Kenneth Hagin: Hatalmas fegyver

Mert a mi hadviselésünk fegyverei nem testiek, hanem Isten által hatalmasak erősségek lerontására. — 2KORINTHUS 10,4.

Bár új teremtéssé lettünk — Isten teremtett minket a Krisztus Jézusban — és bár kikerültünk a sátán hatalma alól, még mindig egy olyan világban élünk, amelyet a sátán irányít.

A Biblia a sátánt „e világ istenének” (2Kor. 4,4) és a „levegőbeli hatalmasságok fejedelmének” (Ef. 2,2) nevezi. Krisztus is „e világ fejedelmének” nevezte őt. (Ján. 12,31. 14,30. 16,11.)

Isten Igéje szerint a minket körülvevő légkör tele van olyan ellenséges erőkkel, amelyek megkísérlik tönkretenni közösségünket az Atyával, és meg akarnak fosztani hatékonyságunktól a Mester szolgálatában.

A mi Atyánk azonban hatalmasan gondoskodott rólunk a megváltás tervében, adott nekünk egy olyan fegyvert, amit használhatunk a sátán ellen. Ez a hatalmas fegyver azonban nemcsak a saját hasznunkra adatott, hanem a körülöttünk élő sátán uralta emberek érdekében is. Ez a hatalmas fegyver Jézus neve.

Megvallás: Az én vitézkedésem fegyverei nem testiek, hanem Isten által hatalmasak erősségek lerontására. Ahol a sátán erői erősségeket építenek fel, én leronthatom azokat Jézus hatalmas nevével. A sátán nem tud ellenállni ennek a névnek. Ez a név pedig hatalmas fegyverként adatott nekem, hogy használjam az ellenség erői ellen.

Ruff Tibor: Érdekességek a zsidó hagyomány ihletettségéről

Mi az ószövetségi kánon, vagyis az Ószövetséghez mely bibliai könyvek tartoznak, ezt sehonnan máshonnan nem tudjuk, egyes-egyedül a zsidó hagyományból. Általában azt szokták erre mondani, hogy azok a kanonikus könyvek, amelyeket az Újszövetség idéz, vagy megerősít, és azok az apokrif könyvek, (nem kanonikus könyvek) amiket az Újszövetség nem idéz, vagy nem erősít meg, ugyanakkor ez az állítás nem igaz. Az Újszövetség szó szerint idézi és prófétaként hivatkozik Énók könyvére, és szó szerint idézi a könyvét, majd ugyanazon levélben Júdás hivatkozik a Mózes mennybemenetele című apokrif iratra. A Zsidókhoz írt levél idézi és utal a Makkabeusok könyvére, és idéz egy Énekek című, ugyancsak a Septuagintában fönnmaradt apokrif gyűjteményt, szó szerint. Ezzel szemben az egész Újszövetség egyetlen egyszer sem utal például Eszter könyvére – nem is idézi –, amely kanonikus könyv. Tehát nem az Újszövetségből tudjuk, hogy mi az Ószövetség kánonja, hanem a zsidó hagyományt fogadtuk el ebben a tekintetben.

Pál apostol azt írja a rómaiakhoz:

„Mi tekintetben különb hát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenekelőtt, hogy az Isten rájuk bízta az Ő beszédeit. De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá az Istennek hűségét? Távol legyen.” (Róm 3. 1-4a)

Vagyis a zsidóság kompetens az ószövetségi Szentírás hordozásában, kanonizálásában, és a hiteles szövegek megállapításában – ez az ő kompetenciájuk. És az, hogy ők közben hitetlenné váltak akár az Ige felé, akár Jézus felé – Pál állítása szerint ez kompetenciájukon nem változtat.

Ezsdrás, Nehémiás lezárták az Ószövetséget, és a végső szerkesztési munkákat elvégezték, megállapították, hogy mi a kánon és ezt tovább hagyományozták, de ez a Bibliában így nincs leírva. Ugyanakkor a Talmudban és a Midrásban igen. Ott nagyon részletesen, gazdagon, minden problémát részletesen végigtárgyalva végigveszik, hogy a kanonikus könyvek miért azok és a nem kanonikusak, miért nem.

Amikor mi protestánsként azt mondtuk, hogy „Sola Scriptura”, hogy csak a Szentírás, akkor azt mondjuk, hogy mindennek az Ige az alapja, semmilyen hagyományt mi nem fogadunk el. Erre megint azt kell mondani, hogy ez így nagyon egyoldalú állítás, ugyanis azt, hogy mi az Ige, abban a zsidók hagyományaira támaszkodunk.

Főpapi ruha

D.Prince: Róma levél 8. fejezet 1. rész

A 8. fejezet csodálatosan kifejti a Szellem által vezérelt, Szellem által betöltött élet természetét, amely életet az a keresztény élheti, aki teljesítette Isten feltételeit.

8: 1. - Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.

Mindaddig, amíg kárhoztatás van az életedben, nem élhetsz és működhetsz a Római-levél 8. részében. Istennek az volt a célja az előző 7 fejezetben, hogy megszüntesse a kárhoztatás minden lehetséges okát az életünkben. Most már elmondhatjuk, hogy nincs semmi kárhoztatás az életünkben. A kárhoztatás az ördög legkedveltebb és legerősebb fegyvere.

Kol. 2: 13-15. - És titeket, akik holtak voltok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában.

Jézus megszabadított bennünket a bűneinkből, a Törvényt pedig a keresztfára szegezte. A Törvénynek már semmilyen követelése nincs velünk szemben. Pál nem azt mondja, hogy nem kell betartani a szombatot (ez személyes döntés kérdése), hanem azt mondja, hogy senkinek sem szabad megengednünk, hogy elítéljen minket ilyen dolgok miatt. Ahhoz, hogy szabadok legyünk a kárhoztatástól, gerinceseknek kell lennünk, mivel sok vallásos embernek ez a kedvenc időtöltése, hogy kárhoztasson másokat. Meg kell tudni állni Krisztusban és azt kell mondani, hogy senkinek sem engedem meg, hogy kárhoztasson a Törvény követelései miatt.

8: 2. - Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Kétféle törvény létezik: az egyik a bűn és a halál törvénye, amely lehúz minket, a másik pedig az élet szellemének törvénye, amely csak Krisztus Jézusban működik.

8: 3. - Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a testben.

Jézus testében Isten véglegesen elítélte és leleplezte a bűnt a kereszten.

Zsidó 9: 26/b; 10: 3. - Így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.

Jézus eltörölte és megsemmisítette a bűnt az áldozatával. A Törvény szerinti áldozatok soha nem törölték el a bűnt, csak annyit tettek, hogy emlékeztették az embert a bűneire és elfedezte azokat a következő áldozatig. De Jézus, amikor önmagát ajánlotta fel áldozatnak, akkor eltörölte a bűnt, ezért nincs szükség további áldozatokra a bűnök miatt.

8: 4. - Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint.

Nem a Törvénynek, hanem a Törvény követelményének kellett beteljesülni. Nem a Törvényt kell betartanunk, hanem teljesítenünk kell a Törvény igaz követelését. A Törvény igaz követelménye a szeretet.

Máté 22: 35-40. - S az egyik törvénytudójuk ezt a kérdést tette fel neki, hogy próbára tegye: Mester, melyik a nagy parancs a Törvényben? Jézus így válaszolt neki: - "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!" Ez a nagy és legelső parancs. A második hasonló ehhez: "Szeresd embertársadat, mint önmagadat!" Ettől a két parancstól függ az egész Törvény és a Próféták.

Mindkét parancsolatban a kulcsszó: szeresd. Ez a két parancsolat tartja az egész Törvényt és a Prófétákat. A Törvény és a Próféták mondanivalójának minden iránya és hatása és célja összefoglalható ebben: szeresd Istent és szeresd a felebarátodat. Ez a Törvény igaz követelése.

Kenneth Hagin: Megbékéltette

Isten volt az (személyesen volt jelen) a Krisztusban, aki megbékéltette magával és a kegyeltségébe visszahelyezte a világot, nem számolva fel nekik (az embereknek) az ő bűneiket és nem hajtva be rajtuk azokat (hanem eltörölve teljesen), és ránk bízta az Ő megbékélésének (a kegyeltség állapotába való visszafogadásnak) az üzenetét. — 2KORINTHUS 5,19. (Amplified)

— Hagin testvér — kérdezte egy asszony —, én miért nem gyógyulok meg? Tudom, hogy Isten megígérte, hogy meggyógyít engem. — Megértettem a problémáját, és megpróbáltam segíteni neki: — Nem, drága testvérnő. Isten nem ígérte azt, hogy meggyógyít téged, mint ahogy azt sem ígérte, hogy üdvözíteni fogja az elveszetteket.

Isten Igéje sehol sem mondja, miszerint Isten ígérete az, hogy üdvözít téged. Nem, Isten Igéje kijelenti, hogy Isten már tett valamit az üdvösségeddel kapcsolatban. Isten ráhelyezte a bűneidet és vétkeidet Jézusra.

Isten már megbékéltetett minket Önmagával a Krisztus által. És nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Nekünk kell elmondanunk az embereknek, hogy Isten nem tulajdonít (nem számítja be) bűnt nekik, illetve többé nem szembesíti őket vétkeikkel. — Tehát — mondta erre valaki — akkor mindnyájan üdvözülni fogunk, igaz? — Nem. Az embereknek el kell fogadniuk azt a megbékéltetést, amit Isten felkínál. Mi, természetünk szerint, az ördög gyermekei vagyunk, ezért újjá kell születnünk!

Megvallás: Isten megbékélt velem a Krisztus által. Isten visszaállított engem kegyelmébe, és Isten nekem adta a békéltetés szolgálatát.

Kenneth Hagin: Megváltva az átoktól

…Reád jönnek mindez átkok és megteljesednek rajtad. […] Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden Igéjét […] Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, amelyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr… — 5MÓZES 28,15. 58. 61.

Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká tétetvén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. — GALATA 3,13.

A Biblia azt mondja, hogy minden betegség és testi baj a törvény átka. Az 5Mózes 28-ban a törvény tizenegy betegséget nevez meg a törvény átkaként. Majd a 28,61-ben kijelenti, hogy összességében minden betegség és testi baj a törvény átka.

Krisztus azonban már megváltott minket a törvény átkától! Krisztus nem fog minket megváltani; Ő már megváltott minket. Péter, visszatekintve a golgotai áldozatra azt mondta: „…akinek sebeivel GYÓGYULTATOK meg.” (1Pét. 2,24) Nem meg fogtok gyógyulni, hanem már meggyógyultatok! Isten emlékszik arra, hogy Ő helyezte Jézusra nemcsak mindnyájunk bűneit és vétkeit, hanem a betegségeinket és testi bajainkat is. (Ésa. 53,4. 5.)

Jézus emlékszik, hogy Ő viselte a mi bűneinket és a mi betegségeinket helyettünk. (Mát. 8,17) Ezért írta Péter a Szent Szellem ihletésére: „…akinek sebeivel gyógyultatok meg.”

Megvallás: Az 5Mózes 28 szerint minden betegség és testi baj a törvény átka. A Galata 3,13 szerint azonban Krisztus már megváltott engem a törvény átkától. Ezért én meg vagyok váltva a betegségtől és minden testi bajtól!

Kenneth Hagin: Meggyógyultunk

Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg. — 1PÉTER 2,24.

Évekkel ezelőtt elhoztak egy asszonyt az egyik alkalomra. Akkor már négy éve nem tudott járni, és az orvosok azt mondták, soha többé nem is fog.
Leültem mellé, és kinyitva odatettem az ölébe a Bibliámat. Azt mondtam: „Kérlek, olvasd el hangosan ezt a verset.” Ő hangosan elolvasta az 1Péter 2,24-et. Amikor befejezte azzal, hogy: „…akinek sebeivel gyógyultatok meg”, megkérdeztem tőle: „a gyógyultatok meg múlt, jelen, vagy jövő időben van?”

Sosem fogom elfelejteni, milyen hatást váltott ki belőle. „A gyógyultatok meg, az múlt idő” — kiáltotta. „Ha pedig mi meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam!” Egy gyermek lelkesedésével és egyszerűségével fogadta el Isten Igéjét — nekünk is így kell tennünk. Isten pontosan így mondja ezt az Ő Igéjében. Nem ígéri, hogy meg fog gyógyítani minket, mert már gondoskodott a gyógyulásunkról, majdnem kétezer évvel ezelőtt! A gyógyulás olyan valami, ami már megvan nekünk Krisztusban. Az asszonynak felragyogott az arca, felemelte a kezét, és azt mondta: „Dicsőség Istennek! Ó, Uram, úgy örülök, hogy meggyógyultam! Uram, úgy örülök, hogy újra tudok járni! (Pedig akkor még egy lépést sem tett.) Úgy örülök, hogy el tudom látni magamat…” „Kelj fel és járj!” — mondtam. Ő meg talpra ugrott! Dicsőség az Úrnak!

Megvallás: Az Ő sebeivel mi MEGGYÓGYULTUNK. Ha mi meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam. Én egészséges vagyok. A gyógyulás az enyém. Az enyém, most!

Spurgeon: Ne mulaszd el az alkalmat 1/2

Vannak emberek, akik sosem pontosak. Ha utaznak, lekésnek a vonatról. Akkor érnek lihegve az állomásra, amikor a vonat már elment. Ilyenkor csodálkozva mondják: „Ho­gyan lehetséges, hogy elment a vonat? Ta­lán megállt éjjel az órám?"
Ezek az emberek rendszerint egy nappal később mennek a vásárra, s áruikat akkor kezdik kicsomagolni, amikor más már össze­pakolt. A szénát akkor forgatják, amikor már nem süt a nap. Aratni akkor kezdenek, ha elmúlt a szép idő. Az istállót akkor zár­ják be, ha már ellopták a lovakat. A tehén farkához hasonlítanak, amely mindig hátul kullog. Az időt, ha sikerült megfogniuk - üs­töke helyett akkor is a farkánál fogják meg. Nem érnek többet egy öreg naptárnál, mert az ő idejük sem hoz több hasznot. Azokhoz a nyugdíjas vénkisasszonyokhoz hasonlíta­nak, akik nem akarnak meghalni, hogy a nyugdíjat jól kihasználják. Élni akarnak, pedig senkinek sincsenek hasznára. Ezek az emberek akkor sem sietnének, ha műveik halhatatlanná tennék őket.

A későn járók legtöbbször azzal mentik lustaságukat, hogy csak pár perc az egész. De a kis- és nagy késés között nincs különb­ség. A „majdnem nyertem valamit" annyit jelent, hogy nem nyertem semmit.
„Kényelmes" úr, az én szomszédom, ak­kor fedte be a kutat, amikor a fia beleesett. Egyszer kigyulladt a háza, és ő akkor sza­ladt vízért a kútra, amikor már a tartóge­rendák is elégtek. A végrendeletét is akkor készítené el, ha már nem tudja kezébe venni a tollat. Bűnbánatot is akkor fog tartani, ha már elhagyta az emlékezete.

Ezeknek a lassú embereknek a szójárá­sa: „Inkább holnap, mint ma!" Életelvük egy régi feje tetejére állított közmondás: „Sem­mit se tégy ma, amit holnapra halaszthatsz". Ők azok, akik arra várnak, hogy a sült ga­lamb a szájukba repüljön. Olyan szerencsét kívánnak, amely az ölükbe hull. Emellett a kertjük tele van gazzal és a tehenek a kerí­tés résein járnak keresztül. Jó falatot akkor esznek majd, ha a madarak farkára sót le­het szórni. De amikor a világ gyorsan fejlő­dik és az élet mindig több tudást és figyel­met kíván, az ilyen ember és családja csak üres kanalat emel a szájához. Jönnek még jobb idők - vigasztalják magukat -, csak várni kell. A tető tele van galambokkal - szerintük jó kövérekkel -, de még egyet sem fogtak meg belőlük s mert nem tapasztalat­ból, hanem hasból beszélnek, a családjuk éhezik. „Majd csak akad valami" - mondják egymásnak. De ezek az ostobák miért nem mennek el személyesen és hozzák napvilág­ra azt a valamit?!
Az idő és az ár-apály nem vár senkire. Ezek a lusták mégis úgy ténferegnek, mint­ha az időt örökölték, vagy az életet bérelték volna. Szerintük nyulakat tenyészteni "jó tervekkel" is lehet. Tévedésükre hamar rá­jönnek, de addigra az „ínség" megtalálja őket.

Aki nem akar szántani, ne várja, hogy kenyere legyen. Aki eltékozolja a tavaszt, annak sovány lesz az ősz. Aki nem törekszik idejében megragadni az alkalmat, az hiába fut utána, ha már elkésett. Az idő nincs megkötve, mint a ló az istállóban, hanem to­vaszáll, mint a szellő. Aki búzáját a széllel akarja őröltetni, annak a szélkereket hozzá kell igazítani. Aki csak szájtátogatásból akar megélni, az éhen hal.

Ószövetség áttekintése 1.

1 Mózes (Genesis)
• Teremtés 1Móz 1-2
• Bukás 1Móz 3-4
• Noé 1Móz 6-9
• Bábel tornya 1Móz 11
• Ábrahám 1Móz 12-25
• Izsák 1Móz 21-27
• Jákób 1Móz 25-36
• József 1Móz 37-50

2 Mózes (Exodus)
• Elnyomás Egyiptomban 2Móz 1
• Mózes születése és elhívása 2Móz 2-6
• A Tíz csapás 2Móz 7-11
• Kivonulás Egyiptomból 2Móz 12-13
• Út a Sínai hegyhez 2Móz 14-19
• A Tíz Parancsolat 2Móz 20
• Törvények és rendelkezések 2Móz 21-31
• Az aranyborjú 2Móz 32
• A szövetség megújítása 2Móz 33-34
• A Szent Sátor 2Móz 35-40

3 Mózes (Levictus)
• Áldozati törvények 3Móz 1-7
• Áron felszentelése 3Móz 8-9
• Tisztasági törvények 3Móz 11-15
• Az engesztelési ünnep 3Móz 16
• Törvények és rendelkezések 3Móz 17-27

4 Mózes (Numbers)
• A nép számbavétele 4Móz 1-10
• Vándorlás a Sínai hegytől a pusztában, engedetlenség, törvények 4Móz 11-21
• Bálám 4Móz 22-24
• Vándorlás a Jordántól keletre, törvények 4Móz 25-36

5 Mózes (Deuteronomy)
• Mózes búcsúbeszéde, a 40 év vándorlás legfőbb eseményeinek elismétlése
• Visszatekintés és intések 5Móz 1-4
• Emlékeztetés az Úrral való szövetségre 5Móz 5-11
• Törvények, figyelmeztetés az Úr elhagyása ellen 5Móz 12-26
• Átkok és áldások 5Móz 27-30
• Mózes utolsó szavai 5Móz 31-34

Kenneth Hagin: A szív és a száj

Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. — RÓMA 10,10.

Az ember mindig szívvel hisz, és szájjal tesz vallást az üdvösségre. Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod a száddal, akkor az valósággá válik számodra.

A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!

A Zsidó 9,12 például azt mondja: “És nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” Jézusnak sohasem kell ezt újra megtennie; megtette egyszer és mindenkorra. A Róma 10,10 pedig elmondja nekünk, hogyan kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a valóságát: hisszük a szívünkkel — a belső emberrel — a szánkkal pedig vallást teszünk róla.

Olykor, ha az Írásokban olvasod ezeket: „Krisztusban”, „Őbenne” és „Akiben”, talán nem úgy látod, mintha valóság lenne, amit az igeversek állítanak. De ha elkezded megvallani (mert valóban hiszed Isten Igéjét a szívedben): “ez már az enyém, ez már megvan”, akkor valóságossá válik a számodra. A szellemi világban ez már valóságos. Te viszont azt akarod, hogy a fizikai világban is valóságos legyen, ahol most élsz.

Megvallás: A szívemmel hiszem Isten Igéjét, a számmal pedig megvallást teszek ígéreteiről és rendeleteiről. Hitem megvallásai teremtik meg ezeknek az ígéreteknek és rendeléseknek a valóságát az életemben. Az vagyok, amit Isten mond rólam, most! Birtokolom mindazt, amit Isten mond, hogy az enyém, most!

Igazi imádók kerestetnek!

Szabó Balázs, a soproni gyülekezet pásztora lett nekünk ajándékozva (Nyíregyháza) novemberben két napra, amikor a pénteki „Regi-IFI-n” (Regionális Ifjúsági Konferencián), majd a hétvégi istentiszteletünkön hallhattuk a szájából Isten felkent igéjét, minden korosztály épülésére.

„Ne légy outsider, mint a Muppet Show két öregje, akik a „karzatról”, külső szemlélőként figyelték és kritizálták az eseményeket! A samáriai nő is csak a külsőségekre fektetett hangsúlyt a János 4:9-23-ban lejegyzettek szerint. Nem az a lényeg, hogy mindent tudjál az igéről, miközben semmit sem élsz meg az Igéből. Ez a nő is gyönyörűen felmondta a leckét, amit megtanult a „Biblia iskolán”, de nem az a kérdés, hogy a Jákób kútjánál kell –e imádkozni, illetve, hogy kinek ki az apja és milyen rangot képvisel az egyháztörténelemben, hanem az, hogy a szíved milyen uralom alatt van, és hogy honnan táplálkozik. „A te bajod, hogy rossz kútból iszol”- mondta a parázna asszonynak Jézus. Mint ahogy Izrael fiai a 400 éves egyiptomi elnyomásból megszabadultak, de még nem a fiúság szelleme volt bennük, hanem a félelem szelleme . Hiszen azért akartak mindig visszamenni Egyiptomba, mert ez a szellem az életükben folyton visszaterelte őket. „ De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az Ő imádóiul.”(János 4:23) Ez ige fényében tehát vannak igazi imádók, és vannak olyan imádatok, amikre Ő nem válaszol az Ő jelenlétével. A másik figyelemfelkeltő szó a „keres”. Az Atya keres, kutat. Ezeket a keresztényeket keresni kell az Atyának, mert nem sok van ilyen.”

És te, kedves olvasó, mire figyelsz? A vederre, vagy az élő víz kútfejére?

Szanitter Enikő

Kenneth Hagin: Őbenne

Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből a Krisztusban. — EFÉZUS 1,3.

Attól a naptól fogva, amelyen újjászülettél, egészen addig, amikor majd kilépsz az örökkévalóságba, Isten gondoskodott rólad a Krisztus Jézusban. Már megáldott mindennel, amire csak szükséged lehet. Isten szemében ez már a tiéd!

Gyakran kérdezik tőlem az emberek: hogyan tanulmányozzák a Bibliát? Bár sok javaslatom van, mégis egyet mondok mindenütt: keresztény hívőként kövesd azt a módszert, hogy végigmész az Újszövetségen; olvasd, illetve tanulmányozd főképpen az apostoli leveleket. (Arra buzdítalak, hogy a legtöbb időt az apostoli levelekkel töltsd, mert ezek neked, a hívőnek íródtak. Tanulmányozd az Ószövetséget is, de ne azzal töltsd a legtöbb időt. A legtöbb időt az Újszövetséggel töltsd. Miért? Mert mi nem az ó szövetség alatt élünk; mi az új szövetség alatt élünk.)

Az apostoli levelekben, amelyek az Egyháznak íródtak, keress meg és húzz alá minden ilyen kifejezést, mint a Krisztusban, Krisztus által, Akiben, Őbenne és ehhez hasonlókat. Ezeket írd le. Gondolkodj el rajtuk. Kezdd el kimondani őket. Ami Istent illeti, minden, amid van, vagy mindaz, ami vagy Krisztusban — az Ige szerint — az valóban a tiéd, valóban az vagy. Isten mindezeket már megtette érted Krisztusban. De a te hited és a megvallásod az, ami valósággá teszi a számodra.

Megvallás: Én új teremtés vagyok KRISZTUSBAN.Isten, az Atya MÁR megáldott engem minden szellemi áldással a mennyekből a KRISZTUSBAN.

Szükséges-e a szigor a gyermeknevelésben?

Az elmúlt évtizedekben élő elődeinknél inkább a túlzott, drákói szigor, ill. az akkori nevelési elvekhez ragaszkodó merev következetesség róható fel hibaként; manapság viszont a „túlvédés”, a következetes fegyelmezés hiánya a fő nevelési probléma.

Pszichológusok állásfoglalása szerint ahhoz, hogy a gyermek lelkileg, szociálisan éretté váljon, szüksége van a következetes, szabályokkal határolt nevelésre, azaz bizonyos mértékű szigorra. (Ez alatt nem a túlzott, drákói szigor értendő.) Az egészséges fejlődéshez, még gyermekkorban meg kell ismernie a határokat, a társadalmilag elfogadott szabályokat, s ehhez a fegyelmezés eszközéhez is nyúlnunk kell. Ha a gyermeknek mindent szabad, és egy üvegburában, egy következmények nélküli világban nő fel, akkor nem képes felkészülni az önálló, önmagának, s a társadalomnak is hasznot hozó életre.

Most pedig nézzük végig vázlatosan a fegyelmezés alapelveit:

1. Különbség van a nevelés és a fegyelmezés között. Az etikát (illemet), a morált (erkölcsöt) saját jó példa mutatásával, ill. beszélgetéssel lehet megtanítani. (A gyermek felnőttként automatikusan az otthoni mintát követi). Azt tedd, amit mondok, ne azt, amit csinálok! Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek- típusú szólások jól hangzanak, de a nevelésben nem vezetnek semmi jóra. Képzeljünk el egy gyermeket, aki nap mint nap látja a szüleit veszekedni. Viszont, ha ő veszekszik a testvérével, rögtön jön a büntetés. Ezt a gyermek nem tudja feldolgozni, óriási káosz lesz a fejében, ami dachoz vezet. A nevelés akkor éri el célját, ha mi is úgy élünk, ahogy tőle elvárjuk. A fegyelmezés a gyermek magatartását, viselkedését formálja.

2. Ahhoz, hogy a gyermek alakítható, nevelhető legyen, tudnia kell, hogy a szülei feltétel nélkül szeretik. Bármit is tesz a gyermek, bármit is aggat magára ruha gyanánt, éreznie kell ezt a viselkedésétől független szeretetet. Ha nem érzi, hogy szeretik, azért se azonosul a szülő értékrendjével, daccal fogad minden kérést, parancsot, ún. problémás gyerek lesz belőle. Ezért a problémáknál először meg kell nézni a gyermek cselekedeteinek mozgatórugóit. Vajon nem mi hibáztunk-e? Előfordulhat, hogy a rosszalkodásnak figyelemfelkeltő szerepe van, így jelzi a gyermek:„ Hé, én is itt vagyok! Szerettek engem?”

3. A fegyelmezésnek rengeteg formája van, felsorolásként néhány: kérés, utasítás, tanítás, büntetés, testi fenyítés stb. Elsődlegesen a helyes magatartásra, viselkedésre ösztönözzük a gyermeket, itt se feledkezzünk el a következetességről, s előre húzzuk meg a határokat. Soha ne tűrjük el a helytelen, határsértő viselkedést. Ám az első lépés a kérés kell hogy legyen. Így jelezzük, hogy változtasson viselkedésén, s beszélgessünk is el vele a helyes magatartásról. A szeretetteljes kérés által megtapasztalja saját döntésének súlyát, önnön felelősségét. A kérés nem mindig hatásos, ilyenkor rendszerint élhetünk a parancs módszerével. Minél többet kiabálunk, parancsolgatunk, kedves szülők, annál kisebb lesz a hatásfoka, a gyermek előbb- utóbb megszokja. Még a legszelídebb gyermeknél is szükséges időnként felfegyverkezni a büntetés módszerével, ennek fajtája gyerekenként változó. (Lehet szobafogság, kiváltságok megvonása.)

Az elvárásoknál figyelembe kell venni a gyermek életkori jellemzőit. Az első szóra való engedelmesség csak 4 és fél éves kortól várható el. Fel kell tenni a kérdést: Meg tudja-e tenni azt a gyermek, amit elvárok tőle? A büntetésnek, mindig párhuzamban kell lennie a tett súlyával. A dackorszak emberpróbáló évei kivételével, a dacot, lázadást mindig büntetni kell. Ha a gyermek őszintén megbánta tettét, nem érdemes büntetni. Már tanult belőle. Honnan tudjuk, hogy őszinte a szánom- bánom? A válasz igen egyszerű: nem követi el többet.

4. Végső soron szükség van testi fenyítésre is, de ez sosem lehet alap. Azonban, ha csak testi fenyítéket alkalmazunk, akkor nem tud kialakulni a jól működő lelkiismeret és az egészséges bűntudat, ami ahhoz kell, hogy uralkodni tudjon magán az ember. Ha folyton csak elnadrágolják (mivel gyermekről van szó, azonosul a szülővel) akkor ő is agresszívvá válik, ill. önbizalomhiány, szorongó engedelmesség alakul ki benne. Az pedig biztos, hogy ez egy szülőnél sem cél. Ha a szülő nem fékezi meg az indulatait, ill. dührohamai vannak, a gyermek először megrémül, de előbb-utóbb romba dől a szülői tekintély. Mindig meg kell mondani a gyereknek, miért kapja a verést. Időben rögtön a csínytevés után, viszont térben elkülönítve páholjuk el. Utána pedig kötelező jönnie az ölelésnek, simogatásnak, megbocsátásnak.

Még egy jótanács: ha mi hibázunk a kicsikkel szemben, soha ne szégyelljünk bocsánatot kérni.

Szilágyi Melinda

Kenneth Hagin: Józan szolgálatotok

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti józan szolgálatotok. — RÓMA 12,1.

Neked kell tenned valamit a testeddel. Mert ha te nem teszel vele semmit, akkor soha nem fog történni vele semmi. Te, a belső ember, új teremtéssé lettél a Krisztusban. Örök életet kaptál. Amikor az örök élet — Isten élete és természete — a szellemedbe kerül, megváltoztat téged. Nem lesz többé problémád magaddal, a hústesteddel viszont lesznek nehézségeid. Sokan azt mondják: „Meg kell halnod a régi éned számára.” Nem, nem így van.

A régi én már halott, helyébe az új éned lépett. Aminek meg kell halnod az a hústest. Nem a hústest a régi én? Nem, nem az. A hústested a külső ember, a fizikai test. Ez pedig ugyanaz a régi hústest, ami az üdvösséged előtt is volt!

A tested az a ház, amiben élsz, és te vagy — nem pedig Isten — ennek a háznak a gondviselője. Te teszel valamit a testeddel. Neked kell odaszánnod Istennek: „…élő, szent és kedves áldozatul…” Egy másik fordítás ezzel a kifejezéssel zárja le ezt a verset: „…ez a ti szellemi szolgálatotok.”

Megvallás: Én egy új teremtés vagyok a Krisztusban. Ragaszkodom ehhez a megvalláshoz. A bensőmben lévő új ember pedig megnyilvánul kívül, a testemen keresztül. Én uralkodom a testem felett. Élő, szent és kedves áldozatul szánom oda a testemet Istennek, ezzel szolgálok józanul Istennek.

Kenneth Hagin: Közönséges ember? Nem!

Én sem szólhattam néktek atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? — 1KORINTHUS 3,1. 3.

Sajnos, a legtöbb keresztény nem engedi, hogy belső embere uralkodjon a külső ember felett. Ehelyett a test uralkodik a belső ember felett, és ettől válnak az emberek testi kereszténnyé. Egy fordítás így adja vissza ezt az igerészt: „test által irányított”, a ‘testi’ helyett. Valóban, azok a testi keresztények, akiket a testük irányít.

„Még testiek vagytok… és nem ember szerint jártok-é?” — mondja Pál a korinthosziaknak. Más szavakkal: úgy éltek, mint akik még nem születtek újjá. Tetszik nekem, ahogy az Amplified Bible fordítja a 3-as verset: „Mert ha még irigység és féltékenység, veszekedés és szakadások vannak köztetek, akkor ugye emberi mérce szerint viselkedtek, úgy, mint azok a közönséges emberek, akik még nem változtak meg?”

Te ne tedd ezt! Ne engedd meg magadnak, hogy úgy élj, mint a közönséges emberek! Úgy élj, mint egy új teremtés, mert az vagy! Határozd el, hogy megengeded a belső embernek a Krisztusban, hogy uralkodjon az egész lényed felett.

Megvallás: Visszautasítom, hogy úgy éljek, mint közönséges ember. Én megváltoztam. Én új teremtés vagyok Krisztusban. Felnövekedem szellemileg. Én — a belső ember — uralkodni fogok az egész lényemen. Szellemi emberként fogok járni. Isten Igéjének a mércéje szerint fogok viselkedni. Szeretetben fogok járni. Hitben fogok járni!

D.Prince: Róma levél 7. fejezet 5. rész

Gal. 4: 29-31. - De valamint akkor a test szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.

A test mindig üldözi a szellemet. Amikor megérkezett a hit és a kegyelem gyermeke (Izsák), akkor nem maradt hely a rabszolganő és a gyermeke számára. Űzd ki a Törvényt és a test cselekedeteit, amikor a hit gyermeke megérkezik. Figyeljétek meg, hogy Izsák nem Ábrahám képességeinek volt az eredménye, hanem Isten természetfeletti beavatkozásának volt a gyümölcse. Csak ez az elfogadható. Ha a saját képességeinkből teszünk valamit, az soha nem elég arra, hogy elnyerjük Isten tetszését, természetfeletti szinten kell mozognunk.

Ha már megismerted a kegyelmet és visszatérsz a Törvény alá, akkor már nem vagy kegyelemben.

Gal. 5: 3-4. - Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.

Itt olyan emberekről van szó, akik pogányok voltak, és körül akarták metélni magukat, hogy a Törvényt betartsák. De a körülmetélés a zsidó embereknek szólt és az Ábrahámmal való szövetségkötésre emlékeztette őket. Pál felhívja a figyelmet, hogyha valaki körülmetélkedik, akkor annak az egész Törvényt be kell tartania, egyet sem szeghet meg. Az ilyen emberek, akik már Krisztusban voltak és visszamentek a Törvény alá, elszakadtak a kegyelemtől és már nem Isten kegyelme alatt éltek. Ez sokmillió keresztényre vonatkozik. Egy hasonlattal élve: ha valahová el akarsz jutni, akkor választhatsz, hogy egy térkép segítségével, vagy egy személyes vezető által akarsz oda eljutni. A térkép a Törvény, a személyes vezető a Szent Szellem. Ha a térképed követed és egy kicsit eltérsz az útvonaltól, akkor nem jutsz el a célig, pedig a térképpel semmi baj nincs. Fontos, hogy bízd rá magad bátran a Szent Szellem vezetésére, mert Ő tud téged igazán célba juttatni.

Gal. 5: 24. - Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.

Ez a megkülönböztető jegye annak, aki valóban Krisztusé. Nem egy doktrína, nem egy vallásos felekezet, hanem valami, ami bennünk történt a saját akaratunk és hitünk cselekedeteként: megfeszítettük a test cselekedeteit. Arra az alapra építve, amit Jézus tett értünk, mi alkalmaztuk a keresztet a saját testi természetünkre. A kereszt nem könnyű halálnem, hanem nagyon fájdalmas. Bizonyos mértékű fájdalmat nem lehet elkerülni, ha valaki be akar lépni ebbe a szabadságba és győzelembe. Csak úgy nyerhetjük el ezt az életet, ha megfeszítjük a testi természetünket.

I. Péter 4: 1-2. - Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

Bizonyos értelemben 2 választási lehetőségetek van: szenvedhettek Isten módján, vagy szenvedhettek a saját módotokon, de a szenvedést nem lehet elkerülni. A keresztény életben van szenvedés. Ha a saját kívánságaidat követed, akkor egy idő után sokkal fájdalmasabb lesz visszatérni Isten akaratához, mintha az Úrnak engedtél volna és egy rövid ideig szenvedtél volna. Nem követheted Krisztust mindaddig, míg meg nem tagadod saját kívánságaidat és testi természetedet.

Mi a különbség, aközött ha valaki a Törvény alatt engedelmeskedik Isten akaratának, vagy a kegyelem alatt? Mindkét esetben az Istennek való engedelmesség a végső cél. De a célt nem ugyanúgy érjük el. Nézzünk egy parancsolatot: "Szentek legyetek, mert én is szent vagyok". A Mózes által adott parancsolat a szövegösszefüggésben azt jelenti, hogy be kell tartani a szabályoknak egy rendkívül bonyolult rendszerét. A szentségnek ez a módja azt jelenti, hogy meg kell tennem ezt, meg kell tennem azt, ezt viszont nem szabad megtennem és azt sem szabad megtennem. Ez a törvénykező ember reagálása a szentség követelményére. Ha pl. valaki a Törvény szerint akar élni, akkor minden alkalommal amikor megérint egy döglött macskát, vagy kutyát, akkor estig tisztátalan lesz, alaposan meg kell mosakodnia és ruhát kell váltania. Ha Törvény alatt élsz és szent akarsz lenni, akkor MINDEN Törvényt be kell tartani! A Törvény tökéletes, de nehéz betartani.

I. Péter 1: 14-16. - Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

Ez a másik lehetőség, hogy szentek legyünk. A hit válasza ez: Jézus bennem van, Ő az én szentségem, nem támaszkodom saját magamra, nem próbálok betartani egy sor szabályt, csak hagyom, hogy Jézus szent legyen bennem és rajtam keresztül. Ahányszor a sátán kopogtat az ajtódon, hagyd hogy Jézus válaszoljon. Nem a saját erőmmel szállok szembe a sátánnal, mert akkor vereséget szenvednék.

I. Kor. 1: 30. - Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul.

Krisztus a békességed, az igazságod, a szentséged, nem kell erőlködnöd, nem kell szenvedned.

Filippi 4: 13. - Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Krisztusban tudsz megtenni mindent.

Zsidó 12: 10. - Mert ám azok kevés ideig, tetszésük szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.

Részeseivé válunk Isten szentségében Krisztus által, aki bennünk lakik. Azt kell mondanunk: "Istenem én nem tudom megoldani ezt a helyzetet, alá vetem magam Neked Jézus, és hagyom hogy átvedd az irányítást". Ne magadban bízz, hanem Istenben! A kicsi dolgokért is imádkozz, ne csak a nagyokért.