2016. július 13., szerda

Zsoltárok Könyve 49.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
3. ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
4. Szájam bölcsességet beszél és szívem gondolata értelem.
5. Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
6. Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
7. A kik vagyonukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
8. testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
9. Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
10. hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
11. Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
12. Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
13. De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
14. Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
15. Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen.
16. Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla.
17. Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
18. mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
19. Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
20. odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
21. Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. július 12., kedd

John Arnott - Isten szeretete: mindennek az alapja 4.

A lábainál ülve

Mihez kezdenél, ha Jézus még legalább tizenkét másik férfi társaságában meglátogatna az otthonodban és úgy néznének ki, mint akik éhesek? A két nővér Márta és Mária pontosan ebbe a helyzetbe került Nézzük meg, melyik, mit csinált!

„Márta majd beleszakadt az előkészületekkel való foglalatoskodásba" (Lk 10,40 - az angol fordítás alapján.) Egyfolytában futkározott, megnézte a sütőt, megterítette az asztalt, próbálta az ételt minél jobban elkészíteni.  Mit tett ezzel szemben Mária? „Jézus lábainál leülvén, hallgatja az ő beszédét" (Lk 10,39). Mária tehát ott ült Jézus lábainál és ilyeneket gondolt: „Hú, micsoda bölcsesség! Jézus, Te olyan csodálatos vagy.”

Márta eközben egyre dühösebb lett, míg végül követelni kezdte, hogy Jézus szóljon rá testvérére: segítsen neki az ételt elkészíteni! Megpróbált rámu­tatni, hogy a kialakult helyzet egyáltalán nem „fair". Jézus azonban így válaszolt: „Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel. De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle."

Mária fontosabb dolgot választott az ide-oda rohangálásnál és az étel elkészítésénél. Amit tett, fontosabb volt, mint hogy jó háziasszony legyen, sőt, fontosabb volt magánál az étkezésnél is. Szánj rá mindennap időt, hogy leülj Jézus lábaihoz! Ő nemcsak az aratás Ura, hanem a sabbath Ura is.

Sokszor annyira igyekszünk az élet apró részle­teit jól csinálni, hogy minden összekeveredik. Úgy gondoljuk, Istent szeretni annyit tesz, mint órák hosszat tanulmányozni a Bibliát, vagy időnket és pénzünket áldozni a szolgálatért - vagy a jó cseleke­detek valamilyen más formájára gondolunk. Pál azonban azt mondta az I.Korintus 13-ban, hogy sze­retet nélkül mindezek a tettek és áldozatok a semmivel egyenlők. Nem annyira azok a jó dolgok nyerik el Isten tetszését, amit mi véghez viszünk, hanem inkább azok a motívumok és okok, melyekből faka­dóan tesszük őket. (Aki ezt szeretné még mélyebben megérteni, annak azt ajánlom, hogy olvassa és tanul­mányozza az I.Korintus 13-at, akár több fordításban is, és próbáljon azokkal az Igékkel imádkozni.)

Nézzük meg még egyszer a Jelenések 2,5-öt, ez­úttal a Living Bible interpretációjában:

„Emlékezz vissza az első szeretet idejére (hogy megváltozott minden!) és fordulj vissza hozzám, és úgy tégy, mint annak idején."

Emlékszel rá, milyen voltál, amikor megtértél Jézushoz? Emlékszel még milyen érzéssel keltél fel másnap? A fű zöldebb volt, az ég kékebb; a földön élő minden embert csodálatos teremtménynek láttad. Az újdonsült szerelmes szemein keresztül szemléltél mindent. Jézus azt akarja, hogy ez ma is így legyen.

David Wilkerson - Az Úr dicsőségének hatása 4.

3. Isten dicsőségének egyik legfontosabb hatása bennünk, az egymással való kapcsolatunk megváltozása.

Amint ezt a dicsőséges megnyilvánulást elfogadjuk, meg kell hogy változzunk mások felé, nem folytathatjuk életünket a régi módon. Minden meg kell hogy változzon!

Pál tisztán figyelmeztet: ”Ha az Úr megmutatta nektek, hogy mily gyengéd, kedves az Ő szeretete felétek, akkor ti is ezt az Isteni természetet mutassátok egymás felé!” “Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivetessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megbocsátva egymásnak miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek!” (Efézusbeliek 4:31-32)

Pálon keresztül Isten így szól hozzánk: “Ti láttátok az én dicsőségem és ismeritek az én természetemnek mivoltát, hogy kegyes és könyörületes vagyok, hosszú-tűrő és megbocsátásra kész. Azt akarom, hogy ti is ezt mutassátok egymás felé!”

Habár Mózes jól értette, hogy mi ez az Isteni Dicsőség, egy esetben nem reprezentálta ezt Isten népének. Türelmetlen lett az engedetlenségük miatt és haraggal ütött botjával a sziklára, mondván: “Ti kemény nyakú forradalmárok!”

Isten nem fogadta ezt kedvezően. Amikor az Ő dicsősége nyilvánvalóvá lett számotokra, - az Ő jósága, kedvessége, kegyessége és irgalmassága- nem fogja eltűrni, hogy ti hibásan képviseljétek Őt mások felé. Mózes nem képviselte ekkor az Isteni dicsőséget Izráel felé és ezért Mózes, aki az Ó-testamentum egyik legszelídebb Istenfélő alakja volt, nem lehetett részese Isten “teljességének”. Isten nem engedte, hogy az Ígéret földjére belépjen!

Jézus illusztrálja ezt az egyik példabeszédében, melyben egy szolgának az összes adósságát elengedte Mestere. A szolga Mestere tehát hihetetlen jóságot, kegyelmet és megbocsátást tanúsított iránta. Ez a szolga azonban alig hogy megbocsátást nyert, egy másik szolga felé fordult, aki neki volt adósa egy sokkal kisebb összeggel de nem tudta megfizetni, elkezdte ezt az embert fojtogatni, követelve az adósság megfizetését. Az, aki megbocsátást és mély szeretetet kapott nem mutatott kegyelmet mások felé.

Jézus azt mondja ebben a példabeszédben; “Ti nem képviselitek az Atya szeretetét! Ő megízleltette veletek hihetetlen dicsőségét, jóságán és bűneitek megbocsátásán keresztül, mégis mindezt tapasztalván nem vagytok jó képviselői a világban!”

Pál így foglalja ezt össze; “Légy kegyelmes mivel Ő is kegyelmes volt hozzád!” A szó “kegyelmes” itt a görög szóból ered (misericordia). A teljes jelentősége ennek a szónak az, hogy “vedd szívedre mások nyomorúságát enyhítve és nyugtatva őket.” Kegyelmesség azt jelenti, hogy magatokra veszitek egy másik személy fájdalmát!

Pontosan ezt teszi az Úr a mi irányunkban is. Hányszor vette Jézus a ti nyomorúságotokat és szenvedéseteket magára és a bocsánat megadásával megnyugtatott titeket? Hányszor beszélt hozzátok kedves szavakkal, újra és újra, ismételten eltörölve könnyeiteket, habár nem érdemeltétek ezt?

Kérdezlek akkor, hogy van az, hogy ti nem találtok kegyelmet a szívetekben az iránt, aki nyomorúságban és fájdalomban szenved? A görög szó gyökere “szívesség-kedvesség” két másik szóban van elrejtve; “üzenet “(oracle) és “gyengéd érintés”. Vagytok-e ti a reménység hirdetői keresztény felebarátotok felé a Krisztusban, tudtok-e ajánlani egy reményadó szót az Úrtól, gyengédséggel nyugalmat nyújtva? A Szentírás szerint ti vagytok a szeretet hirdetői és Jézus képviselői!

A szó “szánalom, részvét” azt jelenti, hogy légy rokonszenves mások fájdalmával, szenvedésével és légy készen segíteni. Az nem azt jelenti, hogy menj embertársadhoz, és azt mondd; “ Barátom, egyenesen az égből van egy üzenetem számodra, azért szenvedsz, mert bűn van az életedben!”

Ha ez igaz, ő ezt úgyis tudja és valószínűleg Jeremiás siralmával fog válaszolni; “Mértékkel fenyíts meg engem Uram, nem haraggal, mert különben elmorzsolsz engem! Már elég mélyre süllyedtem, ne taszíts engem mélyebbre…!”

Ha Isten dicsősége megnyilvánult számotokra, és tudjátok, hogy mit jelent az Ő szeretete, kegyelme, és bocsánata, és ez napról napra változtat titeket, akkor Jézus azt kéri tőletek, hogy vigyétek az Ő dicsőségét és sugározzátok annak fényét a körülöttetek lévő világra. Az idő megérett arra, hogy abban a szeretetben éljünk és cselekedjünk, amit az Úr szüntelenül áraszt felénk!

Dicsőség az Ő szent nevének!

Az isteni gyógyítás teológiája 2.

A SZENTSÉG-MOZGALOM azt tanította, hogy a bűn legyőzéséhez szükséges erőt a Szent Szellemnek a hívőben munkálkodó ereje biztosítja. Ezért rendkívül nagy hangsúlyt helyeztek a Szent Szellemmel való személyes közösségre. A szentség és a keresztény tökéletesség a Szent Szellemmel való teljesség gyümölcse. Ezért az 1850-es években Palmer a keresztényi tökéletességnek és szentségnek „a Szent Szellemmel és tűzzel való megkeresztelkedés", az „erővel való felruházás" és a „pünkösdi keresztség" elnevezéseket adta.

Szerinte e keresztség egyik legjelentősebb megtapasztalása az erő jelenléte. Palmer hangsúlyozta hogy minden hívő kiváltsága, hogy elfogadja és használja ezt az erőt. Palmer érezte, hogy a gyógyító- és a szentség mozgalom a Szent Szellem kiáradásának középpéntjában áll, és azt tanította, hogy a Szent Szellem kitöltetésének kezdeti szakaszához hasonlóan, a pünkösdi áldás pünkösdi erőt hoz magával. Feltevését a Csel 1,8-ra alapozta, amely azt mondja: "mert vesztek erőt minekutána a Szent Szellem eljő reátok".

Felhívta a figyelmet arra is, hogy minden hívő örökségébe be­letartoznak a Szent Szellem aján­dékai, mint pl. a prófétálás és a gyógyítás. Miután felismerték, hogy az Apostolok Cselekedeteiben leírt pünkösdi erő ma is elérhető minden hívő számára, logikus lépés volt az ezzel járó szellemi ajándé­kok és az azokat kísérő termé­szetfeletti jelek elfogadása. Sok hí­vő tapasztalt meg csodálatos gyógyulásokat a Szent Szellem kitöltetésének megnyilvánulásaiként azáltal, hogy a Szent Szellem újra munkálkodni kezdett a hívők életében. A szentség mozgalmat mindenkor a gyógyításba vetett hit és annak bizonyságai kísérték.

Azonban vita folyt arról, hogy a gyógyulás ugyanolyan mértékig része-e a megváltásnak, mint az üdvösség. Néhányan nem fogadták el azt, hogy a megváltásban a gyógyulás egyenrangú a bűnbocsánattal. Mások azonban azt a véleményt támogatták, hogy a gyógyítás a Jakab 5,14-16 szerint mindig is az Egyház szolgálatához tartozott, és az egyházi szolgálat előírt eleme.

"14 Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében.
15 És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki.
16 Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése."


Hangsúlyozták, hogy a gyógyu­lások száma növekedne, ha a ke­resztények felnőnének az Újszövetségben meghatározott szent élet szintjére. A Szentség Gyüleke­zetek némelyike még radikalizálódta is a tanítást azzal, hogy véleményük szerint az orvostudomány vagy az orvosok bármilyen igénybevétele a gyógyító Krisztusba vetett hit hiányát mutatja. Számos szentség-vezető azonban felemelte a szavát ezek ellen a szerintük túl­zóan fanatikus megnyilvánulások ellen, és arra figyelmeztettek, hogy a túlzások elfordíthatják az embe­reket a gyógyítás evangéliumától.

Az 1894 előtti csoportok radiká­lisnak bizonyultak az isteni gyó­gyításról vallott nézeteik tekinteté­ben. A gyógyszereket az orvosok által a hitetlenek számára készített méregnek, a keresztény orvosokat pedig gyengének vagy egyenesen elveszettnek tartották. Ezek mellett a csoportok mellett azonban a Szent Szellem sem tett bizonyságot, mivel rövid időn belül eltűntek az ébredés élvonalából.

ELISABETH MIX a gyógyító mozgalom egyik fontos alapelvét fogalmazta meg: a betegek ne csak hitben imádkozzanak, hanem cselekedjenek is a hitük szerint. Úgy cselekedjenek, mint akik valóban hiszik azt, amit megvallottak.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Zsoltárok Könyve 48.

1. Ének. Zsoltár Kórach fiaitól.
2. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
3. Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
4. Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
5. Mert íme, a királyok összejöttek eltűntek egyetemben.
6. Ők láttak, akképpen bámultak, megrémültek, elsiettek.
7. Reszketés fogta el őket ott, vajúdás mint a szülő nőt.
8. Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
9. Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
10. Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
11. A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
12. Örül Czión hegye, ujjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
13. kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
14. Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
15. Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. július 11., hétfő

Ruff Tibor-sorozat a HitRádióban naponta 18 órakor!

Az Archívum helyett című műsorunkban a kiváló és népszerű teológus-filozófussal folytatott beszélgetéseinkből válogattunk erre a hétre:

hétfőn - a félelemről Szendrei Incivel (11.12)
kedden - az élő hitről és dogmarendszerről Harangozó Csillával
szerdán - a feminizmusról Aszalós Szilvivel
csütörtökön - a létezés csodájáról Juharos Bogival (10.31.)
pénteken - a Szent Szellemről Pásztor Tamással (01.27.)
szombat - a depresszióról Kauzál Alexandrával (01.26.)
vasárnap - a hamis egységről (ifiprédikáció közvetítése) (04.03).

Tanítássorozat egész héten Ruff Tiborral az Igeidő és más műsoraink korábbi felvételeiből július 11-17. között 18 órakor!



Derek Prince - Az angyalok miatt - A szellemi védelem alapjai 3.

Egy test tagjai

Az Efeszosziaknak írt levél 1:22-23-ban Pál egy második képet is mutat Isten népéről, itt a Földön. Azt mondja: „az egyháznak, amely, az ő [Krisztus] teste.”

A Korinthosziaknak írt levél 12:27-ben Pál kifejti ezt a témát: „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Különféle, a fizikai testről vett példát használ, hogy hangsúlyozza, mi mindannyian kölcsönösen egymástól függünk, és mindannyiunknak szükségünk van a másikra.

A legtökéletesebb és leghatározottabb kép az egyházról, mint Krisztus testéről, az Efeszosziak között adatott. Ez a legjelentősebb kép, ezért ebben a levélben Pál végig következetesen többes számban beszél a keresztényekről. Jóformán semmit sem mond az egyes keresztényeknek, vagy róluk.

Például az Efeszoszi levél 1:3-12-ben Pál a következőket mondja: Isten megáldott minket – kiválasztott minket – minket a maga fiává fogadott – a mi váltságunk – megismertetvén velünk az ő akaratának titkát – őbenne vettük az örökséget – hogy legyünk magasztalására az ő dicsőségének.

A levél hátralévő részének gondos olvasása megerősíti, hogy ez az üzenete a kezdetétől a végéig. Nincsen egyetlen ígéret sem, és nincsenek imák az egyesek számára. Csupán az utolsó hat versben van egy rövid kivétel: Pál azzal zárja a levelet, hogy különleges imát kér saját magáért.

Ez a Krisztus közös testére irányuló összpontosítás az Efeszosziaknak írt levél 6:10-18-ban éri el tetőfokát, ahol Pál a szellemi hadviselésünkről beszél. A tizenkettedik versben minden kulcs kifejezés többes számban szerepel – mind azok, amelyek Isten népére vonatkoznak, és azok is, amelyek a velük szemben álló erőkre: tusakodásunk fejedelemségek, hatalmasságok, ez élet világbírói, gonoszság szellemei ellen van.

A szellemi hadviselést tehát nem egyének közti konfliktusként ábrázolja, hanem egy szemben álló hadseregek közt zajló hatalmas háborúkként. Itt nincs helye annak, hogy „magányos farkasok” egyéni céljaikat kövessék. A győzelemhez szabályozott és összehangolt cselekvésre lesz szükség Isten népe részéről, együtt munkálkodva egyetlen test tagjaiként. Ez fegyelmet követel, és az igei tekintélynek alárendelés készségességét.

Növekvő törvénytelenség közepette

A jelenlegi korszak lezárásának egyik jellemzője – amire Jézus a tanítványait figyelmeztette – a törvénytelenség előretörése. „És mivelhogy a gonoszság [törvénytelenség] megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12) Jézus jelezte, hogy sok keresztényt megfertőz majd ez az általánosan elterjedt törvénytelenség és ennek eredményeképpen szeretetük kihűl Isten és a népe felé.

A törvénytelenség lényege a tekintély elutasítása. Ez nyilvánvaló jellemzőjévé vált a jelenkori kultúrának. Széles körben elterjedt megvetés övez bármely szabályt vagy előírást, amely akadályozza az egyes személyek egyéni szabadságát. Az emberek igen erélyesek saját „jogaik” érvényesítésében, míg igen vonakodnak elismerni ezzel összhangban a felelősségüket. Ennek időnként anarchiával határos következménye van. Nekünk keresztényeknek őrizkednünk kell az ilyen fajta hozzáállástól. Elvárható, hogy kimutassuk tiszteletünket a törvényes világi hatóság felé.

De mindenekelőtt ápolnunk kell, és fent kell tartanunk a tisztelet és engedelmesség hozzáállását Isten, az Atyánk, és Jézus a Megváltónk felé. Ez egyértelmű lesz Isten igéje, a Szentírás felé tanúsított tisztelettel és engedelmességgel összhangban lévő hozzáállásból.

A János evangéliuma 14:23-24-ben Jézus azt mondja: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédeimet... Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet.” Jogot formálhatunk arra, hogy szeressük Istent, és mondhatunk hosszú és ékesen szóló imákat, vagy hirdethetünk igét hosszú és ékesen szóló prédikációkban, de végső soron nem tiszteljük, és nem engedelmeskedünk Istennek jobban, mint amennyire tiszteljük és engedelmeskedünk az igéjének. Az általánosan elterjedt törvénytelenség közepette az a legjobb mindegyikünk számára, ha újra megerősítjük a fenntartás nélküli és teljes alárendeltségünket a Szentírás tekintélyének. „A teljes írás Istentől ihletett...„ (2Tim 3:16)

Fordította: Marton Katalin

Heidi Baker - A csoda születése 11.

Éhesnek maradni Isten jelenlétére

Legtöbbünk kapott egy látomást, álmot, vagy hívást Istentől az élete egy szakaszában. Valószínűleg nem minden teljesült abból, amit Isten mutatott nekünk. Ha azon vagyunk, hogy mindent elvégezzünk, amit Ő akar az életünkben, muszáj mindig többre vágyakoznunk Belőle. Mindig van több tere a bizalmas kapcsolatnak, az Ő jelenlétének és dicsőségének. Szenvedély kell, hogy folyamatosan éljen és égjen bennünk, míg ki nem fejlesztünk egy szent éhséget, ahogy az árnyéka alá húzódunk újra és újra, mélyen belenézve Jézus szemeibe, és minden nap táplálkozva Belőle.

Imádkozom, hogy be tudj vonódni Isten jóságának az ünneplésébe, ahogy a titkos helyen tartózkodsz, és meg tudj nyugodni Benne olyan mélyen, ahol az önátadás Isten akaratának könnyűvé válik. Hogy olyan légy, aki sehová sem hajlandó menni az Ő jelenléte nélkül.

Imádkozom, hogy minden kihívásban és győzelemben keresd és megtaláld Őt. Imádkozom, hogy az Ő szívéből láthass, és meg tudj állni mindenkinek, akit Ő hoz eléd. Imádkozom, hogy olyan túláradóan prosperáló életet élhess, ami a titkos helyi bizalomból fakad.

Még mélyebbre

"És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól."
Ezékiel 47, 1-2

"Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait."
46. Zsoltár 5.

"És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utcájának közepén."
Jelenések 22,1-2

Mit jelent beárnyékolva lenni a titkos helyen? Mit jelent legyőzetni és teljesen a Szent Szellemnek átadottan élni? Mit jelent mélyebbre merülni az Isten szívéből eredő folyóba?

Azt jelenti, hogy az életünk nem a miénk. Azt jelenti, hogy többé nem a saját vágyaink számára létezünk, hanem az Övéinek. Semmi sem lehetetlen egy olyan életben, ami teljesen át van adva Neki. Beárnyékolva lenni azt jelenti, hogy elmerülünk az élet folyójában, ami az Ő Szellemében hömpölyög.

Isten arra hív el minket, hogy mélyre menjünk. Arra kér minket, hogy engedjünk Neki, hogy teljesen átvegye a kormánykereket. Arra hív, hogy mélyebbre merüljünk az Ő jelenléte folyójában, hogy igazi életet tapasztalhassunk meg.

Fordította: Mihályi Dorottya

Zsoltárok Könyve 47.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek ujjongás hangjával!
3. Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.
4. Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.
5. Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.
6. Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló harsona hangja közt.
7. Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!
8. Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.
9. Királlyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.
10. Népek nemesei gyülekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld pajzsai: igen emelkedett ő!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. július 8., péntek

Reinhard Bonnke - Hit 6.

A hit ajándéka a helyi gyülekezetben

Ha az olyan nagy emberek, mint Mózes és Illés vagy éppen George Müller és Smith Wigglesworth legendássá vált alakjára nézünk, hajlamosak vagyunk magunkat na­gyon kicsinek látni. Ezekben a személyekben azonban önmagukban nem volt semmi rendkívüli. "Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű". Isten emelte fel őket, hogy a maguk idején olyan megbízásokat teljesítsenek, melyekhez egyértelműen az Isten által nekik adományozott bátor hit ajándékára volt szükség. Istenben való merészségük az egész világgal szemben kihívást jelentett.

Most jutottunk el a kérdés lényegéhez. Mi tehát a hit ajándéka? Amennyire lehetséges, megpróbálkozunk egy gyakorlati definícióval. A hit ajándéka a Szent Szellemnek az a megnyilvánulása, amely az Isten által elénk helyezett különleges feladathoz különleges hitet oszt meg velünk. Nem az számít, hogy a feladat kicsi vagy nagy - a hit ajándékát mind­azok megkapják, akiknek az előttük álló isteni feladathoz erre van szükségük.

Folyamatosan hallani egész nemzeteket megmozgató, sőt a világot megrengető hit embereiről. De miért csak ők? Valóban létezik egy privilegizált kisebbség? Az igazság az, hogy aki csak cselekszi Isten akaratát, akár hatalmas, akár korlátozott méretekben, ugyanerre az erőforrásra támaszkodhat. Ha a nyelveken szólás vagy a prófécia ajándékai elérhetők számunkra, saját városunk vagy falunk gyülekezetében, miért engedünk annak a kisebbrendűségi érzésnek, hogy a többi ajándék csak az élenjáró vezetők kiváltsága volna? Ahogy egy ajándék, úgy a többi is elérhető Isten akarata szerint.

Ahol az Egyház jelen van

Minden ajándék, beleértve a hit megnyilvánulását is, helyi gyülekezeteknek adatott. A korintusi gyülekező például Pál tanúbizonysága szerint „semmi kegyes ajándék nélkül nem szűkölködött". (lKor 1,7) Annyi bi­zonyos, hogy Korintusban soha senki nem mozgatott hegyeket, és nem is tépett ki hit által fákat, hogy a tengerbe plántálja őket, a hit ajándéka mégis működött náluk, saját körülményeik és helyi problémáik közepette. A szellemi ajándékok nem egyes világvezetők vagy az úgy­nevezett „világméretű egyház" jeles képviselőinek kizárólagos felszereléséhez tartoznak.

Ezen a ponton érdemes rövid kitérőt tenni, hogy két tényt leszögezzünk. Az első, hogy az „egyház" szó voltaképpen gyűlést vagy gyülekezetet jelent (görögül ekklészia), és a Bibliában mindig ilyen értelemben szerepel. A leghalványabb utalás sincs benne bármiféle hivatalos tagságra, és az ilyen ismeretlen is volt a korai Egyház idején. A második, hogy az egyetemes - vagy katolikus­ - egyház fogalma nem szerepel az Újszövetségben. Krisz­tus teste mindig helyi jellegű!

Az Egyház kezdetén előfordult, hogy egy városban több házban is volt Egyház, más szóval gyülekezet. Ha ezek mind egybegyűltek, azt is ugyanígy Egyháznak - értsd: gyülekezetnek - nevezték. Manapság szokás pél­dául „az anglikán egyházról" beszélni, de minden egyes helyi közösség, ha istentiszteletre összegyűl, ők a gyülekezet, azaz az Egyház. A metodista egyház gyűjtőnév a világszerte élő metodisták számára, és ez jól is van így. A valóságos ekklészia azonban ott található, ahol az újjászületett metodisták összegyűlnek.

Semmiféle utalás nincs a Szentírásban arra, hogy az egy városban élő keresztényeknek egy gyülekezethez kellene tartozniuk. Van ugyan szó az Efézusban vagy a Filippiben található gyülekezetről, ez azonban a leggyengébb alapnál is kevesebb annak alátámasztására, hogy egy városban vagy faluban, vagy olyan helyeken, mint Hackney vagy Brooklyn, csak egy gyülekezetnek szabad lennie. Persze, ha mi ezt így akarjuk, az rajtunk áll! Isten nem avatkozik bele, hogy mit hogyan szervezünk. Ő inkább bölcsességet ad arra, hogy a keresztény közösségeket a gyakorlati célszerűség jegyében tudjuk megszervezni, akár független, akár felekezeti formában. A lehető legjobb minta kidolgozása az Újszövetség lezárásakor még tartott.

Isten mindenféle felállásban meg tud bennünket áldani. Mikor az evangélizációs kampányainkat az adott város minden keresztény gyülekezete támogatja, ezek a közösségek együttvéve az Egyház. Egy szép napon majd, mikor minden hívő felemeltetik a földről, hogy örökké Krisztussal legyen, ez a Krisztushoz való összegyülekezés lesz az egyetemes Egyház, amikor mindnyájan egyek leszünk Krisztusban.

Oral Roberts - Isten természetfeletti nyomkövető rendszere 6.

Ezután kérdések jöttek fel a lényem legmélyéről és ott lebegtek a tudatomban, majd azon kezdtem gondolkodni, hogy lehet az, hogy a férfit, aki jó Istennek nevezte Istent és hatalmas tömegekért imádkozott kézrátétellel, hogy meggyógyuljanak, most olyan érzés ragadta meg, hogy Isten fényévekre van tőle! Dühös és megsebzett voltam így a szellememből kiállítani kezdtem: „Ó, Istenem miért történt ez velem? Nem voltam tökéletes ember, de a szívem mindig érted dobogott! Szolgáltalak Uram. A Te ösvényeden jártam. Szerettem a Neved és az embereket - az elveszetteket, a betegeket, a démonizáltakat, azokat, akiket az élet mellékvágányra sodort. Mit csináltam, hogy ezt érdemlem?"

Nos, ezek nem éppen a legjobb kérdések voltak, de egy fél pillanat alatt frusztráltságomban egy teljes litániát adtam elő hogyan visszük végbe Isten szolgálatát és hogyan vetjük el hitünk magvait. Persze amikor végeztem elég jónak tűntem a magam szemében! De mindazok a magasröptű szavak sem bosszantották fel az ördög mesteri csatlósait. Ők csak tovább ordították rám, ahogy ki akartak végezni! Majd további fenyegető kérdések kezdtek feltornyosulni bennem sokkal szigorúbb kérdések, mint az előbbiek. Végül is már 74 évet éltem itt a földön és 45 évet töltöttem a gyógyító szolgálatban. Első osztályú egyetemet építettem Istennek és éppen arra készültem, hogy az Oral Roberts Egyetem vezetését átadjam a második elnöknek. Az életem rendezett volt, tehát alapvetően a kérdés az volt, hogy „akarok –e élni?„ És ez a legkegyetlenebb kérdés lehet, amit te vagy én valaha is felteszünk, amikor a zavar komolyan lecsap ránk. „Akarom-e folytatni? Vagy át akarom adni a helyem? Meg akarok halni? Most akarok a mennyben menni? Isten útján járok? Most kell meghalnom? Nos, ezeknek a kérdéseknek a feltevése nem volt olyan nehéz, viszont a feltevésüknek a következménye kolosszális volt, mert egyedül voltam. Nemcsak hogy egyedül voltam, de olyannyira egyedül, hogy a magány lelket rengető érzése átfolyt a lényemen azon az éjszakán, mert a természetfölötti nyomkövető rendszerem lekapcsolódott Istenről. A lendületem megtört, és a tudatommal élet-halál harcot vívtam a világosságért és legfőképpen a MEGÉRTÉSÉRT! 

NEKED ÉS NEKEM MEG KELL TANULNUNK A FOLYÓBÓL IMÁDKOZNI - NEM PEDIG FEJBŐL VAGY A CSAK SZÁJJAL. Mialatt lent voltam azon a sötét, mély helyen Isten Szavának egy sugara hirtelen áthasította a sötétséget és kinyúltam a szellememből megragadva az Efézus 6:18. verset: „Minden alkalommal imádkozzatok a Szellemben könyörögve és imákat mondva”. Az első pár másodpercben a vers szavai kalapácsként ütlegeltek, hogy szellemben imádkozzak, de még csak beszélni sem tudtam! Nem tudtam kinyögni egy hangot sem így úgy éreztem, hogy semmi esély arra, hogy imádkozzam!

Fordította: Nagy Andrea

Isten ma is képes rá - Kathryn Kuhlman

"Hirtelen, egy zöld selyemruhás, karcsú alak jelent meg az emelvényen. Hosszú, vörösesbarna haja fénylett a ragyogó, színes fények alatt. A mosolya megnyerő, elbűvölő. Mintha elektromos szikrák pattantak volna ki belőle. A gyülekezet mennydörgő tapsviharban tört ki, iránta való szeretetük spontán megnyilvánulásaként. Az ováció hirtelen abbamaradt, ahogyan bevezette az álló emberek tömegét kedvenc dalának éneklésébe:

Megérintett… Ó, megérintett engem.
Ó, az öröm, amely elárasztja lelkem.
Valami történt, és most már tudom
Megérintett – és teljessé tett engem.


Elénekeltük egyszer, kétszer és újra és újra. Akiknek ismeretlen volt a szöveg vagy a zene, azokat is hamarosan magával ragadta az éneklés. Elfelejtve, hogy objektív újságíróként voltam jelen, azon kaptam magam, hogy együtt éneklek a többiekkel. Az erőteljes, hullámzó dicséret felemelkedett.

Azután Miss Kuhlman abbahagyta az éneklést, és csak állt ott az óriási tömeg előtt, karjai kitárva, arca felfelé fordítva, szemei becsukva, és ajkai imát formáltak, miközben mi tovább énekeltünk. Az arca mintha fénysugarakat bocsátott volna ki. Úgy tűnt, teljesen belefeledkezett az Istennel való bensőséges beszélgetésbe. Azután előrefelé mozdult, és telt alt hangján egy új refrént kezdett énekelni: „Lelkem ujjong…” A zenészek a hangja minden árnyalatára és ösztönzésére rá voltak hangolódva, és vezetésükkel elkezdtük énekelni a Mily nagy vagy Te című dalt.

Az előadóteremben az emberek mindenhol felemelt kezekkel énekeltek. Szabadság volt azon a helyen. Szabadság arra, hogy bár ki kiöntse szívét Teremtője előtt. Szabadság arra, hogy köszönetet mondjon Megváltójának. Szabadság a Szent Szellem vételére.

Azután Miss Kuhlman megszólalt. Egy percnyi csendes imára szólította fel a tömeget. Az orgona lágy zenével aláfestést nyújtott szavainak, ahogy megszólaltak a sípok.

– Erő van Jézus nevében – mondta lágyan a mikrofonba.

Ahogyan beszélt, mély, szent csend telepedett az óriási gyülekezetre, amelyet csak az itt-ott felhangzó, tompított felkiáltások törtek meg: „Kedves Jézus!”, és „Dicsőség Istennek!”

Miss Kuhlman folytatta:
– Tudjuk, Atyánk, hogy csodák fognak ma történni ezen a helyen. Érezzük a Szent Szellem áldott jelenlétét. Megígérjük, hogy Neked adunk minden méltánylást, minden dicsőséget azért, ami itt történni fog. Öntsd ki ránk a Te Szellemedet, Jézus nevében…"



David Wilkerson - Az Úr dicsőségének hatása 3.

2. Az Isteni dicsőség megnyilvánulásának második hatása a mi magatartásunk átváltozásában mutatkozik meg!

“És az Izráel fiai látták Mózes orcáját, hogy sugárzik Mózes orcájának bőre; és Mózes a leplet ismét orcájára borította, mígnem bement, hogy Ővele szóljon” (II. Mózes 34:35). Az ember külső magatartása, arckifejezése azt mutatja ami a szívében van. Itt Mózes arca egyszerűen az ő szellemében lévő isteni dicsőséget tükrözte. Előzőleg Mózes negyven nap és éjjel Istennel volt, de arca nem sugárzott, ekkor Isten szent jelenlétéből tért vissza, hogy szembe álljon Izráellel az aranyborjú imádása miatt. Senki sem látta, hogy az arca sugárzott volna. Később viszont, mikor az Isteni dicsőség megnyilvánult előtte, Mózes arcát ez megváltoztatta!

Ti sütkérezhettek Isten jelenlétében, de az egy egészen más dolog, amikor az Ő dicsősége megnyilvánul bennetek. Pál mondta; “De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az Ő kegyelme által, hogy kijelentse az Ő Fiát én bennem, hogy hirdessem Őt…”(Galáciabeliek 1:15-16)

Pál azt mondja, hogy; “Ami bennem van az több, mint valamilyen vallásos tan, amit valaki kigondolt, az több, mint egy Krisztusról szóló elméleti tudomány. Én bizonyságot nyertem arról, hogy ki is a Krisztus, vagyis az Ő kegyességéről, irgalmasságáról és szeretetéről, és ez a megnyilvánulás az alapja, a szökőkútja az én lényemnek és cselekedeteimnek, ez az én életem lényege!

Az Isten dicsőségének megnyilvánulása bennünk ugyancsak csodálatos. Mégis sokan ezt az ajándékot bűnözésre fordították. Júdás Apostol írja ezekről; “… akik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják és az egyedüli Urat, az Istent és ami Urunkat a Jézus Krisztust megtagadják.” (Júdás Apostol 4)

Pál szerint ezek az emberek bűnt követnek el, hogy “…a kegyelem annál nagyobb legyen.” Ezek lényegében azt mondják; “ Ha Isten szeretete kegyelem és bűnbocsánaton keresztül mutatkozik meg, akkor minden alkalmat megadok neki erre. Bűnt követek el, hogy szerethessen engem, hogy kiönthesse reám irgalmát. Micsoda hitvallás lesz ez egész világ előtt és én az égből szállott szeretetnek alanya leszek!”

Ilyen embereket a külső magatartásukról könnyen fel lehet ismerni. Ézsaiás beszélt ilyen Izraelitákról, akik “… az Ő dicsősége szemeit ingerlik. Arcuk tekintete tesz ellenük bizonyságot.” (Ézsaiás 3:8-9-10) Más szóval a próféta azt mondta: “Bűnöd ellened tesz bizonyságot a külső magatartásodban. Ami a szívedben van, az meg fog mutatkozni a magatartásodban!”

Ezzel ellentétben a legaljasabb bűnös is felismeri “ha Jézussal voltál.” Hogyan? Részükre különböző vagy, mint mások! Felismerik, hogy alázatos öntudattal vagy telve és teljesen “átlátszó” vagy. Nincs szemeidben titok, vagy sötétség. Semmiféle neheztelést nem mutatsz, életed olyan, mint egy nyitott könyv. A bűn azonban egy más képet mutat. Semmiféle mosoly nem képes elrejteni a bűnös belső életét, ennek a hangja olyan üres, mint a “… zengő érc vagy pengő cimbalom.”

De azok, akik magukévá tették, elsajátították az isteni dicsőséget, ezek napról napra fognak változni és magatartásuk egyre inkább Jézust tükrözik!
A megnyilvánulás, amiben Mózes részesedett, csodálatos, de csak egy múló jelenség volt.

Isten dicsőséges természetének csak kis részét látva, Mózes arcából és szívéből egy elhalványuló fény sugárzott. Mégis az Izraeliták felismerték a természetfeletti jelenséget. Nővére, bátyja és mások csodálattal kiáltottak fel; “Ez az ember Istennel állt szemben, a “túloldalon” volt!” Részünk most sokkal dicsőségesebb, mint Mózesé volt, mi valójában Isten dicsőségét érintjük és “kezeinkkel illettjük.” “Ami kezdettől fogva volt, amit halottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről” (I János 1:1).

János Apostol azt mondja, hogy “Isten Krisztusban kinyilvánította az Ő teljes dicsőségét. Mi láttuk az Ő dicsőségét emberi alakban, mi beszéltünk vele, és kezeinkkel illettük Őt!”

Manapság, mi nem csak ismerjük “ Isten dicsőségének teljességét”, de Ő bennünk is él. Az Ő dicsősége fénylik szívünkből; “Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” (II. Korinthusbeliek 4:6)

Pál azt mondja, hogy Jézus Krisztus, aki Isten a testben, Istent az Ő teljességében teljesíti meg, és mivel tudjuk, hogy Isten jóság, szeretet, kegyelem, irgalom és hosszútűrés, biztosak lehetünk benne, hogy ez ugyancsak Krisztus igazi természete. Mivel Jézus a szívünkben él, tudjuk, hogy Isten dicsősége nem valahol a Kozmoszban kereshető. Nem! A dicsőség teljessége bennünk van, Krisztus jelenléte által! “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Titus levele 2:11)

Ki ez a kegyesség? Ez Jézus Krisztus, aki irgalommal, jósággal és szeretettel teljes!

“Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló, világban” (Titus levele 2:12).

Pál mondja nekünk: “Ez a kegyesség, ami bennetek lakozik, ez Krisztus jóságának megnyilvánulása. És, ha ti is benne fogtok maradni, az Ő megnyilvánulása tanítani fog titeket egy szent (elválasztott) életre. Tanítani fog kegyelemre, irgalomra, gyengédségre és bocsánatadásra!”

Zsoltárok Könyve 46.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének.
2. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.
3. Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.
4. Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.
5. Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.
6. Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.
7. Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.
8. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.
9. Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;
10. megszüntet háborúkat a föld végéig, íjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.
11. Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!
12. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. július 7., csütörtök

Részlet a most megjelent Derek Prince: Győztesek vagyunk c. könyvből

"Vajon milyen névvel lehetne illetni a galaták problémáját modern teológiai szakzsargonnal? A válasz: törvénykezés. Amikor felismertem, hogy a törvénykezés nem más, mint a varázslás megnyilvánulása a Gyülekezetben, teljesen megdöbbentem. Ennek eredményeképpen ugyanis teljesen más megvilágításban kezdtem látni a Gyülekezet egész természetét és működését.
Valószínűtlennek tűnik-e számodra, hogy a törvénykezés talán az első számú gond a keresztényeknél? És még valószínűtlenebbnek tűnik, ugye, hogy ez valójában a varázslás egyik válfaja?

Most pedig nézzük meg, milyen következményekkel jár az elhívásunkra és az Isten Királyságában kapott feladataink betöltésére nézve az, ha a varázslásnak sikerül tőrbe csalnia és törvénykezésbe taszítania Isten népét.

Először is, Isten népe közül mindenki, akit megvakított a varázslás, és többé már nem látja a kereszten elvégzett engesztelés lényegét a saját erőfeszítéseire kezd el támaszkodni, és így visszakerül a törvény alá.

Másodszor, a törvénykezés nem hagy teret Isten természetfeletti csodáinak. Pál e kérdést tette fel a csodák kapcsán: „Ezek a csodák vajon a törvény megtartása által jönnek, vagy a hit hallása által?" (Galata 3,5).
A válasz természetesen az, hogy a csodák a hit hallása által jönnek. Amikor bármely közösség a varázslás hatására törvénykezésbe süpped, megszűnnek benne a természetfeletti történések. E megszűnés kiváltó oka nem más, mint a törvénykezés. Isten nem fogja hagyni, hogy csodák történjenek testi természet erőfeszítéseinek köszönhetően. A bukott természetünk nem tud eleget tenni az isteni követelményeknek E visszafejlődés következő lépése az, hogy a teológusok elkezdik mondogatni, hogy Isten már visszavonta a természetfeletti erők működését - hogy a csodák ideje csak az Korai Egyházra korlátozódott. Először azáltal vétkezünk, hogy elutasítjuk Isten természetfeletti működését, majd azzal tetézzük bűnünket, hogy megmagyarázzuk: Isten már úgyis visszavonta ezeket Ez egy hazugság, mégpedig egy teológiai hazugság -, amit azért mondunk, hogy a saját kudarcunkat elfedjük.

Harmadszor pedig, a törvény alá való visszatérés átkot von maga után. Ahelyett, hogy Isten áldásában lennénk, az Ő átka alatt fogjuk találni magunkat.

"Az, hogy Isten szemében senki sem igazul meg a törvény által, nyilvánvaló, mivelhogy „az igaz hit által fog élni”. A törvény azonban nem hitből van, hanem „az, aki cselekszi ezeket, ezek által fog élni”. Krisztus megváltott minket a törvény átkától azáltal, hogy átokká lett értünk (mert meg van írva:,Átkozott mindenki, aki fán függ").’'
Galata 3,11-13

Észrevehetjük itt, hogy az „átok" szó háromszor fordul elő ebben az utolsó igeversben. Mi az átok kiváltó oka? A törvény. Hogyan kerülünk átok alá? Úgy, hogy visszalépünk a kegyelemtől és a természetfelettitől (ami pedig mindig együtt jár a kegyelemmel), és elkezdünk a saját erőfeszítéseinkre hagyatkozni. Amikor a saját testi képességeinkre támaszkodunk, átok alá kerülünk. „Átkozott az, aki emberben bízik."



John Arnott - Isten szeretete: mindennek az alapja 3.

A tantételek nem helyettesíthetik a szerelmet

Óriási kijelentésként hatott számomra néhány évvel ezelőtt, amikor rádöbbentem, hogy a keresztény hit lényege a szerelem, „romantika", intim közösség. Addig úgy gondolkodtam: az a lényeg, hogy meg­értsük az igazságot és világos tantételeink legyenek. Ha el tudnánk jutni a tanításnak arra a tisztaságára, ami a korai Egyházban megvolt, azzal automat­ikusan jönne Isten jelenléte és ereje, vélekedtem. Az­tán rájöttem, hogy a korai Egyház tantételeinek rendszere sem állt össze tökéletesen.

Pálnak nyilvánosan meg kellett dorgálnia Pé­tert, aki nem tudta eldönteni, vajon alávesse-e magát a zsidó törvénynek, avagy tekintse szabadnak ma­gát tőle (Gal 2,11-14). Sok vita volt a körülmetélkedés és a különféle étkezési rendszabályok körül is, és a korai Egyház tagjaiban számos kérdés merült fel több olyan témával kapcsolatosan, mint például, hogy a pogányok üdvözülhetnek-e. Ők sem voltak doktrinálisan teljesen kiforrottak. Vajon miért van a világon manapság is annyiféle felekezet? Azért, mert az emberek úgy gondolják, az ő tanrendszerük helyesebb, mint a többieké. Ebben az egészben azon­ban nem sok teret kap a szeretet. És egyáltalán: mit jelent az, hogy tiszta tanítás?

Isten szeretet. Ez a tiszta tanítás. Ez az igazság.

Senki ne értsen félre. A Krisztus Jézusban ki­nyilvánított igazság rendkívül fontos. Ez az az igazság, amely megszabadít (Jn 8,32). Ha azonban szeretet nélkül kívánunk szert tenni az igazságra, nem leszünk képesek megtartani az igazságot (I.Jn 4,8;16).
Próbáljuk szavakkal a lehető legjobban leírni Istent: szent, mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő. Mindez nagyon teologikusan hangzik, de vajon eljut-e a szívünk mélyéig?

Isten szeretet. Ő a mi Csodálatos Tanácsosunk, a mi Örökkévaló Atyánk, aki soha el nem hagy, sem el nem feledkezik rólunk (Ésa 9,6). És Ő - maga az Atya - szeret bennünket (Jn 16,27). Múlhatatlan szeretete irántunk soha meg nem rendül (Ésa 54,10). Jézus a megtört szívek bekötözője, a gyászolók vigasztalója, Ő az, aki ékességet ad a hamu helyett, örömet a gyász helyett és dicséretet a csüggedés helyett (Ésa 61,1-3). Ő maga a szeretet, és személyesen, szívből akar szeretni minket.

Jézus „romantikus" kapcsolatra, mély, bensősé­ges közösségre invitál minket. Jézusba szerelmesnek lenni: ez fontosabb, mint a tiszta, tökéletes tantéte­lek. Ahogy növekszünk Krisztusban, a tantételeink változhatnak, hiszen reményeink szerint egyre éret­tebbekké válunk és egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. Ha azonban mindig csak a tantételeink tökéletesítésére törekszünk, anélkül, hogy bőségesen merítenénk a kegyelem és a szeretet forrásából, előbb-utóbb csak farizeus törvénykezők leszünk, akik szüntelen harcban állnak egymással.

Én azt látom, hogy amikor Isten Szelleme meg­ragad egy embert, nem számít, hogy milyen egyház vagy felekezet tagja az illető. A mi gyülekezetünk­ben katolikusok, anglikánok, pünkösdiek, baptisták, metodisták vagy az Egyesült Egyház tagjai egyaránt megfordulnak. A Szent Szellemnek nem ez a legfon­tosabb. Ő mindenkit megérint, akit akar. Ő az egység egyetlen igazi forrása. Ő tesz képessé arra, hogy megőrizzük önálló arculatunkat anélkül, hogy meg­törjük a közösséget. Az Ő egysége a kapcsolaton alapszik, nem az egyformaságon vagy a kiegye­zésen.

Az összejöveteleinket látogató emberek jelentős része kijelentést vesz Isten szeretetéről. Ezt kereste a Buckingham házaspár is - korábban mindketten jó ideig pásztorként szolgáltak -, amikor Washington­ból felkerestek bennünket 1994 szeptemberében. Eleanor, a feleség később ezt írta levelében: „Már hosszú ideje az a kiáltás volt a bensőmben, hogy szeretném Istent teljes szívemből szeretni, de min­dig éreztem valami akadályt."

A feleségem, Carol mindkettőjükért imádko­zott. Ami ezután történt, arról Eleanor így számolt be: „Miközben (rángatózva) a földön feküdtem, lát­tam és éreztem, ahogy az élet és a szeretet folyója Isten trónjától beárad az életembe, majd ismét visszatér Jézushoz, de közben mindkét oldalon együttérzés és szeretet ágazik ki belőle. A szívemben lévő kiáltás meghallgatásra talált, és akkor értettem meg életemben először, mit jelent az, hogy szeretni Jézust, mert ő előbb szeretett engem."

Eleanor tehát látta, érezte, tapasztalta Isten szeretetét. A legalapvetőbb kérdésről van szó: mélyen beleszeretni Jézusba.

David Yonggi Cho - Dániel könyve 32.

A negyedik ország magyarázata (7,15-28)

15 Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.
16 Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tõle mindezek felõl, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem. 
(7, 15-16)

A negyedik királyságról szóló látomás felkavarta Dá­niel szívét, mert nem értette annak jelentését. A többi állat jelentését meg tudta magyarázni, de ez az utolsó valami egészen más volt. Így aztán odament az angyalhoz, aki a látomást hozta számára, és érdeklődött a jelentése felől.

17 Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.
18 De a magasságos [egek]nek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.
19 Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felõl, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.
20 A tíz szarv felõl is, a melyek a fején valának, és a felõl, a mely utóbb növekedék és három esék ki elõle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.

(7, 17-20)

Bár Dánielnek gondjai voltak e negyedik állat értel­mezésében, számunkra ez nem jelenthet problémát, hi­szen tanulmányoztuk már a kérdést. Az angyal magyará­zatából világos, hogy a negyedik ország Róma. A tíz szarv az a tíz ország, mely az utolsó napokban Róma egykori területén felemelkedik, a kicsi szarv pedig az antikrisztus. A magyarázat értelmében az antikrisztus elő­ször egyesíti a három országot, aztán kiterjeszti uralmát a többi hétre is.

21 Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyõzé õket.
22 Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos [egek] szenteinek; és az idõ eljöve, és elvevék az országot a szentek.
23 Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.
24 A tíz szarv pedig ez: Ebbõl az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az elõbbiek, és három királyt fog megalázni. 
(7, 21-24)

Az Antikrisztus tehát harcolni fog Isten szentjei ellen. A „szentek” kifejezés itt két csoportra utal: a zsidókra és azokra a keresztényekre, akik nem álltak készen, mikor Jézus eljött a mennyből az övéiért. Azok a Szellemmel betöltött keresztények, akik felkészültek, és várták Jézus eljövetelét, ekkorra már felvitettek a mennybe az antikrisztus feltűnésének idején.

25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az idõket és törvényt; és az õ kezébe adatnak ideig, idõkig és fél idõig.
26 De ítélõk ülnek és az õ hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.
27 Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levõ országok nagysága átadatik a magasságos [egek] szentei népének; az õ országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.
28 Itt vége lõn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben. 
(7, 25-28)

Dániel szerint az Antikrisztus megpróbálja majd meg­változtatni az időszámítást és a törvényeket. Nem fog neki tetszeni jelen korunk elnevezése. Ez ugyanis: A, D., azaz Anno Domini, mely azt jelenti: "Az Úr Esztendeje”. Utálni fogja tehát az olyan kifejezéseket, mint "AD. 1999" (i.sz. 1999), mert ez azt jelenti: "az Úr 1999. éve,” egy éve annak a kornak, melynek kezdete Jézus Krisztus. Törvényeket is meg fog változtatni, hogy saját magát a törvény közép­pontjába állíthassa, és egy új korszakot fog bevezetni.

Ettől az időtől fogva a zsidók átadatnak az Antikrisz­tus kezébe. "Ideig, időkig és fél időig” (7, 25), és át kell menniük a nagy nyomorúságon. Ezzel részleteiben a Je­lenések 11. foglalkozik. A nyomorúság első három esz­tendejében természetes katasztrófák fognak lejátszódni. A második három és fél évben azonban az Antikrisztus felállítja saját bálványát az Isten templomában, megsértve ezzel azt a hét évre szóló megállapodást, melyet koráb­ban a zsidókkal kötött. Ezután egy rettenetes támadást indít a zsidók ellen.

A 22. vers azonban azt mondja, hogy a Napok Kez­dete - azaz Isten eljött, és kihirdette a szentek javára szóló ítéletet. Az antikrisztust megbuktatják és szétzúzzák. Az egész világ Krisztus királysága lett, és a szentek­nek adatott. Ez az utolsó ítéletkor meg fog történni.

Számunkra Dániel könyve már nem lepecsételt (lásd 12, 4), hanem nyitott könyv. Amit Dániel még nem érthe­tett, mi már tisztán láthatjuk. Persze, az ördög dühös, hogy mi már előre tudjuk e könyvek tanulmányozása és ima által, hogy mi fog történni ezután. Ezért van az, hogy sok lelkész habozik, hogy kezébe vegye-e Dániel könyvét. Félnek, hogy az ördög majd megtámadja szellemüket vagy testüket. Ha így volna is, ma már minden hívő szent világosan megértheti e könyv üzenetét, mert a történelem felnyitotta, ami eddig be volt pecsételve.

Ti és én abban a csodálatos korban élünk, mikor Jézusban hihetünk. Van-e valami, amiért ennél hálásabbak lehetnénk?

Az isteni gyógyítás teológiája 1.

Hogyan szabadulhatok meg a betegségektől, a fájdalmaktól? Isten törődik-e az evilági életem­mel, a fizikai testemmel? Vajon mi az akarata, az, hogy egészséges legyek, vagy az, hogy alázattal tűrjem a szenvedéseket? A gyógyító mozgalom­ban a gyakorlati tapasz­talatok tették szükségessé, hogy ezekre a kérdésekre elméleti választ is keressenek. F.K.L. és Ruff Tibor összeállítása a mozgalom teológiájának fejlődését tekinti át.

A „gyógyító mozgalom" euró­pai képviselőinek egyike, BLUMHARDT szerint a betegség a bűn következménye, és a gonosztól ered. Ebből következik, hogy a bűnbocsánat és a gyógyulás szoros összefüggésben vannak egymás­sal. Blumhardt ezért rendszeresen felszólította a hívőket, hogy vizsgálják meg a szívüket, és vallják meg titkos bűneiket Istennek. Vallják be vétkeiket azoknak, akik el­len elkövették, és - amennyiben le­hetséges - tegyék is jóvá azokat. A tiszta és alázatos szívre Blumhardt nagy hangsúlyt fektetett, mivel szerinte nem érhető el gyógyulás anélkül, hogy az illető szelleme és Isten között ne lenne a bűnbocsá­nat által hitből való, jó kapcsolat.

A gyógyuláshoz Istennel való együttműködésre van szükség. A betegséghez a keresztényeknek felháborodással és ellenkezéssel kell viszonyulniuk, gyakorolniuk kell hitüket Istenben, és imádkozniuk kell azért, hogy Isten szabadítsa meg őket a gonosztól. Véleménye szerint Isten orvosok és gyógyszerek nélkül gyógyít, mivel a gyógyulás Krisztus szenvedése miatt biztosított. De sohasem buzdította az embereket arra, hogy - ha szükségét érzik - bármelyikről is lemondjanak.

OTTO STOCKMAYER a gyó­gyítás legfontosabb alapelvét fek­tette le, amely szerint a betegség­ből való gyógyulást nem lehet el­választani a megváltás egészétől. Megállapítását a Máté 8,16-17. és az Ézsaiás 53,4. igeversek kapcsolatára alapozta.

„Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől."

„Az est beálltával pedig vivének hozzá sok démonizáltat, és egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket, és meggyó­gyított minden beteget; Hogy betel­jesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlensé­günket, és Ő hordozta a mi betegsé­günket."


A két Ige közötti kapcsolat azt mutatja, hogy Istennek semmikép­pen nem akarata, hogy az emberek fizikai gyengeségekben és betegsé­gekben szenvedjenek, különben miért helyezte volna ezeket Jézus Krisztusra a Golgotán. Ennek nincs értelme, ha Istennek célja van a betegséggel. Isten ígéretei nem az önmegváltáson alapulnak, de az embereken múlik azok realizálása.

Hangsúlyozta, hogy a beteg hívőket nem szükséges a gyógyító vagy csodatevő erők ajándékával rendelkezőkhöz irányítani, mert bármely igaz ember buzgó imája sikeres lehet. Mindez a megszentelődés és a bűntől való teljes megtisztulás fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen csak az igaz ember imája hallgattatik meg.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Zsoltárok Könyve 45.

1. A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke.
2. Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.
3. Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.
4. Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.
5. És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!
6. Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.
7. Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.
8. Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszságot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.
9. Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.
10. Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.
11. Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.
12. Majd megkívánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.
13. Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.
14. Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.
15. Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.
16. Oda vezetik őket öröm és ujjongás közt, bemennek a király palotájába.
17. Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.
18. Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. július 6., szerda

Derek Prince - Az angyalok miatt - A szellemi védelem alapjai 2.

Tekintély az egyházban

Az Efeszosziaknak írt levél 1:22-ben Pál azt mondja, hogy Isten „Őt [Jézust] tette mindeneknek fölötte az egyház fejévé.”

A görög szó az egyházra az ekklészia. Eredeti értelemben az ekklészia a városállamoknak (mint Athén is) azokat a polgárait jelentette, akik a város együttes kormányzata voltak. Amikor keresztényekre alkalmazzák, azt jelenti, hogy Jézus a megváltói munkáját a tekintélyével felruházott egyházon keresztül gyakorolja, ami az ő ekklésziája.

Krisztus tekintélye alatt lenni, ebből adódóan, azt jelenti: helyes viszonyban állni az egyházával. Nem igényelhetjük Krisztus tekintélyének védelmét magunk felett, ha nem fogadjuk el azt a tekintélyt, amivel az egyházát felruházta.

Ezt világosan bemutatja Pál apostollá rendelése. A Timotheosznak írt első levél 1:1-ben Pál így nevezi magát: „Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint.” Pál apostolságának a legmagasabb jogforrása egy döntés volt, amelyet Isten, az Atya, és Isten, a Fiú hozott, a mennyben. Azonban az „apostol” meghatározása: „akit küldtek”. Pál apostolsága addig nem vált hatályossá tehát, amíg ki nem „küldték” egy helyi gyülekezetből, Antiókhiából.

A Cselekedetek 13:1-ben Pált (még Saulként) öt férfi egyikeként tartották számon, akikről azt írták „próféták és tanítók”. Majd a Szent Szellem vezetésére válaszolva, a másik három férfi a kezét rátette Barnabásra és Saulra, és kiküldték őket. Ezután mindkét férfit apostolnak nevezték (lásd: Csel 14:4,14) Pál apostolságáról a mennyben határoztak, de csupán akkor lett hatályos, amikor ismertté vált, és érvényesült a Föld egyik helyi gyülekezete által.

A több mint ötven éve tartó világméretű szolgálatban mindig igyekeztem elismerni és tiszteletben tartani Krisztus tekintélyét, amely a helyi gyülekezeten keresztül működik. Lydiának és nekem – azután Ruthnak és nekem – első dolgunk volt, hogy mindig azonosultunk egy helyi közösséggel, akárhol is volt a lakhelyünk. Amikor kimentünk a szolgálati utunkra, hivatalos kiküldöttjei voltunk egy helyi gyülekezetnek. Amikor visszatértünk, beszámoltunk a gyülekezetnek, amelyik kiküldött minket. Ez volt a gyakorlat, amelyet Pál és Barnabás alapozott meg a Cselekedetek 13:3-ban és a 14:26-27-ben.

Néhány keresztény tökéletes gyülekezetet keres. Be kell ismernem, hogy a több mint ötven év alatt soha nem találtam még ilyen gyülekezetet. De viszont azt is be kell ismernem, hogy ha valaha találtam volna ilyen gyülekezetet, hiába csatlakoztam volna hozzá, mert csatlakozásom után nem lett volna többé tökéletes! Ugyanakkor hálás vagyok minden jóért, amit kaptam a különféle, tökéletlen gyülekezeteken keresztül.

Fordította: Marton Katalin