Mózes első könyve 6.

1. És történt, midőn az emberek sokasodni kezdtek a föld színén és leányaik születtek, 2. látták Isten fiai az ember leányait, hogy szépek azok és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket választottak. 3. De mondta az Örökkévaló: Ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő test is; azért legyenek napjai százhúsz év. 4. Az óriások voltak a földön ama napokban és azután is, midőn Isten fiai bementek az ember leányaihoz és ezek szültek nekik; ezek azok a hősök, akik ősidőtől fogva hírneves férfiak voltak.
5. És látta az Örökkévaló, hogy nagy az ember gonoszsága, a földön és hogy minden indulata az ő szíve gondolatainak csak gonosz egész nap; 6. és megbánta az Örökkévaló, hogy alkotta az embert a földön és szomorkodott szívében. 7. És mondta az Örökkévaló: Eltörlöm az embert akit teremtettem, a föld színéről, embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig, mert megbántam, hogy alkottam azokat. 8. De Nóé kegyet talált az Örökkévaló szemeiben.

9. Ezek Nóé nemzetségei. Nóé igazságos, tökéletes férfiú volt az ő nemzedékében; Istennel járt Nóé. 10. És nemzett Nóé három fiat: Sémet, Chamot és Jefeszt. 11. De megromlott a föld Isten színe előtt és megtelt a föld erőszakossággal. 12. És látta Isten a földet, hogy íme megromlott, mert elrontotta minden test az ő útját a földön.
13. És mondta Isten Nóénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mert megtelt a föld erőszakossággal általuk; azért íme én megrontom őket a földdel együtt. 14. Készíts magadnak bárkát góferfából, kamrákkal készítsd a bárkát és kend be azt belülről és kívülről szurokkal. 15. És ekként készítsd azt: Háromszáz könyök a bárka hossza, ötven könyök a szélessége és harminc könyök a magassága. 16. Világítást készíts a bárkának és egy könyöknyire fejezd be felülről; a bárka ajtaját pedig oldalára tedd, alsó, második és harmadik emeletre készítsd azt. 17. Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak minden testet, melyben az élet lehelete van, az ég alól; minden, ami a földön van, vesszen el. 18. De megkötöm szövetségemet veled és menj be a bárkába, te, a te fiaid, feleséged és a te fiaid feléségei veled együtt. 19. És minden élőből, minden testből, mindegyikből kettőt vigyél be a bárkába, hogy életben tartsad veled együtt; hím- és nőnemből valók legyenek. 20. A madárból a maga neme szerint és a baromból a maga neme szerint, a földnek minden csúszó-mászójából a maga neme szerint; mindegyikből kettő menjen be hozzád, hogy életben tartsad. 21. Te pedig vegyél magadnak minden eledelből, ami megehető és gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen neked és nekik eledelül. 22. És Nóé megtette, mind aszerint, amint megparancsolta neki Isten, úgy tett.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Flaisz Endre - A kereszténység legnagyobb kihívása (A képmutatásról) 3.

Meghasadt sorsok

A Máté evangéliuma 24. fejezetében a tanítványok megkérdezik Jézust, hogy „micsoda jele lesz a Te visszajövetelednek és a világkorszak végének?” Válaszként Jézus többek között az alábbi példázatot mondja el:

„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor hazajő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, És kettévágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” (Mt 24:44–51)

A figyelmeztetés ismét az utolsó időkre vonatkozik, és a példázatban szereplő gonosz szolga fő problémája – mondhatnánk tragédiája – szintén a képmutatás. A ház ura ugyan felelős pozícióba helyezte, ám ez a tisztség csak látszat maradt, a szolga nem töltötte fel tartalommal. Sőt, ellenkezőleg: a szolgatársaival kegyetlenkedett, és kicsapongó életet élt – egészen addig, amíg az ura váratlanul haza nem ért. Jézus szavaiból az is kiderül, hogy a képmutatóknak külön végzetük van: a kettévágatás, illetve a sírás és fogcsikorgatás. Az előbbi a földi életükre utal, hiszen a titkos és a nyilvános énjüket hosszú távon nem tudják integrálni, és ez szétszakítja a sorsukat (akár orvosi értelemben vett tudathasadást is előidézve). Az utóbbi megjegyzés pedig arra vonatkozik, hogy a képmutatóknak a pokolban is külön kerületük van, amire a sírás és fogcsikorgatás a jellemző. Ez a részleg azonos lehet az úgynevezett „külső sötétséggel”, amelyet Jézus mindig úgy jellemez, hogy „ahol lészen sírás és fogcsikorgatás”. A királyi menyegzőről szóló példázatban is ide vetik ki azt a vendéget, akinek nem volt ünnepi ruhája, amely a szentek igazságos cselekedeteit, vagyis a valódi, autentikus keresztény életmódot jelképezi. Több mint érdekes, hogy maguk a szolgák nem vették észre ezt az ordító hiányosságot – a király viszont azonnal meglátta…

A képmutatás minősített esete

A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy a Jelenések könyvében a laodiceai gyülekezetnek írt levél a Jézus visszajövetele előtti egyházat jellemzi. A Messiás itt fő problémaként már nem önmagában a képmutatásról beszél, hanem annak minősített esetéről, az öncsalásról: olyan emberekről, akik nemcsak a környezetüket tévesztik meg, hanem önmagukkal is elhitetik, hogy a rossz, bűnös életmódjuk valójában jó.

„A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál vagy hév. Így, mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel 3:14–19)

A laodiceai kor langyos hívőjének tragikusan téves az önértékelése: miközben azt gondolja magáról, hogy hiteles, jó keresztény, Isten lenéz rá, és azt mondja, „valójában egy súlyos problémáktól terhelt nyomorult vagy”. Bár az ilyen ember egész élete egy hatalmas hazugság – az embertársait és saját magát is becsapja, sőt magát Istent is folyamatosan megpróbálja megtéveszteni –, Jézus mégsem mond le róla. Éppen ellenkezőleg: maga a feddés és a megtérésre való felszólítás az ő szeretetének a bizonyítéka. A helyreálláshoz azonban nélkülözhetetlen a tűzben próbált arany, a fehér ruha és a szemgyógyító ír. Vagyis vissza kell szerezni a próbákban is kitartó, őszinte hitet; az ebből fakadó igazi keresztény életmódot, különös tekintettel a Jézus által a Hegyi beszédben hangsúlyozott cselekedetekre; és végül a Szent Szellem kenete által meg kell tanulnunk magunkat úgy látni, ahogy a mennyei Atya lát bennünket – és szükség esetén megítélni és korrigálni az életünket.

Mit csinálsz, mikor senki sem lát?

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván” (Mt 6:6) – mondja Jézus. A jövőnk, a Földön hátra­-lévő éveink minősége, hogy mennyire leszünk sike­resek, vagy mennyire nem – mindez alapvetően nem attól függ, amit a nyilvánosság előtt teszünk, hanem attól, amit akkor csinálunk, amikor senki sem lát, egyedül Isten. A képmutatókra azt mondja Jézus, hogy „elvették jutalmukat” – ha nem térnek meg, kettős életük szétfeszíti a sorsukat. Mint egy fa, amelyen kívülről még nem látszik, de belül már korhadásnak indult, ezért az első nagyobb vihar derékba töri. A hiteles, autentikus keresztények ugyanakkor biztosak lehetnek abban, hogy Isten nekik is megfizet: akármilyen megpróbáltatások érik a világot, győztes, sikeres emberek lesznek, akiknek a háza stabilan áll a kősziklán.

Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december

http://www.ujexodus.hu/rema/a_keresztenyseg_legnagyobb_kihivasa

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 5.

Miért gyógyította meg Jézus a betegeket?

Amint láttuk, Jézus nyilvános szolgálata idejének kétharmadát a betegek gyógyítására fordította. Jézus miért tartotta fontosnak a gyógyulást?

Először, az isteni gyógyítás jelei és csodái által Jézus meg akarta mutatni, hogy Ő a Messiás. Jézus így szólt azokhoz, akik vádolták Őt, és nem hitték el, hogy Ő az Istentől küldött Krisztus: "Ha az én Atyám dolgait nem cse­lekszem, ne higyjetek nékem kell; Ha pedig azokat cse­lekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekede­teknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én őbenne vagyok." (János 10,37-38).

Ebben az Igében Jézus azt hangsúlyozta és hirdette meg, hogy a gyógyulás Isten munkája, és aki ezt a munkát végzi, az maga a Messiás. Jézus hasonló szavukat mondott Keresztelő Jánosnak is. Ebben az időben, Keresztelő János Heródes király palotájának börtönében volt. Ő már bizonyságot tett arról, hogy Jézus Isten báránya, ám nagyot csalódott akkor, amikor Jézus nem szabadította meg azonnal Izraelt a római iga alól. Ezért küldte el tanítványait Jézushoz, hogy kételyei eloszoljanak." Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ vala, vagy mást várjunk?" (Lukács 7:20)

Jézus azt mondta Keresztelő János tanítványainak, hogy meggyógyított sok erőtlent és beteget, kiűzte a gonosz szellemeket és visszaadta a vaknak szeme világát. Majd ezt mondta: "És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik." (Lukács 7:22)

Keresztelő János politikai Messiást várt, Jézus pedig olyan Messiásnak mutatta be magát, aki megszabadítja az embereket az ördög igájától. Ez az iga sokkal erősebb és súlyosabb, mint a római birodalom igája. Ennek megfelelően, ha hiszünk Jézusban, a Messiásban, a Megváltóban, akkor hinnünk kell a gyógyulásban és meg is kell tapasztalnunk azt.

Másodszor, a gyógyulás Jézus kegyelmének és irgalmának a megnyilvánulása. Dávid azt mondta a Zsoltárokban (145:8), hogy "Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű." Amikor Jézus e földön járt a szentháromság második személyeként, tele volt irgalommal azok iránt, akiket gyötörtek a betegségek és démonok. Meggyógyította a betegeket és kiűzte a démonokat azokból, akiket ezek a gonosz szellemek kínoztak. "Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg." (Márk 1:41) 

A zsidó vallási vezetők fenyegetései ellenére, akik halálát kívánták, mert megtörte a szombat szent mózesi törvényét. Jézus továbbra is irgalommal csodákat tett és meggyógyította a betegeket. Jézus éppen szombat napon gyógyította meg a 18 éve beteg asszonyt. A zsinagóga elöljárója indulatosan ráförmedt az emberekre: "Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jõjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon." (Lukács 13:14) De Jézus megfelelt neki: "Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?" (13:15-16) 

Jézus irgalommal és könyörületességgel telve gyógyította meg a betegeket, akárhová ment. Az irgalmasság és könyörületesség a szeretet hozzáállása. A Biblia azt mondja, az Isten a szeretet. (Ján. 4,16) A szeretettől indítva a Fiú Isten emberi testet öltött magára, és eljött erre a világra, megbocsátotta bűneinket, meggyógyította betegségeinket. Végül kereszthalált szenvedett, mint bűnáldozat, hogy engesztelést szerezzen bűneinkre. Ő a mi irgalmas és hűséges főpapunk, és most is közbenjár javunkra. A Biblia így biztat bennünket: "Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsidó 4:15-16)

Irgalma és kegyelme miatt minden beteg jöhet főpapunkhoz, Jézus Krisztushoz, és megkaphatja bűnei bocsánatát, az Ő drága vére érdeméért. Ugyanakkor azonban, megkaphatja betegségeire a gyógyulást is. Ha nem várjuk el az isteni gyógyulást, akkor ezzel megtagadjuk Jézust, mint Megváltónkat, és elfordítjuk orcánkat az Ő isteni szeretetétől.

Mózes első könyve 5.

1. Ez Ádám nemzetségeinek könyve. Amely napon teremtette Isten az embert, Isten hasonlatosságára alkotta őt. 2. Férfinek és nőnek teremtette őket, megáldotta őket és elnevezte őket embernek, amely napon teremtettek. 3. Élt pedig Ádám százharminc évet, midőn nemzett az ő hasonlatosságára, az ő képmására és elnevezte Sésznek 4. És voltak Ádám napjai, miután Sészt nemzette, nyolcszáz év; és nemzett fiakat meg lányokat. 5. Voltak pedig Ádám összes napjai, melyeket élt kilencszázharminc év, azután meghalt.
6. És élt Sész százöt évet, midőn nemzette Enóst. 7. És élt Sész, miután Enóst nemzette, nyolcszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat. 8. Voltak pedig Sésznek összes napjai kilencszáztizenkét év, azután meghalt.
9. És élt Enós kilencven évet, midőn nemzette Kenónt. 10. És élt Enós, miután Kénont nemzette, nyolcszáztizenöt évet; és nemzett fiakat meg lányokat. 11. Voltak pedig Enós összes napjai kilencszázöt év, azután meghalt.
12. És élt Kénon hetven évet, midőn nemzette Máhálálélt. 13. És élt Kénon, miután Máhálálélt nemzette nyolcszáznegyven évet; és nemzett fiakat meg lányokat. 14. Voltak pedig Kénon összes napjai kilencszáztíz év, azután meghalt.
15. És élt Máhálálél hatvanöt évet, midőn nemzette Jeredet. 16. Élt élt Máhálálél; miután Jeredet nemzette, nyolcszázharminc évet; és nemzett fiakat és lányokat. 17. Voltak pedig Máhálálél összes napjai nyolcszázkilencvenöt év, azután meghalt.
18. És élt Jered százhatvankét évet, midőn nemzette Chánóchot. 19. És élt Jered, miután Chánóchot nemzette, nyolcszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat. 20. Voltak pedig Jered összes napjai kilencszázhatvankét év, azután meghalt.
21. És élt Chánóch hatvanöt évet, midőn nemzette Meszúseláchot. 22. És járt Chánóch Istennel, miután Meszúseláchot nemzette, háromszáz évig; és nemzett fiakat meg lányokat. 23. Voltak pedig Chánóch összes napjai háromszázhatvanöt év. 24. És járt Chánóch Istennel és nem volt többé, mert magához vette őt Isten.
25. És élt Meszúselách száznyolcvanhét évet, midőn nemzette Lemecht. 26. És élt Meszúselách, miután Lemecht nemzette, hétszáznyolcvankét évet; és nemzett fiakat meg lányokat. 27. Voltak pedig Meszúselách összes napjai kilencszázhatvankilenc év, azután meghalt.
28. És élt Lemech száznyolcvankét évet, midőn nemzett fiat. 29. És elnevezte azt Noáchnak (Nóé), mondván: Ez fog bennünket megvigasztalni munkánkban és kezünk fáradalmában, a földön, melyet elátkozott az Örökkévaló. 30. És élt Lemech, miután Nóét nemzette, ötszázkilencvenöt évet; és nemzett fiakat meg lányokat. 31. Voltak pedig Lemech összes napjai hétszázhetvenhét év, azután meghalt.
32. Nóé pedig ötszáz éves volt, midőn nemzette Nóé Sémet, Chomot és Jefeszt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

TÓRA ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG

Műsorvezető: Dr. Tokics Imre
Vendég: Dr. Ruff Tibor, teológus, főiskolai docens, Szent Pál Akadémia

Flaisz Endre - A kereszténység legnagyobb kihívása (A képmutatásról) 2.

Becsapni Istent?
Ez az ígéret pedig azt is jelenti, hogy a Messiás visszajövetele előtti időkre az Írások által prognosztizált külső megpróbáltatások – földrengések, háborúk, járványok, éhínségek, terror, keresztényüldözés stb. – közel sem jelentenek akkora kihívást, mint a belső, a keresztény hívő élet hitelességét, eredetiségét aláásó jelenségek. Nem véletlen, hogy azok az újszövetségi próféciák, amelyek az Egyházon belüli trendeket jelzik előre az utolsó időkre nézve, a legnagyobb problémaként a képmutatást jelölik meg.

„A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben” – mondja Pál a Timóteushoz írt első levelében (1Tim 4:1–2), majd a második levelében szintén a korszak végéről prófétálva megerősíti: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők (…), kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld!” (2Tim 3:1–5)

Pál egyértelművé teszi, hogy a Jézus Krisztus visszajövetele előtti időszak egyik fő problémája az Egyházon belül a képmutatás lesz. Ennek a lényege e hazugság: az ember valaki másnak mutatja magát a környezete számára, mint amilyen valójában, mint amilyennek Isten ismeri őt, amikor titkon – a magánéletében – nézi. Az ilyen emberek látszathívők, akik a keresztény életmód külső formáját igyekeznek fenntartani, hogy ezzel bizonyos előnyökhöz jussanak vagy kivívják az embe­rek elfogadását, ám amikor egyedül vagy szűk körben vannak, a beszédükkel, viselkedésükkel, időtöltésükkel lényegében megtagadják a hiteles, eredeti – és Isten erejét hordozó – hívő életet.

A Máté evangéliumában a búza és a konkoly példázatával Jézus egyenesen azt állítja, hogy az utolsó időkben (az aratáskor) a képmutatás olyan súlyos problémát jelent majd, hogy Isten drasztikusan közbeavatkozik. Angyalok (szolgák) közreműködésével élesen szétválasztja az Isten országának fiaitól (gabona) azokat, akik csak annak látszottak, ám valójában gonoszságot cselekszenek (konkoly).

„Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége, és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.” (Mt 13:24–30)

Ahogyan a természetben is látjuk, a konkoly hosszú időn keresztül megtévesztésig hasonlít a búzához, miközben valójában mérgező gyomnövény, amelynek a magja tudatmódosító hatású, és szélsőséges esetben halált is okozhat. Ám az érési folyamat során még nehezen különböztethető meg egymástól a két növény, ezért tiltotta meg a gazda, hogy idő előtt összegyűjtsék a gyomot, hiszen a művelet során tévedésből búzaszálakat is kitéphetnek a szolgák. A kifejlett növények között azonban már könnyű különbséget tenni, így az aratás idején – közvetlenül a gabona betakarítása előtt – összegyűjtik és megégetik a konkolyt.

Jelenleg még tart az érési folyamat: az egyház helyreállításának időszakában Isten egy darabig türelmes. Bár a kettős életű, képmutató keresztények minden titkát ismeri, nem érvényesíti rajtuk az ítéletet. Ez azonban senkit sem szabad, hogy megtévesszen, ugyanis a kivárásnak egyetlen oka van, ez pedig a megtérés lehetősége. Isten azért nem engedi az angyaloknak, hogy likvidálják az igazi hívők közül a környezetüket mérgező képmutatókat, mert lehetséges, hogy – önvizsgálat, bűnbánat és megtérés által – gabonamag válik még belőlük.

Azt nem tudjuk, Isten vajon mikor ítéli úgy egy adott személy esetében vagy az egyetemes egyház szintjén, hogy a rejtett gonoszságok olyan mértéket értek el, ahonnan már nincs visszaút, és az angyalok elvégezhetik a feladatukat: „az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás”. (Mt 13:41–42)

Hogy a képmutatókra váró kemény ítélet nem csupán költői túlzás Jézus Krisztus részéről, azt drámaian megmutatja Ananiás és Szafira esete. A hívő házaspár valójában nem irgalmasságból adott alamizsnát a jeruzsálemi gyülekezet szegényei számára, hanem azért, hogy az apostolok és a gyülekezet közvéleménye előtt pozícionálják magukat. Természetesen nem az volt a baj, hogy az eladott birtokukért kapott pénznek csak egy részét adakozták be – hiszen Péter apostol szavaiból világos, hogy akkor sem lett volna gond, ha az egészet megtartják –, hanem azzal váltották ki Isten haragját, hogy úgy csináltak, mintha a teljes összeget beadakozták volna. Színlelésük következménye brutálisnak tűnhet ugyan – tudniillik mindketten azonnal szörnyethaltak –, ám úgy tűnik, hogy a jeruzsálemi gyülekezet szellemi színvonalába már nem fért bele, hogy – Péter szavai szerint – magát Istent akarták megtéveszteni (ahogyan valójában minden képmutató teszi).

Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december

http://www.ujexodus.hu/rema/a_keresztenyseg_legnagyobb_kihivasa

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 31.

RÓKAFIAK, AKIK A SZŐLŐT PUSZTÍTJÁK

"Nagyon veszélyesek, sőt sokszor veszélyesebbek a kisebb bűnök..... A nagyobb bűnök hamar felrázzák a lelkünket, és a lélek felébredvén megtérésre indít, sokkal inkább mint a kisebb bűnök. A kisebb bűnök gyakran megbújnak a lelkünkben, észrevétlenül fejlődnek és munkálkodnak ott, míg úgy megerősödnek, hogy végül eltiporják, megfojtják a lelket. Ahogy sokszor nagyobb veszélyt jelentenek a kisebb betegségek a test számára, mivel hajlamosak vagyunk könnyedén venni azokat, elmulasztani, hogy időben kezeljük őket, míg annyira megerősödnek, hogy halálosnak bizonyulnak számunkra."

Thomas Brooks

"Ha Krisztussal élsz, Krisztussal jársz, látod Krisztust, közösséged van Krisztussal, vigyázz a kis rókákra, akik tönkreteszik a szőlő zsenge termését."
Charles Spurgeon

"Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak." (Énekek éneke. 2:15)

Drogfüggőség, pornográfia, gyermek molesztálás, házasságtörés, gyilkosság, alkoholizmus, szexuális perverziók, erőszak. Néhányotok számára ezek a bűnök (remélhetőleg nem az összes) fájdalmasan meghatározóak és azzal a reménnyel kezdtétek el ezt a könyvet, hogy megtaláljátok a szabadulás útját és a győzelmet ezen erősségek fölött az életetekben. De a legtöbbetek számára ezek közül egyik sem jelent nagy problémát. Sosem volt dolgod vele, mióta újjászülettél vagy már a megtérés előtt sem küzdöttél velük. Így vagy úgy, de szabad vagy.

Elkötelezett hívő vagy, tisztaságban szolgálod az Urat, a durva bűnök távol állnak tőled és ezekhez a vétkekhez tényleg semmi közöd nincs. Nem vagy megkötözve testi vágyakkal, és elmondhatod, hogy nem függsz semmi olyantól amit a Biblia tilt. De valami nagyon hiányzik az életedből és tudod ezt. Eltompultál, hiányzik a szenvedély, kevés gyümölcsöt teremsz és az Úrral járásban szinte nem is növekedsz. Egyáltalán nincs tűz benned és rendszeresen alul teljesíted a biblia normát, hogy szeresd az Urat teljes szívedből és lelkedből. Esetedben, Pál figyelmeztetése a rómaiakhoz, hogy maradjanak buzgók, (szó szerint forróak) elérhetetlennek látszik. (Róm, 12:11)

Mi az ami visszahúz téged? Lehet, hogy a kis rókák, akik tönkreteszik a szőlőt? Ez is lehet halálos!

Gondolj erre így: Ha a szentség lényegét úgy írhatjuk le, hogy szereted és szolgálod Istent teljes szívből, akkor minden ami megosztja a szívedet, még ha ez önmagában "semleges" dolog is, az bűn. Ugyanez mondható el bármiről, ami eltompítja, eltereli a szívedet. Az bűn, akkor is ha az emberek szemében dicséretes, tiszta és korrekt. Ha elvon téged az Úrnak való alárendeltségtől vagy eltompítja a szellemi látásodat, akkor az bűn.

Bárki vagy bármi más, az Úron kívül, uralkodik-e a gondolataid és az álmaid felett vagy elterel és összezavar téged? Bárki vagy bármi más, mint az Úr, irányítja-e a gondolkodásodat, vezeti-e a lépéseidet?

Egy dolog alávetni magad a családodnak, tanulmányaidnak, munkádnak, karrierednek és megint más bármelyiket ezek közül az Úrral való kapcsolat elé helyezni. (Más szavakkal: más dolgok az elsők, Jézus legjobb esetben a második.) Egy dolog élvezni dolgokat a világban, mint természet, zene vagy sport. Megint más elepedni ezekért. Mi a helyzet veled?

Megszerezte valami a szívedet?

Fordította: Korányi Tamás

Mózes első könyve 4.

1. Az ember pedig megismerte Évát, az ő feleségét; ez fogant és szülte Káint, és mondta: Szereztem férfit az Örökkévaló által. 2. Továbbá szülte annak testvérét Ábelt; és Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földműves volt. 3. És történt napok múltán, hogy Káin hozott: föld gyümölcséből áldozatot az Örökkévalónak. 4. És Ábel, őszintén hozott juhainak elsőszülötteiből és pedig a kövérjeikből; és fordult az Örökkévaló Ábelhez és áldozatához, 5. Káinhoz pedig és áldozatához nem fordult; ez igen boszantotta Káint és beesett az arca. 6. Ekkor mondta az Örökkévaló Káinnak: Miért bosszankodsz és miért esett be arcod? 7. Nemde ha jót cselekszel, akkor emelkedsz, ha pedig nem cselekszel jót, az ajtónál hever a bűn, utánad van vágyakozása, de te uralkodjál rajta. 8. És beszélt Káin Ábellel, az ő testvérével. történt, midőn a mezőn voltak, rátámadt Káin Ábelre az ő testvérére és megölte őt.
9. És mondta az Örökkévaló Káinnak: Hol van Ábel, a te testvéred? És ő mondta: Nem tudom; vajon testvérem őrzője vagyok-e én? 10. És mondta (az Örökkévaló): Mit tettél? a te testvéred vérének hangja kiált föl hozzám a földből! 11. Azért most kiátkozott légy te a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvérednek vérét a te kezedből. 12. Ha megmunkálod a földet, ne adja többé erejét neked, kóbor és bujdosó légy a földön. 13. És mondta Káin az Örökkévalónak: Nagyobb az én bűnöm, semhogy elviselhetném. 14. Íme, elűztél engem ma a föld szinéról; a Te színed elől rejtőzzem el, kóbor és bujdosó legyek a földön, lesz tehát, hogy bárki rámtalál, megöl engem. 15. És mondta neki az Örökkévaló: Azért, aki a Káint megöli; hétszeres a bosszú őérte! És csinált az Örökkévaló jelt Káinra, hogy agyon ne üsse őt, bárki rátalál. 16. És elment Káin az Örökkévaló színe elől és letelepedett Nód országában, Édentől keletre.

17. És megismerte Káin az ő feleségét, ez fogant és szülte Chánóchot; ő pedig épített várost és elnevezte a várost, az ő fiának neve szerint: Chánóchnak. 18. Chánóchnak pedig született Iród, és Iród nemzette Mechújoélt; Mechújoél pedig nemzette Meszúsoélt és Meszúsoél nemzette Lemecht. 19. És vett magának Lemech két feleséget; az egyiknek a neve Ódó, a másiknak a neve Cilló. 20. És Ódó szülte Jóvolt; ez volt atyja a sátorlakóknak és baromtenyésztőknek. 21.Testvérének neve pedig Júvol; ez volt atyja minden hárfásnak és fuvolásnak. 22. És Cilló is szült; (szülte) Túvál-Káint, köszörülője volt minden érc- és vasszerszámnak; Túvál-Káin nővére pedig volt Náámo. 23. És mondta Lemech az ő feleségeinek: Ódó és Cilló! halljátok szavamat, Lemech feleségei, figyeljetek szózatomra! Mert férfit öltem sebem miatt és ifjút sérülésem miatt. 24. Mert hétszeres a bosszú Káinért, de Lemechért hetvenhétszeres. 25. És Ádám újból megismerte az ő feleségét és ez fiat szült és elnevezte Sésznek: Mert adott nekem Isten más magzatot Ábel helyett, mivelhogy megölte őt Káin. 26. És Sésznek is született fia és elnevezte Enósnak; akkor kezdték el hívni az Örökkévaló nevét.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Flaisz Endre - A kereszténység legnagyobb kihívása (A képmutatásról) 1.

Jézus Krisztus előrejelzései szerint a korszakváltás előtt olyan nehéz idők köszöntenek a Földre, hogy csakis azok a hívők szabadulnak meg, akik mindent kibírnak. A próféciák ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy ennek ellenére a legnagyobb kihívást mégsem a külső támadások, üldözések vagy a természeti csapások, háborúk jelentik majd az Egyház számára, hanem egy olyan korszellem, amely belülről, láthatatlan módon akarja aláásni a személyes hívő életet.

„Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.” (Mt 7:24–27)

Bibliaolvasó keresztények jól ismerik Jézus Krisztusnak a Hegyi beszéd végén elmondott példázatát és annak üzenetét is: a külső megpróbáltatásokat csak­is akkor élhetjük túl jelentősebb károk nélkül, ha a házunk – vagyis az életünk – biztos alapra épül; ugyanakkor a Mester beszédeinek a hallgatása, ismerete önmagában még nem jelenti azt, hogy ráépítkeztünk a stabilitást jelentő kősziklára – ehhez a gyakorlati életünkbe is be kell építeni a hallott tanításokat.

Nyilvánvalóan ez a kijelentés Jézus minden beszédére – és tágabb értelemben a teljes Szentírásra is – igaz, ugyanakkor nem szabad elsiklanunk afölött, hogy ez a példázat egy konkrét prédikációsorozat végén hangzik el. Vagyis, amikor Jézus azt állítja, hogy csakis az építi kősziklára a házát, aki „hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat”, akkor nem általánosságban az általa valaha elmondott összes beszédre utal, hanem e beszédekre, tehát az imént, talán percekkel korábban elhangzottakra. Konkrétan ezekre vonatkozik az ígéret, amely szerint, ha valaki az elmondottakat megéli, a mindennapjai részévé teszi, akkor jöhetnek az esők, a szélviharok, az árvizek – a felépítmény dacol az elemekkel, az ember sorsa stabilan fog állni. Ugyanez persze fordítva is igaz: ha valaki Jézusnak ezeket a tanításait – vagyis az idézett példázatát közvetlenül megelőző üzeneteit (!) – nem valósítja meg, akkor azt kockáztatja, hogy a külső megpróbáltatások terhe alatt az élete kártyavárként, javíthatatlanul omlik össze.

Az őszinték jutalma

Márpedig akkor gondolkodunk reálisan a világról és benne az emberi életről, ha bekalkuláljuk a „természeti csapásokat” – ugyanis Jézus ezekről nem feltételes módban beszélt, és azt sem állította róluk, hogy a kősziklára épült házakat elkerülik. Mi több, az utolsó időkről szóló bibliai próféciák alapján joggal feltételezhetjük, hogy az emberiség az eddigi legsúlyosabb kihívásai elé néz. Az elmúlt évek és napjaink világproblémái – gazdasági válság, terrorizmus, migránskrízis stb. – jelzik, hogy már jelenleg is egy bonyolult és nehéz korban élünk. A korszakváltást megelőző időszakról azonban Jézus nemes egysze­rű­séggel azt mondja, hogy csak „azok szabadulnak meg, akik mindent kibírnak”. Ez azonban nem ok a félelemre és a rettegésre, hiszen Jézus ígérte meg azt is, hogy aki kősziklára építette a házát, annak az életében a legrosszabb külső körülmények közepette is felszabadul Isten megtartó, stabilizáló kegyelme.

De vajon melyek azok a kijelentések, amelyekről Jézus azt mondja, hogy elegendő erőt hordoznak ahhoz, hogy a legzavarosabb, legellentmondásosabb, legnehezebb időszakban is kősziklaként tartsanak meg bennünket? A Hegyi beszéd az úgynevezett boldogmondásokkal kezdődik, majd Jézus Krisztus hat ószövetségi parancsolatot elemez. Ezek után, a beszéd nagyobbik részében hét olyan gyakorlatról, magatartásformáról beszél, amelyek a valódi keresztény életmód alappilléreit jelentik. Hosszan tanít az alamizsnában megnyilvánuló irgalmasságról, a megbocsátásról, az imádkozásról, a böjtölésről, az anyagi életről, továbbá óva int a kritizálástól és a hamis prófétáktól. Ezek mindegyike egy külön cikket, sőt cikksorozatot megérne, mégis hadd emeljek ki csupán egyetlen dolgot, ami az összes itt elmondott tanítására érvényes, és talán az egész prédikációsorozat legfőbb summája. Beszédében ugyanis Jézus újra és újra az őszinteségre, átláthatóságra, egyenességre, hitelességre buzdít, amellyel kapcsolatban a legfőbb érve az, hogy „a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván”.

Ezt az üzenetet annyira fontosnak érezte, hogy nemcsak buzdításként, hanem tiltásként is többször megfogalmazta, mondván, „ne légy olyan, mint a képmutatók”, akik a nyilvánosság előtt egészen másnak mutatják magukat, mint amilyenek valójában. Jézus tulajdonképpen egyetlen dolgot hangsúlyoz végig: legyünk őszinte, hiteles, egyenes hívők, akik a magánéletükben, a „belső szobájukban” is krisztusi emberként viselkednek. Mindez azt is jelenti, hogy a kősziklára épített, a legnehezebb próbákat is kiálló sorshoz a keresztény életmód elengedhetetlenül szükséges – ám önmagában nem elégséges, amennyiben az csak látszat, és nem a szív egyenességéből, hanem számításból, érdekérvényesítésből vagy megfelelési kényszerekből, félelemből fakad.

Emiatt emeli ki például Jézus, hogy az alamizsnánk irgalmasságból fakadjon, és kínosan ügyeljünk arra, hogy azzal ne a környezetünkre akarjunk benyomást gyakorolni; az Istennel való személyes kommunikációnk ne a gyülekezeti imádkozásban merüljön ki, hanem legyenek „titkos” magánbeszélgetéseink az Atyával; és a böjtölés is a szív őszinte kiáltása legyen Isten felé, ne hatásvadász színészkedés. Ehhez hasonlóan az embertársainknak való megbocsátás is feltételezi az egyenességet, a nyíltságot; a pénzügyekkel kapcsolatban pedig arra int Jézus, hogy a szívünket ne foglalja el a pénz szerelme (ami a telhetetlenség mellett az aggódásban és a jövőtől való félelemben is megnyilvánulhat), hanem az életünkben maradjon első helyen Isten és az Ő országának a keresése. Az ítélkező, kritizáló magatartással kapcsolatban pedig arra mutat rá, hogy ez sok esetben éppen „az igazságosztóként” tetszelgő személyek súlyos szellemi-erkölcsi hiányosságait hivatott elfedni – természetesen sikertelenül, hiszen ha a környezetük nem is feltétlenül, Isten mindig mindent (át)lát. Éppen ezért Jézus az ilyen embernek is az önvizsgálatot és az őszinte megtérést javasolja. Mindezek mellett a hamis próféták, a rossz társaságok veszélyeire is felhívja a figyelmet a Mester, érdekes módon éppen azt hangsúlyozva, ezek legfőbb ismertetőjegye, hogy másnak mutatják magukat, mint amilyenek valójában.

Tehát ezek után mondja azt Jézus, hogy aki ezeket a beszédeit megtartja – tehát irgalmat gyakorol, imádkozik, megbocsát, böjtöl, nem engedi át a szívét a Mammonnak, nem ítélkezik, és őrizkedik a hamis prófétáktól –, mégpedig nem színből, hanem szívből, hitelesen, őszintén, azt Isten minden körülmények között meg fogja tartani!

Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december

http://www.ujexodus.hu/rema/a_keresztenyseg_legnagyobb_kihivasa

Derek Prince - Próbaálló jellem 6.

Célba érve

A Webster szótár (Webster’s New World Dictionary) úgy határozza meg a kitartás szót, hogy „állhatatosság” valamint „az utolsónak, vagy legtovább maradásnak képessége”. Ezt a témát tanulmányoztuk előző két levelünkben, és a mostaniban levonjuk a vizsgálat következtetését. Alkalmasint az utolsónak maradással kapcsolatos árat, valamint az áldását nézzük meg.

A legutóbbi levélben, a „Összpontosított kitartás” címűben két tanácsot adtam a kitartás fejlesztéséhez. Az első az volt, hogy teljes szívből legyél elkötelezett Jézus mellett. A Cselekedetek könyvében Barnabás az „állhatatos szívről” beszélt (Csel 11:23). Határozd el magadban, hogy ragaszkodni fogsz az Úrhoz tekintet nélkül arra, hogy más is megteszi-e ezt, vagy nem! Ha a barátaid nem teszik, te akkor is megteszed. Ha a családod nem teszi, te akkor is megteszed. Amikor üldözés jön, te nem fogod feladni. Ilyen az állhatatos szív.

A második alapelv a kitartáshoz a Hébereknek írt levél 11:27-ből jön, ahol láttuk, hogy Mózes „hit által hagyta ott Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert erős szívű volt, látta a láthatatlant”. Mózes hite a láthatatlanra irányult. Ha te és én erős szívvel kitartunk, a nem látható világ kézzelfoghatóbb lesz számunkra, mint a látható.

Sok-sok évvel ezelőtt egy svéd pásztor lánya körülbelül három hónapig élt velünk Londonban, angolt tanulva, amit én tanítottam neki. Nagyon szép, tehetséges lány volt, pompás énekhanggal. Édesapja a legnagyobb svéd pünkösdi egyház pásztora volt, aki nagyon szigorú pünkösdi környezetben nevelte lányát.

Amikor ez a lány körülbelül tizennégy éves lett, egyre jobban hallgatott iskolatársaira, akik olyasmikről beszéltek neki, mint a színház látogatás és a tánc öröme, és hasonlókról. És őt egyre jobban és jobban érdekelte a dolog. Ezért egy napon odalépett édesapjához, és azt mondta: „Apám, szeretnék köszönetet mondani a gondoskodásodért, azért, ahogyan tanítottál engem, és felneveltél. De azt szeretném mondani, hogy mostantól más úton akarok járni! Meg akarom ismerni azt, amit a világ ad! Minden barátom erről beszél, és szeretném saját magam megismerni!” Ekkor az édesapja, aki bölcs ember volt, azt felelte: „Barbara, édesanyád és én imádkozni fogunk érted!” Nem vitatkozott. Nem mondta meg neki, hogy téved. Azt mondta: „Imádkozni fogunk!”

Azon az éjjelen a lány élete legélénkebb álmát látta. Álmában két várost látott, amiből az egyik egy nagy, modern, gyönyörű város volt, tele fényekkel, csillogott-villogott mindenfelé. A völgy túloldalán egy másik város állt, egészen más fényekkel. Nem csillogott, nem villogott, hanem nyugodt és csendes volt. Amíg a villogó neonfényekkel teli várost nézte egy ember lépett oda hozzá. Nagyon ápolt, nagyon művelt és nagyon jól öltözött ember volt. Így szólt: „Szeretném neked bemutatni az egész várost!” A lány vele tartott.

Azonban amikor követni kezdte a férfit, az a legrondább emberré változott át. A lány hamarosan rádöbbent, hogy magát az ördögöt követi. Ahogy halálra rémülve ott állt, a város összes fénye kezdett kihunyni, egyik a másik után, míg az egész városra sötét borult. Visszafordult, hogy egy pillantást vessen a másik városra, és azt látta, hogy az fényes és tiszta, amilyen mindig is volt. Másnap a lány odament az apjához és azt mondta: „Apu, jövök veled a gyülekezetbe!” Bölcs lány volt! Hallgatott az Úrra, amikor szólt hozzá.

Gyakorta, amikor Lydia és én egy-egy nagy, modern városban jártunk, és láttuk azokat a neon-fényeket és a forgalmas utcákat, az izgalmat, a lelkesedést és az örömöt, egymáshoz fordultunk, és azt mondtuk: „Emlékszel Barbara álmára?” Egy éjjelen ezek a fények kialszanak. Hamar eljön ez az éjjel! Ez a sok fény mind kihuny!

A Korintusiaknak írt második levél negyedik részében Pál azt mondja: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:17-18) Ezek a dolgok tartanak örökké! Nem változnak! Az Igében olvashatóak.

Maradj az Ige mellett! Ne csupán öt percet tölts a Bibliáddal naponta! Olvasd! Gondolkodj rajta! Higgyél benne! Élj benne! Kérd meg a Szent Szellemet, tegye számodra valósággá! Akkor az Ige olyan valósággá válik számodra, hogy semmi az égvilágon nem lesz képes kísértést jelenteni számodra, vagy arra csábítani, hogy hűtlen legyél Jézus Krisztushoz!

Hiszem, hogy az élet élvezetes, feladataival és örömeivel együtt. Megszabadultam a törvénykezéstől, amiben éveket töltöttem, de nem akarom szeretni a világot, sem a világ dolgait. Mert „Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” (1 J 2:15). Én pedig mindenért az Atyámnak tartozom. Nem akarok hűtlen lenni Hozzá! Szeretném kimutatni felé hálámat és nagyrabecsülésemet! Ő alkotott, gyerekévé fogadott engem és Krisztus örökösévé, és én szeretném kimutatni felé mennyire nagyra értékelem jóságát! Szememet a nem láthatókon akarom tartani!

Realista vagyok és nagyon gyakorlatias életet élek. Hiszem, hogy a dolgoknak rendben kell menniük. Válaszolok a levelekre, és befizetem a számláimat. Két lábbal állok a földön, de a szemem a nem láthatókra néz. Van köztünk és az örökkévalóság közt egy nagyon vékony fátyol. Egy nagyon egyszerű régi dal, így szól: „Néha honvágyam van a Menny után.” Nos, én is így vagyok ezzel. És mégsem panaszkodom a Földi dolgok miatt. Isten jobban bánt velem, mint ahogy azt én valaha reméltem vagy megérdemeltem. De amit sose felejts el: van valaki az időn túl.

Egy másik régi dal úgy szól: „Kereszt előttem, világ mögöttem, ha senki sem tart velem, én akkor is követlek. Nincs visszaút... Követlek Mester” Az első alkalom, amikor ezt a dalt hallottam, egy novemberi éjjelen volt, 1947-ben, Jeruzsálemben. A feleségem és én, nyolc lányunkkal együtt éppen akkor menekültünk el otthonunkból az éj leple alatt, és menedéket kértünk egy amerikai missziónál Jeruzsálem szívében. Nem volt ételünk, nem volt otthonunk, semmink sem volt. Kisétáltunk az éjszaka közepén, és mindent hátrahagytunk. Amikor odaértünk a misszióhoz, épp ezt a dalt énekelték. Ez volt az első alkalom, hogy hallottam. „Ha senki sem tart velem, én akkor is követlek!”

Fordította: Marton Katalin

Mózes első könyve 3.

1. A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden vadjánál, melyet alkotott az Örökkévaló Isten és mondta az asszonynak: Valóban azt mondta Isten, hogy ne egyetek a kertnek egy fájáról sem? 2.És mondta az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3. De azon fának gyümölcséből, mely a kert közepén van, mondta Isten, ne egyetek abból és ne nyúljatok hozzá, hogy meg ne haljatok. 4. És mondta a kígyó az asszonynak: Nem kell majd meghalnotok. 5.Hanem Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, megnyílnak szemeitek és lesztek mint Isten, jót és rosszat tudók. 6. És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre, vett annak gyümölcséből, evett és adott férjének is, ki vele volt és az is evett. 7. Akkor megnyíltak mindkettőjüknek szemei és megtudták, hogy ők meztelenek; összefűztek fügelevelet és készítettek maguknak öveket. 8. Mikor meghallották az Örökkévaló Isten hangját, amint jár a kertben a nap alkonyatán; akkor elrejtőzött az ember és az ő felesége az Örökkévaló Isten elől a kert fái között.

9. És szólította az Örökkévaló Isten az embert és mondta neki: Hol vagy? 10. És az mondta: Hangodat hallottam a kertben és féltem, mert meztelen vagyok, azért elrejtőztem. 11. És (az Örökkévaló) mondta: Ki adta tudtodra, hogy te meztelen vagy? talán azon fáról, melyre nézve megparancsoltam neked, hogy ne egyél arról, ettél? 12. És mondta az ember: Az asszony, kit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és én ettem. 13. És mondta az Örökkévaló Isten az asszonynak: Mit tettél? És az asszony mondta: A kígyó szedett rá engem és én ettem.
14. És mondta az Örökkévaló Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt tetted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad közül, hasadon járj és port egyél életed minden napján át! 15. És gyűlölséget vetek közéd és az asszony közé, a te magzatod és az ő magzata közé; ő fejen sebez meg téged és te megsebzed őt a sarkon.
16. Az asszonynak pedig mondta: Szaporítani fogom terhességed fájdalmát; fájdalommal fogsz szülni gyermekeket, de férjed után lesz vágyakozásod és ő fog uralkodni rajtad.
17. Az embernek pedig mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról melyre nézve megparancsoltam, mondván: Ne egyél arról, átkozott legyen a föld miattad, fáradalommal egyél belőle életed minden napján át. 18. Tövist és kórót növesszen neked és edd a mező füvét.19. Arcod verejtékével edd a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy és a porba térsz vissza.
20. És elnevezte az ember az ő feleségét Chavvának (Éva), mert ő volt anyja minden élőnek. 21.És készített az Örökkévaló Isten az embernek és feleségének bőrköntösöket és felöltöztette őket.

22. És mondta az Örökkévaló Isten: Íme, az ember olyan lett, mint bármelyik közülünk, tudván jót és rosszat; most pedig, hogy ki ne nyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, hogy egyék és örökké éljen! 23. Aki küldte tehát őt az Örökkévaló Isten Éden kertjéből, hogy megmunkálja a földet, melyből vétetett. 24. És elűzte az embert és elhelyezte az Éden kerttől keletre a kerubokat és a villogó kardot, mely körülforog, hogy megőrizzék az utat az élet fájához.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Mozdítsd el a hegyed 1.

“Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: “Mester, nézd a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus így válaszolt nekik: “Higgyetek Istenben!”

“Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magadat tengerbe! és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom néktek: higgyétek, hogy mindazt amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik néktek.” (Márk. 11:20-24)

Ezt a jól ismert biblia rész kedvelik Jézus Krisztus egyházában. Amikor nemrég olvastam, az Úr arra késztetett,hogy vizsgáljam meg sokkal részletesebben. Ekkor erőteljes szellemi igazságot fedeztem fel benne, amit nem láttam azelőtt.

Jézus ekkor földi szolgálatának utolsó napjait élte. Miután kiűzte a templomból a kereskedőket és megtisztította a templomot, tanítványaival töltött időt, hogy felkészítse őket a megalakuló egyház oszlopaiként. Ekkor még hitetlenek voltak, "lassúak a hallásra", kicsinyhitű emberek. Jézus többször megdorgálta őket emiatt, mondván: “Még mindig nem láttok?” Látta a szívükben az akadályt, amit el kellett távolítani, különben soha nem jutnak el arra a felismerésre, amely szükséges az egyház vezetéséhez.

Amint a zöldellő fügefa mellett elhaladtak, Jézus megátkozta a fát, mondva: “Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé.” (Mk. 11:14) És tanítványai hallották ezt. Másnap újra a fügefa mellett haladtak el, Péter felfedezte: "Uram, a fügefa, amit megátkoztál kiszáradt." Jézus meglepő választ adott Péternek. Anélkül, hogy megmagyarázta volna, egyszerűen ennyit mondott: “Higgyetek Istenben!”

Jézus feleletéből felismerjük, hogy az üzenet a hitről szól.

Az elszáradt fügefa Krisztus újabb tanítását mutatta be. Mit is képviselt ez a kiszáradt növény? Izrael régi vallásos rendszerének elvetését ábrázolta, amely mindent a tettekre épített. Az a rendszer a megváltást és Isten kegyelmét az emberi igyekezetre és akaratra építette.

Valami új volt születőben Izraelben: egy olyan egyház amelyben Isten népe teljes mértékben hit által él. Üdvösség és örök élet csakis hit által lesz lehetséges. Az Istennel való járás a továbbiakban hitkérdés lesz. De mindeddig Isten népe nem tudott semmit hitben járásról. Vallásuk teljesítményekre épült: részvétel az istentiszteleten, a Tóra olvasása, külső szabályok betartása. Jézus most ezt mondta: “Új nap hajnala virrad: a hit egyháza születik meg.”

Az igazság az, hogy kezdettől fogva Isten egy olyan embert keresett, aki félelem nélkül élne a színe előtt. Azt akarta, hogy gyermekei teljes nyugalomban éljenek, testben, lélekben, szellemben azáltal, hogy teljesen megbíznak ígéreteiben. Isten ezt a “nyugalma helyébe való bemenetelnek” nevezte. Népét a pusztaságba vezette, víz és élelem nélkül, csak ígéretét adta, hogy meg fogja tartani őket. Izraelhez szóló üzenete egyszerű volt: “Higgyél bennem.” Arra hívta őket, hogy minden bizalmukat belé helyezzék, hogy a lehetetlent fogja megtenni számukra.

De a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint Isten népe akkor képtelen volt az Ő nyugalmába belépni, mert nem bíztak ígéreteiben. Minket is figyelmeztet az Ige, hogy vigyázzunk, máskülönben hitetlenségünk lesz az akadálya annak, hogy beléphessünk az Ő nyugalmába.

A “hegy” Isten népe előtt mindig a hitetlenség volt, és most is az.

A fügefáról szóló részben Jézus nem nevezi meg, melyik hegyről beszél: “Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak meg is adatik az.” (Mk. 11:23)

Nem tudjuk, hogy Jézus milyen hegyről beszél itt. Bibliatudósok mindenféle nevet adtak a hegynek: a megrögzött bűn hegye, szegénység, betegség, félelem, elkeseredés hegye. Valójában ezek a dolgok a hitetlenségből születnek. Jézus ezt mondta tanítványainak és nekünk is: “A hitetlenség olyan, mint egy akadályt képező hegy a szívetekben, amelyet nem lehet elmozdítani. Ki kell onnan gördíteni, különben nem tudok veletek dolgozni.”

Az is tény, hogy Jézus nem volt képes csodákat művelni egy bizonyos városban a nép hitetlensége miatt: “Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.” (Mt. 13:58) Ugyanez igaz a mai egyházra is: ahol hitetlenség van, ott nem tud dolgozni. A hitetlenség az a hegy, ami Isten áldásának és kijelentésének teljességét akadályozza. Jézus így foglalja össze nekünk: "Nem tudok semmi nagy dolgot tenni érted - nem tudom az adott élethelyzetedben a lehetetlent megtenni - amíg a hitetlenség hegye áll előtted.”

A Szentírás világossá teszi, hogy Isten nem veszi könnyedén a hitetlenséget.

Az Újszövetség Zakariás történetét használja példaként. Lukács első fejezetében Isten megígéri az öreg főpapnak, hogy csodálatos módon gyermeke fog születni, aki a Messiás előfutára lesz. Zakariás istenfélő, hűséges szolga volt aki egész életében imádkozott a Messiás eljöveteléért. Amikor ezt a hírt megkapta, a templomban papi szolgálatát végezte és égőáldozatot ajánlott fel. Gábriel angyal megjelent neki és mondta: “Ne félj Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked és Jánosnak fogod őt nevezni” (Lk. 1:13)

Zakariás tudta, hogy ő maga és felesége is túl öreg ahhoz, hogy gyermekük legyen. Képzeld el dilemmáját: az ő szemében ez nehéz ígéret volt. El kellett, hogy csodálkozzon: “Hogyan lehetséges ez? Feleségem és én öregek vagyunk.” Számára ez a hitetlenség hegye volt.

De Istent nem mentegette Zakariást hitetlensége miatt. Nem sajnálta meg öreg kora miatt, vagy mert a múltban hűségesen szolgálta Istent. Az igazság az, hogy Isten nem lépett túl egy ilyen hű szolga hitetlenségén. Ehelyett Gábriel angyal Zakariásra szólt, “De amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” (Lk. 1:20)

Micsoda fájdalmas büntetés. Zakariás saját fia lesz a Messiás hírnöke, de a pap nem lesz képes megünnepelni ezt az újságot felesége terhességének ideje alatt.

Mózes első könyve 2.

1. És elvégeztetett az ég és a föld és minden seregük. 2. Elvégezte Isten a hetedik napon művét, melyet alkotott és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, melyet alkotott. 3. És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon nyugodott meg minden művétől, melyet teremtett Isten és alkotott.

4. Ez a keletkezése az égnek és a földnek, amidőn teremtettek, amely napon alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget. 5. De semmi mezei növény sem volt a földön és semmi mezei fű sem sarjadt még, mert nem bocsátott esőt az Örökkévaló Isten a földre és ember sem volt, hogy megmunkálja a földek. 6. De köd szállt föl a földről és megáztatta a föld egész színét. 7.Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és lehelt az orrába éltető lelket, és az ember lett élőlénnyé.

8. És ültetett az Örökkévaló Isten kertet Édenbe, kelet felől és odahelyezte az embert, akit alkotott. 9. És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kívánatosát a tekintetre és jót az eledelre; az élet fája pedig a kert közepén volt, meg a jó és rossz tudásának fája. 10. És egy folyam jött ki Édenből; hogy áztassa a kertet; onnan pedig elágazott és lett négy főfolyóvá.11. Az egyiknek neve Pisón, az, mely megkerüli Cháviló egész országát, ahol az arany van. 12. És ezen országnak aranya jó; ott van a bedólách és a sóhámkő. 13. A második folyó neve Gichón; az, mely megkerüli Kúsnak egész országát. 14. És a harmadik folyó neve Chiddekel, az, mely Ássúr keleti oldalán folyik; és a negyedik folyó a Perosz.
15. És vette az Örökkévaló Isten az embert és belehelyezte Éden kertjébe, hogy megmunkálja és őrizze azt. 16. És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: A kertnek minden fájáról ehetsz; 17. de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél arról, mert amely napon eszel arról, meg kell halnod.

18. És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt. 19. Mert alkotta az Örökkévaló Isten a földből a mező minden vadját és az ég minden madarát, elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azt el, és bárminek nevezi el az ember az élőlényt, az legyen a neve. 20. És adott az ember neveket minden baromnak, az ég madarának és a mező minden vadjának; de az ember számára nem talált segítőt, neki megfelelőt.21. Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe. 22. És alakította az Örökkévaló Isten a bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez. 23. Akkor mondta az ember: Ez immár csontomból való csont és húsomból való hús; azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett az. 24. Azért hagyja el a férfi az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté. 25. És mindketten meztelenek voltak, az ember és az ő felesége, de nem szégyenlették magukat.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 4.

A biblia szerint az ördögnek is menni kellett anélkül, hogy Jézus megbocsátotta a bűnöket: "A názáreti Jézust, mint kéné fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele. * (ApCsel 10,38)

Amikor Urunk megbocsátotta a bűnöket és csodákat tett, a tisztátalan szellemek hangos szóval kiáltva mentek ki azokból, akiket fogva tartottak. Ugyanis a gonosz szellemek abban a pillanatban elveszítik jogukat az ott tartózkodásra, amikor Jézus megbocsátja egy beteg bűneit. Egy másik tényhez kapcsolódik az a tény, hogy megszabadultunk a betegségünkből, mégpedig ahhoz, hogy megszabadultunk az ördög fogságából. Jézus utalt az ószövetségi Jubileum évére, amikor azt mondta Lukács 4,19- ben: "Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." A Jubileum éve világos képe annak az áldásnak, amit a kegyelem korszakában kapunk meg. Ha megnézzük a 3Mózes 25,8-12 azt látjuk hogy a Jubileum évének meg­hirdetését megelőzte az engesztelés napja. Az engeszte­lés napján megölték az áldozati állatokat, vérével meghintették a kegyelem székét úgy, hogy a nép bűnei meg legyenek bocsátva. Ezt követően kűrt jelezte a Jubileum évének kezdetét. Azok az emberek, akik már évekkel korábban elveszítették földjüket, vagy otthonukat, most mindezt visszakapták akik pedig rabszolgák lettek adósságuk fejében, azoknak elengedték adósságukat, és vis­szatérhettek családjaikhoz.

Ez jelképezi azt a tényt, hogy Isten irgalma és áldása csak Krisztus keresztáldozata által ér el hozzánk. Jézus lett a mi bűnért való áldozatunk, amikor keresztre feszítették a Golgotán, és vérével meghintették a mennyei kegyelem székét. Jézus vérével helyreállított mindent, amit elveszítettünk. A Szentlélek elküldésével megfújta az evangélium ujjongó kürtjét, és meghirdette szabadulásunkat az ördögtől.

Amikor a kürtöt megfújták a Jubileum évében Isten megparancsolta Izrael népének: „...hirdessetek szabadságot mindenkinek, és térjen vissza mindenki az ő birtokához. " (3Mózes 25,10)

Krisztus sokkal tökéletesebb áldozatot mutatott be, amikor Ő magát adta oda engesztelő áldozatul, és így biztosította. hogy bűneink meg vannak bocsátva, és szabadok vagyunk a gonosz hatalmától.

Amikor Jézus megbocsátotta bűneinket, és meggyógyította betegségeinket, ezzel igazolta azt, hogy megszabadított minket a törvény átkából, mivel betegségeink forrása azaz az átok volt, amelyet a bűn szerzett. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká tevén érettünk; mert meg van írva Átkozott minden, a ki fán függ." (Galata 3,13)

Jézus azért függött a kereszten, hogy megváltson minket az átokból; így megszabadított minden betegségből. A betegség a bűnnel karöltve az ember pusztulásán fáradozik Ádám bűnesete óta, a bűnbocsánat pedig a gyógyulással karöltve az ember helyreállítását munkálja. A megbocsátás és a gyógyulás egymástól elválaszthatatlan kísérőtárs Jézus szolgálatában. Amikor Jézus elküldte tanítványait, megparancsolta nekik, hogy gyógyítsák a betegeket, és hirdessék a bűnbocsánatot. Ez az Úr nagy missziós parancsa, amely azóta sem változott. „És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. " (Máté 10,1)

Ruff Tibor a melegpropagandáról (részlet)

„Bizony íme hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!”

Jeremiás próféta fenti szavai (Jeremiás 8:8) a szemünk láttára teljesedtek be megint szó szerint a héten egy interjúban, mely a beszédes „Közkeletű tévedés, hogy a Biblia bűnként aposztrofálja a homoszexualitást” címmel jelent meg a 168 Óra e heti számában dr. Perintfalvi Rita katolikus teológussal, aki a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai fakultásán a Szisztematikus Teológia és Etika Intézet tudományos kutatója és a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének az elnöke. A „biblikus tudomány doktora” megtisztelő titulusát is viselő teológusnő a Bibliára hivatkozva olyan állításokat tesz, amelyek a Bibliával szöges ellentétben állnak. Teológusként, hívőként, emberként egyaránt mély megdöbbenéssel olvastam az írásban szereplő nyilvánvaló hazugságokat, az interjút akár a szakmai tekintéllyel való visszaélésnek vagy a Szentírásban képzetlen emberek tudatos félretájékoztatásának is minősíthetjük.

Például a cikk címében (lásd fent) is szereplő eleve tendeciózus állításra (és egyébként az is micsoda dolog, átlátszó ideológiaképző technika, hogy egy írás címéül a szerkesztő nem a megkérdezett válaszából, hanem az újságíró irányított állításai közül választ egy mondatot), szóval az újságíró (Cseri Péter) állítására ekként licitál rá a teológusnő: „a Szentírás hét helyen említi [a homoszexualitást], ám egyik esetben sem felnőtt emberek önkéntes, szerelmen alapuló kapcsolataként. Szinte mindig valamilyen speciális, nemi erőszakhoz, kultikus prostitúcióhoz köthető aktusként jelenik meg […]. Mai értelemben vett meleg párkapcsolat a Bibliában nem szerepel, és biblikus tudósként azt mondhatom, hogy ha kizárólag a szövegek szintjén maradunk, akkor azokból kiindulva sem alátámasztani, sem pedig elvetni nem lehet, hogy a homoszexualitás bűn lenne.”

Nos hát akkor „maradjunk a szövegek szintjén”, tényleg. Miután már Mózes 1. könyvében részletesen olvashattunk Szodoma bűnéről (általános homo-, illetve biszexualitás) és annak isteni ítéletéről (pár óra alatt pusztult el az egész város), az isteni Törvény kimondja: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak; utálatosság az.” (Mózes 3. könyve 18:22) E mondat szövegkörnyezetében más szexuális perverzitások felsorolása található (vérfertőzés, állatokkal való fajtalankodás stb.), és a fejezetben, illetve e mondat környezetében egyetlen szó sem utal sem erőszakra, sem kultikus orgiákra (szakrális prostitúcióra), sem arra, hogy a mondat ne vonatkozna „felnőtt emberek önkéntes, szerelmen alapuló kapcsolatára”, mint azt Perintfalvi állítja. Kétkedő Olvasómat arra kérem: olvassa el az egész fejezetet, és ellenőrizze le bátran, igaz-e, amit írok. Íme tehát máris egy hely, ahol a Biblia súlyos ítélete e bűn fölött cáfolja a teológusnő trendi – eufemisztikusan szólva – „csúsztatását”. Ráadásul a Teremtő rosszallása érzelmileg is igen erősen telített: az „utálatosság” (héberül: tóévá) további jelentései ugyanis a héber szótárak szerint ezek: undorító, förtelmes, undok, visszataszító, gyűlöletes, tűrhetetlen, kibírhatatlan, elviselhetetlen, gyalázatos, megvetésre méltó, káros, ártalmas, bántó, sértő, megbotránkoztató, elrémítő, iszonyatos, irtózatos, borzalmas. Bizony úgy tűnik, a melegmozgalom aktivistáinak szembe kell nézniük azzal, hogy nemcsak a hívők, de maga a Mindenható is „homofób”, nemcsak elvi, de érzelmi értelemben is, és nem is kicsit.

A Krisztus előtt 300 körül elkészült görög Ószövetség-fordítás mint mindig, úgy itt is a bdelügma szóval adja vissza a héber kifejezést, amely a görög szótárak szerint pontosan ugyanezeket jelenti; hasonlóképp a latin Vulgata (abominatio).

A teológusnő talán arra gondolhatott, hogy az „utálatosság” szót a Szentírás a bálványimádásra és az okkultizmusra is gyakran használja, azonban következtetését – ő vagy tanítói – szerencsétlen módon logikailag fordítva vonta le: nem arról van ugyanis szó, hogy a homoszexuális cselekedet csak akkor undorító, ha okkultizmushoz vagy bálványimádáshoz kötődik, hanem arról, hogy az okkult és bálványimádó gyakorlatok is éppoly elviselhetetlenek Isten számára, mint a homoszexualitáséi. Nem arról van szó, hogy a homoszexualitás csak akkor és annyiban utálatos, amennyiben okkult kultuszhoz kötődik, hanem éppen fordítva: a homoszexuális tett önmagában is okkultizmusnak minősül (a szexualitásnak mindig nagyon erős spirituális tartalma van a Biblia szerint). Egyébként mind az egyház – felekezeti határoktól függetlenül, egységesen –, mind a judaizmus egyértelműen ezen az állásponton van kétezer éve. A KISZ-újságok és a kommunista propagandairodalom elbújhatnak az ideológiavezérelt, manipulatív csúsztatások és a tendenciózus „wishful thinking” (vágyvezérelt gondolkodás) terén a trendi globális melegedés e gondolati csűrés-csavarása mellett. Valóban súlyos gondok lehetnek a szövegértéssel manapság, miként ezt a PISA-tesztek is évről-évre jelzik.
(...)
Amikor tehát a heteroszexuálisok elítélik a homoszexuális cselekedeteket, nem vétkeznek a felebaráti szeretet törvénye ellen, hiszen önmagukban éppúgy elítélik a saját szexuális bűneiket. S amikor elvárják homoszexuális embertársaiktól az önmegtartóztatást, nem mérnek kettős mércével, hiszen önmaguktól is elvárják azt a heteroszexuális bűnök vonatkozásában. Ezért a homoszexuális tettek erkölcsi felmentése, a jogos bűntudat feloldása a hamis teologizálás eszközeivel nagyobb bűn magánál a konkrét tettnél is, mivel a bűnöst megfosztani igyekszik a lelkiismeret egészséges jelzésétől, s ezzel a megtérés lehetőségétől, azaz az örök üdvösség lehetőségétől. Szakadékba ugrani rossz, de még nagyobb gonoszság eltávolítani a figyelmeztető táblát a szakadék széléről, hogy mások belezuhanjanak."

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

http://www.hetek.hu/hatter/201707/bizony_ime_hazugsagra_munkal_az_irastudok_hazug_tolla

Mózes első könyve 1.

1. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2. És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött.

3. És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4. És látta Isten a világosságot, hogy jó és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. 5. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: egy nap.

6. És mondta Isten: Legyen boltozat a vizek közepében, hogy legyen elválasztó víz és víz között.7. És alkotta Isten a boltozatot és elválasztotta a vizeket, melyek a boltozat alatt vannak, a vizektől, melyek a boltozat fölött vannak. És úgy lett. 8. És elnevezte Isten a boltozatot égnek. És lett este és lett reggel: második nap.

9. És mondta Isten: Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre, hogy meglássák a száraz! És úgy lett 10. És elnevezte Isten a szárazat földnek, a vizek gyüleményét meg elnevezte tengereknek: És látta Isten, hogy jó.
11. Akkor mondta Isten: Sarjasszon a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, gyümölcsfát, gyümölcstermőt a maga neme szerint, amelynek magva benne van a földön! És úgy lett. 12. És előhozott a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, a maga neme szerint és fát, gyümölcstermőt, melynek magva benne van, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó. 13. És lett este és lett reggel: harmadik nap.

14. És mondta Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől és legyenek jelekül ünnepek, napok és évek számára; 15. és legyenek világítókul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre! És úgy lett. 16. És alkotta Isten a két nagy világítót; a nagyobbik világítót nappali uralomra és a kisebbik világítót éjjeli uralomra, meg a csillagokat. 17.És tette azokat Isten az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre, 18. és hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. 19. És lett este és lett reggel: negyedik nap.

20. És mondta Isten: Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, a madár pedig röpdössön a föld fölött, az ég boltozatának színén! 21. És teremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket és mind az élőlényt, mely mozog; amelyektől nyüzsögtek a vizek, a maguk neme szerint, és mind a szárnyas madarat, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó. 22. És megáldotta azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a vizet a tengerekben, és a madár sokasodjék a földön. 23. És lett este és lett reggel: ötödik nap.

24. És mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt a maga neme szerint, barmot és csúszómászót, meg földi vadat a maga neme szerint! És úgy lett. 25. És alkotta Isten a föld vadját a maga neme szerint, a barmot a maga neme szerint és a föld minden csúszómászóját a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.

26. És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint, hogy uralkodjék a tenger halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón, mely mozog a földön. 27. És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket. 28. Megáldotta őket Isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hódítsátok meg; és uralkodjatok a tenger halán, az ég madarán és minden élőn, mely mozog a földön. 29. És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül. 30. A föld minden vadjának pedig, meg az ég minden madarának és mindennek, ami mozog a földön, amiben élő lélek van, minden zöld füvet (adtam) eledelül. És úgy lett.
31. És látta Isten mindazt, amit alkotott, hogy íme igen jó. És lett este és lett reggel: a hatodik nap.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 30.

Érezd a különbséget, a „ki” vagy és a „mit teszel” között

"Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. [A törvény betartásának semmi köze a megigazuláshoz]" Róma 3:28.

Ha valóban sikeresek akarunk lenni önmagunk kiteljesítésében, szükséges tisztáznunk és megértenünk, hogyan igazulunk meg, mi tesz igazzá minket Isten előtt. Ahogy az Efézus 2: 8-9-ben olvashatjuk, csak hit által igazulhatunk meg Jézusban, nem pedig cselekedetek által.

Ha igazi hitünk van, jó cselekedeteket hajtunk végre, de Istentől való függőségünk nem a cselekedetekből fakad. Ha azt akarjuk, hogy megállhassunk az Úr előtt, minden cselekedetünket Isten szeretete irányítsa – mivel engedelmeskedünk Neki – nem pedig a „test cselekedetei”.

Manapság a legtöbb ember élete nagy részét, sőt megkockáztatom, egész életét azzal tölti, hogy rossz érzéseket táplál saját magával szemben. Úgy tűnik, a világ folyamatosan azzal az üzenettel bombáz minket, hogy az értékünket a cselekedeteink határozzák meg. Minden kérdésünk, amit a másik emberhez intézünk, a cselekvéssel kapcsolatos: „Hogy állnak a dolgaid?” „Mit csinálsz mostanában?” „Mivel foglalkozol?” A sátán azt akarja, hogy jobban érdekeljenek minket a cselekedetek, mint az emberi oldalunk. Ez a fajta gondolkodásmód mélyen gyökerezik, és nagyon nehéz kiirtani.

Amikor iskolások voltunk, a szüleink gyakran hasonlították a teljesítményünket a többiekhez, és folyton azt kérdezgették, miért nem tanulunk olyan jól, mint az unokatestvérünk, a szomszéd fiú vagy a testvérünk. Úgy éreztük, minden tőlünk telhetőt megtettünk. és a fenti kérdésekre nem igazán tudtuk a választ, de eltökéltük magunkban, hogy még keményebben dolgozunk a siker érdekében És így is tettünk. Próbálkoztunk, próbálkoztunk, újra próbálkoztunk, de nem történt semmi előrelépés. Nem számított, mennyit tettünk le az asztalra, valaki mindig elégedetlen volt velünk. Még mindig úgy éreztük, valami baj van velünk. Azt hittük, ha valami nagyszerűt viszünk véghez, Isten és a többiek majd elfogadnak minket.

Ez az elmélet azonban csak megviseli az embereket, kiégetté, zavarodottá, mentálisan beteggé teszi őket. Meggyőződésem, hogy emberek milliói azért járnak pszichiáterhez, pszichológushoz, mindenféle tanácsadóhoz, mert nincsenek tisztában azzal, kik is ők valójában. Arra vágynak, hogy valaki hallgassa meg őket, értse meg őket, és végre ne ébresszen bennük bűntudatot. Ők azok, akik nem kaptak megerősítést a szüleiktől, a társuktól, aminek az lett az eredménye, hogy „selejtesnek” érzik magukat. Azt hiszik, szociális, mentális, vagy pszichológiai problémájuk van, de valójában csak feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra van szükségük.

Lehet, hogy te is, és én is rosszul viselkedünk, de ez mindaddig nem fog megváltozni, amíg a cselekedeteinktől függetlenül nem fogadnak el és nem szeretnek minket az emberek.

Jézus felajánlotta a világnak azt, amit keresett, mert a sátán jól őrizte a titkot. Az Egyház sokszor a szabályokra helyezte a hangsúlyt, ahelyett, hogy azt a személyes kapcsolatot segítette volna, amelyet Jézus Krisztuson, a Fiún keresztül az Atyával kell kialakítanunk.

Fordította: Berényi Irén

Rod Parsley - A Kereszt 1.

BEVEZETÉS

A LEGÉLÉNKEBB emlékeim egy folyóról vannak, amely Kelet-Kentucky zöldellő dombjain eredt. Bár Ohio-ban születtem és életem nagy részét ott töltöttem, a szívem makacsul otthonomnak tekinti Kelet-Kentuckyt. A szüleim ott a folyóhoz közel, Kelet-Kentucky és Nyugat-Virginia határán születtek és nőttek fel. Ott, ahol az amerikai ámbrafa ligetek és fekete tölgyek magasodtak, az utak mentét loncok szegélyezték, oda mentünk rokonlátogatóba a legtöbb hétvégén. És ott az Appalache fennsíkon nyugszanak a szeretteink, akik szent nyugalomban várják, hogy meghallják Isten feltámasztó kürtjének hangját. A legkorábbi köd-lepte gyülekezeti emlékeim a dicséretek éneklése és a Szellemben elmondott imák voltak egy fehér zsindelyes vidéki gyülekezetben Tug Fork szélén, Beauty és Lovely települések között egy kicsi városban, amit úgy hívtak Warfield. Mind a város, mind a gyülekezeti ház szerencsére nem estek messze az Isten által létrehozott kereszteződéstől - a két folyó összefolyásától. Légvonalban húsz mérföldre északra Warfield-től a Levisa Fork és a sokkal hosszabb Tug Fork összefolynak és a kettőből Big Sandy folyó lesz. 

A kereszteződéstől nem messze a hegyekben történt, hogy az odaszánás magjai a szívembe hulltak, majd kinőttek és a Megváltó élethosszig tartó szeretetébe nyíltak ki. Milyen hatalmas adósság, amellyel tartozom azoknak a férfiaknak, akik elvetették az első magokat bennem. Mire két éves lettem a családomnak el kellett költözni északra munkát találni, ahogyan nagyon sokan másoknak is így kellett tenniük. Felmentünk a 23-as autópályán Columbusba. A város déli részén telepedtünk le és egy kis gyülekezethez csatlakoztunk a Welch Avenue-n. Az a gyülekezet azóta átment két költözésen és egy névváltozáson, de az elhívása ugyanaz maradt - hogy az elveszetteket az Üdvözítő Jézushoz vezesse. A gyülekezetbe járás nem volt választható opció nálunk. Ha a gyülekezet nyitva volt, egy családként ott voltunk. Ez azt jelentette, hogy minden vasárnap és szerdán, illetve minden különleges alkalmon és ébredési összejövetelen ott voltunk. Azok az ébredési összejövetelek sokszor hetekig tartottak esténként. Más szóval sok időt töltöttem kisgyerekként a gyülekezet rusztikus padjai között. 

Azokban a mély nyomot hagyó, formáló években emlékszem, ahogyan teljesen elbűvöltek a festett üveg ablakok, amelyek a Free Will Baptista Gyülekezet házának mindkét oldalát tarkították. Szerettem őket nézni és rajtuk keresztül az azon túli világot is. Bár mindegyik ablak különböző volt a legfeltűnőbb tulajdonságukban mégis azonosak voltak. Mindegyik egy bibliai jelenetet ábrázolt, amely egy hatalmas keresztre volt ráhelyezve. Annak ellenére, hogy nyugtalan kisfiú voltam, aki szeretett kint lenni, szerettem bámulni azokat az ablaküvegeket. Mielőtt elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem a tanításokat vagy felfogjam a dicséretek jelentésének értelmét, az életet már a kereszt tisztázó lencséjén keresztül néztem. A tekintetem összeolvadt azokkal az igazságokkal, amelyek a pulpitusról mennydörögtek. Ahogy az évek elillantak úgy tűnt számomra, minden tanítás, amely elhangzott, a keresztet mutatta be és emelte magasra, hogy mindenki jól lássa. Valójában egyetlen olyan kis üzenetet sem hallottam, amely nem foglalta magába a keresztet valamilyen formában. Ugyanígy a dicséreteknek, amelyek legélénkebben rezonálnak az emlékezetemben a fő témájuk a Kálvária volt. Mindig hallom ahogy a szarufák visszhangozzák a gyülekezet énekét és még mindig emlékszem a nehéz énekeskönyv minden egyes versszakának szavaira, amelyet apám erős kezében tartott. Azok a dicséretek át voltak itatva Megváltónk halálának kenetével. Az egyik ilyen Isaac Watt "A Keresztnél" című dicsérete volt. "A keresztnél, a keresztnél ahol először megláttam a fényt, És a szívem terhe legördült. Ott hittel megkaptam a látást, És most egész nap boldog vagyok." Vagy ott volt "a Kálvária" a nagyszerű Moody Bible Institute ( Moody Biblia Iskola) végzőse William R. Newell írta: "Nagy volt a kegyelem és a megbocsátás ingyen volt, A bűnbocsánat megsokszorozódott nekem, Ott a megterhelt lelkem szabadságra talált, A Kálvárián." A tanítás, a zene és gyermekkorom történései összekeveredve mély nyomot hagytak a szívemben. Ezért adtam át a szívem és az életem, a Kálvárián megfeszített Bárány uralmának már gyerekként. A Kereszt volt és ma is a hitem és életem központja. 

Becsületbeli és szívbéli kötelességem, hogy ezeket az oldalakat ne csak Jézus Krisztus keresztjének átformáló jelentésével töltsem meg, hanem hogy Isten jó és hűséges szolgáinak is ajánljam ezt a könyvet, akik mentegetőzés nélkül emelték fel a keresztet. A Welch Avenuei Free Will Baptista Gyülekezet úttörő pásztorainak tanításai mutatták meg nekem a dicsőséges keresztet és Isten brutális szeretetét, amely a keresztfa vérrel festett gerendájáról kiabált - és nekik és azoknak, akik őket követték ajánlom ezt a könyvet. 

1952-1958 Delbert Gould tiszteletes 

1958-1961 Fred C Evans tiszteletes 

1961-1966 Tommy Moore tiszteletes 

1966-1983 Paul J Thompson tiszteletes 

Mennyire tiszteltem ezeket a férfiakat. Később az 1960-as években a családom Columbus nyugati részére költözött, ahol Clarence Newman tiszteletes pásztorolt a West Jefferson Free Will Baptisa Gyülekezetben. Utána egy újabb költözés következett, akkor viszont Columbus délkeleti részére, ahol Rcihard Pressnell szolgálatának áldásban részesültem a Williams Roadi Free Will Baptisa Gyülekezetben. Egy másik Free Will Baptista Evangélista Andrew Workman, akinek a tanítása instrumentálisan inspiráló volt, hogy megtaláljam és betöltsem Isten akaratát az életemben. Köszönöm Isten embereinek az evangélium iránti rettenhetetlen hűségüket a kereszttel a központban. Dicsőség listát formál a nevetek a menny krónikáiban illetve az életemben.

Fordította: Nagy Andrea

Jób könyve 42.

1. És felelt Jób az Örökkévalónak és mondta: 2. Tudom, hogy mindent tehetsz, s nem vonható meg tőled semmi szándék. 3.– Ki az, ki elburkolja a tanácsot tudás nélkül? – Azért hát olyat hirdettem, mit nem értek, olyakat, a mik csodásak nekem s nem tudom. – 4. Halljad csak, majd beszélek én, hadd kérdelek, s te tudasd velem. – 5. Fülhallás szerint hallottam rólad, de most szemem látott téged. 6. Azért elvetem és megbánom, porban és hamuban. 7. És volt, miután elmondta az Örökkévaló e szavakat Jóbnak, szólt az Örökkévaló a Témánbeli Élífáhzhoz: Föllobbant haragom ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam helyeset, úgy mint szolgám Jób. 8. Most tehát vegyetek magatoknak hét tulkot és hét kost s menjetek szolgámhoz, Jóbhoz és hozzatok magatokért égőáldozatot; Jób szolgám pedig imádkozni fog értetek, mert csak az ő személyét tekintem, hogy valami csúfságot nem teszek veletek, mert nem beszéltetek rólam helyeset, úgy mint szolgám, Jób. 9. És mentek a Témánbeli Élífáz, a Súachbeli Bildád és a Náamabeli Czófar és cselekedtek, a mint szólott hozzájok az Örökkévaló; és tekintettel volt az Örökkévaló Jób személyére. 10. Az Örökkévaló pedig helyrehozta Jób veszteségét, midőn barátjaiért imádkozott; s megtoldotta az Örökkévaló mind azt, a mi Jóbé volt, kétszeresére. 11. Eljöttek hozzá mind a fivérei és mind a nővérei és mind az előbbi ismerősei s ettek kenyeret vele az ő házában, szánakoztak rajta és megvigasztalták őt mind azon veszedelem miatt, a melyet reá hozott az Örökkévaló, és adtak neki ki-ki egy keszítát és ki-ki egy arany gyűrűt. 12. S az Örökkévaló megáldotta Jób végét, inkább mint a kezdetét; és volt neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer nőstény szamara. 13. S volt neki hét fia és három leánya. 14. És elnevezte az egyiket Jemímának, a másodiknak neve pedig Keczía és a harmadiknak neve Kéren-Happúkh. 15. S nem találtattak oly szép nők, mint Jób leányai, az egész országban; s adott nekik atyjok birtokot fivéreik között. 16. És élt Jób ezután száznegyven esztendőt, és látta gyermekeit és gyermekeinek gyermekeit: négy nemzedéket. 17. És meghalt Jób öregen és napokkal telten.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Szabó Balázs - Nagyon becsüljük meg Isten áldását!

Szabó Balázs vendégszolgálata a pécsi Hit Gyülekezetében.

Minden keresztény szeretne áldott lenni, de tudni kell átvenni az atyai áldást. Amint minden más esetben is, ebben is az Ige van segítségünkre.

A Biblia első oldalain megmutatja Isten a teremtést, és azt, hogy amikor Ő valamit létrehozott, azt megvizsgálta, és jónak találta. Az emberre áldást mondott, hogy szaporodjatok, és sokasodjatok, és még ez után is tovább folytatta az áldásokat.

Nem csak a vér, hanem Isten áldása is éltette az első emberpárt. Amikor viszont áthágták Isten parancsát, akkor Ő átkokat mondott ki rájuk. Ezek az átkok a mai napig ott vannak az emberek életében.

AZ EMBERISÉG TARTOZÁSA ISTEN FELÉ NEM CSÖKKENT, HANEM NŐTT AZ IDŐK SORÁN, ENNEK MEGFELELŐEN AZ ÁTKOK ERŐTELJESEN HATOTTAK ÉS MA IS HATNAK.

Két erő formálja az emberek életét: az áldás és az átok. Arra törekszünk, hogy az életünkben nulla százalék átok, és száz százalék áldás legyen. Ez a célunk. Ennek eléréséhez, vagy akár csak a megközelítéséhez is fontos tudni: hogyan lehet átmenni az átokból az áldásba?

Már az Ószövetségben is nyilvánvalóvá tette Isten, hogy Ő nem azt akarja, hogy az átok domináljon az életükben. Ábrahámnak azt ígérte, hogy áldott lesz és áldás lesz. Ő áldást akar mellénk parancsolni, hogy minden munkánkban jó szerencsések legyünk. Befogadó szív kell ennek megvalósulásához, és akkor harmincszoros, hatvanszoros, vagy akár százszoros áldás jön az életünkre.

Ábrahámot nem érdemei alapján, hanem szuverén módon választotta ki Isten. Ő pedig kitárta a szívét, hittel és örömmel fogadta Isten áldásait, nem volt álszerény.

“És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.” (1Móz 15:6 )

LEHET VÁLASZTANI AZ ÉLETET, ÉS A HALÁLT, DE ISTEN JÓ PEDAGÓGUSKÉNT SEGÍT: VÁLASZD AZ ÉLETET!

Mózes 5. könyvében a 28. fejezet az áldásokat mutatja be. Ez az igeszakasz egy csodálatos vitamincsomagként hat arra, aki hittel fogadja azt. Ezt hallva ráébredhet az ember, hogy jó dolog otthagyni a múltunkat, és csak Isten Beszédére figyelni.

Isten megáldotta Ábrahámot és benne az utódait is. Izsák életében húsz év várakozás előzte meg az ikerpár megszületését, mert döbbenetes erők igyekeznek megakadályozni Isten akaratának beteljesülését. Tudnunk kell, hogy nem egy neutrális közegben élünk.

Ézsau a testi természetet jelképezi, Jákob pedig az újjászületett embert. Már az anyjuk méhében harc volt közöttük. Ézsau született meg először. Rebeka érzékelte a méhében dúló harcot, amiről megkérdezte Istent, és kapott is választ. Két különböző természet harcolt őbenne.

Izsák szerette Ézsaut – az étel miatt, de a Jákob felé való szeretet Rebeka részéről már kijelentés általi szeretet volt. A harc és küzdelem célja az volt, hogy ki kerül majd Izsák jobb keze alá, azaz ki fogja örökölni az atyai áldást.

AZ EGYÉNEK ÉS A GYÜLEKEZETEK ÉLETÉBEN IS AZ A DÖNTŐ, HOGY MENNYIRE SIKERÜL AZ ÓTERMÉSZETET HALÁLBA ADNI.

Pál apostol is ír erről, mégpedig úgy, hogy ő ökölcsapással a szeme alá üt az óemberének.

Az elköltözésünkig fog tartani a harc, noha szeretnénk, hogy ne tartson. Az Efézusi levélben szó van a szellemi harcról, amelyet folytatnunk kell egy sunyin közel tartózkodó ellenség ellen, aki állandóan vissza akar lopózni az életünkbe.

Izsáknak is komoly probléma volt, hogy kit is kell neki megáldania. Rebeka segítette elő azt, hogy Jákob győzzön. Ézsau szőrös volt, szinte megváltoztathatatlan. Amikor az Ige azt mondja, hogy Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy az ótermészetünket gyűlöli. Isten szeretete nyilvánul meg abban, hogy ki akarja végez(tet)ni az óemberünket. Az igazságot szereti Isten, de gyűlöli a gonoszságot, és tőlünk is ezt várja.

“Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” (Zsolt 45:8)

Éppen ez volt Sámuel és Dávid titka. Megértették, hogy Isten bizonyos dolgokat szeret, másokat gyűlöl. Amáleket Isten gyűlölte, és kimondta, hogy Amálek ellen örök harca lesz. Aki beleáll ebbe a látásba, azt Isten munkatársaként kezeli. Jézus azokat az embereket nevezte rokonainak, akik hallgatják és megcselekszik Isten Beszédét. Ez az útja annak, hogy bekerüljünk a szent családba! Együtt gondolkodásra hív téged Isten. Nem akarja, hogy „a világörökség részeként” meg akarjad menteni az ótermészetedet.

Minden embernek kétszer kell megszületnie. Hálásak vagyunk a szüleinkért, mégis törekednünk kell az újjászületésre. A biológiai lényünk ugyanis nem képes belépni Isten dicsőségébe. A vízkeresztség egy temetés. A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Isten új szívet ad, a kőszív helyébe hússzívet, amely már érti Isten dolgait.

AKI ÚJJÁSZÜLETETT, AZ MEGTAPASZTALTA, HOGY ISTEN HATALMAS MÓDON FÉNYT GYÚJTOTT A SZÍVÉBEN.

Attól kezdve Isten csak úgy önti a szívbe a kijelentéseket, és az újjászületett ember alig győz hálálkodva egyetérteni: „igen, úgy van, tényleg!” Isten pedig folyamatosan tölti a szívet.

Amikor Fülöp bizonyságot tett a szerecsen komornyiknak, annak a vágya az volt, hogy új emberré válhasson. Isten embere pedig azt válaszolta, hogy „ha teljes szívből hiszel, meglehet”.

Az óember nem könnyen adja meg magát; harcol, ezért nekünk vállalnunk kell ellene a küzdelmet. Jákob nevének jelentése: csaló, vagy ahogy a zsidóknál a legjobban értelmezik: „cseles”. Nem is Jákob, hanem Ézsau volt az igazi csaló, aki értelmetlennek tekintette az életét; a testnek, a pillanatnak az embere volt. Nem tudott tűrni, várni, csak a mának akart élni. Ezt a mentalitást gyűlöli Isten.

A tapasztalat azt mutatja, hogy ha Ézsau erős valakiben – távol legyen! –, akkor az illető nem akar imádkozni, Bibliát olvasni, sem más szellemi tevékenységet végezni. Nincs ilyenkor számára szent, értékes dolog. Ézsau megvetette az elsőszülöttséget, és ezt utálta Isten. Bűnökben élt Ézsau, az áldást viszont kívánta volna.

Amikor Jákob egy pici esélyt látott arra, hogy megszerezze az áldást, azonnal mozdult. Jákob szolgálata trükközéssel indult, de mindezt azért tette, hogy megszerezze az elsőszülöttségi jogot. Rebekának volt kijelentése, ezért segítette Jákobot, bár tény, hogy nem volt korrekt az eljárása. Az ominózus eset után Izsák azt mondta Ézsaunak, hogy sajnálom, de az átutalás már megtörtént! Amit Isten belém helyezett, azt már átadtam!

Az Ige szelídnek nevezi Jákobot, és ez szó az eredetiben feddhetetlent is jelent. Jézus Krisztus is így lát minket, és Krisztusban az Atya is. Vannak ígéreteink.

“A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.” (Zsolt 37:11)

A szelíd emberek megkapják az atyai áldást. Kedves engedelmességgel kell fogadni a beoltott igét, nem duzzogó hörcsögként.

ÖRÖMMEL KELL MEGCSELEKEDNI ISTEN BESZÉDÉT. EZ ESETBEN ISTEN NAGYON SOKAT FOG ADNI!

A vérfolyásos asszony történetében olvashatjuk, hogy „ha csak ruhája szegélyét megérintem, meggyógyulok”. Nem egyeztetett senkivel, hanem hittel elindult, és megkapta, amit akart. A szelídség nem pózt jelent, sem nem vallásos alázatoskodást, nem eunuch hangon való megszólalást. Olyan szíves hozzáállást jelent Isten munkájához, ahogyan azt Péternél láthatjuk: jó szívvel vitte be Jézust a hajójával a tóra, ezért Ő nagyon megáldotta.

Milyen volt Jákob? Formálható, lágyszívű, noha sok nehézség érte. Nem volt szuperszellemi, de nagyon is karizmatikus ember volt. Szenvedélyesen kereste a Szent Szellemet, és tudjuk az Igéből, hogy „boldogok a szellem koldusai”.

A Biblia szerint a látható a láthatatlanból állt elő. Jákob hitt ebben. Tudta, hogy a láthatatlan úgy jön be a láthatóba, hogy hittel átvesszük az ígéretet. Aki csak a láthatóra néz, az árnyékra fog vetődni.

Ellentmondásosnak tűnik a materialista emberek számára, hogy a láthatatlanra nézzünk, de Jákob számára ez magától értetődő volt. Bételben megtapasztalta Isten jelenlétét, és azt, hogy a Menny és a föld összekapcsolható, noha a bűn miatt ideiglenesen megszakadt a kontaktus.

NE HAGYJUK MAGUNKAT LENYOMNI, HANEM FÁRADTAN, MEGGYÖTÖRTEN IS DICSÉRNI KELL AZ URAT, ÉS AKKOR MEGTÖRTÉNIK AZ ÁTTÖRÉS, ÉS KEZET FOGHATSZ A MESSIÁSSAL. EZ PEDIG SOHA NEM MÚLIK EL NYOMTALANUL.

Isten áldása, a gyógyulás, a szabadulás nincs tőled messze. Jézus Krisztus azért jött, hogy ajtót nyisson. Ő maga nevezte Önmagát ajtónak. A föld és a Menny közé egy nagyon sötét királyság rendezkedett be, de Jézus utat nyitott ezen keresztül, és angyalokat küld a segítségünkre; megmutatja a kijáratot a nehézségekből.

Nem igaz, hogy az Istennel járó embernek nincsenek problémái. Sőt! Emlékezzünk csak vissza, hogy a családi kapcsolatokban tapasztaltuk meg a legnagyobb ellenállást megtérésünkkor. A familiáris szellemek hosszú éveken keresztül tudták gyötörni a rokonainkat, tudtak károkat okozni a családunkban, és Jézus Krisztust elfogadva te konfrontáltál velük.

Friss, éber harcosoknak kell lennünk! Tisztelni kell a felmenőinket, de tudni kell, hogy már új emberek vagyunk. Azért vagyunk újak, mert Isten úgy szeret bennünket, hogy átalakít. Legyünk ebben partnerek! Akik először Isten Országát keresik, azok mindent megkapnak.

Egy nagyon beszédes történet kezdődött azzal, hogy Jákob a Krisztussal birkózott. Nem csak szomjas volt, hanem harcolni is tudott. Ezért a Krisztus megkegyelmezett neki, és Izraelre változtatta meg a nevét, ami azt jelenti, hogy Isten harcosa.

Dávid életét is a permanens harc jellemezte. Isten azokat keresi, akik értékelik annyira az Ő áldását, hogy képesek küzdeni, harcolni azért.

MA IS SZÜKSÉG VAN A GYÜLEKEZETEKBEN JÁKOBOKRA, HARCOS EMBEREKRE, AKIK HAJLANDÓK HARCOLNI A CSALÁDJUKÉRT, GYÜLEKEZETÜKÉRT, VÁROSUKÉRT.

Jákob nem a mának élt, vállalta az áldozatokat is az áldásért. Nem földi várost keresett, hanem azt az alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten. Érdemes várni jó dolgokra, nem kapkodva beleugrani abba, ami a pillanatnyi igényünk szerint jónak tűnik. Meg kell tanulnunk tűrni – a Szent Szellem gyümölcse ez. Meg kell tanulni a másén hűnek lenni, másokért dolgozni, áldozatokat vállalni. A gyülekezethez tartozás azért is nagyon jó dolog, mert erre is megtanítja az embereket.

Jákob nem a perc embere volt, hanem az örökkévalóság embere; számára nem csak a látható volt, hanem a láthatatlan is. Ő tudta, hogy érdemes keresni az Urat, mert minden kérésére meg fog jönni a válasz, az áttörés. Mi is győzelemre vagyunk rendelve. Jézus Krisztus el fog jönni, és az Antikrisztust szájának leheletével fogja megölni. Nincs még egy nép, amelynek ilyen ígérete lenne. El fog jönni az ezeréves királyság, amelyben a szelíd szívűek lesznek a föld örökösei. Addig is folyamatosan törekedni kell az ótermészet megfeszítésére, ehhez pedig kiváló eszköz az igehirdetés hallgatása.

AZ IGE ADJA A SZEGEKET AZ ÓEMBER MEGFESZÍTÉSÉHEZ.

Az Atya segíteni fog neked ebben, mert Ő személyesen a te Istened akar lenni. Ennek következményeként virágzó gyülekezetek lesznek, és Isten szíve örömmel dobban majd meg, amint lenéz ránk.


ELHANGZOTT IGÉK:
Mózes V. könyve 30:1-20
Mózes I. könyve 25:20-34, 32:24-29
Máté evangéliuma 5:5, 6:31-33
Jakab apostol levele 1:21

Hrabovszki György jegyzete

http://pecs.hit.hu/nagyon-becsuljuk-meg-isten-aldasat-szabo-balazs-vendegszolgalata/