2. Az Isteni dicsőség megnyilvánulásának második hatása a mi magatartásunk átváltozásában mutatkozik meg!
“És az Izráel fiai látták Mózes orcáját, hogy sugárzik Mózes orcájának bőre; és Mózes a leplet ismét orcájára borította, mígnem bement, hogy Ővele szóljon” (II. Mózes 34:35). Az ember külső magatartása, arckifejezése azt mutatja ami a szívében van. Itt Mózes arca egyszerűen az ő szellemében lévő isteni dicsőséget tükrözte. Előzőleg Mózes negyven nap és éjjel Istennel volt, de arca nem sugárzott, ekkor Isten szent jelenlétéből tért vissza, hogy szembe álljon Izráellel az aranyborjú imádása miatt. Senki sem látta, hogy az arca sugárzott volna. Később viszont, mikor az Isteni dicsőség megnyilvánult előtte, Mózes arcát ez megváltoztatta!
Ti sütkérezhettek Isten jelenlétében, de az egy egészen más dolog, amikor az Ő dicsősége megnyilvánul bennetek. Pál mondta; “De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az Ő kegyelme által, hogy kijelentse az Ő Fiát én bennem, hogy hirdessem Őt…”(Galáciabeliek 1:15-16)
Pál azt mondja, hogy; “Ami bennem van az több, mint valamilyen vallásos tan, amit valaki kigondolt, az több, mint egy Krisztusról szóló elméleti tudomány. Én bizonyságot nyertem arról, hogy ki is a Krisztus, vagyis az Ő kegyességéről, irgalmasságáról és szeretetéről, és ez a megnyilvánulás az alapja, a szökőkútja az én lényemnek és cselekedeteimnek, ez az én életem lényege!
Az Isten dicsőségének megnyilvánulása bennünk ugyancsak csodálatos. Mégis sokan ezt az ajándékot bűnözésre fordították. Júdás Apostol írja ezekről; “… akik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják és az egyedüli Urat, az Istent és ami Urunkat a Jézus Krisztust megtagadják.” (Júdás Apostol 4)
Pál szerint ezek az emberek bűnt követnek el, hogy “…a kegyelem annál nagyobb legyen.” Ezek lényegében azt mondják; “ Ha Isten szeretete kegyelem és bűnbocsánaton keresztül mutatkozik meg, akkor minden alkalmat megadok neki erre. Bűnt követek el, hogy szerethessen engem, hogy kiönthesse reám irgalmát. Micsoda hitvallás lesz ez egész világ előtt és én az égből szállott szeretetnek alanya leszek!”
Ilyen embereket a külső magatartásukról könnyen fel lehet ismerni. Ézsaiás beszélt ilyen Izraelitákról, akik “… az Ő dicsősége szemeit ingerlik. Arcuk tekintete tesz ellenük bizonyságot.” (Ézsaiás 3:8-9-10) Más szóval a próféta azt mondta: “Bűnöd ellened tesz bizonyságot a külső magatartásodban. Ami a szívedben van, az meg fog mutatkozni a magatartásodban!”
Ezzel ellentétben a legaljasabb bűnös is felismeri “ha Jézussal voltál.” Hogyan? Részükre különböző vagy, mint mások! Felismerik, hogy alázatos öntudattal vagy telve és teljesen “átlátszó” vagy. Nincs szemeidben titok, vagy sötétség. Semmiféle neheztelést nem mutatsz, életed olyan, mint egy nyitott könyv. A bűn azonban egy más képet mutat. Semmiféle mosoly nem képes elrejteni a bűnös belső életét, ennek a hangja olyan üres, mint a “… zengő érc vagy pengő cimbalom.”
De azok, akik magukévá tették, elsajátították az isteni dicsőséget, ezek napról napra fognak változni és magatartásuk egyre inkább Jézust tükrözik!
A megnyilvánulás, amiben Mózes részesedett, csodálatos, de csak egy múló jelenség volt.
Isten dicsőséges természetének csak kis részét látva, Mózes arcából és szívéből egy elhalványuló fény sugárzott. Mégis az Izraeliták felismerték a természetfeletti jelenséget. Nővére, bátyja és mások csodálattal kiáltottak fel; “Ez az ember Istennel állt szemben, a “túloldalon” volt!” Részünk most sokkal dicsőségesebb, mint Mózesé volt, mi valójában Isten dicsőségét érintjük és “kezeinkkel illettjük.” “Ami kezdettől fogva volt, amit halottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről” (I János 1:1).
János Apostol azt mondja, hogy “Isten Krisztusban kinyilvánította az Ő teljes dicsőségét. Mi láttuk az Ő dicsőségét emberi alakban, mi beszéltünk vele, és kezeinkkel illettük Őt!”
Manapság, mi nem csak ismerjük “ Isten dicsőségének teljességét”, de Ő bennünk is él. Az Ő dicsősége fénylik szívünkből; “Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” (II. Korinthusbeliek 4:6)
Pál azt mondja, hogy Jézus Krisztus, aki Isten a testben, Istent az Ő teljességében teljesíti meg, és mivel tudjuk, hogy Isten jóság, szeretet, kegyelem, irgalom és hosszútűrés, biztosak lehetünk benne, hogy ez ugyancsak Krisztus igazi természete. Mivel Jézus a szívünkben él, tudjuk, hogy Isten dicsősége nem valahol a Kozmoszban kereshető. Nem! A dicsőség teljessége bennünk van, Krisztus jelenléte által! “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Titus levele 2:11)
Ki ez a kegyesség? Ez Jézus Krisztus, aki irgalommal, jósággal és szeretettel teljes!
“Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló, világban” (Titus levele 2:12).
Pál mondja nekünk: “Ez a kegyesség, ami bennetek lakozik, ez Krisztus jóságának megnyilvánulása. És, ha ti is benne fogtok maradni, az Ő megnyilvánulása tanítani fog titeket egy szent (elválasztott) életre. Tanítani fog kegyelemre, irgalomra, gyengédségre és bocsánatadásra!”
