könyörögtem az Örökkévalónak abban az időben, mondván: 24. Uram, Istenem te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet; hisz ki oly Isten az égben és a földön, aki cselekednék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? 25. Hadd vonuljak át, kérlek, hogy lássam azt a jó országot, mely a Jordánon túl van, azt a jó hegyet és a Libánónt. 26. De fölgerjedt az Örökkévaló ellenem miattatok és nem hallgatott rám; azt mondta az Örökkévaló nekem: Elég! ne szólj hozzám többé ebben a dologban. 27. Menj föl a Piszga csúcsára, vesd föl szemeidet nyugatra, északra, délre és keletre és nézd meg szemeiddel, mert nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon. 28. Adj parancsot Józsuának, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átvonulni a nép előtt és ő fogja birtokba adni nekik az országot, melyet látsz. 29. így maradtunk a völgyben, Bész-Peórral szemben.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 6., kedd
Németh Sándor - Ki az a hívő, akinek még az imája is felesleges?
Megtérés nélkül nem lehet megragadni Isten kegyelmét. A világ ma újra Szodomához és Gomorához hasonlít, nagyon sok ember él súlyos szexuális bűnökben, közben pedig Isten kegyelméről beszél. Isten tiszta, szent. Ne fárasszátok Őt szentségtelen, tisztátalan, átkozott dolgokkal. Ne emeljetek hozzá bűnös kezeket, ne vigyetek elé hazug áldozatot. Térjetek meg a paráznaságból, házasságtörésből, pornográfiából, az önkielégítésből és ezekhez hasonló tisztátalan dolgokból és tisztuljatok meg, mert semmiféle szentségtelen dolog nem mehet az Isten jelenlétébe.
David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 17.
Bocsáss meg másoknak
A megbocsátás olyan forrás, amelyből gyógyulás árad szellemünkre és testünkre egyaránt. Amikor Jézus azt mondta, „Megbocsátottak néked a te bűneid" (Lukács 5, 20), a gutaütött ember azonnal felállt és járt. Először meg kell vallani bűneinket, és bocsánatot kell kérnünk, ha meg akarunk gyógyulni Jézus ereje és tekintélye által.
Ha betegek vagyunk, először bocsánatot kell kapnunk bűneinkre, hogy betöltse értelmünket a békesség, amely a bűnbocsánat velejárója. Még a bűnbocsánat bizonyossága után is megpróbál vádolni az ördög azzal, hogy kiássa a múlt hibáit és mulasztásait. Amikor tehát, megváltjuk bűneinket, kérjük Jézust arra, hogy hozza emlékezetünkbe mindazt, amit tettünk - szavainkban, cselekedeteinkben, magatartásunkban, és gondolatunkban, akár kicsi, akár nagy dolog is legyen az. Ez jelentheti Isten megszomorításának bűnét, a szomszéd, a barátok, vagy a család megkárosítását, és bármi mást, amit a Szent Szellem emlékezetünkbe idéz. Meg kell kapnunk bűneink bocsánatát, aztán tartsuk meg szilárdan a meggyőződést, hogy a bűnbocsánat a miénk.
Az ördög ismételten kísérletezik azzal, hogy hamis bűntudattal terhelje meg szívünket. Ha hallgatunk a Sátán suttogására, és áldozatul esünk a hamis bűntudatnak, szívünkbe lopózik a félelem. Ez a félelem gyötrést hoz magával, és testünk megbetegszik. A Szent Szellem megadhatja nekünk a szilárd meggyőződést, hogy megkaptuk a bűnbocsánatot. Akkor azután képesek leszünk megbocsátani önmagunknak is, és szabaddá válni az ördög vádlásaitól. Ha pedig megkaptuk a bizonyosságot nem szabad ingadozni abban a hitben, hogy Isten megbocsátott nékünk. Ő gyönyörködik a megbocsátásban, amikor megtérünk hozzá. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úri ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. ” (Ézsaiás 1,18)
Vajon ingyen kaptuk a bűnbocsánatot? Szó se róla. Isten az igazság Istene, Ő volt az, aki meghatározta, hogy milyen árat kíván a bűnért. Jól példázza ezt a vízözön Noé idejében, és Sodoma és Gomorra elpusztítása. Hogyan tudja megbocsátani az igazságos Isten a bűneinket? Ő azért tudja megbocsátani a bűnt, mert megkívánta egy bűntelen Valakinek a halálát, aki bőven megfizetett a bűnért. Jézus ott függött a kereszten és teljesen megfizette minden bűnünk árát. Jézus drága vére erővel és hatalommal tisztítja el a bűnt, ez a megbocsátás egyetlen garanciája. Ezt a garanciát soha nem lehet kimeríteni. Tehát bűnbocsánatot nyerhetünk, ha megvalljuk bűneinket Jézusnak és hisszük, hogy vérének van elég ereje elmosni azokat.
A bűnbocsánat által megszabadulhatunk a hamis bűntudattól, és a betegségtől, amelyet a hamis bűntudat hoz magával. Az ördög ismételten megpróbálja elvetni a betegség csíráit mindazok szellemében, és testében, akik hamis bűntudattal élnek, és nem tekintik azt az árat, amit Jézus fizetett ki bűneikért. Ezek az emberek, ahhoz a valakihez hasonlítanak, akinek adtak egy drága ajándékot, de nem fogadta el, és nem vitte haza. Ha megvallottuk bűneinket, szabadok lehetünk a hamis bűntudattól, ha emlékezünk az árra, amit Jézus fizetett bűneinkért, és aztán bátran élünk abban a meggyőződésben, hogy bűneinkre bocsánatot kaptunk.
Viszont nekünk is meg kell bocsátani szomszédaink, és mások bűneit. Jézus azt mondta Péternek, hogy naponta akár hetvenszer hétszer is meg kell bocsátania. Jézus jó példát adott erre, amikor megbocsátott a házasságtörő nőnek. Végül megkoronázta a megbocsátás művét azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik megfeszítették Őt, és annak a latornak is, akit vele együtt feszítettek meg.
Meg kell bocsátanunk felebarátainknak Jézus Krisztus nevében bármi áron. Az első dolgunk az, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsolatának, aztán pedig, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki azokkal, akiknek megbocsátottunk. Imameghallgatásaink első feltételéül szabta Isten azt, hogy megbocsássuk mások bűneit (Máté 6,14-15).
Egyáltalán nem könnyű dolog megbocsátani mások bűneit, de mivel Isten megbocsátott nekünk és másoknak, ezért a mi kötelességünk és feladatunk is, hogy megbocsássunk másoknak. Nem számít, hogy milyen nehéz ez, ennek meg kell történnie gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben, különben Isten nem fog megbocsátani nekünk. Ehhez a dologhoz szükségünk van a Szent Szellem segítségére.
Nagyon sok ember élete azért jutott zsákutcába, mert nem tudnak megbocsátani másoknak. Feleségek rágódnak férjük hűtlenségén, a férjek pedig gyötrődnek feleségük ballépése miatt. Másokat gyermekeik engedetlensége nyomaszt, vagy a családi gondok sújtják a porba. Megbocsátásunk által azonban leromboljuk az ördög erősségét, és építjük Isten királyságát. A megbocsátás kemény dolog, mert az ördög minden erőfeszítése arra irányul, hogy megtartsuk emlékezetünkben a kínt, és így ne tudjunk egymásnak megbocsátani. A Szent Szellem a mi nagy segítségünk, és ez a segítség elegendő minden szükségre.
Corrie ten Boom asszony híres holland evangélista volt, akit jól ismertek világszerte. Ten Boom és testvére a második világháború során a nácik koncentrációs táborába kerültek, mert rejtegették a zsidókat. A koncentrációs táborban a brutális kegyetlenségek miatt ten Boom nőtestvére elveszítette az életét. A különböző kegyetlenségek ellenére ten Boom asszony megmenekült a haláltól. Amikor hazatért teológiai képzést kapott, és élete hátralevő részét az evangélium ügyének szentelte.
Időközben meghallotta a Szent Szellem hangját, aki azt mondta neki, hogy menjen Németországba, és prédikáljon a német népnek, akik éppen most tértek magukhoz a vereség és a múlt bűnei miatti sokkból, hiszen olyan sok embert elpusztítottak.
Engedelmeskedett az Úr parancsának, és vonakodva ugyan, de elment hirdetni az evangéliumot a németeknek. Amikor meghallották a megbocsátás evangéliumát nagyon örültek, és sokan átadták életüket Istennek. Emberek nagy számban gyógyultak meg a prédikáció alatt. Egyik este, Corrie ten Boom befejezte az igehirdetést, lejött a színpadról, emberek hosszú sora fogadta őt, hogy kezet rázzon vele. A tömegből odalépett hozzá egy ember, és kinyújtotta a kezét. Hirtelen úgy tűnt neki, hogy a szívverése is megállt. Ez az ember nem volt más, mint az a katona, aki a náci koncentrációs táborban mezítelenre vetkőztetve megkínozta. Ez a férfi nem ismerte fel Boom asszonyt, ezért ugyanúgy nyújtotta felé a kezét, mint más keresztények. De Boom asszony egyáltalán nem tudta megfogni ezt a kezet, mert fájdalmas emlékei újra felelevenedtek. Úgy érezte, mintha tíz év lett volna az a szemvillanásnyi idő, amíg a férfi kinyújtotta a kezét. A színpadon bátran kiáltotta Krisztus
bűnbocsánatát, de ennek a férfinak nem tudott megbocsátani, mert ez a katona kegyetlenül széttiporta fiatalságát, családját. Ezért ten Boom asszony így imádkozott: „Uram én egyáltalán nem tudok megbocsátani ennek a férfinek, segíts meg engem”. Ekkor meghallotta a Szent Szellem hangját.
„Te már tudod, hogy én régen megbocsátottam azoknak, akik megöltek engem. Ezért hát gyorsan rázzál vele kezet.”
Amikor ezt meghallotta, Boom asszony kinyújtotta elnehezült kezét, és kezet rázott a férfivel. Ebben a pillanatban az égből rászállt Krisztus szeretete, és ez Boom asszonyt teljesen körülvette. Sírni kezdett, és teljes szívéből meg tudott bocsátani ennek a katonának. Úgy érezte, hogy teste tíz évet fiatalodott, amikor Krisztus gyógyító szelleme belé áradt és munkálkodott a szívében. A megbocsátás az egyedüli dolog, amely meghozza a folyamatos gyógyulást.
Európában számtalan ember azért lett beteg, mert nem tudtak megbocsátani a német népnek. A németek voltak az ellenségek, az emberek nem tudtak felejteni, még álmukban is gyűlölték őket. Ha gyűlölünk valakit, az egy kérdés, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy először bennünket emészt meg ez a gyűlölet. Ha meg akarjuk tapasztalni Jézus Krisztus gyógyító erejét szellemünkben és testünkben, akkor először meg kell kapnunk a bűnbocsánatot, utána pedig a mások iránti folyamatos megbocsátásban kell élnünk. Ez Isten legfőbb terve. „Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Igéjét." ( 2Kor 5,18-19)
A megbocsátás olyan forrás, amelyből gyógyulás árad szellemünkre és testünkre egyaránt. Amikor Jézus azt mondta, „Megbocsátottak néked a te bűneid" (Lukács 5, 20), a gutaütött ember azonnal felállt és járt. Először meg kell vallani bűneinket, és bocsánatot kell kérnünk, ha meg akarunk gyógyulni Jézus ereje és tekintélye által.
Ha betegek vagyunk, először bocsánatot kell kapnunk bűneinkre, hogy betöltse értelmünket a békesség, amely a bűnbocsánat velejárója. Még a bűnbocsánat bizonyossága után is megpróbál vádolni az ördög azzal, hogy kiássa a múlt hibáit és mulasztásait. Amikor tehát, megváltjuk bűneinket, kérjük Jézust arra, hogy hozza emlékezetünkbe mindazt, amit tettünk - szavainkban, cselekedeteinkben, magatartásunkban, és gondolatunkban, akár kicsi, akár nagy dolog is legyen az. Ez jelentheti Isten megszomorításának bűnét, a szomszéd, a barátok, vagy a család megkárosítását, és bármi mást, amit a Szent Szellem emlékezetünkbe idéz. Meg kell kapnunk bűneink bocsánatát, aztán tartsuk meg szilárdan a meggyőződést, hogy a bűnbocsánat a miénk.
Az ördög ismételten kísérletezik azzal, hogy hamis bűntudattal terhelje meg szívünket. Ha hallgatunk a Sátán suttogására, és áldozatul esünk a hamis bűntudatnak, szívünkbe lopózik a félelem. Ez a félelem gyötrést hoz magával, és testünk megbetegszik. A Szent Szellem megadhatja nekünk a szilárd meggyőződést, hogy megkaptuk a bűnbocsánatot. Akkor azután képesek leszünk megbocsátani önmagunknak is, és szabaddá válni az ördög vádlásaitól. Ha pedig megkaptuk a bizonyosságot nem szabad ingadozni abban a hitben, hogy Isten megbocsátott nékünk. Ő gyönyörködik a megbocsátásban, amikor megtérünk hozzá. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úri ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. ” (Ézsaiás 1,18)
Vajon ingyen kaptuk a bűnbocsánatot? Szó se róla. Isten az igazság Istene, Ő volt az, aki meghatározta, hogy milyen árat kíván a bűnért. Jól példázza ezt a vízözön Noé idejében, és Sodoma és Gomorra elpusztítása. Hogyan tudja megbocsátani az igazságos Isten a bűneinket? Ő azért tudja megbocsátani a bűnt, mert megkívánta egy bűntelen Valakinek a halálát, aki bőven megfizetett a bűnért. Jézus ott függött a kereszten és teljesen megfizette minden bűnünk árát. Jézus drága vére erővel és hatalommal tisztítja el a bűnt, ez a megbocsátás egyetlen garanciája. Ezt a garanciát soha nem lehet kimeríteni. Tehát bűnbocsánatot nyerhetünk, ha megvalljuk bűneinket Jézusnak és hisszük, hogy vérének van elég ereje elmosni azokat.
A bűnbocsánat által megszabadulhatunk a hamis bűntudattól, és a betegségtől, amelyet a hamis bűntudat hoz magával. Az ördög ismételten megpróbálja elvetni a betegség csíráit mindazok szellemében, és testében, akik hamis bűntudattal élnek, és nem tekintik azt az árat, amit Jézus fizetett ki bűneikért. Ezek az emberek, ahhoz a valakihez hasonlítanak, akinek adtak egy drága ajándékot, de nem fogadta el, és nem vitte haza. Ha megvallottuk bűneinket, szabadok lehetünk a hamis bűntudattól, ha emlékezünk az árra, amit Jézus fizetett bűneinkért, és aztán bátran élünk abban a meggyőződésben, hogy bűneinkre bocsánatot kaptunk.
Viszont nekünk is meg kell bocsátani szomszédaink, és mások bűneit. Jézus azt mondta Péternek, hogy naponta akár hetvenszer hétszer is meg kell bocsátania. Jézus jó példát adott erre, amikor megbocsátott a házasságtörő nőnek. Végül megkoronázta a megbocsátás művét azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik megfeszítették Őt, és annak a latornak is, akit vele együtt feszítettek meg.
Meg kell bocsátanunk felebarátainknak Jézus Krisztus nevében bármi áron. Az első dolgunk az, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsolatának, aztán pedig, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki azokkal, akiknek megbocsátottunk. Imameghallgatásaink első feltételéül szabta Isten azt, hogy megbocsássuk mások bűneit (Máté 6,14-15).
Egyáltalán nem könnyű dolog megbocsátani mások bűneit, de mivel Isten megbocsátott nekünk és másoknak, ezért a mi kötelességünk és feladatunk is, hogy megbocsássunk másoknak. Nem számít, hogy milyen nehéz ez, ennek meg kell történnie gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben, különben Isten nem fog megbocsátani nekünk. Ehhez a dologhoz szükségünk van a Szent Szellem segítségére.
Nagyon sok ember élete azért jutott zsákutcába, mert nem tudnak megbocsátani másoknak. Feleségek rágódnak férjük hűtlenségén, a férjek pedig gyötrődnek feleségük ballépése miatt. Másokat gyermekeik engedetlensége nyomaszt, vagy a családi gondok sújtják a porba. Megbocsátásunk által azonban leromboljuk az ördög erősségét, és építjük Isten királyságát. A megbocsátás kemény dolog, mert az ördög minden erőfeszítése arra irányul, hogy megtartsuk emlékezetünkben a kínt, és így ne tudjunk egymásnak megbocsátani. A Szent Szellem a mi nagy segítségünk, és ez a segítség elegendő minden szükségre.
Corrie ten Boom asszony híres holland evangélista volt, akit jól ismertek világszerte. Ten Boom és testvére a második világháború során a nácik koncentrációs táborába kerültek, mert rejtegették a zsidókat. A koncentrációs táborban a brutális kegyetlenségek miatt ten Boom nőtestvére elveszítette az életét. A különböző kegyetlenségek ellenére ten Boom asszony megmenekült a haláltól. Amikor hazatért teológiai képzést kapott, és élete hátralevő részét az evangélium ügyének szentelte.
Időközben meghallotta a Szent Szellem hangját, aki azt mondta neki, hogy menjen Németországba, és prédikáljon a német népnek, akik éppen most tértek magukhoz a vereség és a múlt bűnei miatti sokkból, hiszen olyan sok embert elpusztítottak.
Engedelmeskedett az Úr parancsának, és vonakodva ugyan, de elment hirdetni az evangéliumot a németeknek. Amikor meghallották a megbocsátás evangéliumát nagyon örültek, és sokan átadták életüket Istennek. Emberek nagy számban gyógyultak meg a prédikáció alatt. Egyik este, Corrie ten Boom befejezte az igehirdetést, lejött a színpadról, emberek hosszú sora fogadta őt, hogy kezet rázzon vele. A tömegből odalépett hozzá egy ember, és kinyújtotta a kezét. Hirtelen úgy tűnt neki, hogy a szívverése is megállt. Ez az ember nem volt más, mint az a katona, aki a náci koncentrációs táborban mezítelenre vetkőztetve megkínozta. Ez a férfi nem ismerte fel Boom asszonyt, ezért ugyanúgy nyújtotta felé a kezét, mint más keresztények. De Boom asszony egyáltalán nem tudta megfogni ezt a kezet, mert fájdalmas emlékei újra felelevenedtek. Úgy érezte, mintha tíz év lett volna az a szemvillanásnyi idő, amíg a férfi kinyújtotta a kezét. A színpadon bátran kiáltotta Krisztus
bűnbocsánatát, de ennek a férfinak nem tudott megbocsátani, mert ez a katona kegyetlenül széttiporta fiatalságát, családját. Ezért ten Boom asszony így imádkozott: „Uram én egyáltalán nem tudok megbocsátani ennek a férfinek, segíts meg engem”. Ekkor meghallotta a Szent Szellem hangját.
„Te már tudod, hogy én régen megbocsátottam azoknak, akik megöltek engem. Ezért hát gyorsan rázzál vele kezet.”
Amikor ezt meghallotta, Boom asszony kinyújtotta elnehezült kezét, és kezet rázott a férfivel. Ebben a pillanatban az égből rászállt Krisztus szeretete, és ez Boom asszonyt teljesen körülvette. Sírni kezdett, és teljes szívéből meg tudott bocsátani ennek a katonának. Úgy érezte, hogy teste tíz évet fiatalodott, amikor Krisztus gyógyító szelleme belé áradt és munkálkodott a szívében. A megbocsátás az egyedüli dolog, amely meghozza a folyamatos gyógyulást.
Európában számtalan ember azért lett beteg, mert nem tudtak megbocsátani a német népnek. A németek voltak az ellenségek, az emberek nem tudtak felejteni, még álmukban is gyűlölték őket. Ha gyűlölünk valakit, az egy kérdés, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy először bennünket emészt meg ez a gyűlölet. Ha meg akarjuk tapasztalni Jézus Krisztus gyógyító erejét szellemünkben és testünkben, akkor először meg kell kapnunk a bűnbocsánatot, utána pedig a mások iránti folyamatos megbocsátásban kell élnünk. Ez Isten legfőbb terve. „Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Igéjét." ( 2Kor 5,18-19)
Mózes ötödik könyve 2.
A Széir hegy körül
1. Mi megfordultunk és vonultunk a pusztába, a nádastenger felé, amint szólt hozzám az Örökkévaló és megkerültük a Széir hegyét sok ideig.
2. És szólt az Örökkévaló hozzám, mondván: 3. Eleget kerülitek már ezt a hegyet, forduljatok északra, 4. A népnek pedig, parancsold meg, mondván: Ti átvonultok a ti testvéreitek, Ézsau fiainak határán; akik Széirben laknak, ők félnek tőletek, de ti őrizkedjetek nagyon; 5. ne támadjátok meg őket, mert nem adok nektek az országukból egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam örökségül a Széir hegységet. 6. Eledelt pénzen vegyetek tőlük, hogy ehessetek és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok. 7. Mert az Örökkévaló, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, ismerte jártadat a nagy pusztán át; a negyven éven át az Örökkévaló, a te Istened veled volt, nem hiányzott neked semmi sem.
1. Mi megfordultunk és vonultunk a pusztába, a nádastenger felé, amint szólt hozzám az Örökkévaló és megkerültük a Széir hegyét sok ideig.
2. És szólt az Örökkévaló hozzám, mondván: 3. Eleget kerülitek már ezt a hegyet, forduljatok északra, 4. A népnek pedig, parancsold meg, mondván: Ti átvonultok a ti testvéreitek, Ézsau fiainak határán; akik Széirben laknak, ők félnek tőletek, de ti őrizkedjetek nagyon; 5. ne támadjátok meg őket, mert nem adok nektek az országukból egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam örökségül a Széir hegységet. 6. Eledelt pénzen vegyetek tőlük, hogy ehessetek és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok. 7. Mert az Örökkévaló, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, ismerte jártadat a nagy pusztán át; a negyven éven át az Örökkévaló, a te Istened veled volt, nem hiányzott neked semmi sem.
Móáb határán
8. És mi elvonultunk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, akik Széirben laknak; a síkság útja felől, Élásztól és Eczjón-Gevertől. Megfordultunk és vonultunk Móáb pusztája útján. 9. És mondta az Örökkévaló nekem: Ne szorongasd Móábot és ne támadd meg háborúval, mert nem adok neked az ő országából örökséget, mert Lót fiainak adtam Őrt örökségül. 10. Az émiták laktak előbb benne, egy nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták, 11. Óriásoknak tartatnak ők is, mint az ánokiták, a moábiták pedig émitáknak nevezték őket. 12. Széirben pedig előbb a chóriták laktak és Ézsau fiai elűzték őket, elpusztították őket maguk elől és laktak az ő helyükben; úgy mint Izrael tett az ő öröksége országával, melyet az Örökkévaló adott nekik.
8. És mi elvonultunk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, akik Széirben laknak; a síkság útja felől, Élásztól és Eczjón-Gevertől. Megfordultunk és vonultunk Móáb pusztája útján. 9. És mondta az Örökkévaló nekem: Ne szorongasd Móábot és ne támadd meg háborúval, mert nem adok neked az ő országából örökséget, mert Lót fiainak adtam Őrt örökségül. 10. Az émiták laktak előbb benne, egy nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták, 11. Óriásoknak tartatnak ők is, mint az ánokiták, a moábiták pedig émitáknak nevezték őket. 12. Széirben pedig előbb a chóriták laktak és Ézsau fiai elűzték őket, elpusztították őket maguk elől és laktak az ő helyükben; úgy mint Izrael tett az ő öröksége országával, melyet az Örökkévaló adott nekik.
Átkelés a Zereden
13. Most kerekedjetek föl, vonuljatok át a Zered patakján. És mi átvonultunk a Zered patakján.14. És az idő, mialatt mentünk Kádes-Bárneától, amíg átvonultunk a Zered patakján, harmincnyolc év volt; amíg nem kiveszett az egész nemzedék, a harcosok a tábor közepéből, amint megesküdött az Örökkévaló felőlük. 15. És az Örökkévaló keze is volt rajtuk, hogy elveszítse őket a tábor közepéből, mígnem kivesztek.
13. Most kerekedjetek föl, vonuljatok át a Zered patakján. És mi átvonultunk a Zered patakján.14. És az idő, mialatt mentünk Kádes-Bárneától, amíg átvonultunk a Zered patakján, harmincnyolc év volt; amíg nem kiveszett az egész nemzedék, a harcosok a tábor közepéből, amint megesküdött az Örökkévaló felőlük. 15. És az Örökkévaló keze is volt rajtuk, hogy elveszítse őket a tábor közepéből, mígnem kivesztek.
Ammóniták és emóriták
16. És volt, midőn kiveszett mind a harcos, elhalván a nép közül, 17. szólt hozzám az Örökkévaló, mondván: 18. Te átvonulsz ma Móáb határán, Oron át, 19. és közeledsz Ámmón fiai felé, ne szorongasd őket és ne támadd meg őket, mert nem adok Ámmón fiainak országából neked örökséget, mert Lót fiainak adtam azt örökségül.
16. És volt, midőn kiveszett mind a harcos, elhalván a nép közül, 17. szólt hozzám az Örökkévaló, mondván: 18. Te átvonulsz ma Móáb határán, Oron át, 19. és közeledsz Ámmón fiai felé, ne szorongasd őket és ne támadd meg őket, mert nem adok Ámmón fiainak országából neked örökséget, mert Lót fiainak adtam azt örökségül.
Még egy archeológiai megjegyzés
20. Az óriások országának tartják azt is; óriások laktak benne előbb, és az ámmóniták nevezték őket zámzumitáknak. 21. Nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták; de az Örökkévaló elpusztította őket előlük, és ők elűzték őket és laktak a helyükben. 22. Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laktak, hogy elpusztította a Chórit előlük és ők elűzték azt és laktak a helyükben mind e mai napig. 23. És az ávviták, akik falvakban laktak Ázzóig – a káftóriták, akik kimentek Káftórból, elpusztították őket és laktak az ő helyükben. 24. Kerekedjetek föl, induljatok és vonuljatok át az Árnón patakján; lásd, én kezedbe adtam Szichónt, Chesbón királyát, az Emórit és országát, kezdd meg elfoglalni és támadd meg háborúval. 25. Ezen a napon kezdem én bocsátani a tőled való rettegést és félelmet a népekre az egész ég alatt; amint hallani fogják híredet, megremegnek és reszketnek előtted.
20. Az óriások országának tartják azt is; óriások laktak benne előbb, és az ámmóniták nevezték őket zámzumitáknak. 21. Nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták; de az Örökkévaló elpusztította őket előlük, és ők elűzték őket és laktak a helyükben. 22. Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laktak, hogy elpusztította a Chórit előlük és ők elűzték azt és laktak a helyükben mind e mai napig. 23. És az ávviták, akik falvakban laktak Ázzóig – a káftóriták, akik kimentek Káftórból, elpusztították őket és laktak az ő helyükben. 24. Kerekedjetek föl, induljatok és vonuljatok át az Árnón patakján; lásd, én kezedbe adtam Szichónt, Chesbón királyát, az Emórit és országát, kezdd meg elfoglalni és támadd meg háborúval. 25. Ezen a napon kezdem én bocsátani a tőled való rettegést és félelmet a népekre az egész ég alatt; amint hallani fogják híredet, megremegnek és reszketnek előtted.
Szihón legyőzése
26. És küldtem követeket Kedémósz pusztájából Szichónhoz, Chesbón királyához, békés szavakkal, mondván: 27. Hadd vonuljak át országodon; csak az országúton fogok menni, nem térek le sem jobbra, sem balra. 28. Eledelt pénzért adj el nekem, hogy ehessem, vizet pénzért adj nekem, hogy ihassam, csak hadd vonuljak át gyalog, 29. – amint tettek velem Ézsau fiai, akik Széirben laknak és a móábiták, akik Orban laknak, – amíg nem átvonulok a Jordánon abba az országba, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk ad nekünk. 30. De nem akarta Szichón, Chesbón királya, hogy átvonultasson minket, mert megkeményítette az Örökkévaló, a te Istened a lelkét és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja, mint a mai nap van.
31. És mondta az Örökkévaló nekem: Lásd, elkezdtem eléd adni Szichónt és az ő országát, kezdd meg elfoglalni, hogy elfoglald az ő országát. 32. És kivonult Szichón elénk, ő és egész népe háborúra Johaczba. 33. De az Örökkévaló, a mi Istenünk elénk adta őt, mi megvertük őt és fiait, meg egész népét. 34. És meghódítottuk mind a városait abban az időben és elpusztítottunk minden várost: férfiakat, nőket és gyermekeket, nem hagytunk meg maradékot. 35. Csak a barmot vettük prédául magunknak és a városok zsákmányát, melyeket meghódítottunk. 36.Áróértől, mely az Árnón-patak partján van és a várostól, mely a völgyben van egész Gileádig, nem volt város, mely erősebb lett volna nálunk; mindet elénk adta az Örökkévaló, a mi Istenünk. 37.Csak az Ámmón fiainak országához nem közeledtél, a Jábbók-patak egész partjához, meg a hegység városaihoz és mindahhoz, amit eltiltott az Örökkévaló, a mi Istenünk.
26. És küldtem követeket Kedémósz pusztájából Szichónhoz, Chesbón királyához, békés szavakkal, mondván: 27. Hadd vonuljak át országodon; csak az országúton fogok menni, nem térek le sem jobbra, sem balra. 28. Eledelt pénzért adj el nekem, hogy ehessem, vizet pénzért adj nekem, hogy ihassam, csak hadd vonuljak át gyalog, 29. – amint tettek velem Ézsau fiai, akik Széirben laknak és a móábiták, akik Orban laknak, – amíg nem átvonulok a Jordánon abba az országba, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk ad nekünk. 30. De nem akarta Szichón, Chesbón királya, hogy átvonultasson minket, mert megkeményítette az Örökkévaló, a te Istened a lelkét és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja, mint a mai nap van.
31. És mondta az Örökkévaló nekem: Lásd, elkezdtem eléd adni Szichónt és az ő országát, kezdd meg elfoglalni, hogy elfoglald az ő országát. 32. És kivonult Szichón elénk, ő és egész népe háborúra Johaczba. 33. De az Örökkévaló, a mi Istenünk elénk adta őt, mi megvertük őt és fiait, meg egész népét. 34. És meghódítottuk mind a városait abban az időben és elpusztítottunk minden várost: férfiakat, nőket és gyermekeket, nem hagytunk meg maradékot. 35. Csak a barmot vettük prédául magunknak és a városok zsákmányát, melyeket meghódítottunk. 36.Áróértől, mely az Árnón-patak partján van és a várostól, mely a völgyben van egész Gileádig, nem volt város, mely erősebb lett volna nálunk; mindet elénk adta az Örökkévaló, a mi Istenünk. 37.Csak az Ámmón fiainak országához nem közeledtél, a Jábbók-patak egész partjához, meg a hegység városaihoz és mindahhoz, amit eltiltott az Örökkévaló, a mi Istenünk.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 5., hétfő
Mózes ötödik könyve 1.
Bevezetés
1. Ezek a szavak, amelyekkel szólott Mózes egész Izraelhez a Jordánon innen, a pusztában, a síkságon, a nádastengerrel szemben, Poron meg Tófel és Lovon meg Cháczérósz és Di-Zohov között. 2. Tizenegy napi út a Chórebtól, a Széir hegye felé Kádes-Bárneáig. 3. És volt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején, szólt Mózes Izrael fiaihoz mind aszerint, amint az Örökkévaló parancsolta neki az ő számukra; 4. miután megverte Szichónt, az Emóri királyát; aki Chesbónban lakott és Ógot, Boson királyát, aki lakott Ástorószban, Edreiben, 5.A Jordánon innen; Móáb országában kezdte Mózes magyarázni ezt a tant, mondván:
Mózes első beszédeA vándorlás áttekintése a Szinajtól Kádésig és buzdítás az engedelmességre (5Mózes 1:6–4:40.)
1. Ezek a szavak, amelyekkel szólott Mózes egész Izraelhez a Jordánon innen, a pusztában, a síkságon, a nádastengerrel szemben, Poron meg Tófel és Lovon meg Cháczérósz és Di-Zohov között. 2. Tizenegy napi út a Chórebtól, a Széir hegye felé Kádes-Bárneáig. 3. És volt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején, szólt Mózes Izrael fiaihoz mind aszerint, amint az Örökkévaló parancsolta neki az ő számukra; 4. miután megverte Szichónt, az Emóri királyát; aki Chesbónban lakott és Ógot, Boson királyát, aki lakott Ástorószban, Edreiben, 5.A Jordánon innen; Móáb országában kezdte Mózes magyarázni ezt a tant, mondván:
Mózes első beszédeA vándorlás áttekintése a Szinajtól Kádésig és buzdítás az engedelmességre (5Mózes 1:6–4:40.)
Parancs indulásra Hórébtól
6. Az Örökkévaló, a mi Istenünk szólt hozzánk a Chóreben, mondván: Eleget laktatok már a hegy alatt. 7. Forduljatok meg és vonuljatok és menjetek az Emóri hegyéhez és minden szomszédjaihoz a síkságon, a hegyen, az alföldön, a déli vidéken és a tenger partján, a Kanaáni országába, a Libánónra, a nagy folyamig, a Perosz folyamig. 8. Lásd, elétek adtam az országot, menjetek be és foglaljátok el, az országot, melyről megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja és magzatuknak utánuk.
6. Az Örökkévaló, a mi Istenünk szólt hozzánk a Chóreben, mondván: Eleget laktatok már a hegy alatt. 7. Forduljatok meg és vonuljatok és menjetek az Emóri hegyéhez és minden szomszédjaihoz a síkságon, a hegyen, az alföldön, a déli vidéken és a tenger partján, a Kanaáni országába, a Libánónra, a nagy folyamig, a Perosz folyamig. 8. Lásd, elétek adtam az országot, menjetek be és foglaljátok el, az országot, melyről megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja és magzatuknak utánuk.
Bírák kijelölése
9. És szóltam hozzátok abban az időben, mondván: Nem bírlak egymagam vinni benneteket. 10.Az Örökkévaló, a ti Istenetek megsokasított benneteket, és íme ti ma annyian vagytok, mint az ég csillagai sokaságra nézve. 11. Az Örökkévaló; őseitek Istene tegyen hozzátok ezerszer annyit, mint vagytok és áldjon meg benneteket, amint szólt felőletek. 12. Hogy vigyem egymagam fáradalmatokat, terheteket és pörlekedésteket? 13. Adjatok közületek bölcs férfiakat és értelmeseket és ismereteseket törzseitek szerint, és én teszem azokat fölétek. 14. Ti feleltetek nekem és mondtátok: Jó a dolog, amiről szóltál, hogy megteszed. 15. Vettem tehát törzseitek fejeit, bölcs férfiakat és ismereteseket és tettem őket fejekké fölétek, ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé, meg felügyelőkké törzseitek szerint. 16. És megparancsoltam bíráitoknak abban az időben, mondván: Hallgassátok meg testvéreiteket és ítéljetek igazsággal ember és társa közt, meg az ő idegené közt. 17. Ne ismerjetek tekintélyt az ítéletben, a kicsinyt, mint a nagyot hallgassátok meg, ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené; amely dolog pedig nehéz nektek; azt hozzátok elém, hogy meghallgassam. 18. És megparancsoltam nektek abban az időben mind a dolgokat, melyeket megtegyetek.
9. És szóltam hozzátok abban az időben, mondván: Nem bírlak egymagam vinni benneteket. 10.Az Örökkévaló, a ti Istenetek megsokasított benneteket, és íme ti ma annyian vagytok, mint az ég csillagai sokaságra nézve. 11. Az Örökkévaló; őseitek Istene tegyen hozzátok ezerszer annyit, mint vagytok és áldjon meg benneteket, amint szólt felőletek. 12. Hogy vigyem egymagam fáradalmatokat, terheteket és pörlekedésteket? 13. Adjatok közületek bölcs férfiakat és értelmeseket és ismereteseket törzseitek szerint, és én teszem azokat fölétek. 14. Ti feleltetek nekem és mondtátok: Jó a dolog, amiről szóltál, hogy megteszed. 15. Vettem tehát törzseitek fejeit, bölcs férfiakat és ismereteseket és tettem őket fejekké fölétek, ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé, meg felügyelőkké törzseitek szerint. 16. És megparancsoltam bíráitoknak abban az időben, mondván: Hallgassátok meg testvéreiteket és ítéljetek igazsággal ember és társa közt, meg az ő idegené közt. 17. Ne ismerjetek tekintélyt az ítéletben, a kicsinyt, mint a nagyot hallgassátok meg, ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené; amely dolog pedig nehéz nektek; azt hozzátok elém, hogy meghallgassam. 18. És megparancsoltam nektek abban az időben mind a dolgokat, melyeket megtegyetek.
Hórébtől Kádés-Bárneáig
19. Mi elvonultunk a Chórebtől és végigmentünk eme egész, nagy és félelmetes pusztán, melyet láttatok, az Emóri hegye felé, amint parancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk és elérkeztünk Kádes-Barneáig. 20. És mondtam nektek: Elérkeztetek az Emóri hegyéig, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad. 21. Lásd, elédadta az Örökkévaló, a te Istened az országot, menj föl, foglald el, amint szólt az Örökkévaló, őseid Istene hozzád; ne félj és ne csüggedj!
19. Mi elvonultunk a Chórebtől és végigmentünk eme egész, nagy és félelmetes pusztán, melyet láttatok, az Emóri hegye felé, amint parancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk és elérkeztünk Kádes-Barneáig. 20. És mondtam nektek: Elérkeztetek az Emóri hegyéig, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad. 21. Lásd, elédadta az Örökkévaló, a te Istened az országot, menj föl, foglald el, amint szólt az Örökkévaló, őseid Istene hozzád; ne félj és ne csüggedj!
A kémek kiküldése
22. Akkor odaléptetek hozzám mindnyájan és mondtátok: Hadd küldjünk férfiakat magunk előtt, hogy kikémleljék nekünk az országot és hozzanak nekünk feleletet az út felől, amelyen fölmegyünk és a városok felől, amelyekhez elérkezünk. 23. Jónak tetszett szemeimben a dolog, vettem közületek tizenkét férfiút, egy férfiút törzsenként. 24. Ők megfordultak és fölmentek a hegyre, elérkeztek Eskól völgyéig és kikémlelték azt. 25. Vettek kezükbe az ország gyümölcséből és lehozták nekünk; és hoztak nekünk feleletet és mondták: Jó az ország, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad.
26. De ti nem akartatok fölmenni és ellenszegültetek az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsának.27. Zúgolódtatok sátraitokban és mondtátok: Mert gyűlölt bennünket az Örökkévaló, azért vezetett ki bennünket Egyiptom országából, hogy adjon minket az Emóri kezébe, hogy elpusztítson bennünket. 28. Hová menjünk mi föl? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és hatalmasabb nép az nálunknál, a városok nagyok és az égig megerősítve, meg az ánokiták fiait is láttuk ott. 29. És mondtam nektek: Ne ijedjetek meg és ne féljetek tőlük.30. Az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki jár előttetek, ő harcol majd értetek, mind aszerint, mint cselekedett veletek Egyiptomban szemeitek láttára, 31. meg a pusztában, amelyet láttál, hogy vitt téged az Örökkévaló, a te Istened, amint viszi valaki az ő fiát, az egész úton, amelyen jártatok, míg elérkeztetek erre a helyre. 32. De ebben a dologban nem hittetek az Örökkévalóban, a ti Istenetekben, 33. aki jár előttetek az úton, hogy kikémleljen nektek helyet, ahol táborozzatok, tűzben éjjel, hogy mutassa nektek az utat, amelyen menjetek, és felhőben nappal.
22. Akkor odaléptetek hozzám mindnyájan és mondtátok: Hadd küldjünk férfiakat magunk előtt, hogy kikémleljék nekünk az országot és hozzanak nekünk feleletet az út felől, amelyen fölmegyünk és a városok felől, amelyekhez elérkezünk. 23. Jónak tetszett szemeimben a dolog, vettem közületek tizenkét férfiút, egy férfiút törzsenként. 24. Ők megfordultak és fölmentek a hegyre, elérkeztek Eskól völgyéig és kikémlelték azt. 25. Vettek kezükbe az ország gyümölcséből és lehozták nekünk; és hoztak nekünk feleletet és mondták: Jó az ország, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad.
26. De ti nem akartatok fölmenni és ellenszegültetek az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsának.27. Zúgolódtatok sátraitokban és mondtátok: Mert gyűlölt bennünket az Örökkévaló, azért vezetett ki bennünket Egyiptom országából, hogy adjon minket az Emóri kezébe, hogy elpusztítson bennünket. 28. Hová menjünk mi föl? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és hatalmasabb nép az nálunknál, a városok nagyok és az égig megerősítve, meg az ánokiták fiait is láttuk ott. 29. És mondtam nektek: Ne ijedjetek meg és ne féljetek tőlük.30. Az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki jár előttetek, ő harcol majd értetek, mind aszerint, mint cselekedett veletek Egyiptomban szemeitek láttára, 31. meg a pusztában, amelyet láttál, hogy vitt téged az Örökkévaló, a te Istened, amint viszi valaki az ő fiát, az egész úton, amelyen jártatok, míg elérkeztetek erre a helyre. 32. De ebben a dologban nem hittetek az Örökkévalóban, a ti Istenetekben, 33. aki jár előttetek az úton, hogy kikémleljen nektek helyet, ahol táborozzatok, tűzben éjjel, hogy mutassa nektek az utat, amelyen menjetek, és felhőben nappal.
Isten haragja és ítéletei
34. És az Örökkévaló meghallotta szavaitok hangját, megharagudott és megesküdött, mondván:35. Nem fogja látni egy sem a férfiak közül, ez a gonosz nemzedék, a jó országot, melyről megesküdtem, hogy őseiteknek adom, 36. kivéve Kálebet, Jefune fiát; ő fogja látni, neki adom a földet, ahol járt és fiának, mivelhogy teljesen járt az Örökkévaló után. 37. Rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, mondván: Te sem fogsz oda, bemenni. 38. Józsua, Nún fia, ki előtted áll, ő megy oda be, őt bátorítsd, mert ő fogja birtokba adni Izraelnek 39. Gyermekeitek pedig, akikről mondtátok, martalékká lesznek és fiaitok, akik még nem ismerik ma a jót és a rosszat, ők mennek oda be; nekik adom és ők fogják azt elfoglalni. 40. Ti pedig forduljatok meg és vonuljatok a pusztába a nádastenger felé.
41. De ti feleltetek és mondtátok nekem Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, mi föl akarunk menni, hagy harcoljunk mind aszerint, amint parancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk; felkötöttétek, kiki az ő harci eszközeit és készek voltatok fölmenni a hegyre. 42. De az Örökkévaló mondta nekem: Mondd nekik: Ne menjetek föl és ne harcoljatok, mert én nem vagyok közepettetek, hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt. 43. És szóltam hozzátok, de ti nem hallgattatok rám és ellenszegültetek az Örökkévaló parancsának, dacoltatok és fölmentetek a hegyre. 44. Akkor kijött az Emóri, aki azon a hegyen lakott, elétek és üldöztek benneteket, mint a méhek teszik, és szétvertek benneteket Széirben egész Chormoig. 45. És visszatértetek és sírtatok az Örökkévaló színe előtt, de az Örökkévaló nem hallgatta meg szavatokat és nem figyelt rátok. 46. És maradtatok Kádesben sok ideig, amennyi ideig maradtatok.
34. És az Örökkévaló meghallotta szavaitok hangját, megharagudott és megesküdött, mondván:35. Nem fogja látni egy sem a férfiak közül, ez a gonosz nemzedék, a jó országot, melyről megesküdtem, hogy őseiteknek adom, 36. kivéve Kálebet, Jefune fiát; ő fogja látni, neki adom a földet, ahol járt és fiának, mivelhogy teljesen járt az Örökkévaló után. 37. Rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, mondván: Te sem fogsz oda, bemenni. 38. Józsua, Nún fia, ki előtted áll, ő megy oda be, őt bátorítsd, mert ő fogja birtokba adni Izraelnek 39. Gyermekeitek pedig, akikről mondtátok, martalékká lesznek és fiaitok, akik még nem ismerik ma a jót és a rosszat, ők mennek oda be; nekik adom és ők fogják azt elfoglalni. 40. Ti pedig forduljatok meg és vonuljatok a pusztába a nádastenger felé.
41. De ti feleltetek és mondtátok nekem Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, mi föl akarunk menni, hagy harcoljunk mind aszerint, amint parancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk; felkötöttétek, kiki az ő harci eszközeit és készek voltatok fölmenni a hegyre. 42. De az Örökkévaló mondta nekem: Mondd nekik: Ne menjetek föl és ne harcoljatok, mert én nem vagyok közepettetek, hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt. 43. És szóltam hozzátok, de ti nem hallgattatok rám és ellenszegültetek az Örökkévaló parancsának, dacoltatok és fölmentetek a hegyre. 44. Akkor kijött az Emóri, aki azon a hegyen lakott, elétek és üldöztek benneteket, mint a méhek teszik, és szétvertek benneteket Széirben egész Chormoig. 45. És visszatértetek és sírtatok az Örökkévaló színe előtt, de az Örökkévaló nem hallgatta meg szavatokat és nem figyelt rátok. 46. És maradtatok Kádesben sok ideig, amennyi ideig maradtatok.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 2., péntek
David Wilkerson - A reszketés pohara: régen és ma 3.
4. Nem volt olyan vezetőjük, aki ki tudta volna vezetni őket a válságból.
“Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.” (51:18) Nem volt király, herceg, politikai vezető aki reményt hozott volna a népnek. Senki sem adta meg a szükséges választ amelyre olyan kétségbeesetten vágytak. Ehelyett hamis próféták tömegei hazugságokat hirdettek, jólétet prófétáltak miközben saját vagyonukat növelték. Nem volt egy igaz, reményt adó és békét hirdető hang sem az országban.
Isten népe az Úrhoz kiáltott: “Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Úrnak karja!” (Ézsaiás 51:9)
“Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején” (Ézsaiás 51:9) Ne értsük félre, ez a vádlás hangja volt. Azt jelentette, hogy Isten alszik, nem törődik népével. Valójában ezt mondták: “Uram miért nem csinálsz valamit? Hol van a megígért hatalmad? Csinálj valami hasonlót mint amikor átvezetted népedet a Vörös-tengeren. Cselekedj úgy, mint az ősi időkben.”
Csak gondold át mit is mondott itt Isten népe. Vádolva kiáltották Annak, Aki soha nem merül álomba, akinek karja állandóan ki van nyújtva védelmükre, hogy "Isten, ébredj fel!" Gondolj bele. Ugyanezek az izraeliták prédikálták, hogy Isten a régi csodák hatalmas Istene, mégis kicsiny hitük volt arra, hogy Isten jelen bajukban is akar csodát tenni.
Mondd, miben különbözik a mai egyház tőlük? Mi is hosszú prédikációkat tartunk az Úr múltban véghezvitt hatalmas csodáiról: Istenről aki vizet fakasztott a sziklából, aki kenyeret adott a mennyekből, aki feltámasztotta a holtat. De úgy mint Isten népe Babilonban, hitünk nagyon sovány az Úr akaratát illetőleg, hogy csodákat műveljen a jelen óra szükségében. Énekeljük, hogy milyen hatalmas, prédikáljuk, hogy imáinkra válaszol. Ennek ellenére aggódunk, hogy honnan fog jönni a pénz jövő hónapban; aggódunk gyermekeink miatt; rágódunk azon, hogy hogyan fizetjük ki a hitel törlesztőrészletét. Mi is a tántorgás poharából iszunk, amely telve van hitetlenséggel.
Ez a pohár amit Isten ma a kezünkbe ad, ugyanazokat a félelmeket tartalmazza amelyektől a Babilonban élő népe is félt.
Gondolj a hasonlóságokra a mi félelmeink és a Babilonban élő izraeliták félelmei között. Úgy látom, hogy ugyanaz a négyféle félelem áraszt el minket, mint ami megfertőzte Izraelt.
Mai korban:
“Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.” (51:18) Nem volt király, herceg, politikai vezető aki reményt hozott volna a népnek. Senki sem adta meg a szükséges választ amelyre olyan kétségbeesetten vágytak. Ehelyett hamis próféták tömegei hazugságokat hirdettek, jólétet prófétáltak miközben saját vagyonukat növelték. Nem volt egy igaz, reményt adó és békét hirdető hang sem az országban.
Isten népe az Úrhoz kiáltott: “Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Úrnak karja!” (Ézsaiás 51:9)
“Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején” (Ézsaiás 51:9) Ne értsük félre, ez a vádlás hangja volt. Azt jelentette, hogy Isten alszik, nem törődik népével. Valójában ezt mondták: “Uram miért nem csinálsz valamit? Hol van a megígért hatalmad? Csinálj valami hasonlót mint amikor átvezetted népedet a Vörös-tengeren. Cselekedj úgy, mint az ősi időkben.”
Csak gondold át mit is mondott itt Isten népe. Vádolva kiáltották Annak, Aki soha nem merül álomba, akinek karja állandóan ki van nyújtva védelmükre, hogy "Isten, ébredj fel!" Gondolj bele. Ugyanezek az izraeliták prédikálták, hogy Isten a régi csodák hatalmas Istene, mégis kicsiny hitük volt arra, hogy Isten jelen bajukban is akar csodát tenni.
Mondd, miben különbözik a mai egyház tőlük? Mi is hosszú prédikációkat tartunk az Úr múltban véghezvitt hatalmas csodáiról: Istenről aki vizet fakasztott a sziklából, aki kenyeret adott a mennyekből, aki feltámasztotta a holtat. De úgy mint Isten népe Babilonban, hitünk nagyon sovány az Úr akaratát illetőleg, hogy csodákat műveljen a jelen óra szükségében. Énekeljük, hogy milyen hatalmas, prédikáljuk, hogy imáinkra válaszol. Ennek ellenére aggódunk, hogy honnan fog jönni a pénz jövő hónapban; aggódunk gyermekeink miatt; rágódunk azon, hogy hogyan fizetjük ki a hitel törlesztőrészletét. Mi is a tántorgás poharából iszunk, amely telve van hitetlenséggel.
Ez a pohár amit Isten ma a kezünkbe ad, ugyanazokat a félelmeket tartalmazza amelyektől a Babilonban élő népe is félt.
Gondolj a hasonlóságokra a mi félelmeink és a Babilonban élő izraeliták félelmei között. Úgy látom, hogy ugyanaz a négyféle félelem áraszt el minket, mint ami megfertőzte Izraelt.
Mai korban:
Az egész világ egy megváltót keres, egy vezetőt aki megoldást fog találni az jobban tornyosuló problémákra.
Az Európai Unió terveket készít egy olyan "szuperelnök" beiktatására, aki eddig példátlan nagy hatalommal rendelkezik és egy központi haderőt állít fel. Mindeközben a világ a Megoldás Emberének megjelenésére vár. Egyik politikus a másik után tesz hihetetlen ígéreteket, és azzal dicsekszik, hogy mindent rendbe fog hozni. Minden új arccal új remény ébred az emberekben. De minden felemelkedő vezető végül megoldás nélkül végzi. Minden átfogó megoldás végül füstbe megy. A csalódások sorozata fogja előkészíteni a színt az Antikrisztusnak.
Ézsaiás mondja, hogy még a “az egyház fiai” sem képesek vezetésre. Csak gondold meg, minden elnökválasztási kampányban a politikusok azzal dicsekednek, hogy ők az egyház fiai. Gondolj a mostani kampány elnök jelöltjeire: az egyik jelölt mormon volt, a másik baptista szolgáló, a harmadik Krisztus Egyházából való. Mind Jézusról beszél és a Bibliát viszi magával, és az egyikük pedig "A céltudatos élet“ c. könyvet. De az ige mondja, “Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.” (Ézsaiás 51:18)
Senki nem tudja mi a válasz az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetre, a háborúra és az egészségügyi problémákra. Az egyre növekvő problémák teljesen megoldás nélkül állnak. Az igazság az, hogy csak egyetlen “Megoldás Embere” van a világon: Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus. Ő képes egyedül kezünket megfogva békére, reményre és győzelemre vezetni.
Mi Isten válasza erre a kiáltásra, hogy Ő cselekedjen?
Mit ígért Isten, mit fog tenni rettegésünk poharával? Ézsaiás ezt mondja: “Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól” (Ézsaiás 51:21) Itt van a felhívás számunkra, figyelni és hallani kell attól, aki “Istened, aki népéért perel...” (51:22) Az Úr lényegében ezt mondja: ”Azokhoz akarok szólni, akik szeretik az igazságosságot, akik engem keresnek, de a félelemtől részegek.”
“Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából” (51:22) Isten kinyilatkoztatja: “Gondoskodtam arról, hogy soha többé ne kelljen innotok a tántorgás poharából. Csak az istentelenek fognak inni haragom poharából, de gondoskodtam arról, hogy ti az élet szökőkútjából igyatok.”
Szeretteim, az Úr soha nem akarja hogy pánikban és rettegésben éljetek. Még az Ószövetségben is az Úr népe, akik bíztak benne és ígéreteiben nem inogtak meg a körülöttük lévő káosz alatt. Habakuk próféta életében látjuk ezt, aki a végső napokról kapott látomást. (Habakuk 2:3)
Habakuk egy olyan népet látott az utolsó napokban, akik nem voltak leterhelve kapzsisággal és vágyakkal. Látomása szerint a borzalmas erőszakosság szelleme fog feltámadni azokban a napokban (lásd 1:9) Habakuk mindezekről ezt mondta: “Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az Úr jobbja a poharat, a szégyen borítja dicsőségedet.” (2:16)
Tudjuk, hogy a próféta mindig először saját nemzedékéhez beszél, Habakuk szerint azonban ez a prófécia a mi nemzedékünkhöz is szólt. Ezt mondja: “Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (2:3, kiemelés tőlem) Habakuk látta a tántorgás poharát: “Halottam és reszketett a szívem...fájdalom járja csontjaimat, reszkető lélekkel járok.” (3:16)
Ezt az istenfélő, imádkozó prófétát, akit egy időre úgy megterhelt a sok rettenetes esemény, hogy reszketéssel töltötte el, a Szent Szellem prófétálásra késztette: “Habár a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh, az az akolból és nem lesz marha az istállóban; de én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” (3:17-19)
Isten elvette a rettegés poharát szolgájától, Habakuktól. És ugyanígy fog tenni a hozzá hűségesekkel is.
Az Európai Unió terveket készít egy olyan "szuperelnök" beiktatására, aki eddig példátlan nagy hatalommal rendelkezik és egy központi haderőt állít fel. Mindeközben a világ a Megoldás Emberének megjelenésére vár. Egyik politikus a másik után tesz hihetetlen ígéreteket, és azzal dicsekszik, hogy mindent rendbe fog hozni. Minden új arccal új remény ébred az emberekben. De minden felemelkedő vezető végül megoldás nélkül végzi. Minden átfogó megoldás végül füstbe megy. A csalódások sorozata fogja előkészíteni a színt az Antikrisztusnak.
Ézsaiás mondja, hogy még a “az egyház fiai” sem képesek vezetésre. Csak gondold meg, minden elnökválasztási kampányban a politikusok azzal dicsekednek, hogy ők az egyház fiai. Gondolj a mostani kampány elnök jelöltjeire: az egyik jelölt mormon volt, a másik baptista szolgáló, a harmadik Krisztus Egyházából való. Mind Jézusról beszél és a Bibliát viszi magával, és az egyikük pedig "A céltudatos élet“ c. könyvet. De az ige mondja, “Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.” (Ézsaiás 51:18)
Senki nem tudja mi a válasz az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetre, a háborúra és az egészségügyi problémákra. Az egyre növekvő problémák teljesen megoldás nélkül állnak. Az igazság az, hogy csak egyetlen “Megoldás Embere” van a világon: Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus. Ő képes egyedül kezünket megfogva békére, reményre és győzelemre vezetni.
Mi Isten válasza erre a kiáltásra, hogy Ő cselekedjen?
Mit ígért Isten, mit fog tenni rettegésünk poharával? Ézsaiás ezt mondja: “Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól” (Ézsaiás 51:21) Itt van a felhívás számunkra, figyelni és hallani kell attól, aki “Istened, aki népéért perel...” (51:22) Az Úr lényegében ezt mondja: ”Azokhoz akarok szólni, akik szeretik az igazságosságot, akik engem keresnek, de a félelemtől részegek.”
“Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából” (51:22) Isten kinyilatkoztatja: “Gondoskodtam arról, hogy soha többé ne kelljen innotok a tántorgás poharából. Csak az istentelenek fognak inni haragom poharából, de gondoskodtam arról, hogy ti az élet szökőkútjából igyatok.”
Szeretteim, az Úr soha nem akarja hogy pánikban és rettegésben éljetek. Még az Ószövetségben is az Úr népe, akik bíztak benne és ígéreteiben nem inogtak meg a körülöttük lévő káosz alatt. Habakuk próféta életében látjuk ezt, aki a végső napokról kapott látomást. (Habakuk 2:3)
Habakuk egy olyan népet látott az utolsó napokban, akik nem voltak leterhelve kapzsisággal és vágyakkal. Látomása szerint a borzalmas erőszakosság szelleme fog feltámadni azokban a napokban (lásd 1:9) Habakuk mindezekről ezt mondta: “Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az Úr jobbja a poharat, a szégyen borítja dicsőségedet.” (2:16)
Tudjuk, hogy a próféta mindig először saját nemzedékéhez beszél, Habakuk szerint azonban ez a prófécia a mi nemzedékünkhöz is szólt. Ezt mondja: “Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (2:3, kiemelés tőlem) Habakuk látta a tántorgás poharát: “Halottam és reszketett a szívem...fájdalom járja csontjaimat, reszkető lélekkel járok.” (3:16)
Ezt az istenfélő, imádkozó prófétát, akit egy időre úgy megterhelt a sok rettenetes esemény, hogy reszketéssel töltötte el, a Szent Szellem prófétálásra késztette: “Habár a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh, az az akolból és nem lesz marha az istállóban; de én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” (3:17-19)
Isten elvette a rettegés poharát szolgájától, Habakuktól. És ugyanígy fog tenni a hozzá hűségesekkel is.
Mózes negyedik könyve 36.
A nő-örökösök joga
1. Odaléptek az atyai házak fejei Gileád fiainak családjából, aki Mochirnak, Menásse fiának volt, József fiainak családjaiból és szóltak Mózes előtt, kik Izrael fiai atyai házainak fejei voltak, 2. és mondták: Uramnak megparancsolta az Örökkévaló, hogy adják az országot birtokul sors útján Izrael fiainak, és uram parancsot kapott az Örökkévalótól, hogy adja Celofchod testvérünk birtokát az ő leányainak. 3. Ha most valakinek Izrael fiai törzseinek fiai közül lesznek feleségévé, akkor elvonatik birtokuk atyáink birtokából és hozzájárul ama törzs birtokához, amelyé ők lesznek, ami kisorsolt birtokunkból pedig elvonatik. 4. És mikor a jóbél lesz Izrael fiainál, akkor hozzájárul birtokuk ama törzs birtokához, amelyé ők lesznek, ami atyáink törzsének birtokából pedig elvonatik az ő birtokuk.
5. És megparancsolta Mózes Izrael fiainak az Örökkévaló parancsára, mondván: Helyesen beszél József fiainak törzse. 6. Ez az, amit parancsolt az Örökkévaló Celofchod leányai felől, mondván: Aki szemeikben jónak tetszik, annak legyenek feleségévé; de csak atyjuk törzse családjából valónak legyenek feleségévé. 7. Hogy el ne kerüljön Izrael fiainak birtoka egyik törzsből a másik törzsbe, hanem mindenki atyái törzseinek birtokához ragaszkodjék Izrael fiai közül. 8. És minden leány, aki birtokot örököl Izrael fiainak törzsei közül, valakinek atyjuk törzse családjából legyen feleségévé, hogy Izrael fiai örököljék, kiki az ő atyjának birtokát; 9. és el ne kerüljön a birtok egyik törzsből a másik törzsbe, hanem kiki ragaszkodjék birtokához, Izrael fiainak törzsei.
10. Amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Celofchod leányai. 11. És lettek Máchlo, Tirczo, Choglo, Milko és Nóo, Celofchod leányai, nagybátyjaik fiainak feleségeivé; 12.Menásse, József fiának fiai családjából valóknak lettek feleségeivé, és megmaradt birtokuk atyjuk törzsében. 13. Ezek a parancsolatok és rendeletek, melyeket az Örökkévaló parancsolt Mózes által Izrael fiainak, Móáb síkságain a Jordán mellett, Jerichóval szemben.
1. Odaléptek az atyai házak fejei Gileád fiainak családjából, aki Mochirnak, Menásse fiának volt, József fiainak családjaiból és szóltak Mózes előtt, kik Izrael fiai atyai házainak fejei voltak, 2. és mondták: Uramnak megparancsolta az Örökkévaló, hogy adják az országot birtokul sors útján Izrael fiainak, és uram parancsot kapott az Örökkévalótól, hogy adja Celofchod testvérünk birtokát az ő leányainak. 3. Ha most valakinek Izrael fiai törzseinek fiai közül lesznek feleségévé, akkor elvonatik birtokuk atyáink birtokából és hozzájárul ama törzs birtokához, amelyé ők lesznek, ami kisorsolt birtokunkból pedig elvonatik. 4. És mikor a jóbél lesz Izrael fiainál, akkor hozzájárul birtokuk ama törzs birtokához, amelyé ők lesznek, ami atyáink törzsének birtokából pedig elvonatik az ő birtokuk.
5. És megparancsolta Mózes Izrael fiainak az Örökkévaló parancsára, mondván: Helyesen beszél József fiainak törzse. 6. Ez az, amit parancsolt az Örökkévaló Celofchod leányai felől, mondván: Aki szemeikben jónak tetszik, annak legyenek feleségévé; de csak atyjuk törzse családjából valónak legyenek feleségévé. 7. Hogy el ne kerüljön Izrael fiainak birtoka egyik törzsből a másik törzsbe, hanem mindenki atyái törzseinek birtokához ragaszkodjék Izrael fiai közül. 8. És minden leány, aki birtokot örököl Izrael fiainak törzsei közül, valakinek atyjuk törzse családjából legyen feleségévé, hogy Izrael fiai örököljék, kiki az ő atyjának birtokát; 9. és el ne kerüljön a birtok egyik törzsből a másik törzsbe, hanem kiki ragaszkodjék birtokához, Izrael fiainak törzsei.
10. Amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Celofchod leányai. 11. És lettek Máchlo, Tirczo, Choglo, Milko és Nóo, Celofchod leányai, nagybátyjaik fiainak feleségeivé; 12.Menásse, József fiának fiai családjából valóknak lettek feleségeivé, és megmaradt birtokuk atyjuk törzsében. 13. Ezek a parancsolatok és rendeletek, melyeket az Örökkévaló parancsolt Mózes által Izrael fiainak, Móáb síkságain a Jordán mellett, Jerichóval szemben.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. március 1., csütörtök
Derek Prince - A legnehezebb próba 3.
Az Újszövetség sikeres emberei
És mi a helyzet az Újszövetséggel. Vajon más mintát mutat be? Nézzük meg leghíresebb szereplőit: magát Jézust, és három vezető tanítványát, Pétert, Jánost, és Pált. Hogyan ért véget életük?
Jézus természetesen különleges: tökéletes, bűntelen Isten Fia. Sosem tapasztalt bukást. Mégis úgy végződött élete, hogy meztelenül függött a kereszten, gúnyolódó bűnösök előtt közszemlére téve. Ez volt az utolsó kép Jézusról, amit a világ látott róla. Későbbi feltámadása és az ezt követő dicsősége csupán az Isten által választott tanúknak lett nyilvánvaló. Ami a világot illeti, Isten sosem akart nekik bizonyítani.
Mi történt Péterrel, a tizenkét apostol vezetőjével? A hiteles hagyomány szerint Péter is kereszten végezte életét, saját kérésére fejjel lefelé megfeszítve, mert nem érezte méltónak magát arra, hogy ugyanolyan módon szenvedjen, ahogy Ura.
Nincs hiteles feljegyzés János halálát illetően. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy időskorában száműzték a kopár, sziklás Pathmos szigetre, ahol a Jelenések könyvében leírt látomásokat kapta.
És Pállal mi történt? Saját feljegyzéséből tudjuk, hogyan élt ő és apostoltársai:
„Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.” (1Kor 4:11–13)
Végül, miután hatalommal és csodákkal teljes szolgálata utat nyitott a nemzetek számára az evangélium előtt, Pál láncok közt végezte, egy hideg római börtönben, elfelejtve jó néhány legközelebbi munkatársától is. Onnan már csak nyilvános lefejezése miatt hozták ki.
Ezek a feljegyzések Jézusról, Péterről, Jánosról és Pálról vajon azt jelentik, hogy minden elkötelezett keresztény szükségszerűen mártírként hal meg? Vagy azt, hogy az el nem kötelezett keresztények mindig gazdagok lesznek? Nem! De mindenképpen le kell szögezni egy különösen fontos dolgot: soha nem fogadhatjuk el magunkra nézve a világ sikerről alkotott mércéjét. Sose keressük a világ elfogadását. A népszerűség utáni vágy mindig veszélyes.
Jézus néhány erőteljes figyelmeztetést fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. A farizeusoknak azt mondta: „...mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos.” Lk 16:15) A tanítványainak pedig ezt mondta: „Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.” (Lk 6:26)
Az igazi siker kulcsa
Gondolatban összehasonlítottam ennek az öt ószövetségi királynak az élete végét Jézusnak és tanítványainak életével. Mi a kulcsa – tettem fel a kérdést – a hosszantartó sikernek?
Az Úr két igehelyhez vezetett válaszul. Először Pál első korinthusiaknak írt levele 7:25-ben álló szavaihoz: „...tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.”
Úgy látom, hogy a hitelesség teljes mértékben Isten kegyelmétől függ. Nem hivatkozhatok semmi másra: sem akadémiai végzettségemre, sem szellemi ajándékaimra, sem a sok éves keresztény szolgálatomra. Egyetlen dolog van, ami hitelessé tehet: Isten kegyelme.
Életem központi céljává kell tennem, hogy lelkiismeretesen és folyamatosan Isten kegyelmétől függjek. Meg kell védenem magamat minden dologgal szemben, ami elhomályosítja vagy tompítja a függőségre való érzékenységemet. Gyakorlatilag meg kell őriznem magam a kevélység minden formájától, ami az önmagunktól függés lényege.
Másodszor Jézusnak a János evangéliuma 4:34-ben olvasható szavaihoz vezetett: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.” Jézus étele – élete és ereje forrása – annak céltudatos elhatározása volt, hogy helyesen tegye meg Isten akaratát egészen élete végéig. Ez az igazi siker, amire neked és nekem törekednünk kell.
Szolgátok a Mester szolgálatában,
Derek Prince
És mi a helyzet az Újszövetséggel. Vajon más mintát mutat be? Nézzük meg leghíresebb szereplőit: magát Jézust, és három vezető tanítványát, Pétert, Jánost, és Pált. Hogyan ért véget életük?
Jézus természetesen különleges: tökéletes, bűntelen Isten Fia. Sosem tapasztalt bukást. Mégis úgy végződött élete, hogy meztelenül függött a kereszten, gúnyolódó bűnösök előtt közszemlére téve. Ez volt az utolsó kép Jézusról, amit a világ látott róla. Későbbi feltámadása és az ezt követő dicsősége csupán az Isten által választott tanúknak lett nyilvánvaló. Ami a világot illeti, Isten sosem akart nekik bizonyítani.
Mi történt Péterrel, a tizenkét apostol vezetőjével? A hiteles hagyomány szerint Péter is kereszten végezte életét, saját kérésére fejjel lefelé megfeszítve, mert nem érezte méltónak magát arra, hogy ugyanolyan módon szenvedjen, ahogy Ura.
Nincs hiteles feljegyzés János halálát illetően. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy időskorában száműzték a kopár, sziklás Pathmos szigetre, ahol a Jelenések könyvében leírt látomásokat kapta.
És Pállal mi történt? Saját feljegyzéséből tudjuk, hogyan élt ő és apostoltársai:
„Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.” (1Kor 4:11–13)
Végül, miután hatalommal és csodákkal teljes szolgálata utat nyitott a nemzetek számára az evangélium előtt, Pál láncok közt végezte, egy hideg római börtönben, elfelejtve jó néhány legközelebbi munkatársától is. Onnan már csak nyilvános lefejezése miatt hozták ki.
Ezek a feljegyzések Jézusról, Péterről, Jánosról és Pálról vajon azt jelentik, hogy minden elkötelezett keresztény szükségszerűen mártírként hal meg? Vagy azt, hogy az el nem kötelezett keresztények mindig gazdagok lesznek? Nem! De mindenképpen le kell szögezni egy különösen fontos dolgot: soha nem fogadhatjuk el magunkra nézve a világ sikerről alkotott mércéjét. Sose keressük a világ elfogadását. A népszerűség utáni vágy mindig veszélyes.
Jézus néhány erőteljes figyelmeztetést fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. A farizeusoknak azt mondta: „...mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos.” Lk 16:15) A tanítványainak pedig ezt mondta: „Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.” (Lk 6:26)
Az igazi siker kulcsa
Gondolatban összehasonlítottam ennek az öt ószövetségi királynak az élete végét Jézusnak és tanítványainak életével. Mi a kulcsa – tettem fel a kérdést – a hosszantartó sikernek?
Az Úr két igehelyhez vezetett válaszul. Először Pál első korinthusiaknak írt levele 7:25-ben álló szavaihoz: „...tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.”
Úgy látom, hogy a hitelesség teljes mértékben Isten kegyelmétől függ. Nem hivatkozhatok semmi másra: sem akadémiai végzettségemre, sem szellemi ajándékaimra, sem a sok éves keresztény szolgálatomra. Egyetlen dolog van, ami hitelessé tehet: Isten kegyelme.
Életem központi céljává kell tennem, hogy lelkiismeretesen és folyamatosan Isten kegyelmétől függjek. Meg kell védenem magamat minden dologgal szemben, ami elhomályosítja vagy tompítja a függőségre való érzékenységemet. Gyakorlatilag meg kell őriznem magam a kevélység minden formájától, ami az önmagunktól függés lényege.
Másodszor Jézusnak a János evangéliuma 4:34-ben olvasható szavaihoz vezetett: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.” Jézus étele – élete és ereje forrása – annak céltudatos elhatározása volt, hogy helyesen tegye meg Isten akaratát egészen élete végéig. Ez az igazi siker, amire neked és nekem törekednünk kell.
Szolgátok a Mester szolgálatában,
Derek Prince
Fordította: Marton Katalin
Mózes negyedik könyve 35.
Levita városok
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Móáb síkságain, a Jordán mellett, Jerichóval szemben, mondván: 2. Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak örökségük birtokából városokat lakásul és legelőt a városokhoz köröskörül adjatok a levitáknak. 3. És legyenek a városok nekik lakásul, legelőik pedig legyenek barmuk, szerzeményük és minden állatuk számára.4. A városok legelői pedig, melyeket a levitáknak adjatok, legyenek a város falától kifelé ezer könyök körös-körül. 5. És mérjetek le a városon kívül a keleti oldalon kétezer könyöknyit, meg a déli oldalon kétezer könyöknyit meg a nyugati oldalon kétezer könyöknyit és az északi oldalon kétezer könyöknyit, a város pedig a középen; ez legyen nekik a városok legelője. 6. A városok pedig, melyeket a levitáknak adtok: hat menedékváros, amelyet adtok, hogy oda meneküljön a gyilkos; azokon felül pedig adjatok negyvenkét várost. 7. Mind a városok, melyeket adtok a levitáknak, negyvennyolc város, azokat és legelőiket. 8. A városok pedig, melyeket adtok Izrael fiainak örökségéből, a nagyobból többet adjatok, a kisebből kevesebbet adjatok; mindenki birtoka szerint, melyet kap, adjon városaiból a levitáknak.
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Móáb síkságain, a Jordán mellett, Jerichóval szemben, mondván: 2. Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak örökségük birtokából városokat lakásul és legelőt a városokhoz köröskörül adjatok a levitáknak. 3. És legyenek a városok nekik lakásul, legelőik pedig legyenek barmuk, szerzeményük és minden állatuk számára.4. A városok legelői pedig, melyeket a levitáknak adjatok, legyenek a város falától kifelé ezer könyök körös-körül. 5. És mérjetek le a városon kívül a keleti oldalon kétezer könyöknyit, meg a déli oldalon kétezer könyöknyit meg a nyugati oldalon kétezer könyöknyit és az északi oldalon kétezer könyöknyit, a város pedig a középen; ez legyen nekik a városok legelője. 6. A városok pedig, melyeket a levitáknak adtok: hat menedékváros, amelyet adtok, hogy oda meneküljön a gyilkos; azokon felül pedig adjatok negyvenkét várost. 7. Mind a városok, melyeket adtok a levitáknak, negyvennyolc város, azokat és legelőiket. 8. A városok pedig, melyeket adtok Izrael fiainak örökségéből, a nagyobból többet adjatok, a kisebből kevesebbet adjatok; mindenki birtoka szerint, melyet kap, adjon városaiból a levitáknak.
Menedékvárosok
9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Midőn átvonultok a Jordánon Kánaán országába, 11. akkor rendeljetek magatoknak városokat, menedékvárosok legyenek nektek, hogy oda meneküljön a gyilkos, aki agyonüt valakit tévedésből; 12. hogy legyenek nektek e városok menedékül a vérbosszú rokon elől, hogy meg ne haljon a gyilkos, míg nem áll a község előtt ítélet végett. 13. És a városok, melyeket adnotok kell, hat menedékváros legyen az nektek. 14. Három várost adjatok a Jordánon innen és három várost adjatok Kánaán országában, menedékvárosok legyenek. 15. Izrael fiainak és az idegennek, meg a közöttük lakónak legyen ez a hat város menedékül, hogy oda meneküljön mindaz, aki agyonütött valakit tévedésből.
9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Midőn átvonultok a Jordánon Kánaán országába, 11. akkor rendeljetek magatoknak városokat, menedékvárosok legyenek nektek, hogy oda meneküljön a gyilkos, aki agyonüt valakit tévedésből; 12. hogy legyenek nektek e városok menedékül a vérbosszú rokon elől, hogy meg ne haljon a gyilkos, míg nem áll a község előtt ítélet végett. 13. És a városok, melyeket adnotok kell, hat menedékváros legyen az nektek. 14. Három várost adjatok a Jordánon innen és három várost adjatok Kánaán országában, menedékvárosok legyenek. 15. Izrael fiainak és az idegennek, meg a közöttük lakónak legyen ez a hat város menedékül, hogy oda meneküljön mindaz, aki agyonütött valakit tévedésből.
Megkülönböztetés gyilkosság és emberölés között
16. Ha azonban vaseszközzel ütötte meg, és az meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 17. Ha pedig kővel kezében, amely által meghalhat, ütötte meg és meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 18. Vagy pedig faeszközzel kezében, amely által meghalhat, ütötte meg, és az meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 19. A vérbosszú rokon ölje meg a gyilkost; ahol rátalál, megölheti őt. 20. Vagy ha gyűlöletből taszítja vagy hajított rá leselkedve, és az meghalt; 21. vagy ellenségeskedésből ütötte meg kezével és az meghalt, ölessék meg az, aki agyonütötte, gyilkos az; a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál. 22. Ha pedig történetesen, ellenségeskedés nélkül taszította, vagy hajított rá bármely eszközt leselkedés nélkül, 23. vagy bármi követ, amely által meghalhat, nem látván őt, rávetett és az meghalt, de ő nem ellensége annak és nem kereste vesztét,
16. Ha azonban vaseszközzel ütötte meg, és az meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 17. Ha pedig kővel kezében, amely által meghalhat, ütötte meg és meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 18. Vagy pedig faeszközzel kezében, amely által meghalhat, ütötte meg, és az meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 19. A vérbosszú rokon ölje meg a gyilkost; ahol rátalál, megölheti őt. 20. Vagy ha gyűlöletből taszítja vagy hajított rá leselkedve, és az meghalt; 21. vagy ellenségeskedésből ütötte meg kezével és az meghalt, ölessék meg az, aki agyonütötte, gyilkos az; a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál. 22. Ha pedig történetesen, ellenségeskedés nélkül taszította, vagy hajított rá bármely eszközt leselkedés nélkül, 23. vagy bármi követ, amely által meghalhat, nem látván őt, rávetett és az meghalt, de ő nem ellensége annak és nem kereste vesztét,
A törvényes eljárás akaratlan emberölés esetében
24. akkor tegyen törvényt a község az agyonütő és a vérbosszú között e rendeletek szerint. 25.És mentse meg a község a gyilkost a vérbosszuló rokontól, vigye őt vissza a község menedékvárosába, ahova menekült és maradjon ott, míg meghal a főpap, akit fölkentek a szentség olajával. 26. Ha azonban kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, ahova menekült, 27. és rátalál a vérbosszú rokon menedékvárosának határán kívül és meggyilkolja a vérbosszuló rokon a gyilkost, nincs miatta vérbűne. 28. Mert menedékvárosában maradjon, amíg meghal a főpap; és a főpap halála után visszatérhet a gyilkos örökségének földjére. 29. És legyenek ezek nektek a jog törvényéül nemzedékeiteken át, minden lakóhelyiteken.
24. akkor tegyen törvényt a község az agyonütő és a vérbosszú között e rendeletek szerint. 25.És mentse meg a község a gyilkost a vérbosszuló rokontól, vigye őt vissza a község menedékvárosába, ahova menekült és maradjon ott, míg meghal a főpap, akit fölkentek a szentség olajával. 26. Ha azonban kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, ahova menekült, 27. és rátalál a vérbosszú rokon menedékvárosának határán kívül és meggyilkolja a vérbosszuló rokon a gyilkost, nincs miatta vérbűne. 28. Mert menedékvárosában maradjon, amíg meghal a főpap; és a főpap halála után visszatérhet a gyilkos örökségének földjére. 29. És legyenek ezek nektek a jog törvényéül nemzedékeiteken át, minden lakóhelyiteken.
A gyilkosságról
30. Bárki, aki agyonüt valakit, tanuk vallomására öljék meg a gyilkost, de egy tanú ne valljon senki ellen, hogy az meghaljon. 31. Ne fogadjatok el váltságdíjat a gyilkos lelkéért, aki halálraítélt, hanem ölessék meg. 32. És ne fogadjatok el váltságdíjat azért, aki menekül menedékvárosába, hogy visszatérjen és lakjék az országban, mielőtt a főpap meghal. 33. És meg ne fertőztessétek az országot, amelyben vagytok, mert a vér, az megfertőzheti az országot és az országnak nem szerezhető engesztelés a vérért, mely kiontatott benne, csak annak vére által, aki kiontotta. 34.És meg ne tisztátlanítsd az országot, melyben laktok, amelyben én lakozom, mert én az Örökkévaló lakozom Izrael fiai között.
30. Bárki, aki agyonüt valakit, tanuk vallomására öljék meg a gyilkost, de egy tanú ne valljon senki ellen, hogy az meghaljon. 31. Ne fogadjatok el váltságdíjat a gyilkos lelkéért, aki halálraítélt, hanem ölessék meg. 32. És ne fogadjatok el váltságdíjat azért, aki menekül menedékvárosába, hogy visszatérjen és lakjék az országban, mielőtt a főpap meghal. 33. És meg ne fertőztessétek az országot, amelyben vagytok, mert a vér, az megfertőzheti az országot és az országnak nem szerezhető engesztelés a vérért, mely kiontatott benne, csak annak vére által, aki kiontotta. 34.És meg ne tisztátlanítsd az országot, melyben laktok, amelyben én lakozom, mert én az Örökkévaló lakozom Izrael fiai között.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)