Francis Chan - Őrült szeretet 4. részlet

Ezért vagyunk elhívva arra, hogy Őt imádjuk. Az Ő alkotása, művészete, teremtménye mind annak igazságát visszhangozza, hogy Ő dicsőséges. Nincs hozzá fogható. Ő a királyok Királya, a Kezdet és a Vég, Aki volt, Aki van, és Aki eljövendő. Tudom, hogy már hallottad mindezt korábban, de nem akarom, hogy elszalaszd.
Néha küzdök azzal, hogyan válaszoljak megfelelő módon Isten hatalmas mivoltára egy olyan világban, amely nem vesz róla tudomást, vagy csupán csak eltűri Őt. De jegyezd meg: Isten nem hagyja, hogy csak eltűrjék. Arra tanít minket, hogy imádjuk és féljük Őt.

Most pedig olvasd el újra az utolsó két bekezdést! Látogass el a www.crazylovebook.com honlapra, és nézd meg az „Just Stop and Think” (Állj meg és gondolkodj) című tizenöt perces videót! Ha kell, csukd be a könyvet, és elmélkedj a mindenható Istenen, aki megközelíthetetlen világosságban lakozik, és aki dicsőséges!

A szellemi amnézia járványa ragályos, és egyikünk sem immunis vele szemben. Függetlenül attól, hogy hány lenyűgöző részletet ismerünk meg Isten teremtéséről, függetlenül attól, hány képet látunk a galaxisairól, s függetlenül attól, hogy hány naplementét nézünk végig, mégis elfelejtjük őket. A többségünk tudatában van annak, hogy szeretnünk és félnünk kellene Istent, hogy olvasnunk kellene a Bibliánkat és imádkoznunk, hogy jobban megismerhessük Őt; s hogy az életünkkel kell imádnunk.
Ám nagy kihívás megvalósítani mindezt az életünkben. Összezavarodunk, amikor nehéz Istent szeretni. Hát nem kellene könnyűnek lennie egy ilyen csodálatos Istent szeretni? Amikor azért szeretjük Istent, mert úgy gondoljuk, hogy szeretnünk kellene Őt, ahelyett, hogy őszintén szeretnénk igaz lényünkből, akkor elfeledkeztünk arról, hogy kicsoda is Isten valójában. Az amnéziánk ismét életre kel.

Meglehet, keresztényietlennek hangzik, amikor azt mondom, hogy reggelente néha nem érzem úgy, hogy szeretem Istent, vagy egyszerűen megfeledkezem róla. Mégis így van. Jelen világunkban több ezer dolog vonja el a figyelmünket Istenről, s ezért szándékosan és folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat rá. Nemrég részt vettem a középiskolai osztálytalálkozónkon. Az emberek odajöttek hozzám, és megkérdezték: „Ő tényleg a te feleséged?” Gondolom, meglepődtek azon, hogy egy ilyen gyönyörű nő feleségül ment egy hozzám hasonló fickóhoz. Mivel már sokan rákérdeztek, alaposan megnéztem a kettőnkről készült fényképet. Engem is meglepett. Valóban bámulatos, hogy a feleségem úgy döntött, velem éli le az életét – s nem csupán azért, mert olyan gyönyörű. Újabb emlékeztetőként szolgált ez arra a teljességre, amit a feleségemben kaptam.

Ugyanilyen emlékeztetőkre van szükségünk Isten jóságáról is. Úgy vagyunk programozva, hogy arra összpontosítsunk, amink nincs; napjában többször ostromolnak azzal, hogy mit kell megvennünk ahhoz, hogy boldogabbak, szexisebbek vagy békésebbek legyünk. Ez az elégedetlenség áthatja azt is, ahogyan Istenről gondolkodunk. Elfelejtjük, hogy Őbenne már megvan mindenünk, amire szükségünk van. Mivel nem gyakran gondoljuk végig Isten lényének valóságát, gyorsan elfelejtjük azt is, hogy méltó az imádatra és szeretetre. Félnünk kell Őt.

A. W. Tozer így ír:
„Az a legfontosabb velünk kapcsolatban, ami akkor jut eszünkbe, amikor Istenre gondolunk. (…) Az istentisztelet attól függően tiszta vagy alantas, hogy az istenimádó magasztos gondolatokat táplál magában Isten felől. Ezért az egyházban a legsúlyosabb kérdés mindig maga az Isten, és a leglényegesebb tény bárkiről nem az, hogy az illető az adott időben mit mond vagy tesz, hanem hogy szíve mélyén milyennek fogja föl Istent.” 

Ha az előttünk álló legsúlyosabb kérdés valóban az, hogy milyen maga Isten, akkor hogyan tanuljuk meg megismerni Őt? Láttuk, hogy Ő a galaxisok nagyságának és a hernyók összetettségének is a Teremtője. De milyen Ő? Mik a jellemzői? Mely jellemvonások határozzák meg? Hogyan kellene félnünk Őt? Hogyan szóljunk Hozzá? Ne hagyd itt abba! Emlékeztetőre van szükségünk ezeket illetően. Hiszen ez alapvető és életbevágó.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7261&search=%C5%91r%C3%BClt

David Wilkerson - A szükséges titok a mai veszélyes időkre 3.

A Zsidókhoz írt levélben, az író dicséri azoknak a hívőknek tanúvallomását akiket a hűséges ima erősített meg: “Emlékezzetek a korai napokra, amelyekben...sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki...gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket. A foglyokkal együtt szenvedtetek és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok...” (Zsid. 10, 32-34)

Csak gondoljátok meg: ezek, akikről ez a szöveg ír, elvesztették otthonukat, állásukat, mindent, és mégis Pállal tanúskodtak, “annak ellenére is az Úr” (a nehéz idők ellenére is) jött hozzánk - mellettünk állt. Naponta jött hogy erejével betöltsön, és megadjon mindent amire szükségünk volt, hogy győzedelmeskedhessünk.”

Kedves szentek, kérdezlek titeket: Van a ti életetekben is ez az egy úgynevezett “annak ellenére is az Úr”? Elérkeztél arra a pontra, mikor azt tudod mondani: “Mindennek ellenére tudom, hogy Jézus meg fog tartani a nehéz időkben. És mindent meg fog adni amire szükségem lesz, mert Ő az erőm forrása.”

Pál megtanulta ezt a titkot megtérése idején. Mikor a Damaszkuszi úton megvakult, három napon keresztül böjtölt és imádkozott, azzal az elhatározással, hogy az Úr tényleges jelenlétével találkozzon, azzal az Úrral, aki megjelent neki az úton. Akkor az Úr Ananiást szólította: “Kelj fel, menj el...keresd fel Sault, mert íme, imádkozik,” (9,11) Ezután a biblia azt írja, “És Saul egyre jobban felbátorodott...” (9,22)

Ugyanezt az igazságot látjuk illusztrálva Jézus példabeszédében ahol egy embernek nem volt kenyere, de tudta, hogy barátjának volt elég. Így tehát átment barátjához és addig kopogott a kapun míg végül barátja felkelt és adott neki kenyeret.
Szeretteim, ez a kenyeres barát Jézus. Még közelebb is van hozzátok mint testvéretek, és mindennel el fog látni amire szükségtek van. Ez nem csak eledel, ruha, vagy lakás, de bátorítás, erő és béke is. (lásd Mt. 6 fejezet)

A biblia világosan írja, hogy egy speciális előkészülettel kell mindannyiunknak most foglalkoznunk, hogy kezdjük felépíteni, megerősíteni hitünket és szellemi erőnket. És az egyetlen mód erre az, hogy imában húzódjunk közel Jézushoz. Egyszerűen nem kapjuk meg a szükséges erőt semmi más úton, csakis imádság útján.

Dávid azt tanítja: “Nagy a Te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől” (Zsolt 31, 20-21) Az idő elérkezett, hogy bezárkózzunk Krisztussal és naponta öntsük ki szívünket hozzá.

Amikor a vihar dühöng, mindegyikünknek szükségünk lesz egy saját erőkészletre.
Mikor a vihar közepében találjuk magunkat, képtelenek leszünk mások erejére támaszkodni. Nem fogunk erőt kapni házastársunktól, pásztorunktól, barátainktól még egy igazi istenfélő prófétától sem.
Láthatjuk ezt Jézus példabeszédében a tíz szűzről. Mikor a balga szűzek kérték az okosokat, “adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik” ezeknek válasza az volt, hogy, “menjetek a kereskedőkhöz és vegyetek magatoknak, hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is.”

Halljátok mit mond Jézus ebben a példabeszédben? Figyelmezteti gyermekeit: “Senkinek sincs elég hite arra, hogy másokat is ellásson. Nektek magatoknak kell hogy saját hitetek és bizalmatok legyen bennem.” Kedves szentem, ez olyan egyszerű: Szükséged van saját erőkészletedre. De ezt nem fogod megkapni csupán abból, hogy prédikációkra hallgatsz. És nem kapod ezt a gyülekezet közös énekléséből vagy jó cselekedetek által, csakis egyedül bezárkózva Jézussal, az Ő jelenlétében kaphatod meg ezt.

Most pedig minden hívő keresztényhez beszélek: Az idő elérkezett számotokra, hogy úgy húzódjatok Jézus közelébe mint soha ezelőtt. Szükségetek van a jelenlétére mint soha ezelőtt. A Zsoltáros azokhoz szól akik az Úr előtt fognak megjelenni a Sionon.

“Újult erővel haladnak és megjelennek Istennél a Sionon.” (Zsolt 84,8) Ez nekünk azt jelenti “Az imádkozó hívő nem fog lankadni a nehéz időkben. Egyre erősebb lesz, mert bízik Istenben az emberek szeme láttára.”

Zárom soraimat Ézsaiás erőteljes szavaival:

“Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs. 40,28-31)

Zsoltárok Könyve 31:16-25.

16. Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
17. Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.
18. Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenek meg a gonoszok, enyésszenek el az alvilágba!
19. Némuljanak meg a hazugság ajkai, melyek dacosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.
20. Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a.z ember fiainak előtte.
21. Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogatod őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.
22. Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.
23. Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.
24. Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a gőggel cselekvőnek.
25. Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, a kik várakoztok az Örökkévalóra.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Francis Chan - Őrült szeretet 3. részlet

Hagyd abba az imádkozást!

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy hagyd abba az imádkozást? Mi lenne, ha arra kérnélek, hogy egy időre ne beszélj Istennek, és inkább szemléld Őt hosszan, alaposan, mielőtt még egy szót szólnál? Salamon figyelmeztetett arra, hogy ne szavak sokaságával siessünk Isten jelenlétébe. A bolondok teszik ezt. Ám gyakran mi is ezt tesszük.

A mi kultúránk a közösség helyett a technológiára támaszkodik; olyan társadalomban élünk, amelyben a kimondott és az írott szó olcsó, könnyen hozzáférhető, és túlzott mennyiségű. A kultúránkban minden elfogadott, és az istenfélelemről szinte nem is hallani. Nem vagyunk hajlandók odafigyelni, elhamarkodottan szólunk, és hamar feldühödünk. A bölcs ember szótlanul járul Isten elé, és lenyűgözve áll előtte. Reménytelen erőfeszítésnek tűnhet a láthatatlan Istent szemlélni. Ám a Róma 1:20 elárulja nekünk, hogy a teremtésen keresztül látjuk Isten láthatatlan jellemzőit és isteni természetét. Kezdjük azzal ezt a könyvet, hogy némán szemléljük Istent. Szeretném, ha most megnéznéd interneten az „Awe Factor”(Lenyűgöző Elem) című videót a www.crazylovebook.com oldalon azért, hogy megízleld a lenyűgöző elemet Istenünkben.

Elakadt a szavad? Elámultál? Megszégyenültél? Amikor először láttam ezeket a képeket, imádatra késztettek. Nem akartam senkivel sem beszélni vagy megosztani ezeket. Csendben akartam ülni, és imádni a Teremtőt. Őrület belegondolni abba, hogy ezeknek a galaxisoknak a nagy részét csupán az elmúlt néhány év során fedezték fel, a Hubble teleszkópnak köszönhetően. Több ezer éve ott vannak az univerzumban anélkül, hogy az emberek tudtak volna róluk. Miért teremtett Isten több, mint 350.000.000.000 galaxist (s ez csupán óvatos becslés), amit emberek generációi nem is láttak, mi több, nem is tudtak a létezésükről? Talán azért, hogy egy nap azt mondhassuk: „Isten felfoghatatlanul hatalmas!” Vagy talán Isten azért akarta, hogy lássuk ezeket a képeket, hogy a válaszunk ez legyen: „Kinek hiszem én magamat?”

R. C. Sproul így ír: „Az embereket sosem érinti meg, és nincs rájuk hatással saját jelentéktelenségük meggyőződése addig, amíg össze nem vetik magukat Isten fenségességével.” Tudtad, hogy egy hernyó fejében 228 különböző, jól elkülöníthető izom van? Ez elég sok egy rovarnak. Egy átlagos szilfán körülbelül 6 millió levél található. A saját szíved pedig, miközben a vért eljuttatja a tested minden egyes részébe, elegendő nyomást hoz létre ahhoz, hogy képes lenne 10 méter magasra kilőni a vért. (Ezt még sosem próbáltam ugyan, de nem is javaslom senkinek, hogy kipróbálja.)

Belegondoltál valaha abba, hogy Isten milyen kreatív és sokoldalú? Nem kellett több száz különböző fajta banánt teremtenie, mégis megtette. Nem kellett az Amazonas dzsungelének egyetlen négyzetkilométerébe 3000 különböző fajta fát telepítenie, mégis megtette. Nem kellett olyan sokféle nevetést létrehoznia. Gondolj bele barátaid nevetésének különféle hangjaiba – ziháló, horkantó, csendes, hangos, ellenszenves. S mit szólsz ahhoz, ahogyan a növények ellentmondanak a gravitáció törvényének azzal, ahogyan a földből felszívják a vizet a szárukba és erezetükbe? Tudtad azt, hogy a pókok három különféle selymet termelnek? Amikor hálót építenek, egyetlen óra alatt csaknem húsz méter selymet hoznak létre, s ezzel párhuzamosan egy olyan különleges olajat is termelnek a lábaikon, amely megakadályozza őket abban, hogy a saját hálójukhoz ragadjanak. (A többségünk gyűlöli a pókokat, ám a húsz méter per óra teljesítmény tiszteletet érdemel.) A korallok annyira érzékenyek, hogy csupán a víz egy-két fokos hőmérséklet változása a halálukat jelentheti.

Tudtad, hogy amikor libabőrös vagy, akkor a szőrtüszőkben lévő szőrszálak valójában segítenek melegen tartani, mivel a testhőmérsékletedet bent tartják? S mit szólsz ahhoz a tényhez, hogy a növények a számunkra káros szén-dioxidot lélegzik be, és oxigénné alakítják, amire szükségünk van a túléléshez? Biztos vagyok benne, hogy tudtad mindezt, de rácsodálkoztál valaha? Ezek a méregnyelő, életadó növények a földbe ültetett apró magvakból nőttek ki. Néhányat öntöztek, néhányat nem, de pár nap elteltével előtörtek a földből a meleget adó napfény felé.

Bármi is legyen Isten indoka a világegyetemben, a földünkön és a testünkben fellelhető sokszínűségre, kreativitásra és kifinomultságra, a lényege mindennek az Ő dicsősége. Isten műalkotása önmagáért beszél, visszatükrözi azt, aki, és azt, amilyen.

„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk.”
Zsoltárok 19:2-5.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7261&search=%C5%91r%C3%BClt

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Hálás hozzáállás 2.

Hálás hozzáállás

Már többször utaltam rá, mennyire frusztrált voltam mindaddig, amíg Isten kegyelmét meg nem tapasztaltam. Hogy miért? Mert nem tudtam, hogyan adjam át a dolgok irányítását és a problémáim megoldását az Úrnak. Az áttörés akkor következett be, amikor Isten elkezdett tanítani engem a Szent Szellem szolgálatáról, amit jelenleg is végez.

Mint korábban már említettem, a Biblia huszonöt különböző néven nevezi a Szent Szellemet, ezek közül az egyik a kegyelem és könyörületesség szelleme. Tehát amikor a Szent Szellemről beszélünk, a kegyelem szelleméről beszélünk, ami nem más, mint Isten életünkre áradó ereje, amely segítségével leküzdhetjük bűnös hajlamainkat, és megoldhatjuk minden felmerülő problémánkat.

Már beszéltünk arról, hogy minden jó dolog, ami bekövetkezik az életünkben Istentől származik. Hiszem azt, hogy amíg nem ismerjük fel ezt az igazságot, nem válhatunk olyan hálás szívű emberekké, amilyennek Isten látni szeretne minket.

Mivel emberek vagyunk, még ha keresztények is, mi sem vagyunk mentesek az önzéstől és hálátlanságtól. Imádkozhatunk, és kérhetünk valamit Istentől, és amikor megkapjuk, amit kértünk, megköszönjük és hálásak vagyunk. De ez az érzés nem tart sokáig, nem érzünk hálát, sőt, úgy érezzük, ez jár nekünk. Istennel való kapcsolatunkat az elváró magatartás jellemzi. Eljutunk egy olyan pontig, amikor dühösek leszünk és bosszankodunk, amiért az Úr nem „adja meg” azt, amiről úgy gondoljuk, hogy jár nekünk, mivel a „Király gyermekei vagyunk”. Az Ő gyermekeiként jogaink vannak, van örökségünk, de ehhez elengedhetetlen az alázat. Enélkül érzéketlenek, önhittek leszünk.

Mondok egy jó példát arra, milyen könnyen válhatunk a rossz magatartás prédájává. Azért hiszünk Istenben, hogy egy nagyobb házunk legyen. Aztán megkapjuk, és nagyon hálásak leszünk érte. Majd néhány hónap elteltével azon kapjuk magunkat, hogy állandóan panaszkodunk és zúgolódunk, hogy nem győzzük takarítani ezt a „nagy hodályt”.

Mindannyiunknak milliónyi lehetősége van az állandó panaszkodásra. És pont a panaszkodás az, ami megnyitja az ajtót az ellenség előtt. Egyáltalán nem oldja meg a problémákat, épp ellenkezőleg, kiváló táptalajt jelent a még nagyobb problémák kialakulásához.

Ebben a fejezetben arra szeretnélek bátorítani, hogy nyisd meg a szívedet és engedd meg, hogy az Úr megtanítson arra, hogyan engedd be a Szent Szellemet, a kegyelem és könyörületesség szellemét az életébe, és hagyd, hogy mindennapi életed során segítségedre legyen.

Tanuld meg, hogy a hálás hozzáállás kialakításával hogyan válaszolj arra a segítségre, amit már most is megkapsz, bár nem szolgáltál rá. Ez nem csak egy „köszönöm” kimondása, hanem egy folyamatos hálaadással teli életstílus kialakítása. Ha képes vagy ilyen „hálás hozzáállást” kialakítani, akkor igazi hálát érzel, és köszönetet tudsz mondasz az Úrnak mindazért, amit nap mint nap megcselekszik az életedben.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 31:1-15.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!
3. Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erősségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.
4. Mert szirtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.
5. Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.
6. Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!
7. Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.
8. Hadd ujjongok és örülök szeretetedben, a ki láttad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;
9. és nem szolgáltattál át ellenség kezébe, állítottad tágas helyre lábamat.
10. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosszúságtól szemem, lelkem és testem.
11. Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, csontjaim pedig elsorvadtak.
12. Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.
13. El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.
14. Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.
15. Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Francis Chan - Őrült szeretet 2. részlet

BEVEZETÉS

"A Bibliát olvasni, templomba járni, és elkerülni a „nagy” bűnöket – vajon ez a szenvedélyes, szívből jövő Isten-szeretet?"
– François Fenelon: A kereső szív

Mind tudjuk, hogy valami nem stimmel.

Kezdetben azt hittem, csak velem van ez így. Aztán ott álltam húszezer keresztény főiskolás előtt, és megkérdeztem: „Hányan olvasták az Újszövetséget, és gondolják úgy, hogy mi, a gyülekezet nem értjük a lényegét?” Amikor szinte az összes kéz a magasba lendült, megvigasztalódtam. Legalább nem vagyok őrült.

Ebben a könyvben felteszek néhány nehéz kérdést. Ismerősnek fognak tűnni, hiszen sokan érzünk így, de általában félünk hangot adni ezeknek a kérdéseknek, félünk alaposan megvizsgálni őket. Ne aggódj! Ez a könyv nem egy újabb kísérlet az egyház ostorozására. Túl egyszerű lenne az amerikai egyházat vádolni anélkül, hogy elismernénk, mi magunk is részesei vagyunk a gyülekezetnek, s éppen ezért felelősek is érte. Ám ugyanakkor úgy vélem, hogy még ha nem is adtunk hangot neki, a lelkünk mélyén mindannyian érezzük, hogy az egyház több tekintetben sincs jól. Ideges leszek, amikor belegondolok, hogy lemaradunk arról, akiknek lennünk kellene, és elszomorít, amikor arra gondolok, hogy lemaradunk mindarról, amit Isten azoknak az embereknek szán, akiket eléggé szeretett ahhoz, hogy meghaljon értük.

Nem mindig éreztem így. Úgy nőttem fel, hogy annak ellenére hittem Istenben, hogy fogalmam sem volt arról, milyen is Ő. Kereszténynek neveztem magam, belefolytam a gyülekezeti életbe, s megpróbáltam távol maradni mindazoktól a dolgoktól, amiket a „jó keresztények” elkerülnek – az alkoholtól, a drogoktól, a szextől és a káromkodástól. A kereszténység egyszerű volt: küzdj a vágyaid ellen, hogy tetszhess Istennek. Amikor kudarcot vallottam – és ez gyakran megesett –, mindig bűntudatom volt, és távolinak éreztem Istent. Visszatekintve nem gondolom, hogy a gyülekezetem tanítása helytelen volt, inkább csak nem volt teljes. Az Istenről alkotott képem szűk és apró volt. Mostanra férj vagyok, négy gyermek apja, és egy dél-kaliforniai gyülekezet lelkipásztora. Néhány évvel ezelőttig valójában elégedett voltam azzal, ahogyan Isten bennem és a gyülekezetben munkálkodott. Aztán Isten elkezdte megváltoztatni a szívemet. Ez jórészt akkor történt, amikor az Igéjét olvasgattam. Az Írás tanításán át érzett meggyőződés a harmadik világbeli országokban tett látogatásaim élményeivel együtt mindent megváltoztatott. Az életem komoly paradigma-összetörésen esett át, s ebből kifolyólag a gyülekezetem is. Az eredmény az lett, hogy most minden eddiginél élőbbnek érzem magam, csakúgy, mint a Cornerstone Gyülekezet. Felvillanyozó olyan hívők életében részt venni, akik hajlandóak a megszokott helyett biblikusan gondolkodni, s olyan közösségben lenni, ahol a radikális élet válik mintává.

Ez a könyv azoknak íródott, akik többet akarnak Jézusból. Azoknak, akiket untat az, amit az amerikai kereszténység ajánl. Azoknak, akik nem akarnak ellaposodni, akik inkább meghalnának, mintsem változtassanak a meggyőződéseiken. Remélem, hogy a könyv olvasása meggyőz valamiről: arról, hogy ha teljes mértékben átadod magad Isten céljának, akkor a jelenlegi valamint az ezt követő életben is Ő a legnagyobb örömöt adja neked.
Remélem, hogy megerősíti a vágyad arra, hogy „többet akarj Istenből” annak ellenére, hogy olyan emberek vesznek talán körül, akik úgy érzik, nekik „elegendő Istenük” van. Remélem, magabiztosságra lelsz, ha megkérdőjelezted és kétségbe vontad az amerikai egyház elkötelezettségét. Szeretném megerősíteni a kérdéseidet, mialatt biztosítalak arról, hogy van remény.

Isten a kaliforniai Simi Valley-be helyezett, hogy kényelmes életet élő emberek gyülekezetét kockázatos és kalandos életre vezessem. Hiszem: Isten vágya az, hogy annyira szeressünk másokat, hogy a végletekig elmegyünk segíteni nekik. Hiszem: azt akarja, hogy az adakozásunkról legyünk ismertek – adjuk az időnket, a pénzünket és a képességeinket, és indítsuk el az „adakozó” gyülekezetek mozgalmát. Ezzel könnyíthetünk a világban jelenlévő szenvedésen, és megváltoztathatjuk amerikai menyasszonyának hírnevét. Vannak olyanok, még a saját gyülekezetemben is, akik egyenesen őrültnek neveztek. Ám el sem tudok képzelni ennél kiválóbb látást, amire szánhatnám az életemet. Nem adhatunk több kifogást az emberek szájába, hogy miért ne higgyenek Istenben. Bizonyára hallottad már a kifejezést: „hiszek Istenben, csak a szervezett vallásban nem”. Úgy gondolom, nem mondanának ilyet az emberek, ha az egyház valóban aszerint élne, amire el van hívva. A kifejezés átalakulna: „Nem tagadhatom mindazt, amit az egyház tesz, de nem hiszek az Istenükben.” Legalább így egyenesen Istent utasítanák el, és nem a gyülekezetet használnák bűnbaknak.

Meg fogjuk nézni, hogy a Biblia milyen életre hív el minket. Fontos, hogy szellemi egészségünket ne a minket körülvevő emberek által mérjük, akik különben nagyon is hasonlóak hozzánk. Utunk kezdetén megnézzük, milyen helytelen szemléletünk van Istenről, s ebből adódóan magunkról is. Ám mielőtt megvizsgálnánk, és nevén neveznénk azt, ami hibás, meg kell értenünk valamit. A probléma lényege nem az, hogy langymeleg, tesze-tosza vagy stagnáló keresztények vagyunk. A lényeg az, hogy miért vagyunk ilyenek, s erre az a válasz, hogy pontatlan az Istenről alkotott látásmódunk. Úgy tekintünk rá, mint egy jóságos Lényre, aki azzal is megelégszik, ha az emberek beillesztik valahogyan az életük egy kis részletébe. Megfeledkezünk arról, hogy Isten sosem esett át identitásválságon. Ő tisztában van azzal, hogy Ő nagy, és megérdemli, hogy életünk középpontja legyen. Jézus alázatosan, szolgaként jött el, ám sosem könyörög azért, hogy életünk egy apró részét átadjuk neki. Mindent követel a követőitől. 

Az első három fejezet abszolút meghatározó alapja ennek a könyvnek. Bár vannak olyan részletei, amelyek nem jelentenek majd „új” információt, azért hagyd, hogy ezek a szent igazságok imádatra késztessenek. Imádkozom, hogy mialatt a következő néhány oldalt olvasod, spontán, szívből jövő Isten-dicséret szakítsa félbe az olvasást. Engedd, hogy a szavak a régi igazságokat frissen kommunikálják a szívednek!
Miután az első három fejezetben lefektetjük az alapokat, az utolsó hét fejezet önvizsgálatra szólít. Az életet Isten lényegének fényében vizsgáljuk meg. Felfedezzük, hogy mi a baj a gyülekezeteinkben, és végső soron önmagunkban.

Tarts velem ezen az utazáson! Nem ígérem, hogy fájdalommentes lesz. Mind tudjuk, hogy a változás kényelmetlen. Tőled függ, hogyan válaszolsz az olvasottakra. Ám döntés előtt fogsz állni: vagy változtatsz a mindennapi életeden, vagy ugyanolyan maradsz.

A Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7261&search=chan

Derek Prince - Az angyalok miatt - Angyali beavatkozás az emberi életbe 2.

Bukott angyalok az özönvíz előtt

Az angyalok egy következő bűnét Mózes első könyve 6:1-2 írja le:

„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének maguknak feleségeket mindazok közül, kiket megkedvelnek vala.”

Kik ezek az „Istennek fiai”? Kétszer is hivatkozik rájuk Jób könyve.

A Jób 1:6: „Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttük.”

Továbbá a Jób 38:7-ben, amikor Isten megkérdezi Jóbot: „Hol voltál... amikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?”

Nyilvánvaló, mindkét szakaszban, hogy ezek az „Istennek fiai” angyali lények voltak. Emberi lények biztosan nem voltak jelen, mikor Isten lefektette a föld alapjait.

Van két szakasz az Újszövetségben, amely leírja Isten ítéletét az angyalok felett, akik ezen a módon vétkeztek a nőkkel. A Júdás 6 azt mondja: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket[a mennyet], a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta”.

Egyértelmű, hogy ezek nem a Sátán kezdeti lázadásában részt vevő angyalok, mert a Sátán és angyalai még nincsenek bebörtönözve, hanem szabadok és tevékenyek a „magasságban”. Azoknak az angyaloknak a bűne, akikre Júdás utal, az volt, hogy elhagyták kijelölt lakóhelyüket a mennyben, és lejöttek a Föld felszínére, ahol vadházasságban éltek nőkkel.

Júdás azután folytatja: „Miképpen Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok [is], amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak [előttünk], örök tűznek büntetését szenvedvén.”

Júdás Noé napjainak bukott angyalaihoz hasonlítja Szodoma és Gomora népét, mert mindkét csoport a szexuális erkölcstelenségnek és fajtalanságnak ugyanabban a bűnében volt vétkes.

Péter második levelében, a 2:4-6-ban az apostol szintén összekapcsolja Noé napjainak bukott angyalait Szodoma és Gomora népével:

„Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe [KJV: a pokolba le-] taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre. És [ha] a régi világnak sem kedvezett, de Noét az igazság hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És [ha] Szodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak.”

Bűnük mindkét esetben a természetellenes szex volt. A negyedik versben, ahol az angol fordítás azt mondja, „a pokolba letaszítván”, a görög valójában a tartarosz szót használja, egy olyan szót, ami gyakran előfordul a görög irodalomban. A tartarosz meghatározása: „a fogság helye, ami olyan mélyen van a Hádész alatt, amilyen mélyen a Hádész található a föld alatt”.

Bámulatos, milyen sokáig tűri az Úr a világon létező bűnök néhány formáját, de vannak bizonyos határok, amelyeket Isten féltékenyen őriz. Az egyik ilyen határ az, ami tiltja a szexuális fajtalankodást, akár angyalok és emberi lények, akár azonos nemű emberi lények között. Amikor ezt a határt átlépték, ezt Isten szigorú ítéletei gyorsan követték. Egyik esetben az ítélet özönvíz formájában jött, a másik esetben egy pillanat alatt eltörölte két teljes város lakosságát.

Fordította: Marton Katalin

A gyógyító mozgalom rövid története 6.

WILLIAM E. BOARDMAN az egyike volt azoknak a szentség mozgalmi vezetőknek, akiket Cullisnak sikerült meggyőznie a gyó­gyulással kapcsolatban. Boardman a szentség mozgalom keswicki szárnyának vezetőjeként igen tekintélyes ember volt, így az ő csatlakozása azonnal számtalan szentség-gyülekezet csatlakozását is jelentette. Ettől kezdődően ezek a gyülekezetek alkották a gyógyí­tó mozgalom fő bázisát, és amint azt látni fogjuk, a pünkösdi gyülekezetek is ezekből fejlődtek ki. A vándorló gyógyító szolgálatok ugyanis nem tudták az Egyház mindennapos természetes gyakorlatává tenni a gyógyítást, mivel elsősorban nem keresztény közösségekre épültek, hanem alkalmi résztvevők számára szerveződtek. Ezért a gyógyító szolgálatokban rejlő szellemi erő nem tudott az Egyház építésében kellőképpen hatékony lenni. Ezt követően azonban a gyógyítók nagy része egyben valamelyik szentség-gyü­lekezet vezetője is volt, és ez a gya­korlat másokban is azt az igényt keltette fel, hogy szolgálata valamely konkrét gyülekezethez (is) kötődjék.

A megváltásnak a fokozatos megszentelődésben és fokozatos gyógyulásban való realizálódása elképzelhetetlen lenne helyi gyüle­kezetek nélkül. A gyógyító mozga­lom ebben a szakaszában a tudatos egyházépítés szolgálatába állt. Ennek a csúcspontját John Alexan­der Dowie szolgálata jelentette, aki gyógyító apostolként új gyülekezeteket alapított, sőt energikussága következtében elhívását túl­teljesítve, még egy várost is létrehozott. Ezt kiegészítették azok a különösen nagy gyógyító ajándékkal rendelkező szolgálatok, ame­lyek továbbra is felekezetköziek és gyülekezetek fölött állók maradtak, és elsősorban az ébredést szolgálták, valamint a szellemben való egységet munkálták.

Ezt az egységet szolgálta az 1885-ben William Boardman által Londonban összehívott „Isteni Gyógyítás és Igaz Szentség Nem­zetközi Konferencia" is, amely a gyógyító mozgalom első világméretű központi rendezvénye volt, és a szentség mozgalommal való teljes egységet szervezetileg is de­monstrálta. A mozgalom kiterjedését mutat­ja, hogy a konferencián Ameriká­ból, Európából és a missziós területekről hétezer gyógyító- és szent­ség mozgalmi vezető volt jelen. Boardman ekkorra már Londonba költözött, és a Magasabb Szintű Élet (Higher Life) elnevezésű moz­galma segítségével, egész Európára kiterjedő módon szervezte a szentség mozgalom tanításának el­terjesztését. (Figyelemreméltó, hogy Európa - ahonnan a gyógyító mozgalom elindult - a Szent Szellem munkájával szembeni ellenállása miatt olyan szintre esett vissza, hogy az amerikai szolgálatok missziós területévé vált. A pünkösdi ébredés hajnalán azonban Anglia két nagy gyógyító evangélistát adott az egyháztörténelemnek a walesi Robert Evanst és Smith Wigglesworthot, akit a hit apostolának neveztek.)

William Boardman Londonban nagyon sikeres gyógyító szolgálattal bizonyította a tanítás hitelességét Híressé vált hitotthonát hébe­rül Bethshannak, azaz a Nyuga­lom házának nevezte. A nyuga­lomnak a fokozatos gyógyulásba vetett bizalom is forrása lehetett, mivel a betegek az azonnali gyó­gyulás elmaradása esetén nem ke­rültek stresszhelyzetbe, és nem es­tek pánikba. A keswicki irányzat felfogásának és gyakorlatának megfelelően az orvosi kezelést itt nem nélkülözték. Emellett idő­sebb nőtestvérek tanították a bete­geket a gyógyulás elfogadására.

A Bethshan híres vendégeinek egyike volt Andrew Murray tiszteletes, a Holland Református Egy­ház feje és a Dél-Afrikai Reformá­tus Egyház elnöke, aki egy súlyos torokprobléma miatt orvosa tanácsára először a prédikálás befejezé­sére, majd több mint két évre tel­jes hallgatásra kényszerült. 1882-ben Londonban Stockmayer győzte meg arról, hogy a Jakab 5,13-14 versek alapján, a hit imája által meg lehet gyógyulni. Ezután még elolvasta Boardman Az Úr a te gyógyítód című könyvét, majd be­költözött a Bethshanba, ahol há­rom hét leforgása alatt teljesen meggyógyult. Murray ezt követő­en a Keswick féle gyógyító mozga­lom egyik jelentős vezetője lett.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Zsoltárok Könyve 30.

1. Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól.
2. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
3. Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
4. Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül.
5. Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
6. Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – ujjongás.
7. Én pedig mondtam ,jólétemben: nem tántorodom meg soha.
8. Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
9. Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
10. Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
11. Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
12. Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
13. Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Végre megjelent!!! Francis Chan - Őrült szeretet 1. részlet

Chris Tomlin - Előszó

Nagy izgalom és megtiszteltetés számomra az a lehetőség, hogy bemutathatom Francis Chan barátomat. Francis egyike azoknak a ritka embereknek, akik miatt – miután találkozol velük az életben – jobb ember akarsz lenni. Jobb barát, jobb szomszéd, jobb sportoló (na, jó, talán nem sportoló… a legtöbb versenyhelyzetben úgyis legyőzöm Francist). Ám a legfontosabb dolog az, hogy Francis miatt többet akarsz Jézusból. Ha fél óránál több időt töltesz Francisszel, hamar ráébredsz, hogy hatalmas látással és elhatározással bír Jézus küldetése iránt. Vannak, akik úgy gondolhatják, hogy Francis idealista, amiért úgy véli, hogy egyetlen élet is hatással lehet a világra. Én azonban inkább azt mondanám, hogy Francis valójában abszolút realista. Úgy értem, olyasvalaki, aki hiszi, hogy Isten valóban az, akinek mondja magát, s hogy ennek az életnek az igazi valósága az, hogy teljes szívünkből Őt kövessük.

Megeshet, hogy ebben az évben (és valójában az ezt követő években is) Isten Igéjén kívül a kezedben tartott Őrült Szeretet lesz számodra a legnagyobb kihívást jelentő könyv. A sokunk által megszokott, úgynevezett „keresztény” élet normáira és helyzeteire nagy megdöbbenés vár! Hát nem érdekes, hogy az Apostolok Cselekedetei 11. fejezetében a 26. vers vége így szól: „a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek”? Érdekesnek találom azt az egyszerű gondolatot, hogy nem a keresztények nevezték el magukat. Ehelyett azok nevezték (vagy hívták) őket „keresztyéneknek”, akik látták az életüket. Azon tűnődöm, vajon így lenne-e ez ma is? Ha valaki ránéz az életedre, vagy az enyémre, vajon kereszténynek nevezne? Ez minden bizonnyal alázatra indító kérdés.

A könyvnek tökéletes az Őrült Szeretet cím. Amikor Jézustól megkérdezték, hogy mi a „legnagyobb parancsolat”, Ő a „Szeretettel” válaszolt.
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22:37-40)
Francis zseniálisan írja le, hogy az az élet, amelyre Jézus hív minket, abszolút őrültség a világ szemében. Természetesen rendben van, és politikailag helyes is Istenben hinni, ám valóban szeretni Őt már egészen más tészta! Valóban kedves és bőkezű dolog karácsonykor, vagy valamilyen katasztrófa után a rászorulók részére adakozni, ám a biztonságos és zavartalan világ szemében őrültségnek tűnhet, ha egy másik ember jóléte érdekében feláldozod a saját kényelmedet.

Az előtted álló oldalak engem kihívás elé állítottak a lelkem legmélyéig. Izgatottan várom, hogy belemerülj ebbe a nagyon is szükséges olvasmányba! Bátorítalak, hogy szembesülj az Őrült Szeretet meggyőződéseivel! Tudom, hogy a szíved és lelked ismét felkavarodik majd Első Szereteted iránt.
– Chris Tomlin, dalszerző, a Passion konferenciák dicsőítésvezetője

A Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7261&search=%C5%91r%C3%BClt

David Wilkerson - A szükséges titok a mai veszélyes időkre 2.

Mennyi időt töltesz Jézussal egyedül? Értékes időt? Közelebb kerülsz hozzá naponta? Imádkozol szüntelenül, vagyis hívod Őt hangtalanul, beszélsz hozzá nappal és este? Ő azt ígéri, hogy hallja sírásodat, még akkor is ha gyengeségedben suttogsz.

Talán azt mondod: “Hiszem, hogy készen állok akármilyen viharra. Hívő tanúja vagyok az Úrnak, nem szégyenlem az evangéliumot. És tiszta morális életet élek. Adakozom, olvasom a bibliát és járok a gyülekezetbe rendszeresen.”

Lehet, hogy valaki hívő, de mégis távol van az Úrtól. Az igazság az, hogy ha nem töltesz időt Ővele - ha nem veszel erőt tőle - szíved el fog lankadni. Szavaidnak csak kevés ereje lesz vagy teljesen erőtlen lesz; tanúvallomásod élettelen lesz. Miért? mert elsodródtál erőd forrásától

Ne kövesd el azt a hibát, hogy Krisztussal való életedet a szolgálatodon és jó tetteiden keresztül méred, életedben lévő jelenléte helyett. Egyszerűen imáink által közeledve az Úrhoz leszünk legkedvesebbek az Ő számára, illetve járunk tökéletesebben az akaratában.

Tudjuk ezt Pál apostol életéből. Pál sok zavaros idővel nézett szembe. Ez az istenfélő ember tudta, hogy mit jelentett mindent elveszíteni; éhesnek és szomjasnak lenni, elvonultságban szenvedni, szegénységben, elhagyatottságban lenni, sötét nedves börtönben megbilincselve feküdni, egyedül, még legközelebbi barátai nélkül is.

Pál nem gyengült el. Igazában minden megpróbáltatáson keresztül erősebb lett szellemileg. Hogyan? Mert Pál tudta, hogy mi az erő titka és hogyan kell azt megtartani.

Tanúskodott: “Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott: ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellettem állt és megerősített...meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól és bevisz az Ő mennyei országába. Ővé a dicsőség örökkön örökké.” (2 Tim. 4,16-18)

Amikor Pál azt a kifejezést használja, hogy “de az Úr...” ezzel azt mondja: “annak ellenére, hogy...” Azt mondja: “Az Úr mellettem állt és megerősített a bajok ellenére is.”

Pál tudta, hogy ha az Úr közelében marad, Krisztus ezt értékelni fogja és Ő is Pál mellett fog maradni. Pál ezt kijelentette: “Akárhová is fordultam, baj várt. De mikor mások elhagytak - mikor egyedül maradtam és csak nehézségek álltak előttem - az Úr odajött hozzám és betöltött erejével. Biztosított arról, hogy minden ördögi tevékenység elől el fog rejteni és meg fog tartani mindvégig, amíg a mennyekbe nem megyek.”

Izgalommal töltötte el Pált a tény, mikor látta hogy szellemi gyermekei megértették és használták életükre ezt az “annak ellenére az Úr” ideát. Éveken keresztül felismerte az Úr erejét bennük a legnehezebb körülmények között is.

Szeretteim, sehol máshol nem lesz ez az erő biztosítva számotokra csakis az Úr jelenlétében. Tudjuk, hogy Pál állandó kapcsolatban volt Krisztussal imáin keresztül, és ezért az ördögi hírek és megpróbáltatások nem zavarták őt. Mindig, mikor egy újabb bajjal állt szemben, Jézushoz menekült imával és terhét átadta neki.

David Yonggi Cho - Dániel könyve 28.

Az égnek négy szele (7,1-2)

"Belsazárnak, a babiloni királynak elsõ esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az õ ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.
2 Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;"

Dániel könyvének hetedik fejezete azzal a kijelentés­sel foglalkozik, melyet Belsazárnak, Babilon királyának el­ső évében kapott; tizennégy évvel Babilon eleste előtt.
Először Dániel az égnek négy szelét látta, melyek felkor­bácsolták a nagy tengert. Az ég szelei Isten gondviselését, és az emberi történelem fölötti szuverén hatalmát jel­képezik. E szelek a mennyből fújnak, ez azt jelenti, hogy az emberi történelem sohasem lépheti át az isteni akarat korlátait. Más szavakkal, bármiféle lázadást szít is az ördög, annak sosem lesz nagyobb hatása az emberi történelemre, mint amit Isten megengedett.

A „nagy tenger” a Bibliában mindig a Földközi-tengert jelenti. Tehát az a mondat, hogy „az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren" olyan történelmi ese­mények előrejelzése, melyek Isten akaratából a Földközi­-tengert körülvevő országokban fognak lejátszódni.

A sasszárnyú oroszlán (7,3-4)

"3 És négy nagy állat jöve fel a tengerbõl, egyik különbözõ a másiktól.
4 Az elsõ olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrõl, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki."

Az első állat, mely a tengerből feljött, egy oroszlán volt, sasszárnyakkal. Ez Babilont jelképezi. Megfelel az arany fejnek, melyet Nabukodonozor látott álmában.
De miért ábrázolja Babilont sasszárnyú oroszlán? Pontosan ilyen formájú szobrok álltak a Babiloni Palota kapui előtt. A sas az ég madarainak királya, az oroszlán pedig a földi állatoké. Ez a lény tehát a Babiloni Monar­chia abszolút hatalmának és az államgépezet tökéletes szervezettségének ábrázolója. Azt is kijelenti, hogy Babilon az egész akkor ismert világot a sasszárnyak fürgeségével igázza le, ily módon óriási hatalommá növekedve.

Ahogy Dániel nézte ezt az oroszlánt, szárnyai egyszer csak kitépettek, felemeltetett a földről és két lábra állt, mint egy ember. Ez arra a titokzatos incidensre utal, mely Nabukodonozorral történt, mikor felfuvalkodottságát Isten hét évig tartó őrültséggel ítélte meg.

A kitépett sasszárnyak Nabukodonozor hatalomtól való megfosztását jelképezik. Mikor végül helyreállt, többé nem állatra, hanem emberre hasonlított.

Ebben a látomásban Isten a világ minden birodalmát és királyát egy-egy állat képében mutatja meg. De mikor Nabukodonozor szíve mélyéből megtért bolondságából, elismerve az isteni szuverén hatalmat, Isten talpra állította, mint egy emberi lényt Nabukodonozor, aki megtért Istenhez az ő szemében egy egyszerű emberré lett. Az első állat tehát, melyet Dániel látott, saját korára, Babilon idejére vonatkozott.

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 6.

4. A bibliai teremtéshit

A bibliai teremtéshit - homlokegyenest ellenkezőleg az evolúcióba vetett hittel - egy, az Isten által történt kezdeti, külön teremtést tekint kiindulási alapnak, amely során a természet összes törvénye, folyamata és lényeges tulajdonsága létrejött, miként a Teremtés Könyvében (Genezis, 1. Mózes 1) meg van írva.

Az evolúcióelmélet hívei Darwin eredeti módszerét az elmúlt százharminc évben több irányban kísérelték meg továbbfejleszteni. A részleteket illetően sok a nézeteltérés, abban azonban egyetértenek, hogy az evolúció „valahogyan" végbement. Bizonyos párhuzamot jelent ezzel a bibliai hitre támaszkodó teremtéselmélet képviselőinek álláspontja, akik valamennyien egyetértenek abban, hogy Isten a Teremtő, de Isten pontos módszerét illetően számottevő véleménykülönbség van a teremtéshívők között. (Hallgatólagosan feltételeztük, hogy mind az evolúcióelmélet, mind a teremtéselmélet képviseletét, védelmét kiválóan képzett természettudósok és más szakemberek látják el.)

Scott M. Huse-nak The Collapse of Evolution c. könyve beszámol arról, hogy a teremtésben hívő szakemberek túlnyomó többsége három elmélet valamelyikét támogatja. Ezek a következők:

(a) A „nap-korszak" elmélet (The Day-Age Theory);

(b) A „rés-elmélet" (The Gap The­ory);

(c) A „szószerinti teremtéstörténet" elmélete (The Literal-Historical The­ory).

A „nap-korszak" elmélet azt javasolja elfogadni, hogy a teremtés hat napja időperiódusokat, korszakokat képvisel, nem betű szerint vett 24 órás napo­kat.

A ,,rés-elmélet", amely a „pusztítás-­helyreállítás" (Ruin-Reconstruction Theory) néven is ismert, lényegében véve kétszeri teremtést tételez fel. Az eredeti tökéletes teremtés szerintük egy azonnal ható, szörnyű természeti katasztrófa következtében elpusztult (főként Lucifer bukásával hozzák összefüggésbe), s ezt kővetően a második teremtésig az ős-öreg Földnek sok geológiai korszaka volt. Azt tartják, hogy formailag ez az 1. Mózes 1,1. és 1. Mózes 1,2. versek közötti „résben" történt. 

A „szószerinti teremtéstörténet" elmélete a teremtés 6 napját valóban 24 órás napoknak te­kinti, amelyek közvetlen sorrendben követték egymást. A Földet nagyon fiatalnak (általában 6-12 ezer évesnek) hiszik; a geológiai korszakokat és az organikus evolúciót teljes egészében elutasítják. Indítványozói nagy hang­súlyt helyeznek a Genezis-beli Vízözönre, amikor értelmezik a Föld történetét és a geológiai jellemzőket. 

Ebben a cikkben nincs lehetőség részletes összehasonlítást tenni a há­rom elmélet között, de néhány, a tájé­kozódást elősegítő észrevételt minden­képpen szükségesnek látok. A legegyszerűbb a helyzet a „rés-elmélettel", mivel ennek támogatói főként az exegézis és a teológia érveire támaszkodnak. A másik két elmélet az Istenben hívő szakemberek, tudósok körében övez komoly támogatást. A „nap-korszak" elméletet főként az International Bible Students Association, a „szószerin­ti teremtéstörténet" elméletét pedig az USA-ban 1963-ban megalakult Nem­zetközi Teremtéskutató Társaság (In­ternational Creation Research Society) képviseli és terjeszti világszerte. Ez utóbbinak ma már mintegy hétszáz, teljes jogú tagja van. E tagok olyan tu­dósok, akik legalább egy természettudományos vagy alkalmazott tudományszakos akadémiai fokozattal rendelkeznek (pl. Ph. D., D. Sc.) és a következő hitet vallják;

* a Biblia Isten írott szava: minden történelmi és tudományos kijelentése igaz;

* az élőlények minden alaptípusa Isten közvetlen teremtési aktusa nyomán jött létre. Azóta minden biológiai változás csak az eredetileg teremtett fajokon belül történt meg;

* a Mózes első könyvében leírt özönvíz történelmi, az egész világra kiható esemény volt.

A „nap-korszak" elmélet hívei a "szószerinti teremtéstörténet" tanításait (az ún. „tudományos kreacionizmust) a 6-12 ezer éves Föld és a 24 órás, betű szerinti teremtési napok miatt bírálják. A „tudományos kreacionizmus" képviselői viszont azt kifogá­solják a „nap-korszak" elméletben, hogy a teremtés sokmillió évre való elnyújtásával kompromisszumot kínál fel az evolucionizmusnak.

E nézeteltérések azonban számunk­ra kevéssé lényegesek, ha azt a tényt tekintjük, hogy mindkét elmélet nagyon meggyőzd érveket és bizonyítékokat sorakoztat fel az evolúció-elmélet cáfolatára.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.

Zsoltárok Könyve 29.

1. Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Örökkévalónak, istenfiak ti, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és hatalmat!
2. Adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, boruljatok le az Örökké
való előtt szent díszben!
3. Az Örökkévaló hangja a vizek fölött: a dicsőség istene mennydörög, az Örökkévaló nagy vizek fölött.
4. Az Örökkévaló hangja erővel, az Örökkévaló hangja dísszel;
5. az Örökkévaló hangja czédrusokat tör, összetörte az Örökkévaló a Libánon czédrusait;
6. szökdeltette őket, mint a borjú, a Libánont és Szirjónt, mint a bivaly fia.
7. az Örökkévaló hangja tűzlángokat hasít.
8. Az Örökkévaló hangja megreszketteti a pusztát, megreszketteti a Örökkévaló Kádés pusztáját.
9. Az Örökkévaló hangja szarvasünőket vajúdtat és lehánt erdőket – templomában pedig mindnyája szól: Dicsőség!
10. Az Örökkévaló a vízözönkor trónra ült, ül is az Örökkévaló mint király örökké.
11. Az Örökkévaló hatalmat adjon népének, az Örökkévaló áldja meg népét békével.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - Az angyalok miatt - Angyali beavatkozás az emberi életbe 1.

Kedves Barátaim!

A dicsőítésre vonatkozó útmutatásában Pál azt írja az újszövetségi egyháznak: „Ezért kell az asszonynak hatalmi [jelt] viselni a fején, az angyalok miatt.” (1Kor 11:10)* Pál természetesnek vette, hogy amikor a keresztények dicséretre gyűlnek össze, angyalok szintén képviseltetik magukat és részt vesznek benne.

Nem egyszer, amikor Ruth és én együtt dicsértük Istent, hallotta énekelni az angyalokat. Rájöttünk, abban a kiváltságban volt részünk, hogy az univerzum dicséretének egy mennyen és Földön is átívelő apró részét tapasztaltuk meg. Hasonló bizonyságokat hallottam más keresztényektől.

A Zsidókhoz írt levél 1:14-ben a szerző azt mondja, hogy Isten angyalai „avagy nem szolgáló szellemek mind, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget”. A „szolgáló szellemekk”-nek fordított görög kifejezés, kimondottan olyan szellemi lényeket ír le, akik papi szolgálathoz tartozó dicsőítést teljesítenek. Az újszövetségi egyházban a menny és a Föld összeforrt a dicséretben.

Egymást követő angyali lázadások

A Biblia Isten elleni angyali lázadások sorozatát fedi fel. Az első – és legjelentősebb – Lucifer (egy arkangyal) őslázadása volt, amelyet az Ézsaiás 14:12-14 mutatott be:

„Miként estél alá az égról fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te azt mondtad a szívedben: az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén, messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”

Ami engem illet, hiszem, hogy az isteni Személy, akinek a pozíciójára vágyott a Sátán, nem Isten, az Atya, hanem Isten, a Fiú volt (aki később az emberi történelemben Názáreti Jézusként lett látható). A kettejük közötti konfliktus a kereszten érte el tetőpontját, ahol a Sátán látszólag legyőzte Jézust, de valójábanJézus fosztotta meg a Sátánt minden fegyverétől és mért rá teljes vereséget. „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [a Sátánét], őket bátran mutogatta [Jézus], diadalt vévén rajtuk abban (azaz a keresztáldozatban)” (Kol 2:15)

A Jelenések könyve 12:3-4 úgy festi le a Sátánt, mint „egy nagy veres sárkány”-t, aki „a farka után vonszá az ég csillagainak harmadrészét”. Mint arkangyal, Lucifer (most már Sátán) hatalommal rendelkezett a mennyei agyalok egyharmada felett, akik követték őt a lázadásában, és akiket vele együtt űztek ki a mennyből. A Sátán és az angyalok, akik követték őt, azután egy rivális királyságot alapítottak a „magasságban” (Ef 6:12), valahol a harmadik ég (2Kor 12:2-4; ami Isten lakóhelye) és a Földről látható ég között.

Habár a Sátán rendeltetési helye visszafordíthatatlanul ki lett jelölve a keresztnél szenvedett vereségekor, a végső ítélete nem lesz végrehajtva a millennium lezárásáig. Akkor majd a Sátán – az antikrisztussal együtt – „vettetik a tűz és kénkő tavába... és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké” (Jel 20:10)

Fordította: Marton Katalin

*A rendelkezéseket: vagy: a hagyományokat, szó szerint: a továbbadottakat. A paradoszisz szó hagyományt is jelent, később , az ókeresztény korban az ún. ,,apostoli hagyományt" (aposztoliké paradoszisz) is ezzel a szóval jelölték. Talán arra is utal ezzel a szóval Pál, hogy az alábbiakban következő rendelkezéseknek - például a nők feje befedésének - az Ószövetségben nem található semmiféle írott alapjuk, hanem ezek az apostolok határozatai (,. hagyományai" ).97 Hatalmi jelet: szó szerint: hatalmat. Ennek értelmezésében két felfogás alakult ki: 1) az lrenaeustól Tertullianuson át Epiphanioszig, illetőleg Ágostonig élő hagyomány szerint a „hatalmi jel" vagy „eszköz" a „fátyol", .. lepel", mert az angyalok szó itt bukott angyalokra vonatkozik (akikben az 1 Móz 6:1-4-ben elbeszélt történet szerint az emberi nők szépsége kívánságot ébreszt, ami a velük való szexuális kontaktushoz, és ezáltal démonikus lények születéséhez vezethet) . Ugyanezt az álláspontot képviseli a rabbinikus irodalom is. A másik nézet szerint 2) mindössze arról van szó, hogy az istentiszteleteken jelen lévő (jó) angyalok iránti tisztelet jele az asszonyok részéről a befedett fő, amely jelzi az e világ rendjén őrködő szellemi lényeknek, hogy az asszony elfogadja férje tekintélyét, vezetését maga fölött. Vélhetően mindkét felfogás helyes.

SZPA Újszövetség lábjegyzet

Tud Isten gyógyítani emberen keresztül? - Németh Sándor válaszol

David Wilkerson - A szükséges titok a mai veszélyes időkre 1.

Amikor a világ láthatóan remegni fog, lesz egy nép akiknek erejük lesz a bajos időkben is. Ezek azok lesznek, akik az Úr közelében menedéket fognak találni a veszélyes időkben.

A Szentírás szerint, ezek nem fognak megrettenni, ha még a hold és a csillagok is hullanak az égből, vagy a hegyek a tengerbe esnek, mindennek ellenére hinni fogják, hogy az Úr megmenti őket és akármi is szakad rájuk, hitüket semmi sem fogja megrendíteni.

A 31-ik Zsoltárban Dávid egy kifejezést használ Isten népe számára; “Rejtsél el... őrizzél engem sátradban...”
“Milyen nagy a Te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől.
Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.” (Zsolt 31,20-21)

Dávid valami mély dolgot mond itt Krisztus egyházának.

Lényegében azt mondja: “Minden igazi erő az Úrhoz való közelségből ered. Igazában erőnk nagysága arányos Krisztushoz való közelségünkkel.”

Szóval mondhatjuk, hogy minél közelebb vagyunk Jézushoz annál erősebbek leszünk. Ténylegesen, minden erő amire valaha is szükségünk van és lesz, a titkos, személyes imaéletünkből ered.

A Szentírás mondja, ha csak egyszerűen közeledünk Istenhez, Ő is közeledni fog hozzánk. És hozzá való közelségünk naponta fogja megújítani erőnket. Ez az Őbenne való rejtőzés fog megőrizni minket sátrában, amiről Dávid beszél a 31-ik Zsoltárban.

Ismeretes, hogy az ördög rettenetesen fél az Úr jelenlététől életünkben. Még annak gondolatától is reszket, hogy a hívő Jézus közelében él. És amikor a démoni sereg látja, hogy Jézushoz imádkozunk és a mennyei Atyánk közelébe húzódunk, a pokol el kell hogy ismerje: “Az Úr ezzel a hívővel van. Isten jelenlétében van. Mit tehetünk most ellene?”

Vakoknak kell hogy lennünk, hogy ne lássuk az ítéletet, mely most Amerikára és az egész világra jön.

Ezért Sátán mindent megtesz ami hatalmában van hogy elrabolja tőled az Úr jelenlétét. És ezért próbál mindent, hogy lelkünket leszögezze a jövő aggodalmaival.

Egyszerűen, lelkünk ellensége ki akarja szívni minden erőnket. Mindent használni fog, még “jó” dolgokat is, hogy visszatartson minket a Jézus jelenlétében töltött időtől.Tudja, hogy Krisztussal töltött időnk még a nehéz időkben is biztosíték lesz arra, hogy mindenféle félelemet és aggodalmat is képesek legyünk legyőzni.

Az egész világ érzi, hogy a történelemben nem ismert nehéz időkkel állunk szemben.

Amint írom ezeket a sorokat, a világ végre elismeri hogy hihetetlen változások felé haladunk. Mint hívők, mindegyikünk egy fontos kérdéssel állunk szemben: “Milyen közel vagyok Jézushoz ebben az órában?”

Hiszem, hogy mikor a világban minden felfordul, a legerőteljesebb hitvallásunk az lesz, hogy mint keresztény hívők teljes békességben leszünk. Míg a társadalom pánikban él - elgyengül, némely esetben elhal a félelemtől - az imádkozó hívő egyre erősebbé növekszik, mert az istenfélő szolga egyre több bátorítást fog kapni a Szent Szellemtől. Az Ige beszél a megrendíthetetlenről!

Ha rendíthetetlenül akarsz állani a viharban, az Ige tanácsa egyszerű: Az Úr jelenléte “muszáj” hogy jelen legyen a napi életedben.

Zsoltárok Könyve 28.

1. Dávidtól. Hozzád, Örökkévaló, kiáltok fel, sziklám, ne hallgass, elfordulva tőlem, nehogy, midőn hallgatag elfordulsz tőlem, hasonlóvá legyek a gödörbe szállókhoz!
2. Halljad könyörgésem hangját, mikor fohászkodom hozzád, mikor fölemelem kezeimet szent templomod felé.
3. Ne ragadj el gonoszokkal és jogtalanság cselekvőivel, kik békét beszélnek felebarátjaikkal, de rosszaság van szívükben.
4. Adj nekik művük szerint és cselekvéseik rosszasága szerint, kezeik munkája szerint adj nekik, viszonozd tettüket nekik.
5. Mert nem ügyelnek az Örökkévaló cselekedeteire és kezeinek művére; rontsa le a ne építse fel őket!
6. Áldva legyen az Örökkévaló, mert meghallotta könyörgésem szavát.
7. Az Örökkévaló az én erőm és paizsom, benne bízott szívem és megsegíttettem, ujjongott a szívem és énekemmel magasztalom őt.
8. Az Örökkévaló erejük nekik és segítő erőssége az ő fölkentjének ő.
9. Segítsd meg népedet és áldd meg birtokodat, legeltesd és vidd őket örökké!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Hálás hozzáállás 1.

Bár mindenki tudja, mégsem árt felidézni azt az alapigazságot, hogy Isten hálás embereket szeretne látni, nem pedig örökké zúgolódókat, panaszkodókat, morgolódókat, akadékoskodókat.

Ahogy Izrael népének történetét olvasod, bizonyára neked is feltűnik, hogy az ilyen negatív hozzáállás miatt vándoroltak negyven éven át a pusztában, mielőtt beléphettek volna az Ígéret Földjére. Sokféle névvel illethetjük ezt a fajta magatartást, Isten hitetlenségnek nevezte.

Isten a következőképpen áll a dolgokhoz: ha a népe valóban hisz Benne, bármit hozzon is az élet, tudni fogják, hogy Ő elég hatalmas ahhoz, hogy a kezébe vegye a dolgok irányítását, és mindent a javukra fordítson, ha kitartóan hisznek Benne. Az öröm és békesség forrása a hit, nem pedig a zúgolódás, panaszkodás, morgolódás, akadékoskodás.

Ez az a lecke, amit Izrael fiaihoz hasonlóan nekünk is meg kell tanulnunk. Ehhez egy nagyon jó eszköz Isten kegyelmének felismerése.

Isten kegyelmének felismerése

Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint (ami jár neki). Róma 4:4

Ez a szakasz arra utal, ha valaki megdolgozik a béréért, a fizetési napon nem igazán hálás a fizetségért, mert úgy érzi, megérdemli.

Ez egy nagyon jó példa arra, amit a Biblia „cselekedeteknek” nevez (Róma 4:2). A cselekedet tökéletes ellentéte a kegyelemnek, amit úgy határoztunk meg, mint meg nem érdemelt jóindulat, amelyet Isten olyanokra áraszt, akik nem szolgáltak rá, nem érdemlik meg. Semmi nem teheti az embert büszkébbé és gőgösebbé, mint önnön cselekedetinek dicsérete. Az ember szívét akkor tölti be igazán a hála, amikor felismeri Isten rá áradó kegyelmét.

Ha úgy gondolod, jó cselekedeteid jutalmaként kiérdemled mindazt, amit Istentől kapsz, – mivel rendszeresen imádkozol, olvasod a Bibliát, tizedet fizetsz, adakozol – rossz úton jársz, hiszen egyáltalán nincs benned hála Isten iránt. Épp ellenkezőleg, minden Tőle jövő áldást saját jóságod jutalmaként értékelsz. Ennek az lesz a vége, hogy egy büszke, önigazult magatartást veszel fel, lenézed és elítéled azokat, akik látszólag nem részesülnek annyi áldásban, mint te.

Még mi, Krisztus Testének tagjai is gyakran gondoljuk azt a nehéz próbákat megélő emberekről: „Ha azok az emberek úgy cselekednének, mint én, nem küszködnének ennyi problémával”. Bár van némi igazság ebben a kijelentésben, mindig szem előtt kell tartanunk Pál apostol mondását: „Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok” (I. Korinthus 15:10)

Ismét egy személyes példával szeretnék rámutatni arra, milyen rossz magatartást alakíthatunk ki, ha túl büszkék vagyunk saját képességeinkre és teljesítményünkre.

Nagyképű és kritikus voltam azokkal szemben, akikről úgy gondoltam, nem rendelkeznek olyan erős személyiséggel, mint én. Mindenkit lenéztem, aki nem volt olyan határozott, mint én, nem bírt annyit fizikálisan, mentálisan vagy érzelmileg, mint én. Aztán az Úr megértette velem, akárcsak Pállal, hogy az Ő kegyelme és jóindulata által vagyok, aki vagyok, nem pedig a saját erőmnek és hatalmamnak köszönhető mindaz, amit elértem. Azt is megmutatta nekem, ha egy pillanatra megvonja tőlem a kegyelmét, semmi sem marad abból az emberből, akiről úgy gondoltam, én vagyok, és akire olyan büszke voltam.

Fordította: Berényi Irén

ELIZABETH MITTELSTAEDT - CSODÁLATOS VEZETÉS 3. részlet

Isten útjai csodálatosak, és tele vannak bölcsességgel

Pál nem véletlenül találkozott össze Lídiával. Gondoljunk csak bele: egy özvegyasszony, aki a szülőföldjétől 480 ki­lométerre, egy forgalmas utcán bíborkelmével kereskedik! Nem hiszem, hogy Lídia gondolta volna, hogy meg fogja is­merni a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. Pál éppoly kevéssé sejtette, mi vár rá. Sőt, az volt a szándéka, hogy Ázsiába utazik, de a Szent Szellem kétszer is megakadályozta, hogy az eredeti útitervét kövesse. Mikor ezután a kikötővárosban, Troásban éjszakázott, egy macedón férfiról álmodott, aki arra kérte, hogy jöjjön át hozzájuk, és segítsen a népének. Másnap reggel Pál a társaival együtt útra kelt, és így érkeztek meg végül Filippibe.

Isten Királyságában semmi nincs a véletlenre bízva. En­nek az utazásnak az eredeti oka az a látomás volt, amiben egy férfi álmában azt mondta Pálnak: „Gyere át Macedó­niába, és segíts nekünk!”4 Azt azonban nem tudjuk meg, milyen részletesen közölte Isten Pállal, hogy mit kér tőle a továbbiakban. Hogyan ismerhetjük fel Isten akaratát? Isten akaratát akkor tudjuk meg, ha készen állunk rá, hogy meg is tegyük azt.

Isten egy álmon keresztül Európába vezette Pált. Lehet­séges, hogy ez az egész csupán arról szólt volna, hogy tartson egy bibliaórát néhány asszonynak?

Pált azonban egyáltalán nem zavarta, hogy az első em­ber, aki elfogadta az üzenetét, nem egy macedón férfi, ha­nem egy Thiatirából származó, Macedóniában élő asszony volt. Pál tehát egy maroknyi nőből álló csoportnak prédi­kált, akik a Filippi városát átszelő folyó partján gyűltek ös­sze.

Istenünk kezdettől fogva tudja, mit hoz a jövő. Úgy alakítja a dolgokat, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyünk, és egyedülálló módon képes betöltetni leg­mélyebb szükségleteinket.

***

Neked van valamilyen álmod a szíved mélyén? Lehet, hogy Isten arra bátorít, hogy vágj bele hittel, de még nem mond­tad ki a döntő szót, vagy még nem tetted meg a döntő lé­pést. Talán egy új munkahely vagy egy új szolgálat után vá­gyódsz. Talán valami más után vagy több után sóvárogsz, de az első lépés megtétele lehetetlennek látszik. Esetleg valaki egy különleges lehetőséget ajánlott, de nem vagy elég bátor hozzá, hogy kinyúlj felé, és megragadd. Sok nő éveken, sőt évtizedeken keresztül be van zárva a saját aggodalmai börtönébe: „Mi lesz, ha kudarcot val­lok? Mi van, ha félreértettem Istent? Mit fognak gondolni a többiek? Hogy tudok majd a családomról gondoskodni, ha megvalósítom ezt az álmomat?”

Amikor 30 évvel ezelőtt életre hívtam a Lydia folyóira­tot, sok hasonló aggodalommal kellett megküzdenem. Nagyon sok kérdés és félelem kavargott ben­nem. Ebben az időszakban olvastam egy idé­zetet, ami nagy hatással volt rám: „Csak az tudja mi a bátorság, aki már szembenézett a félelemmel.” Rájöttem: bátornak lenni azt jelenti, hogy minden félelem és aka­dály ellenére belevágunk az új kihívásokba.

A Bibliában sok hasonló történetet talá­lunk. Mindegyik arról szól, hogyan tanítja meg Is­ten az embereket, hogy bízzanak Benne – kezdve Mózesnél, aki átkelt a Vörös-tengeren5, egészen Debóráig, aki vezető pozíciót töltött be Izraelben, és jelentősen hozzájárult ah­hoz, hogy népe megmeneküljön kegyetlen ellenségétől6.

***
Amikor belevágtam a Lydia című folyóiratba, számolnom kellett azzal az eshetőséggel, hogy az egész kudarcba fullad. De aztán arra gondoltam: Mit számít, ha nem jön össze? Száz év múlva senki sem fog emlékezni rá. Tehát hittel nekifog­tam – minden félelem és ellenállás dacára.

Ha van egy vágy a szívedben, ne engedd, hogy a félel­meid visszatartsanak. Ha Isten vezetését követed, lehet, hogy néha – Pálhoz hasonlóan – nem fogod tud­ni, merre vezet az út, vagy mi a következő lé­pés. Hagyatkozz egyszerűen arra, hogy Isten gondoskodik rólad, és bátorságot ad, hogy életre hívd azokat a dolgokat, amikkel Ő szeretné megáldani ezt a világot. Bízz Benne, és az Ő útjaiban, és ragadd meg a tőle kapott lehetőségeket. Ezáltal változást fogsz előidézni ebben a világban.

Eljött az ideje, hogy elővedd azt a kincset, amit Isten beléd helyezett. Van egy „költemény”, amit csak te ajándékozhatsz ennek a világnak.

Nem fog tökéletesen sikerülni. Lídia sem volt tökéletes. Nem tudjuk, mennyi akadállyal és félelemmel szembesült az üzleti életben és a családjában. De nem engedte, hogy a félelmei irányítsák … és a szíve nyitva volt Isten felé.

***
Amikor belegondolok, hogyan ajándékozta meg Isten Pált az úgynevezett „macedóniai látomással”, hálával telik meg a szívem: Isten minden részletre gondolt, ami csak megfordulhatott Pál fejében, és a lehetőségei felülmúlták mindazt, amit az apostol lehetségesnek tartott.

Jézus tanítványaihoz intézett utolsó szavai így hangzot­tak: „Amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és ta­núim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.”

Az Apostolok cselekedetei első tizenöt részében az öröm­üzenet valóban eljutott Jeruzsálemből kiindulva Júdeán ke­resztül egészen Samáriáig, és miután Pál megváltoztatta az útitervét, még távolabbra is elérkezett: a mai Európába.

Miután Isten gondoskodott arról, hogy az evangélium Júdeán keresztül az egész világon elterjedjen, az apostolok elhatározták, hogy nem nehezítik meg szükségtelenül az üd­vösség útját a pogányok számára.8 Lídia történetében látjuk, hogy Isten kifejezetten bevonja a nőket az üdvtervébe, és se­gít nekik, hogy megtalálják az elhívásukat. Krisztus eljöve­telével minden újjá lett – Isten nem tesz különbséget zsidó és pogány, rabszolga és szabad, férfi és nő között.9 A törté­nelemnek ebben a meghatározó időszakában Isten új utat jelöl ki Pál számára, hogy elhívjon egy nőt a szolgálatára, aki később mintául szolgál majd a következő századok során.

***
Isten látóköre mindig túlmutat a miénken. Ez Isten Pál­nak adott látásában is megmutatkozik. Ezért jól tesszük, ha alaposan megvizsgáljuk a macedóniai látomást: „Gyere át Macedóniába, és segíts nekünk!” Ez a látomás nekünk is segít ráhagyatkozni Isten perspektívájára – és arra az olykor szokatlan, de mindig előrelátó módszerre, amivel az Övéit vezeti.

Ma Európa szellemi téren hanyatlik. Hol vannak azok az emberek, akik rendszeresen találkoznak, hogy a Jézus irán­ti csillapíthatatlan szomjúságukról beszélgessenek? Milyen útvonal-korrekciót eszközölhetne Isten a te életedben, hogy a jelenlegi befolyási területedről kiindulva továbbadhasd az örömüzenetet? Beszéltél már Jézusról a szomszédodnak? Imádkoztál már érte?

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7275&search=csod%C3%A1latos

A gyógyító mozgalom rövid története 5.

Az amerikai gyógyító mozgalom

Az amerikai gyógyító mozgalom „atyjának" tartott ETHAN O. ALLEN (1846) körülbelül Dorothea Trudellel egy időben kezdte meg a gyógyítást, de úgy, hogy sem Trudelról, sem az európai eseményekről semmit nem tudott. Allen gyógyításba vetett hite is a saját gyógyulásán ke­resztül kezdődött, amikor 1846-ban a metodista egyházvezetők találkozóján tuberkulózisból ima ál­tal gyógyult meg. Ez annyira felbátorította, hogy ettől kezdve elkezdett a betegekért imádkozni. Bár az Újszövetségben leírt eseteken kívül semmiféle ismerettel vagy tapasztalattal nem rendelke­zett, gyógyító szolgálatát mégis rendkívüli jelek és csodák kísérték.

Allen volt Amerikában az első, aki a gyógyítást a keresztény tökéletesség tanával összekapcsolta. Allen az első láncszem a szentség mozgalom felé. Azt vallotta, hogy Krisztus áldozata nemcsak a megigazulást, hanem az emberi természetnek a bűntől való megtisztulását is eredményezte. Stockmayer-hez hasonlóan úgy gondolta, hogy a betegségeket a bűn okozza. Ezért a betegségek megszűnése az emberi természetnek a bűntől való megtisztulásával, a szentség megtapasztalásával együtt következik be. Az amerikaiak abban különböztek az európaiaktól, hogy míg azok egy helyen letelepedtek, és hozzájuk jöttek a betegek, addig az amerikaiak vándoroltak.

A XIX. század a vándorló prédi­kátorok és evangélisták korszaka, akik szabad téren és hatalmas sátorokban tartották összejöveteleiket. Ez a gyakorlat a XX. század közepéig fennállt, aminek elsősor­ban a TV és a rádió új korszaka ve­tett véget. Allen is vándorolt, így a szolgálatába sok embert bevont. Közülük a legjelentősebb Elizabeth Mix volt, aki szintén tuberku­lózisból gyógyult meg, éppen Al­lén imája nyomán. Elizabeth Mix feketebőrű művelt asszony volt, aki olyan sikeresen gyógyította a betegeket, hogy az orvosok a ne­héz eseteiket mind hozzá küldték imáért. Ebben szerepe lehetett an­nak az új felfogásnak is, amely sze­rint a hit imáját a hit cselekedetei­nek kell követnie, az érzékelhető tapasztalatoktól függetlenül. Ezt először Mix követelte meg a betegeitől. Felszólította őket, hogy te­gyenek valami olyasmit, amit ed­dig betegségük miatt nem tudtak megtenni.

CHARLES CULLIS bostoni or­vos volt, aki azonban a hitből való gyógyításban tiltotta az orvosok és a gyógyszerek használatát. Cullis a gyógyító mozgalom törté­netének egyik legfontosabb alakja. A gyógyítók ugyanis már hittek a szentség szükségességében (lásd: Allen), de a szentség mozgalom vezetői még nem hittek a gyógyu­lásban. Cullis volt az, aki meg­győzte a szentség-vezetőket arról, hogy a teljes megváltás nemcsak a szellem üdvösségét, hanem a fizi­kai test gyógyulását is magában foglalja. Ennek eredménye volt a két mozgalom egyesülése.

Cullis egyébként a Dorothea Trudel élete című könyv olvasása közben jutott arra a meggyőződés­re, hogy Isten ma is meghallgatja az imákat és meggyógyítja a bete­geket. Ezzel kapcsolatosan min­den kétsége elmúlt akkor, amikor imája hatására, egy öt hónapja mozgásképtelen nő azonnal meggyógyult agydaganatából.

Cullis nagy szervező volt, 1873-ban Európában is járt, ahol meglá­togatta mindenekelőtt Trudelt, Blumhardtot és másokat. Az ame­rikai gyógyító mozgalom legfonto­sabb eseményei a Maine állambeli Old Orchard Beachben megtartott sátoros összejövetelek voltok, ame­lyet Cullis alapított, és évtizedeken keresztül a legnagyobb cso­dák helyszíne volt. Cullisnak sze­mére vetették, hogy Old Orchard Beach olyan búcsújáró hely lett, mint a lourdes-i Mária-kegyhely. Az ilyen cinikus vélemények azon­ban ritkák voltak, mert a világi saj­tó is ámulattal írt a megnyúlt vég­tagokról, az elhagyott tolókocsik­ról, a gyógyulást nyert emberek boldogságáról.

1861-62 között magánélete vál­ságos periódusában egy mélyreha­tó szellemi megtapasztalást köve­tően a szegények, elhagyottak és különösen a gyógyíthatatlan bete­gek felé fordult. Ekkor több mint ötven szociális intézményt hozott létre, amelyek kizárólag az ő gyó­gyító munkájára épültek. Cullis legnagyobb jelentősége az, hogy a mozgalom későbbi vezetői (Boardman, AJ. Gordon, A.B. Simpson, Carrie Judd Montgomery) az ő szolgálatának mintáját követték.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Zsoltárok Könyve 27.

1. Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, kitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
2. Mikor gonosztevők közelítettek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
3. Ha táboroz ellenem tábor, nem fél szívem; ha támad ellenem, mindamellett bízok én.
4. Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kívánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
5. Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
6. És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
7. Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
8. Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
9. Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
10. Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
11. Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
12. Ne adj át szorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
13. Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
14. Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 10.

A titkos helyen maradni

Fontos, hogy szomjas maradj, és emlékezz arra, hogy Isten használni akar Téged. Fel akar szerelni az Igével és a jelenlétével. Ez nem valamiféle egyszeri alkalom. Nem annyi, hogy elmész egy előre megbeszélt találkozóra, és elhozod onnan mindazt, amire valaha is szükséged lehet. Ismerőjévé válni Isten szavának és jelenlétének egy életre szóló utazás. Minél inkább megtapasztalod ezt a kettőt, annál kétségbeesettebben lesz rájuk szükséged. Isten elégedett volt Mózessel, mert ő nem egyezett bele, hogy Isten jelenléte nélkül vezesse Izraelt. Hasonlóképpen minket David barátunk hite érintett meg- az emberé, aki várakozott a Jelenlétben, hogy a Szent Szellem megmutassa neki, hogyan kell összeraknia a fúrótornyokat.

Adtunk neki egy tiszteletbeli mérnöki doktori címet. Óriási öröm volt, hogy neki ajándékozhattuk. Könnyek patakzottak le az arcán. Így tüntettúk ki Isten emberét, aki hitt, és az alapján a stratégia alapján cselekedett, amit a mennyből kapott, míg mások, az összes megfelelő képesítéssel még a megérintését a szerkezeteknek is visszautasították.

Isten elégedett azzal, hogy akárkit használ, aki hisz Benne. Vágyik arra, hogy kibocsássa a kulcsokat és a haditerveket a mennyből a titkos helyen. Az eszköze a a nemzeted megváltoztatására te vagy. Te vagy a só. Te vagy a fény. Te vagy az az ember, akit használni akar. Mikor Isten jelenlétében maradunk, a lelkünkből a háború és a félelem eltávozik.

Mózes azt mondta Istennek: Ha kedves vagyok Neked, tanítsd meg nekem az utaidat, hogy megismerhesselek Téged, és mindig jókedvet találjak Nálad. Emlékezz arra, hogy ez a nemzet a Te néped (II. Mózes 33,13). Az Úr azt válaszolta neki: Jelenlétem veled fog menni, és én pihentetlek meg (14. vers). Aztán az Úr azt mondta Mózesnek, hogy azt mondja minden odaszánt, letett életű szerelmesnek, hogy pontosan azt a dolgot fogja megadni, amit kértünk, mert kedvesek vagyunk Neki, és név szerint ismer minket ( 17. vers).

Nem vagyunk névtelenek Isten számára. Ismer minket, és vágyik arra, hogy halljuk, mikor a nevünkön szólít minket.

Egy nap ezt tanította meg nekem, ahogy egy, a bázisunkhoz közeli falun mentem át. Órákat töltöttem a szomszédaink látogatásával, és késésben voltam egy tanítványképző összejövetelről. Ahogy a dombon lefelé siettem, egy nagyon idős, rongyokba öltözött asszonyt vettem észre, ahogy egy sárkunyhó átellenében ült a porban. Vak volt. A szemei teljesen fehérek voltak. Éreztem, hogy az Úr arra kér, álljak meg a kedvéért. A helyi dialektusban megkérdeztem a nevét. Azt mondta, nincs neki. Azt gondoltam talán valami másféle törzsből való, és nem érti az én makua beszédemet. Ismét megkérdeztem őt egy másik nyelven, de a válasza ugyanaz volt: Vak vagyok. Nincs nevem.

Volt ott a közelben egy másik, üldögélő asszony. Megkérdeztem, hogy tudja-e a vak asszony nevét, de ő is azt mondta, hogy vak, és nincs neve.

Meg voltam döbbenve. Átöleltem az idős, vak asszonyt, és egyből elhatároztam, hogy Utaliyának fogom hívni. Azt jelenti: “létezel”, vagy “ te vagy”. Mikor először szóltam hozzá, ráncos arca élni kezdett. Hatalmas, csaknem teljesen fogatlan vigyort villantott rám. Megkértem a másik asszonyt, hogy szólítsa őt új nevén. Utaliya odafordította vak, fehér szemeit az ismeretlen hangra, és kuncogott. Ezután imádkoztam a szemeiért. Az orrom előtt barnultak meg.

Utaliya látott!

Beszéltem neki arról az emberről, akit Jézusnak hívnak, és éppen most nyitotta meg a szemeit. Beszéltem Apa Istenről, aki mindig a nevén szólítja őt. Utaliya azon a napon találkozott Istennel. Órákat késtem az összejövetelről, de úgy tűnt nekem, éppen a jó időben vagyok.

Fordította: Mihályi Dorottya

ELIZABETH MITTELSTAEDT - CSODÁLATOS VEZETÉS 2. részlet

Lídia megnyitja a szívét

Amikor Pál az utazásai során egy új városba érkezett, először mindig a zsinagógába ment, hogy találkozzon a zsidó kö­zösség vezetőivel. Filippiben, világvárosi rangja ellenére sem volt meg a zsinagóga építéshez minimálisan megkövetelt tíz zsidó férfi. Mivel nem találtak zsinagógát, Pál és az útitársai kimentek a városkapu elé, hogy meglássák, vannak-e a fo­lyóparton imádkozó emberek?

Akkoriban teljesen megszokott volt, hogy folyóparto­kon találkoztak a hívők, mivel a zsidó istentiszteleti rend tisztálkodási szertartást is tartalmazott, amihez nagyszerű lehetőséget nyújtott a folyó. Pál és a társai egy nőkből álló csoportra bukkantak, és leültek beszélgetni velük egy árnyé­kot nyújtó fa alá. Ez a hely engem az első földi templomra emlékeztet – az Éden-kertre.

Számomra nagyon bátorító az a tény, hogy Pál nem be­csülte le a nőket. Nem mondta: „Bárcsak találtunk volna néhány férfit, akivel beszélgethetnénk!” A hagyományos zsidó szokás szerint a zsidó férfiak csak a feleségükkel és a legközelebbi rokonaikkal beszéltek – idegen nőket soha nem szólítottak meg. De ezek a férfiak ugyanazt tették, amit Jézus a samáriai asszonnyal a kútnál: leültek a folyóparton, és elbeszélgettek velük. Hát nem szép dolog ez?

Lídia lett Krisztus első követője az európai kontinensen. Egész Európával együtt mi is az ő nyomdokain járunk. Egy nő volt az első ember, aki Európában találkozott Jézussal!

***

Fontos, hogy összefüggéseiben szemléljük azt a munkát, amit Pál második missziós útja során elvégzett. Amikor Pál megérkezett egy városba, először mindig a zsidókat kereste meg. De a figyelme (és a Szent Szellemé is) fokozatosan Eu­rópa nagyvárosai felé fordult, és ezzel együtt megváltozott a célcsoportja és a missziós stratégiája is. Pál azt hirdette, hogy Jézus a pogányokat egyedül kegyelemből menti meg, és nem a zsidó törvények megtar­tása által.

Elmagyarázta, hogy Isten nem tesz kü­lönbséget zsidók és pogányok között, ha­nem mindkét csoportot elfogadja, és hit által tisztítja meg a szívüket.

Ez volt az oka, hogy Pál kapcsolat­ba lépett Lídiával is. Lídia kereső ember volt, imádta Istent, de még nem hallott Jézus Krisz­tusról. Jóllehet istenfélő és az üzleti életben is sikeres as­szony volt, mégis többre vágyott. Ezért járt le rendszeresen a folyóhoz, hogy együtt imádkozzon más asszonyokkal. Nem sejtette, hogy Isten vezeti a lépteit, és egy napon ott fog ta­lálkozni Pállal...

Ágoston egyházatya írta: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned (Istenben).” Blaise Pascal pe­dig így fogalmaz: „Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum (űr), melyet sohasem lehet betölteni sem­milyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva.”

***

A szakmai sikerek nyilvánvalóan nem tudták megelégíteni Lídia szívét, és amikor Pál arról az Egyetlenről beszélt, aki ezt megteheti, „megnyitotta a szívét, hogy elfo­gadja, amit Pál mondott.”2

Egy olyan korszakban, amikor a fér­fiak szava döntött, és a nők – még saját gyermekeikkel kapcsolatban is – kevés joggal rendelkeztek, Lukács (az Apos­tolok cselekedetei szerzője) kifejezetten olyan asszonynak írja le őt, mint aki fon­tos pozíciót töltött be az üzleti életben. Nagy öröm számomra, hogy az első európai keresztény egy istenfélő, rendkívül aktív és befolyásos asszony volt. Lídiá­nak hamarosan ugyanolyan módon kellett a gyülekezetet vezetnie, mint az üzletét és a háztartását. Ő nyilvánvalóan olyan nő volt, aki maga határozta meg az irányt, ahelyett hogy kialakult mintákat követett volna.

Így történt, hogy belőle és a házához tartozókból alakult ki az az osztódó csírasejt, amiből a filippibeli és az egész európai keresztény közösség kifejlődött. Talán egész életében most először költözött nyugalom a szívébe. Találkozott a Békesség Fejedelmével, és megtapasztalta azt a békességet, ami minden értelmet felülhalad.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7275&search=csod%C3%A1latos

Derek Prince - Kibékülhet-e a Sátán Istennel? 3.

A Sátán pártolói Isten ellenségei

A szellemi valóságban nincs semlegesség. Jézus azt mondja: „Aki velem nincsen, ellenem van”. (Mt 12:30) Csupán két magatartás lehetséges: engedelmesség Istennek vagy szembenállás Istennel. Azokat az embereket, akik a megtérés következtében alárendelik magukat Istennek, megkíméli a tűz tavától. Mindenki más, aki nem engedelmeskedik, szemben áll Istennel. Ők szükségszerűen az ördöggel és angyalaival kötik össze magukat. E miatt a szövetség miatt ugyanarra a rendeltetési helyre kárhoztatnak – a tűz tavába. Azoknak, akik egyszer bekerültek a tűz tavába – akár angyalok, akár emberek – nincs visszaút. „Örökkön örökké” tart a büntetés.

Az alábbiakban rejlik ennek a „megbékélési” tévtannak az árnyalatnyi ravaszsága azok számára, akik magukat keresztényeknek vallják. A Szentírásban Isten világosan kijelent két dolgot. Először is, Isten tökéletesen igazságos és pártatlan. Másodszor: Isten az ördögöt és angyalait örökké tartó tűz büntetésére ítélte. Bárki, aki megkérdőjelezi a második kijelentést, automatikusan megkérdőjelezi az elsőt is.

Ha tagadod, hogy az ördög örökké tartó tűzre van ítélve, automatikusan megtagadod mindkét igazságot és Isten igazságosságát. Ezzel az árnyalatnyi csalással a Sátán rászedett téged, hogy az ő oldalán foglalj helyet, Isten ellen. Nem lehetsz a Sátán pártolója és egyúttal Isten barátja. Ha ezzel nem vagy tisztában, máris Isten ellenségei mellé kormányoztad magad. Ha ragaszkodsz ehhez a helyzethez, Isten igazságossága elkönyveli, hogy ugyanazt a bánásmódot szeretnéd, mint amit az ördög. Egy nap hallani fogod azokat az irtózatos szavakat, hogy „Távozzatok tőlem… az örök tűzre”.

Emlékezz rá, mielőtt túl késő lenne, hogy ez nem a számodra lett elkészítve! Nem kell odamenned. Gondold meg magad! Tagadd meg az ördöggel kötött szövetségedet! Mondj le az Istennel szembenállásodról! Alázd meg magad! Rendeld alá magad Isten igazságának és igazságosságának! Ha így teszel, megnyitod az utat Isten felé, hogy visszahelyezzen kegyelmébe, áldásába és békességébe. Figyeld meg Dávid szavait:

„Ne gyűlöljem-e, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne utáljam-e? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! Vizsgálj meg engem, ó Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139:21-24)

Dávidnak ezt a megvallását tedd saját megvallásoddá a Sátánra és angyalaira vonatkozóan! Kérd az Urat, hogy vizsgálja meg a szívedet! Tagadj meg minden gonosz utat! Térj vissza az örökkévalóság útjára!

Isten érméjének két oldala: „kegyesség” és „keménység”

Az a kép, ami bemutatja a Szentírásban Isten természetét és bánásmódját az emberrel, egy érmére hasonlít. Ennek két ellentétes oldala van, amelyek együtt alkotják az egész érmét. Ezt a két oldalt világosan bemutatja Pál: „Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét” (Róm 11:22) Ez a két oldal: kegyesség és keménység. Egyrészt irgalom és kegyelem, másrészt harag és ítélet.

Az egyik oldalának törlése hiányossá és értéktelenné teszi az érmét. Ugyanígy van ez a Biblia által bemutatott Istennel is. Mindig a kegyességről beszélni, de sosem a keménységről –mindig az irgalomról és kegyelemről beszélni, de sosem a haragról és ítéletről – ez jelenti az érme egyik oldalának a törlését, és ez teszi az Istenről alkotott bibliai képet hiányossá és értéktelenné. Akik így beszélnek, hűtlenek Istenhez és tisztességtelenek az emberekkel. Ilyen módon helytelenül mutatják be Istent és félrevezetik az embereket.

A Mester szolgálatában, üdvözlettel,

Derek Prince

Fordította: Marton Katalin

Zsoltárok Könyve 26.

1. Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.
2. Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.
3. Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.
4. Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.
5. Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.
6. Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,
7. hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatetteidet
8. Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.
9. Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,
10. a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!
11. De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.
12. Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)