Philip Yancey és Tim Stafford - Tűzpróba

Dániel 3,15 Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?

Dániel könyvének történeteit felnőttek és gyerekek egyaránt kedvelik. Ez a fejezet azzal kezdődik, hogy a felfuvalkodott babiloni uralkodó kiad egy öntömjénező rendeletet, melyben parancsot ad saját, toronyház méretű szobrának felállítására. A történet olyan szenzációs szabadulással ér véget, hogy az uralkodó csaknem vallást vált.
Dániel (aki valószínűleg diplomáciai kiküldetésben volt ekkor) nem jelenik meg a történetben. Nyilvánvaló, hogy ha ott lett volna, ő is ugyanazt az utat választotta volna, mint három barátja, akik úgy látták, hogy Nebukadneccar rendelete lelki életük tisztaságát veszélyezteti. Kettős elkötelezettségük nyílt konfliktusba kerül egymással – nem szolgálhatják egyszerre Istent és Babilon királyát. A bálványimádás kérdésében nem ismernek megalkuvást. Éppen a bálványimádás bűne juttatta Izrael népét fogságba. Nem számíthatnak többé Isten áldására, ha úgy döntenek, hogy leborulnak Nebukadneccar és arany képmása előtt. Dániel barátainak megalkuvást nem ismerő válasza azt mutatja, hogy a babiloni fogság tisztító hatással volt a zsidóság új nemzedékére.

Megéri a kockázatot

Dániel könyve izgalmas olvasmány, hiszen Izrael történelmének ebben a meglehetősen bizonytalan időszakában Isten csodák egész sorával lép közbe: természetfeletti álmok, kézírás a falon, szabadulás a tüzes kemencéből és az oroszlánok verméből. Illés napjai óta nem tapasztalt Izrael népe ehhez fogható jeleket és csodákat.
Dániel és barátai a hit bármi áron való vállalására adnak példát, amelyről később a zsidókhoz írt levél 11. fejezete is említést tesz. Amikor Isten iránti hűségük miatt polgári engedetlenséghez folyamodnak, vállalják annak következményeit is – függetlenül attól, hogy megmenti-e őket Isten, vagy sem. A későbbiekben maga Dániel is átesik egy súlyos hitpróbán, amely hasonlóan örömteli véget ér (lásd 6. fejezet).
A tüzes kemencében való próbatétel olyan eredményre vezet, amit a három bátor zsidó ifjú legmerészebb álmában sem remélhetett volna. Nemcsak hogy túlélik a megpróbáltatást, de ennek köszönhetően a zsidó vallás Nebukadneccar egész további uralma alatt toleranciát élvez.

Dave Hunt - Aposztázia és ökumenizmus 5.

Minden vallást bekebelezni

Teréz anyához hasonlóan II. János Pál is elismerően nyilatkozik minden vallásról. Rengeteg példát tudnék erre mondani, de kevés a hely, ezért csak néhányat említek. 1985-ben Brüsszelben, Belgiumban a pápa a következő beszédet intézte muzulmán hallgatóságához: „Bennünk keresztényekben és muzulmánokban az a közös, hogy ugyanabban az Istenben hiszünk, és mindannyian megpróbáljuk gyakorlatban is megvalósítani a magunk szent könyveinek tanításait.” 

Az iszlám vallás Allahja nem azonos a Biblia Istenével, és egyetlen kereszténynek sem merném ajánlani, hogy a Korán tanításai alapján éljen. 1993-ban Nyugat-Afrikában a pápa muzulmán vezetőkkel találkozott, és „felkérte a keresztényeket, muzulmánokat és az animistákat (animizmus: olyan elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a maga lelke, szelleme, és ezek az ember életére és a természetre befolyást gyakorolnak), hogy tartsák tiszteletben egymás hitét.” Hogyan tarthat valaki tiszteletben egy olyan hitet, ami az embereket pokolra juttatja? Nemcsak hogy nem kéri tőlünk a Biblia, hogy „tiszteljük” ezeket a pogány hiteket, de el is ítéli.

Sintoistákhoz és buddhistákhoz intézett beszédében 1981-ben Tokióban II. János Pál méltatta azt az ősi vallásban rejlő bölcsességet, hogy „minden egyes emberben benne lakozik Isten jelenléte... [Nekem, mint Krisztus földi helytartójának] különösen nagy örömömre szolgál, hogy Isten osztotta szét közöttetek ezeket az ajándékokat.” Micsoda hihetetlen állítás ez a sintoizmus és a buddhizmus nyilvánvaló tévedéseinek fényében! Togóban 1985-ben a pápa rendkívül örült annak, hogy „életében először animistákkal imádkozhatott.” Egy konzervatív katolikus, aki kritikusan szemléli egyháza meghökkentő ökumenizmusát, így ír:

"Eredetileg az ökumenizmus lényege az volt, hogy egység jöjjön létre a keresztények között. Most viszont egyre inkább olyan irányba terelődik, hogy minden vallást magába olvaszt, tekintet nélkül arra, hogy az a vallás keresztény-e vagy sem. 1964. május 19-én VI. Pál hivatalosan megnyitott egy titkári hivatalt a nem-keresztények számára, és ez igen jelentős szerephez jutott a II. vatikáni zsinat utolsó két ülése alatt. Néhány hónappal később Wojtyla [a későbbi II. János Pál pápa] kijelentette:
A keresztények egysége iránti vágy jó ok arra, hogy ugyanezt az érzést felébressze az egész emberiség egysége iránt... Ennek pedig az a következménye, hogy az egyház más vallások iránt tanúsított alapvető magatartása a szellemi értékek elismerésén kell, hogy alapuljon, valamint hogy a keresztényeknek és az emberiségnek össze kell fognia annak érdekében, hogy elérjen olyan vallásokat is, mint az iszlám, a buddhizmus és a hinduizmus."

Jóllehet a pápának ez a minden vallást bekebelezni akaró magatartása meghökkenti a konzervatív katolikus köröket, az igazság az, hogy ez teljesen beleillik a katolikus egyház történelmi vonalába. Egészen a kezdetektől fogva, már Nagy Konstantin császár uralkodása alatt is kimutatható ez a jelenség: Iziszt és Hóruszt elnevezték Máriának és Jézusnak, illetve később I. Leó pápa (440-61) azzal dicsekedett, hogy Szent Péter és Szent Pál „helyettesíti az egykori római védőszenteket, Romulust és Remust”. A katolikus egyház mindig is igyekezett idomulni azoknak a népeknek a pogány vallásaihoz, vallási szokásaihoz, amelyeket éppen „kereszténnyé” akart tenni. 

1984-ben II. János Pál pápa Új-Guineában egy szabadtéri misét tartott a bennszülötteknek. A misén „a táncosok felugrottak az oltárra, és különböző sárga színárnyalatú füstfelhőket eregettek, ami egy pogány szokás a gonosz szellemek elűzésére. A misén egy tizennyolc éves diák olvasott fel egy részt a pápai oltáron az Igéből (a katolikus fordításból), miközben a saját ősi törzsi ruháit viselte [félmeztelen volt]. A New York Times szerint ez a mise nagyon jól jelzi, hogy:
...a római katolikus egyház egyre univerzálisabbá igyekszik tenni szertartásait azáltal, hogy beleveszi különböző kulturális háttérből jövő emberek rítusait, illetve liturgikus elemeit, azokét, akikhez nyugati misszionáriusokon keresztül jutott el a katolikus vallás.

Az ilyen integráció egyidős a katolicizmussal. Haitin minden vudu ceremónia katolikus imával kezdődik. Van egy mondás, miszerint Haiti 85%-ban katolikus és 100%-ban vudu vallású. Santeria félelmetes spiritiszta kultúrája is — ami egyébként robbanásszerűen terjed Amerika-szerte - az afrikai pogányságnak és a katolicizmusnak egy olyan keveréke, ahol a régi istenek most katolikus szentekként jelennek meg. Természetesen ezek a „szentek” démonok. Ha valaki ellátogat egy vallási ünnepen Rio de Janeiro valamelyik temetőjébe, akkor azt tapasztalja, hogy buzgó katolikusok őseik szelleméhez is könyörögnek, nem csak a katolikus szentekhez. Brazíliában és Kubában a spiritizmus és a vuduhoz kapcsolódó különböző afrikai vallások keverednek a katolicizmussal, és egész Latin-Amerikára jellemző, hogy az ősi babonák ma is élnek a katolikusok között. A különböző képek, szobrok, a szentelt víz használata és egyéb rítusok ma már a katolicizmusnak szerves részévé váltak, és ezt egyértelműen a pogányságból merítették.

David Yonggi Cho - Az Úr imája - Ne vigyél minket a kísértésbe 5.

4. Hogyan kerülhetjük el, hogy kísértésbe essünk?

Jézus azt mondta: imádkozzunk azért, hogy ne essünk kísértésbe, megpróbáltatásba, nyomorúságba vagy bajba, akár Istentől jönnek ezek, akár az ördögtől. Amikor imádkozunk, Isten megtart és megvédelmez, nehogy beleessünk a Sátán csapdájába.
Hogyan tud Isten megvédeni minket attól, hogy ne kerüljünk olyan kísértésbe, ami nyomorúságba, bajba vagy romlásba taszít, végül pedig meglop, megöl és tönkretesz bennünket? Több dologra is gondolnunk kell ahhoz, hogy sikeresen szembeszálljunk a kísértéssel.

Isten Igéjének az ismerete

Először is legyen átfogó ismeretünk Isten Igéjéről. Amikor Jézus befejezte a negyvennapos böjtöt, és a Sátán megkísértette Őt, Jézus nem elméletekkel szállt szembe vele. Úgy utasította vissza az ördög kísértését, hogy az írást idézte: „Meg van írva." Isten Igéje minden bölcsesség veleje és minden ismeret summája. Mindig világosságot sugároz a sötétségbe.

Amikor a Sátán kelepcébe akarta csalni Jézust azzal, hogy a követ változtassa kenyérré, Jézus azt válaszolta: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.“ (Mát 4,4)
A templom tetején is megkísértette a Sátán Jézust: „Ha Isten Fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.“ (Mát 4,6-7)
Végül a Sátán felvitte Jézust egy magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden gazdagságát. Azt mondta, hogy mindezt Jézusnak adja, ha leborulva imádja őt. Ezúttal Jézus ezt válaszolta: „meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj." (Mát 4,10)
Ekkor a Sátán elhagyta Jézust egy időre, az angyalok pedig Jézushoz jöttek, és szolgáltak neki. Ha gondosan megőrzünk minden igét a Mózes első könyvétől a Jelenésekig, akkor mindig győzni tudunk a Sátán legravaszabb csapdája felett is, mert átlátjuk a cseleit.

Egy napon egy férfi jött hozzám tanácsadásra. Azt mondta: „Pásztor, nekem két feleségem van. Miután megházasodtam, a munkám során találkoztam egy másik asszonnyal, és egy másik otthonom lett vele. Mindkét asszony szeret engem, és én is szeretem mindkettőt. Nem tudok egyikről sem lemondani, és mindegyikük azt mondta, hogy nem tud nélkülem élni. Keményen dolgozom, oda-vissza ingázom közöttük, és úgy gondolom, hogy bőkezű vagyok, és helyes dolgot cselekszem. Amikor éjszaka ébren fekszem, mindig erre a következtetésre jutok.”
Nyilvánvalóan az ördög csapdájába került anélkül, hogy tudatában lett volna. Azt kérdeztem „Hallotta-e valaha Isten Igéjét? A tízparancsolat egyike azt mondja, hogy ne kövessünk el házasságtörést, vagyis azt, amit ön tesz.“
„De hát mit tegyek? Ha abbahagyom az egyik asszony látogatását és támogatását, éhen fog halni. Ráadásul még ott vannak a gyerekek is.”
„Rendezze el az életét úgy, hogy ne sértse meg a törvényt és az erkölcsöt. Anyagilag támogathatja az egyik asszonyt, és a gyermekek oktatását is biztosíthatja, miután befejezték egymással a kapcsolatukat. Ha ezt megteszi, igazzá lehet Isten előtt.“

Ha biztos tudásunk van Isten Igéjéről, akkor ellen tudunk állni az ördögnek, ha mégoly ravaszul is próbál kelepcébe csalni minket. Ha nem támaszkodunk az Igére, hanem a magunk módján, saját bölcsességünkkel akarjuk megoldani problémáinkat, akkor megkockáztatjuk azt, hogy beleessünk az ördög csapdájába.

Derek Prince a melegmozgalomról

"Derek Prince 1995-ben egy amerikai elõadás-sorozat alkalmával beszélt az akkoriban új jelenségnek számító keresztény melegmozgalomról, ebbõl idézünk egy részt:

„Aki találkozik Jézussal, nem maradhat ugyanaz. Ma viszont sokan megtagadják azt, hogy Istennek hatalmában áll radikálisan megváltoztatni az embereket. Ezért van az, hogy egyes felekezetek homoszexuálisokat szentelnek fel és állítanak be egyházi szolgálatba. Azt mondják, együttérzõknek kell lennünk. Egyetértek, szükség van az együtt érzésre. De amikor úgy folytatják, hogy ezért nem szabad megváltoztatni az ilyen embereket, az már hazugság. Ugyanakkor hiszek abban, hogy homoszexuálisokat is be lehet állítani az egyházi szolgálatba: akkor, ha megváltoznak Isten ereje által.

A homoszexuálisok felszentelése figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy Jézus képes megváltoztatni az emberek életét. Elfogadjuk, hogy Jézus sokféle embert meg tud változtatni: hazugokat, csalókat, kapzsi és irigy embereket, olyanokat, akik megvetõk, rosszindulatúak, csak éppen a homoszexuálisokat nem. Pedig hiba kivételt tenni a homoszexuálisokkal. Pont errõl beszélt Pál apostol, amikor azokról a keresztényekrõl ír, akiknél megvan a kegyesség látszata, de tagadják annak az erejét. Azt az erõt, ami radikálisan és tartósan megváltoztatja és jobbá teszi az emberek életét. Ez nagyon érzékeny kérdés, ugyanakkor nagyon fontos.

Hadd hívjam fel a figyelmet Pál apostol írásaiból három részre. Az elsõ idézet a korinthusiaknak írt elsõ levélbõl való: »Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák (homoszexuálisok), se férfiszeplõsítõk – az elsõ szó a passzív, a második az agresszív homoszexuálisokat írja le –, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által.« (1Kor 6:9–11)
»De megváltoztattunk« – állítja Pál: ezért teljes mértékben támogatom azt, hogy prostituáltakat, részegeseket, akár gyilkosokat, bármilyen embert befogadjon az egyház – feltéve, hogy radikálisan megváltoztak. De igeellenes változás nélkül befogadni õket, és jogunk van ahhoz, hogy bizonyítékot kérjünk tõlük az életükben történt változásról.

A második ilyen hely a Galata levélben található: »A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések« – láthatjuk, hogy a listán a legtöbb bûn megtört kapcsolatokból származik. Majd így folytatja: »irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekrõl elõre mondom néktek, amiképpen már ezelõtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.« (Gal 5:19–21)
Ma divatos házasság elõtti szexnek nevezni a paráznaságot, de semmit nem változtat a lényegen az, ha új címkét ragasztunk régi dolgokra.

A harmadik idézet az efézusi levélbõl való: »Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik; sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.« (Ef 5:3–7)
Pál háromszor is kijelenti: »Az ilyenek nem öröklik Isten országát.« Egy dolog újjászületni és belépni Isten országába, de egy egészen más az, hogy valaki örökli is Isten országát. Sokan, akik belépnek, nem fognak örökölni semmit, mert ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak. Pál tehát háromszor is elismétli, hogy az ilyen ember nem örökölheti Isten országát. Amikor 53 évvel ezelõtt pünkösdi hívõvé lettem, senkinek még csak eszébe sem jutott az, hogy egy parázna bejuthat megtérés nélkül a mennybe. Társadalmi mércék változhatnak, de Isten mércéje nem változik. Õ ma is ugyanaz. És a címke megváltoztatása sem jelenti a cselekedet megváltoztatását.”

Bővebben a Hetek legújabb számában!

A magyar felirathoz kattints a (Subtitles CC / Feliratok) ikonra a videó alatt.

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 1.

„Mikor pedig meghallák [a szamaritánusok] Júda és Benjámin ellenségei, hogy akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az Úrnak, Izráel Istenének:
Menének Zorobábelhez [az új helytartóhoz] és a családfőkhöz, s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek, mert miképpen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk Esárhaddon, Assiria királyának idejétől fogva, aki ide hozott fel minket!
És monda nékik Zorobábel és Jésua és Izráel családainak többi fői: Nem veletek együtt kell nékünk házat építeni a mi Istenünknek, hanem mi magunk fogunk építeni az Úrnak, Izráel Istenének, amiképpen megparancsolta nékünk a király, Círus, Persia királya
És [állandóan] igyekezék e tartomány népe [a szamaritánusok] megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstől.
És felbérelni ellene tanácsosokat, hogy semmivé tegyék szándékát Círusnak, Persia királyának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig.’
(Ezsdrás 4:1-5)

Ebben a fejezetben szeretném veletek megosztani a hegyeket mozgató kegyelemről szóló üzenetet. Hadd kezdjem a kegyelem erejéről szóló tanítást azzal hogy megvizsgálom az ószövetségi Ezsdrás könyvének fentiekben leírt fejezetét. A történetben azt látjuk, hogy Júda és Benjámin törzsei engedélyt kaptak Círustól, a perzsa királytól, hogy templomot építsenek az Úrnak. Amikor a szamaritánusok tudomást szereznek róla, felkeresik Zorobábelt, a helytartót és a többi vezetőt és arra kérik őket, hogy részt vehessenek a templom építésében, mivel ők is ugyanazt az Istent imádják.

Ha utánagondoltok, rájöttök, hogy bár ezek a szamaritánusok imádták Izrael Istenét, ezt nem a megfelelő indíttatásból tették. Alapvetően azért tették, mert azt tanították nekik, ha ezt teszik, távol tartják maguktól az ördögöt. Nem izraeliták voltak, hanem asszírok, és Izrael Istenét csak hozzátették az általuk imádott istenek listájához. Miközben Jehovát, az Egyetlen Igaz Istent imádták, továbbra is megtartották hamis isteneiket és bálványaikat.

Mivel a zsidók ezt tudták, megmondták a szamaritánusoknak, akik ősidők óta az ellenségeik voltak, hogy semmi közük a templom építéséhez. Amikor a szamaritánusok ezt meghallották, dühbe gurultak, és minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy zaklassák a zsidókat és meghiúsítsák terveiket, szándékaikat.

Vajon mit tesz ilyen helyzetben egy istenfélő ember? Hogyan reagál az őt érő támadásokra, zaklatásra? Azt hiszem, a kérdésre adandó válasz a kulcs a kegyelemmel teljes élethez, amit Isten az embereinek szán.

Ha azt gondolod, hogy bármit is tehetsz az Úrért anélkül, hogy ne okoznál magadnak problémákat, nagyon tévedsz. Jézus figyelmeztetett, hogy nyomorúságunk lesz ezen a világon (János 16:33). Azt mondta, hogy az emberek gyűlölték és üldözték Őt, ezért, mivel Hozzá tartozunk, minket is gyűlölni és üldözni fognak. (János 15:18-20) Tudjuk, hogy földi pályánkat nem tudjuk befutni anélkül, hogy nehézségekbe ne ütköznénk. Bár tudatában vagyunk ennek, éppen a nehézségek azok, amik frusztrálnak és boldogtalanná tesznek bennünket.

Fordította: Berényi Irén

Elmélkedés az Igén

Egy rövid felvezető mondattal kiteszünk egy Igerészt, amin ha van lehetőségetek elmélkedjetek, forgassátok magatokban, vizsgáljátok meg miért azokat a szavakat használja a Szentírás, milyen üzenete lehet számotokra, stb. Ehhez el kell csendesedni és legalább 15 percig csak azon az 1 Igerészen gondolkodjatok. Kezdetben nehéz lesz nem másra figyelni, de egyre jobban fog menni.

Nyugalom! Isten dolgozik.

„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos vagyok és akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.”
Máté 11:28-30.

Philip Yancey és Tim Stafford - Az ellenség alkalmazásában: Dániel a pogány hatalom központjában szolgál

Dániel 1,20 Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál.

Dániel – Ezékiel prófétához hasonlóan – már fiatalon felhívja magára a figyelmet vezetői képességével, ám a babiloni megszállás az ő terveit is keresztülhúzza. Mindkét próféta fogságba esik, és az ellenséges fővárosba deportálják őket. Sorsuk további alakulásában is találhatunk hasonlóságokat. Míg Ezékiel élete azzal telik, hogy a zsidó foglyoknak hirdeti (és előadja) Isten üzenetét, Dániel a királyi palotában kap megbízatást. Dániel, aki magas beosztást tölt be az idegen uralkodó szolgálatában Józsefre emlékeztet, aki szintén igen magas pozícióba jutott egy idegen birodalom államigazgatásában. Amint ebből a fejezetből kiderül, Dániel is úgy éri el sikereit, hogy közben nem enged erkölcsi elveiből. Miközben egyre nagyobb sikereket ér el egy olyan közegben, amelyet a törtetés és az intrika jellemez, szilárdan ragaszkodik hitbeli meggyőződéséhez.

Borotvaélen táncolva

A babilóniai főudvarmester a király parancsára mindent megtesz azért, hogy a kiválasztott zsidó fiatalokból „kimossa” kulturális és vallási örökségüket. Új, pogány neveket ad nekik, és a bálványáldozatként felajánlott ételekkel és borokkal traktálja őket. A babiloni „diplomataképző tanfolyam” anyaga, amelyben nagy hangsúlyt kap a pogány vallás és asztrológia, önmagában is sérti a törvénytisztelő zsidó ifjak jóérzését. Dániel és három barátja azonban sikerrel veszi az akadályokat, és kiválóságukkal bámulatba ejtik a királyt, aki észreveszi, hogy a négy fiatal toronymagasan felülmúlja nemcsak a kortársait, de még a mágusokat is.
A bibliai próféták történetében több példát is láthatunk arra nézve, hogy miként szolgálhatja valaki egyszerre Istent és az államhatalmat. Az egyik végletet Ámósz és Illés képviseli, akik kívülállóként a társadalmi igazságtalanságokat ostorozták. Mások, mint Jeremiás és Nátán, királyoknak adtak alkalmi tanácsokat, de megtartották a tisztes távolságot. Ézsaiás és Sámuel hivatalos királyi tanácsadóként állt a hatalom szolgálatában. Dániel próféta példája azt mutatja, hogy az ember akkor is megőrizheti tisztaságát, ha egy zsarnoki rendszer keretein belül végzi a munkáját.

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 2.

1:4-6. János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét szellemtől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Ez az üdvözlet - mint Pál üdvözlete leveleiben és magának Jánosnak az üdvözlete második levelében - megfogalmazza a könyv rendeltetését. Ennek az üze­netnek a címzettjei a római provinciában található Ázsiában lévő hét gyülekezet (Jel 1:11; 2. és 3. rész). A kegyelem és békesség szavak tömören összefoglalják a hívő ember Isten előtti állapotát és tapasztalatát. A „kegyelem” az Isten hívők iránti hozzáállásáról szól; a „békesség” az Istennel való helyzetüket és az isteni békességgel kapcsolatos tapasztalatukat mutatja.

Az üdvözlet úgy mutatja be az Atya Istent, mint aki van, aki volt és aki eljövendő. A hét szellem valószínűleg a Szent Szellemre utal. Lásd ezzel kapcsolatban: 

Ézs 11:2-3. Az Úr szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme.
Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt.

Jel 4:5; 5:6. A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét szelleme.
És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét szelleme az, akiket elküldött az egész földre.

Ez szokatlan módja a Szentháromság harmadik személyére történő utalásnak. A Szentháromság három személye közül Jézus Krisztust említi utoljára, valószínűleg ebben a könyvben játszott kiemelkedő szerepe miatt. Az író úgy jellemzi őt, mint aki a hű tanú, vagyis a következőkben leírt kinyilatkoztatás forrása, aki elsőszülött a halottak közül, ami utal történelmi feltámadására. 

Kol 1:18. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

A föld királyainak fejedelme, második eljövetele utáni prófé­tai szerepét jelzi (19. rész).

Krisztus a „halottak közül” támadt fel. Mint „elsőszülött” ő az első, aki feltámadt a halálból örökkévaló testtel, ami záloga az emberek feltámadásának, beleértve azo­kat a kiválasztott szenteket, akik a gyülekezet korszakában halnak meg, (Fil 3:11. ...hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.) ill. a nagy nyomorúság vértanúit (Jel 20:5-6. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.); és minden korszak gonosz halottait (20:12-13. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.).

Kereszthalálával a Messiás, aki szeret minket, az, aki vére által megszabadított minket bűneinktől (egyes görög kéziratok szerint „megmosott” a „megszabadított” helyett). A hívők most birodalma népe és papok, hogy most és mindörökké Istent szolgálják. Ez arra késztette Jánost, hogy dicsőítő és magasztaló áldást írjon, melynek tetőpontja az Ámen (szó szerint: „úgy legyen”).

1:7-8.  Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

János arra bátorítja az olvasókat, hogy íme (lássátok), eljön a felhőkön. Ez a második eljövetele a felhőkön (Ap. Csel 1:9-11. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."). Meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték. Bár a Messiás egykori kivégzői és elutasítói már halottak, és csak az ezeréves birodalom letelte után fognak feltámadni, Izrael istenfélő maradéka „rátekint arra, akit átdöftek” (Zak 12:10). Ez az istenfélő maradék fogja képviselni a nemzetet.

De a Messiás második eljövetele látható lesz az egész világ számára, beleértve a nem hívőket is, ellentétben első eljövetelével, amikor megszületett Betlehemben, és ellentétben az egyház jövőbeli elragadtatásával, ami valószínűleg nem lesz látható az egész föld számára. Az „eljön” jelen idejű kifejezés előre mutat az egyház elragadtatására (Jn 14:3. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.). János megint hozzáteszi az Ámen szót. Az üdvözlet azzal fejeződik be, hogy emlékeztet a Messiásra, aki az örök Alfa és Ómega, a görög ábécé első és utolsó betűi. 

Jel 21:6. És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

22:13. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Valamint úgy írja még le őt, mint aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható. 

4:8. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"

11:16-17. Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent,
és így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

A „Mindenható” kifejezés görögül pantokratór, „minden erővel rendelkező”. Ez a szó tízszer szerepel az Újszövetségben, melyek közül kilenc a Jelenések könyvében található.

2Kor 6:18. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.

Jel 1:8. Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

4:8. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"

11:17. És így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

15:3. És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.

16:7, 14. És hallottam, hogy így szólt az oltár: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid".
Ezek a gonosz szellemek békákhoz hasonlítottak, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.

19:6, 15. És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: "Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.

21:22. Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.

Az egész könyv fő kinyilatkozására utalnak ezek az üdvözlő versek.

Rodney H. Browne - Mi a szeretet?

Sok ember beszél a szeretetről és Isten szeretetéről, de abból, amit elmondanak világosan kitűnik, hogy fogalmuk sincs, hogy mi a szeretet.

Isten szeretet:

És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne. 1 János 4:16

Isten szeretet - ezért bármit mond és tesz, a szeretet motiválja, és azáltal cselekszik.

Isten (a szeretet) nem tud hazudni:

Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é Ő valamit, hogy meg ne enné? Ígér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? IV. Mózes 23:19

Isten nem tud hazudni.

A szeretet nem ünnepli a bűnt:

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 1 Korinthus 13:6

A szeretet nem ünnepli, illetve nem örül a bűnnek és az igazságtalanságnak. Isten gyűlöli a bűnt - a bűn megöl. Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy a bűneidben hagyjon. A bűnt csak akkor lehet megbocsátani, ha az ember megvallja azt bűnnek, és megtérésben megfordul. A 1 Péter 4:8-ban azt olvassuk, hogy a szeretet sok bűnt elfedez. Ez nem azt jelenti, hogy a szeretet védelmezi a bűnt, hanem azt, hogy megbocsátást és helyreállítást tanúsít, amikor az emberek megtérnek, és nem emlékezteti őket többé a múltjukra.

A szeretet megdorgál, amikor arra van szükséged:

Aki megtartóztatja az ő vesszőjét, gyűlöli az ő fiát; aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel. Példabeszédek 13:24

Csakúgy, mint egy földi szülő, ha megengeded a fiadnak, hogy azt tegyen, amit akar, nem tanúsítasz iránta szeretetet - a pokolba küldöd ezzel. Azáltal mutatsz szeretetet, ha megfenyíted és megfegyelmezed őt itt és most, hogy megtanulja, hogy engedelmeskedjen neked, hogy engedelmeskedjen Istennek azért, hogy bejuthasson a mennybe. Szellemi vezetőként figyelmeztetsz és megfeddesz embereket - megmondod nekik az Igazságot -, nemcsak azt, amit szeretnének hallani. Eleinte könnyebbnek tűnik ráhagyni az emberekre, hogy azt csináljanak, amit akarnak, anélkül, hogy bármit is mondanánk, de később ebből nagy bonyodalom fog származni. Ha rászánjunk az energiánkat, hogy az Igazságot szóljuk szeretetben, még akkor is, ha ez nem népszerű; ha a hallgatók befogadják azt és hozzászabják magukat ahhoz, pozitív eredményt kapunk.

És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged; 6 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. 7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Istent, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? 8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. 9 Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket, és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a szellemek Atyjának, és élünk! 10 Mert ám azok kevés ideig, tetszésük szerint fenyítettek; Ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. 11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak. Zsidókhoz írt levél 12:5-11

Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy alárendeljük magunkat Istenünk Atyának fenyítésének és fegyelmezésének - ami az Ő Igéje. Senkinek nincs joga a saját útját járni és azt tenni, amit akar, majd várni Isten áldását. Két lehetőséged van: vagy elviseled a fegyelmezést, és megfeddetsz, megneveltetsz általa, és élvezed az igazság békességes gyümölcsét; vagy fellázadsz, a másik irányt választod, és megkapod a bűn zsoldját - ami a halál!

Az igazi szeretet:

A szeretet útja az Úrnak való engedelmesség és a Neki való alárendeltség útja.

Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy ha az Istent szeretjük, és az Ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek. 1 János 5:2-3

Isten minden embert szeret, aki valaha élt a földön, vagy ezután fog megszületni. Oly nagyon szereti őket, hogy elküldte az Ő Fiát, Jézust, hogy helyettük meghaljon a bűneikért. Ha minden ember az életet és Jézust választja, megtér a bűneiből és magához öleli az igazságot - akkor megmenekül az ítélettől, örök életben részesül, és belép az Ő szeretetébe. Azonban ha az emberek a bűnt ölelik magukhoz és elutasítják Isten parancsolatait, akkor az ítélet megmarad. Valójában ítéletet ítéletre halmoznak önmagukra, mert továbbra is egyre mélyebbre jutnak a bűnben.

Ha továbbra ragaszkodsz a saját utaidhoz, Isten továbbra is szeretni fog - egészen a pokolig. Csak mert Isten szeret, az semmit nem jelent személyesen a számodra addig, amíg meg nem alázod magad, el nem távozol a bűntől, és Istent nem választod. Akkor fogod igazán megtapasztalni az Ő szeretetét.

És ez az szeretet, hogy járjunk az Ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok. 2 János 6

Azáltal mutatjuk meg a szeretetünket Istennek, hogy a Szellem vezetését követjük, nem pedig hústestünk kívánságait. Isten igazi szeretete a következő: hogy megcselekedjük az Ő parancsolatait; hogy az Ő parancsolatai szerint élünk és járunk, hogy az vezet bennünket; hogy betartjuk az Ő útmutatásait, és előttünk vannak utasításai és az Ő tanítása.

Dave Hunt - Aposztázia és ökumenizmus 4.

Az új stratégia: ökumenizmus

Miután elvesztette a hivatalos állami egyház státuszát a világ legtöbb részén, és mivel többé már nincs hatalma arra, hogy halálbüntetést rójon ki a meg nem alkuvókra, Róma új taktikát választott.

A katolicizmus vált az ökumenikus mozgalom vezető erejévé, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy nemcsak a protestáns „kiszakadt testvéreket” egyesíti, hanem az összes világvallást egy új világegyházba vonja bele. Indiában 1986-ban a következőket mondta II. János Pál a hatalmas hindu tömegnek: „India küldetése... rendkívüli jelentőségű, elsősorban az ember szellemi természetének intuíciója miatt. Valójában a legtöbb, amit India a világnak adhat, az, hogy megajándékozza az emberről alkotott szellemi látással. A világ pedig jól teszi, ha odafigyel erre az ősi bölcsességre, és ezáltal gazdagítja az emberi életet”. Micsoda meghökkentő ajánlólevele ez a hinduizmusnak!

A világ egyik legbefolyásosabb hindu vezetője, Sri Chinmoy, akit „az ENSZ gurujaként ismernek (a küldöttek számára hetente kétszer meditációs alkalmakat tart), már jó néhány pápa dicséretét elnyerte. Chinmoy meditációs központjai világszerte már milliókat vezettek el a hinduizmus sötétségébe, ennek ellenére II. János Pál a következő meleg szavakkal köszöntötte a jó barátot és munkatársat: „Különleges áldást kívánok az életedre és a követőid életére is. Járjunk továbbra is együtt az úton!” VI. Pál a következőket mondta neki: „A hindu és a keresztény élet nagyon közel állnak egymáshoz. Mindkettőnek ugyanaz az üzenete.” Most pedig már a teljes evangéliumi vezetők is azt mondják Rómának, hogy az ő evangéliumuk is egy és ugyanaz!

Természetesen az új világvallás főhadiszállása Rómában lesz, és a katolikus hierarchia fogja kezében tartani a dolgokat. Már készíti is az utat: meglepően toleránsán nyilatkozik a vudu varázslástól kezdve az evangéliumi kereszténységig szinte valamennyi vallással kapcsolatban, miközben az utóbbi ellen támadásokat is intéz. A pápa 1993-as afrikai útja során „megpróbált közös alapokra helyezkedni a vudu hívőkkel..., és biztosította őket arról, hogy nem jelentené ősi hitük elárulását az, ha áttérnének a kereszténységre.” Elmagyarázta, hogy „a katolikus egyház gyümölcsöző és jó együttműködésen alapuló kapcsolatot kíván fenntartani a különböző vallási háttérből jövőkkel, hogy ezáltal is gazdagabbá váljon.” Ezután II. János Pál kijelentette, hogy „a II. vatikáni zsinat elismerte, hogy minden vallásban van valamennyi igazság és valami jó, és ez az Igének a magva. Nagyon buzdító volt Krisztus apostolainak is látni azt a gazdagságot, amit nagylelkű Istenünk osztott szét a nemzetek között.”

Próbáljuk csak elképzelni, amint Mózes azt javasolja Izraelnek, hogy a körülöttük élő pogányok bálványimádó vallásaiban „fedezzék fel a gazdagságot”, vagy hogy Pál az efézusi keresztényeket arra buzdítja, hogy a pogány imádásnak ezt a „gazdagságát” fedezzék fel Diana templomában! Akkor mi köze van a teljes evangéliumi keresztény vezetőknek Rómához?

David Yonggi Cho - Az Úr imája - Ne vigyél minket a kísértésbe 4.

3. Miért kerülünk Peiradzoba?

Jakab 1,14-15 szerint: „Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.“

Isten megenged megpróbáltatásokat és nyomorúságokat (még ha megsérülünk és szenvedünk is emiatt), mert látni akarja, milyen a Vele való kapcsolatunk. Azt akarja, hogy bűnbánatot tartsunk és lelépjünk arról az útról, amelyik a pusztulásba vezet, még mielőtt a kívánságunk megfogan, s bűnt és halált szül.

Az ördög rögtön ott terem, amikor meggyengül a hitünk. Azonnal ott a kísértés, amikor elhanyagoljuk az Ige olvasását vagy az imádkozást, amikor már nem vagyunk betöltekezve Szent Szellemmel, vagy kevésbé lelkesen szolgáljuk az Urat. Akkor esünk a Sátán kísértésébe, amikor hitünk fokozatosan kihűl, és az Isten iránti szeretetünk helyére a világ szeretete kerül, amikor elfogadjuk az istentelenek tanácsát, megállunk a bűnösök útján, és beülünk a csúfolódók székébe.
A hitünket elrabolják, és tönkremegyünk, ha elkapott minket a kísértésnek ez a csapdája.

Az ördög megkísért minket az étvággyal, a pénzsóvárgással és a test kívánságával. Az Isten által felállított korlátokon belül természetes dolog a Tőle kapott alapvető kívánságok betöltése. Önmagában nem rossz a szép ruhák viselete vagy egy kényelmes otthon. Isten ajándéka a törvényes eszközökkel szerzett hatalom. Ha túlmegyünk az Isten által felállított határokon, az ördög megveti életünkben a lábát, és vég nélküli nyomorúságot készít el. Falánkká válunk, vagy belevetjük magunkat a bármilyen eszközzel történő pénzszerzésbe. Milyen sok ember ment tönkre azért, mert jogtalanul jutott vagyonhoz, s megengedte magának a fényűzést és a lopást!

Ha űz a hatalomvágy, és emészt a büszkeség, akkor veszítettünk az ördög kísértésével szemben. A világ módszereihez tartozik az illegális eszközökkel történő hatalomszerzés. Jó példa erre Kim II Sung, Észak-Korea elnöke, aki számtalan életet áldozott fel egyéni ambíciói kielégítése érdekében.

Isten ítélete alá kerül, és pusztulás szakad azokra, akik áldozatul esnek az ilyen kísértésnek. Látszólag kényelemben, dicsőségben és tisztességben élnek azok, akiket űz-hajt a test kívánsága, a szemek kívánsága és e világ kérkedése. Isten azonban mindent lát, és megítéli őket: élvezetük könnyen oszló nyári felhőfoszlány.

Joyce Meyer - Biztonságban vagy

„Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.„ 

Zsoltárok 18:2-3

Isten meg tud bennünket erősíteni olyan szinten, hogy még a gondok közepette is előre haladunk. A zsoltáros azt mondta Istenről: Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi (képes szilárdan megállni vagy veszélyes magaslatokban haladni) magaslatokra állít engem....... Fölruháztál erővel a harcra.(Zsoltárok 18: 34;40)

Megpróbáltatások, tesztek nem azért jönnek az életünkbe, hogy elveszítsük stabilitásunkat. Ezek mind olyan lehetőségek, amik teret adnak Isten erejének bizonyítására. Nem kell meginognunk bizalmunkban. Semmi nem tart vissza bennünket az előrehaladástól mert Isten a mi erősségünk.

Fordította: Diana En Arnoud Jan és Antal Orsolya

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Kegyelem, kegyelem és még több kegyelem 20.

Hozzád hasonlóan az elmúlt évtized során rengeteget hallottam a hitről. Igazából annyi mindent, hogy akár magamat is feláldoztam volna a hitemért anélkül, hogy a kegyelemről bármi fogalmam lett volna. Nem tudtam, hogyan támaszkodhatok Istenre, hogyan bízhatok meg teljes mértékben az én Mennyei Atyámban valamennyi élethelyzetben. Az volt a baj, hogy inkább bíztam a hitemben, mint Istenben. Azonban ha ezt tesszük, frusztráltak leszünk, mert olyan dolgokat akarunk megcselekedni, amihez nincs erőnk és hatalmunk. Megpróbáltam hinni Istenben, abban hogy egészséget, prosperitást, boldog családi életet ad nekem – de ez egész egyszerűen nem működött. Nem is értettem, miért. Ezért még erőteljesebben próbáltam hinni az Úrban, de mi lett az eredmény? Még inkább kimerültem, frusztráltabb lettem, boldogtalanabb, csalódott.

Ugye, látjátok már, mit rontottam el? Elkövettem azt a hibát, hogy mindent a hitem, Istenben való hitem alapján akartam megcselekedni és a dolgokat megtörténtté tenni. Ehelyett csak annyit kellet volna megtanulnom, hogy Isten kegyelmére bízzam magam. Amint erre rájöttem, feladtam a saját erőből történő cselekedeteket, és a frusztráció eltűnt. Ráébredtem, hogy nem az számít mekkora a hitem, mert ha Isten kegyelme nem töri át a hitemet, hogy megadja a választ kérdéseimre, nem fogok kapni semmit.

Végül rájöttem, hogy egy nagyon egyszerű ok miatt voltam frusztrált – én voltam az, aki Isten kegyelmét frusztráltam, ami nem más, mint Isten ereje. Ha Isten erejét frusztráljuk, mi magunk is frusztráltakká válunk.

Imádkozom azért, hogy értsétek meg, amit mondani szeretnék. Mint már említettem, van egy nagyon vékony vonal, amit gyakran figyelmen kívül hagyunk, és ha figyelmen kívül hagyjuk, az életünket nehezítjük meg, ahelyett, hogy békésen éldegélnénk. Remélem, a következő mondatban sikerül összefoglalnom, hogy miért is voltam frusztrált keresztényként éveken át.

A hitemben bíztam, hogy majd betölti szükségleteimet. Amikor ez nem így történt, még nagyobb hitre próbáltam szert tenni, mert nem láttam a hitemen túl. Minden a hitemre alapoztam, amikor valójában minden győzelmünk Isten hűségén alapul.

Emlékszem, egyszer amiatt kínlódtam, hogy nem volt elegendő hitem egy dolog kapcsán, és nagy szükségem volt Isten segítségére. Azzal voltam elfoglalva, hogy magamat szidtam és bűntudatot éreztem, amikor a Szent Szellem megmutatta a 2 Timóteus 2:13 igét: Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.

A Szent Szellem arra akart megtanítani, hogy ne arra a képességemre összpontosítsak, hogy hiszek, hanem arra, hogy Isten hajlandó arra, hogy betöltse a szükségeimet még akkor is, ha a hitem nem tökéletes.

Emlékszel arra a bibliai történetre, amikor egy ember azzal kereste meg Jézust, hogy gyógyítsa meg a fiát? Jézus azt mondta neki, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. A férfi így válaszolt: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek” Ez az ember tisztában volt vele, hogy nem volt hite, ezt őszintén be is vallotta, és Jézus meggyógyította a fiát. (lásd Márk 9:17-24)

Isten kegyelme (ereje) lépett itt színre és olyan dolgot adott annak az embernek, amit az nem érdemelt meg.

Fordította: Berényi Irén

Igegyűjtemény a gyógyulással kapcsolatosan 12.

"Odajött hozzá Jairus, aki a helyi zsinagóga egyik vezetője volt. A lábához borult, és így könyörgött: „A kislányom haldoklik. Kérlek, gyere el hozzánk, és tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon és éljen!”
Jézus el is indult Jairussal együtt. Nagy tömeg követte, rengetegen tolongtak körülötte.
Volt köztük egy asszony is, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt. Minden vagyonát orvosokra költötte, és sokat szenvedett. Az orvosok azonban hiába próbálták meggyógyítani, egyiküknek sem sikerült, sőt, a betegség egyre súlyosabb lett. Amikor az asszony meghallotta, hogy Jézus ott van, átfurakodott a tömegen, Jézus háta mögé került, és megérintette a ruháját. Ugyanis ezt gondolta: „Elég, ha csak a ruhájához érek, már attól is meggyógyulok.” Amikor Jézus ruháját megérintette, az asszony azonnal megérezte, hogy a vérzése megszűnt, és hogy egészen meggyógyult. Jézus rögtön észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért megállt és megfordult. Ezt kérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” A tanítványai így válaszoltak: „Látod, milyen sokan tolonganak körülötted, és azt kérdezed, ki érintett meg?!”
Jézus azonban egyre csak kereste, és látni akarta azt, aki megérintette. Ekkor az asszony előlépett, bár reszketett a félelemtől. Tudta jól, mi történt vele, ezért leborult Jézus előtt, és mindent elmondott neki. Ő pedig ezt mondta: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és légy egészséges!”
Még beszélt, amikor küldöttek érkeztek Jairus házából, és ezt mondták: „A leányod meghalt, nincs miért tovább fárasztanod a Mestert!”

Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így biztatta Jairust: „Ne rémülj meg, csak higgy!”
Ekkor Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, de a többieknek nem engedte, hogy vele menjenek. Amikor Jairus házához értek, Jézust nagy hangzavar fogadta: mindenki sírt és jajveszékelt. Bement a házba, és ezt mondta: „Miért sírtok, és mi ez a nagy lárma? A kislány nem halt meg, csak alszik!” Az emberek azonban kinevették. Ekkor mindenkit kiküldött a házból, csak a három tanítványa, meg a gyermek apja és anyja maradt vele. Velük együtt bement abba a szobába, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Talitha kúmi!” Ez azt jelenti: „Leánykám, kelj föl!” Ekkor a tizenkét éves kislány azonnal felkelt, és járni kezdett, az emberek pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. Jézus azonban szigorúan megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. Azután szólt, hogy adjanak enni a kislánynak."

Márk 3:22-43.

"Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak éppen a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem.” Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek."

Márk 6:4-6.

"A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és egész életüket. Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget pedig megkentek olajjal, és meggyógyították őket."

Márk 6:12-13.

"Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust. Amikor ugyanis meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan odasiettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket. Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak."

Márk 6:54-56.

"Azután megérkeztek Bétsaidába. Ott néhányan egy vakot hoztak Jézushoz, és kérték, hogy érintse meg. Jézus kézen fogva kivezette őt a faluból, majd a nyálával megkente a vak szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
A vak felnézett: „Látom az embereket, de olyanok, mintha járkáló fák lennének.”
Jézus ismét rátette a kezét a vak szemére. Amikor a férfi ismét felnézett, és már mindent tisztán és élesen látott: teljesen meggyógyult. Jézus hazaküldte, és ezt mondta neki: „Még a faluba se menj be!”

Márk 8:22-25.

"Egy férfi válaszolt a tömegből: „Mester, elhoztam a fiamat hozzád. Egy olyan szellem lakik benne, amely megnémítja. Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam a földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem voltak képesek rá.”
„Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.
Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.
Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?”
Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta. Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”
Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni…«? Minden lehetséges annak, aki hisz.”
A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne térj vissza!”
A gonosz szellem hangosan kiáltozott, megrángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen halottnak is vélték, de Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.
Ezután Jézus bement egy házba. Amikor maguk között voltak, a tanítványai megkérdezték tőle: „Miért nem volt erőnk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”
Ő így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással és böjtöléssel.”

Márk 9:17-29.

Oral Roberts - A Szellemben való imádkozás erejének kiaknázása 9.

Olyan gyorsan, mint a villámlás a legbelsőbb lényemből éreztem a felmelegedést. Azután egy energia ment át rajtam keresztül, mint egy elektromos áram, átfutva a testemen újra és újra. Senkinek nem kellett Oral Robertsnek megmondania, hogy üdvösséget nyert. Tudtam, hogy alaposan át lettem formálva, új teremtés lettem Krisztusban, egy újszülött keresztény. Amiről Apa és Anya nem tudtak meggyőzni, hogy megtegyek csak egyszer is abban az öt hónapban, azt a Jézus Krisztus arcára való futó pillantás megtett egy fél pillanat alatt! Ahogy mindenki örvendezve rohangált körülöttem, mindannyian elkezdtünk zokogni és nevetni és dicsérni Istent, hirtelen, valami furcsa történt. Rögtön, azután, hogy elfogadtam Jézust Uramnak és Megváltómnak, éreztem egy felvillanyozó tudatosságot, hogy Isten ott volt a szobában velem és volt egy óriási „felpezsdítő” érzés a hasam aljában. A hasam tájéka megelevenedett és ott volt ez a legfurcsább érzés, majd szavak jöttek fel bennem. Nem angol szavak, hanem egy másik nyelv szavai - olyan szavak, amiket addig soha nem hallottam még.

Hallottam a Szent Szellemben való bemerítkezésről és a szüleim tanúskodtak róla, hogy ők megkapták ezt a csodálatos élményt az Úrtól. Alkalmanként hallottam, hogy a testvéreimnek is szokatlan szavak ömlenek ki a szájukon, ahogy imádkoztak és dicsérték Istent „szellemben”. Úgy hívták, hogy a „nyelveken való imádkozás” az Apcsel 2:4 szerint és azt mondták, ez egy hatalmas melegséget és békességet ad a hastájékuknak, amiről feltételezték, hogy a belső emberük. De ezen felül nagyon keveset tudtak és mondtak róla. Tudod, Apa metodistaként nőtt fel és Anya pedig egy misszionárius bemerítő volt és nem kaptak sok magyarázatot a Szent Szellemről az ő felekezetükben. 

Tudod, soha nem ragadta meg a figyelmemet. Nem azért mert nem volt valódi vagy előnyös a számukra, de ez is csak olyan volt, mint más rengeteg dolog Istenről, amely elém tárult a gyerekoromban, én mégis úgy döntöttem, hogy nem érdekel, és egyszerűen nem gondolkozom rajtuk. Tudtam, hogy drága és szerető szüleim voltak és a családi kötelék nagyon szoros volt köztünk, de csak ennyire tudtak a gondolataim elmenni, beleértve a „nyelvek”-ről való gondolatatokat is. Ez egy nagyon fontos szempontom volt. Ha tudtam volna ezt korábban, amit megtudtam később, amikor elértem az egész bolygót a Jó Hírrel és felépíttetem egy egyetemet Istennek, ha tudtam volna nyelveken szólni abban a pillanatban, amikor átadtam Jézusnak az életem! (lásd Apcsel. 10.25-48.) Úgy értem, Isten Szelleme forgott a hasamban ide-oda úgy, mint egy sebesen zúgó folyó és annyira jól éreztem magam belül, hogy úgy éreztem szétpukkanok. A mozgás emelkedett fel és bele a számba majd a nyelvem azonnal belefogott a szavak kimondásába, amelyeket soha nem tanultam előtte. Az egész lényem úgy érezte, hogy majdnem elmerül ennek a fenséges folyónak a puszta erejében, de vagy a meglepődés vagy az ismeretlentől való félelem megbénított és abbahagytam. Hogyan hagytam abba? Egyszerűen nem hagytam a feljövő szavakat kiömleni a számból és néhány másodperc alatt az az erőteljes, rendkívüli erő alábbhagyott. 

Természetesen dicsőségesen üdvösséget nyertem és örültünk a szüleimmel az újdonsült Jézus Krisztusban való megváltásomban. (Habár még mindig halálos beteg voltam, tuberkulózisban szenvedve.) De ó, amit valaki nem tud az gyakran olyan költséges! A gyógyító szolgálatom éveinek első fele naponta össze volt szőve és csodálatosan energizálva volt Isten és az ember beszélgetésével a „Szellem nyelvén”. Ez hamar felnyitotta a benső emberemet Isten mélyebb dolgaira és rendkívül hasznossá vált életem küzdelmeiben, különösen akkor, amikor leírhatatlanul nagy nyomás alatt voltam, hogy megpróbáljam felépíteni Isten egyetemét. Valójában nem én voltam, aki várt Istenre. Ő várt rám, hogy „ kezdjek el figyelni” hogy felfogjam a tényt, hogy Ő nem egy szótlan Isten, hanem egy olyan Isten, aki gyengéd és figyelmes, és hogy arról nekünk, emberi lényeknek még fogalmuk sincs, hogy mennyire közel van hozzánk. Sajnos nem ismertük fel, hogy olyan természetesen beszélhetünk Vele, ahogyan lélegzünk és HALLHATJUK ŐT BESZÉLNI HOZZÁNK ÉPPEN OLYAN KÖNNYEN!

És bár meg tudjuk ezt tenni egy bizonyos fokig, amit az Egyház úgy hív, hogy „az Úrral való járás”, tudunk Vele beszélni egy még nagyobb és még jobban érthető módon „nyelveken szólás” által. És azután meg tudunk állni és figyelni Rá, hogy mit mond nekünk, hogy azután mi „lefordítsuk” az elméknek, amit Ő mond nekünk. Tudom, hogy a legcsodálatosabb módon látogatott meg az ÚR ezzel a fajta „beszélgető” kapcsolattal Mennyei Atyánkhoz! Túl vadnak hangzik? Nekem mindenesetre úgy hangzott. Amikor az az első pár szótag feltört a bensőmből néhány pillanattal azután, hogy elfogadtam Krisztus személyes Uramnak és Megváltómnak, nem értettem ezt és úgy döntöttem megállítom és így megfosztottam magam életem legédesebb élményeinek egyikétől! Tisztelettel és őszintén megállapíthatom, hogy amikor a nap eljött, hogy átadjam magam ennek a dicső, csodálatos és mélyen megmozgató élménynek - amit megtanultam „az ima és a Szent Szellemet dicsőítő nyelveken szólásnak” nevezni -, ott volt Isten és magasabb rendű szellemi dimenziókat világított meg, melyek hirtelen elkezdtek megnyílni bennem. Csak ekkor lehettem az a személy és végezhettem dolgokat az Úrért, amikről akkor még csak részlegesen álmodoztam és elmélkedtem és, amikről soha nem gondoltam volna előtte, hogy lehetséges!

VALÓBAN EZ A LEGTÖKÉLETESEBB ÉS LEGLÉLEKMELENGETŐBB ÉLMÉNY, AMIT (ÉS MÁSIK, TÖBB MILLIÓNYI ELKÖTELEZETT HÍVŐ) ÁTÉLTEM AZ ÚRRAL! Ó, barátom ez az élmény valódi. Ez nem egy csodaszer, de kimondhatatlanul csodálatos és segít megtalálni Isten csodaválaszait a szükségeidre! És még sokkal többet meg szeretnék veled osztani a nyelveken szólás fantasztikus élményéből, annak magyarázásáról és Isten válaszának meghallásáról (ami folytatódik az imád és a dicsőítő nyelved kieresztésében Isten gyermekeként). Még mindig ámulatba ejt és felszabadítja bennem a Szellemben való imádkozás erejét! Ez az Istennel való járásom krémje!

Fordította: Beloved Andrea

Ruff Tibor - A melegházasságról: katasztrofális döntés

– A magyar nyilvánosságban sokan már akkor homofóbiát kiáltanak, ha valaki mondjuk nem ért egyet a melegházassággal. A hazai egyházak közül a Hit Gyülekezete a homoszexualitás egyik legmarkánsabb bírálója, mégsem gyakran sütik önökre ezt a bélyeget. Minek tulajdonítja ezt?

– Hiszünk a véleményszabadságban, és ezt akkor is gyakoroljuk, ha álláspontunk miatt támadások érnek bennünket. Az egyházakkal a nyilvánosság visszafogottabban bánik, mint a pártokkal. Ugyanakkor kiegyensúlyozottságra, indulatmentességre és a gyűlöletkeltés kerülésére törekszünk, s ez talán tiszteletet is ébreszt sokakban. Mindig is konzervatív álláspontot képviseltünk erkölcsi kérdésekben. Ugyanakkor tudják rólunk, hogy szívből elkötelezettek vagyunk az emberi jogok – legalábbis azok első generációja – iránt, már a kommunista diktatúrában illegalitásban töltött éveink óta. A többedik generációs emberi jogokkal kapcsolatban ez nem feltétlenül van így, ezek némelyikét vitathatóbbnak tartjuk, gyengébb erejűnek, kevésbé megalapozottnak, és főként: a Szentírással szemben állónak, így például a homoszexuálisok házassághoz, örökbefogadáshoz és gyermekneveléshez való jogát is. Furcsán éljük meg, hogy az állítólag szabad nyugati világ ma már hajlamosabb megvonni a hívőktől a szólás- vagy tanszabadság alapjogát ebben a kérdésben, ha valaki ellentétes véleményt nyilvánít a tömeggel lelkiismereti vagy hitbeli okokból, pedig ez sokkal régebbi és alapvetőbb emberi jog. És még valami: nálunk az etikai konzervativizmus soha nem társult antiszemitizmussal, mint sajnos a jobboldalon oly gyakran, és ezt mindenki tudja is rólunk. Fontos leszögezni, hogy a homoszexuálisok embertársaink, felebarátaink, ezért a bibliai és a lelkiismeretben is meglévő erkölcsi parancs értelmében igyekszünk annyira szeretni őket, mint saját magunkat. De hát az ember saját magában sem helyes, ha egyetért a bűneivel. Miért kellene másokat jobban szeretnünk, mint magunkat? Az embert nem gyűlöljük, de a cselekedetet határozottan elítéljük. A fóbia különböző szóösszetételei egyébként manapság trendi eszközei a közbeszédben a megfélemlítő megbélyegzésnek, hogy visszariasszák az embereket bizonyos dolgok végiggondolásától. Ezt magamban fobofóbiának neveztem el.

– A gyülekezet a baloldali, liberális szellemiségű ATV tulajdonosa. Hogyan barátkoznak meg azzal a ténnyel, hogy a csatorna nézőinek és vendégeinek nagy része valószínűleg semmi kivetnivalót nem talál a homoszexualitásban és a melegházasságban?

– A gyülekezet Jézus Krisztus oldalán áll, az ő tanításai az irányadók a társadalmi és politikai véleménynyilvánításainkban. Az ATV műsorszerkesztőségéhez körülbelül annyi köze van a gyülekezetnek, mint a Hír Tv-éhez. De egyházunk bizonyos kérdésekben baloldali-liberális értékeket is védelmez, ahol azokkal értünk egyet, így például a szabadság szeretetében vagy a társadalmi élet tisztasága követelményét illetően, erkölcsileg pedig konzervatívak vagyunk. Egyébként nem szokatlan, hogy egy médium műsorszerkesztésében nem a tulajdonosok, hanem a nézők értékrendje jelenik meg, ugyanis a tulajdonosok számára ezek elsősorban gazdasági vállalkozások. Természetesen én sem tudok minden véleménnyel azonosulni, ami az ATV-ben elhangzik, de egy plurális társadalomban ez normális.

– A gyülekezet számára érvényes tanítást kívánják megjeleníteni az egész társadalomban, vagyis elleneznék, hogy az állam legalizálja a homoszexuális párok házasodását?

– A bibliai tanításokat mi minden fórumon képviseljük, de a választásban tiszteletben tartjuk az emberek lelkiismereti szabadságát. Elfogadhatatlannak tartjuk az államhatalom felhasználását arra, hogy mint a középkorban, rákényszerítsék az emberekre a hitet, a bibliai világnézetet és erkölcsöt, mivel ez a történelemben mindig rossz vért szült. Az embernek jogában áll a maga választotta értékrend szerint élnie, de azt hangsúlyozzuk, hogy tetteiért Istennek és a lelkiismeretének számot kell majd adnia, ezek pedig, meggyőződésünk szerint, a Szentírással összhangban ítélnek. A melegházasság ügyében viszont a házasság eredeti erkölcsi és jogi fogalmának védelméről van szó, ami pusztán a természetből is levezethető – bár a Biblia is megerősíti –, hiszen az azonos nemű párok a nép fennmaradása és növekedése szempontjából improduktívak. Az is kétségbe vonható tisztán természeti szempontok alapján is, hogy egészséges lelkű gyermekeket fog-e nevelni két azonos nemű szülő, miközben antropológiai és pszichológiai tény, hogy az egészséges lélek egy apa és egy anya, egy férfi és egy nő érzelmi pólusai közötti „szeretettérben” tud jól kifejlődni. A homoszexuális-, meg általában az LMBTQ-házasságok és a gyermeknevelés intézménye az ember antropológiai mélységű változását fogja maga után vonni, szerintünk katasztrofális hosszú távú következményekkel. Miért kellene a társadalom egészséges reprodukcióját végző alapintézmény nevét és közösségi hasznosságából fakadó előjogait kiterjeszteni olyan kapcsolatra, amely erre a reprodukcióra természetes módon képtelen? A lopást sem a Tízparancsolat miatt tiltja a jog, hanem mert természetéből fakadóan nem használ a közösségnek és az egyénnek.

– A Hit Gyülekezete egyetért azzal, hogy Magyarországon a homoszexuális párok regisztrált élettársi kapcsolatra léphetnek?

– Alapvetően nem.

 – Ha önökön múlna, szigorítanák a homoszexualitásra vonatkozó magyarországi törvényeket?

– Nem tartjuk szükségesnek. Nem kívánjuk, hogy az emberek privát életébe ilyen mélyen jogszabályokkal beavatkozzanak. Viszont az örökbefogadás és gyermeknevelés jogát elvitatnánk az azonos nemű pároktól, a fentiek miatt.

– Mi a véleményük a Budapest Pride-ról?

– Fölöslegesnek, eltúlzottnak, érthetetlenül túldimenzionáltnak tartjuk, ami ráadásul sok ember érzéseit erősen sérti, köztük a miénket is. Minket is sokan illetnek megvetéssel a hitünk miatt, de nem szervezünk évente hivalkodó, külsőségeiben sokakat megbotránkoztató felvonulásokat. Mi is büszkék vagyunk sok értékünkre, de a büszkeségnek ez a kényszeres sulykolása, ami a melegfelvonulások nevében (pride) is, külsőségeiben is benne van, inkább az önmagukban rendkívül bizonytalan, kisebbségi érzésekkel küszködő, identitásválságban lévő emberek és közösségek sajátja. Társadalmi szempontból azt is aggályosnak tartjuk, hogy rengeteg fiatalnak ad helytelen példát, kialakulatlan szexuális és erkölcsi életüket még jobban összekuszálja.

 – Önök szerint mi a homoszexualitás?

– Mi abban hiszünk, hogy a Szentírás a Teremtő Isten örökké, minden korszakban érvényes Szava. A homoszexualitás a Biblia szerint súlyos bűn, amely mögött démonológiai, spirituális, lelki problémák is meghúzódnak általában. Legjobb, ha idézek két példát: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak; utálatosság az.” (Mózes 3. könyve 18:22) „Az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre; hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.” (Pál levele a rómaiakhoz 1:26-27) Nem fogadjuk el, hogy veleszületett, génekbe kódolt kényszerhelyzet lenne, manapság ugyan hangsúlyozzák ezt, de úgy tudjuk, ezt tudományosan nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani vagy pláne ennyire determinisztikusan értelmezni. Ezért a homoszexualitás elítélésekor nem ugyanarról van szó, mint a rasszizmus esetében, amit a propaganda sulykol; a két dolog valójában más szinten van. A Biblia azt támasztja alá, hogy a homoszexualitás választott életforma, amely ilyen tömegméretekben és törvényesítve mindig a jóléti társadalmak civilizációs terméke: „Íme, ez volt vétke Szodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének utálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.” (Ezékiel próféta könyve 16:49-50)

 – A katolikus egyház a homoszexuális hajlamot nem tekinti bűnnek, csak a homoszexuális tettet. És önök?

– Hasonlóképp. De a keresztény pasztorációban évezredek óta megvannak azok a spirituális, démonológiai vagy pszichológiai eszközök, amelyekkel ezt a hajlamot „meg lehet feszíteni”, fel lehet számolni. Persze, csak ha az érintettnek megvan a szándéka ehhez.

– Lehet egy gyakorló homoszexuális ember tagja a Hit Gyülekezetének, és ha igen, milyen feltétellel?

– Itt a döntő kérdés az egyház és a homoszexualitás viszonya, és a kettő kizárja egymást, mert az egyház Jézus Krisztus „tulajdona”, és az ő tanítását mint az egyház alkotmányát senkinek sincs joga megváltoztatni.

– Ismer valakit a Hit Gyülekezetében, aki homoszexuális hajlamot észlelt magán? Mi történt az illetővel?

– Több ilyet is ismerek, köztük olyat is, aki azóta megnősült, nemrég született gyermekük, és az asszonykát mindig nagyon vidámnak látom, ami a legjobb bizonyíték. De ismerek küszködősebbet is – hozzáteszem, nem többet, mint a heteroszexuálisok között, mert nehézségei nekik is éppúgy lehetnek önmagukkal –, és olyat is, aki egyelőre inkább egyedül él.

– A katolikusok szerint egy homoszexuális akkor élhet Istennek tetsző módon, ha kvázi cölibátust, vagyis önmegtartóztatást fogad. Ha valaki a Hit Gyülekezetéből azzal keresné meg, hogy vonzalmat érez a saját neme felé, mit mondana neki?

– Az evangéliumot hirdetném neki, amely világosan állítja, hogy Jézus Krisztus a Megváltó és Szabadító, aki bárkit képes bűneitől és testi-lelki nyomorúságaiból megszabadítani, mint ezt magam is több ezer esetben tapasztaltam, ezért őhozzá kell fordulni segítségért, ez nagyon hatékony. Én például tizenöttől huszonnégy éves koromig kábítószerfüggő voltam, az utolsó négy évben intravénás opiátfüggő, közel a halálhoz, és megtérésemkor rendkívül gyorsan, szinte elvonási tünetek nélkül megszabadultam ezektől.

– Az Egyesült Államokban számos újprotestáns gyülekezet homoszexuális missziót folytat, ahol exmeleg keresztények igyekeznek támogatni az életmódjukkal szakítani akarókat. Van ilyen csoportja vagy erre vonatkozó terve a Hit Gyülekezetének?

– A Hit Gyülekezete lelkészei sokoldalú pasztorációs tevékenységet folytatnak, ennek a problémának a kezelésére is fel vannak készülve.

 – A gyülekezet eddig jobbára saját berkeiben hirdette tanítását a homoszexualitásról. Az írországi népszavazás és az amerikai legfelsőbb bírósági döntés után is házon belül tartják a kritikát?

– Németh Sándor a többszázezres nézettségű Vidám Vasárnapban az ATV-n évek óta elmondja véleményét erről. Ha megkérdeznek minket bármilyen fórumon, őszintén válaszolunk mindenkinek, mint most itt is. Ha szükségesnek ítéljük, hivatalos nyilatkozatot is közreadunk. Társadalmi vagy politikai mozgalmak indítását vagy támogatását mindig a helyzet fényében fontoljuk meg, ahogy tettük a rendszerváltáskor. A jövőben is igyekszünk a társadalom egésze előtt képviselni meggyőződésünket, de tiszteletben tartjuk az emberek döntési szabadságát arra nézve, hogy milyen életvitelt folytassanak. Csak ők se próbálják meg világnézetüket ránk, az egész társadalomra és az államra kényszeríteni.

http://valasz.hu/itthon/a-hit-gyulekezete-a-meleghazassagrol-katasztrofalis-dontes-113815

Részlet "Bill Johnson Amikor a Menny meghódítja a Földet" c. könyvből

"Billy Graham-nek tulajdonítják a következő mondást: 'A mai gyülekezetek gyakorlatának 95 százaléka folytatódna, ha elvennék tőlük a Szent Szellemet. A korai egyház tevékenységének 95 százaléka megszűnt volna a Szent Szellem nélkül.'

Az antikrisztusi szellem ma is aktív, s megpróbálja a hívőket rávenni arra, hogy utasítsák el mindazt, aminek köze van a Szent Szellem kenetéhez. A vallásos szellemeket az antikrisztusi szellem táplálja. A vallásos szellemben démonikus befolyás van és azon dolgozik, hogy az értelmünk irányítsa életünket a Szent Szellem helyett."

Németh Sándor - Az idők jelei - Prédikáció

Rodney H. Browne - AZ ÓRIÁSOK OLYANOK NEKÜNK, MINT A KENYÉR

Márk 11:23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.

A hitnek a szánkkal kimondott beszédben kell felszabadulnia.

Ha nem vagy elégedett azzal, amid van, akkor nézd meg, hogy mi hagyja el az ajkadat. Mindened, amid van, és ami most vagy annak az eredménye, amit elhittél és kimondtál a múltban.

Példabeszédek 6:2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédeivel.

Nincs szükség az ördög beavatkozására az életedben, ha te magad veszed át a kezdeményezést és saját szavaid által tőrbe csalod magad.

Soha ne valld meg a kudarcot, illetve a vereséget! Soha, egy pillanatra sem ismerd el, hogy Isten képessége, illetve ereje nem vezethet győzelemre. Ha a száddal a kudarcról és vereségről beszélsz, azt jelented ki, hogy Isten nem tud, és nem is vezetett győzelemre.

1 János 4:4 ...nagyobb Az, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van.

Nem vállalhatsz közösséget a többséggel, ha ők Isten Igéje - a hit terve és Isten akarata - ellen vannak.

IV. Mózes 13:31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondta: Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal.

Káleb nem tagadta az óriások létezését, hanem azt mondta, hogy Izráel fiai képesek azokat legyőzni.

IV. Mózes 14:9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!

A kételkedés és a félelem lázadás az Úr ellen! A lázadás olyan, mint a varázslás. Az óriások kenyér voltak Izráel fiai számára! A kenyér az élet fő fenntartója. Szükségünk van arra ahhoz, hogy életben maradjunk. Azáltal növekszünk, hogy megesszük!

A hit MINDIG jó hírrel szolgál!

Elhiszem, amit az Ige mond, akár megfelelnek a Bibliában leírtaknak, akár nem.

Ha a hegyek / akadályok nem fontosak Isten szemében annyira, hogy előre, mielőtt odaérnél, megemlítse azokat neked, akkor számodra sem szabad fontossággal bírniuk, amikor találkozol velük.

Az egész történelmen át azok az emberek, akik Isten tervét követték nehézségekbe ütköztek. Ezen nehézségek egyike sem változtatta meg Istent és másította meg sz Ő Igéjét.

Egy hegy nem győzhet le senkit. Ami legyőzi az embereket, az a félelem!

Győztesnek teremtettél!

A Sátán hazugsága félelem által valósággá válik! Isten ígérete (AZ IGAZSÁG) hit által valósággá válik!

II. Mózes 14: 8-15.
Mózesnek egyik oldalon a Veres Tengerrel kellett megküzdenie, a másik oldalon pedig az Egyiptomi hadsereggel, de Isten terve nem változott - "Indulj el!"

Ne légy a félelem által megbénítva és a kételkedés által legyőzve!

Zsidókhoz írt levél 3:12-19, 4:9-11
Az Isten ígéretében való hitetlenség arra kárhoztat, hogy maradj a pusztában és halj is meg ott. Hagyd ott a "pusztában való vándorlást" azáltal, hogy minden bizalmadat az Úrba veted, és engedelmeskedsz Neki! Lépj be az Úr nyugodalmába!

Philip Yancey és Tim Stafford - A feltámadás napja: Izrael megelevenedésének szemléletes jelképe

Ezékiel 37,3 "Megkérdezte tőlem: „Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok?”

Miért kell Jeruzsálemnek elpusztulnia, és Júda ellenségeit miért éri el az erőszakos vég? Isten válasza ez: azért, hogy „megtudják, hogy én vagyok az Úr.” Ez a kifejezés több mint ötvenszer visszhangzik Ezékiel könyvében. A 37. fejezetben hirtelen hangnemváltás után Isten ugyanezzel a kifejezéssel magyarázza, miért hoz népére boldog jövendőt. A sok sötét és komor jövendölés után Ezékiel végre derűlátó, örömteli üzenetet hirdethet. Amikor az ítéletről prófétált, senki sem figyelt rá. Ezékiel jövendölései azonban, amelyeket Jeruzsálem pusztulásáról hirdetett, valóra váltak. Most, hét év látszólagos némaság után ismét szóra nyitja száját, ez alkalommal azonban a fényes reménység üzenete tör elő belőle.
Nincs még egy olyan fejezet Ezékiel könyvében, amely drámaibb módon közvetítené a reménység üzenetét, mint a száraz csontok völgyéről szóló megdöbbentő látomás. A tömegsírban szétszóródott, fehérlő csontok csodálatosan egymáshoz illeszkednek, és a holtak életre kelnek.

Isten hazatérése

Ezékiel hallgatósága még fel sem ocsúdott azóta, hogy elérkezett hozzájuk a templom elpusztításának híre. A próféta azonban biztosítja őket arról, hogy Isten nem vetette el végleg a népét. Isten hazatér, hogy ismét népe között lakozzék. Ezékiel jövendölése Izrael és Júda újraegyesüléséről kétségtelenül lázba hozza a fogságban élőket, akik már több mint háromszáz éve, Salamon halála óta két országra szakadva élnek, melyek néha egymással is háborúban állnak. Ennek ellenére, akárcsak napjainkban Észak- és Dél-Korea, nem felejtették el közös eredetüket. Isten azt ígéri, hogy újra egyesíti a tizenkét törzset – még akkor is, ha az elhurcolt tíz törzs már egy évszázada száműzetésben él szétszóródva más népek között. A könyv az újjáépült Jeruzsálem ragyogó látomásával ér véget. A bibliatudósok vitatkoznak azon, hogy Ezékiel szavai vajon a modern Izrael államra vonatkoznak-e – akár szó szerint, akár jelképesen. Az azonban világos, hogy a jó hír az egész világot érinti. Az új város győzelmes neve ez lesz: „OTT VAN AZ ÚR!” (48,35).