Elfogadás vagy elutasítás?
És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó (megfelelő, kellemes). És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
I Mózes 1:31
Ha elutasítjuk önmagunkat, azzal nem segítünk magunkon, csak a problémáink számát növeljük. Az elfogadás annyit jelent, hogy szembenézünk a problémákkal, és elkezdünk foglalkozni velük. Egészen addig nem tudunk foglalkozni valamivel, amíg nem vagyunk hajlandóak elfogadni, vagy nem ismerjük el, hogy a probléma létezik.
A Webster szótár (értelmező szótár) a következőképpen értelmezi az elfogad szót: 1. készségesen átvesz valamit (amit felajánlottak nekünk) 2. befogad egy csoportba vagy helyre 3a. megszokottnak, megfelelőnek, helyesnek tart b. igaznak tart.
Ebből a meghatározásból számomra az derül ki, az elfogadásban mindig ott az akarat, a szándék. Ha ezt a definíciót most az önelfogadásra alkalmazom, akkor úgy fogalmazhatok, hogy abszolút az én saját, személyes döntésemen, akaratomon múlik, hogy elfogadom-e magamat vagy sem. Isten felajánlja számomra, hogy elfogadjam magamat olyannak, amilyen vagyok, de én szabad akarattal rendelkezem, tehát dönthetek úgy is, hogy nem fogadom el. A fenti meghatározásból az is kiderül, hogy ha valamit elfogadok, akkor azt megszokott, megfelelő vagy helyes dolognak tartom.
Az emberek azért nem fogadják el saját magukat, mert nem tartják magukat elég jónak, tökéletesnek. Csak a hibáikat és gyengeségeiket látják, nem pedig a bennük rejlő szépséget és erőt. Ez nem egy kiegyensúlyozott hozzáállás, ami valószínűleg abból fakad, hogy a múltunkban voltak olyan tekintéllyel bíró emberek az életünkben, akik folyamatosan a hibáinkat és gyengeségeinket hangsúlyozták az erősségeink és jó tulajdonságaink helyett.
A fentiekben említett szótár az elfogadás szót úgy határozza meg, mint „jóváhagyás”, „megegyezés”. Tehát ha problémáink vannak önmagunk elfogadásával, akkor egyezzünk meg Istennel abban, hogy minden, amit teremtett, jó – beleértve minket is.
Ámos próféta könyvének 3:3 versében azt olvassuk Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? Tehát ha együtt akarunk Istennel járni, egyet kell értenünk Vele. Ő azt mondja, szeret minket és elfogad minket; tehát ha megegyezünk Vele, nem gyűlölhetjük tovább magunkat, és nem utasíthatjuk el magunkat.
Egyet kell értenünk Istennel abban, hogy amikor megalkotott minket, valami csodálatosat alkotott.
Valamit hadd emeljek ki: nem minden jó, amit cselekszünk, de itt most a személyiségünkről beszélünk, nem a cselekedetekről. A könyv egy későbbi fejezetében kitérek majd arra, hogy Istennek mi a véleménye a cselekedeteinkről; de most itt, a könyv bevezető fejezetében inkább arra koncentráljunk, hogy Isten szemében kik vagyunk.
Lehet, hogy most ugyanabban a helyzetben vagy, mint én voltam, amikor Isten elkezdte nekem feltárni ezeket az igazságokat. Te látod azokat a dolgokat, amelyek változtatásra szorulnak benned, és nagyon nehéz azt mondanod: „Elfogadom magamat”. Úgy érezheted, hogy ezzel a kijelentéssel elfogadsz minden rosszat magaddal kapcsolatban, de ez nem így van.
Meggyőződésem, hogy nem tudjuk elkezdeni a változtatást mindaddig, amíg ezt a kérdést nem tisztáztuk a személyes életünkben.
Fordította: Berényi Irén
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2016. december 14., szerda
Zsoltárok Könyve 124.
1. Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izrael
2. ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:
3. akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;
4. akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;
5. akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.
6. Áldva legyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!
7. Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.
8. Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.
2. ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:
3. akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;
4. akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;
5. akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.
6. Áldva legyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!
7. Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.
8. Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2016. december 13., kedd
Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 4.
3. A bűn rosszabb bűnökhöz vezet.
Ez egy rettenetes alapelv. Elég rossz az is, hogy a bűnből még több bűn ered, egyik ital hozza a következőt, egy erkölcstelen tett újabbat eredményez. De még kijózanítóbb felismerni, hogy a bűntől az emberi jellem és akarat mindig lefelé tart, soha nem felfelé. A gyermekmolesztáló nem úgy született. A sorozatgyilkos sem úgy kezdte, talán kisebb engedetlenségekkel még gyerekkorában, talán kegyetlenül bánt egy macskával, talán szexuális fétiseket használt mielőtt szörnnyé vált, aki képes kioltani ártatlan emberek életét. A bűn leránt a mocsárba.
Erről első kézből tudok tanúskodni. Mikor elkezdtem szereket használni a hatvanas évek végén 14 évesen, először füvet és hasist szívtam, de ezek nem nagyon hatottak rám. Így elhatároztam, hogy keresek valami erősebbet mondjuk LSD-t, de biztos voltam benne, hogy sosem fogok speedet használni főleg nem egy olyan pusztító szert mint a heroin. Soha!
De a bűn hamar lejjebb rántott engem és nemsokára speedet szippantottam, de abban még mindig biztos voltam, hogy soha nem szúrnám a vénámba. Én egy rendes zsidó gyerek voltam! Tűt szúrni a karomba elképzelhetetlen volt. De nem telt el sok idő és már fecskendővel szúrtam a speedet. De Istenre esküdtem volna, hogy sosem fogok heroint lőni. Én? A heroin a bűnözők szere a sötét városrészekben. Én egy ügyvéd fia voltam és Long Island-en éltem. De hamarosan lőttem a heroint a vénáimba 15 évesen. A bűn rosszabb bűnökhöz vezet.
Emlékszem egy fiatalember bizonyságára amit egy keresztelő összejövetelen mondott el Isten szabadító hatalmáról. 6 éves korától 14 éves koráig szexuális bűnökben élt. (Igen, 6 éves korától.) Azzal kezdődött, hogy érdekelni kezdték fürdőruha és fehérnemű reklámok az anyja fényképes katalógusából. Ahogy idősebb lett ez már nem volt elég és pikánsabb, bujább képeket keresett és hamarosan eljutott a pornográfiához és szexuális fantáziákhoz. A gyors alászállás garantált.
Valójában a szexuális erkölcstelenség illusztrálja legszemléletesebben a bűn csúszdáját. Először egy férfi vonzónak találhat egy Playboy magazint. De egy idő után ez már túl finom, keres valami keményebbet, többet megmutató magazinokat. Igen, ezek már elég erősek DE a becsapott lelkiismeret azt mondja, ez azért még nem perverz. A gyerek pornó, a bestiális filmek, szado-mazo, az ami tényleg durva. De nem sokáig. Hamarosan a "normál" pornó már nem elég és a test a következő lépésért kiált, lejjebb, lejjebb és lejjebb. Közben a lelkiismeret megkeményedik és mindenféle kimondhatatlan perverziók válnak az élet szükségszerű részeivé. Mennyire alattomos a bűn!
Persze mondhatjátok néhányan most azt: Mi közöm nekem ehhez? Ehhez foghatóakat én sosem tettem. Elismerem, néha megnézek profán és meztelenkedő filmeket, de pornográfiában nem vagyok érintett és ez évek óta így van. Sajnálom barátom, de a példáidhoz pornófüggőkről és sorozatgyilkosokról semmi közöm. Biztos vagy ebben? A Sátán ravaszabb mint gondolod. Már a markában tart téged. Valójában már becsapod önmagad. Elhagytad Isten szabályait és a magadéit tetted a helyükbe.
Megfigyelted már a Péld. 14.12-t? "Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út." Ugyanez a vers ismétlődik a Péld 16.25-ben. Az Úr világossá akarja tenni. Csak mert igaz vagy a magad szemei előtt, nem biztos , hogy az Övéi előtt is igaz vagy. Csak mert nem vagy "annyira" rossz a magad vagy a társadalom szemében nem jelenti azt, hogy Isten szemében nem vagy súlyosan bűnös.
Látod, mindenkinél van egy pont, amin nem lép túl, egy határ ahol megáll, még ha időről időre változtat is ezen. Vannak terroristák akik katonákat ölnek, de civileket nem. Vannak tolvajok, akik lopnak a saját anyjuktól, de nem lopnak a saját nagyanyjuktól. (Hiszitek vagy nem, mikor heroinfüggő voltam, találkoztam ilyen emberekkel.) Vannak prostituáltak, akik eladják a testüket férfiaknak, de nőknek már nem. És vannak emberek akik megnéznek korhatáros filmeket, de erotikusakat nem, vagy erotikusat igen, de pornográfot nem, vagy lágy pornót igen, de kemény pornót nem. "Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!" Péld. 16.2.
De van még valami ijesztő ebben, az "én oké vagyok" mentalitásban. Még ha úgy is gondolod, hogy a dolgok amiket csinálsz, nem "olyan" rosszak, azt el kell ismerned, hogy volt idő az életedben amikor nagyon is rossznak gondoltad azokat. Valamikor tisztátalannak és szégyenletesnek tartottad őket. Most egy egész rendes embernek látod magad, mert csak azokat csinálod. Ki tudja mennyi idő amíg újra lejjebb csúszol egy kicsit. Ha egyszer elszakadsz az Ige világos igazságaitól, mi tart vissza majd? Sajnálom barátom, te tékozolsz.
Így megy ez mindig: A bűn nem elégít meg, több bűnre vezet, amely megnyitja az ajtót a még rosszabb bűnöknek. És közben a szív mindig keményebb lesz: "Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére." Efézus 4.17-19.
Milyen sokkoló híreket olvasni egy nagyvállalat köztiszteletben álló igazgatójáról, családos emberről, akit elkaptak gyermek pornográfia birtoklásáért, aki távoli vidékekre utazott, csak hogy megkaphasson egy kisfiút. Mennyire mélyen perverz. A bűn, extrém természeténél fogva, mindig ocsmányabb és ocsmányabb lesz. Olyan, hogy tiszta bűn nem létezik. Ébredj fel most, kedves olvasó, mielőtt a rettenetes mélypontra csapódva ébredsz újra a realitásra. Ébredj fel most, mielőtt a lelkiismereted hangja elhalkul, mielőtt elérnéd azt a pontot, ahol kibeszélhetetlen, undorító dolgokat tudsz megtenni a viszolygás legkisebb jele nélkül.
Valahol egy börtöncellában Amerikában - valószínűleg sok börtöncellában - ül egy kedves kis tinédzser, aki sosem akart ölni, de a drogfüggőség prostitúcióra kényszerítette és a stricije megkeserítette az életét és az egyetlen kiút az volt, hogy fejbe lőtte őt. ...és az egész egyetlen itallal kezdődött a barátja házában. "Csak egy ital és kész, oké? Félnék annyit inni, hogy berúgjak." Nem félt eléggé. Most ő egy gyilkos, áldozat és bűnöző, az élete elveszett, ha Isten be nem avatkozik. Hallom, ahogy a bűn röhög a háttérben, mikor a cellájában zokog.
Még egyszer mondom. A bűn rosszabb bűnökhöz vezet, még ocsmányabb, keményebb, rombolóbb, aljasabb, még undorítóbb, még halálosabb bűnökhöz. Fordíts hátat neki most azonnal és csapd be az ajtót az orra előtt. Fordulj a szentség felé és ne a megkeményedéshez. A tisztaságban növekedj ne a perverzióban. Abba az irányba haladj ma, amerre örökké haladni akarsz.
Ez egy rettenetes alapelv. Elég rossz az is, hogy a bűnből még több bűn ered, egyik ital hozza a következőt, egy erkölcstelen tett újabbat eredményez. De még kijózanítóbb felismerni, hogy a bűntől az emberi jellem és akarat mindig lefelé tart, soha nem felfelé. A gyermekmolesztáló nem úgy született. A sorozatgyilkos sem úgy kezdte, talán kisebb engedetlenségekkel még gyerekkorában, talán kegyetlenül bánt egy macskával, talán szexuális fétiseket használt mielőtt szörnnyé vált, aki képes kioltani ártatlan emberek életét. A bűn leránt a mocsárba.
Erről első kézből tudok tanúskodni. Mikor elkezdtem szereket használni a hatvanas évek végén 14 évesen, először füvet és hasist szívtam, de ezek nem nagyon hatottak rám. Így elhatároztam, hogy keresek valami erősebbet mondjuk LSD-t, de biztos voltam benne, hogy sosem fogok speedet használni főleg nem egy olyan pusztító szert mint a heroin. Soha!
De a bűn hamar lejjebb rántott engem és nemsokára speedet szippantottam, de abban még mindig biztos voltam, hogy soha nem szúrnám a vénámba. Én egy rendes zsidó gyerek voltam! Tűt szúrni a karomba elképzelhetetlen volt. De nem telt el sok idő és már fecskendővel szúrtam a speedet. De Istenre esküdtem volna, hogy sosem fogok heroint lőni. Én? A heroin a bűnözők szere a sötét városrészekben. Én egy ügyvéd fia voltam és Long Island-en éltem. De hamarosan lőttem a heroint a vénáimba 15 évesen. A bűn rosszabb bűnökhöz vezet.
Emlékszem egy fiatalember bizonyságára amit egy keresztelő összejövetelen mondott el Isten szabadító hatalmáról. 6 éves korától 14 éves koráig szexuális bűnökben élt. (Igen, 6 éves korától.) Azzal kezdődött, hogy érdekelni kezdték fürdőruha és fehérnemű reklámok az anyja fényképes katalógusából. Ahogy idősebb lett ez már nem volt elég és pikánsabb, bujább képeket keresett és hamarosan eljutott a pornográfiához és szexuális fantáziákhoz. A gyors alászállás garantált.
Valójában a szexuális erkölcstelenség illusztrálja legszemléletesebben a bűn csúszdáját. Először egy férfi vonzónak találhat egy Playboy magazint. De egy idő után ez már túl finom, keres valami keményebbet, többet megmutató magazinokat. Igen, ezek már elég erősek DE a becsapott lelkiismeret azt mondja, ez azért még nem perverz. A gyerek pornó, a bestiális filmek, szado-mazo, az ami tényleg durva. De nem sokáig. Hamarosan a "normál" pornó már nem elég és a test a következő lépésért kiált, lejjebb, lejjebb és lejjebb. Közben a lelkiismeret megkeményedik és mindenféle kimondhatatlan perverziók válnak az élet szükségszerű részeivé. Mennyire alattomos a bűn!
Persze mondhatjátok néhányan most azt: Mi közöm nekem ehhez? Ehhez foghatóakat én sosem tettem. Elismerem, néha megnézek profán és meztelenkedő filmeket, de pornográfiában nem vagyok érintett és ez évek óta így van. Sajnálom barátom, de a példáidhoz pornófüggőkről és sorozatgyilkosokról semmi közöm. Biztos vagy ebben? A Sátán ravaszabb mint gondolod. Már a markában tart téged. Valójában már becsapod önmagad. Elhagytad Isten szabályait és a magadéit tetted a helyükbe.
Megfigyelted már a Péld. 14.12-t? "Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út." Ugyanez a vers ismétlődik a Péld 16.25-ben. Az Úr világossá akarja tenni. Csak mert igaz vagy a magad szemei előtt, nem biztos , hogy az Övéi előtt is igaz vagy. Csak mert nem vagy "annyira" rossz a magad vagy a társadalom szemében nem jelenti azt, hogy Isten szemében nem vagy súlyosan bűnös.
Látod, mindenkinél van egy pont, amin nem lép túl, egy határ ahol megáll, még ha időről időre változtat is ezen. Vannak terroristák akik katonákat ölnek, de civileket nem. Vannak tolvajok, akik lopnak a saját anyjuktól, de nem lopnak a saját nagyanyjuktól. (Hiszitek vagy nem, mikor heroinfüggő voltam, találkoztam ilyen emberekkel.) Vannak prostituáltak, akik eladják a testüket férfiaknak, de nőknek már nem. És vannak emberek akik megnéznek korhatáros filmeket, de erotikusakat nem, vagy erotikusat igen, de pornográfot nem, vagy lágy pornót igen, de kemény pornót nem. "Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!" Péld. 16.2.
De van még valami ijesztő ebben, az "én oké vagyok" mentalitásban. Még ha úgy is gondolod, hogy a dolgok amiket csinálsz, nem "olyan" rosszak, azt el kell ismerned, hogy volt idő az életedben amikor nagyon is rossznak gondoltad azokat. Valamikor tisztátalannak és szégyenletesnek tartottad őket. Most egy egész rendes embernek látod magad, mert csak azokat csinálod. Ki tudja mennyi idő amíg újra lejjebb csúszol egy kicsit. Ha egyszer elszakadsz az Ige világos igazságaitól, mi tart vissza majd? Sajnálom barátom, te tékozolsz.
Így megy ez mindig: A bűn nem elégít meg, több bűnre vezet, amely megnyitja az ajtót a még rosszabb bűnöknek. És közben a szív mindig keményebb lesz: "Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére." Efézus 4.17-19.
Milyen sokkoló híreket olvasni egy nagyvállalat köztiszteletben álló igazgatójáról, családos emberről, akit elkaptak gyermek pornográfia birtoklásáért, aki távoli vidékekre utazott, csak hogy megkaphasson egy kisfiút. Mennyire mélyen perverz. A bűn, extrém természeténél fogva, mindig ocsmányabb és ocsmányabb lesz. Olyan, hogy tiszta bűn nem létezik. Ébredj fel most, kedves olvasó, mielőtt a rettenetes mélypontra csapódva ébredsz újra a realitásra. Ébredj fel most, mielőtt a lelkiismereted hangja elhalkul, mielőtt elérnéd azt a pontot, ahol kibeszélhetetlen, undorító dolgokat tudsz megtenni a viszolygás legkisebb jele nélkül.
Valahol egy börtöncellában Amerikában - valószínűleg sok börtöncellában - ül egy kedves kis tinédzser, aki sosem akart ölni, de a drogfüggőség prostitúcióra kényszerítette és a stricije megkeserítette az életét és az egyetlen kiút az volt, hogy fejbe lőtte őt. ...és az egész egyetlen itallal kezdődött a barátja házában. "Csak egy ital és kész, oké? Félnék annyit inni, hogy berúgjak." Nem félt eléggé. Most ő egy gyilkos, áldozat és bűnöző, az élete elveszett, ha Isten be nem avatkozik. Hallom, ahogy a bűn röhög a háttérben, mikor a cellájában zokog.
Még egyszer mondom. A bűn rosszabb bűnökhöz vezet, még ocsmányabb, keményebb, rombolóbb, aljasabb, még undorítóbb, még halálosabb bűnökhöz. Fordíts hátat neki most azonnal és csapd be az ajtót az orra előtt. Fordulj a szentség felé és ne a megkeményedéshez. A tisztaságban növekedj ne a perverzióban. Abba az irányba haladj ma, amerre örökké haladni akarsz.
Fordította: Korányi Tamás
Zsoltárok Könyve 123.
1. Zarándoklás éneke.
Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!
2. Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.
3. Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;
4. bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.
Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!
2. Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.
3. Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;
4. bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2016. december 12., hétfő
Derek Prince - Bárány és galamb 1.
"Másnap látá János Jézust õ hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bûneit!
Ez az, a kirõl én ezt mondám: Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.
És én nem ismertem õt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
És bizonyságot tõn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égbõl, mint egy galambot; és megnyugovék õ rajta.
És én nem ismertem õt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia."
(János 1:29-34.)
Ez a világ szellemi történetében egy rendkívül fontos mozzanat volt. Ez volt az a pillanat, amikor Istennek mind a három személye, a Szentháromság megnyilvánult: Jézusra, a Fiúra leszállt a Szent Szellem, az Atya pedig szólt a mennyből: "Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm."Ebben az egy jelenetben megnyilvánult az Atya, a Fiú és Szent Szellem.
Nagyon érdekes, hogy két teremtmény különös hangsúlyt kap ebben a részben: a bárány és a galamb. Mikor János látta, hogy jön Jézus, ezt mondta: Íme, Isten Báránya. Amikor a Szent Szellem eljött Jézusra, akkor galamb formájában látta János leszállni. Tehát különös hangsúly van ezen a két élőlényen: a bárányon és a galambon. Bizonyos értelemben ez a két élőlény egy szimbolikus képet ad arról, hogy mi Isten akarata arról, hogy milyenek legyünk mi.
Vizsgáljuk tovább, hogy mi ennek a két lénynek a jelentősége. A Bibliában a bárány szerintem három dolgot képvisel:
1. tisztaságot, 2. szelídséget, 3. olyan életet, amit áldozatként letettek.
Mit jelképez egy galamb? Véleményem szerint a következőt:
1. tisztaságot, 2. barátságot, 3. félénkséget, 4. kedvességet, 5. szentséget.
Az üdvtörténetnek ezen a pontján, Keresztelő János bizonyságtételében így mutatkozott be Isten az embereknek. Sok sok évvel ezelőtt egy csoport gyereket tanítottam Jeruzsálemben. Arab, zsidó és brit gyerekek voltak együtt. Nem a földszinten, hanem az első emeleten voltam, és mögöttem egy dupla ajtó állt tárva-nyitva. Ez az ajtó egy verandára nyílt, a veranda közepén egy kerek asztal állt, amit egy fekete terítő fedett be. Én arccal a gyerekek felé álltam, ők viszont e felé az ajtó felé néztek. Én a Szent Szellemről próbáltam beszélni nekik, hogy milyen szelíd, hogy mennyire óvatosnak kell lennünk, hogy ne ijesszük el. Épp arról beszéltem, hogy mennyire érzékeny, félénk egy galamb, mennyire könnyen el lehet rebbenteni, amikor a gyerekek szeme egyre tágabbra nyílt. Rendkívül szokatlanul figyeltek, szinte rám meredtek, s meg sem mozdultak. Azt gondoltam: Mi az, ami őket ennyire mélyen megragadta? Aztán észrevettem, hogy nem én voltam az. Megfordultam, kinéztem az ajtón, és a fekete terítős asztal közepén egy csodálatos fehér galamb volt. Isten ezt a képet sokkal élénkebbé, élőbbé tette, mint ahogy én ezt valaha is el tudtam volna mondani. A gyerekek féltek bármit csinálni, nehogy elriasszák ezt a galambot Ez mélyen megmaradt bennem. Attól fogva mindig azt gondoltam: Mennyire óvatosnak kell lennünk, hogyan reagálunk a Szent Szellemre, a Galambra.
Nos, milyen teremtményre akart a galamb leszállni? Nem egy oroszlánra, nem egy elefántot keresett, hanem egyedül egyfajta élőlényt keresett: ez pedig a Bárány volt. Isten, az Atya pedig azt mondta Jánosnak, hogy az a személy, akire látja a galambot leszállni, és ő rajta meg is maradni, Ő a megígért Messiás. A galamb nemcsak leszállt rá, hanem meg is maradt rajta. Jézus sohasem tett semmi olyat, amivel elriasztotta volna a Galambot.
Ha azt akarod, hogy rajtad is a Szent Szellem kenete legyen, akkor ezt a leckét meg kell tanulnod. A Szent Szellem soha nem fog rád leszállni amiatt, aki te vagy. De ha látja, hogy Jézuson keresztül rajtad kiábrázolódik a Bárány termesze, akkor kész lesz te reád is leszállni. Ha pedig azt akarod, hogy meg is maradjon rajtad, akkor neked is meg kell maradnod a Bárány természetében.
Van egy közös vonás a Bárány és Galamb természetében: egyikőjük sem erőszakos. Egyikőjük sem agresszív, hanem tejesen békések. Én azt hiszem, a karizmatikus mozgalomban is ezt a leckét meg kell tanulnunk. Nagyon sok embert hallok imádkozni erőért, és hálát adok Istennek a Szent Szellem természetfölötti erejéért. De a lényeg nem az erő. A valójában lényeges dolog a Bárány természete. A karizmatikus mozgalom nagyon sok területén ezt tökéletesen elfelejtették.
A Jelenések könyvében két állatot találunk, melyek eredeti görög nevei nagyon hasonlítanak egymáshoz. Az egyik a fenevad, ami a görögben 'Sirion', a másik pedig a bárány, ami a görögben 'Ármion'. Formára mind a kettő hasonló, ennek ellenére óriási az ellentét közöttük. A fenevad a Jelenések könyvében 35-ször fordul elő, a bárány 28-szor. Tehát látható, hogy a Jelenések könyvében ez a téma piros fonalként húzódik végig: két ellentétes karakter, két ellentétes jellem: a fenevad és a bárány.
Hiszek abban, hogy minden embernek el kell döntenie azt, hogy melyik természet válik uralkodóvá benne, melyik vezetése alá rendeli magát. Úgy veszem észre, hogy az antikrisztus szelleme rendkívül aktívan munkálkodik, egyre jobban leuralja az emberiséget. Soha nem láttunk a világban ennyi erőszakot, ennyi gyűlöletet, mint most.
De van egy másik természet, a Bárány jelleme. Meg vagyok róla győződve, hogy ha nem ápoljuk a Bárány jellemét magunkban, akkor a fenevad jellemének a befolyása alá kerülünk. Az emberiség számára csak ez a két lehetőség létezik: a fenevad és a bárány.
Véleményem szerint a fenevadnak a természete az egyházon, sőt a karizmatikus mozgalmon belül is rendkívül erős. Nem olyasmi ez, amivel mi soha nem találkozunk. Nem olyan kísértésről van szó, ami minket sohasem érint. Mindegyikőnknek el kell határoznia, döntést kell hoznia: engedni fogom, hogy a Bárány természete bennem kiformálódjon! Ha ezt elutasítjuk, akkor már csak egyetlen lehetőség létezik: a fenevad természete. Én azt hiszem, hogy mindegyikőnknek meg kell hozni ezt a döntést még ma. Attól tartok, hogy Isten embereinek nagy része nincs tisztában azzal, hogy ebben választania kell.
Ez az, a kirõl én ezt mondám: Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.
És én nem ismertem õt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
És bizonyságot tõn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égbõl, mint egy galambot; és megnyugovék õ rajta.
És én nem ismertem õt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia."
(János 1:29-34.)
Ez a világ szellemi történetében egy rendkívül fontos mozzanat volt. Ez volt az a pillanat, amikor Istennek mind a három személye, a Szentháromság megnyilvánult: Jézusra, a Fiúra leszállt a Szent Szellem, az Atya pedig szólt a mennyből: "Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm."Ebben az egy jelenetben megnyilvánult az Atya, a Fiú és Szent Szellem.
Nagyon érdekes, hogy két teremtmény különös hangsúlyt kap ebben a részben: a bárány és a galamb. Mikor János látta, hogy jön Jézus, ezt mondta: Íme, Isten Báránya. Amikor a Szent Szellem eljött Jézusra, akkor galamb formájában látta János leszállni. Tehát különös hangsúly van ezen a két élőlényen: a bárányon és a galambon. Bizonyos értelemben ez a két élőlény egy szimbolikus képet ad arról, hogy mi Isten akarata arról, hogy milyenek legyünk mi.
Vizsgáljuk tovább, hogy mi ennek a két lénynek a jelentősége. A Bibliában a bárány szerintem három dolgot képvisel:
1. tisztaságot, 2. szelídséget, 3. olyan életet, amit áldozatként letettek.
Mit jelképez egy galamb? Véleményem szerint a következőt:
1. tisztaságot, 2. barátságot, 3. félénkséget, 4. kedvességet, 5. szentséget.
Az üdvtörténetnek ezen a pontján, Keresztelő János bizonyságtételében így mutatkozott be Isten az embereknek. Sok sok évvel ezelőtt egy csoport gyereket tanítottam Jeruzsálemben. Arab, zsidó és brit gyerekek voltak együtt. Nem a földszinten, hanem az első emeleten voltam, és mögöttem egy dupla ajtó állt tárva-nyitva. Ez az ajtó egy verandára nyílt, a veranda közepén egy kerek asztal állt, amit egy fekete terítő fedett be. Én arccal a gyerekek felé álltam, ők viszont e felé az ajtó felé néztek. Én a Szent Szellemről próbáltam beszélni nekik, hogy milyen szelíd, hogy mennyire óvatosnak kell lennünk, hogy ne ijesszük el. Épp arról beszéltem, hogy mennyire érzékeny, félénk egy galamb, mennyire könnyen el lehet rebbenteni, amikor a gyerekek szeme egyre tágabbra nyílt. Rendkívül szokatlanul figyeltek, szinte rám meredtek, s meg sem mozdultak. Azt gondoltam: Mi az, ami őket ennyire mélyen megragadta? Aztán észrevettem, hogy nem én voltam az. Megfordultam, kinéztem az ajtón, és a fekete terítős asztal közepén egy csodálatos fehér galamb volt. Isten ezt a képet sokkal élénkebbé, élőbbé tette, mint ahogy én ezt valaha is el tudtam volna mondani. A gyerekek féltek bármit csinálni, nehogy elriasszák ezt a galambot Ez mélyen megmaradt bennem. Attól fogva mindig azt gondoltam: Mennyire óvatosnak kell lennünk, hogyan reagálunk a Szent Szellemre, a Galambra.
Nos, milyen teremtményre akart a galamb leszállni? Nem egy oroszlánra, nem egy elefántot keresett, hanem egyedül egyfajta élőlényt keresett: ez pedig a Bárány volt. Isten, az Atya pedig azt mondta Jánosnak, hogy az a személy, akire látja a galambot leszállni, és ő rajta meg is maradni, Ő a megígért Messiás. A galamb nemcsak leszállt rá, hanem meg is maradt rajta. Jézus sohasem tett semmi olyat, amivel elriasztotta volna a Galambot.
Ha azt akarod, hogy rajtad is a Szent Szellem kenete legyen, akkor ezt a leckét meg kell tanulnod. A Szent Szellem soha nem fog rád leszállni amiatt, aki te vagy. De ha látja, hogy Jézuson keresztül rajtad kiábrázolódik a Bárány termesze, akkor kész lesz te reád is leszállni. Ha pedig azt akarod, hogy meg is maradjon rajtad, akkor neked is meg kell maradnod a Bárány természetében.
Kapcsolatban voltam a pünkösdi, majd a karizmatikus mozgalommal több, mint ötven éven keresztül. Láttam, hogy a Szent Szellem leszállt nagyon sok férfira, szolgálóra, de nagyon kevesen maradt meg. Elriasztották, elijesztették a Galambot. Nem maradtak hűek a Bárány természetéhez.
Van egy közös vonás a Bárány és Galamb természetében: egyikőjük sem erőszakos. Egyikőjük sem agresszív, hanem tejesen békések. Én azt hiszem, a karizmatikus mozgalomban is ezt a leckét meg kell tanulnunk. Nagyon sok embert hallok imádkozni erőért, és hálát adok Istennek a Szent Szellem természetfölötti erejéért. De a lényeg nem az erő. A valójában lényeges dolog a Bárány természete. A karizmatikus mozgalom nagyon sok területén ezt tökéletesen elfelejtették.
A Jelenések könyvében két állatot találunk, melyek eredeti görög nevei nagyon hasonlítanak egymáshoz. Az egyik a fenevad, ami a görögben 'Sirion', a másik pedig a bárány, ami a görögben 'Ármion'. Formára mind a kettő hasonló, ennek ellenére óriási az ellentét közöttük. A fenevad a Jelenések könyvében 35-ször fordul elő, a bárány 28-szor. Tehát látható, hogy a Jelenések könyvében ez a téma piros fonalként húzódik végig: két ellentétes karakter, két ellentétes jellem: a fenevad és a bárány.
Hiszek abban, hogy minden embernek el kell döntenie azt, hogy melyik természet válik uralkodóvá benne, melyik vezetése alá rendeli magát. Úgy veszem észre, hogy az antikrisztus szelleme rendkívül aktívan munkálkodik, egyre jobban leuralja az emberiséget. Soha nem láttunk a világban ennyi erőszakot, ennyi gyűlöletet, mint most.
De van egy másik természet, a Bárány jelleme. Meg vagyok róla győződve, hogy ha nem ápoljuk a Bárány jellemét magunkban, akkor a fenevad jellemének a befolyása alá kerülünk. Az emberiség számára csak ez a két lehetőség létezik: a fenevad és a bárány.
Véleményem szerint a fenevadnak a természete az egyházon, sőt a karizmatikus mozgalmon belül is rendkívül erős. Nem olyasmi ez, amivel mi soha nem találkozunk. Nem olyan kísértésről van szó, ami minket sohasem érint. Mindegyikőnknek el kell határoznia, döntést kell hoznia: engedni fogom, hogy a Bárány természete bennem kiformálódjon! Ha ezt elutasítjuk, akkor már csak egyetlen lehetőség létezik: a fenevad természete. Én azt hiszem, hogy mindegyikőnknek meg kell hozni ezt a döntést még ma. Attól tartok, hogy Isten embereinek nagy része nincs tisztában azzal, hogy ebben választania kell.
Zsoltárok Könyve 122.
1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.
2. Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!
3. Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;
4. hová felvonultak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraelnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.
5. Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.
6. Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!
7. Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!
8. Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!
9. Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedvéért, hadd kérjek jót neked!
Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.
2. Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!
3. Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;
4. hová felvonultak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraelnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.
5. Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.
6. Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!
7. Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!
8. Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!
9. Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedvéért, hadd kérjek jót neked!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2016. december 9., péntek
Megjelent! SMITH WIGGLESWORTH - A HIT EREJE - Üzenetek az év minden napjára 2.
Január 1. - Isten terve a legjobb
Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
Ézsaiás 55:9
Napi szakasz: 1Mózes 28:10-22
Ha visszatekintünk szellemi utazásainkra, látni fogjuk, hogy túlságosan sokszor ragaszkodtunk a saját módszerünkhöz. Amikor az erőnk végére érünk, akkor Isten elkezdheti átvenni az irányítást. Az Írás felteszi a kérdést: „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3:3). Nem tudunk behatolni Isten mély igazságainak területére, amíg le nem mondunk az irányításról, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot”. (1Korinthus 15:50).
Jákób neve azt jelenti: „mást kiszorító”. Mikor Jákób tervei mind kudarcba fulladtak, Istennek volt egy jobb terve. Milyen lassan vesszük észre, hogy van egy jobb út!
Soha nem olyan csodálatos a dicsőség, mint amikor felismerjük a tehetetlenségünket, letesszük a fegyvert, és hatalmunkat alárendeljük Istennek. Jákób szorgalmasan dolgozott, és bármilyen nehézségen hajlandó volt átmenni, ha keresztülvihette az akaratát. Számos helyzetben sikerült is neki, és egész idő alatt figyelmen kívül hagyta, hogy Isten milyen dicsőséges módon megőrizte őt a csapástól.
Istennek olyan terve van, amely felette áll mindannak, amit eddig ismertünk. Minden egyéni élet számára van terve, és ha más elképzelés van a szemünk előtt, elmulaszthatjuk minden tervek legnagyobbikát. A múlt nem egyezik meg a jelennel, és a jelen nem azonos a holnap dolgaival. A holnapnak annyira tele kellene lennie szent várakozásokkal, hogy élő lángokká váljunk Őérte. Istennek soha nem az volt a szándéka, hogy népe átlagos vagy szürke legyen. Az volt a szándéka, hogy tűzben égjünk érte, tudatában az Ő isteni erejének, rádöbbenve a Kereszt dicsőségére, amely előrejelzi a koronát.
Jákóbnak és az édesanyjának megvolt a tervük arra nézve, hogyan biztosítsák az elsőszülöttséget és az áldást, de Isten tervében létra és angyalok szerepeltek. Izsák, Jákób édesapja egyetértett, hogy Jákóbnak el kellene mennie „Mezopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához” (1Mózes 28:2). Útban odafelé, Jákób egy kövön pihentette meg a fejét. Álmában látott „egy lajtorját… melynek teteje az eget éri” (12 vsz.). A létra fölött Jákób látta Istent, és hallotta, hogy így szól: „ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak” (13. vsz.). Azt is hallotta, hogy Isten ezt mondja neki: „És íme én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged (15. vsz.). Milyen jó dolog is volt Jákób számára, hogy saját tervének kivitelezése közepette Isten megtalálta őt a megfelelő helyen! Az elsőszülöttség megszerzéséhez használt csalás nem volt tiszteletreméltó tett, de itt, Béthelben Jákób felismerte, hogy Isten vele van.
Sok dolog történhet az életünkben, de amikor a lepel felemelkedik, és meglátjuk Isten dicsőségét, az Ő gyengéd könyörülete mindig befedez bennünket. Milyen csodálatos dolog ott lenni, ahol Isten van! Jákób huszonegy évnyi vándorlást, harcot és küzdelmet tapasztalt meg. Figyeljük meg a feleségeivel való beszélgetését: „De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen (1Mózes 31:7). Apósához így szólt Jákób:
Ha az én atyám Istene… velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját. (1Mózes 31:42)
Van olyan út, amelyet Isten alakít ki. Emberi terveinket követve megtapasztalhatunk bizonyos áldásokat, de keresztülmegyünk próbákon, nehézségeken és meddő időszakokon is, amelyektől Isten megőrzött volna, ha az Ő útját követjük. A Szent Szellem kenetén keresztül ráébredtem arra, hogy van egy frissesség, izzás és biztonság Istenben, ahol tudod, hogy Ő mindig veled van. Van egy elérhető hely, ahol minden, amit Isten nekünk szán, mindig szabadon áramolhat rajtunk keresztül a szükségben lévő világ felé.
Mai gondolat: Van jó, van jobb, de Istennél van a legjobb, egy magasztosabb minta számunkra, mint amit eddig elértünk. Jobb dolog, ha Isten terve valósul meg és nem a miénk.
Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
Ézsaiás 55:9
Napi szakasz: 1Mózes 28:10-22
Ha visszatekintünk szellemi utazásainkra, látni fogjuk, hogy túlságosan sokszor ragaszkodtunk a saját módszerünkhöz. Amikor az erőnk végére érünk, akkor Isten elkezdheti átvenni az irányítást. Az Írás felteszi a kérdést: „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3:3). Nem tudunk behatolni Isten mély igazságainak területére, amíg le nem mondunk az irányításról, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot”. (1Korinthus 15:50).
Jákób neve azt jelenti: „mást kiszorító”. Mikor Jákób tervei mind kudarcba fulladtak, Istennek volt egy jobb terve. Milyen lassan vesszük észre, hogy van egy jobb út!
Soha nem olyan csodálatos a dicsőség, mint amikor felismerjük a tehetetlenségünket, letesszük a fegyvert, és hatalmunkat alárendeljük Istennek. Jákób szorgalmasan dolgozott, és bármilyen nehézségen hajlandó volt átmenni, ha keresztülvihette az akaratát. Számos helyzetben sikerült is neki, és egész idő alatt figyelmen kívül hagyta, hogy Isten milyen dicsőséges módon megőrizte őt a csapástól.
Istennek olyan terve van, amely felette áll mindannak, amit eddig ismertünk. Minden egyéni élet számára van terve, és ha más elképzelés van a szemünk előtt, elmulaszthatjuk minden tervek legnagyobbikát. A múlt nem egyezik meg a jelennel, és a jelen nem azonos a holnap dolgaival. A holnapnak annyira tele kellene lennie szent várakozásokkal, hogy élő lángokká váljunk Őérte. Istennek soha nem az volt a szándéka, hogy népe átlagos vagy szürke legyen. Az volt a szándéka, hogy tűzben égjünk érte, tudatában az Ő isteni erejének, rádöbbenve a Kereszt dicsőségére, amely előrejelzi a koronát.
Jákóbnak és az édesanyjának megvolt a tervük arra nézve, hogyan biztosítsák az elsőszülöttséget és az áldást, de Isten tervében létra és angyalok szerepeltek. Izsák, Jákób édesapja egyetértett, hogy Jákóbnak el kellene mennie „Mezopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához” (1Mózes 28:2). Útban odafelé, Jákób egy kövön pihentette meg a fejét. Álmában látott „egy lajtorját… melynek teteje az eget éri” (12 vsz.). A létra fölött Jákób látta Istent, és hallotta, hogy így szól: „ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak” (13. vsz.). Azt is hallotta, hogy Isten ezt mondja neki: „És íme én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged (15. vsz.). Milyen jó dolog is volt Jákób számára, hogy saját tervének kivitelezése közepette Isten megtalálta őt a megfelelő helyen! Az elsőszülöttség megszerzéséhez használt csalás nem volt tiszteletreméltó tett, de itt, Béthelben Jákób felismerte, hogy Isten vele van.
Sok dolog történhet az életünkben, de amikor a lepel felemelkedik, és meglátjuk Isten dicsőségét, az Ő gyengéd könyörülete mindig befedez bennünket. Milyen csodálatos dolog ott lenni, ahol Isten van! Jákób huszonegy évnyi vándorlást, harcot és küzdelmet tapasztalt meg. Figyeljük meg a feleségeivel való beszélgetését: „De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen (1Mózes 31:7). Apósához így szólt Jákób:
Ha az én atyám Istene… velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját. (1Mózes 31:42)
Van olyan út, amelyet Isten alakít ki. Emberi terveinket követve megtapasztalhatunk bizonyos áldásokat, de keresztülmegyünk próbákon, nehézségeken és meddő időszakokon is, amelyektől Isten megőrzött volna, ha az Ő útját követjük. A Szent Szellem kenetén keresztül ráébredtem arra, hogy van egy frissesség, izzás és biztonság Istenben, ahol tudod, hogy Ő mindig veled van. Van egy elérhető hely, ahol minden, amit Isten nekünk szán, mindig szabadon áramolhat rajtunk keresztül a szükségben lévő világ felé.
Mai gondolat: Van jó, van jobb, de Istennél van a legjobb, egy magasztosabb minta számunkra, mint amit eddig elértünk. Jobb dolog, ha Isten terve valósul meg és nem a miénk.
Michael L. Brown - A kritizáló szellem jellemvonásai 7.
4. A destruktív kritikusok gyakran szőrszálhasogatók, akik a szúnyogot megszűrik, a tevét pedig elnyelik. Ahogyan Jézus is mondta, sok farizeus kínosan ügyel a vallásgyakorlatra, de a hit alapvető elemeit figyelmen kívül hagyja:
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.” Mt 23,23-24
Ez a destruktív kritikusok egyik legironikusabb jellemvonása: szent háborút hirdetnek a doktrinális tisztaság és az Úr szeretete nevében. A lehető legalaposabb vizsgálatnak vetik alá az ébredési prédikátorokat és tanítókat, és számon kérnek rajtuk minden egyes történetet és apró megjegyzést, ami valaha elhagyta ajkaikat. Ezt a szolgálatukat azonban a szeretet legkisebb jele nélkül végzik. Az ébredési összejöveteleket szkeptikus hibakereséssel szemlélik, mint a „hit harcosai", és maró gúnnyal írják le azokat.
Friss példaként hadd említsek egy újságcikket, amely a tudományosság igényével próbál elemezni egy nagy ébredést. A két szerző elképesztő leírása „perverz orgiához" hasonlítja a nemrég lezajlott közbenjáró és evangelizáló összejövetelt, melynek alkalmával fiatalok a színpadon arcra estek Isten színe előtt. A kritikusok szerint: „A közbenjárás bibliai igazságát újabban egészen érzéki vonaglásként értelmezik.”' Ezek a szerzők, akik nem átallanak ilyen nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használni (mikor írtunk mi le ilyen szavakat, hogy „orgia”?), méltónak érzik magukat arra, hogy megkérdőjelezzék az összejövetelt vezetők szellemi épségét.
Egy pásztor, aki azt állítja, hogy felelősséget érez Krisztus Testéért, olyan alpári és beteges módon támadja az egyik ébredési vezetőt, hogy nem tartom helyénvalónak azt írásban idézni. Isten könyörüljön ezen az emberen, de szennyiratát országos napilapjában tette közzé, a támadott vezető pontos megnevezésével. A leírt mocskos és hazug vádak nem csak az Úr szemében utálatosak, perverz jellegük miatt megkérdőjelezik a szerző szívének tisztaságát is. Ezt az istentelen és elfogult vádaskodást magának megengedő pásztor az egyház védelmezőjének nevezi magát és az ébredés veszélyeitől próbálja megóvni a Testet.
Az Ige védelmezőjeként fellépő destruktív kritikusok a hamis prófétaság, eretnekség és Szent Szellem káromlásának súlyos vádjával támadnak más keresztényeket, miközben nem veszik észre, hogy pont ők magyarázzák félre az általuk annyira szorosan követni kívánt írásokat. Óvatosnak kell lennünk! (Tulajdonképpen soha nem szabadna hamis prófétának neveznünk egy testvérünket sem, mivel az Újszövetség világosan rámutat: ezek nem keresztények, hanem báránybőrbe bújt farkasok, így nem részei az egyháznak - lásd Mt 7,15-23; 24,10-11,24; 2Pét 2,1-3; IJn 4,1-6. Más dolog hamisan prófétáim, és megint más az, ha valaki hamis próféta. Mást jelent hamisan tanítani valamiről, mint hamis tanítónak lenni. Tanulmányozzuk az Igét ezzel kapcsolatban!)
Vajon észreveszik-e a kritikusok, hogy a pokolra kárhoztatják azokat az ébredési prédikátorokat, akikről azt állítják, hogy más Jézust és más evangéliumot prédikálnak? (Lásd Gal 1,6-9) És felismerik-e, hogy a Szent Szellem káromlásának vádjával egyben azt is állítják, hogy ezek az emberek örök kárhozatra méltók, és nincsen számukra bűnbocsánat? Mégis oly sok kritikus vagdalkozik könnyedén ezekkel a vádakkal az „Igéhez való hűség” címkéjével, és olyan kevesen ismerik föl, mennyire súlyos kijelentések ezek. Az Igét félremagyarázva pokolra kárhoztatják azokat, akik megigazultak Isten előtt az Ő Fiának vére által.
A destruktív kritikusok hasonlóan egészségtelen szokása még a mellékes dolgok túlhangsúlyozása. Előszeretettel emelnek ki egy-egy könnyedebb és jelentéktelenebb megjegyzést - amely évekkel azelőtt egyszer kicsúszott a prédikátor száján -, ugyanakkor semmibe vesznek több száz órányi bibliai tanítást, ami ugyanattól a személytől hangzott el. Nem veszik figyelembe, hogy az általuk kritizált szolgálat, mozgalom, vagy tanító alapvető üzenete teljesen bibliai, és figyelmen kívül hagyják a gyümölcsöket is. Ez az őszinteség és a segítőkészség? Valóban az Úr, az egyház és az igazság szeretetének szelleme motiválja ezt a magatartást? Vagy pedig ez a másik arca annak a szellemnek, amely az egyház „megtisztulását" tisztátalan módon keresi? Miért kellene elfogadnunk azt, hogy a kritikusok némely szokatlan - de nem igeellenes - megnyilvánulás miatt az Igével ellentétben álló módon kigúnyolják és poklosként vessék meg az ébredést és a benne szolgálókat? Micsoda romboló kettős mérték ez!
Ez ismét rávilágít a kritikusok vakságára. Képesek videón végignézni egy ezrek által látogatott erőteljes ébredési összejövetelt, és megbotránkozni azért, mert egy ember hirtelen összeesik a színpad előtt. Teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a prédikátor egyértelműen Jézust prédikálja, megfeddi a testi magatartást és megalkuvást, hogy visszacsúszott keresztények százai újulnak és bűnösök térnek meg. Micsoda vakság!
Ez Jézus ellenfeleinek hozzáállására emlékeztet: „És lesik vala Őt, ha meggyógyítja-é szombat napon, hogy vádolhassák Őt.” (Mk 3,2) Gondosan figyeljük meg a szöveget: nem azt keresték, hogy miért üdvözöljek, hanem ellenséges szemmel azt figyelték, hogy mivel vádolhatnák meg az Urat, ezért nem vették észre Isten dicsőségét, amely néhány perccel később csodálatos gyógyulásban nyilvánult meg (lásd Mk 3,3-5). Csak azt vették észre, hogy Jézus áthágta az ő tradíciójukat. A kritizálás szelleme megvakította őket.
A kritikusok végighallgatják egy remegő hölgy bizonyságát, akit gyerekkorában megerőszakoltak, azóta szégyenkezve élt és öngyilkos akart lenni, de megtért és teljesen megszabadult, mégsem értik, nem hallják a bizonyságát. Miért? Mert a hölgy rázkódik miközben beszél. A feje egy kicsit inog! Így aztán a kritikusok nem hallják meg az Istent dicsőítő bizonyságot, és nem tapasztalják meg a szemük előtt működő Szent Szellem csodálatos átformáló erejét. Nem látnak, mert nem az igazság prédikálásából fakadó belső változásokra figyelnek, hanem lényegtelen külső jelenségekre. Mégis azt kérik tőlünk, higgyük el, hogy ők megbízható vezetők, akik a Szellem igazi kiáradásába kormányoznak majd el minket.
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.” Mt 23,23-24
Ez a destruktív kritikusok egyik legironikusabb jellemvonása: szent háborút hirdetnek a doktrinális tisztaság és az Úr szeretete nevében. A lehető legalaposabb vizsgálatnak vetik alá az ébredési prédikátorokat és tanítókat, és számon kérnek rajtuk minden egyes történetet és apró megjegyzést, ami valaha elhagyta ajkaikat. Ezt a szolgálatukat azonban a szeretet legkisebb jele nélkül végzik. Az ébredési összejöveteleket szkeptikus hibakereséssel szemlélik, mint a „hit harcosai", és maró gúnnyal írják le azokat.
Friss példaként hadd említsek egy újságcikket, amely a tudományosság igényével próbál elemezni egy nagy ébredést. A két szerző elképesztő leírása „perverz orgiához" hasonlítja a nemrég lezajlott közbenjáró és evangelizáló összejövetelt, melynek alkalmával fiatalok a színpadon arcra estek Isten színe előtt. A kritikusok szerint: „A közbenjárás bibliai igazságát újabban egészen érzéki vonaglásként értelmezik.”' Ezek a szerzők, akik nem átallanak ilyen nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használni (mikor írtunk mi le ilyen szavakat, hogy „orgia”?), méltónak érzik magukat arra, hogy megkérdőjelezzék az összejövetelt vezetők szellemi épségét.
Egy pásztor, aki azt állítja, hogy felelősséget érez Krisztus Testéért, olyan alpári és beteges módon támadja az egyik ébredési vezetőt, hogy nem tartom helyénvalónak azt írásban idézni. Isten könyörüljön ezen az emberen, de szennyiratát országos napilapjában tette közzé, a támadott vezető pontos megnevezésével. A leírt mocskos és hazug vádak nem csak az Úr szemében utálatosak, perverz jellegük miatt megkérdőjelezik a szerző szívének tisztaságát is. Ezt az istentelen és elfogult vádaskodást magának megengedő pásztor az egyház védelmezőjének nevezi magát és az ébredés veszélyeitől próbálja megóvni a Testet.
Az Ige védelmezőjeként fellépő destruktív kritikusok a hamis prófétaság, eretnekség és Szent Szellem káromlásának súlyos vádjával támadnak más keresztényeket, miközben nem veszik észre, hogy pont ők magyarázzák félre az általuk annyira szorosan követni kívánt írásokat. Óvatosnak kell lennünk! (Tulajdonképpen soha nem szabadna hamis prófétának neveznünk egy testvérünket sem, mivel az Újszövetség világosan rámutat: ezek nem keresztények, hanem báránybőrbe bújt farkasok, így nem részei az egyháznak - lásd Mt 7,15-23; 24,10-11,24; 2Pét 2,1-3; IJn 4,1-6. Más dolog hamisan prófétáim, és megint más az, ha valaki hamis próféta. Mást jelent hamisan tanítani valamiről, mint hamis tanítónak lenni. Tanulmányozzuk az Igét ezzel kapcsolatban!)
Vajon észreveszik-e a kritikusok, hogy a pokolra kárhoztatják azokat az ébredési prédikátorokat, akikről azt állítják, hogy más Jézust és más evangéliumot prédikálnak? (Lásd Gal 1,6-9) És felismerik-e, hogy a Szent Szellem káromlásának vádjával egyben azt is állítják, hogy ezek az emberek örök kárhozatra méltók, és nincsen számukra bűnbocsánat? Mégis oly sok kritikus vagdalkozik könnyedén ezekkel a vádakkal az „Igéhez való hűség” címkéjével, és olyan kevesen ismerik föl, mennyire súlyos kijelentések ezek. Az Igét félremagyarázva pokolra kárhoztatják azokat, akik megigazultak Isten előtt az Ő Fiának vére által.
A destruktív kritikusok hasonlóan egészségtelen szokása még a mellékes dolgok túlhangsúlyozása. Előszeretettel emelnek ki egy-egy könnyedebb és jelentéktelenebb megjegyzést - amely évekkel azelőtt egyszer kicsúszott a prédikátor száján -, ugyanakkor semmibe vesznek több száz órányi bibliai tanítást, ami ugyanattól a személytől hangzott el. Nem veszik figyelembe, hogy az általuk kritizált szolgálat, mozgalom, vagy tanító alapvető üzenete teljesen bibliai, és figyelmen kívül hagyják a gyümölcsöket is. Ez az őszinteség és a segítőkészség? Valóban az Úr, az egyház és az igazság szeretetének szelleme motiválja ezt a magatartást? Vagy pedig ez a másik arca annak a szellemnek, amely az egyház „megtisztulását" tisztátalan módon keresi? Miért kellene elfogadnunk azt, hogy a kritikusok némely szokatlan - de nem igeellenes - megnyilvánulás miatt az Igével ellentétben álló módon kigúnyolják és poklosként vessék meg az ébredést és a benne szolgálókat? Micsoda romboló kettős mérték ez!
Ez ismét rávilágít a kritikusok vakságára. Képesek videón végignézni egy ezrek által látogatott erőteljes ébredési összejövetelt, és megbotránkozni azért, mert egy ember hirtelen összeesik a színpad előtt. Teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a prédikátor egyértelműen Jézust prédikálja, megfeddi a testi magatartást és megalkuvást, hogy visszacsúszott keresztények százai újulnak és bűnösök térnek meg. Micsoda vakság!
Ez Jézus ellenfeleinek hozzáállására emlékeztet: „És lesik vala Őt, ha meggyógyítja-é szombat napon, hogy vádolhassák Őt.” (Mk 3,2) Gondosan figyeljük meg a szöveget: nem azt keresték, hogy miért üdvözöljek, hanem ellenséges szemmel azt figyelték, hogy mivel vádolhatnák meg az Urat, ezért nem vették észre Isten dicsőségét, amely néhány perccel később csodálatos gyógyulásban nyilvánult meg (lásd Mk 3,3-5). Csak azt vették észre, hogy Jézus áthágta az ő tradíciójukat. A kritizálás szelleme megvakította őket.
A kritikusok végighallgatják egy remegő hölgy bizonyságát, akit gyerekkorában megerőszakoltak, azóta szégyenkezve élt és öngyilkos akart lenni, de megtért és teljesen megszabadult, mégsem értik, nem hallják a bizonyságát. Miért? Mert a hölgy rázkódik miközben beszél. A feje egy kicsit inog! Így aztán a kritikusok nem hallják meg az Istent dicsőítő bizonyságot, és nem tapasztalják meg a szemük előtt működő Szent Szellem csodálatos átformáló erejét. Nem látnak, mert nem az igazság prédikálásából fakadó belső változásokra figyelnek, hanem lényegtelen külső jelenségekre. Mégis azt kérik tőlünk, higgyük el, hogy ők megbízható vezetők, akik a Szellem igazi kiáradásába kormányoznak majd el minket.
Zsoltárok Könyve 121.
1. Ének a zarándoklásra.
A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?
2. Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.
3. Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!
4. Íme, nem szunnyad és nem alszik Izrael őrzője.
5. Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.
6. Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.
7. Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.
8. Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!
A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?
2. Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.
3. Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!
4. Íme, nem szunnyad és nem alszik Izrael őrzője.
5. Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.
6. Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.
7. Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.
8. Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2016. december 8., csütörtök
Reinhard Bonnke - Prófétálás ajándéka 4.
A valódi
A Biblia utat vág az önkényes prófétálgatások kusza szövevényén át, és megismertet bennünket a valódi próféciával. Tulajdonképpen az egész Biblia egyetlen, hatalmas lélegzetű prófécia, amely egyetlen csúcspont felé halad a kiteljesedésig.
Az Ószövetség három fő részből áll, melyek nevei: a Törvény, a Próféták és az Írások. A Próféták címszó alá a történeti könyvek tartoznak. Ezek az Isten végső céljait folyamatosan felfedő kijelentés részét képezik. Ezek a célok már a Biblia első lapjain, az 1Mózes 1,27-28-ban kifejezést nyertek: „Teremté tehát Isten az embert... férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket... ." Az 1Mózes 3,15 tanúsága szerint Isten így szólt az Évát tőrbe csaló kígyóhoz: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." Messze előremutató kijelentés ez Krisztusra és az Ő végső győzelmére.
Ábrahám elhívása is annak a távoli jövőbe mutató isteni tervnek volt része, hogy a föld minden nemzetség áldást nyerjen Istentől. Ábrahám „látta Krisztus napját" és a látható dolgok fölé emelkedve Isten örök városának megvalósulását várta (lMóz 12,1-3; Jn 8,56; Zsid 11,jq) Ez a mindenek feletti cél kell, hogy irányt szabjon minden próféciának - beleértve az ajándékot is -, hogy mindnyájunk hite, reménysége és életvezetése az örök megváltás megvalósulása és az Isten országának eljövetele felé legyen betájolva.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy még a drámaian zengő tónusban előadott próféciák is közölhetnek jelentéktelen dolgokat, szólhatnak olyan mellékes ügyekről, melyeknek nincs szorosabb kapcsolatuk Isten országának céljaival és Isten nagyszabású terveivel. Értéktelen az a prófécia, amely nem Isten megváltói tervének anyaméhéből születik meg. Az ilyen üzenetek - jelentőségükre nézve - a tenyérjóslás vagy a horoszkópok színtjén állnak. Valaki azt mondta: „Ha egy prófécia nem Istentől van, nem érdemes vesződni a bizonyításával, ha pedig Istentől van, nincs igazolásra szüksége." Ez azonban hibás okoskodás! Elsőrendűen fontos tudnunk,hogy egy prófécia Istentől van-e - ezért kell őket megpróbálnunk.
A prófécia nem más, mint Isten jelenlétének megnyilvánulása, ezért a hallgatóságot Isten színe elé állítja. Kihívást jelent szellemi célkitűzéseink számára, és arra sarkall bennünket, hogy kizárólag az isteni késztetéssel összhangban cselekedjünk
Az igazi próféta egyik legpontosabb bibliai ábrázolása érdekes módon Bálámnak Izrael társaságán kívül álló, különös karakteréhez fűződik a 4Mózes 24,4-ben. Úgy mutatja be magát, mint aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását leborulva de nyitott szemekkel". (Egyes fordítások a „leborulást" úgy adák vissza, hogy „transzba esve", ez azonban nem felel meg az eredeti szövegnek.) A „Mindenhatónak látása" nem más, mint Istennek az egész emberiségre vonatkozó „nagyszabású elképzelése; és Bálám belátta, hogy csakis az Istennek Izrael jövőjével kapcsolatos terveivel összhangban tud prófétálni.
Az Újszövetség nagy profetikus könyve a Jelenések könyve. A korábbi próféciák elemeit is felhasználva egyedülálló panorámáját nyújtja a lélegzetelállító isteni tervnek. Így kezdődik „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar." Ha bármely prófécia szellemisége eltér a Biblia kijelentésének átfogó irányvonalától és Istennek az evangéliumban kifejezett céljaitól úgy, hogy nem is hozható ezekkel kapcsolatba, nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Vagy az ördögtől van, vagy - ami még valószínűbb - az emberi fantázia terméke.
"Mindent megpróbáljatok"
Az a próféta, akinek szavai beteljesednek alkalmasint sokkal veszélyesebb lehet, mint az, akinek szavai nem teljesednek be. Az igazi próféta próbája ugyanis nem az, hogy szavai beteljesednek-e vagy sem. Ilyen színjátékot sátáni erők is meg tudnak szervezni. Az 5Mózes 13,1-5 így figyelmeztet bennünket; „Mikor teközötted jövendőmondó vagy álomlátó támad, és jelt vagy csodát ád néked; ha bekövetkezik is az a jel vagy csoda, amelyről szólott vala néked mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat, ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra... Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg." Amennyiben egy prófécia nem teljesedik be, természetesen azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem volt igaz. „Miképpen ismerhetjük meg az igét melyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól és nem lesz meg és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondottá azt a próféta; ne félj attól!" (5Móz 18,21-22)
Ettől függetlenül Isten igaz embere is szólhat saját magától, és tévedhet is. Nagy különbség van azonban a hamis próféta és az elbizakodottságból szóló között. A hamis próféta ugyanis hamis tanításokkal áll elő. Egy be nem teljesedett prófécia csupán azt bizonyítja, hogy az illető nem Istentől, hanem saját magától szólt. Náthán is így járt, mikor azt mondta Dávidnak, hogy csak bátran álljon neki, és építse fel a Templomot. Később korrigálnia kellett magát, és Isten valóságos akaratát ekkor adta Dávid tudtára - azaz, hogy ne ő építsen. Ézsaiás is azt mondta Ezékiásnak, hogy meg fog halni, de szinte azonnal vissza kellett térnie az ellentétes üzenettel: A király élni fog! Pál is több esetben hallott olyan próféciát, melyeket nem fogadott el, és nem tartott tévedhetetlennek. Van olyan is, hogy valaki hitének mértéke szerint prófétál. Mikor Isten azt mondta nekem, hogy építsük meg a világ legnagyobb evangelizációs sátrát, melyben 34 ezer ember tud helyet foglalni, megtanácskoztuk a kérdést a vezetőség tagjaival. A részletek megtárgyalása után közös imába kezdtünk, és az egyik jelenlévő férfi prófétálni kezdett:
- Ezt mondja az Úr: Ezrek fognak megtérni e tető alatt. - Hirtelen abbahagyta, és így szólt hozzánk: - Bocsássatok meg, a Szent Szellem tulajdonképpen nem ezt mondta, csak nem volt rá hitem, hogy kimondjam! Kezdem elölről! Ezt mondja az Úr: Milliók fognak megtérni e tető alatt!
Teljesen igaza lett, csakhogy a prófécia nem a sátor vászontetejére vonatkozott. Ezt a sátrat ugyanis éveken át kellett volna csupa hitetlenekkel teletömni ahhoz, hogy milliók megtéréséről egyáltalán szó lehessen. Olyan munka kezdődött el azonban az alatt a vászontető alatt, ami aztán Isten dicsőségének ernyője alatt folytatódott tovább, miközben az afrikai kontinenst bejárva csakugyan millió szám láttuk megtérni azokat a csodálatos embereket.
Egyes próféták különleges tekintélyt tulajdonítanak maguknak, csak azért, hogy saját ötleteiket másokra erőltethessék, sőt elhiszik, hogy maguk kreálta igemagyarázataik kijelentésből származnak, s ily módon megkérdőjelezhetetlenek. Egy tanító azzal érvelt, hogy „Isten mutatta meg nekem, hogy ez és ez az igerész mit jelent", holott interpretációja nyilvánvalóan torz és helytelen volt. A Szentírás szerint mindent próbának kell alávetnünk, ezért nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül az illegális tekintélyszerzés efféle próbálkozásait. A szolgálati ajándékok közül talán a prófétának kell leginkább alárendelnie magát a többiek ítéletének. Önmagában nem elég a prófétának az az állítása, hogy az Úr beszédét szólja. Isten a gyülekezeteket kollektíve ruházta fel tekintéllyel. Jézus figyelmeztetett, hogy óvakodjunk az ilyen dogmatistáktól.
Ha valaki „az Úr beszédét" szólja, tisztában kell lennie azzal, hogy ez mit jelent - a Szentírás alapján ezzel burkoltan prófétának állítja magát. Ennek felelősségét átlátva jól győződjön meg az illető, hogy valóban Isten szólt, mielőtt kinyitja a száját! Isten előtt utálatos ugyanis, ha valaki prófétának állítja magát, és közben nem az.
A Biblia utat vág az önkényes prófétálgatások kusza szövevényén át, és megismertet bennünket a valódi próféciával. Tulajdonképpen az egész Biblia egyetlen, hatalmas lélegzetű prófécia, amely egyetlen csúcspont felé halad a kiteljesedésig.
Az Ószövetség három fő részből áll, melyek nevei: a Törvény, a Próféták és az Írások. A Próféták címszó alá a történeti könyvek tartoznak. Ezek az Isten végső céljait folyamatosan felfedő kijelentés részét képezik. Ezek a célok már a Biblia első lapjain, az 1Mózes 1,27-28-ban kifejezést nyertek: „Teremté tehát Isten az embert... férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket... ." Az 1Mózes 3,15 tanúsága szerint Isten így szólt az Évát tőrbe csaló kígyóhoz: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." Messze előremutató kijelentés ez Krisztusra és az Ő végső győzelmére.
Ábrahám elhívása is annak a távoli jövőbe mutató isteni tervnek volt része, hogy a föld minden nemzetség áldást nyerjen Istentől. Ábrahám „látta Krisztus napját" és a látható dolgok fölé emelkedve Isten örök városának megvalósulását várta (lMóz 12,1-3; Jn 8,56; Zsid 11,jq) Ez a mindenek feletti cél kell, hogy irányt szabjon minden próféciának - beleértve az ajándékot is -, hogy mindnyájunk hite, reménysége és életvezetése az örök megváltás megvalósulása és az Isten országának eljövetele felé legyen betájolva.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy még a drámaian zengő tónusban előadott próféciák is közölhetnek jelentéktelen dolgokat, szólhatnak olyan mellékes ügyekről, melyeknek nincs szorosabb kapcsolatuk Isten országának céljaival és Isten nagyszabású terveivel. Értéktelen az a prófécia, amely nem Isten megváltói tervének anyaméhéből születik meg. Az ilyen üzenetek - jelentőségükre nézve - a tenyérjóslás vagy a horoszkópok színtjén állnak. Valaki azt mondta: „Ha egy prófécia nem Istentől van, nem érdemes vesződni a bizonyításával, ha pedig Istentől van, nincs igazolásra szüksége." Ez azonban hibás okoskodás! Elsőrendűen fontos tudnunk,hogy egy prófécia Istentől van-e - ezért kell őket megpróbálnunk.
A prófécia nem más, mint Isten jelenlétének megnyilvánulása, ezért a hallgatóságot Isten színe elé állítja. Kihívást jelent szellemi célkitűzéseink számára, és arra sarkall bennünket, hogy kizárólag az isteni késztetéssel összhangban cselekedjünk
Az igazi próféta egyik legpontosabb bibliai ábrázolása érdekes módon Bálámnak Izrael társaságán kívül álló, különös karakteréhez fűződik a 4Mózes 24,4-ben. Úgy mutatja be magát, mint aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását leborulva de nyitott szemekkel". (Egyes fordítások a „leborulást" úgy adák vissza, hogy „transzba esve", ez azonban nem felel meg az eredeti szövegnek.) A „Mindenhatónak látása" nem más, mint Istennek az egész emberiségre vonatkozó „nagyszabású elképzelése; és Bálám belátta, hogy csakis az Istennek Izrael jövőjével kapcsolatos terveivel összhangban tud prófétálni.
Az Újszövetség nagy profetikus könyve a Jelenések könyve. A korábbi próféciák elemeit is felhasználva egyedülálló panorámáját nyújtja a lélegzetelállító isteni tervnek. Így kezdődik „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar." Ha bármely prófécia szellemisége eltér a Biblia kijelentésének átfogó irányvonalától és Istennek az evangéliumban kifejezett céljaitól úgy, hogy nem is hozható ezekkel kapcsolatba, nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Vagy az ördögtől van, vagy - ami még valószínűbb - az emberi fantázia terméke.
"Mindent megpróbáljatok"
Az a próféta, akinek szavai beteljesednek alkalmasint sokkal veszélyesebb lehet, mint az, akinek szavai nem teljesednek be. Az igazi próféta próbája ugyanis nem az, hogy szavai beteljesednek-e vagy sem. Ilyen színjátékot sátáni erők is meg tudnak szervezni. Az 5Mózes 13,1-5 így figyelmeztet bennünket; „Mikor teközötted jövendőmondó vagy álomlátó támad, és jelt vagy csodát ád néked; ha bekövetkezik is az a jel vagy csoda, amelyről szólott vala néked mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat, ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra... Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg." Amennyiben egy prófécia nem teljesedik be, természetesen azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem volt igaz. „Miképpen ismerhetjük meg az igét melyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól és nem lesz meg és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondottá azt a próféta; ne félj attól!" (5Móz 18,21-22)
Ettől függetlenül Isten igaz embere is szólhat saját magától, és tévedhet is. Nagy különbség van azonban a hamis próféta és az elbizakodottságból szóló között. A hamis próféta ugyanis hamis tanításokkal áll elő. Egy be nem teljesedett prófécia csupán azt bizonyítja, hogy az illető nem Istentől, hanem saját magától szólt. Náthán is így járt, mikor azt mondta Dávidnak, hogy csak bátran álljon neki, és építse fel a Templomot. Később korrigálnia kellett magát, és Isten valóságos akaratát ekkor adta Dávid tudtára - azaz, hogy ne ő építsen. Ézsaiás is azt mondta Ezékiásnak, hogy meg fog halni, de szinte azonnal vissza kellett térnie az ellentétes üzenettel: A király élni fog! Pál is több esetben hallott olyan próféciát, melyeket nem fogadott el, és nem tartott tévedhetetlennek. Van olyan is, hogy valaki hitének mértéke szerint prófétál. Mikor Isten azt mondta nekem, hogy építsük meg a világ legnagyobb evangelizációs sátrát, melyben 34 ezer ember tud helyet foglalni, megtanácskoztuk a kérdést a vezetőség tagjaival. A részletek megtárgyalása után közös imába kezdtünk, és az egyik jelenlévő férfi prófétálni kezdett:
- Ezt mondja az Úr: Ezrek fognak megtérni e tető alatt. - Hirtelen abbahagyta, és így szólt hozzánk: - Bocsássatok meg, a Szent Szellem tulajdonképpen nem ezt mondta, csak nem volt rá hitem, hogy kimondjam! Kezdem elölről! Ezt mondja az Úr: Milliók fognak megtérni e tető alatt!
Teljesen igaza lett, csakhogy a prófécia nem a sátor vászontetejére vonatkozott. Ezt a sátrat ugyanis éveken át kellett volna csupa hitetlenekkel teletömni ahhoz, hogy milliók megtéréséről egyáltalán szó lehessen. Olyan munka kezdődött el azonban az alatt a vászontető alatt, ami aztán Isten dicsőségének ernyője alatt folytatódott tovább, miközben az afrikai kontinenst bejárva csakugyan millió szám láttuk megtérni azokat a csodálatos embereket.
Egyes próféták különleges tekintélyt tulajdonítanak maguknak, csak azért, hogy saját ötleteiket másokra erőltethessék, sőt elhiszik, hogy maguk kreálta igemagyarázataik kijelentésből származnak, s ily módon megkérdőjelezhetetlenek. Egy tanító azzal érvelt, hogy „Isten mutatta meg nekem, hogy ez és ez az igerész mit jelent", holott interpretációja nyilvánvalóan torz és helytelen volt. A Szentírás szerint mindent próbának kell alávetnünk, ezért nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül az illegális tekintélyszerzés efféle próbálkozásait. A szolgálati ajándékok közül talán a prófétának kell leginkább alárendelnie magát a többiek ítéletének. Önmagában nem elég a prófétának az az állítása, hogy az Úr beszédét szólja. Isten a gyülekezeteket kollektíve ruházta fel tekintéllyel. Jézus figyelmeztetett, hogy óvakodjunk az ilyen dogmatistáktól.
Ha valaki „az Úr beszédét" szólja, tisztában kell lennie azzal, hogy ez mit jelent - a Szentírás alapján ezzel burkoltan prófétának állítja magát. Ennek felelősségét átlátva jól győződjön meg az illető, hogy valóban Isten szólt, mielőtt kinyitja a száját! Isten előtt utálatos ugyanis, ha valaki prófétának állítja magát, és közben nem az.
Zsoltárok Könyve 120.
1. Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
2. Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
3. Mit ad neked és mit gyarapít neked a csalárdság nyelve?
4. Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
5. Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
6. Sokat lakozott a lelkem a béke gyűlölői mellett.
7. Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harcra készek.
2. Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
3. Mit ad neked és mit gyarapít neked a csalárdság nyelve?
4. Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
5. Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
6. Sokat lakozott a lelkem a béke gyűlölői mellett.
7. Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harcra készek.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2016. december 7., szerda
Isten nevei a Bibliában - Németh Sándor igehirdetése
Ádám és Éva bűnbeesése után Isten ideiglenesen kivonult a látható világból. Az ősatyák nem ismerték Istent név szerint. Mózes volt az első személy, akinek bemutatkozott. VAGYOK, AKI VAGYOK. Ezzel jelezte, hogy a Földre történő visszatérésének előre eltervezett, évezredeken át tartó folyamata elkezdődött. Izrael fiat kiválasztotta, hogy első, ideiglenes eljövetele számára előkészítsék a színteret. Jelenleg az egyház kulcsfontosságú szerepe, hogy felkészítse a világot a Messiás, az Úr Jézus Krisztus végleges visszatérésére. Az Isten nevéről szóló szellemi látás, a nevében lévő igazság megismerése kulcsfontosságú szerepet játszik a vele való közösség fenntartásában, és az Istennel való járásban.
Elhangzott igék:
Mózes II. könyve 3:14
Mózes I. könyve 2:7
Mózes I. könyve 1:26
Mózes I. 11:7
Ézsaiás könyve 6:8
János Evangéliuma 10:30
Mózes I. könyve 22:14
2. Korintus levél 5:18-21
Elhangzott igék:
Mózes II. könyve 3:14
Mózes I. könyve 2:7
Mózes I. könyve 1:26
Mózes I. 11:7
Ézsaiás könyve 6:8
János Evangéliuma 10:30
Mózes I. könyve 22:14
2. Korintus levél 5:18-21
Derek Prince - Az Isten iránt tökéletes szív 3.
Kedves Barátaim!
Előző levelemből megértettük, hogy a természetes félelem, démonikus félelem, vallásos félelem és az emberektől félelem négy olyan félelemfajta, amely nem az Úr félelme. Most meg fogjuk nézni, mi is az Úrnak félelme. Többféleképpen lehet ezt meghatározni, és meg is fogunk nézni néhány Szentírásban szereplő esetet. Habár, tömören azt mondhatjuk, hogy az Úr félelme teszi az Urat Isteneddé. Ez egy tisztelet teli magatartás, teljes engedelmesség és alárendelés Istennek.
A Zsoltárok könyvében és a Példabeszédekben az Úr félelmének két nézőpontját fedezzük fel:
"Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!" (Zsolt 34:11)
Figyeljük meg, hogy az Úr félelmét tanulni kell. Hiszem, hogy a Szent Szellem az, aki ebben a zsoltárban megszólal: „Hadd tanítsalak titeket az Úr félelmére!”
"Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották." (Péld 1:28-29)
Szeretném, ha megértenétek, hogy az Úr félelmét kell választanotok sorsotok érdekében. Ha nem teszitek, eljön majd az idő, amikor imádkoztok, és Isten nem válaszol, keresitek őt, de nem fogjátok megtalálni.
Most nézzünk meg néhány igeszakaszt, amelyek elmondják nekünk mi az, amit az Úr félelme tesz. Ezek mind kapcsolatba hozzák az Úr félelmét a bölcsességgel. Az Úr félelme bölccsé tesz minket.
„Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják.” (Péld 1:7)
„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Péld 9:10)
„Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (Péld 15:33)
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.” (Zsolt 111:10)
„Az embernek pedig mondá: Íme, az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób 28:28)
„Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké.” (Zsolt 19:10) Az Úr félelme soha nem szűnik meg, örökké tart. Tiszta, és tisztán tart téged is.
„Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.” (Péld 10:27) Ez nagyon világos beszéd: ha hosszú, boldog életet szeretnél, féld az Urat!
„Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.” (Péld 16:6) Ha féled az Urat, távolságot tartasz a gonosztól, elkerülöd.
„Az Úrnak félelmében erős a bizodalom [ahogy korábban mondtam, ha féled az Urat, életedben semmi mástól nem kell félned], és az ő fiainak lesz menedéke [a menedékhely feltételhez van kötve: Isten azokat védi meg, akik félik őt]. Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.” (Péld 14:26-27) Négy áldást sorol fel itt: erős bizalom, menedékhely, élet forrása, és megmenekülés a halál csapdájából.
„Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.” (Péld 22:4) Három további áldás szerepel itt: gazdagság, tisztesség és élet!
Végül pedig: úgy gondolom, nincs annál nagyobb ígéret, mint amit a Példabeszédek 19:23-ban olvasunk. „Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjt, gonosszal nem illettetik.” Nem tudom, mi többet kérhetnél ennél – megelégedett élet, a gonosz látogatása nélkül!
Előző levelemből megértettük, hogy a természetes félelem, démonikus félelem, vallásos félelem és az emberektől félelem négy olyan félelemfajta, amely nem az Úr félelme. Most meg fogjuk nézni, mi is az Úrnak félelme. Többféleképpen lehet ezt meghatározni, és meg is fogunk nézni néhány Szentírásban szereplő esetet. Habár, tömören azt mondhatjuk, hogy az Úr félelme teszi az Urat Isteneddé. Ez egy tisztelet teli magatartás, teljes engedelmesség és alárendelés Istennek.
A Zsoltárok könyvében és a Példabeszédekben az Úr félelmének két nézőpontját fedezzük fel:
"Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!" (Zsolt 34:11)
Figyeljük meg, hogy az Úr félelmét tanulni kell. Hiszem, hogy a Szent Szellem az, aki ebben a zsoltárban megszólal: „Hadd tanítsalak titeket az Úr félelmére!”
"Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották." (Péld 1:28-29)
Szeretném, ha megértenétek, hogy az Úr félelmét kell választanotok sorsotok érdekében. Ha nem teszitek, eljön majd az idő, amikor imádkoztok, és Isten nem válaszol, keresitek őt, de nem fogjátok megtalálni.
Most nézzünk meg néhány igeszakaszt, amelyek elmondják nekünk mi az, amit az Úr félelme tesz. Ezek mind kapcsolatba hozzák az Úr félelmét a bölcsességgel. Az Úr félelme bölccsé tesz minket.
„Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják.” (Péld 1:7)
„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Péld 9:10)
„Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (Péld 15:33)
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.” (Zsolt 111:10)
„Az embernek pedig mondá: Íme, az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób 28:28)
„Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké.” (Zsolt 19:10) Az Úr félelme soha nem szűnik meg, örökké tart. Tiszta, és tisztán tart téged is.
„Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.” (Péld 10:27) Ez nagyon világos beszéd: ha hosszú, boldog életet szeretnél, féld az Urat!
„Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.” (Péld 16:6) Ha féled az Urat, távolságot tartasz a gonosztól, elkerülöd.
„Az Úrnak félelmében erős a bizodalom [ahogy korábban mondtam, ha féled az Urat, életedben semmi mástól nem kell félned], és az ő fiainak lesz menedéke [a menedékhely feltételhez van kötve: Isten azokat védi meg, akik félik őt]. Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.” (Péld 14:26-27) Négy áldást sorol fel itt: erős bizalom, menedékhely, élet forrása, és megmenekülés a halál csapdájából.
„Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.” (Péld 22:4) Három további áldás szerepel itt: gazdagság, tisztesség és élet!
Végül pedig: úgy gondolom, nincs annál nagyobb ígéret, mint amit a Példabeszédek 19:23-ban olvasunk. „Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjt, gonosszal nem illettetik.” Nem tudom, mi többet kérhetnél ennél – megelégedett élet, a gonosz látogatása nélkül!
Fordította: Marton Katalin
Zsoltárok Könyve 119:170-176.
170. Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171. Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172. Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173. Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174. Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175. Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176. Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
171. Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172. Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173. Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174. Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175. Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176. Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2016. december 6., kedd
Megjelent! SMITH WIGGLESWORTH - A HIT EREJE - Üzenetek az év minden napjára 1.
Smith Wigglesworth-szel találkozni felejthetetlen élményt jelentett. Ez a reakció általánosnak mondható mindazok részéről, akik ismerték, vagy hallották őt beszélni. Smith Wigglesworth egy egyszerű, mégis figyelemre méltó férfi volt, akit rendkívüli Istenünk kivételes módon használt. Hite inspiráló, egyszersmind ragályos volt. Szolgálata nyomán emberek ezrei nyertek üdvösséget, szánták oda magukat a Krisztusban való mélyebb hitre, részesültek Szent Szellem keresztségben, és gyógyultak meg csodálatos módon. Az erő, melynek ezek az eredmények köszönhetők, a Szent Szellem jelenléte, aki betöltötte Smith Wigglesworth-öt, és használta őt abban, hogy az evangélium jó hírét elvigye az embereknek szerte a világon. Wigglesworth Istennek adta a dicsőséget mindazért, ami szolgálata során történt, és azt akarta, hogy az emberek is ilyen összefüggésben értelmezzék tevékenységét, mert egyetlen vágya volt, hogy Jézust lássák és ne őt magát.
Smith Wigglesworth 1859-ben született Angliában. Fiatal fiúként való megtérése után azonnal törődni kezdett mások üdvösségével, és embereket nyert meg Krisztusnak, köztük az édesanyját is. Ennek ellenére, fiatalemberként nem tudta elég jól kifejezni magát ahhoz, hogy bizonyságot tegyen a gyülekezetben, még kevésbé, hogy prédikációt tartson. Wigglesworth elmondása szerint az édesanyjának ugyanolyan nehézségei voltak a szóbeli kifejezés terén, mint neki. Ez a családi jellemvonás, párosítva azzal a ténnyel, hogy nem részesült hivatalos oktatásban – ugyanis hétéves korától fogva napi tizenkét órát dolgozott azért, hogy segítsen támogatni családját – hozzájárult Wigglesworth esetlen beszédstílusához. Foglalkozására nézve vízvezeték-szerelő lett, de azért folyamatosan arra szánta magát, hogy egyénileg sok embert nyerjen meg Krisztusnak.
1882-ben feleségül vette Polly Featherstone-t, egy élénk fiatal nőt, aki szerette Istent, és ajándéka volt a prédikálásra és az evangelizálásra. Ő tanította meg férjét olvasni, és legközelebbi bizalmasává, legerősebb támogatójává vált. Mindketten együttérzést mutattak a közösségükben élő szegények és a szükségben lévők iránt, és nyitottak egy missziót, ahol Polly prédikált. Kiemelkedő módon éltek át az emberek csodálatos gyógyulásokat , amikor Wigglesworth imádkozott értük.
1907-ben Wigglesworth körülményei drámai módon megváltoztak, amikor harmincnyolc éves korában megkeresztelkedett Szent Szellemmel. Hirtelen új erőt nyert, amely képessé tette a prédikálásra, és még a felesége is ámulattal szemlélte az átalakulást. Ez volt a kezdete a világméretű evangélista és gyógyító szolgálatának, amely ezreket ért el. Később szolgált az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Dél-Afrikában, egész Európában, és a szolgálat egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig növekedett.
Több dolog is hangsúlyt kapott Smith Wigglesworth életében és szolgálatában, amelyek jellemezték őt magát: őszinte és mély könyörület a megtéretlenek és a betegek felé; az Isten Igéjébe vetett rendíthetetlen hit; vágy arra, hogy Krisztus növekedjen, ő pedig alábbszálljon (János 3:30); hit abban, hogy arra szól az elhívása: buzdítsa az embereket, hogy növeljék a hitüket és bízzanak Istenben; a Szent Szellem keresztség, illetve a szellemi ajándékok megnyilvánulásának hangsúlyozása, ahogyan az a korai egyházban működött; hit a teljes gyógyulásban mindenki számára, mindenfajta betegségből.
Smith Wigglesworth-öt a „Hit Apostolának” nevezték, mert az Istenben való teljes bizalom folyamatosan jelenlévő motívuma volt mind életének, mind üzeneteinek. Az általa tartott összejöveteleken részeket idézett Isten Igéjéből, és vezette a lendületes éneklést, hogy segítsen építeni az emberek hitét, és bátorítsa őket, hogy hit által cselekedjenek. Hangsúlyozta a hitét abban a tényben, hogy Isten meg tudja tenni a lehetetlent. Nagy volt a hite arra nézve, mit cselekedhet Isten, és Ő nagy dolgokat vitt véghez rajta keresztül.
Wigglesworth szokatlan módszereit gyakran megkérdőjelezték. Állítólag udvarias, kedves és szelíd személyiség volt, de ha a sátánnal kellett elbánni, aki hite szerint minden betegség okozója, erőteljessé vált. Wigglesworth azt állította, hogy azért beszél nyersen, és viselkedik erőteljesen az emberekkel, mert tudja, hogy szükséges megszereznie a figyelmüket ahhoz, hogy Istenre tudjanak koncentrálni. Továbbá olyan haragot hordozott a sátánnal és a betegséggel szemben, hogy látszólag zord módon viselkedett. Mikor emberek gyógyulásáért imádkozott, gyakran megütötte vagy megöklözte őket azon a helyen, ahol a problémájuk vagy a betegségük volt. Ennek ellenére senki sem sérült meg a riasztó kezelés során, viszont az emberek figyelemreméltó gyógyulásokat éltek át. Mikor megkérdezték tőle, miért bánik így az emberekkel, azt felelte, hogy nem őket üti, hanem a sátánt. Úgy hitte, vele sosem kéne szelíden bánni, vagy megengedni neki, hogy bármit is megússzon. Azt mondják, körülbelül húsz ember támadt fel a halálból, miután imádkozott értük. Maga Wigglesworth is meggyógyult vakbélgyulladásból és vesekő problémából, ezután a személyisége is meglágyult, és sokkal szelídebben bánt azokkal, akik gyógyulásért való imáért fordultak hozzá. Nyers módszere a szolgálat során talán annak a ténynek tulajdonítható, hogy komolyan vette az elhívását, és gyorsan a lényegre tért.
Bár Wigglesworth hitt a teljes gyógyulásban, mégis olyan betegségekkel és halálesetekkel találkozott, amelyeket nehéz volt megérteni. Ezek közé tartozott feleségének és fiának halála, lányának élethosszig tartó süketsége, és saját harcai a vesekővel és az isiásszal.
Gyakran ellentmondásos személynek tűnt: együtt érző, de erőteljes; nyers, de szelíd; egy jól öltözött úriember, akinek a beszéde gyakran nyelvtanilag helytelen és zavarba ejtő volt. Azonban szerette Istent mindenével, amije volt, állhatatosan elkötelezte magát Őmellette és Igéje mellett, és nem nyugodott, amíg nem látta, hogy Isten mozog azoknak az életében, akiknek szükségük van Őrá.
1936-ban Smith Wigglesworth prófétált arról a jelenségről, amelyet ma karizmatikus mozgalomként ismerünk. Pontosan jelezte előre, hogy a bevett főáramú felekezetek ébredést és a Szellem ajándékainak működését fogják megtapasztalni olyan módon, amely még a pünkösdi ébredést is túlszárnyalja majd. Wigglesworth nem élt addig, hogy láthatta volna a megújulást, de mint evangélista és próféta, aki figyelemre méltó gyógyító szolgálattal rendelkezett, óriási befolyással volt mind a pünkösdi, mind a karizmatikus ébredésre, példája és a hívőkre való hatása pedig a mai napig érezhető.
Isten ereje nélkül – amely olyan nyilvánvalóan jelen volt életében és szolgálatában – talán nem olvasnánk prédikációinak kivonatait, mert elmondott üzenetei gyakran csapongóak és nyelvtanilag helytelenek voltak. Mégis, a szellemi éleslátás igazi drágakövei ragyognak át rajtuk, a kijelentés miatt, amelyet a Szent Szellemtől kapott. Teljesen odaszánt élete, Istenbe vetett hite és a Szent Szellemre való támaszkodása hozták be Isten életet átformáló erejét az üzeneteibe.
Ahogyan olvasod ezt a könyvet, fontos megemlékezni arról, hogy Wigglesworth munkája több évtizedes időszakot ölel fel, az 1900-as évek elejétől az 1940-es évekig. Eredetileg ezek az üzenetek élőszóban hangzottak el, nem írott formában jelentek meg. Wigglesworth egyedi stílusa miatt a könyvben található üzeneteket az érthetőség kedvéért szerkesztve közöljük, illetve korszerűsítettük a régies kifejezéseket, amelyek szokatlannak tűnhetnének a mai olvasók szemében. Az üzeneteket hét különböző, Wigglesworth prédikációit tartalmazó könyvből válogattuk, amelyeket a Whitaker House adott ki 1998–1999 között. Ezek a téma szerint csoportosított, prédikációkat tartalmazó könyvek a következők: Smith Wigglesworth a hitről, Smith Wigglesworth a Szellemmel betöltött életről, Smith Wigglesworth a szolgálatra adott erőről, Smith Wigglesworth Isten átváltoztató erejéről, Smith Wigglesworth a gyógyulásról, Smith Wigglesworth a Szent Szellemről, és Smith Wigglesworth a szellemi ajándékokról.
Végezetül, reméljük, ahogy olvasod Smith Wigglesworth következő szavait, valóban átérzed majd Istenbe vetett teljes bizalmát, rendíthetetlen hitét, és szívedbe zárod egyik kedvenc mondását: „Csak higgy!”
Smith Wigglesworth 1859-ben született Angliában. Fiatal fiúként való megtérése után azonnal törődni kezdett mások üdvösségével, és embereket nyert meg Krisztusnak, köztük az édesanyját is. Ennek ellenére, fiatalemberként nem tudta elég jól kifejezni magát ahhoz, hogy bizonyságot tegyen a gyülekezetben, még kevésbé, hogy prédikációt tartson. Wigglesworth elmondása szerint az édesanyjának ugyanolyan nehézségei voltak a szóbeli kifejezés terén, mint neki. Ez a családi jellemvonás, párosítva azzal a ténnyel, hogy nem részesült hivatalos oktatásban – ugyanis hétéves korától fogva napi tizenkét órát dolgozott azért, hogy segítsen támogatni családját – hozzájárult Wigglesworth esetlen beszédstílusához. Foglalkozására nézve vízvezeték-szerelő lett, de azért folyamatosan arra szánta magát, hogy egyénileg sok embert nyerjen meg Krisztusnak.
1882-ben feleségül vette Polly Featherstone-t, egy élénk fiatal nőt, aki szerette Istent, és ajándéka volt a prédikálásra és az evangelizálásra. Ő tanította meg férjét olvasni, és legközelebbi bizalmasává, legerősebb támogatójává vált. Mindketten együttérzést mutattak a közösségükben élő szegények és a szükségben lévők iránt, és nyitottak egy missziót, ahol Polly prédikált. Kiemelkedő módon éltek át az emberek csodálatos gyógyulásokat , amikor Wigglesworth imádkozott értük.
1907-ben Wigglesworth körülményei drámai módon megváltoztak, amikor harmincnyolc éves korában megkeresztelkedett Szent Szellemmel. Hirtelen új erőt nyert, amely képessé tette a prédikálásra, és még a felesége is ámulattal szemlélte az átalakulást. Ez volt a kezdete a világméretű evangélista és gyógyító szolgálatának, amely ezreket ért el. Később szolgált az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Dél-Afrikában, egész Európában, és a szolgálat egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig növekedett.
Több dolog is hangsúlyt kapott Smith Wigglesworth életében és szolgálatában, amelyek jellemezték őt magát: őszinte és mély könyörület a megtéretlenek és a betegek felé; az Isten Igéjébe vetett rendíthetetlen hit; vágy arra, hogy Krisztus növekedjen, ő pedig alábbszálljon (János 3:30); hit abban, hogy arra szól az elhívása: buzdítsa az embereket, hogy növeljék a hitüket és bízzanak Istenben; a Szent Szellem keresztség, illetve a szellemi ajándékok megnyilvánulásának hangsúlyozása, ahogyan az a korai egyházban működött; hit a teljes gyógyulásban mindenki számára, mindenfajta betegségből.
Smith Wigglesworth-öt a „Hit Apostolának” nevezték, mert az Istenben való teljes bizalom folyamatosan jelenlévő motívuma volt mind életének, mind üzeneteinek. Az általa tartott összejöveteleken részeket idézett Isten Igéjéből, és vezette a lendületes éneklést, hogy segítsen építeni az emberek hitét, és bátorítsa őket, hogy hit által cselekedjenek. Hangsúlyozta a hitét abban a tényben, hogy Isten meg tudja tenni a lehetetlent. Nagy volt a hite arra nézve, mit cselekedhet Isten, és Ő nagy dolgokat vitt véghez rajta keresztül.
Wigglesworth szokatlan módszereit gyakran megkérdőjelezték. Állítólag udvarias, kedves és szelíd személyiség volt, de ha a sátánnal kellett elbánni, aki hite szerint minden betegség okozója, erőteljessé vált. Wigglesworth azt állította, hogy azért beszél nyersen, és viselkedik erőteljesen az emberekkel, mert tudja, hogy szükséges megszereznie a figyelmüket ahhoz, hogy Istenre tudjanak koncentrálni. Továbbá olyan haragot hordozott a sátánnal és a betegséggel szemben, hogy látszólag zord módon viselkedett. Mikor emberek gyógyulásáért imádkozott, gyakran megütötte vagy megöklözte őket azon a helyen, ahol a problémájuk vagy a betegségük volt. Ennek ellenére senki sem sérült meg a riasztó kezelés során, viszont az emberek figyelemreméltó gyógyulásokat éltek át. Mikor megkérdezték tőle, miért bánik így az emberekkel, azt felelte, hogy nem őket üti, hanem a sátánt. Úgy hitte, vele sosem kéne szelíden bánni, vagy megengedni neki, hogy bármit is megússzon. Azt mondják, körülbelül húsz ember támadt fel a halálból, miután imádkozott értük. Maga Wigglesworth is meggyógyult vakbélgyulladásból és vesekő problémából, ezután a személyisége is meglágyult, és sokkal szelídebben bánt azokkal, akik gyógyulásért való imáért fordultak hozzá. Nyers módszere a szolgálat során talán annak a ténynek tulajdonítható, hogy komolyan vette az elhívását, és gyorsan a lényegre tért.
Bár Wigglesworth hitt a teljes gyógyulásban, mégis olyan betegségekkel és halálesetekkel találkozott, amelyeket nehéz volt megérteni. Ezek közé tartozott feleségének és fiának halála, lányának élethosszig tartó süketsége, és saját harcai a vesekővel és az isiásszal.
Gyakran ellentmondásos személynek tűnt: együtt érző, de erőteljes; nyers, de szelíd; egy jól öltözött úriember, akinek a beszéde gyakran nyelvtanilag helytelen és zavarba ejtő volt. Azonban szerette Istent mindenével, amije volt, állhatatosan elkötelezte magát Őmellette és Igéje mellett, és nem nyugodott, amíg nem látta, hogy Isten mozog azoknak az életében, akiknek szükségük van Őrá.
1936-ban Smith Wigglesworth prófétált arról a jelenségről, amelyet ma karizmatikus mozgalomként ismerünk. Pontosan jelezte előre, hogy a bevett főáramú felekezetek ébredést és a Szellem ajándékainak működését fogják megtapasztalni olyan módon, amely még a pünkösdi ébredést is túlszárnyalja majd. Wigglesworth nem élt addig, hogy láthatta volna a megújulást, de mint evangélista és próféta, aki figyelemre méltó gyógyító szolgálattal rendelkezett, óriási befolyással volt mind a pünkösdi, mind a karizmatikus ébredésre, példája és a hívőkre való hatása pedig a mai napig érezhető.
Isten ereje nélkül – amely olyan nyilvánvalóan jelen volt életében és szolgálatában – talán nem olvasnánk prédikációinak kivonatait, mert elmondott üzenetei gyakran csapongóak és nyelvtanilag helytelenek voltak. Mégis, a szellemi éleslátás igazi drágakövei ragyognak át rajtuk, a kijelentés miatt, amelyet a Szent Szellemtől kapott. Teljesen odaszánt élete, Istenbe vetett hite és a Szent Szellemre való támaszkodása hozták be Isten életet átformáló erejét az üzeneteibe.
Ahogyan olvasod ezt a könyvet, fontos megemlékezni arról, hogy Wigglesworth munkája több évtizedes időszakot ölel fel, az 1900-as évek elejétől az 1940-es évekig. Eredetileg ezek az üzenetek élőszóban hangzottak el, nem írott formában jelentek meg. Wigglesworth egyedi stílusa miatt a könyvben található üzeneteket az érthetőség kedvéért szerkesztve közöljük, illetve korszerűsítettük a régies kifejezéseket, amelyek szokatlannak tűnhetnének a mai olvasók szemében. Az üzeneteket hét különböző, Wigglesworth prédikációit tartalmazó könyvből válogattuk, amelyeket a Whitaker House adott ki 1998–1999 között. Ezek a téma szerint csoportosított, prédikációkat tartalmazó könyvek a következők: Smith Wigglesworth a hitről, Smith Wigglesworth a Szellemmel betöltött életről, Smith Wigglesworth a szolgálatra adott erőről, Smith Wigglesworth Isten átváltoztató erejéről, Smith Wigglesworth a gyógyulásról, Smith Wigglesworth a Szent Szellemről, és Smith Wigglesworth a szellemi ajándékokról.
Végezetül, reméljük, ahogy olvasod Smith Wigglesworth következő szavait, valóban átérzed majd Istenbe vetett teljes bizalmát, rendíthetetlen hitét, és szívedbe zárod egyik kedvenc mondását: „Csak higgy!”
Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 4.
Szeretve szeretni másokat
Hogy lakozzék (letelepedjen, bennünk éljen, állandó lakozást vegyen) a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel [Isten odaszánt embereivel] egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának.
Efezus 3:17-18
Ahogy a Szentírás fenti versén elmélkedtem, úgy éreztem, eddig vak voltam, és most megnyíltak a szemeim. A problémám gyökere a szeretethiány volt. Sosem volt részem igazi szeretetben eddigi életem során, tehát azt sem tanultam meg, hogyan is kell magamat szeretni. Nem is szerettem magamat.
Ha senki sem szeret minket, nem is értjük, miért kellene magunkat szeretnünk. Ha mások nem szeretnek, azt gondolhatjuk, nem is érdemeljük meg a szeretetüket.
Szeresd önmagad – nem önző, egocentrikus módon, mert az önimádathoz vezet, hanem istenfélően, kiegyensúlyozottan, megerősítve azt a tényt, hogy Isten jót és tökéleteset alkotott. A mögötted levő évek és nehézségek, amelyeken átmentél biztosan nyomot hagytak rajtad, de ez nem azt jelenti, hogy értéktelen vagy, és a kukában a helyed.
Milyen szeretetet alakíts ki magadban? Olyat, amelyik azt vallja „Tudom szeretni azt, amit Isten szeret. Nem szeretem minden cselekedetemet, de elfogadom magamat, hiszen Isten is elfogad engem”. Egyfajta érett szeretetet kell kimunkálni magunkban: „Tudom, hogy változásra van szükségem, és meg akarok változni. Hiszem, hogy Isten minden nap alakít engem, formál engem, és én nem utasítom el azt, amit Isten elfogad. Elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, hiszen tudom, hogy nem maradok örökké ilyen”.
Hitünk reménységet ad a jövőre. Ahogy Isten a zsidókkal is tette, a mi ellenségünket (elégedetlenségünket) is lassan-lassan kiűzi előlünk. (V. Mózes 7:22). Ő pedig elváltoztat bennünket, dicsőségről dicsőségre, ha továbbra is az Ő Igéjét tanulmányozzuk. (II Korinthus 3:18). Ő hitünk fejedelme és bevégzője (Róma 12:2). Ő kezdte el a jó munkát bennünk, és el is végzi és tökéletességre juttat bennünket. (Filippi 1:6)
Ha Isten szeretetében részesedünk, megtanuljuk szeretni és elfogadni magunkat, ami nagymértékben javítja a Vele való viszonyunkat is. Amíg nem fogadjuk el szeretetét, a kör nem lehet teljes. Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. (1 János 4:19)
Megtapasztaltad már, milyen kiábrándító érzés az, ha valakinek ajándékot akarsz adni, ő pedig visszautasítja? Nagyon szeretem meglepni az embereket és megajándékozom őket valamivel, amire szükségük van, vagy nagyon vágynak rá. Olyan jó érzés, ahogy kitalálom, mivel lepem meg őket, megveszem az ajándékot, pénzt és időt szánok rá, mindent alaposan előkészítek, aztán jön a nagy pillanat és átadom az ajándékomat, a megajándékozott meg egész egyszerűen nem tudja, mit kezdjen az ajándékkal, bizonytalan abban, hogyan kell hálás szívvel elfogadnia tőlem.
A bizonytalanság és az érdemtelenség érzése akadályoz meg abban, hogy a megfelelő módon fogadjuk az ajándékot. Az lehet az érzésünk, hogy ki kell érdemelnünk, rá kell szolgálnunk mindenre, amit kapunk. Az is megfordulhat a fejünkben „Vajon miért akar valaki csak úgy valamit adni?” Gyanakodni kezdünk: „Mit akar tőlem? Mi a szándéka? Miben sántikál?”
Velem is előfordult már, hogy valakinek adtam valamit, aztán órákon át annyira győzködtem arról, hogy fogadja el nyugodtan, hogy a végén már én éreztem kellemetlenül magam. Csak annyit akarok, hogy fogadja el! Csak azt szeretném látni rajta, hogy értékeli a gesztust, hálás szívvel elfogadja az ajándékot és örül neki.
Ha mi, emberek így érzünk, vajon Isten hogy érezhet, amikor próbálja nekünk adni szeretetét, kegyelmét, irgalmát, mi meg visszautasítjuk a rosszul értelmezett alázatosság és érdemtelenség érzése miatt? Amikor Isten megérint bennünket szeretetével, egy folyamatot indít el, ami nemcsak számunkra jelent áldást, de mások számára is.
Isten terve a következő: azt akarja, hogy elfogadjuk szeretetét, kiegyensúlyozott, istenfélő módon szeressük önmagunkat, hálás szívvel viszontszeressük Őt, és szeretettel forduljunk mindenki felé, akivel kapcsolatba kerülünk.
Bizony, már hosszú ideje nem követjük ezt a tervet. Még a saját magunk módján sem szeretjük a másik embert, nemhogy Isten szeretetével. Ne feledd, amíg Isten nem szeretett bennünket, nem volt meg bennünk a szeretet, amivel másokat szeressünk.
Hogy lakozzék (letelepedjen, bennünk éljen, állandó lakozást vegyen) a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel [Isten odaszánt embereivel] egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának.
Efezus 3:17-18
Ahogy a Szentírás fenti versén elmélkedtem, úgy éreztem, eddig vak voltam, és most megnyíltak a szemeim. A problémám gyökere a szeretethiány volt. Sosem volt részem igazi szeretetben eddigi életem során, tehát azt sem tanultam meg, hogyan is kell magamat szeretni. Nem is szerettem magamat.
Ha senki sem szeret minket, nem is értjük, miért kellene magunkat szeretnünk. Ha mások nem szeretnek, azt gondolhatjuk, nem is érdemeljük meg a szeretetüket.
Szeresd önmagad – nem önző, egocentrikus módon, mert az önimádathoz vezet, hanem istenfélően, kiegyensúlyozottan, megerősítve azt a tényt, hogy Isten jót és tökéleteset alkotott. A mögötted levő évek és nehézségek, amelyeken átmentél biztosan nyomot hagytak rajtad, de ez nem azt jelenti, hogy értéktelen vagy, és a kukában a helyed.
Milyen szeretetet alakíts ki magadban? Olyat, amelyik azt vallja „Tudom szeretni azt, amit Isten szeret. Nem szeretem minden cselekedetemet, de elfogadom magamat, hiszen Isten is elfogad engem”. Egyfajta érett szeretetet kell kimunkálni magunkban: „Tudom, hogy változásra van szükségem, és meg akarok változni. Hiszem, hogy Isten minden nap alakít engem, formál engem, és én nem utasítom el azt, amit Isten elfogad. Elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, hiszen tudom, hogy nem maradok örökké ilyen”.
Hitünk reménységet ad a jövőre. Ahogy Isten a zsidókkal is tette, a mi ellenségünket (elégedetlenségünket) is lassan-lassan kiűzi előlünk. (V. Mózes 7:22). Ő pedig elváltoztat bennünket, dicsőségről dicsőségre, ha továbbra is az Ő Igéjét tanulmányozzuk. (II Korinthus 3:18). Ő hitünk fejedelme és bevégzője (Róma 12:2). Ő kezdte el a jó munkát bennünk, és el is végzi és tökéletességre juttat bennünket. (Filippi 1:6)
Ha Isten szeretetében részesedünk, megtanuljuk szeretni és elfogadni magunkat, ami nagymértékben javítja a Vele való viszonyunkat is. Amíg nem fogadjuk el szeretetét, a kör nem lehet teljes. Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. (1 János 4:19)
Megtapasztaltad már, milyen kiábrándító érzés az, ha valakinek ajándékot akarsz adni, ő pedig visszautasítja? Nagyon szeretem meglepni az embereket és megajándékozom őket valamivel, amire szükségük van, vagy nagyon vágynak rá. Olyan jó érzés, ahogy kitalálom, mivel lepem meg őket, megveszem az ajándékot, pénzt és időt szánok rá, mindent alaposan előkészítek, aztán jön a nagy pillanat és átadom az ajándékomat, a megajándékozott meg egész egyszerűen nem tudja, mit kezdjen az ajándékkal, bizonytalan abban, hogyan kell hálás szívvel elfogadnia tőlem.
A bizonytalanság és az érdemtelenség érzése akadályoz meg abban, hogy a megfelelő módon fogadjuk az ajándékot. Az lehet az érzésünk, hogy ki kell érdemelnünk, rá kell szolgálnunk mindenre, amit kapunk. Az is megfordulhat a fejünkben „Vajon miért akar valaki csak úgy valamit adni?” Gyanakodni kezdünk: „Mit akar tőlem? Mi a szándéka? Miben sántikál?”
Velem is előfordult már, hogy valakinek adtam valamit, aztán órákon át annyira győzködtem arról, hogy fogadja el nyugodtan, hogy a végén már én éreztem kellemetlenül magam. Csak annyit akarok, hogy fogadja el! Csak azt szeretném látni rajta, hogy értékeli a gesztust, hálás szívvel elfogadja az ajándékot és örül neki.
Ha mi, emberek így érzünk, vajon Isten hogy érezhet, amikor próbálja nekünk adni szeretetét, kegyelmét, irgalmát, mi meg visszautasítjuk a rosszul értelmezett alázatosság és érdemtelenség érzése miatt? Amikor Isten megérint bennünket szeretetével, egy folyamatot indít el, ami nemcsak számunkra jelent áldást, de mások számára is.
Isten terve a következő: azt akarja, hogy elfogadjuk szeretetét, kiegyensúlyozott, istenfélő módon szeressük önmagunkat, hálás szívvel viszontszeressük Őt, és szeretettel forduljunk mindenki felé, akivel kapcsolatba kerülünk.
Bizony, már hosszú ideje nem követjük ezt a tervet. Még a saját magunk módján sem szeretjük a másik embert, nemhogy Isten szeretetével. Ne feledd, amíg Isten nem szeretett bennünket, nem volt meg bennünk a szeretet, amivel másokat szeressünk.
Fordította: Berényi Irén
Zsoltárok Könyve 119:161-169.
161. Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162. Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163. Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164. Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165. Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166. Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167. Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168. Megőriztem rendeleteidet és biztonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169. Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
162. Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163. Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164. Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165. Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166. Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167. Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168. Megőriztem rendeleteidet és biztonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169. Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)