Zsoltárok Könyve 148.

1. Hallelúja! Dicsérjétek az Örökkévalót az égből, dicsérjétek a magasságban!
2. Dicsérjétek mind az ő angyalai, dicsérjétek mind az ő seregei!
3. Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek mind a világító csillagok!
4. Dicsérjétek, egek egei s a vizek, melyek az egeken fölül vannak!
5. Dicsérjék az Örökkévaló nevét, mert ő parancsolta, s megteremtődtek;
6. odaállította őket mindenkorra, örökre, törvényt adott, meg nem szeghetőt.
7. Dicsérjétek az Örökkévalót a földről, tengeri szörnyek és mind a mélységek;
8. tűz és jégeső, hó és füst, szélvihar, igéjének végezője;
9. a hegyek és mind a halmok, gyümölcsfa és mind a cédrusfák;
10. a vad és minden barom, csúszó-mászó és szárnyas madár;
11. föld királyai és mind a nemzetek, vezérek és mind a föld birái.
12. ifjak még hajadonok is, vének fiatalokkal együtt.
13. Dicsérjétek az Örökkévaló nevét, mert magasztos az ő neve egyedül — fensége föld és ég fölött van.
14. Felemelte népe szarvát, dicséretül mind a jámborjainak, Izraél fiainak, a hozzá közel való népnek. Hallelúja!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Idézet

Ha tényleg azt akarod, hogy Isten helyreállítson, az egy nehéz időszakban fog megtörténni. Nem egy dicséret-összejövetelen fog bekövetkezni, hanem egy olyan periódusban, amikor azt gondolod, hogy minden kiszáradt, nincs remény számodra, és már mindent feladtál. Ez az az időszak, amikor Isten embert farag belőled. Ennek az élménynek köszönhetően pedig lesz mit mesélnünk arról, hogy mit tett értünk Isten. Amikor a megpróbáltatás kemény, és úgy érzed, senkit sem próbált meg úgy az élet, mint téged, amikor olyan súlyos a nehézség, hogy nem tudsz aludni és nem tudod, hogy mit tégy, akkor ezt "teljes örömnek tartsd" (Jak. 1:2). Jó állapot az, ha nem tudod mit tegyél; keresd Istent a válaszért.

Gyakran a legmegpróbálóbb időszakok a legelőnyösebbek a keresztény növekedésünk számára. Gondolj csak Dánielra, Sidrákra, Misákra és Abednégóra. Emlékezz Mózesre, és a próbákra, amelyekkel szembesült. Szeretteim, ha olvassátok a Írásokat, soha, semmit sem fogtok találni a könnyű időszakokról. Minden dicsőséges dolog a nehéz időszakokból származott.

http://webshop.immanuel.hu/elokeszuletben-konyvek?product_id=7547

Reinhard Bonnke: Jézus és házasságtörő asszony

Hack Péter és Márta - Az akarat. Ifjúsági istentisztelet

HACK PÉTER ÉS MÁRTA PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

HACK MÁRTA:

Jézus Krisztus bizonyságtétele a prófétaság szelleme. Csupán egy átmeneti állapot volt az Ószövetségben véres áldozatokkal járulni Isten jelenlétébe, melyek időleges érvényűek voltak. Annyit azonban tudtak, hogy vért kell ontani az ember lelkének megmentéséért (Zsoltárok 40:2-3, 7-10). Jézus Krisztus áldozata az Atya tökéletes akarata volt (Zsidó levél 10:1-10).

Nem lehetsz olyan távol az Úrtól, hogy Istennek ne lenne türelme hozzád (I. Timóteus 1:12-17).

HACK PÉTER:

Az életünk célja, hogy szentségben és tisztaságban éljünk a kürtzengés szaváig, amikor Isten magához veszi mindazokat, akik hisznek Őbenne. Az abban a pillanatban élőket Isten testben viszi fel, akik pedig az Úrban aludtak el korábban, azok feltámadnak, és együtt ragadtatnak el az előbbiekkel. Mivel az elragadtatás előtt is elköltözhetünk az Úrhoz, ezért kell feddhetetlenül élnünk (I. Thessalonika 5:21-23).

A Biblia ebben a néhány versben kijelenti, hogy az Isten által teremtett ember miből is áll.

A szellem (görög pneuma ‘szél, fuvallat’) és a test (görög szóma ‘test’) találkozása hozza létre a lelket (görög pszükhé ‘lélegzet, lehelet’).

A lélek három valóságot tartalmaz. Az ember értelme, értelmi képessége (intellektus, gondolkodás) sokban hordozza az isteni valóságot: képes alkotni, kitalálni, feltalálni dolgokat. Az érzelem, érzelmi képesség tesz érzékennyé, sokszínűvé. Az akarat pedig azt teszi lehetővé, hogy az ember az elhatározásai megvalósítása érdekében cselekedni tudjon.

A felnőttek többségét észérvekkel meg lehet győzni, míg a kisgyermekek akaratát gyakran egészen nehéz féken tartani. Az a képességünk, hogy az akaratunkat végre kívánjuk hajtani, egész életünk során megmarad. Ha az lenne a siker, hogy elhatározunk dolgokat és meg tudjuk valósítani, vajon miért van az, hogy a világhírű zenészek, sportolók, színészek, sőt még a hétköznapi emberek sem lesznek boldogok annak ellenére, hogy sikerül elérniük a céljukat?

A kényszer megöli a szabadságot, de Isten az embert szabadságra teremtette (Filemon 1:14). A kényszer szomorúsággal jár, míg a szabadság sikerélményt ad (2 Korintus 1:7). Nem tudna az ember elkárhozni, ha nem lenne szabad akarata. Mivel azonban ezzel rendelkezünk, felelősségünk van a tetteink következményét illetően. A férfiaknak a családjukat is figyelembe kell venniük döntésük meghozatalakor.

Ha nem azt teszed, amit szeretnél, akkor a bűn uralma alatt állsz, és a test és a gondolat akaratának veted alá magadat (Efézus 2:1-3). Akik vétkekben és bűnökben élnek, biológiailag élnek, de a szellemük halott (1 Mózes 2:17). Az ilyen emberek élete fölött a levegőbeli hatalmasság gyakorol uralmat (Róma 7:15, 17-20, 24-25). Nagy gyötrelem, amikor a bűnt cselekvő ember érzi, hogy rosszat tesz, elhatározza, hogy megváltozik, de mivel nem ura a saját akaratának, nem tud megszabadulni.

Drámai romlást hoz az internet nemcsak a világban, de Krisztus testében is: manapság a fiataloknak nincs meg az a képessége, hogy tartósan egy dologra figyeljenek. Ráadásul közkinccsé tesznek magukról olyan információkat, melyeket régebben illegálisan, csak hosszas lehallgatással, megfigyeléssel lehetett megszerezni.

A szívbeli szilárdság vagy elhatározás, a saját akaratunkon való uralkodásra való képesség, a szívben meghozott végzés és a kényszertől, szükségtől való szabadság a szabad akarat alkotóelemei (I. Korintus 7:37.a).

A böjt és a virrasztás a természetes, legális szükségünk megfeszítése szellemi célból, melyek által a test akaratától való függetlenedést tudjuk gyakorolni. A rendszeresen böjtölő emberek rendkívül összeszedettek, a szellemük erős. Tinédzserként jó kezdet a böjtölésben, ha kedvtelésünket (pl. csokoládé, internet, stb.) hosszabb időre megvonjuk magunktól, hogy meggyőződjünk arról, hogy szabadok vagyunk tőle.

Isten azt szeretné, hogy szabad akaratunkból rendeljük alá magunkat az Úr akaratának, ahogyan Jézus is engedelmeskedett az Atyának (Filippi 2:13). Isten létrehozza bennünk a vágyat, hogy az Ő akaratát cselekedjük, mert ha ez kényszerből lenne, nem lennénk boldogok (I. Korintus 9:16-18).

ISTEN IGÉJE SZERINT A BOLDOGSÁG AZ, HA MEGTALÁLOD, MI ISTEN AKARATA A TE ÉLETEDBEN (RÓMA 9:16).

A Bibliát ugyan emberek írták le, de Isten adta a kijelentést (2 Péter 1:21). Az életben összehasonlíthatatlanul nagyobb boldogságot ad a világhoz képest, ha Isten megmutatja az akaratát, és ha hajlandóak vagyunk azt megcselekedni, teljes megelégedéssel tudunk élni (Kolosse 1:9). Az alkoholizmus, a válások ijesztően nagy aránya, a rossz életmódba való belebetegedés mind-mind azt bizonyítják, hogy az Úr nélkül nem lehet jó döntéseket hozni (Efézus 5:17). Isten nem vezet be bennünket olyan helyzetbe, ahol vereséget szenvednénk. Ne úgy alakuljon, ahogy mi elterveztük, hanem úgy, ahogyan Isten.

Egyrészt úgy tudjuk megállapítani, hogy Istentől van-e valami, hogy a Szent Szellem vezetését követjük, ami azt jelenti, hogy békességünk van benne, és az Úr Igéjével összhangban áll. Másrészt a körülményeken keresztül is vezet Isten, úgy alakítja a dolgokat, hogy megértsük, mi a helyes irány. A személyes vezetés békességgel jön, de fordítanunk kell annyi időt imádkozásra, hogy legyen lehetőségünk meghallani Isten szavát. Ne külső elvárás vezessen a döntéseidben, hanem amiben áldott vagy, amiben talentumot kaptál, azt csináld! Ha tudod Isten akaratát, de nem teszed meg, akkor ez negatív hatással lesz az életedre (Lukács 12:47).

Vannak bizonyos dolgok, melyekről meg van írva, hogy Isten akarata: hogy ne kárhozzunk el, hogy megtérjünk, hogy rendszeresen összegyűljünk testvéreinkkel, hogy megtisztuljunk, hogy Krisztus jelenlétébe eljussunk, hogy megújuljunk, hogy szentek legyünk, hogy hálával éljünk, hogy jól cselekedjünk, valamint hogy imádkozzunk. A személyes életünkre vonatkozóan is van az Úrnak akarata; a párválasztásunk, a lakóhely-választásunk, a karrierünk, illetve a szolgálatunk területén mindenképpen.

Az igazi siker az, ha meg tudod menteni legalább egy ember életét a kárhozattól, mert ő mindig tudni fogja, hogy te vezetted be az örök életbe azáltal, hogy hirdetted neki az evangéliumot. Legyen az a célunk, hogy a pályánk végén elmondhassuk ezt az igét:

„Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megáld nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (II. Timóteus 4:6-8)

Pasitka Janina jegyzete

Forrás: http://pecs.hit.hu/az-akarat-ifjusagi-istentisztelet/

Zsoltárok Könyve 147.

1. Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2. Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3. Ő, ki meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi fájdalmaikat;
4. számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5. Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6. Fönntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7. Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8. A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9. megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10. Nem a lónak erejében telik kívánsága, nem a férfi combjaiban telik kedve.
11. Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12. Dicsőítsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13. Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14. Ő, ki békét tesz határodul, búzának javával jóllakat téged;
15. ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16. ki havat ad, akár a gyapjú, deret szór, akár a hamu,
17. dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18. Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19. Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20. Nem tett úgy egy népnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Az Úr hajléka 4.

Hogyan hasonlítod életed ehhez a leíráshoz?

A Biblia tisztán kifejezi Jézus várakozását, hogy hajlékát bennünk megtalálja. Szóval megfelelsz-e ennek a várakozásnak? Egy életet akar veled élni. A Jézussal való közvetlen kapcsolatod növekszik vagy zsugorodik? Napról napra emlékszel reá vagy elfelejtkezel róla?

A vőlegényed úgy képzelte, hogy közel fog vonni magához. Ki akarta nyitni a szívét feléd, hogy kedves kapcsolatotok lehessen minden nap. Arra vágyakozott, hogy mutathasson számodra tartogatott dolgokat ami egyedül a tiéd. És gyengeséged, félelmed és az elégedetlenség érzéseit el akarja tüntetni.

Mindezért szívét gyönyörködtethetnéd könnyeiddel, közelségeddel, ragaszkodó odaadással. Szavaid mint a mennyasszonyé: "...az Õ árnyékában felette igen kívánok ülni; és az Õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek." (Énekek Éneke 2:3), "...mutasd meg nékem orcádat, hadd halljam a te szódat." (2:14)

Krisztus örömmel telt el csak a gondolatra, hogy ilyen kapcsolata lesz veled, messze a világ teremtése elõtt. És most, amint az idõ elérkezett, hogy ezt a kapcsolatot élvezni lehessen, elhanyagolod és hátat fordítasz az Úrnak. Van idõ TV-re, vásárlásra, internetre, kertedre, de nincs idõ Jézusra. Kérdezlek- gondolod, hogy Õ egy olyan mennyasszony szívébe fog lakozni aki megunta Õt? Miért keresne hajlékot abban akinek nincs ideje vele lenni, beszélni hozzá és hallgatni reá?

Itt van egy komoly figyelmeztetés; Jézus nem fog lakozni abban aki elhanyagolja és nem ismeri Õt el. Talán ellenkezel és (azt) mondod, "De én szeretem az Urat, nem fordultam el tõle." A tény azonban az, hogy ha elfelejtettél imádkozni és Igéjét olvasni hét számra, ha nincs egy közvetlen, egyedül álló kapcsolatod Jézussal, ez a te feleteted. Kijelentetted, "Tetteim a bizonyíték arra, hogy nincs egy szenvedélyes szeretetem Jézus iránt. Családom, állásom és személyes kívánalmaim jönnek elõször."

Figyelj, hogy ne váljál "sóvá"

Isten szava tisztán figyelmeztet; "Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel? (Zsidók Lev. 2:3) Annak súlyos következménye van, ha Jézust nem veszed figyelembe. A Biblia figyelmeztet, hogy ha ilyen nagy üdvösséggel nem törõdünk, sóvá fogunk válni. Engedd meg, hogy megmagyarázzam ezt.

Ezékiel 47-ik fejezete beszél az élet folyójáról ami Isten trónjából ered. Ez a folyó szent, gyógyító vízzel van telve. Amint a pusztán átfolyik, életet hoz mindenben amit érint. Egyre szélesebb, nagyobbra árad ki, míg elég mély ahhoz, hogy úszni lehet benne. "Ez a víz...a keleti tájékra folyik ki...és a tengerbe megyen be; a tengerbe szakad és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élõ állat amely nyüzsög valahová a folyam bemegyen, élni fog." (Ezékiel 47:8-9)

Ez az élet folyója a hirdetett evangéliumot jelképezi. Krisztus evangéliuma mint egy kis patak kezdõdött a tanítványokon keresztül. Ezután az Ige terjedt. Pál Apostol széles körben prédikálta és késõbb a megtértek hasonlóan hirdették az evangéliumot, hamarosan az egész világra szétterjedt. Ma, ezrek és ezrek mint Isten szolgái terjesztik az evangéliumot az egész világon. Így már "úszni lehet ezekben a folyókban." "...és él minden, valahová a folyó bement." (47:9)

A folyó Kálvária óta folyik. És ma milliók akik hallják és elfogadják Isten szavát meggyógyulnak. Krisztus igazsága ébreszti fel ezeket lustaságukból és fásultságukból. Most már szemük nagyra nyílt fel és gyönyörködnek Jézusban. Naponta keresik Õt, szeretik szavait, közelségét élvezik és meghittséget osztanak vele. Tanulnak a Szent Szellem dolgairól miket soha nem ismertek. Nekik Isten szívének titkai megadatnak és ez gyógyítja õket.

Tehát mi van veled? Úszol-e Isten gyógyító vizében? Vagy hagyod, hogy ez a folyó melletted elfollyon? Figyeld mi történik a pusztasággal ahová ezek a vizek nem jutnak el; "Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek." (47:11)

Talán bûnös vagy abban, hogy nem törõdsz Jézussal. Imádságtalan, engedetlen nemtörõdömséggel kezelted Igéjét. Hallottál meggyõzõ prédikációkat és talán felzaklattak ideiglenesen, de hagytad magad visszasüllyedni egy önelégültségbe. És most ez egy életformává vált. Igazában, sikeresen kiûzted magadból a régi vágyakozást amit éreztél Jézus iránt.

Mit jelent, hogy "só helyei lesznek", mint Ezékiel állítja? Ez egy teljes terméketlenséget - gyümölcstelenséget, ürességet, szárazságot, egyedüllétet jelent. Gondolj Izráel Halott Tengerére. Egy nagy víz mennyiség, de teljesen sós. Hal vagy semmi más élet nem tud létezni benne. Növények sem tudnak nõni benne, vagy körülötte. Teljesen terméketlen.

Egy ilyen "mocsaras", kiszáradt helyhez hasonlítasz? Életednek nincs semmi terméke Isten részére? Napi életed csak üres, száraz egyedüli létezés? Talán "só helyei lettél". Körülötted mások gyümölcsöt teremnek és növekednek Krisztusban. Isten szent vizében meggyógyultak. De neked nincs ilyen hasonló tárolód mint nekik. Csak egy névbeli kereszténnyé váltál.
Ha ez az üzenet meggyõzi és felzaklatja a szíved akkor egy jó újságom van számodra.

Sohasem késõ arra, hogy újból kezdjél mindent, Mikor Isten gyógyító folyója megérint, ez meggyógyítja meghalt érzéseidet

Amikor az Új Szövetség létre jött, a mennyei Atyánk és a Fiú elõre látták, hogy sokan fogják el hanyagolni a Krisztussal való kapcsolatukat. Ezek langyossá vagy hideggé is válnak és idõvel el fognak esni. Így az Atya és a Fiú megegyeztek, hogy, ha egyik juh elveszne vagy rossz útra térne, Jézus utána fog menni, hogy visszahozza a nyájba.

Az igazság az az, hogy a halott emberiséget életre lehet kelteni a gyógyító vizek által. "Ez a víz...a tengerbe megyen be,...és meggyógyul a víz" (Ezékiel 47:8) Mikor Isten gyógyító vize kezd folyni, közelében minden kizöldül - egy fûszál itt, egy növény ott. Lassan az egész kert zöld lesz.

Kedves szent, Isten még mindig vágyódik utánad. És még mindig van egy terve életedre. Tény az, hogy újonnan tudod életedet elkezdeni. Megígéri, hogy mindent újjáépít ami elpusztult és elpazaroltál életedbõl., akármilyen hosszan tartott az. "És kipótolom néktek az esztendõket amelyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska" (Jóel 2:25)

Te még mindig lehetsz az Õ hajléka- tanulhatod titkait és elfogadhatod megnyilatkozásait: Ismerd el, hogy el voltál foglalva, minden mással inkább mint Istennel. Valld be, hogy nem hallgattál hívására: "Annakokáért mondja: Serkenj föl aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog tenéked a Krisztus." (Efézusbeliek. 5:14)

Kiálts fel hozzá most: "Oh Istenem, gyógyíts meg. Keltsed fel a lelkem. Rázz engem ki ebbõl a szunnyadtságból. Meg akarok változni: Tudom, hogy sok dolgod lesz bennem Uram, de vágyódom a te friss érintésedre."

Jeremiás kimutatja Isten szívét az Õ népe felé akik elhanyagolták és elfelejtették Õt: "...térj vissza elpártolt Izráel...és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, azt mondja az Úr,...csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hûtlenné lettél az Úrhoz a te Istenedhez;...mert én férjetekké lettem néktek és magamhoz veszlek titeket...térjetek vissza, szófogadatlan fiak és meggyógyítom a ti elpártolástokat." (Jeremiás 3:12-14,22)

Ézsaiás hozzáadja ezt a bíztatást: "...Magasságban és szentségben lakozom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek és nem mindenha haragszom...megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, Békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom õket.!" (Ézsaiás 57: 15-19)

Az Úr mondja neked: "Gyermekem egy ideig haraggal voltam irántad. Átadtalak az ürességnek és egyedüllétnek, de most újjáépítek mindent amit az ördög lerombolt."

Életed újra egy kert lehet. Soha nem késõ, hogy újra kezdd. Engedd meg az Úrnak, hogy változtassa ezt a napot az új kezdet elsõ napjává számodra.

Dicsõség az Õ Szent Nevének!

Ruff Tibor - Senki sem uralkodhat a Szél felett 6.

Érdemes megemlíteni Istvánt is, aki szintén kiváltotta a buzgó, vallásos emberek ellenérzését Szent Szellemhez hűséges szolgálata által. Védőbeszédében pontosan ebből a szempontból elemzi Izrael egész történetét: felhívja a figyelmet arra, hogy Isten régebbi munkájának látszólagos tisztelete mellett, sohasem tudták elfogadni azt, amit éppen napjaikban cselekedett a Szent Szellem. Ez a testi ember magatartásának alaptörvénye. István a következő szavakkal fejezi be védőbeszédét:

„Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok?” (Csel 7,51-52)

De a megnyilvánulások területén is sok új dolog történt az apostolok életében. Péternek az árnyéka gyógyított (Csel 5,15-16). Pálnak pedig testéről elvitt ruhái (Csel 19-1-12) . Ilyen jellegű csodákat Jézussal kapcsolatban nem említ a Szentírás, tehát az apostolok szolgálatát kísérő csodák jellegüket tekintve újszerűek voltak, a többi keresztény mégsem vádolta Pétert vagy Pált varázslással. Ezek pedig már kétségtelenül ugyanabban az üdvtörténeti korszakban történtek, amelyben mi is élünk: a Szellem korszakában. Igei dolog tehát úgy gondolkodni, hogy erre az időszakra az új szövetség által meghatározott szellemi törvények érvényesülésén belül éppenséggel a Szent Szellem egyre újabb és újabb „újításai” jellemzőek: „...hogy szolgáljunk a Szellem újságában és nem a betű óságában” (Róm 7,6).

Régi megállapítás, hogy szabad országokban a jogrend azt határozza meg, amit nem szabad tenni - s amit a törvény nem tilt, azt mind szabad. Ezzel szemben a diktatórikus államban azt határozzák meg, amit szabad cselekedni s amiről a törvény nem tesz említést, az mind tilos. Döntő kérdés, hogy a két szemléletmód közül melyiket „látjuk bele” a Szentírásba. Az én véleményem szerint amit a Szentírás nem tilt, azt szabad megtenni - és nem fordítva: hogy tudniillik, amiről nem beszél, az mind tilos. Ezért nem helyes és egyáltalán nem igei valami ellen úgy érvelni, hogy „mivel nincs benne a Bibliában, tehát rossz dolog”. Azt pedig sehol sem olvasom, még a Törvény legszigorúbb fejezeteiben sem, hogy „ne nevess, ne bégess, ugass, ne fuss, ne ordíts és ne ugrálj, mert mind utálja az Úr, a te Istened azt, aki ezeket cselekszi...” Ha tényleg igei módon akarunk élni, vegyük komolyan Isten Igéjét, és ne „lássunk bele” olyasmit, ami valójában csak saját, Isten természetfölötti erejétől elidegenedett természetünk testi törekvése és engedetlensége a Szent Szellem iránt.

Forrás: Új Exodus (1995)

Zsoltárok Könyve 146.

1. Hallelúja! Dicsérd, én lelkem, az Örökkévalót!
2. Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:
4. elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.
5. Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,
6. ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,
7. jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabadítja a foglyokat;
8. az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;
9. az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet fönntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.
10. Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Szellemek megkülönböztetése 1.

A megkülönböztetés ajándéka nem természetes pszichológiai képesség, még kevésbé az emberekbe való „belelátás" tudománya, mely folytonosan azzal a szenzációs felfedezésével hozakodik elő, hogy az emberi lények tökéletlenek.

A legjobb módszer most is az, ha pontosan megvizsgáljuk, mi áll a Szentírásban. Az egyik bibliafordítás (NIV) „szellemek közötti különbségtételről", egy másik (AV) „szellemek észleléséről vagy megkülönböztetésé­ről" beszél. Görögben a diakriszisz szó szerepel - az alapját képező "krinó" igét az angol fordítás 87 ízben úgy adja vissza, mint „ítélni". Széles jelentéstartama nem elsősorban arra vonatkozik, hogy az ajándék birtokosa látja a láthatatlant - például egy démont - hanem a láthatót képes megítélni abban az értelemben, hogy az jó vagy rossz (Zsid 5,14). Bizonyos dolgoknak másoktól való „elkülönítéséről" van tehát szó.

Ugyanez a görög kifejezés az első Korintusi levélben még háromszor fordul elő:

- Ítélettétel a testvérek között (6,5);
- Önmagunk megítélése (11,31);
- Próféciák megítélése (14,29).

Ezeknek azonban semmi közük nincs a megkülönböztetés ajándékához.

A közismert „kritikus" szónak is ugyanez a kifejezés, a gyökere, mint ahogy azt könnyen beláthatjuk a Zsidó 4,12 alapján is: az egyik angol fordítás szerint (AV) Isten Igéje „megkülönbözteti a gondolatokat és a szívnek indulatait". Más fordítások (többek között a Károli féle magyar változat) szerint „megítéli a gondolatokat," -ez utóbbi korrektebb. Ítélettételről, megkülönböztetés­ről, különbségtételről van tehát szó.

Mindebből világos, hogy ennek az ajándéknak a lényege nem az, hogy valaki démonokat lát, hanem hogy meg tudja ítélni a látható, hallható, tapasztalható dolgokat. Nem látás, hanem megkülönböztetés ajándéka. Igaz, hogy a jelenlétüket rendszerint titkolni szándékozó démonok „látásának" vagy érzékelésének élménye nem ritka a keresztény hívők között - és ebbe az ajándékba tágabb értelemben a megkülönböztetés is beleérthető -, de ez nem szükségszerű. Lehetnek olyan tapasztalataink, amelyre vonatkozó külön ajándékot nem sorol fel az Ige.

A következő dolog, amit észre kell vennünk hogy a szó többes számban szerepel: „szellemek megkülönböz­tetései". Nem a különbségtétel céljából adott általános ajándékról van tehát szó, hanem Istentől adományozott megnyilvánulások sorozatáról, mint ahogy a Szent Szellem többi ajándékának esetében is - úgy és akkor, amikor szükség van rá. Jóllehet a Szent Szellem bárkit bármikor használhat, előfordul, hogy egy személy esetén rendszeresen megnyilvánul ez a szellemi ítélőképesség - erre mondjuk, hogy megvan neki ez az ajándéka.

A próféciákkal kapcsolatban arról olvasunk hogy azokat másoknak kell megítélniük (1Kor 14,29). Ehhez nem mindig szükséges a megkülönböztetés ajándéka, de az is igaz, hogy ajándék nélkül könnyen követhetünk el hibát, és kárhoztathatjuk azt, amit örömmel kellene fogadnunk. Az ajándék nemcsak a szellemi gonosz, hanem a jó felismerésére is szolgál. Az Úrnak Szelleme megnyugodott Dávidon, a bátyjai azonban nem akartak erről tudomást venni. Az Úr áldottait nem mindig zárják azonnal a szívükbe saját barátaik vagy sorstársaik!

Vannak alapszabályok, melyek segítségével bárki megtud ítélni egy próféciát és hasonló dolgokat. Sokszor semmilyen természetfeletti segítség nem kell ahhoz, hogy „megítéljük.": egy adott személy démoni befolyás alatt áll. Ennek gyakran nyilvánvaló jelei vannak. A minden ajándékok Szelleme jelen van az Egyházban, és az Ő különféle megnyilvánulásai - mint például a gyógyulás, a nyelveken szólás, a hit - folyamatosan részét képezik az Egyház szolgálatának. Egyes személyeknek azonban a Szent Szellem ajándékainak bizonyos területén kiemelkedő szolgálatuk lehet; ilyenkor azt mondjuk, hogy megvan nekik ez és ez az ajándék. A szellemek megkülönböz­tetésének - vagy más szóval, a megítélésüket szolgáló képességnek - magától értetődően jelen kell lennie az egész Egyházban. A Pál által használt szó tehát a szelle­mek közötti különbségtételt jelenti. Ugyanerről szól az 1 János 4,1-3 is, bár egy más kifejezéssel (dokimádzete azaz: vessétek alá próbának). János így ír: „Valamely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van." Ezt az egyszerű próbát használhatjuk tehát a hamis tanítás egy bizonyos formájának kiküszöbölésé­re. Tudom, ez egy kicsit úgy hangzik, mintha több szellem is lehetne Istentől, János azonban nem ezt állítja, hanem azt, hogy ha egy szellem azt vallja, hogy Krisztus megjelent testben, az biztosan Istennek (egyetlen) Szelleme. "Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét." János a „Szellem" szót itt a szellemi megnyilvánulások tágabb értelmében használja. Ez esetben egy bizonyos tévtanításra koncentrált, ami abban az időben kezdett belopakodni az Egyházba, és később gnoszticizmus néven vált ismertté. A gnosztikusok azzal álltak elő hogy a kereszten megfeszített Krisztus csupán egy fantom volt. János meg sem említi a szellemek megkülönböztetésének ajándékát, hanem egy bárki által alkalmazható egyszerű próbát ajánl. Ugyanezzel kapcsolatban azonban azt is hangsúlyozza, hogy „néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok" - ez már kimondottan természetfeletti ítélőképességre utal (1Jn 2,18-21).

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 9.

Te sáska vagy?

"És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk." IV.Mózes 13:34

A másik bibliai történet, ami nagy hatást gyakorolt rám, a IV.Mózes 13. fejezetében olvasható. Mózes tizenkét férfit küldött ki, hogy kémleljék ki, milyen is az Ígéret Földje, jó vagy rossz. Tízen közülük „rossz hírét vitték annak a földnek”, (IV.Mózes 13:33). Csak két kém, Káleb és Józsué rendelkezett azzal a hozzáállással, amelyet Isten elvárt.

Amikor a tizenkét kém visszatért, azt jelentették Mózesnek, hogy "Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse…(IV.Mózes 13:28). Majd így folytatták: Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák [hatalmas és bátor] fiait is láttuk ott. (IV.Mózes 13:29). Ez tehát annyit jelent: „A föld kiváló, de óriások vannak ott”. Az óriásoktól való félelem megakadályozta Isten embereit abban, hogy belépjenek az Ígéret Földjére. Ők csak az óriásokat látták; Istent nem vették észre.

Igazából nem az óriások jelentettek veszélyt az emberekre, hanem a hibás önképük. A saját magukhoz való rossz hozzáállásuk. Míg a szemükben mások óriások voltak, saját magukat apró sáskának látták csak.

Csak Józsué és Káleb volt az, akik megfelelően viszonyultak a földhöz. Azt mondták Mózesnek és az embereknek: "Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal.(IV.Mózes 9:30). A történet vége az lesz, hogy csak ők ketten léphettek be az Ígéret Földjére.

Isten fantasztikus tervet készített Izrael valamennyi fia számára, de egyikük sem lépett be ebbe a nagyszerű jövőbe – csak azok, akik megfelelően viszonyultak Istenhez és saját magukhoz.

„Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk vele” – micsoda győzedelmes szavak! Milyen fantasztikus hozzáállás!

Mindez több ezer évvel ezelőtt játszódott le, de még ma is nagyon inspiráló számomra. Lehet, hogy „döglött kutya” képed van magadról, vagy sáskának látod magad, mindkettő negatívan befolyásolja a jövődet. Ennek bizonyítékát láthattuk Méfibóseth és a tizenkét kém történetében. Teljesen mindegy, Isten mit készített számunkra, úgysem lehet a miénk, ha nem kötünk szövetséget Vele.

Isten nem negatívan áll hozzád – te se legyél negatív saját magaddal szemben. Rázd le a múltat magadról, és csak a jövőre nézz. Pál apostol mindent tökéletesen akart elvégezni, mégis azt állapította meg, bármennyit is tanult, növekedett, mégsem mondja azt, hogy 100%-ig tökéletes volna.

Igyekezz!

"Nem mondom, hogy már elértem [ezt az ideális állapotot], vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus [a Messiás]." Filippi 3:12.

A következő szakaszban Pál azzal folytatja, hogy elfelejt mindent, ami a háta mögött van, és nekifeszül annak, ami előtte van. Ezzel az alapelvvel több helyen is találkozunk a Szentírásban. Ézsaiás próféta is ugyanerre a következtetésre jutott, amikor azt mondta, „Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Ímé, újat cselekszem.” (Ézsaiás 43:18-19)

Meggyőződésem, hogy Isten azért adta a kezedbe ezt a könyvet, mert valami újat készül cselekedni benned, az életedben. Szerintem nincs köztünk olyan ember, akinek ne kellene egy kicsit csiszolgatnia az önképén. De időbe telik, amíg megragadjuk a reményt abban, hogy Isten tartogat valamit a számunkra.

Ha saját magam számára próbálok képet alkotni arról, mennyi reménységet tartogat az Úr számomra, elegendő visszagondolnom arra a Joyce-ra, aki akkor voltam, amikor az Úr a szolgálatra elhívott. Az biztos, hogy nem olyan személyiség voltam, akire a világ azt mondta volna, hogy erre a feladatra termett. Az igazat megvallva a legtöbben egy lyukas garast sem adtak volna értem.

Annyira csodálatos és megnyugtató érzés tudni azt, hogy amikor az emberek csak a hibáinkat és gyengeségeinket látják, Isten mindig a lehetőséget látja bennünk.

Amikor Isten elkezdett arra használni, hogy mások felé szolgáljak, rengeteg rossz tulajdonságom volt. Nagyon sok finomításra volt szükségem. Őszintén szerettem Istent és mindent jól akartam csinálni, de nagyon kevés kijelentésem volt az alapelveivel kapcsolatosan. Természetesen ismertem a Tízparancsolatot, jártam a gyülekezetbe, és próbáltam „jó” lenni. Némi „jó munkát” is végeztem, és abban bíztam, hogy ez elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy belépjek a „gyöngykapun”, de igazából a mindennapi életemben semmiféle sikert nem tapasztaltam.

Őszinte voltam, de az igazat megvallva igencsak szegény. Rengeteg problémám volt. Kislányként az apám szexuálisan zaklatott éveken keresztül, aminek az emléke még mindig nyomasztott. Nagyon sok személyes kapcsolatomban is sérültem, és az igazat megvallva, nem is igazán tudtam, mit jelent a szeretet.

Szégyen teli, bűntudattól terhes személyiségem a zaklatás következményeként alakult ki, ami gyakorlatilag az életem minden területére rányomta a bélyegét. Nem szerettem magamat. Nagyon rossz képet alakítottam ki magamról. „Maximálisan” bizonytalan voltam, iszonyatosan féltem mindentől. A külvilág számára úgy tűnt, mintha erős, magabiztos, független lennék, aki nem szorul rá senki segítségére, és akit abszolút hidegen hagy, ki mit gondol róla. Akik nem ismertek, azt hitték egy agresszív, pofátlan nő vagyok. De a külvilágnak mutatott kép teljesen más volt, mint a belső világom. Belül hatalmas zűrzavar volt. Isten mégis kiárasztotta rám Szent Szellemét, és tudatta velem, hogy arra akar használni, hogy mások felé szolgáljak.

Az Úr nem várt arra, hogy majd mindent szépen helyrerakok magamban, mielőtt bevon a munkába. Rögtön elkezdte a munkát velem, úgy, ahogy voltam, és Ő a felelős azért, hogy eljuttatott oda, ahol most vagyok. Ha értem megtette, miért ne tenné meg érted is ugyanezt?

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 145.

1. Dicsérő dal Dávidtól. Hadd magasztallak, Istenem, oh király, s hadd áldom nevedet mindörökké.
2. Mindennap hadd áldalak téged, s dicsérem nevedet mindörökké.
3. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, és kikutathatatlan az ő nagysága.
4. Nemzedék nemzedéknek dicsőíti műveidet és hatalmas tetteidet hirdetik.
5. Fenséges dicsőséged díszén és csodatetteid dolgain hadd gondolkodom el.
6. S félelmes tetteid erejéről szóljanak, és nagyságodat hadd beszélem el.
7. Nagy jóságod hírét ömlesszék, és igazságodon ujjongjanak.
8. Kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló, hosszan-tűrő és nagy szeretetű.
9. Jóságos az Örökkévaló mindenekhez, és irgalma rajta van mind az ő művein.
10. Magasztalnak téged, Örökkévaló, mind a műveid, és jámboraid áldanak téged.
11. Királyságod dicsőségéről szólnak, és hatalmadat elmondják,
12. hogy tudassák az ember fiaival hatalmas tetteit, és királysága díszének dicsőségét.
13. Királyságod minden időknek királysága, és uralmad minden nemzedékben meg nemzedékben.
14. Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket, s fölegyenesíti mind a görnyedteket.
15. Mindenek szemei hozzád reménykednek, s te megadod nekik eledelüket a maga idején.
16. Megnyitod kezedet és jóllakatsz minden élőt jóakarattal.
17. Igazságos az Örökkévaló mind az útjain és kegyes mind az ő művei iránt.
18. Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják.
19. Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Örökkévaló mindazokat, a kik őt szeretik, de mind a gonoszokat megsemmisíti.
21. Az Örökkévaló dicséretét mondja el szájam, és áldja minden halandó szentséges nevét mindörökké!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Hack Péter - A prófétai beszéd: Isten üzenete

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

A Bibliában, mind az Ó-, mind az Újszövetségben egyaránt erőteljesen jelen van a prófétai beszéd. Isten gyakran úgy kommunikál az emberekkel, hogy prófétákat küld, és az aktuális üzenetét rajtuk keresztül adja át. Az istentiszteletek célja (részben) tulajdonképpen ezeknek a prófétai látásoknak a megosztása.

A prófétálást sajnos sokszor lejáratták, visszaéltek vele, furcsa magatartással, természetellenes hangsúlyozással és nyelvezettel szólták, gyakran bűntudatkeltésre, más életébe való illegális beavatkozásra használták. Mivel ez az igézés, a varázslás táptalajává vált, érthető, hogy sokan fenntartással kezelik. Pedig a prófétálás nem egyenlő a jövendőmondással, hanem Isten Szelleme felindítja az általa kiválasztott szent embereket, hogy szólják az Őtőle kapott kijelentéseket. A tiszta prófétai üzenet Isten kommunikációs csatornája, ami embereken keresztül érkezik.

A prófétálást az hitelesíti, ha szent, odaszánt életű, kipróbált emberek szólják, nem saját akaratukból, hanem a Szent Szellemtől indíttatva, és az üzenete megfelel a szigorú igei követelményeknek.

Rendszeresen fel kell tennünk a kérdést: mit akar Isten, mi az, amit itt és most üzen? Hogyan tudunk az ő akaratába bekerülni és abban járni, egyéni és közösségi szinten is? A választ prófétai kijelentések által kapjuk meg. Ezek által fogunk jó döntéseket hozni, amiket a jövő is igazol. A Hit Gyülekezetében a kezdetek óta működik a prófétai látás, a prófétai kenet (gondoljunk csak a gyülekezet hivatalossá válására, a főiskola alapítására, és még sorolhatnánk).

A próféciák nagyon gyakran politikai folyamatok eredményeként teljesednek be. Isten népe nem politikai hatalmat és befolyást akar szerezni, hanem a bibliai igazságok hirdetésének a szabadságát akarja megteremteni és megőrizni. Vannak olyan ellenséges erők, melyek ezt el akarják némítani. Amikor ezek ellen megszólal az Egyház, akkor nem politizál, hanem prófétai küldetést teljesít be.

Az utolsó időkben is vannak, lesznek, akik prófétai kenettel szolgálnak. Isten azt is megígérte, hogy az utolsó ítélet előtt lerontja a generációk közti válaszfalat egy Illés szellemével megjelenő próféta által.

A próféciákat két részre oszthatjuk:
a Bibliában szereplő próféciák
a Bibliában nem szereplő, konkrét közösségekre, családokra vagy egyénekre, adott élethelyzetre vonatkozó próféciák

A Bibliában szereplő próféciák általában Izraellel, az Egyházzal, és a nemzetek történetével kapcsolatos kijelentések. A legfontosabbak a Messiás első és második eljövetelére vonatkozó próféciák. Ezek egy része már beteljesedett, másik része még beteljesedésre vár. Jézus Krisztus a tanítványainak pontosan azonosította azokat a próféciákat, amelyek róla szóltak. Az Írás volt a mérce. Minden, ami meg volt írva róla, pontosan úgy teljesedett be, ahogy meg volt írva. Jézus azt is kijelentette, hogy a még be nem teljesedett próféciák is pontosan be fognak teljesedni.

Azért adta Isten a próféciákat, mert azt szeretné, hogy bizalommal legyünk felé. Ezért nem rejti el elölünk a jövőt. Ő olyan vezető, olyan Atya, aki elmondja előre, hogy mi fog történni. Nagy békességet hoz létre az emberekben, ha nem felkészületlenül kell várniuk a következő percet, vagy időszakot.

Gyakran előfordult, hogy az emberek – bár ismerték a próféciákat – nem vették észre, hogy valamelyik közülük éppen akkor teljesedik be. Utólag értették meg, hogy mi történt (például az emmausi tanítványok is). Olyan korban élünk, amikor az idők végét nagyon erőteljesen lehet érzékelni. A színpadkép szinte teljesen összeállt az utolsó jelenethez. Már csak néhány elem hiányzik, de ezek bármelyik pillanatban a helyükre kerülhetnek. Jézus megrótta a kortársait, amiért az idők jeleit nem tudták megítélni. Most is megdorgálhatja azokat, akik nem látják a mai időkben a próféciák beteljesedését. Mi ne essünk ebbe a hibába. Vegyük észre, ha olyan időszakban vagyunk, amikor próféciák teljesednek be. Igyekezzünk nyitottan várni, figyelni, vigyázni, imádkozni.

Ha csak akkor vesszük észre, hogy mi történik, amikor Jézus megjelenik hatalommal és dicsőséggel, nem biztos, hogy készen leszünk. Akkor kell felnéznünk, felemelnünk a fejünket, amikor a Lukács evangéliumának 21. fejezetében Jézus által elmondott jelek KEZDENEK meglenni, vagyis most.

Lesz olyan korszak, amikor az emberek egy része a félelem, a rettegés miatt meghal. De nekünk a Biblia alapján tudnunk kell azt, hogy el lehet kerülni, „meg lehet úszni” az evilág ítéletét. Méltóvá lehet válni arra, hogy elkerüljük ezt. Ami ezt megakadályozza, az a kemény szív.

Jézus két dolgot említ, ami megkeményítheti az ember szívét:
a dobzódás, részegség, világi élvezetek – amikor a földi dolgok fontosabbá válnak, mint Isten Igéje, Isten munkája
az élet gondjai – a természetes élet dolgai, nehézségei

Vizsgáljuk meg, hogy készen vagyunk-e arra, hogy akár a következő percben visszajöhet az Úr! Igyekezzünk minden pillanatban lágyan tartani a szívünket. Akkor az ítélő próféciákat hallva, azok nem félelmet és rettegést okoznak bennünk, hanem örömöt és boldogságot.

Éljünk úgy, hogy mindig készen legyünk az Úr visszajövetelére!

ELHANGZOTT IGÉK:
II. Péter 1:19-21
V. Mózes 18:13-19
Malakiás 4:4-6
Márk 9:11-13, 17
Lukács 18:31-33
Ézsaiás 53:2-9
Lukács 24:17-47
János 12:14-16
Apostolok cselekedetei 8:28-38
Máté 16:1-4
Lukács 21:22-36
Jelenések könyve 1:3
Jelenések könyve 22:6-7

Patócs Andrea jegyzete

Forrás: http://pecs.hit.hu/a-profetai-beszed/

Biblia Projekt: A Kivonulás könyve 1-18.

A Bible Project alkotói csapata kreatív videókkal mutatja be könyvről-könyvre a teljes Bibliát, a kezdetektől a Jelenések könyvéig. A sorozatot fiatalok készítik fiataloknak. Sok százezer lelkes követője van világszerte, most a sorozat elindul magyar felirattal is. Iratkozz fel itt a csatornánkon, és értesítünk az új felöltésekről. Szólj ismerőseidnek is! (A feliratokért kattints a képernyő alján a 'Feliratok/Subtitles') ikonra.

Zsoltárok Könyve 144.

1. Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, ujjaimat harcra.
2. Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3. Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4. Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a múló árnyék.
5. Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6. hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7. Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8. kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9. Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz húrú lanton hadd zengek neked.
10. Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11. ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12. A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13. csűrjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tízezrivel térségeinken;
14. ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piacainkon:
15. boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - Az Isten iránt tökéletes szív 4.

Élet az Úr félelmében

A Szentírás azt állítja, hogy az Úr félelmére van szükségük azoknak, akik tekintélyt gyakorolnak mások felett. „Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik.” (2Sám 23:3)

Két követelménye van a szellemi vezetésnek. Az első az Úr szeretete, a második pedig az Úr félelme. Amikor Jézus elhívta Pétert, hogy legeltesse a juhait, azt kérdezte tőle: „Szeretsz engem?” (Jn 21:15-19). Háromszor is megkérdezte! Azután azt mondta neki: „Ha szeretsz engem, legeltesd a juhaimat!” Az Úr szeretete és a népének szeretete elengedhetetlen. Azonban, ha csupán szeretetből próbálsz szolgálni emberek felé, előbb-utóbb azzal szembesülsz, hogy lesz, aki felé hiába próbálsz, nem tudsz szeretetet tanúsítani. Kizárólag magának az Úrnak a szeretete képes hűségben megőrizni ilyen esetben.

Az is előfordulhat, ha a szolgálatod egyetlen mozgatórugója az emberek felé irányuló szeretet, hogy előbb-utóbb arra érzel majd kísértést, hogy azt tedd, amit elvárnak tőled, és nem azt, amit Isten szeretne tőled. Ezen a ponton különbséget kell tennünk a pásztor és a béres között. A béres azt adja az embereknek, amit kérnek tőle; de a pásztor azt adja, amit Isten szeretne, hogy adjon nekik. Csakis az Úr félelme tesz képessé arra, hogy utóbbit tedd!

Nézzük meg az Úr félelmét Jézus életében és szolgálatában! Az Ézsaiás könyve 11:1-2 azt mondja Jézusról, hogy „származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak szelleme megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek szelleme, tanácsnak és hatalomnak szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme.” A Szent Szellem sorban utolsó megnyilvánulása az Úr félelmének szelleme. Ez nyugodott meg Jézuson, az Atya egyszülöttjén. Ha bármi is világos Jézussal kapcsolatban, az, hogy Isten félelmében élt. Azt mondta az Atyjának: „én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.” (Jn 8:29) „Én semmit sem cselekedhetem magamtól” (Jn 5:30) „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát” (Jn 5:19).

Az Ézsaiás könyve 11:3 úgy folytatja, hogy az Úr Szelleme által Jézus „gyönyörűnek találja [gyorsan felfogja – KJV] Úrnak félelmét”. A Szent Szellem megnyugodott Jézuson, különleges érzékenységet adott neki az Úr akaratának és útjainak megértéséhez. Ha bármire is szüksége van ma az egyháznak, az pont ez az érzékenység Isten akaratának és útjainak a megértéséhez.

A Hébereknek írt levél 5:7 azt mondja Jézusról:

"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért..."

Isten meghallgatta Jézus imáit, mert ezek az imák Isten félelmében születtek. Mi volt annak a nagyszerű bizonyítéka, hogy Jézusban megvolt az Atya félelme? Úgy hiszem, ez az igeszakasz elsősorban a Getsemáné kertre utal. Mi volt az, Jézus szavaiból, ami világossá tette az Úr félelmét? „Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lk 22:42) Amikor így imádkozol, meghallgatott Isten!

Azt is láthatjuk, hogy az Úr félelme a korai egyházban is megjelent.

A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességük vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodnak vala. (Csel 9:31)

Megtapasztalták, amit a Zsoltárok könyve 2:11 ír: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.” Látod a kettősséget? Örülj, de az Úr félelmének tiszteletével tedd! Sosincs elválasztva e kettő, mert ha mégis megteszed, egyensúlyt vesztesz. Amikor az örömöt félelemmel egyensúlyozzuk ki – az Úr félelmével, a Szent Szellem támogatásával – akkor az egyház felépül.

Péter elmondja nekünk, miért is kell félnünk az Urat.

"És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén. (1Pt 1:17-19)"

Ezeket a szavakat nem a hit nélkül élőknek, hanem keresztényeknek címezte – azoknak, akik már meg voltak váltva Krisztus vére által. Miért töltsük, mi keresztények, jövevénységünk idejét félelemmel? A megváltás ára miatt! Istennek a saját Fia vérébe került a megváltásunk. Isten a saját Fiát adta, hogy ki legyünk vásárolva bolondságunkból, tudatlanságunkból, engedetlenségünkből, lázadásunkból és büszkeségünkből.

Hiszem, hogy maga a Szent Szellem Isten ültette szívünkbe az Úr félelmét. Nem hiszem, hogy megvolt bennünk, mielőtt a Szent Szellem megtanított rá minket. De amikor a Szent Szellem által reagáltunk Isten félelmére, elkezdtük élvezni az Úr jóvoltát. Következzen három állítás az Úr jóvoltáról.

„Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal.” (Zsolt 5:13) Az Úr kegyelme olyan, mint a pajzs, ami minden oldalról körülvesz és védelmez. Teljes biztonságban vagy az Úr jóvolta alatt.

Az Úr jóvoltát – bizonyos értelemben – jól érzékelteti Isten jelenlétének felhője. A Példabeszédek könyve azt mondja, „A királynak vidám orcájában élet van; jóakarata olyan, mint a tavaszi eső fellege.” (Péld 16:15) Tehát, amikor Isten kegyelme van rajtad, a késői eső felhője alatt jársz.

A Példabeszédek könyve azt is mondja, hogy „Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakarata.” Péld 19:12) Tehát Isten jóakarata olyan, mint a késői eső, és olyan is, mint harmat a füvön. Sosem kell szellemi szárazságot átélned, ha Isten jóakarata alatt jársz.

Magaddal is viheted a felhőt és a harmatot akárhová is mész, ha az Úr jóakaratában jársz. Áldás esőjében részesítheted Isten népét. Mi lehet ennél nagyobb kiváltság?

Istennek alázatos gyermeke és szolgája, aki az Úr félelmében jár, Isten jóakaratának felhője alatt, „esőhozó” személy. Magától értetődően áldás mindenkinek, aki kapcsolatba kerül vele. Van egy jó illat körülötte, egy jelenlét van benne – valami, aminek a fedezékében jár, bárhová megy is.

Isten még mindig keresi az egész földkerekségen azokat, akiknek a szíve tökéletes iránta – azokat, akik Istenükké tették őt – azokat, akik megtanulták az Úr félelmét. Amikor ilyen személyt talál, erős Istenként mutatkozik be neki, isteni jóvoltát nyilvánítja ki felé, és általa. Legyünk ilyen emberek!

A Mester szolgálatában, üdvözlettel!
Derek Prince

Fordította: Marton Katalin

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 8.

6. A bűn ellopja az örömöd

Ne becsüld alá az öröm fontosságát! A Biblia az mondja nekünk, hogy az Úr öröme a mi erőnk (Neh 8:10) és hogy az Ő jelenlétében örömnek teljessége van. (Zsolt 16:11) A Példabeszédek Könyve azt mondja: "A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat." (Péld. 17:22) "A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört szellemet ki viseli el?" (Péld 18:14)

Szinte bármit kibírunk, mikor a szellemünk erős. De mikor sérültek vagyunk, összetörtek, nyomottak és depressziósak, egy verőfényes nap is sivárnak tűnhet. A bűn kihasítja az öröm légballonját és megtöri a közösséget minden boldogság forrásával. Teilhard de Chardin mondta: "Az öröm a legcsalhatatlanabb jele Isten jelenlétének." A bűn elveszi ezt a jelenlétet. A bűn ellop valamit amit a világ összes pénzén sem tudsz megvenni. A szíved derűje eltűnik, a "minden rendben" érzés megszűnik. A teljesség helyén most tátongó lyuk van, a békesség helyén szorongás. Mondd meg őszintén, milyen testi gyönyör ér meg ilyen veszteséget ?

7. A bűn ellopja az Istenbe vetett bizalmat

Mielőtt megtértem, gyakran utazgattam drogokkal a zsebemben. A buszon ültem vagy városok között stoppoltam és heroin volt nálam vagy speed vagy meszkalin, (rázós egy figura voltam). És ahol felnőttem, az autóstoppolás illegális volt, ez azt jelentette , hogy egy rendőr bármikor megállíthatott és elbeszélgethetett veled, felírhatta a neved vagy akár le is tartóztathatott. És én narkotikumokkal a kabátom vagy nadrágom zsebében stoppoltam! Mindig ha megláttam egy rendőrautót a távolban, gyorsan lehúzódtam az út mellé és a szívem hevesen vert. (Tudom mit gondoltok és igazatok van, teljesen őrült voltam.) Még ha csak a buszra szálltam fel egy legális utazásra és megláttam egy rendőrt, ideges lettem. Hiszen törvényt sértettem, kábítószert birtokoltam.

Mikor megtértem, a drogok pár nap alatt eltűntek és mikor utaztam a városban és láttam egy rendőrt, a szívem már nem kalapált. Szinte vágytam, hogy átkutassanak, hiszen egyenesbe jöttem és az illegális szemét nem volt többé. Utazhattam a buszon vagy sétálhattam az utcán minden félelem nélkül. Bizalmam volt Isten és az emberek előtt. A lelkiismeretem tiszta volt.

De a bűn ellop minden tisztaságot és ártatlanságot, nyugtalanok leszünk az emberi kapcsolatokban és feszengünk Isten előtt. Gondolj az emberre aki elárulta a legjobb barátját egy nagy üzlet kedvéért. Nem tud többé a szemébe nézni. Vagy figyelj meg egy új hívőt aki előző este lerészegedett. Teljesen letargikusnak látszik ma a gyülekezetben. Feje lehajtva, vállai leeresztve, csendesen imádkozik. A bátorság eltűnt, a lelkesedés kihunyt, hiányzik a szikra. És mi van azzal az idősebb testvérnővel akit súlyos levertség támad, amelyről tudja, hogy démonikus de nincs ereje megdorgálni, mert hónapok óta szappanoperákat és perverz talkshow-kat bámul és ez minden szellemi hatalmát lerombolta. Miért kéne az ördögnek elfutni tőle? Nem vetette alá magát Istennek és tudja ezt. (Sátán is tudja, lásd Apcsel 19:13-17) A jó hír az, hogy élhetünk olyan módon, hogy bizalmunk legyen Isten előtt.

"És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.... Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;... Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban..... És ez az a bizodalom, a mellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle." (1 Ján 2:28, 3:21. 4:17. 5:14.15)

Jézus a mi bizodalmunk kulcsa aki már elkészítette az utat és biztosítja , hogy az mindig nyitva áll.

"Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsid 4: 14-16)

'Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által. És lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől." (Zsid 10:19-22)

Nem tudom te hogy vagy vele, de én inkább választom a bizalmat mint a félelmet, az előre jutást a visszaesés helyett, inkább a tiszta életet mint a kárhoztatást.  Inkább lélegzek tiszta levegőt, mint szmogot és sokkal inkább hallanék jó jelentést a Nagy Orvostól, mint rossz híreket. Inkább választom a tisztaságot a szennyezettség helyett. Te hogy vagy ezzel? Ne hagyd, hogy a bűn ellopja a bizalmadat.

Fordította: Korányi Tamás

Zsoltárok Könyve 143.

1. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, halljad imámat, figyelj könyörgésemre; hűségedben hallgass meg, igazságodban!
2. S ne szállj ítéletre szolgáddal, mert nem bizonyul igaznak előtted semmi élő.
3. Mert ellenség üldözte lelkemet, földig zúzta éltemet, lakoztatott engem sötét helyeken, mint őskornak holtjait.
4. S elborult bennem szellemem, belsőmben eliszonyodik a szívem.
5. Megemlékeztem a hajdankor napjairól, elmélkedtem minden tettedről, kezed művéről elgondolkodtam.
6. Kezeimet terjesztettem hozzád; lelkem, mint a bágyadt föld, eped feléd. Széla.
7. Gyorsan hallgass meg, Örökkévaló, lelkem elepedt; ne rejtsd el tőlem arcodat, hogy ne legyek hasonlóvá a gödörbe szállókhoz.
8. Hallasd velem reggel szeretetedet, mert benned bíztam; tudasd velem az utat, melyen járjak, mert hozzád vittem lelkemet.
9. Ments meg ellenségeimtől, Örökkévaló, hozzád menekültem.
10. Taníts engem, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy Istenem; jóságos szellemed vezessen engem síkság földjén.
11. Neved kedvéért tarts életben, igazságoddal vezesd ki lelkemet a szorultságból.
12. És kegyelmedben semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mind a lelkem szorongatóit, mert szolgád vagyok.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Prófétálás ajándéka 7.

Próféták és prófétálók

Bizonyára segítséget jelent az ajándékok tanulmányozói számára, ha megjegyezzük, hogy különbséget kell tennünk azok között, akik próféták, és azok között, akik prófétálnak. Ezt azonban könnyebb mondani, mint meg is tenni, mivel ezen a területen a szókincsünk cserbenhagy bennünket. Az Újszövetség semmiféle kritériumot nem tartalmaz, aminek alapján ezt a megkülönböztetést elvégezhetnénk. Feltételezhetően azok, akik gyakran prófétálnak, nevezhetők prófétának, nincsenek azonban megfelelő kifejezéseink a merev különbségtételre. Pál az IKorintus 14,29-ben illetve 32-ben mindenkit „prófétának" nevez, aki prófétál, de az ő gondolkodásában is megfigyelhető egyfajta különbség. Úgy tűnik, más-más kategóriába sorolja azokat, akik gyakran prófétálnak és azokat, akiket a Jóel által megjövendölt általános jelek követnek („prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok"); hiszen maga is felteszi a kérdést: „Vagy mindnyájan próféták-é?" Azt is olvassuk, hogy Filepnek volt négy lánya, akik „prófétáltak" - a leírás kerüli, hogy prófétanőknek nevezze őket, bár lehet, hogy csak azért, mert abban az időben a nők nem voltak olyan szabadok, mint manapság.

A Biblia nemcsak a prófétálóknak, de a nyelveken szólóknak, gyógyítóknak, csodatevőknek és más ajándékokkal szolgálóknak sem ad megkülönböztető nevet. Azok próféciája, akik rendszeresen prófétálnak, semmivel nem értékesebb, mint azoké, akik csak alkalomszerűen szólnak. Ha egy gyülekezet vénjének kézrátétele által meggyógyul egy beteg, ez nem jelenti azt, hogy megvan neki a gyógyítások ajándékainak ajándéka, ez a gyógyulás azonban Isten szeretetének épp oly eredeti megnyilvánulása, mintha a világ legnagyszerűbb gyógyító szolgálatán keresztül történt volna meg.

Istennek nem szokása, hogy titulusokat és medálokat osztogasson. Az egész munkát nem emberek, hanem a Szent Szellem végzi. Milyen dicsőség jár tehát az embernek? Nekem körülbelül annyi közöm van az evangélizációs kampányaim során megtörténő gyógyulásokhoz, mint egy elektromos teafőzőnek az atomreaktorhoz. Az Egyházban a Szent Szellem jelenléte miatt az összes isteni megnyilvánulás megtalálható, minden tagnak azonban megvan a maga ajándéka. Az egész egyetlen hatalmas, szervesen összefonódó karizmatikus alkotás, de Isten „úgy osztogat mindenkinek külön-külön, amint akarja".

Michael L. Brown - Csak semmi érzelgősség! 3.

Az öröm azonban érzelmeinknek csak egyik alkotóeleme az Istennel való közösségben. Néha az Ige azt parancsolja nekünk, hogy nagy bánattal gyászoljunk az eljövendő szerencsétlenségek vagy a jelenlegi válság miatt:

„Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jöjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jöjjenek el, és siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink is hullassanak könnyeket, és szempilláink vizet ömlesszenek! Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert széthányták lakhelyeinket! Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az ő szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a má­sikat a jajgatásra; mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az utakról, az ifjakat az utcákról." Jer 9,17-21.

„Öltsetek gyászt és sírjatok ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jöjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel­ és italáldozat Isteneteknek házától.” Jóel 1,13.

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” Jak 4,7-10.

Ugye ezekben a jelenetekben is van érzelem? (Lehet ez kérdés?!) A próféták arra ösztönözték a népet, hogy ne csak kívülről fejezzék ki a szomorúságukat (öltözék megszaggatása), hanem igazán gyászoljanak és térjenek meg szívükből:

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörületes és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” Jóel 2,12-13.

Szinte hallom, ahogy a kritikusok ezt mondják Jóel próféta szavaira: „Ez klasszikus példája az érzelmi manipulációnak. Meg tudok én térni mindenféle sírás és zokogás nélkül is! Ezzel csak őrjöngésbe viszed a tömeget!” A panaszt az Úrnak kell benyújtani.

Vajon érzelgősség volt-e, amikor az izraeliták hangosan kiáltoztak és arcukra estek, miután tűz jött le az Úrtól és megemésztette Áron áldozatát?

„Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bű­nért való áldozatot, az egészen égő áldozatot és a hálaáldozatot. És beméne Mózes és Áron a gyüleke­zetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsősége pedig megjelenék az egész népnek. Tűz jőve ugyanis ki az Úr elől, és megemészté az oltáron az égőáldozatot és kövérsé­geket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arcra esének." 3Móz 9,22-24.

Ha ezt nem tekintjük érzelgősségnek, akkor azt mi­ért tartjuk annak, amikor mi kiáltozunk, térdre vagy arcra borulunk, mert Isten szent jelenléte betölti a termet, ahol összegyülekezünk?

Vajon izraelita érzelgősség volt az, amitől ledőltek Jerikó falai? (Végül is lehet, hogy Józsué egy másik tudatállapotba vezette be a népet - vagy talán csak a fal került más tudatállapotba?!)

„És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtőinek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!... Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lőn ugyanis, amint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal magától, és felméne a nép a városba, ki-ki az előtte való helyen, és bevevék a várost." Józs 6,16-20.

Ha ez nem volt túlfokozott érzelemnyilvánítás (vagy „szociálpszichológiai manipuláció” - hogy szeretnek az emberek az ilyen kifinomultan hangzó fogalmakkal dobá­lózni!), akkor a mi győzelmi kiáltásaink miért azok (vagy még rosszabbak)? Miben különbözik egyik megnyilvánu­lás a másiktól?

Vajon érzelgősség volt-e, amikor pünkösd napján Pé­ter arra buzdította és intette hallgatóságát, hogy térjenek meg, és hozzák rendbe a kapcsolatukat Istennel?

„Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! [A King James fordítás sze­rint: sok egyéb beszéddel tett bizonyságot és intet­te őket.]” Csel 2,40.

Ha ezt nem tartjuk túlzottnak, akkor ha egy mai evangélista emlékezteti hallgatóit az Úr Jézus elutasításának következményeire, és arra buzdítja őket, hogy térjenek meg és higgyenek, mielőtt túl késő lenne, az miért számít annak? Maga Jézus is a lehető legerősebb kifejezést használta, amikor arra figyelmeztette a tömeget, hogy meneküljenek az eljövendő harag elől; vagy amikor arról beszélt, hogy lefejezik, darabokra vágják és elpusztítják őket; és leírta a vég nélküli kínok helyét, ahol teljes sötétség van, sírás és fogaknak csikorgatása.

Az ilyen képek használatának szándéka az, hogy hatást gyakoroljanak a hallgatóságra, és akik megértik az üzenet súlyát, azoknak érzelmei felkavarodnak. Ki tudná a pokol borzalmait (vagy a menny dicsőségét) meglátni anélkül, hogy az érzelmeket váltana ki belőle? És ez így van rendjén.

Zsoltárok Könyve 142.

1. Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima.
2. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.
3. Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.
4. Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.
5. Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.
6. Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
7. Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8. Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)