John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 3.

Másodszor, állj meg és gondolkodj el, tűnődj azokon a dolgokon, amik szívedet egy igazság kijelentésekor megfogja és nyugodttá teszi. Ne fuss át ezen a könyvön; ha így teszel, csak bizonyos mértékig származik előnyöd belőle.

Ahhoz, hogy Isten örök szava teljes hatással legyen rád, alkalmazd ezt a két lépést és örökre megváltozol. Dávid azt mondja, „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11) Ne csak úgy olvass, hogy azt az értelmeddel megértsd, ami aztán könnyen elfelejthetővé válik, hanem hagyd, hogy Isten Igéje elrejtőzzön a szívedben az elmélkedés és az ima által.

Az örökkévalóság örök; nincs vége. Ez nemcsak egy folytonos idő kérdése, ahogy nem is tárgya az időnek. Az örökkévalóság túllép az időn. Ha az örökkévalóságról csupán,mint szüntelen időtartamról beszélünk, elveszítjük a teljes képet.

Hogy a leginkább meg tudjuk ragadni az örökkévalóság képét, meg kell néznünk Istent, Önmagát. Ő nem korlátolt erőben, tudásban, bölcsességben, felfogásban vagy dicsőségben - hogy csak néhány dolgot említsek. Ő önmagában létező; mindöröktől fogva mindörökké Ő Isten. „Örökkévalóság Atyjának” hívják. A Young féle irodalom így fordítja „Időtlenség Atyja” .(Ézsaiás 9:6) „Örökkévaló Király”-nak is hívják (1.Thimotheus 1:17). Minden, ami örökkévaló, benne fundáltatott; valójában az örökkévalóság maga van Őbenne. Minden, ami Őrajta kívül van időleges és változni fog. Nem számít mennyire jónak, nemesnek, erőteljesnek vagy tartósnak látszik, meg fog szűnni, de Ő nem fog: „Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.” (Zsidó 1:10-12)

Nemcsak, hogy Ő nem fog megszűnni, de Ő örökre ugyanaz marad. Az Ige kijelenti: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett.(1 Péter 1:24-25)

Isten örökkévaló; következésképpen az Ő beszéde is örökkévaló. Ő nem tud hazudni, sem nem változtat azon amit mond. Ha ez nem így volna, minden teljes sötétségbe omlana össze, mivel Ő maga a világosság és szavával tartja fent a mindenséget. Nem eshetnek változások azokon a dolgokon amiket kimondott, vagy többé nem volna Ő örökkévaló. Ez egy olyan biztos alap amire ráépíthetjük életünket.

Ma az életüket sokak sokkal inkább az Istenről kialakított kulturális gondolkodásukra, tradícióikra, hipotéziseikre és érzéseikre alapozzák, semmint az örökkévalóságra ( Isten Igéje). Ez nemcsak azokra érvényes akik nem keresztények, de sok hívőre is. Ijesztő dolog azt hinni valamiről ami csak múlandó, hogy örök igazság. Mert ha valaki így tesz, az hibára alapoz. Önmaguk okozzák biztos bukásukat. Hazugságokban hisznek és megtévesztett állapotban vannak.

Elképesztő, hogy hány olyan embert ismerek, akiknek az életük nem az örökkévalóságon alapszik. Néhányuk beszél nekem Istenről, meg a Fiúba vetett hitről, de Ő, akiről ők bármit is állítanak nem ugyanaz az Ő, akit az Ige kinyilatkoztat. Ez egy nagyon mélyen folyó megtévesztés. Hogyan tudnak hinni olyasvalamiben amit egyszerűen csak a saját gondolataikban képzeltek el, vagy olyan eszmékben amit a társadalom formál, miközben már kijelentetett, hogy ezek Isten természetével ellentétesek? Jézus mondta:

„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.” (János 12:48-49)

El fog jönni az ítélet napja, ami már a világ megalapításakor el lett rendelve (Apcsel 17:31). Ez a nap nem az igazság egy újabb kinyilatkoztatását hozza el, sokkal inkább a már elmondott dolgok alapján fog mérni. Az Isten Igéje, amely most a birtokunkban van, fog megítélni bennünket az utolsó napon. Ez örökkévaló lesz. Végleges. Nem lesznek kivételek, módosítások, felülvizsgálatok. Hát nem volna inkább előnyösebb számunkra mindazt tudni és aszerint is élni amit Ő mond, mint feltételezni dolgokat arról amit Ő mondott?

Az ítélet végrehajtásának a napját az örök ítélet napjának hívják (Zsidó 6:2). Más szavakkal élve, az azon a napon hozott döntés - ami az Isten Igéjéhez viszonyított életünkön alapszik - meghatározza azt, hogyan fogjuk eltölteni az örökkévalóságban a további életünket. Az azokhoz viszonyuló döntéseinket már semmi sem változtathatja meg, azok már örök ítélet alá kerültek.

Olyan sok ember, hívő és nem hívő ember egyaránt tudatlanul sietteti az ítélet napját anélkül, hogy utánajárnának.

Olyan hamis reményben élnek, amiről nem beszél a Biblia.Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten minden jó cselekedeteiket számításba veszi,és ha az többet nyom a latba, mint rossz cselekedeteik, akkor kegyelmet nyernek. Mások azt vallják, hogy mivel újjászülettek, nem fognak Jézus, mint Bíró elé állni, mivel Ő a Megváltójuk. Azt gondolják, hogy ők mentesek az ítélet alól. Ők lesznek a leginkább meglepődve. Aztán pedig vannak azok, akik úgy gondolkodnak, hogy a végén csak sikerül majd valahogy. Az ő bizodalmuk egy igeietlen kegyelemben van.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

Joyce Meyer - Élj aggódás nélkül! Könyvrészlet

1. fejezet Legyen vidám szíved!

„A nyomorultaknak és csüggedőknek mindig rossz napja van [a szorongás és rossz előérzetek miatt], de a vidám szívűnek minden napja ünnep [a körülményektől függetlenül].” Példabeszédek 15:15 (Egyszerű fordítás, kiemelés tőlem)

Az egyik Webster-féle szótárban ilyen meghatározást találunk a szorongásról: „nyugtalanság állapota, aggódás… rendellenes félelem, amelynek nincs konkrét oka” (Webster’s II New Riverside Desk Dictionary). Ez a nyugtalanságérzet, amit szorongásként ismerünk, homályos, és nem lehet egyszerű- en felfedni a gyökerét. Olyan általános félelem vagy rettegés- érzet, aminek a forrását nem tudjuk konkrétan megnevezni. Régebben én is gyakran éreztem így. Tudtam, hogy van valami bajom, csak nem tudtam, hogy neve is van: szorongás. Emlékszem életem egy bizonyos időszakára, amikor különösen gyötört az aggodalom. Rettegés töltött el több dologgal kapcsolatban is, különösebb ok nélkül. Nem tudtam lerázni a félelmet, hogy valami rossz fog történni, de nem tudtam, hogy miért. Végül az Úrhoz fordultam, és megkérdeztem, mi az, ami aggaszt. A „rossz előérzet” kifejezést juttatta eszembe. Akkor még nem tudtam, hogy mit jelent ez, vagy honnan való. Nem sokkal később akadt meg a szemem a Példabeszédek 15:15 versén, ahol ez áll: „A nyomorultaknak és csüggedőknek mindig rossz napja van [a szorongás és rossz előérzetek miatt], de a vidám szívűnek minden napja ünnep [a körülményektől függetlenül].”

Ahogy tanulmányoztam ezt az igét, megértettem, hogy olyan vagyok, mint sokan mások. Valami hatalmas problémát kerestem a szorongásom forrásaként, valami nagy dolgot, ami miatt nem tudom élvezni a mindennapi életemet. A valóságban csak annyira heves ember voltam, hogy oda is problémát teremtettem, ahol igazából nem is volt. Azt a rossz szokást követtem, hogy felfújtam a semmiségeket, olyan dolgok miatt szorongtam, amik nem érték meg az idegeskedést, ahogy a mondás tartja: „bolhából elefántot” csináltam. Végül eljutottam arra a pontra, ahol rájöttem, ha nem változtatok, mindig aggódni és idegeskedni fogok. Ha békességet akarok az életembe, meg kell tanulnom elengedni néhány dolgot – elfelejteni és továbblépni. 

A Biblia arra tanít bennünket, hogy a szorongás leterheli az ember életét. Sőt, a Példabeszédek 12:25 azt mondja: „Az aggodalom elcsüggeszti, a jó szó pedig felvidítja az embert.” Én egész biztosan megtapasztaltam, és talán te is, hogy az aggodalom elcsüggeszt, nem hagyja, hogy könnyedek és szabadok legyünk. A rendszeres szorongás valódi teherré válik, és megakadályozza, hogy élvezzük az életet, és haladjunk előre Isten ránk szabott tervében. Aki hagyja, hogy az élete abból álljon, hogy egyik kis dolog után a másik miatt aggódik, nem sok békességet és örömöt tapasztal meg. A jó hír az, hogy van választási lehetőségünk. Dönthetünk úgy, hogy idegesek leszünk; vagy dönthetünk úgy, hogy békések leszünk. Hála Istennek, nem muszáj az érzéseink alapján élnünk, megtanulhatjuk, hogyan éljünk tőlük függetlenül, vagy hogyan kezeljük őket. 

Isten Igéje azt mutatja nekünk, hogy Jézus és a békesség nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Amikor Őt választjuk, a Békesség Fejedelmét (ld. Ésaiás 9:6), a békesség útját választjuk. A János 14:1-ben azt mondja Jézus: „Ne nyugtalankodjék [ne legyen zaklatott, csüggedt] a ti szívetek: higgyetek Istenben [bízzatok Benne, hagyatkozzatok Rá], és higgyetek én bennem [bízzatok bennem, hagyatkozzatok rám].” Jézus a János 14:27-ben azt is mondja: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” [Ne adj teret a zaklatottságnak, ne engedj a félelemnek, megfélemlítésnek, gyávaságnak, bizonytalanságnak!] Ha a János 14:1-et és 27-et együtt nézzük, Jézus üzenete világos. Ezekben a versekben gondoskodott róla, hogy megtudjuk, van választási lehetőségünk: hagyjuk magunkat felidegesíteni dolgok miatt, vagy sem. Tudjuk irányítani azt, ahogyan a minket nyugtalanító dolgokra reagálunk. Választhatjuk a békés életet, vagy a nyugtalan életet. Dönthetünk úgy, hogy nyugodtak maradunk, amikor a körülmények a jó közérzetünket fenyegetik; dönthetünk úgy, hogy lenyugszunk, amikor valami felkavar. 

Gyorsan hozzá szeretném tenni, hogy bár Isten békessége a miénk, ha hívők vagyunk, a megváltásunk nem garantálja a problémamentes életet. Továbbra is szembesülünk nehézségekkel, és lesznek olyan időszakok az életünkben, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Jézus figyelmeztetett erre minket a János 16:33-ban. „E világon nyomorúságtok lészen [próbákban és csalódásokban lesz részetek]; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” Jézus tudta, hogy nem fog minden pontosan úgy alakulni a mindennapi életünkben, mint ahogyan azt mi szeretnénk, ezért mondta, hogy nyomorúságunk lesz. De Jézusnak volt erre egy válasza is: „bízzatok”; vagy ahogy ma mondanánk, fel a fejjel! Jézus, aki ott él azokban, akik Benne hisznek, már legyőzte a világot – annak minden nehézségével és nyomorúságával együtt. Ez bőven elég ok arra, hogy megnyugodjunk, és felviduljunk! Attól kezdve, hogy elkezdtem megérteni ezt az alapelvet, amikor már épp kezdtem volna idegeskedni valami – valójában lényegtelen dolog – miatt, éreztem, ahogy az Úr emlékeztet: „Nyugodj meg, és fel a fejjel! Ne legyél ilyen heves! Legyen vidám szíved! Lazíts, és élvezd az életet!” Ilyenkor mindig arra gondoltam: Ja, tényleg, élveznem kellene az életemet! A megváltásom által elérhető számomra az öröm, és a Békesség Fejedelme, aki legyőzte a világot, bennem él! Bátorítalak, hogy elmélkedj a János 14:1 és 27-es verseken! Kezdj tudatos döntéseket hozni, válaszd a békességet a szorongás helyett! Emlékeztesd magad, hogy nyugi, és fel a fejjel! Ha olyan vagy, amilyen én voltam, akkor időbe telik majd, amíg a szinte állandó érzelmi forrongásból eljutsz a békés, nyugodt állapotig. De első kézből mondhatom, hogy ha kitartó vagy, el fogod érni. Bármennyi erőfeszítésbe is kerül, megéri, hogy békességben élhess.

A Kiadó engedélyével.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7807&search=joyce

Németh Sándor Hit Rádióban elhangzott beszélgetése - január

A legfrissebb januári adásban, az egész országot megrázó veronai buszbaleset értelmezésében, feldolgozásában is segít a vezető lelkész a „Miért engedi meg ezt Isten?” rendkívül mély teológiai, filozófia kérdéskör felvetésével. Van-e válasz az emberi tehetetlenségre ilyen tragédiák esetén? Mi vagy inkább ki tud vigasztalást adni a gyermeküket elveszítő szülők számára? A vezető lelkész e téma kapcsán az Olaszországot érintő érthetetlen csapássorozatra is kitér. Beszédtéma lesz Donald Trump beiktatása, mely során Németh Sándor arról is beszél miért örül annak, hogy vége van az Obama érának, és hogy az új amerikai elnök milyen hatással lehet a magyar politikai életre. Rónai Egon tolmácsolásában több hallgatói kérdésre is sor kerül: Lehet-e olvasni az Énok könyvét és hogyan érdemes azt egy hívőnek kezelni? Mit tegyen és mit ne tegyen egy csalódott és felháborodott apa, akit otthagyott a lánya egy parázna kapcsolat miatt. Végül arra is kapunk választ vajon Sándor pásztornak van-e pásztora.

http://www.nemethsandor.hu/sites/default/files/mp3n/hit_radio_20170127_19h_hatter_nemeth_sandor.mp3

Ésaiás könyve 13.

1. Beszéd Bábelről, melyet látott Jesájáhú, Amócz fia, 2. Kopár hegyre vigyetek zászlót, emeljetek feléjük hangot, intsetek kézzel, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin. 3. Én kirendeltem megszenteltjeimet, el is hívtam vitézeimet haragomra, büszke ujjongóimat. 4.Zúgás hangzik a hegyekben, nagyszámú néphez hasonlóan, összegyűlt népek királyságai zajongásának hangja: az Örökkévaló, a seregek ura hadsereget számlál. 5. Messze földről jönnek, az ég széléről, az Örökkévaló haragjának fegyverei, hogy megrontsák az egész földet. 6. Jajgassatok, mert közel van az Örökkévaló napja, mint pusztítás jő a Mindenhatótól. 7. Ezért mind a kezek ellankadnak és minden emberi szív elolvad. 8. Megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el, mint a szülő asszony vajúdnak, kiki a másikára bámul, lángban álló arc az arcuk. 9.Íme az Örökkévaló napja jő, kegyetlenül, haragvással és föllobbant haraggal, hogy pusztasággá tegye a földet és vétkeseit kiirtsa belőle. 10. Mert az ég csillagai és oriónjai nem ragyogtatják fényüket; a nap elsötétült fölkeltekor és a hold nem tündökölteti fényét. 11. És megbüntetem a világon a rosszaságot és a gonoszokon bűnüket; megszüntetem a kevélyek gőgjét és a zsarnokok gőgösségét megalázom. 12. Ritkábbá teszem a halandót színaranynál és az embert Ófír aranyánál. 13. Ezért megreszkettetem az eget és megrendül a föld az ő helyéről, az Örökkévalónak a seregek urának haragvása miatt és föllobbanó haragjának napján. 14. És lesz, mint a kergetett szarvas és mint juhok, mikor nincsen összegyűjtő, kiki a népéhez fognak fordulni és kiki az országába menekülnek. 15. Mindenki, akit találnak, átszúratik, és mindenki, akit elfognak, kard által esik el. 16. Kisdedeik szétzúzatnak szemük láttára, kifosztatnak házaik és feleségeik meggyaláztatnak. 17. Íme fölkeltem ellenük a médeket, akik ezüstöt nem tekintenek és aranyban nem telik kedvük. 18. Az íjak ifjakat zúznak szét; a méh gyümölcsének nem irgalmaznak, gyermekeket nem szán meg szemük. 19. És lesz Bábel, a királyságok dísze, a kaldeusok büszke ékessége olyan, mint mikor feldúlta Isten Szodomát és Amórát. 20. Nem lakják soha többé s nem lesz lakója nemzedékre s nemzedékre; nem fog ott sátorozni az arab és pásztorok nem heverésztetnek ott. 21. Hevernek ott pusztai állatok s megtelnek házaik baglyokkal; lakoznak ott strucc madarak és bakok ugrálnak ott. 22. Vad ebek üvöltenek kastélyaikban és sakálok a kéjes palotákban: közel van hogy eljön az ideje és napjai nem késnek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Mészáros István - Hitből való gyógyulás

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN PRÉDIKÁCIÓJÁNAK AZ ÖSSZEFOGLALÓJA:

A gyógyulásról szóló igéket hallgatni egészséges embernek is érdemes, mert ez erősíti a szellemi immunrendszert. Jézus tanított a zsinagógákban, és mindenhol, minden beteget és minden betegségből meggyógyított, aki Hozzá fordult. Jézus Krisztus ma is ezt akarja tenni, mert Ő tegnap, ma és örökké ugyanaz. Fizikailag ugyan most nincs itt, de itt van Szent Szellem kenete, aki által Ő gyógyított. Ugyanakkor az Egyház Krisztus teste is, aminek mi tagjai vagyunk, és mivel az Ő nevében jöttünk össze, ezért szellemben Ő is itt van, amint megígérte.

A testi gyógyulás szerves része a megváltásnak. Isten az embert képére és hasonlatosságára teremtette, és mivel Isten egészséges, az újjászületett, az istenképűség tartalmát visszanyerő embert is azzá akarja tenni. Az újjászületett hívők testét Isten a Szent Szellem templomává rendelte. Azt akarja, hogy a romlandó test alakuljon át romolhatatlanná, halhatatlanná, de amíg ez be nem következik, tehát a földi létszakaszban legyen a testünk egészséges, és még a vén korban is legyünk gyümölcsözők.

Az exodus után először Isten önmagáról, mint gyógyítóról adott kijelentést, már az Ígéret földjére vivő út legelején, hogy népe egészségben, erőben tudja végigjárni az utat.

„Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód” – mondta.

Isten mindig gyógyítani akart, ezért a prófétákat is felkente gyógyító kenettel. A Messiásnak is fő feladatává tette a gyógyítást a bűneinkből való megigazítás mellett, amit Ézsaiás híres próféciája is előre jelzett:

„Ő megsebesíttetett bűneikért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”

Ezért Jézusnak a názáreti zsinagógában meghirdetett megváltói programjában a gyógyítás is szerepel. Az Úrvacsora, aminek során Jézus Krisztus értünk megtört testével is közösségünk van, szintén az isteni gyógyítás jelenben is fennálló szándékát tükrözi, egy sorba emelve azt a bűnök bocsánatával, mint ahogy ezeket az Ige korábban is egymás mellé állítja:

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet.”

Téves az a nézet, hogy a csodák kora lejárt. Jézus ugyanis a gyógyítás szolgálatába bevonta a tanítványokat, hívőket is. Amikor kiküldte őket, a betegek gyógyítását is feladatukul szabta. Követőinek azt mondta, hogy ők is cselekszik majd, amiket Ő tett, sőt nagyobbakat is. Erre a Pártfogó (aki a Szentlélek) teszi őket képessé. Márk evangéliumában is időkorlátozás nélkül (!) az áll, hogy akik hisznek Jézus Krisztusban, a betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.

A felolvasott történet – a paralízises asszony meggyógyítása – tanulságai:

Az asszonyt Jézus szombaton gyógyította meg, ezzel is demonstrálva: Isten „shalom”- jába a fizikai egészség is beletartozik, a fizikai test kezelése nem szentségtelen, alacsony rangú, Isten szombatját sértő ügy.

Jézus gyógyításával szemben a történetben a legnagyobb ellenerőt a vallásos világ törvénykezése, életidegensége, téveszméi képezték (a zsinagóga vezetője a szombat napi gyógyítást kifogásolta). Nem véletlen hogy Jézus direkt szembement ezekkel. Ma is vannak ilyen, a gyógyulást akadályozó vallásos téveszmék, amiket le kell küzdeni.

Jézus a betegséget nem Isten büntetésének, hanem a Sátán igájának tartotta. Isten nem „nevel” betegséggel, hiszen Atya. Egy normális szülő sosem kívánja a gyerekének, hogy megbetegedjen. A betegség „alázattal való elhordozása” nem Istent dicsőítő tett. Ha így lenne, akkor Jézus az Atya dicsőségét nyirbálta volna a betegek gyógyítása révén. Ezzel szemben Ő pont az Atya akaratát cselekedte, amikor gyógyított. („Aki engem látott, látta az Atyát.”)

A Pál apostol említette „Krisztusért való szenvedés” sem jelent betegséget, hanem olyan társadalmi, politikai és egyéb atrocitásokat, mint amilyeneket az apostol elszenvedett, akinek a „tövise” sem egy betegség volt, hanem – mint ő maga írja – a „Sátán angyala”.

Isten akarata: „fel KELL oldani”, meg kell gyógyítani a beteget. Sok keresztény hisz abban, hogy Isten gyógyít, de abban már kevésbé, hogy pont őt és pont most. Amikor Isten azt mondja, hogy „KELL” akkor nincs más alternatíva.

Amikor „Ábrahám” leányának nevezi Jézus az asszonyt, az nekünk a hit fontosságát hangsúlyozza: legyünk Ábrahám hitének követői, aki a kilátástalan körülmények ellenére erős volt a hitben, reménykedve hitt, nem kételkedve Isten ígéretében. Másrészt arra emlékeztet, hogy Krisztusban mi Ámbrahám magja is vagyunk, tehát örökösei az Ábrahámnak adott ígéreteknek, amibe az áldott egészségi állapot is beletartozik. Tehát az egészségre irányuló ígéreteinkre irányuló hitben járva „Ábrahám gyermekének” is minősülünk, akit „fel kell oldani” a betegség alól. A hívő embernek az egészséghez való joga az örökségének része, a betegség tehát jogcím nélküli betolakodó.

A hit sosem passzív, mindig megnyilvánul cselekedetekben is (ha képes cselekedni az illető). Az asszonyé abban volt, hogy Jézus hívására odament Jézus elé, leküzdve a szombati megszokásokat, elvárásokat. Ezt követte csak Krisztus érintése, mint a hitre adott válasz.

Van olyan, hogy a gyógyuláshoz akkora hitre van szükség, ami a betegnek még nincs meg abban a helyzetben. De ha ilyenkor a meglévő hitünkkel Isten felé lépünk, a Szentlélek kész segítségünkre lenni a hit ajándékával, mivel Ő, mint pártfogó „segítségére van a mi erőtlenségünknek.”

Jó, ha a beteg ember hitből akar meggyógyulni, de tenni is kell az egészségért: igyekezni kell a természet törvényeit figyelembe véve egészségesen élni. Az orvosok – akár hisznek, akár nem –, Istent szolgálják. A természetes orvoslás és a hitből való gyógyulás összeegyeztethető, ha a hívő végig Krisztusra néz, tőle várva, hogy „főorvosként” legyen az orvosok kezeivel is.

Ne felejtsük, hogy Isten irgalmas: „az irgalmasságok Atyja”, és ez minden gyógyításának az alapja!

ELHANGZOTT IGÉK:

Lukács evangéliuma 13:10-17, 4:16-21
Mózes II. könyve 15:26
Ésaiás próféta könyve 53:3-5
Zsoltárok 103:3
Apostolok cselekedetei 10:38
Korinthusi II. Levél 12:7, 1:3
Galatákhoz írt levél 3:7, 16, 26-29
Példabeszédek könyve 4:20-22
Jakab apostol levele 5:14-16
Márk evangéliuma 16:17-18
Máté evangéliuma 7:11, 18:19

2017. FEBRUÁR 12.

Hrabovszki György jegyzete

http://pecs.hit.hu/hitbol-valo-gyogyulas-dr-meszaros-istvan-vendegszolgalata/

David Yonggi Cho - Dániel könyve 40.

A megtört szív imája (9,7-15)

"7 Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted õket az õ gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened. 8 Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene; 10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az õ törvényeiben, a melyeket elõnkbe adott, az õ szolgái, a próféták által. 11 És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene! 12 És teljesíté az õ szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben. 13 A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine elõtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra. 14 Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az õ szavára. 15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébõl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!"

Dániel imájának második fontos tanulsága, hogy ez egy megtört szív imája. Annyira szégyellte népe bűneit, hogy csak azt tudta kiáltani, hogy Izrael megérdemelte a szégyent és gyalázatot, melybe jutott. Rámutatott Izrael csökönyösségére is, beismerve, hogy bár Jeruzsálem városa romokká lett Isten példátlan ítélete következtében, Izrael kiérdemelte a büntetést: sem meg nem tért a nép, sem Isten kegyelmét nem kereste egészen az utolsó percig, mikor végül is fogolyként vitetett egy pogány országba.

Tudod-e, mi az igaz megtérés? Az, hogy nem mentegetőzünk a bűn miatt, sem a rossz körülmények, csapások miatt nem panaszkodunk, melyekbe saját bűneink miatt jutottunk. Akik igazán megbánják a bűnt, ezt mondják: „Istenem, megérdemlem ezt a bajt, amibe jutottam. Tiéd az igazság, enyém a büntetés. Sőt, a bűnömhöz képest még enyhe is a büntetésem! Köszönöm!” A valóban megtört szívből ilyen ima származik.

Ima megbocsátásért és helyreállításért (9,16-19)

"16 Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtõl, a te szentséges hegyedtõl, mert a mi bûneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk. 17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott. 18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet [hozzánk] és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban [bízva] terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket. 19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrõl neveztetik a te városod és a te néped."

Harmadik tanulság, hogy Dániel Isten bocsánatáért és helyreállításáért esedezett. Felemlegette Isten igazságos cselekedeteit, amiket eddig véghezvitt a zsidók életében. Így, bár népe megérdemelt gyalázatát szenvedte, ő azért könyörgött Istenhez, hogy emlékezzen meg szent városáról, Jeruzsálemről, és könyörüljön rajta. Kérte Istent, hogy állítsa helyre a lerombolt szenthelyet ő Magáért.

Ez tehát Dániel példája, ahogyan nekünk is imádkoznunk kell, szemünk előtt tartva imájának három fontos mozzanatát, melyeket megtárgyaltunk. A bűnvallás imája során ne engedjük magunkat elkalandozni. Legyen az ima tömör, lényegre törő, és tartalmazza a Dániel példáján megtárgyalt három elemet.

Ezen felül családunk és országunk bűneiért is részletes bűnvallást kell gyakorolnunk. A Biblia világosan mondja:

"Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szaba­díthatna, és nem oly süket az 6 füle, hogy meg nem hallgathatna, hanem a ti vétkeitek választanak el tite­ket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti el­őttetek, hogy meg nem hallgatott." (Ézs 59, 1-2)

Végül, kérnünk kell Istent, hogy adjon lehetőséget nekünk, hogy teljes erőnkből az Úr nevéért és az Ő dicsőségéért élhessünk. „Csakis az Úrért” - ez kell, hogy legyen az imát lezáró könyörgésünk fő témája.

Imádkozom a Jézus nevében, hogy ti is megtanuljatok úgy imádkozni, ahogy Dániel.

Ésaiás könyve 12.

1. És szólsz ama napon: Hálát adok neked, Örökkévaló, mert haragudtál rám; elfordult haragod és megvigasztalsz engem. 2. Íme Isten, az én segítségem, bízom és nem rettegek; mert hatalmam és énekem Jáh, az Örökkévaló, ő lett nekem segítségül. 3. És vizet fogtok meríteni vígsággal a segítség forrásából. 4. És szóltok ama napon: Adjatok hálát az Örökkévalónak, hirdessétek nevét, tudassátok a népek között cselekedeteit, emlegessétek, hogy magasztos a neve. 5. Zengjetek az Örökkévalónak, mert fenségeset cselekedett; tudtára van ez az egész földnek. 6. Örvendj és ujjongj, Czión lakója, mert nagy tebenned Izrael szentje.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Biblia Projekt: Teremtés könyve 12-50. fejezet

Magyar felirattal! (Jobb alsó sarok fogaskerék - Feliratok kiválasztása)

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 12.

13. A bűn szégyent hoz a bűnösre, az egyházra és az Úr nevére

Teljesen nyilvánvaló, hogy a mi bűnünk szégyent hoz a mi életünkre. Kérdezd meg Salamont erről, vagy ha lehetőséged van interjút készíteni egy ismert személyiséggel, aki a börtönbüntetését tölti adócsalás miatt. De a szégyen túljut a bűnös személyén. "Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek." (Péld. 14:34. ) A megszégyenülés másokat is érint.

Gondolj csak arra, milyen lehetett Németországban élni a II. világháború után Hitler vezetéknévvel. Távoli, ártatlan rokonok nevét is beszennyezték Adolf Hitler rémtettei. Ugyanígy van Jézus egyházában is. Teljesen összetartozunk jóban és rosszban is, ahogy Pál magyarázta a Korinthusiaknak: "És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint." (IKor 12:26,27) Ezért figyelmezteti őket:

"Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok" (I Kor 5:6.7a) 

 A mi bűnünk erősen fertőző!

Mikor egy keresztény nyilvánosan vétkezik, ez az egész egyházra rossz fényt vet, pont mint mikor egy fanatikus muszlim felrobbantja magát, megölve és megcsonkítva kisbabákat és gyerekeket, ez az egész Iszlámot szörnyűségnek láttatja. Hogyan érinti a megváltottak egész közösségének jó hírét a te viselkedésed? Vezetők különösen figyeljenek erre, főleg miután elolvastak olyan igéket mint: 1 Tim 3:7, Titus 2: 3-5 És még szolgák is hathatnak jó vagy rossz módon, ahogy az Ige világosan kijelenti:"A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek, Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben. (Tit 2:9-10)

A bolondságunk, a kompromisszumaink, a képmutatásunk, a világiasságunk és a bűneink vetnek rossz fényt az egyházra. A sorvadt ágaink rothadt gyümölcsöket teremnek, az egész "keresztény fát" gyanúsnak mutatva. Valójában, míg úgy tűnhet, hogy a csendes, istenfélő életeddel csak néhány embert érintesz meg, biztosíthatlak, ha bűnre adod magad, rengeteg embert fogsz elérni, elszakítva őket az egyháztól.

Még rosszabb, hogy magától Jézustól szakítasz el embereket. A mi bűnünk Rá is rossz fényt vet. Hiszen, mi az Ő követői, az Ő erejének bizonyítói és az Ő szenvedésének gyümölcsei vagyunk. De most, néhányunk miatt, Róla egy szex botrányra asszociálnak, vagy egy csúnya válásra, vagy az önző, önközpontú "hitre". Ő káromoltatik a mi ostobaságunk miatt.

Ez történt mikor Isten szétszórta Izraelt az ő bűneik miatt. Az Ő nevét gyalázták és gúnyolták: "És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!" (Ezék. 36:20)

"És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik." (Ézsa. 52:5)

Ez a sokkoló igazság!

Jézus a vérét adta a világért de mi megnehezíthetjük a bűnösök számára, hogy Hozzá jöjjenek, azzal, ha hiteltelenné tesszük az Ő szent nevét. Jézus teljesen bűntelen életet élt a földön de mi beszennyezhetjük az Ő tökéletes jó hírét a vétkeinkkel. Egy ostoba, szánalmas, szégyenletes bűn be tudja mocskolni Jézus képét. A mi istentelenségünk Istenre hoz szégyent.

Tehát tedd le a bűnt barátom és emeld fel Jézust helyette. És ahelyett, hogy az engedetlenségeddel terheled meg, áldd meg Őt egy megszentelt szívvel. Mindenképp érdemes rá!

Fordította: Korányi Tamás

A tudomány legnagyobb talánya: Mi az idő?

4000 éve keresi a választ az emberiség

Az idő kereke örökké forog – ez a gondolat az ősi Babilonban született, de a mai napig ez a tudat ringatja az emberiséget abban a kényelmes hitben, hogy az időben, a végtelen Kronoszban sötét múltja elfolyik, fényes jövője pedig örökké tart. A mai tudományos világkép, a görög–római kultúra, a keleti és ezoterikus vallások mind-mind ciklusokban látják az időt, ami mindig hoz egy új holnapot, lehetőséget biztosítva a tegnap elfelejtésére. Egyedül a zsidó–keresztény világkép beszél a „rendelt időről”, mint céllal, értelemmel és felelősséggel bíró korszakról.

Kronosz spirálja

Négyezer éve, Babilonban élő káldeus csillagászok alkották meg a történelem uralkodó időképének alapját, a zodiákus kereket, ami a Nap útját követve 12 csillagjegyre osztja föl az éjszakai égboltot. Ez az első ismert csillagtérkép, az összes ismert asztrológiai rendszer – nyugati, kínai, indiai, babiloni – alapja, ami annyira gyorsan terjedt el keletre és nyugatra, hogy már a 3500 éve, az i. e. 15. században író­dott mózesi törvény is megemlíti, mint az ég seregeinek a tiszteletét: „Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat…” (5 Mózes 4:19)

Nem véletlen, hogy a kozmosz mai napig tartó mély tisztelete elvezetett minket a végtelen időfolyam gondolatához, hiszen annak precíz, kiszámítható törvényei mind azt sugallják, hogy bár az ember halandó, de a bolygók periodikus körforgása és hatalma örökké tart.
A zodiákus eszme kelet felé vándorolva mélyen beépült az indiai és távol-keleti filozófiába, vallásokba, aminek főárama, a buddhizmus és a hinduizmus egyaránt központi jelentőséget tulajdonít az időkeréknek, az úgynevezett „kálacsakrá”-nak. Ebben a vég nélkül megszülető és meghaló időciklusban vándorol ugyanis a lélek, amíg fel nem tud oldódni az örök nirvánában, megsemmisülésben.

Dél-Amerikában a perui indiánok is végtelen forgásban látták az időt, északabbra pedig a maják naptára sem ért véget 2012-ben, hanem csak elindult, hogy tegyen még egy kört. A zodiákus eszmét nyugatra a görögök hozták át, akik az olimposzi főistenek – Zeusz, Hádész, Héra, Hesztia, Poszeidón – atyjának tartották az időkereket forgató Kronoszt. Neve egyúttal a „múló idő” görög kifejezése is, ami az órák, napok, évek körkörös ciklusai­ban halad. Róma szerint később az „istenek atyja” Itáliában telepedett le, hogy Saturnus néven elhozza számukra az aranykort. Ünnepe a téli napforduló idejére eső szaturnália, ahol a sötétségből újraszülető időt magasztalták föl.
„Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” – tartotta Hérakleitosz, aki szerint minden örök mozgásban van és változik. Ezt a végtelen időképet vette át a görög filozófia, amely a kozmoszt egy kezdet és vég nélküli állandónak hitte, ahol az idő az asztronómiai ciklusoktól elválaszthatatlan, a forma és az anyag örökké létezik. Ezt vette át a didaktikus, európai gondolkodásmód, ami szerint a világ spirálszerűen fejlődik, vagyis a dolgok mindig újrakezdődnek, de már egy fejlettebb állapotban.

A VÉG NÉLKÜLI FOLYAMATOS FEJLŐDÉS, VAGYIS EVOLÚCIÓ A MODERN TERMÉSZETTUDOMÁNYOS VILÁGKÉP ALAPVETŐ TÉZISÉVÉ VÁLT A 19-20. SZÁZADRA,
így hasonlóan a keleti kultúrákhoz, már a nyugati társadalmak sem tartanak attól, hogy egyszer majd lejár az idejük: „Bármi is történt az idő előtt, az már nem érintheti a jelenünket. Éppen ezért egyszerűen figyelmen kívül hagyhatjuk azt, ami az időn kívül létezik, hiszen számunkra nincs tapasztalható következménye annak, hogy létezik” – fogalmazza meg a magabiztos bábeli reményt korunk meghatározó gondolkodója, Stephen Hawking Az idő rövid története című bestsellerében.

Amikor a „semmi új” véget ér

Az örök holnapot ígérő zodiákus kerékkel szemben kizárólag a Biblia beszél az „idők végéről”, egy olyan napról, aminek Pál apostol athéni beszéde szerint „rendelt ideje van”: „Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” (Apostolok cselekedetei 17:31)

Az athéni Areioszpagoszon Pál fő hallgatóságát jelentő sztoikus és epikureus filozófusok számára mind a test föltámadása, mind az idő vége botrányosnak és bolondságnak hatott, mivel ellentétben állt azzal a történelmi és empirikus tapasztalattal, amit a kozmosz állandó törvényeiből kiolvasni véltek. Az ember nem mérhető a világegyetemhez, ami hatalmas és örök, szemben az emberrel, aki halandó és törékeny, így különösebb értelmet sem kell keresnünk a létezésnek. „A kozmosz végső sorsát illetően vélhetően nem találunk semmiféle célt, de kérdezzük meg magunktól:
UGYAN MILYEN ÖSSZEFÜGGÉSBEN ÁLLNAK ÉLETÜNK KILÁTÁSAI A KOZMOSZ VÉGSŐ SORSÁVAL?
– veszi át ezt a világképet Richard Dawkins evolucionista biológus, a Biblia és a hit kritikájaként írt sikerkönyvében, az Isteni téveszmében.

Azonban míg a babiloni időképet megnyugtatja a „nap alatti idő” látszólagos stabilitása, a zsidó-keresztény világkép számára ugyanez az állandóság egy föloldhatatlan problémához vezet, amit Salamon a Prédikátor könyvében úgy fogalmaz meg, hogy a ciklikus időben „ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” (Prédikátor 1:9) A zsidóság és a kereszténység ezért már kezdettől fogva végcélt keresett az önmagában „hiábavalóan” elfolyó időnek, amit mind az Ó-, mind az Újszövetség az „Úr napjában” határoz meg:
AZ ÚR NAPJA PEDIG ÚGY JŐ MAJD EL, MINT ÉJJELI TOLVAJ,
amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (2 Péter 3:10) Az „Úr napja” kifejezés megtalálható számos próféta – Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Jóel, Ámos, Abdiás, Sofóniás, Zakariás és Malakiás – könyvében, és utalnak rá az evangéliumok, az apostoli levelek és persze a keresztény eszkatológia fő műve, a Jelenések könyve is. Utóbbinak szerzője, János apostol szerint ebben a konkrét időpontban az állandónak hitt „kozmosz” elmúlik, annak „kívánságával” együtt.

A Messiás napja és a 21. század

Ez lesz a jelenlegi világkorszak (aion) vége, aminek hosszáról a Biblia csak rejtélyes utalásokban fogalmaz. A klasszikus, talmudi judaizmus és a korai keresztény hagyomány azonban egyetért abban, hogy ez az ember teremtésétől számított hatezer évet jelent: „Illés házában taníttatott: A világ hat­ezer évig áll fenn. Kétezer év zűrzavar (tohu), kétezer év Törvény (Tóra), kétezer év a Messiás napjai – de bűneink megsokasodása miatt azokból kimaradtak, amik kimaradtak” – írja egy ősi héber szóbeli hagyományra (bárájtá) utalva a Babiloni Talmud. (Rabbik és egyház­atyák a történelmi korszakváltásról. Hetek, 2013. január 11.)
A legmagasabb prófétai tekintélyhez, Illéshez kötött zsidó tradíció alapja a teremtés hat napja, amit Mózes zsoltára alapján – „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt…” (Zsoltárok 90:4) – azonosítanak az emberi szenvedéstörténet hat millenniumával. Bár ebből a harmadik kétezer évet, a Messiás napjait – a rabbinikus felfogás szerint – a bűnei miatt Izrael elvesztette, de a történelem „szombatja”, a hetedik millennium messiási uralma ettől függetlenül is bekövetkezik majd.

A 2. században Iréneusz keresztény egyházatya a hat plusz egy évezredes koncepciót az Eretnekségek ellen című művében biztos ténynek veszi, és – hasonlóan Illéshez és a Talmudhoz – azt szintén egy kiemelkedő prófétai tekintélyhez, magához János apostolhoz köti: „Ezekről Papiasz, János hallgatója, Polükarposz munkatársa, a tiszteletre méltó korú férfiú írásban tesz bizonyságot negyedik könyvében – összesen ugyanis öt könyvet írt.” Később a keresztény vezetők államhatalmi eszközökhöz jutva már tagadták a hétezer éves időképet, sőt
EGYES VALLÁSTÖRTÉNÉSZEK SZERINT PAPIASZ EMLÍTETT MŰVÉT IS ŐK SEMMISÍTETTÉK MEG, NEM PEDIG ELVESZETT.
Emiatt a kereszténység főáramából kikopott ez a hagyomány, és már csak a zsidóság kötött nagy reményeket a hatodik évezred végéhez.

Apokalipszis majd?

A hagyományos zsidó naptár azonban most még csak 5777-et ír, vagyis pontosan 223 évre vagyunk a hetedik millennium kezdetétől, az „Úr napjától”. Ezt az időszámítást azonban – bár hagyománytiszteletből követi – még maga a judaizmus is pontatlannak tartja. A rabbinikus kronológia alapját jelentő Széder Olám nevű 2. századi midrás az Encyclopaedia Judaica szerint ugyanis 166 évet biztosan késik – a perzsa uralom hibás számítása miatt –, így a hetedik millennium már 2074-ben vagy korábban elérkezik a Földre. Ha pedig az Újszövetség szövegét is számításba vesszük, akkor további 38 évet levonhatunk: ugyanis míg Pál apostol szerint Saul 40 évig volt hatalmon, addig a zsidó hagyomány konkrét ószövetségi évszám hiányában csak két évben adja meg Izrael első királyának uralmát. Eszerint a második korrekció szerint a hatezer év 2036-ban jár le, ez pedig különleges egyezést mutat Jézus halálának és feltámadásának kétezredik évfordulójával, ami a keresztre feszítés ma leginkább elfogadott dátuma (i. sz. 32.) alapján 2032-re tehető. Mivel a zsidó hagyomány szerint a teremtés 5. és 6. napja a Messiás korszaka, akit a keresztény hit a Názáreti Jézussal azonosít, így szá­mukra annak napjai korántsem „vesztek el”, hanem épp ellenkezőleg, a megváltás kegyelemének kétezer éves korszakát hozták el az emberiség számára.

Péter apostol is átvette Mózes „ezer év olyan, mint egy nap” koncepcióját: „Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr…” (2 Péter 3:8). Ezért a keresztény biblia­kutatók szerint
A FELTÁMADÁS HÁROM NAPJA IS MAGÁBAN HORDOZZA A „MESSIÁS NAPJAINAK” 2 PLUSZ 1 ÉVEZREDES KRONOLÓGIÁJÁT
és erre Hóseás próféta titokzatos kijelentését használják támaszul Izrael folyamatban lévő újjászületésére hivatkozva: „Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.” (Hóseás 6:2)

A jelenlegi számítások szerint 2032-re eső különleges évfordulót azonban a Jelenések és Dániel könyve szerint meg fogja előzni a „nagy nyomorúság” utolsó évhete, amikor az apokalipszis drámai csapásai – hét pecsét, hét trombita, hét pohár – rászakadnak a Földre. Ha a hagyomány igaz, akkor annak szigorú és merev követése esetén 2025-re datálhatjuk a végidők kezdetét. Azonban a Biblia időképe megenged egy kis rugalmasságot – az egyiptomi exodus például a rendelt időhöz képest 30 évet késett –, valamint sem a rabbinikus kronológiában, sem a zsidó naptárban, sem pedig a történelmi adatokban nem lehetünk teljesen biztosak. Ezért a 2025 / 2036-os dátum inkább elméleti, semmint tökéletesen precíz definíciója a teremtés hatodik millenniumának, valamint a messiási éra kezdetének.

Egy azonban biztos: szemben a ciklikus maja naptárral, a bibliai idő aionja egy konkrét napon tényleg véget ér majd, és akkor Jézus próféciája szerint (Máté 24:29) az egész világra hatást gyakorló zodiákus kerék alól végleg kihull majd az ég: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.”

Forrás: http://vigyazo.blog.hu/2017/02/13/a_tudomany_legnagyobb_talanya_mi_az_ido

Ésaiás könyve 11.

1. És ered majd vessző Jísaj törzsökéből és ág hajt ki gyökereiből. 2. És nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme. 3. És ítélkezése lesz istenfélelemmel; nem szeme látása szerint fog ítélni, se nem füle hallása. szerint dönteni. 4. Igazsággal ítél a szegényeknek és egyenességgel dönt az ország alázatosai számára; megveri az országot szája vesszejével és ajkai leheletével megöli a gonoszt. 5. És lesz az igazság derekának öve és a hűség ágyékának öve. 6. És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a gödölyével heverész; borjú, oroszlánkölyök és hízóbarom együtt, és egy kisfiú vezeti őket. 7. Tehén és medve legelésznek együtt heverésznek kölykeik; az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. 8. És játszadozik a csecsemő a vipera lyukánál és a baziliszkus szemére az elválasztott gyermek nyújtja ki kezét. 9. Nem ártanak és nem rontanak egész szent hegyemen, mert megtelt az ország az Örökkévaló megismerésével, mint vizekkel, melyek a tengert borítják. 10. És lesz ama, napon, Jísaj gyökere, mely ott áll népek zászlójául hozzá fordulnak a nemzetek és nyugvóhelye dicsőséges lesz. 11. És lesz ama napon, másodszor kinyújtja az Úr az ő kezét, hogy megszerezze népe maradékát, amely megmarad Assúrból és Egyiptomból, Patrószból, Kúsból, Élámból, Sineárból és Chamátból, meg a tenger szigeteiből. 12. És zászlót emel a nemzeteknek és összegyűjti Izrael elszéledtjeit és Jehúda elszórtjait egybehozza a földnek négy széléről. 13. És megszűnik Efraim irigysége és Jehúdának szorongatói kiirtatnak; Efraim nem irigykedik Jehúdára és Jehúda nem szorongatja Efraimot. 14. És repülnek a filiszteusok vállára nyugat felé, együttesen prédálják a kelet fiait, Edóm és Móáb kezük alá kerülnek, Ammón fiai meghódolnak nekik. 15. Akkor sújtja az Örökkévaló Egyiptom tengerének nyelvét, és fölemeli kezét a. folyam fölé fuvallatának hevével; hét patakra csapja és átjárható lesz saruval. 16. És országútja lesz népe maradékának, amely megmarad Assúrból, valamint volt Izraelnek, amely napon fölment Egyiptom országából.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Igegyűjtemény pénzügyekkel, munkával kapcsolatosan 3.

30. A földnek minden tizede, a föld vetéséből a fának gyümölcséből az Örökkévalóé; szent az az Örökkévalónak.

III. Mózes 27:30.

7. Mert az Örökkévaló, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, ismerte jártadat a nagy pusztán át; a negyven éven át az Örökkévaló, a te Istened veled volt, nem hiányzott neked semmi sem.

V. Mózes 2:7.

10. És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet ama jó országért, melyet neked adott. 11. Őrizkedjél, hogy el ne felejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, meg nem őrizvén az ő parancsolatait, rendeleteit és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma; 12. nehogy egyél és jóllakjál, jó házakat építs és bennük lakjál; 13. marhád, juhod sokasodjék, ezüstöd és aranyod sokasodjék és mindened, a mi lesz, sokasodjék, 14. és akkor fennhéjázó legyen szíved és elfelejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából; 15. aki vezetett téged a nagy és félelmetes pusztán át, ahol mérges kígyó és skorpió, meg szárazság van, ahol nincs víz; aki előhozott neked vizet a sziklaszirtből; 16. aki enned adta a mannát a pusztában, melyet nem ismertek őseid, hogy sanyargasson és hogy megkísértsen téged, hogy jót tegyen veled jövődben, 17. és te mondjad szívedben: Erőm és kezem hatalma szerezte nekem ezt a vagyont. 18. De emlékezzél meg az Örökkévalóról, a te Istenedről, mert ő az, aki neked erőt ad, hogy szerezzél vagyont, hogy fenntartsa szövetségét, melyre megesküdött őseidnek, mint e mai napon van.

V. Mózes 8:10-18.

13. És lesz, ha hallgattok parancsolataimra amelyeket én ma nektek parancsolok, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, hogy szolgáljátok őt egész szívetekkel és egész lelketekkel, 14. akkor megadom országtok esőjét annak idejében, az őszi esőt és a tavaszi esőt, és betakarítod gabonádat, mustodat és olajadat. 15. És adok füvet meződön barmodnak és te eszel és jóllaksz.

V. Mózes 11:13-15.

IMIT fordítás

Ésaiás könyve 10.

1. Jaj azoknak, kik jogtalan végzéseket végeznek és az irkálóknak, kik bajt irkáltak; 2. hogy elhajlítsák a törvénytől – a szegényeket és elrabolják népem nyomorúinak jogát! hogy az özvegyek az ő zsákmányuk legyenek és kifosszák az árvákat. 3. De mit fogtok tenni a büntetés napján és a vészben, mely messziről jön? Kihez futamodtok segítségért és hol hagyjátok dicsőségeteket? 4. Ha csak foglyok között nem görnyednek, a megöltek között fognak elesni. Mindamellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze!

5. Oh Assúr, haragomnak vesszeje, fölindulásom bot az ő kezükben. 6. Istentelen nemzet ellen küldöm ki, haragvásom népe ellen rendelem, hogy zsákmányt zsákmányoljon és prédát – prédáljon és hogy eltapossa, mint az utcák sarát. 7. De ő nem így képzeli, és szíve nem így gondolja, hanem pusztítás van a szívében és kiirtása nem kevés nemzetnek. 8. Mert azt mondja: Nemde vezéreim egyaránt királyok! 9. Nemde olyan, mint Karkemís Kalnó, avagy nem mint Árpád-e Chamát, avagy nem mint Damaszkus-e Sómrón? 10. Amint elérte kezem a bálványnak királyságait, holott több a képük, mint Jeruzsálemnek és Sómrónnak – 11. nemde amint cselekedtem Sómrónnal és bálványaival, úgy cselekszem majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel? 12. És lesz, midőn elvégzi az Úr egész művét Czión hegyén és Jeruzsálemben, megbüntetem Assúr királya kevély szívének gyümölcsét és fennhéjázó szemének dicsekvését. 13. Mert azt mondta: Kezem erejével cselekedtem, és bölcsességemmel, mert eszes vagyok; eltávolítottam a népek határait és kincseiket fosztogattam, és hatalmasként lerántok trónon ülőket. 14. És elérte kezem mint fészket a népek vagyonát és mint fölszednek elhagyott tojásokat, úgy az egész földet fölszedtem én és nem volt, ki szárnyát mozgatná, száját kinyitná és csipogna. 15. Vajon dicsekszik-e a fejsze annak ellenében, ki vele vág, avagy büszkélkedhetik-e a fűrész annak ellenében, ki forgatja? Mintha forgatná a bot azt, ki fölemeli, mintha fölemelné a pálca azt, ki nem fa! 16. Ezért bocsát az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, kövéreire soványságot és dicsősége alatt égés fog égni, mint tűznek égése. 17. És lesz Izrael világossága tűzzé és az ő szentje lánggá, és gyújt és megemészti tövisét s gazát egy napon. 18. És erdejének és termőföldjének dicsőségét lelkestől testestől megsemmisíti, és lesz mint mikor senyved a sorvadó. 19. És erdeje fáinak maradéka csekély számú lesz, egy fiú is fölírhatja. 20. És lesz ama napon, nem fog többé Izrael maradéka és Jákob házának menekült része arra támaszkodni, aki megveri, hanem támaszkodik az Örökkévalóra, Izrael szentjére igazán. 21. Maradék tér meg, Jákob maradéka, a hatalmas Istenhez. 22. Mert ha néped Izrael olyan volna, mint a tenger fövénye, maradék tér meg közüle: végpusztulás elhatározva, áradozva igazsággal. 23. Mert végezve van és elhatározva; az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura cselekszi az egész földön. 24. Ezért így szól az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura: Ne félj népem, Czión lakója, Assúrtól, aki vesszővel ver téged és botját emeli ellened Egyiptom módjára. 25. Mert még egy kevés – és vége van a felindulásnak és haragom elenyésztésükre fordul. 26. És támaszt ellene az Örökkévaló, a seregek ura, ostort, amilyen volt Midján veresége Oréb szikláján; és botját a tenger fölé emeli Egyiptom módjára. 27. És lesz ama napon, eltávozik terhe hátadról és járma nyakadról és széttöretik a járom kövérség miatt. 28. Jött Ajjátba, átvonult Migrónon; Mikhmásban hagyja podgyászát. 29. Átmentek a szoroson, Gébában tértek hálásra; megremegett Ráma, Gibeát-Sául megfutamodott. 30. Csendítsd meg hangodat Gallim leánya, figyelj Lajsa, szegény Anátót. 31. Elköltözött Madména, Gébím lakói menekültek. 32. Még e napon kell megállnia Nóbbán, fölemeli kezét Czión leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen. 33. Íme az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, letöri a felső, gallyakat rettentő erővel és a magas termetűek kivágatnak és a kiemelkedők megalacsonyodnak. 34. És leüti az erdő sűrűjét vassal és a Libanon hatalmas által dől el.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Szellemek megkülönböztetése 4.

Maga az Úr tehát, az apostolok, Filep és a többi tanítványok mindnyájan kiűzték a démonokat, de csak úgy, ha az emberek e célból odajöttek, vagy társaikat odahozták hozzájuk - nyilvánvalóan azért, mert tudták, mi a problémáik forrása. A démonok jelenléte rendszerint valamiféleképpen érzékelhető, jóllehet az ördög kerüli, hogy szembetűnő módon viselkedjen. Különféle okkult és fizikai megnyilvánulások nagyon jól rámutatnak jelenlétére - ez azonban sokszor neki is kellemetlen. Jobban szeret a sötétben meghúzódni, vagy akár a világosság angyalának maszkírozni magát. Az is igaz azonban, hogy akik démonok befolyása alá kerülnek - például úgy, hogy a „szellemi vezető" fedőnév alatt gonosz szellemeket hívnak be az életükbe -, nem mindig látják át a helyzetet ilyen tisztán. A sötétség erői rendszerint inkognitóban szeretnek tevékenykedni. Jézus is erre figyelmeztetett, mondván, hogy „hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is". Még akikben familiáris szellemek vagy „szellemi vezetők" tevékenykednek is, rendszerint nem dühöngenek úgy, mint a gadarénus megszállott, akit a démonok légiója kis híján szétszaggatott - Jézus azonban kiűzte őket. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezek a tisztátalan szellemek ragaszkodnak azokhoz, akik a sötétség szellemeihez fordulnak segítségért, vagy halottakkal próbálnak kapcsolatot teremteni. A szellemek megkülönböztetésének ajándéka a megcsalattatás minden más formája ellen is fegyverként szolgál.

Sokféle tanítás van ma forgalomban, melyek igazságként hangzanak és jónak tűnnek, de akár több ponton is különböznek az evangéliumtól. Ott van például az a népszerű tanítás, hogy tulajdonképpen mindnyájan szentek vagyunk, Isten gyermekei, és csak annyit kell tennünk, hogy ezt tudomásul vesszük, és máris egy önmagunkat messze meghaladó szinten élhetünk - ezt nevezik a pozitív gondolkodás erejének. Az egész olyan jónak és tetszetősnek tűnik. Kétségtelen, hogy a kisebbrendűségi érzés nagyon rossz dolog, a bűnök őszinte megvallása és az üdvösség teljes szívből való elfogadása azonban dicsőséges és igen hatékony orvosság erre - az Isten-fiúság örömteli meggyőződésével töltve be a hívő szívét. Nem lehet azonban a dolgot így rövidre zárni. Ahhoz, hogy új életben feltámadhassunk, előbb a kereszt lábánál kell alázatos szívvel megtérnünk. A szellemek megítélésének ajándéka elválasztja még a látszólag jót is az igazán jótól.

Okkult figyelemelterelés

Nehéz felfogni, miért köti le az okkultizmus oly nagy mértékben a keresztények figyelmét. Vannak persze olyan helyek - ahogy én is tapasztalom, különösen Afrikában -, ahol a démonok tevékenysége mindennapos realitás, és az ember egy hatalmas csatatéren találja magát. Az ellenség azonban rendszerint a fizikai megnyil­vánulásoknál jóval szélesebb fronton támad. Legjobb, ha Pál példáját követjük, ahogy már az imént is rámutattunk! Ő mindaddig nem foglalkozott a démonizált személyekkel, míg a szituáció meg nem kívánta. Jól szívleljük meg, hogy a „démon-vadászatnak" egyáltalán nem találni apostoli példáját, egyeseket viszont annyira lenyűgöz és magával ragad, hogy már nem is foglalkoznak az emberi szív közönséges hitetlenségével; nem prédikálják az evangéliumot, az Isten Igéjét - ami pedig a Szellem kardja, az egyetlen támadó fegyver, amit Pál az Efézus 6-ban a szellemi fegyverzet felsorolásakor megemlít. Barátom, Ray McCauley egyszer ezt mondta: „Egyesek inkább már démon-centrikusak, sem mint Krisztus-centrikusak."

Smith Wigglesworth mindig az Istenbe vetett hitet prédikálta, manapság azonban egyes „szakértők" már semmi másról nem tanítanak, csak démonokról, sőt már egész iskolák alapultak „Isten teljes tanácsa" helyett a démonológia tanára. Magatartásukat azzal az ingatag érvvel próbálják igazolni, hogy a Biblia keveset tanít a gonosz szellemek kiűzéséről, ezért - a Szentírás fogyatékosságait kiküszöbölendő - szükséges a tapasztalatok alapján tanítani. Ezzel szemben a 2Péter 1,3-4 úgy nyilatkozik, hogy Istennek „nagy és becses ajándékaiban megvan „minden, ami az életre és kegyességre való".

Rendkívül veszélyes gyakorlat fejlődhet ki ebből. Sokan szeretik felvenni a szellemi bokszkesztyűt, és dühödten, vészjósló fellépéssel igyekeznek farkasszemet nézni Sátánnal, erőszakosan parancsokat üvöltözve akár órákon át. Egy ilyen démonológus azt mondta egy 24 éves diáklánynak, hogy nincs más megoldás: A démonokat ki kell verni belőle! A lány reményekkel telve alávetette magát ennek a megaláztatásnak, de semmi javulást nem tapasztalt. Ilyeneknek nem szabadna történniük - mindez egészségtelen, cseppet sem építő, és még csak nem is hasonlít a Biblia által elénk tárt képhez. Néhány erőszakos ördögűzés emberhalálhoz és bírósági eljáráshoz vezetett. A sajtó is beszámolt egy londoni és ausztráliai esetről. A legtöbb esetben azonban a parancsoló szón kívül másra nincs szükség, ahogy az újszövetségi szabadító szolgálatok példáiban is láthatjuk. Az ördög pedig közben tovább folytatja valódi tevékenységét, ami messze túltesz a kísértetkastélyok legendáin, és egész nemzeteket taszít a tévelygés útjára.

Isten munkájába minden kétséget kizáróan beletartozik a démonok kiűzése. Afrikai evangélizációs kampányaink során nem egyszer jutottunk olyan területekre, ahol még a minket körülvevő légtér is tele volt démonokkal. Az ilyen helyeken virágzik a varázslás és a boszorkányság. Nemrégiben néhány démonizált férfi varázslatokat próbált rám bocsátani, és egész éjjel a szállodánk körül táncoltak. Mikor azonban prédikálni kezdtem, és kiejtettem Jézus nevét, démonok sokasága jajdult fel azonnal, az általuk uralt személyek pedig vonaglani és visítozni kezdtek, hogy megakadályozzák az Ige hirdetését. Ilyenkor soha nem hagyom abba a prédikálást, hiszen éppen ez az ördög stratégiája. Lehet, hogy ötven-hatvan emberben a démonok jeleneteket rendeznek, a többi százhatvanezer azonban az evangéliumot akarja hallani! Munkatársainkat kiképeztük, hogy az ilyen dé­monizált személyeket elvezessék, és a tömegtől távol foglalkozzanak velük, hogy az evangélium üzenete zavartalanul haladhasson előre. Nem azért megyünk oda, hogy jeleneteket rendezzünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük!

Michael L. Brown - Csak semmi érzelgősség! 6.

Most nézzük meg újra, mit mond a Biblia, az a könyv, amely egyáltalán nincs ellenére a megtapasztalá­soknak.

Jézus azt tanította az Atyáról, hogy Ő „nem holtaknak, hanem élőknek Istene” (Mt 22,32). Mit is értett ezen? Az adott szövegösszefüggésben azt, hogy „mindenki él Őbenne" - vagyis, hogy van élet a síron túl. Jézus szavai azonban másik igazságot is rejtenek. Azt, hogy a múlt Istene a jelen Istene is, tehát nem kell csupán az előző generációk bizonyságai és tapasztalatai alapján szolgálnunk az Urat. Megismerhetjük Őt magát is! Közvetlenül találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy hitbeli ősapáink is tették. Ahogy korábban írtam egy az ébredésről szóló könyvemben:

„Mózes egyértelműen azt mondta, hogy: ‘Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mivelünk, akik íme, itt vagyunk e mai napon mindnyájan, és élünk.’ (5Móz 5,3) ‘Nem a ti fiaitoknak szólok, akik nem tudják és nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését..., mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, amelyeket cselekedett.’ (5Móz 11, 2-7)
Minden izraeli generációnak személyesen kell találkoznia az élő Istennel. Minden népnek és minden nemzetnek be kell töltenie ezt a feltételt. Nem elég, amit a nagypapa mesél. Nincs ‘második generációs pünkösd’. Az Isten nem holtaknak, hanem élőiknek Istene’ (Mt 22,32). Ma is meg lehet Őt ismerni?’’

Gondoljunk csak a társisi Saul, közismertebb nevén Pál apostol bizonyságára. Megtérése az egyik leghíresebb történet az Igében. Háromszor szerepel teljes terjedelmében az Apostolok cselekedeteiben: először elolvashatjuk drámai (és Pál számára megdöbbentő) találkozását az Úr Jézussal (Csel 9,1-28); másodszor akkor találkozunk vele, amikor Pál nyilvánosan bizonyságot tesz Jeruzsálemben a zsidóknak (Csel 22,1-22); harmadszor pedig, amikor Heródesnek, Agrippának és Festusnak mondja el történetét (Csel 26,1-23). Ez az esemény megváltoztatta Pál életét. Rájött, hogy azzal a Jézussal találkozott, akinek az eljöveteléről a próféták szóltak, ezért erővel, szégyen nélkül beszélt róla. Pál nem védekezett! Jézus személyesen és drámai módon kijelentette magát a társusi Saulnak, aki később egy percre sem felejtkezett el erről a pillanatról. (Ezért a Jézusért halt mártírhalált). Azt hiszem, Pál is egyetértett volna Leonard Ravenhill bölcs tanácsával: "Aki ilyen találkozást élt át, soha nem lesz kiszolgáltatva a vitatkozóknak.”

Ne felejtsük el, hogy Pál gondosan tanulmányozta az írásokat, és rendszeresen elment minden város zsinagógájába. Prédikált, érvelt és vitatkozott a zsidó vezetőkkel, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Messiás (lásd pél­dául: Csel 9,22; 18,4; 28,23; valamint 18,28, Apollósra való utalással). Pál természetfeletti módon találkozott Istennel, és ez a találkozás megmutatta neki, ki volt valójában Jézus. Újra elolvasta a Bibliát, és rájött, hogy a próféták mindenhol róla beszélnek. Ezért tudta Agrippának és Festusnak ezt mondani: „Nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt” (Csel 26,19), majd így folytatta magyarázatát: „semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni" (Csel 26,22). A messiási próféciák érvelését nyomon követve, és beteljesedésükre hivatkozva prédikált az Igéből (lásd Csel 13,32-41), de azt is elmondta, hogyan találkozott maga is az Úrral, vagyis beszámolt saját „megtéréséről".

Péter szintén a zsidó írásokat használta fel, amikor Jézusról mint Messiásról prédikált (lásd Csel 2,22-36), de elmondta a pünkösd napján a felházban történt természetfeletti élményt is (Csel 2,14-21; 32-33). Nem sokkal később bibliai próféciákkal átszőve beszélt a sánta csodálatos gyógyulásáról, bemutatva azt, hogy valóban Jézus a megígért Messiás, aki halott volt ugyan, de örökre feltámadott (lásd Csel 3,12-26).

Megismétlem: a Biblia nem élményellenes (és a Biblia a vezetőnk!). Hát nem az élő Istennel való személyes élmény változtatta meg Ábrám, Jákob, Mózes, Gedeon, Sá­muel, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel és sok más ószövetségi szent életét? Nem egy mennyei szó, kijelentés, látogatás változtatta meg Péter, Filep, a szerecsenországi komornyik és más újszövetségi személyek életét? Ne felejtsük el, hogy az összes apostol úgy változott meg, hogy személyesen találkozott az Úr Jézus Krisztussal (lásd IJn 1,1-3!)

Ésaiás könyve 9.

1. A nép, mely sötétségben járt, nagy világosságot látott; a homály országának lakói – világosság fénylett fölöttük. 2. Megsokasítottad a nemzetet, öregbítetted örömét, örültek előtted, amint örülnek aratásban, valamint ujjonganak, mikor zsákmányt osztanak. 3. Mert terhének jármát és hátának vesszejét, elnyomójának botját összetörted, mint Midján napján. 4.Mert a csatazajban fegyverkezőnek fegyverzete és a vérben hurcolt ruházat el lesz égetve, s a tűznek eledele. 5. Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk és vállán van az uralom és e néven hívják: Csodálatosat határoz a hatalmas Isten, Örök atya, Béke fejedelme; 6. az uralom nagyobbítására és békére vég nélkül Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megtámassza joggal és igazsággal mostantól mindörökké. Az Örökkévalónak, a seregek urának buzgalma cselekszi ezt.

7. Igét küldött az Úr Jákobba és leszállt Izraelben; 8. hogy megtudja az egész nép, Efraim meg lakója Sómrónnak, kik büszkeséggel és a szív fennhéjázásával mondják: 9. téglák dőltek le, majd faragott kővel építünk, vadfügefák vágattak ki, majd cédrusokkal pótoljuk. 10. És fölmagasította ellene az Örökkévaló Reczín szorongatóit, és ellenségeit feluszítja. 11. Elől arám s hátul a filiszteusok, és falták Izraelt egész szájjal. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze! 12. A nép pedig nem tért meg ahhoz, aki verte és az Örökkévalót, a seregek urát nem keresték. 13. És kiirtott az Örökkévaló Izraelből fejet és farkat, pálmaágat és kákát egy napon. 14. Vén és tekintélyben álló, az a fej; próféta, ki hazugságot tanít, ez a fark. 15. És lettek e nép vezetői tévesztők és a vezetettjei elveszítettek. 16. Azért nem örül ifjain az Úr és nem irgalmaz árváinak és özvegyeinek, mert mindnyájan istentelen és gonosztevő és minden száj aljasságot beszél. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze! 17. Mert égett mint a tűz a gonoszság, tövist és gazt emészt, és meggyújtotta az erdő sűrűjét és felgomolyog benne az emelkedő füst. 18. Az Örökkévalónak, a seregek urának haragjától elborult az ország és mint tűznek eledele lett a nép, egyik a másikán nem könyörül. 19. Jobb felől vágott le és éhezett, ettek bal felől és nem laktak jól, ki-ki karjának húsát eszi: 20. Menasse Efraimot, és Efraim Menassét, együttesen ők Jehúda ellen. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Az Örökkévaló dicsőségének mértéke 3.

Egyszerűen amikor örülsz Isten új érintésének, Ő még többet ígér neked

Most, hogy visszatért Isten dicsősége az életedbe, Jézus biztosít, "Még több adatik néked" (lásd Márk 4, 24). Ő azt mondja, "Még semmit sem láttál. Látom igyekezetedet, hogy még többet mérj ki magadból nekem. És én is többet fogok tenni érted."

Isten mindig arra vágyik, hogy még többet töltsön ki dicsőségéből népére. Isten továbbra is cselekszik értünk "feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk" (Efézus 3, 20). Ez az, amiért olyan népet akar, amely csillapíthatatlanul éhezik még többre belőle. Be akarja tölteni őket csodálatos jelenlétével, feljebb azon, amit életükben valaha is tapasztaltak.

Jézus azt mondta, " én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek" (János 10,10). Mégis, ahhoz, hogy elnyerjük ezt a bõvölködõ életet, mindinkább bõvölködnünk kell az Úrnak való tetszésben. Pál azt írja, "Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok" (1 Thessalonika 4, 1). "Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor" (1 Korinthus 15, 58)

A görög bõvölködni azt jelenti meghaladni, felülmúlni, a mindenek felett bõvölködni pedig - eleget birtokolni és felesleggel rendelkezni, mindazon felül, mérték nélküli, kiemelkedően bővében lenni, a mérhetőn túl. Pál azt mondja, "Isten dicsősége felül fogja múlni azokat a rövid pillanatokat, amelyekben eddig részed volt, de az imáidnak többnek kell lenniük, mint egy fohász az asztali áldásért az ételed fölött. Most már imádkozni fogsz reggel, délben és este, szünet nélkül."

"Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Õ benne, meggyökerezvén és tovább épülvén Õ benne, és megerõsödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bõvölködvén abban hálaadással" (Kolossé 2, 6-7). Pál arra biztat bennünket, "Ahhoz, hogy a tiéd legyen ez az Isten dicsőségével és jelenlétével teli élet, mértéken felül kell szolgálnod Őt - szeretettel és elkötelezettséggel, kiemelkedve a lusta, szunnyadó szolgák közül."

"Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel" (Efézus 1, 8). Isten olyan dicsõséget és kijelentést akar kimérni neked, amely felülhalad minden korábbi mértéket. "Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában" (Efézus 1, 9). Az Úr azt mondja, "Igémnek egy mélyebb megértését nyitom meg a számodra. A rejtélyeinek kijelentését akarom neked adni."

Az Úr minden dologban el akar látni téged, így mérték nélkül tudod õt szolgálni. " Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek" (2 Korinthus 9, 8)

Jézus parancsa egy ígéretet és egy figyelmeztetést ad a számunkra

"Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van" (Márk 4, 25). Bármikor hallja Isten, hogy népe hozzá kiált, Ő hűségesen jön hozzá. Ám a fásultság és nemtörődömség idején félreállhat, teljesen megvonva jelenlétét.

Ez az, amire Jézus figyelmeztet bennünket. Mielőtt Isten megvonja jelenlétét egy személytől vagy egy gyülekezettől, mindig figyelmeztet. Hogyan teszi ezt? Elküldi Szent Szellemét, hogy mozgósítsa a gyülekezet vezetőségét. Üzenetet üzenet után hagy a pásztor szívében, hogy a gyülekezetben mindenkit arra buzdítson: dobjon ki minden nemtörődömséget, boruljon arcra és irtsa ki még a bűn gyökerét is. (Az Úr már többször megtette ezt a Times Square Gyülekezetben fennállásunk tizenhárom éve alatt.)

Az emberek hirtelen bűntudatba esnek. Tudatosul bennük, hogy hallották Isten igazságát prédikálni hétről hétre, mégsem vették komolyan. Szennyes kezeket emeltek fel a dicséret során, és ragaszkodtak bánatukhoz és neheztelésükhöz. Egyszerűen nem engedték meg Istennek igéjének, hogy kimozdítsa őket ebből. Ehelyett eleresztették a fülük mellett, figyelemre sem méltatva.

Most Isten figyelmezteti a gyülekezetet. Azt mondja a hívőknek, "Elég mindabból a lagymatagságból és apátiából amit látok. Véget fogok vetni neki." Ez nem fenyegetés - és nem dühvel mondja. Egyszerűen Isten így beszél, "Ezt a gyülekezetet meghatározott okból helyeztem ebbe a környezetbe, ebbe a közösségbe, ebbe a városba. Azt akarom, hogy bõvölködjön mérhetetlen dicsőségemben. Tudatni akarom az elveszettel, hogy amikor besétál ide, akkor valami erőteljes dolog történik. Azt akarom, hogy ráébredjen, 'Ez az, amit egész életemben kerestem.' 

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 12.

Még néhány tanács ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott hozzáállást és egészséges önképet tudj kialakítani és fenntartani magadról:

1. Mindig utasítsd el és gyűlöld a bűnt, de soha ne vesd meg magad.

2. Ne késlekedj a bűnvallással.

3. Saját magaddal kapcsolatban mindig légy őszinte Istennel és saját magaddal is.

4. Ha Isten világosságot gyújt, ne félj.

5. Ne mondj ki negatív, degradáló szavakat magadról, de ne is dicsekedj.

6. Ne túlozd el saját fontosságodat, de azt se gondold, hogy egy kis jelentéktelen szürke kisegér vagy.

7. Ne gondold azt, hogy a te hibád, ha rosszul mennek a dolgok. Ha mégis hibás vagy valamiben, ne félj bevallani.

8. Ne gondolkodj túl sokat saját magadról. Ne elmélkedj hosszasan arról, mit tettél jól vagy rosszul. Ez csak azt eredményezi, hogy folyton magad körül járnak a gondolataid. A gondolataid központjában mindig Krisztus és az Ő tanításai legyenek: Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik (Ézsaiás 26:3).

9. Figyelj oda a fizikai állapotodra is. Tegyél meg minden tőled telhetőt azért, amit Istentől kaptál – de ne vidd túlzásba a test kultuszát, ne légy hiú a megjelenésedre.

10. Tanulj annyit, amennyit csak tudsz, de ne büszkélkedj a tudásoddal. Isten nem a képzettségünk alapján, hanem a szívünk állapota alapján használ bennünket.

11. Ne feledd, hogy ajándékaid és tálentumaid csupán ajándékok, nem te munkáltad ki azokat. Ne nézd le azokat az embereket, akik nem tudnak annyit, mint te.

12. Ne becsüld le a gyengeségeidet – ezek tartanak az Istentől való függésben.

Hogyan változhatok?

"És ne szabjátok magatokat e világhoz (ehhez a korszakhoz), [a kor divatját követve ne alkalmazkodjatok annak felszínes szokásaihoz], hanem változzatok el a ti elméteknek (teljes) megújulása [új gondolatok, új attitűd] által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Róma levél 12:2.

A változás nem szenvedéseken keresztül következik be, emberi erőfeszítés és a test cselekedeti által, frusztrációtól, önmegvetéstől, bűntudattól kísérve.

A változás akkor következik be az életünkben, amikor Isten Igéje által megújítjuk az elménket. Ha egyetértünk Istennel és elfogadjuk, hogy minden, amit mond igaz, ez lassan manifesztálódik bennünk. Másként kezdünk gondolkozni, aztán másként kezdünk beszélni, és végül másként cselekszünk. Ez a több szakaszból álló folyamat lépésről-lépésre alakul, és míg a változás tart, ne feledkezzünk meg a megfelelő hozzáállásról: „OK, a helyemen vagyok”.

Érezd magad jól a változások közepette. Élvezd azt, hogy már ráléptél arra az útra, amely elvezet oda, ahová szeretnél eljutni. Élvezd az utat! Ne vesztegesd el a jelen értékes pillanatait arra, hogy a jövő miatt aggodalmaskodj. Ne feledd, hogy a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől (Máté 6:34)

Lehet, hogy ma még küzdesz a rossz természeteddel, és arra gondolsz, ha szabadulást nyernél ezen a területen, minden rendben lenne. Lehet, hogy elfeledkezel arról, hogy Isten mindig egy újabb területet tár fel előtted, amivel megint csak foglalkoznod kell majd, így visszakerülsz ugyanabba a kerékvágásba: „Ha nem lenne ez a problémám, minden rendben lenne”.

Meg kell tanulnunk másként tekinteni ezekre a problémákra.

Fordította: Berényi Irén

Ésaiás könyve 8.

1. Szólt hozzám az Örökkévaló: Végy magadnak nagy táblát és írd rá emberi írással: Gyorsan a zsákmány siet a préda; – 2. hadd veszek magamnak megbízható tanukat: Úríját a papot és Zakarjáhút, Jebérekjáhú fiát. 3. És közeledtem a prófétaasszonyhoz, várandós lett és fiút szült; és szólt hozzám az Örökkévaló: E néven hívd Gyorsan a zsákmány, siet a préda. 4. Mert mielőtt tudna szólni a fiú: atyám, anyám, viszik Damaszkus vagyonát és Sómrón zsákmányát Assúr királya előtt.

5. Még tovább is beszélt hozzám az Örökkévaló, mondván: 6. Mivelhogy megvetette ez a nép a Sílóachnak lassan folyó vizét és öröme telik Reczínben és Remaljáhú fiában: 7. ezért íme az Úr fölhozza rájuk a folyamnak hatalmas és sok vizét – Assúr királyát és egész dicsőségét – és feljő minden medre fölé és túlmegy minden partján. 8. Átvonul Jehúdán, elárasztva átmegy, nyakig ér; és lesz szárnyainak kiterjedése országod teljes szélessége szerint, oh Immánuel! 9.Szövetkezzetek népek — hogy megtörjetek, figyeljetek, földnek távolságai mind; fegyverkezzetek – hogy megtörjetek, fegyverkezzetek – hogy megtörjetek. 10. Hozzatok határozatot – hogy meghiúsíttasson; szóljatok szót, hogy meg ne álljon, mert velünk Isten. 11. Mert így szólt hozzám az Örökkévaló, mikor rajtam volt keze hatalma, és oktatott engem, hogy ne járjak e nép útján, mondván: 12. Ne mondjatok összeesküvésnek mindent, amit a nép mond összeesküvésnek, amitől fél, attól ne féljetek és ne rettegjetek. 13. Az Örökkévalót, a seregek urát, őt mondjátok szentnek, ő az, kitől féljetek, és ő, akitől rettegjetek! 14. És lesz-szentéllyé és megütközés kövévé és megbotlás sziklájává Izrael két házának, tőrré és csapdává Jeruzsálem lakójának. 15. És megbotlanak köztük sokan, elesnek és összetöretnek, megejtetnek és megfogatnak. 16. Kösd be a bizonyságot, pecsételd, le a tanítást tanítványaimban. 17. Én meg várakozom az Örökkévalóm, aki elrejti arcát Jákob házától, és remélek benne. 18. Íme, én és a gyermekek, kiket adott nekem az Örökkévaló, jelekül és csodákul Izraelben, az Örökkévalótól, a seregek urától, aki Czión hegyén lakik. 19. És ha szólnak hozzátok: kérdezzétek meg a szellemidézőket és a halottjósokat, akik sipognak és suttognak — vajon nem Istenét kérdezi-e meg a nép, tán az élőkért a holtakat? 20. Tanításul és bizonyságul! Valóban ilyen szót mondanak majd azok, kiknek számára nincsen hajnal. 21. És bolyong ott elkeseredett és kiéhezett; és lesz, mikor éhezik, felbőszül és átkot mond királyára és istenére; fordul fölfelé, 22. a földre is tekint és íme ínség és sötétség, a szorongatás borongása, a homályba taszítva! 23. Mert nincsen-e borongás, ahol szorongás van? Mostanában az első könnyűt végzett Zebúlún országában és Naftáli országában; de az utóbbi nehezet végez a tenger felé, a Jordán mellékén, a népek kerületében.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Hack Péter - Térjetek meg, mert elközelített Istennek országa!

Jézus Krisztus előtt nem volt nyitva a Menny; Ő az útnyitó. Az Ószövetségben az igazak várakozási helye földi pályafutásuk befejeződése után még az Ábrahám kebelének nevezett hely volt, de mi már egyből a Mennybe mehetünk, ha elnyertük az üdvösséget. A földi sorsunk az örökkévaló sorsunk előszobája. A Zsidó levél szerint a jövendőt keressük.

A keresztény életnek Menny-központú életnek kell lennie. A földi célok ne legyenek végső célok, hanem csak közbülsők. Mindenről így érdemes gondolkodni: közelebb fog-e vinni az üdvösséghez, vagy eltaszít attól?

Az ördög alternatív célok felkínálásával igyekszik eltaszítani a jó céltól. Helyes hozzáállás: tőle nem kell semmi! Sok csapda van. A Sátán érdeke az, hogy ugyanaz legyen a te sorsod is az örökkévalóságban, ami az övé lett: ő nem juthat a Mennybe, ezért azt akarja, hogy te se jussál oda, így váljon Isten teremtése egy kudarctörténetté. Kérdés, hogy te kinek a célját akarod elősegíteni?

A materialista felfogás szerint, ha vége a földi életnek, akkor a semmi következik; a tetteinkért tehát nem kell majd felelni. A materializmus tudatosan felszabadítja az embereket az alól, hogy gondolkodjanak az örökkévalóságról. Márpedig van örökkévalóság, mely két részből áll: Menny és pokol. Nem a hívők fognak veszíteni, hanem a materialisták, mert az ő osztályrészük az örök szenvedés lesz.

A döntéseinknek az a tétje, hogy hová kerülök én, és a szeretteim. Van felelősségünk értük. A Biblia tele van életmentő figyelmeztetésekkel. A legfontosabb figyelmeztetés: „Térjetek meg!” Elképzelhető, hogy a jelenlegi világkorszakot akár húsz éven belül lezárja az Úr.

Hóseásál azt mondja a Szent Szellem, hogy két nap múlva elevenít meg minket, a harmadik napon támasztja fel Izraelt. Péter apostol szerint az Úrnál egy nap ezer esztendő; akkor két nap kétezer év. A számolást nem Jézus születésétől kell kezdeni, hanem halálától és feltámadásától. Ennek idejét pontosan nem tudjuk, de a legvalószínűbb dátum 32.

Több helyen is beszél a Biblia a nagy nyomorúságról. Ezt előzi meg a világevangelizáció. Isten véget fog vetni ennek a világkorszaknak, és utána már nincs változtatásra lehetőség: a döntés végleges. Isten nem hagyta magára az emberiséget. Ma is hívja az embereket, küldött prófétákat, az utolsó időkben pedig Fia által szólt. Nincs elrejtve előtted a Mennybe vezető út!

Amerikában kulturális háború zajlik. Vannak, akiknek céljuk a kereszténység kiszorítása a közéletből; a keresztények elnémítása, és az ellenük fellépők monopolhelyzetbe hozása. Bekövetkezhet hamar az a helyzet, hogy lesznek tüntetések keresztények ellen. Ne bízzunk abban, hogy ennek vége lesz! Mindenkinek el kell majd döntenie, hol áll – nem lehet semlegesnek lenni, színt kell majd vallani. Amíg itt van Szent Szellem, addig védelem is van, de utána már nincs. A megtérés nem külsődleges cselekedet, hanem szívbéli döntés eredménye. Arról dönt a megtérő, hogy nem akarja az örökkévalóságot a pokolban tölteni. Egy szülő a gyermeke üdvösségéért nagymértékben felelős!

A megtérő ima elmondása után még nem lesz rögtön makulátlan az ember. Folyamatos a megtérés, ez a kereszténység központi üzenete. A szív megkövéredhet, aminek egyik jele, hogy az illető képtelen Isten Igéjére figyelni. A jó állapot: lágy szívvel jönni gyülekezetbe, úgy jönni, hogy azt várjad: neked szóljon az Úr. A megtört szívű állapot az, amely választ vár, segítséget kér a döntéséhez. A felüdülés ideje akkor jöhet el, ha az esetleg még meglévő bűnöket elhagyja az ember, mégpedig úgy, hogy nem másokra mutogat.

A megtérés szükségessége gyülekezeti szinten is felmerülhet. Emberek esetében pedig elmondható, hogy a folyamatos megtérés tartja az embert az üdvbizonyosságban. Azért félnek az emberek az ítélettől, mert tudják, hogy Isten a cselekedetek alapján fogja meghozni ítéletét.

Fontos tisztázni, hogy a megtérés nem kerülhető ki, noha egyes felekezetek szerint bele lehet születni az üdvösségbe. Amíg tart a ma, addig lehet megtérni, kidobni a bűnöket, és akkor eljönnek a felüdülés napjai. Betölti az öröm az életedet, ha ezt teszed, és jó reménységed lesz az igazak feltámadása felől!

ELHANGZOTT IGÉK:
Lukács evangéliuma 16:19:31
Hóseás próféta könyve 6:1-4
Máté evangéliuma 24:4-14, 24:37-44, 4:17, 13:14-17
Ésaiás próféta könyve 55:1-7
Jóel próféta könyve 2:11-18
Apostolok cselekedetei 2:37-39, 3:19
Jelenések könyve 2:5, 2:16, 3:1-3, 3:19
Rómaiakhoz írt levél 2:2-11
Péter apostol második levele 3:8-9

2017. FEBRUÁR 5.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA
Hrabovszki György jegyzete

Forrás: http://pecs.hit.hu/terjetek-meg-mert-elkozelitett-istennek-orszaga-istentisztelet/