Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 5.

AMIKOR A CSODA VÉGET ÉR

Az özvegy olajának csodája végül véget ért. Miért? Azt mondta Isten: "Ez mára elég neked. Nem folytathatom a végtelenségig"? Biztosan nem így volt. Ő még akkor is öntötte az olajat, amikor elfogytak az edények. Az özvegy azt mondta: "Gyorsan! Hozzatok még tálakat és korsókat, akárhonnan. Úgy látszik ennek nincs vége." Isten azonban felülmúlta a befogadóképességüket. Ekkor ért véget a csoda.

Olaj mindig van. Zakariás látott egy arany lámpást, ami sosem aludt ki, mert közvetlenül az olajfából kiinduló csöveken át folyt bele az olaj (Zak. 4.). A Szent Szellem számunkra mindannak a forrása, amire szükségünk van. Ameddig vannak üres szívek és, ameddig odamegyünk, ahova Isten kívánja, és amíg senki nem akadályozza ezt, addig az olaj mindig és örökké tovább folyik.
Némelyek bemerültek már Szent Szellembe, és aggódnak, hogy ez a tapasztalatuk ideiglenes lesz, az olaj el fog apadni. A kenet örökre megmarad (1. Jn. 2:27), Ha viszont csak a mi kis konyhánk edényeivel dolgozunk, az áradás abbamarad. Nincs értelme hétről hétre imádkozni a Szellem kiáradásáért csak a mi kis gyülekezetünk számára, amikor ott kint az egész világ arra vár, hogy megteljen.

"Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik" - hirdeti ki a Példabeszédek 11:24. Minden gyülekezetnek úgy kellene látnia, hogy a falai körülölelik a földet, és a teteje befedi a föld összes lakóját. A világméretű ébredést nevezd a saját ébredésednek! A helyi gyülekezet területe lehet az egész világ, amikor a közösség olyan emberekkel dolgozik együtt, akiket Isten az egyetemes egyháznak adott. Az ilyen gyülekezetben árad a Szent Szellem áldása.
Ha bezárkózunk, és semmi közünk nincs azokhoz, akiket Isten a gyülekezetbe helyezett, az evangélistákhoz, akkor kívül leszünk Isten sodrásán, folyóján. A gyülekezet nem lehet kiválasztottak klubja. A Kölni Dómon van egy felirat, ami így szól: "Ez a templom nem múzeum." Minden templomnak missziós állomásnak kellene lennie.

KÁVÉSKANALASOK

Elképzelem az izraeli asszony fiait, amint az utcákon szaladgálnak, és mindenkit megkérdeznek: "Van egy korsód, tálad, vagy bármi más, amit kölcsönkérhetnénk, hogy olajat tegyünk bele?" Ide-oda járkáltak. Talán néhány zsörtölődő lélek így háborgott: "Mi mindent kértek még kölcsön? Mire készültök ti, meg az anyátok?" Vajon volt-e olyan, aki nem adott nekik semmit az olaj tárolására? Aki nem adott semmit, az hozzájárult az áradat leállításához. Az ilyen önzés szakította meg a csodát. Mi is segíthetjük az ébredés áldásának a csodáját, vagy a mi kis konyhánkra korlátozhatjuk azt.

Mindannyiunknak együtt kell dolgoznunk másokkal. Egyesek talán kritizálnak, de ne engedd, hogy félrevezessenek! Az özvegy fiai csak mosolyogtak, mert tudták, mit tervez az anyjuk, és tovább kéregették a tálakat az olajnak.
Isten nem pár csepp olajjal akar minket felkenni, hanem olajfolyókkal. Amikor Jézus Kánában a vizet borrá változtatta, nem néhány poharat töltött meg, hanem kb. 600 liter bort készített, ami több hétig elég volt; még fürödhettek is volna benne, ha akartak volna. Annyi volt, hogy az ifjú pár nem is tudta, mit csináljon vele. Jézus a sokaságot is megetette és tizenkét kosár telt meg a maradékkal.

Ha egy túl óvatos gyülekezet nem segít, mert az evangélisták talán elszaladnak az edényeivel, akkor nem lesz része bőségben. Amióta engedelmeskedem a Szellem hangjának, mi bőségben vagyunk. Mivel a Szent Szellem küldött el. Krisztus egész testével összhangban kezdtem dolgozni. Olyan volt ez, mint amikor kinyitják egy gát zsilipkapuját. Mindannyian részesültünk Isten folyójának végtelenül áradó vizeiben. Ha egyszer számítgatni kezdünk, és a saját kis területünket védjük, a folyó másfelé kanyarodik. A szűk látókörű emberek elszigetelődnek. Akarjuk az áldás áradatait? Akkor engedjük a folyót túláradni!

Dave Hunt - Sola Scriptura? 1.

Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által...
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Zsoltárok 119,9 és 105

És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre, a Krisztus Jézusban való hit által.
2Timóteus 3,15

A tapasztalatok alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a Szent írás, amikor a köznép nyelvén terjedt, sokkal több kárt okozott, mint amennyi hasznot [a tridenti zsinat megállapításának újrafogalmazása]...
Döntöttünk azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket meg kell tennünk - élve főpapi hatalmunkkal - azért, hogy orvosoljuk, illetve elejét vegyük ennek a pestisként terjedő jelenségnek... a hitnek ehhez hasonló beszennyezése rendkívül káros és veszélyes a telkekre nézve.
VII. Piusz pápa 1816-os, Lengyelország érsekéhez intézett pápai körlevelének részlete

Ha börtönbe vetnek... könnyebb lesz az Alpok szikláit elmozdítani, mint engem rávenni arra, hogy bármilyen keveset is eltávolodjak Jézus Krisztus beszédétől.
Ulrich Zwingli, 1522 augusztus 13.2

Az a jól ismert mondás, hogy a hatalom korrupttá teszi az embert, illetve hogy az abszolút hatalom abszolút korrupttá, pontosan annyira igaz a vallás, mint a politika terén. Az abszolutizmus akkor éri el tetőpontját, amikor azt állítja, hogy Isten nevében cselekszik. A II. vatikáni zsinat kijelenti, hogy „az akarati és értelmi engedelmességet különösképp meg kell adni a római püspök hivatalos tanítói tisztének még akkor is, ha nem ex cathedra beszél”. Egy katolikusban fel sem merülhet az, hogy közvetlenül Istennek és az ő Igéjének engedelmeskedjen, ehelyett teljes engedelmességet kell tanúsítania egyháza iránt, amelyik Isten nevében cselekszik, és így az egyén és Isten közé furakszik.

A hatalmi korrupció csúcsa az, amikor a katolicizmus bátran állítja, hogy az egyháztagok nem értik a Bibliát, így azt el kell fogadniuk az egyház szerinti értelmezésben: „kizárólag az egyház eleven tanítóhivatalára van bízva az a feladat, hogy hitelesen magyarázza Isten írott vagy áthagyományozott igéjét”. Ezzel az ediktummal Isten Igéje, az igazság és a szabadság egyetlen letéteményese, alárendeltjévé lett az egyháznak, és a misztérium ködébe burkolózott. Az odaszánt katolikusok így a klérusnak kiszolgáltatottak maradnak, és ez a klérus, ahogy már láttuk, rendkívül korrupt.

Elfogadás vakon

A reformátorok - hogy elejét vegyék a romboló hatású leigázásnak - az embereket arra buzdították, hogy mint legfelsőbb tekintélynek, Isten Igéjének engedelmeskedjenek, és ne az egyháznak vagy az élén álló pápának. A legalapvetőbb kérdés, ami a reformációt lángra lobbantotta (és ami még a mai napig is kulcsfontosságú), az volt, hogy továbbra is vakon kell-e engedelmeskedni a római dogmáknak, még akkor is, ha azok ellentétesek a Bibliával, vagy egyedül Isten Igéjét végső tekintélyként kell alapul venni. A Menno Simon életrajzát megörökítő író leírja, hogy milyen konfliktussal kellett szembenéznie a reformátornak:

"Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor Menno, miután felnyitotta Bibliája kemény fedelét, azt a felfedezést merte tenni, hogy az egyház miséről szóló hagyományos tanításai közül egyet sem talál benne. Ekkor érte el a bensőjében zajló konfliktus a tetőpontját; el kellett döntenie, hogy életében mit tekint legfőbb tekintélynek: az egyházat vagy Isten Igéjét."

A reformátorok úgy döntöttek, hogy az Igét választják, és jelszavuk az lett: Sola Scriptura! A püspökök elutasították ezt az igazságot a tridenti zsinaton, ugyanis nem voltak hajlandóak alávetni magukat a rangban alattuk álló embereknek. Még azt is veszélyesnek tartották, hogy valakinek az otthonában anyanyelven legyen meg a Biblia, ugyanis Róma még a mai napig is azt vallja, hogy kárt okozhat, ha valaki azt szó szerint veszi. Szerintük csak a különleges képzésben részesülő elit értheti meg a Szentírást.

"Aki a Bibliát helyesen akarja interpretálni... annak szellemben vissza kell mennie a távoli évszázadokba... a történelem, régészet és más tudományágak segítségével, pontosan meg kell határoznia a régi kor írójának írásmódját."

A tridenti zsinaton kimondott vélekedés, miszerint egy katolikus hívő számára egyháza, és nem a Biblia, a legfelsőbb tekintély, még ma is életben van. Kizárólag a római főpapi intézetben képzett, „teológiai diplomával rendelkező, hat vagy hét nyelven (beleértve az arám, görög és a héber nyelveket...) beszélő tudósok képesek értelmezni a Bibliát. A Biblia tanítására pedig akkor válnak alkalmassá, ha arra a katolikus egyház megadja az engedélyt”. Laikus nem rendelkezhet ezzel a minősítéssel. A II. vatikáni zsinat dokumentumában a következő áll:

"Az egyházi elöljáróknak, „akik az apostoli tanítás letéteményesei”, kötelességük, hogy a rájuk bízott híveket alkalmas módon oktassák a szentkönyveknek, főleg az újszövetségnek és elsősorban az evangéliumoknak helyes használatára. Legyenek tehát a szent szövegek lefordítva és ellátva a szükséges és valóban kielégítő magyarázatokkal, hogy az egyház tagjai biztonságosan és hasznosan foglalkozzanak a szentírással, és szelleme eltöltse szívüket."

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 24.

A FELTÁMADÁS

            A megelevenítést nagyon hamar követte a feltámadás. Erről szól a 18. zsoltár:

            Zsolt.18,1: Az éneklômesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki azon a napon mondta el az Úrnak ez ének szavait, amely napon megszabadította ôt az Úr minden ellenségének kezébôl, és Saul kezébôl.

            A zsoltár ''fejlécéből'' nagyon sokat megtudhatunk. Amely napon Dávid megszabadult minden ellenségének kezéből és Saul kezéből, azon a napon ''mondta el'' az Úrnak ezt az éneket. Ez tehát egy győzelmi dal, diadal-ének, amely sok olyan jelenetet tartalmaz, amit Dávid soha sem élt át. Ezek nem egyszerűen költői képek hanem valóságosan megtörtént dolgok, Jézus Krisztus életében ui. mindegyik beteljesedett. 

            A héber Szentírást eredetileg pontozások, azaz magánhangzók nélkül írták. Ebben az eredeti formában a Sault így írják: LY}V. Egyetlen egy héber szó van ezen kívül, amit pontozás nélkül ugyanígy írnak: a Seol! Az eredeti szöveget olvasva tehát így is olvashatjuk a zsoltár bevezetését: azon a napon, amelyen megmentette őt az Úr minden ellenségének kezéből és Seol (gonosz angyal) kezéből! A 18. zsoltárt kb. 1000 évvel Jézus születése előtt adta meg Dávidnak a Szent Szellem. A héber Bibliát csak i.sz. 800 körül pontozták ki, tehát 1800 évig a zsidók Saulnak is és Seolnak is olvashatták ezt a zsoltárt.

            Ebben a két rokon szóban (Saul, Seol) benne van Isten bölcsessége. Saul elhívásakor Isten már tudta, hogy Saul üldözni fogja Dávidot, Dávid meg fogja írni a 18. zsoltárt, amely Saulról, de Jézusnak Seolról szól. Istennél az ok-okozati összefüggések egy más dimenzióban vannak, az ember azt nem tudja felfogni. Csak rácsodálkozhatunk erre, ahogy Pál is tette, amikor éppen erről az ok-okozati összefüggésről gondolkodott Izraellel kapcsolatban: Róma 11,33: Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az Ő utai!

Tehát a 18. zsoltár:

2 És mondta: Szeretlek Uram, én erôm! 3 Az Úr az én kôsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kôsziklám, ô benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. 4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtôl.        5 Halál kötelei vettek körül, és Béliál árjai (vad folyamai) rettentettek engem (törtek rám). 6 Seol kötelei vettek körül; Halál tôrei fogtak meg engem. 7 Szorultságomban az Urat hívtam, és Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallotta templomából, és könyörgésem elé jutott, füleibe. 8 Ekkor megingott, megrengett a föld, s a hegyek alapjai megreszkettek, inogtak; mert haragra gyúlt. 9 Füst szállt fel orrából, és szájából tűz emésztett; izzó szén izzott belôle. 10 Lehajtotta az eget és leszállt, és sötét felhő volt lábai alatt. 11 Kérubon haladt és repült, és suhant (lebegett) a szelek szárnyain. 12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátorául maga körül vizek sötétjét és fellegek sűrűjét. 13 Az elôtte lévô fényességbôl felhôin jégesô tört át és izzó szén. 14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos hallatta hangját - jégesôt és izzó szenet. 15 És kilőtte nyilait és szétszórta őket, villámokat szórt és megzavarta őket (azaz az ellenséget)[1]. 16 És meglátszottak a vizek medrei s meglátszottak a világ alapjai; a te feddésedtől Uram, orrod leheletének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kihúzott engem nagy vizekbôl. 18 Megszabadított engem erôs ellenségeimtôl, s gyűlölôimtôl, a kik hatalmasabbak voltak nálam. 19 Rám jöttek balsorsom napján; de az Úr volt az én támaszom. 20 És kivitt engem tágas térre; kiragadott engem, mert kedvét lelte bennem. 21 Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint fizetett meg nekem. 22 Mert megôriztem az Úr utait, és gonoszul nem tértem el Istenemtôl. 23 Mert minden ítélete elôttem van, és rendeléseit nem távolítottam el magamtól. 24 És tökéletes voltam elôtte, ôrizkedtem bűnömtôl. 25 És megfizetett nekem az Úr igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elôtt van. 26 Az irgalmashoz irgalmas vagy; a tökéleteshez tökéletes vagy. 27 A tisztával tiszta vagy; s az elfordulthoz elfordult vagy. 28 Mert te megmented a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; 29 Mert te gyújtod meg mécsesemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja sötétségemet. 30 Mert általad táboron is átfutok (csapatot is megrohanok), és Istenem által kôfalon is átugrom. 31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde tiszta; pajzsa Ő mindazoknak, a kik bíznak benne. 32 Mert kicsoda Isten az Úron kívül? És kicsoda kôszikla Istenünkön kívül? 33 Az Isten, a ki felövez engem erôvel, és tökéletessé teszi utamat: 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és magas helyeimre állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat. 36 És adtad nekem üdvösségednek pajzsát, és jobbod megszilárdított engem, jóvoltod felmagasztalt (naggyá tett) engem. 37 Kiszélesítetted léptemet alattam, és nem tántorogtak bokáim. 38 Üldözöm ellenségeimet és elérem ôket, és nem térek vissza, amíg meg nem semmisültek. 39 Összetöröm ôket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá esnek. 40 Mert te öveztél fel engem erôvel a harcra, alám görbeszted az ellenem felkelôket. 41 És megadtad nekem ellenségeim hátát (hátat fordítottak, menekültek), és gyűlölôimet elpusztíthattam. 42  Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nekik. 43 És szétmorzsoltam ôket, mint port szél elé, és kiüresítettem ôket, mint utca sarát. 44 Megmentettél engem a nép küzdelmeitől, nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem. 45 A mint hall a fülük, engedelmeskednek, és idegenek is hízelegnek nekem. 46 A pogányok elepedtek, és reszketve jönnek elô (''előreszketnek'') zárt helyeikbôl. 47 Él az Úr és áldott az én kôsziklám; magasztaltassék hát üdvösségem Istene! 48 Az Isten, a ki bosszúállást ad nekem, és népeket hódoltat alám, 49 Aki megment engem ellenségeimtôl. Felemeltél azok fölé, akik felkeltek ellenem, az erôszak emberétôl megszabadítasz engem. 50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneklek nevednek. 51 Nagy segítséget ad királyának és irgalmasságot cselekszik az ô felkentjével, Dáviddal és magvával mindörökké.(A zsoltár tehát 1.Dávidról és 2.Dávid Magváról = Jézusról szól).

            Jézus nagy dícsérő éneke tehát ez a dal. A Biblia több helyen beszél arról, hogy a szabadulás után egy nagy hálaének, új ének fog következni. Ez az a hálaének. Nem véletlenül van benne kétszer a Bibliában (a 2. Sámuel 22. részében is szerepel ugyanez a dal). Jézus dícsérte az Urat, majd elmondta, hogy milyen szorongatásokban volt része: a Seol, a Halál kötelei, tőrei, hálói kötözték meg, Béliál vad patakjai is rátörtek. (Béliál is egy gonosz szellem, aki itt, és a 2. Sámuel 22-ben a Seol és a Halál mellett van felsorolva. A pokol kapuiban ül, Pál apostol is megemlíti egyszer: Mi köze Krisztusnak Béliálhoz?).

            Jézust a Seol kötelei, láncai, bilincsei vették körül, és a Halál tőrei (szigonyai, horgai, hálói, csapdái) fogták meg. A Seol kötelei valóságos kötelek, csak nem fizikálisak, hanem szellemiek, de akik meg vannak velük kötözve, azok nem tudnak mozogni. Szellemiek, de valóságos kötelek. Sokan úgy képzelik el a szellemvilágot, mintha az egy megfoghatatlan, sejtelmes valóság lenne, ahol minden elfolyik, összemosódik, a dolgoknak még konkrét határuk, kiterjedésük sincs. De a Biblia leírja, hogy hogyan kell elképzelnünk a szellemvilágot: pl. Jézus egyszer azt mondta egy némának: effata, azaz oldódj fel, és ''a néma nyelvének kötelei azonnal feloldódtak.'' Le volt kötözve a nyelve egy szellemi kötéllel. Ha valaki ilyenkor belelátna a szellemvilágba, akkor látná egy ilyen ember nyelvén ezeket a köteleket, amivel a nyelve le van kötözve, ami miatt a nyelve nem tud mozogni. Hangot esetleg tud kiadni, de beszélni nem tud, mert nem mozog a nyelve. Az ilyen köteleket semmiféle éles szerszámmal nem lehet elvágni, csak szellemi karddal. Jézushoz hasonlóan csak a hatalom beszédével tudunk segíteni az ilyen embereken: oldódj fel (effata)!

            Ugyanilyen valóságos - csak sokkal erősebb - kötelekkel, láncokkal volt Jézus is a Seol legaljára kötözve, és a Halál tőrei, csapdái (szigony, horog, háló, hurok) fogták meg. (Sok helyen van még szó a zsoltárokban a hálóról is.)

---

[1]Ezt a megjegyzést az Eberfelder Bibel teszi a 2.Sám.22.-höz fűzött kommentárjában.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 25.

"Csapdába estél”

Az élet problémái annyira bonyolultak lehetnek, hogy az ember úgy gondolja, nincs megoldás. Amikor a menekülés minden reménye elveszett, az egyén könnyen beletörődhet egy kudarccal teli életbe. Ezt mondja magának: "Az én helyzetemből nincs kiút. Senki nem foglalkozik azzal, hogy- mennyi fájdalmam van. Isten nem válaszol az imáimra". Van egy olyan démon, akit úgy hívnak: "Csapdába Estél". Úgy szenved tőle az ember, mintha egy labirintusban bolyongana. A reménytelenség annyira súlyossá válik, hogy az illető beszüntet minden erőfeszítést arra, hogy kiszabadítsa önmagát.

Visszavonulás

A visszavonulásnak sok különböző módja és mértéke van. A visszavonulás a kellemetlenségek és a felelősség elöl való elmenekülés. A sérült emberek a menekülés taktikájának szakértőivé válhatnak. A katatónia (testi-lelki lemerevedés) a visszahúzódás szélsőséges változata. Az én képtelen a válaszadásra. Az élet annyira kellemetlen, hogy a folyamatos menekülés csendben és mozdulatlanságban fejeződik ki.

Egyszer olvastam egy olyan könyörületes ember beszámolóját, aki katatóniás embereket látogatott egy szanatóriumban. Leült és órákon keresztül beszélt a betegekkel, annak ellenére, hogy nem válaszoltak rá semmit. Ezt hónapokig csinálta. Egy nap, amikor ketten közülük a kórház előcsarnokában ültek, a barát egy kis mókust látott a füvön. Elkezdett nekik a mókusról beszélni, és az egyik beteg válaszolt. A szeretet törte meg a gátakat. Attól kezdve az illető kezdett kiszabadulni önmaga börtönéből.

Az ember az elutasítottság és az elutasítástól való félelem miatt vonul vissza. A barátság fájdalmasnak bizonyult és a további sérülések lehetőségének kockázata túl nagy. Amikor szeretetet ajánlanak fel, először nem tudja elfogadni. Újra és újra fel kell ajánlani és bizonyítani. A Biblia azt mondja, hogy "a szeretet türelmes”. Még ha a szeretetet nem fogadják is el, az ember, aki szeret, még több szeretetet ad. Türelmes szeretetre van szükség ahhoz, hogy a sérült embert ki tudjuk hozni börtönéből. A Szent

Szellem vezetése szükséges annak, aki a szabadításban szolgál, és fontos a szeretet és a szabadítás szolgálatának szoros összefonódása. Amint a démonok eltakarodnak a szigorú parancsra, a szolgálónak szeretnie és bátorítania kell az illetőt.

A szeretet szüneteltetése

Annak, aki nagy traumát élt át a szeretet területén, általában a "szeretettől való félelem”-ből kell szabadulnia. A tapasztalatok annyira keserűek lehetnek, hogy a személy többet nem próbálkozik. Jellegzetes példája ennek, amikor a szeretet egy házasságon belül vall kudarcot. A válás után nem kívánnak újra házasságot kötni. A házasság szereteten alapult, de a szeretet kudarcot vallott. A sérülés teljesen váratlan volt. Az elvált mély, nagy traumán esett át. Ki akar még egy ilyet átélni? Miért kockáztasson még egy félresikerült házasságot? Mi a biztosíték egy következő sérülés ellen?

Rodney H. Browne - MIT MOND ISTEN IGÉJE A FIZIKAI GYÓGYULÁSRÓL?

A gyógyulásra használt héber szó - "rapha" egyáltalán nem a szellemi gyógyulásra vonatkozik. Közvetlenül a fizikai test gyógyulására utal. Legalább 14 olyan héber és görög szót találunk számos igeszakaszban, amelyek világosan a fizikai épségről, gyógyulásról, egészségről, megőrzésről, üdvösségről és szabadulásról tanítanak. Néha előfordul, hogy ugyanabban az igeszakaszban ezen szavak valamelyike mind a testre, mind a lélekre is vonatkozik. Isten az Atya azt akarja, hogy jól legyünk, hogy egészségesek legyünk szellemben, lélekben és testben.

 

Tizennégy héber és görög szó, amelyek a fizikai gyógyulásra vonatkoznak:

 

Héber szavak:

 

1. Rapha jelentése: megjavítani; orvosolni; meggyógyítani; helyrehozni; egésszé tenni. A King James Bibliában a következőképpen fordították: orvosolni; egésszé tenni; meggyógyítani; meggyógyult; teljesen meggyógyult; orvos.

 

És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése Rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg. Ézsaiás 53:5

 

Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Zsoltár 103:3

 

2. Marpe jelentése: gyógyhatású; gyógyszer; gyógymód; szabadulás. A King James Bibliában a következőképpen fordították: orvoslás; gyógyítható; gyógyulás; egészség; gyógyszer; ép; egész; szelídség.

 

Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség. Példabeszédek 4:22

 

A következő Ige három különböző héber szót tartalmaz, amelynek mindegyike egészséget és gyógyulást jelent:

 

Ímé, Én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit. Jeremiás 33:6

 

3. Yeshuwah jelentése: valami, ami megtartatott; szabadulás; segítség; győzelem; bőség. A King James Bibliában szabadulásnak; egészségnek; segítségnek; üdvösségnek; megmentésnek; megtartó (egészségnek); jólétnek fordították.

 

Miért csüggedsz el én lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én Néki, az én Szabadítómnak és Istenemnek. Zsoltár 42:12

 

Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az Én szabadításomat. Zsoltár 91:16

 

4. Aruwkah jelentése: ép egészségre való helyreállítás; egészség. A King james Bibliában egészségnek; befejezettnek; tökéletesnek fordították.

 

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Ézsaiás 58:8

 

5. Chabash jelentése: szilárdan beburkolni; megállni; uralkodni; egészség. A King James Bibliában bekötésnek; felkötésnek; irányításnak; gyógyítónak; beburkolásnak fordították.

 

Az Úr Isten Szellem van Énrajtam azért, mert felkent Engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást. Ézsaiás 61:1

 

Meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket. Zsoltár 147:3

 

6. Riphuth jelentése: gyógyítás; egészség. A King James Bibliában egészségnek fordították.

 

Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak. Példabeszédek: 3:8

 

Görög szavak:

 

7. Therapeuo lenetése: cselédként szolgálni valakit; imádni (Istent): megkönnyebbülést érezni (a betegség elmúltával). A King James Bibliában orvoslának; gyógyulásnak; imádásnak fordították.

 

És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. Máté 8:7

 

8. Iama jelentése: orvosolni (a hatást); gyógyulás; helyrehozni. A King James Bibliában gyógyulásnak fordították.

 

Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által. 1 Korinthus 12:9

 

Avagy mindnyájuknak van-é gyógyításra való ajándéka? vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é? 1 Korinthus 12:30

 

9. Iaomai jelentése: gyógyítani (szó szerint, ill. képletesen). A King James Bibliában gyógyításnak; egésszé tenninek fordították.

 

A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, Aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, akik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt Ővele. Apostolok Cselekedetei 10:38

 

10. Iasis jelentése: a gyógyítás cselekedete. A King James Bibliában orvoslásnak; gyógyulásnak; gyógyításnak fordították.

 

És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki, és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem. Lukács 13:32

 

11. Hugiaino jelentése: ép egészséggel bírni; jól lenni (a testben); romlatlannak lenni (igaznak lenni a tanításokat illetően). A King James Bibliában a következőképpen fordították: egészségesnek lenni; biztonságban és épségben lenni; ép; épnek lenni; épség.

 

Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek. 3 jános 2

 

12. Hugies jelentése: egészséges: jól; jól van a testben; igaz (a tanításban). A King James Bibliában egészségesnek; épnek fordították.

 

Úgyhogy a sokaság álmélkodott, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét. Máté 15:31

 

13. Sozo jelentése: megmenteni; megszabadítani; védelmezni; meggyógyítani; éppé tenni. A King James Bibliában gyógyításnak, megőrzésnek, önmagunk megtartásának, jól levésnek, egésszé tevésnek fordították. A sozo szó 86-szor fordul elő a lélek megmentésére, azonban az alább idézett igeszakaszokban a fizikai test megmentésére és betegségből és különböző kórokból való meggyógyítására utal utal:

 

És ahová bement a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piacokon, és kérték Őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. Márk 6:56

 

14 Diasozo jelentése: teljesen megmenteni; teljesen meggyógyítani; orvosolni; megtartani; kiszabadítani; tökéletesen egészségessé tenni, stb. A King James Bibliában a következőképpen fordították: biztonságossá tenninek; szerencsésen kiszabadulni; meggyógyítani; tökéletesen egészségessé tenni; megmenteni. A szó a test gyógyulására utal.

 

És kérték Őt, hogy csak az Ő ruhájának peremét illethessék. És akik illették, mindnyájan meggyógyultak.Máté 14:36.

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 9.

A történelem igazságért kiált

Róma megtévesztő kísérlete antiszemitizmusa elleplezésére a II. vatikáni zsinat dokumentumaiban is fellelhető. Ott a zsidókra, bár nem nevezik meg őket, úgy utalnak, mint akiktől Krisztus származott test szerint, és úgy hívják őket, hogy „szerelmetesek az atyákért...” Ez az állítás aligha összeegyeztethető azzal, ahogyan Róma bánt Isten választott népével a történelem során. Az ember sajnálattal olvas igazságot ilyen forrásból. A következő mondat nem kevésbé arcátlan hazugságot
állít:

"...azokra is kiterjed az Isten üdvözítő szándéka, akik elismerik a Teremtőt; köztük elsősorban a mohamedánokra. Ők azt vallják, hogy Ábrahám hitén vannak, velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas, és az utolsó napon megítéli az embereket."

Micsoda istenkáromlás az iszlám Allahját a Teremtőnek nevezni, és így az ősi Kaba főnökök pogány istenségét (Muhammad Qurais törzsének istenét) Jahvével, a Biblia Istenével azonosítani. Az iszlám egyértelműen tagadja, hogy Allah atya lenne, hogy volna fia, illetve hogy létezne az Atya, Fiú és Szent Szellem hármassága, ezért nem tudja értelmezni az „alkossunk embert a hasonlatosságunkra” igerész többes számát (1 Mózes 1,26). Allah csak azokhoz könyörületes, akik jót cselekednek, és gyűlöli a bűnösöket, viszont az igazi Isten maga a szeretet, aki mindenkit szeret. Allah távoli isten, akivel lehetetlen személyes kapcsolatra lépni, mivel hiányzik belőle a szentség, a kegyelem és a
szeretet, és ő parancsol a gonosznak. Allah pontosan az ellentéte Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének.

Ami „Ábrahám hitének” megtartását illeti, Ábrahám előretekintett Krisztusnak, Isten Bárányának az eljövetelére, aki meg fog halni a bűneinkért (lMózes 22,8; János 1,29; 8,56). Ezt az igazságot a muzulmánok teljes egészében elutasítják. Az iszlám tagadja Jézus istenségét, illetve azt, hogy Isten Fia lenne. Tagadja, hogy Jézus meghalt a kereszten a bűneinkért (állítólag valaki más halt meg helyette), és természetesen Jézus feltámadását is tagadja. Mégis a II. vatikáni zsinat dokumentumának fent említett idézete úgy beszél a muzulmánokról, mint akik mindezek ellenére részei az „üdvösség tervének”. Róma hihetetlen ökumenizmusával egy későbbi fejezetben még foglalkozunk.

Allah egyenlő lenne Jahvével és az iszlám lenne „Ábrahám hite”? Róma azért lenne ilyen nagylelkű a muzulmánokkal szemben, hogy behízelegje magát kegyeikbe? A II. vatikáni zsinat fenti idézete azt sugallja, hogy végül mindenki - még a bálványimádók is - a római katolikus egyház védőszárnyai alá fog kerülni, tehát mindenki, kivéve a protestánsokat. Róma nagylelkűségének vannak korlátai, bár igazi természetét finom módszerek mögé rejti. Pillanatnyilag engedékeny Izrael iránt, de a józan ész arra figyelmeztet bennünket, hogy motívumai nem tiszták. A történelem felhívja a figyelmet, hogy ne feledkezzünk el róla.

Jeruzsálemnek megvan a maga Yad Vashem Múzeuma (Holocaust Múzeum), hogy mindörökre a világ lelkiismerete előtt legyen a Hitler által megölt hatmillió zsidó emléke. Ezzel szemben semmiféle emléket nem állítottak fel az anyaszentegyház által megölt zsidók és keresztények névtelen millióinak tiszteletére. A Vatikán megtévesztően szép szózatai ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenkor történelmével kapcsolatos vissza-visszatérő kérdést, melyet Guenter Lewy a következőképpen fogalmaz meg:

"Amikor Hitler elindította az európai zsidóság elleni gyilkos hadjáratát, az igazság és a jogosság kevés védelmezőre talált. Krisztus helyettese (helytartója) és a német (katolikus) püspöki kar nem tartozott ezek közé. Szerepük különleges fontossággal bír azzal a kérdéssel kapcsolatban, amit egy fiatal lány tesz fel Max Frisch Andorra című művében egy katolikus papnak: „Hol voltál Benedek atya, amikor elvitték a bátyámat, mint egy állatot a mészárszékre, hol voltál akkor.”

A kérdés még mindig válaszra vár.

Hitler bábkormányának feje kikerülte mind a szovjet, mind a szövetséges ellenőrző pontokat, és Rómába ment, ahol a Vatikán elrejtette. Ott gyakran találkozott Montinivel, XII. Piusz helyettes államtitkárával, aki később VI. Pálként lépett a pápai trónra. Montini előtt már évekkel korábban ismertek voltak az Usztasa tettei. Már 1941 szeptemberében egy Branko Bokun nevű jugoszláv személy hatalmas mennyiségű bizonyító anyagot adott át Montininek hátborzongató
fényképekkel és szemtanúk beszámolóival együtt, melyek jól dokumentálták az Usztasa rémtetteit. A Vatikán mégsem látta indokoltnak politikája megváltoztatását, hanem továbbra is támogatták horvátországi emberüket és az általa vezetett usztasa rezsimet és annak tetteit.

Miután a vatikáni hatóságok minden információt megkaptak, amivel Pavelic szolgálni tudott a katolicizmus főellenségével, a szovjet típusú kommunizmussal kapcsolatban, titkos útvonalakon Argentínába küldték. Ott ez a szadista tömeggyilkos ismét vezető pozícióba került, ezúttal mint Juan Peron, a katolikus diktátor biztonsági tanácsadója, aki tárt karokkal ölelte az anyaszentegyház keblére a szökésben lévő, katolikus háborús bűnösöket.

A Gyógyító Hit - Interjú Szokalopulosz Georgis lelkipásztorral

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 23.

Következik a 144. zsoltár:

Zsolt.144,1:  Dávidé. Áldott az Úr, az én kôsziklám, a ki háborúra tanítja kezeimet, s harcra ujjaimat. 2 Jóltevőm és váram, erősségem és szabadítóm; pajzsom, és az, a kiben én bízom: aki alám veti népemet. 3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudomást veszel róla, és az embernek fia, hogy számításba veszed?! 4 Olyan az ember, mint a lehelet; napjai olyanok, mint az átfutó árnyék. 5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállj alá; érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6 Lövellj villámot és szórd szét ôket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszüket (tedd zavarodottá őket). 7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj (tépj) ki és ments meg engem a nagy vizekbôl, az idegen fiainak kezébôl; 8 Akiknek szája rosszaságot beszél, s akiknek jobb keze a hazugság jobb keze. 9 Isten! Hadd énekeljek új éneket neked; tízhúrú hangszerrel hadd zengjek neked; 10 Neked, aki segítséget ad a királyoknak, s megmenti (kiragadja) Dávidot, az ô szolgáját a gonosz kardtól. 11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen fiainak kezébôl, a kiknek szájuk rosszaságot beszél, s jobbkezük a hazugság jobbkeze. 12 Hogy fiaink ifjú korukban olyanok legyenek, mint a nagyokká nôtt plánták; leányaink pedig mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. 13 Hogy tárházaink telve legyenek, eledelt eledelre szolgáltassanak; hogy juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelôinken. 14 Ökreink megrakodva legyenek; se betörés (repedés - a falon), se kirohanás, se sikoltozás ne legyen utainkon. 15. Boldog az a nép, amelynek így van dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!

            

Dávid száján keresztül itt is a Szent Szellem szólt. Jézus könyörgött azért, hogy maga az Atya  siessen segítségére, szálljon le a trónjáról, a mennyből és segítsen neki. Hogy ragadja ki a nagy vizekből és az ellenség kezéből. Új éneket akar énekelni az Úrnak a szabadításáért, majd arról beszél, hogy ennek a megmentésnek (a megváltásnak) mik lesznek a következményei: a 12.vsz.-tól vannak felsorolva az áldások.

 Így telt el tehát a péntek este és a szombat. Vasárnap kora hajnalban Jézus kiáltását meghallgatta az Atya, az ima bejutott elé, eltelt a megszabott idő. Az Atya cselekedett:Zsolt.71,20-21:Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz és a föld mélységeiből (tehom) ismét felhozol minket.   Itt valójában két különböző dologról van szó. A megelevenítés, ismét élővé tevés különbözik a tehomból való felhozástól, ami a feltámasztás.  A megelevenítés az az volt, amikor az Atya megszabadította Jézust a bűnöktől, elválasztotta az emberek bűneitől, azoktól, amiket levitt a Seolba. Az Ige a megelevenítést, felélesztést több helyen a bűnöktől való elkülönítéssel, elválasztással hozza összefüggésbe. Kol.2,13: ''És titeket, akik holtak voltatok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket...''     Jézus Krisztussal együtt az Atya minket is megelevenített úgy, hogy megbocsátotta minden bűnünket. Az Atya nem tulajdonítja nekünk az elkövetett bűnöket, és ezáltal életre keltünk, megelevenedtünk Jézus Krisztussal együtt. A bűntől való megszabadulás hozza a megelevenedést. Ef.2,4-6: ''De az Isten gazdag lévén irgalmasságban az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben Krisztus Jézusban.''       A megelevenedést és a feltámadást Pál apostol is két külön eseményként írja le. A bűnök miatt halottak voltunk, de Isten megelevenített minket Jézus Krisztussal együtt, fel is támasztott minket, és az Atya jobbjára is ültetett. Ez mind csak Jézus Krisztusban van meg nekünk.

            

A megelevenítéssel az Atya elvette Seoltól és Haláltól és a többi gonosz szellemtől azt a jogot, hogy kínozzák Jézust. Egy bűn nélküli személyt már nem volt joguk fogvatartani, kínozni. Ekkor elszakadt minden lánc, minden bilincs lehullt Jézusról. A gonosz szellemek nagyon meglepődtek, ezt soha nem gondolták volna.    Mikor volt ez a megelevenítés Jézus életében?Hós.6,1-3: Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert Ő szaggatott meg (tépett szét) és Ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!  2  Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk előtte.  3  Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat (vadásszunk az Úr megismerésére). Az Ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljön hozzánk, mint az esô, mint a késôi esô, a mely megáztatja a földet.           

1. Jézust az Atya mi miattunk, a bűnök miatt megszaggatta, széttépte, de aztán ismét meggyógyította, bekötözte.        

2. Két nap múlva elevenítette meg Jézust az Atya, és harmadnapon feltámasztotta. Péntekhez képest a két nap múlva az vasárnap. Szintén vasárnap volt  a feltámadás is, a megelevenítésre tehát nagyon hamar kellett következnie a feltámadásnak. Ezért beszél róluk olyan elválaszthatatlan dolgokként a Biblia. Jézus is a kora hajnalt várta, nem a szombat estét, vagy éjszakát, mert tudta, hogy hajnalban lesz a megelevenítés, majd hamarosan a feltámasztás.            

3. Pünkösd, Jézus feltámadása után.     Jézus tehát megelevenedett, feléledt, kapcsolatba került az Atyával, többé már nem volt olyan, mint a gödörbe szálltak. Kiszabadult a láncokból, felkelt. De még mindig a Seolban volt. Még mindig volt ott dolga. 

1.Péter3,18-20: ''Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén szellem szerint;  19  A melyben elmenvén, a tömlöcben lévô szellemeknek is prédikált,  20  A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által.''  

Jézust test szerint megölték ugyan, de az Atya megelevenítette. Ebben a megelevenített szellemi formában ment el és prédikált a gonosz szellemeknek.                        

Azt, hogy a tömlöcben levő szellemek kifejezés pontosan mit is jelent, nem tudjuk. Lehet, hogy emberek szellemeit érti alatta az Ige, de akkor meg azt nem tudjuk, hogy miért csak a Noé kortársaihoz ment el Jézus, a többi ember szellemeihez miért nem. A másik lehetőség az az, hogy azokat a szellemeket, amelyek Noé idejében bementek az emberek lányaihoz, azokat Isten az özönvíz alkalmával megítélte, a mélységbe vetette. Lehet, hogy ezeknek prédikált Jézus. Az itt használt görög ige, a kérusszó) azt jelenti, hogy valamit hírnökként kiáltani, bejelenteni. Derek Prince ezért tételezi fel, hogy Jézus nem a kegyelmet ajánlotta fel nekik (hiszen a Seolban már senki sem térhet meg), hanem a megváltozott hatalmi viszonyokat jelentette be.[1] A megelevenítéstől kezdve Ő az Úr a Seolban is. Legyőzte Seolt és Halált. Jánosnak Pátmósz szigetén azt mondta később, hogy nála vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai, azaz Ő vette el a hatalmat ott is.   Miután Jézus megtette a bejelentést a gonosz szellemeknek, feljebb jött, elhagyta a Seol mélyebb, bűntető részlegeit, és átment a paradicsomba, Ábrahám kebelébe.   

1.Péter4,5-6:''A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élôket és holtakat. 6 Mert azért hirdettetett az evangyéliom a halottaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint szellemben.''     

Ezek a halottak Ábrahám kebelének lakosai voltak, az ÓSZ-i szentek. Jézus prédikálta nekik a megváltást, az igazak szellemeinek. Ott volt közöttük Sámuel próféta, Dávid király és a többiek. Jézus elmondta nekik, hogy meghasadt a kárpit, szabad az út az igaz embereknek Isten jelenlétébe, a megváltás, amiről ők prófétáltak és amiben ők hittek most történt meg.    Az igazak szellemei már a latortól, aki péntek este érkezett meg Ábrahám kebelébe értesülhettek, hogy Jézus a keresztfán van, tehát most zajlik a megváltás. Jézus megérkezése a Seolba és ottléte nem kis felbolydulást válthatott ki az ott fekvő emberek és az ott levő gonosz angyalok köreiben - amit Ábrahám kebeléből szintén észlelhettek. Maga a megelevenítés sem volt egy csendes dolog, sok lánc, bilincs tört le, nagy csodálkozással és hangzavarral vehették ezt tudomásul a ''lángolók''. Ilyen még nem volt. Eddig még senki sem tudott kiszabadulni a Seol és a Halál köteleiből, hálóiból.

Derek Prince azt írja, hogy ''természetesnek látszik annak feltételezése, hogy Krisztus ott volt a paradicsomban, hogy fogadja a bűnbánó lator eltávozott szellemét,a ki követte őt oda. (Péntek este.) A paradicsomból aztán Jézus tovább haladt lefelé a Seolnak abba a részébe, amely a gonoszok szellemének van fenntartva. '' Ezt Derek Prince a Lk.23,43-ra alapozva mondja, ahol Jézus azt mondta a mellette megfeszített bűnbánó tolvajnak: ''Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban''. A Biblia más részeiből azonban az látszik, hogy - mivel Jézus nem mint Isten Fia, hanem mint a valaha létezett legbűnösebb ember ment le a Seolba - Jézus sorsa semmiben sem különbözött egy bűnös ember sorsától, nem mehetett először az Ábrahám kebelébe azzal a rengeteg bűnnel, amit levitt. Jézust ezek a bűnök - mint egy nagy kő - lehúzták, mégpedig a Seol legaljára.

            

Az 1.Sámuel 28,19-ben van leírva egy történet, ahol az endori halottidéző asszony az Ábrahám kebelében háborgatta és felhozta Sámuel próféta szellemét (árnyát). Sámuel prófétált is az őt felhozató Saulnak: ''holnap fiaiddal együtt velem leszel...''. Mivel éppen ezelőtt azt is mondta Saulnak, hogy ''az Úr elhagyott téged, és ellenségeddé lett'', úgy tűnik, hogy Saul másnap nem az Ábrahám kebelébe került, hanem a Seol mélyebb, bűntető részeibe. Sámuel mégis így fogalmazott: velem leszel. Ezalatt a Seolt, az alvilágot értette, és Jézus is ugyanígy érthette azt, amit a latornak mondott: a lator a Paradicsomba megy, Jézus pedig lejjebb.

Jézus tehát a Seol mélyebb részeiből a megelevenedés után az Ábrahám kebelébe ment, kihirdette a jó hírt.[2]

---

[1]Derek Prince: Szellemi konfliktus, 2. rész, 177.o.

[2]Derek Prince: A kereszténység hat alaptanítása III., 119-120.o.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 24.

Az elutasításra adott rossz válaszok és az elutasításhoz való helytelen alkalmazkodás utóhatásai

Az elutasítás sebeire való rossz reagálás és az elutasításhoz való helytelen alkalmazkodás csak ront a helyzeten. Isten Igéje emlékeztet bennünket a vetés és aratás isteni törvényére: "Amit az ember vet, azt is aratja" (Gál. 6:7.). Ezért meg kell tanulnunk sérüléseinket igei módon kezelni. Jézust az emberek megvetették és elutasítottak, Ő mégsem lett megosztott személyiségű, és nem is démonizálódott. Miért? Mert úgy kezelte a problémákat, ahogyan az Atya tanította. Ha úgy járunk, mint Ő, ugyanazt az eredményt is fogjuk elérni. Ha sérüléseinket rosszul kezeljük, annak következményei lesznek

UTÓHATÁSOK AZ EGYÉNEN BELÜL

Bebörtönözve az ÉN-be

Egy professzor egyszer azt mondta: "A magába burkolózott ember nem sok helyet foglal". Ez így is van, de az is igaz, hogy aki magába zárkózott, az nagyon erős börtönben van. Az ember azáltal zárkózik önmagába, hogy állandóan a sebeire és azok következményeire koncentrál.

Annak az embernek, aki mindig csak a vele történt negatív dolgokról gondolkodik, hamarosan rögeszméjévé válik az "én", az "engem" és a "nekem”. Akivel csak találkozik, mindenkinek az ő megpróbáltatásait kell hallgatnia. Milyen értelemben is van ez az ember megkötözve? Isten arra hívott el bennünket, hogy szeressük egymást és szolgáljunk egymásnak. A saját magába bebörtönzött ember képtelen magát másoknak adni. Nem szabad arra, hogy azt tegye, amire Isten elhívta őt.
Miután hosszú ideig koncentrált az ÉN-re és a problémáira, megrögzött szokásforma alakul ki benne. Van, akinek az élete sablonszerűvé válik. Azt hiszi, hogy ő nem képes másokon segíteni mindaddig, amíg saját problémái tartanak. Úgy érzi, hogy ő Isten királysága számára használhatatlan, és ezzel a Sátán máris előnyhöz jutott.

A személyazonosság elvesztése

Ha valaki elutasítottság miatt más személyiségjegyeket vesz magára, akkor ezek a személyiségjegyek időről időre váltják egymást. Például lázadó hangoskodóvá válik azok szeme láttára, akik őt visszahúzódó, bizonytalan embernek ismerték. A személy maga is össze van zavarodva saját személyiségét illetően, és elkezd azon csodálkozni, vajon "ki is vagyok én?". Az ilyen hamis személyiségek démoni kompozíciók - gonosz szellemek meghatározott rendben felépült rendszerei. Időnként előbukkan a valódi személyiség és Jézus természete is látható. Az embereket nagyon összezavarja, ha azt látják, hogy valakinek a személyisége állandóan változik. Legszívesebben azt mondanánk: "Lenne szíves most a valódi személyiség előállni?"

Vannak olyanok is, akik valakinek a "meghosszabbított személyiségévé" válnak, így vesztve el saját egyéniségüket és szabadságukat. Egy fiú az apja életének "meghosszabbítójává" válhat, amikor az apa arra programozza be fiát, hogy azokat a célokat valósítsa meg, amiket ő nem tudott elérni a saját életében. Vagy például egy anya a lánya házasságán keresztül próbálja meg kiélni betöltetlen szerelmi életét, ezzel zűrzavart, konfliktusokat és féltékenységet eredményezve. A szülői kontrollnak engedve ez a fiú vagy lány képtelen Isten elhívását betölteni. Az embernek szabadnak kell lennie a szülői kontrolltól, ha azzá a személlyé kíván válni, akivé Isten akarja tenni.

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 4.

A MENNY UTASÍTÁST ADOTT, HOGY A FÖLDÖN ADJANAK NEKI UTASÍTÁST

Vegyük Pálnak, ennek a nagy szolgálónak az esetét. Saulként haladt Damaskus felé, amikor megszólalt egy hang egyenesen Isten trónjától. Saul felismerte, hogy ez egy isteni látogatás. Bizonyára már ezerszer is vágyódott a mennyel való ilyen közvetlen összeköttetésre, hiszen mint "zsidókból való zsidó", mélyen érdeklődött a vallás iránt, és Gamáliel rabbi lábainál nőtt fel. Kutató elméjében rengeteg kérdés zsongott. Most pedig eljött az igazság pillanata, vajon mit fog tanulni? Milyen kinyilatkoztatásokat fog most kapni Isten akaratáról és céljairól?
Valójában semmit sem tudott meg. Semmit, kivéve azt, hogy "Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned" (6. v.). A VÁROSBAN!

A városban voltak azok, akiket Saul börtönbe akart vetni "eretnek" hitük miatt, miszerint Jézus a Krisztus. Ezért jött. Most hozzájuk küldte az Úr, mert szüksége volt rájuk, és egy lett közülük. Az első tanítást tőlük kellett kapnia, nem angyaloktól, vagy mennyei hangoktól. Pál megtanulta az első keresztény igazságot, azt, hogy a hívők nem egy zsáknyi vaktában összedobált alkatrész, hanem egy élő testet alkotnak, a gyülekezetet, és Isten nem engedte, hogy Pál csak úgy elmenjen emellett. "Menj a városba!" Az Úr gondoskodott Pál földi kapcsolatairól.

Pál odament, és alávetette magát mások szolgálatának. Tanulhatunk ennek az embernek a bölcsességéből és alázatából. Néhány ember kap egy fénysugarat a mennyből, megvilágosodik a lelke, kinyilatkoztatást nyer az igazságról, és elindul egyéni útjára, minden tanácstól és felügyelettől függetlenül. Ők úgy gondolják, nem kell izgatniuk magukat a "városiak" miatt. Bölcsebbnek kellene viszont lenniük, mert a városban "megmondanák nekik," és segítséget kapnának. Pál már keresztény élete elején a jó irányba állt be, és a hívő társai gyülekezete erősítette és bölccsé tette őt, ahogy ő is azokat. Ennek az eredménye történelem - dicsőséges történelem.

Valójában mindannyian egymástól függünk, és ha az evangélistának szüksége van a gyülekezetekre, akkor a gyülekezeteknek is szükségük van az evangélistára. A kéznek szüksége van a testre, és a testnek is a kézre. Kiegészítjük egymást, ahogy a férj és a feleség. Ha a gyülekezetek figyelmen kívül hagyják az evangélistát, akkor akadályozzák őt. Ha az evangélista hagyja figyelmen kívül az egyházat, akkor olyan mentőövet vet ki, ami nincs a hajóhoz kötve.

Ezt tanultam meg azon a reggelen. Tehát, mivel ismertem Isten elhívását, tárgyaltam a felekezetem vezetőivel, és elmondtam nekik Isten nézeteit. Isten kegyes volt hozzám. A vezetőim teljes összhangban voltak velem, és az ő áldásukkal indultam el evangélizálni, az ő hatáskörükön túlra, át minden felekezeti határon. Attól fogva igazán tanúsíthatom, láttam, hogy a Szent Szellem olaja sok edényt és számtalan gyülekezetei tölt meg, és drága lelkek tömegei ismerik meg Jézust. Istené legyen a dicsőség!

Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei 17.

A megerősített szövetség és a rendíthetetlen szív

ISTEN szövetséget kötött a földön. Ez a szövetség pedig meghatároz mindent, amit tesz. A Názáreti Jézus megszületett erre a világra, meghalt a kereszten, lement a pokolba, kifizette a bűn miatti árat, és feltámadt a halálból. Mindez amiatt a szövetség miatt történt, amelyet Isten az emberrel kötött. Isten nem részrehajló. Nem választ ki egyeseket, hogy csak őket részesítse üdvösségben és gyógyulásban. Áldásai mindenki számára érvényesek, aki betölti a szövetség feltételeit (lásd lPét.2,24). Isten azért kötött szövetséget, hogy üdvösségre jussunk, meggyógyuljunk, megszabaduljunk és bővölködjünk, és a szövetségben garantált minden gondoskodását közzé tette az Igében. Az Ige az Ő szövetsége, ez köti Őt. Amikor valakinek a szavait latolgatod, akkor az őszinteségét mérlegeled: meg is teszi, amit mond? Helytálló, amiről beszél? Jó nevű ember? Egy személy nevét annak megfelelően ítélik jónak vagy rossznak, hogy megtartja-e a szavát. Nem a hírneved teszi becsessé a szavadat. Épp ellenkezőleg: az tesz híressé, amit mondasz. Ebben áll Jézus nevének ereje; az Ő neve azért becses, mert szava, az Ige - jó. Isten még a saját neve fölé is felmagasztalta az Ő beszédét (lásd Zsolt.138,2). Érvényt szerzett a földön szövetségének, most viszont  az embernek kell megszilárdítania a szívét ebben a szövetségben.

Az eredmények abból születnek, ha két tényező összehangolódik: a szövetség, melyet Isten érvényre juttatott, és a szíved, melyet megszilárdítottál ebben a Szövetségben. Ha a szíved nem a szövetségre támaszkodik, akkor az, számodra semmit sem ad. Az Efézus 2,12 ezt állítja: "abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távol valók; reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon." Isten nélkül lenni szellemi csődöt jelent. Hiába tett bármit,- ha nem tudsz róla, vagy nem nyerheted meg, szellemi nyomorba kerülsz. Végül pedig ilyen vagy olyan formában fizikailag is tönkre mégy. Más nem tud segíteni, a saját fizikai képességeidben sem bízhatsz, mert túl esendőek ahhoz, hogy kisegítsenek a bajból, értelmi képességeidre ugyanúgy nem számíthatsz. Szerte a világon riasztóarányban követnek el öngyilkosságot még a legélesebb elméjű emberek is. Isten nélkül az ember szövetségen kívül él a világban. Semmije sincs, amiben hihet, semmiben sem bízhat.

Még a keresztények között is vannak sokan, akik nem tudják, hogy mit higgyenek. "Mi ennek a titka? - kérdezik. - Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy higgyek Istenben, mégsem sikerül." Sok kiváló, becsületes ember van, aki ráadásul újjá is született és Isten Szellemével is beteljesedett, mégis teljes vereséget szenved az élet minden területén. Fizikailag, értelmileg, a társadalmi kapcsolatokban és anyagi területen egyaránt. Miért? Mert nincs tudomásuk a szövetségről. Márpedig Isten csak azt tudja elérni, aki ismeri, hogy mi áll az Ő beszédében. Mondhatná valaki: hinni fogok Istenben. Rendben, de mit is fogsz te hinni tulajdonképpen? Azt, hogy Ő Isten? Ez nagyszerű, de ezzel a hittel nem viszed sokra. Azt kell megtalálnod, amit Isten a szövetségben megígért, mert arra az egyezség során elkötelezte magát. Ha üzletember vagy, pontosan tudod, hogy miről beszélek. Amikor két fél üzleti kapcsolatba lép egymással, tudniuk kell, miben bízhatnak. Ha nem tudják, félreértés áldozatai lesznek. Lehet, hogy mindketten teljesen őszinték, mégis tönkreteszik a kapcsolatot, mert nem értik meg egymást, nem tudják, mit várhatnak egymástól. Hogy ezt elkerüljék, le kell ülniük, meg  kell határozniuk, és írásban rögzíteniük kell kapcsolatuk feltételeit. Ha már ilyen módon megegyezésre (szövetségre) jutottak egymással, akkor világossá válik, hogy ki, mit várhat a másiktól.

Hívőként Istennel állsz szövetségben, vagyis Isten Igéje a tiéd, elérhető számodra. De ha ennek ellenére nem ülteted gyakorlatba, ugyanazon a szinten maradsz, mint az, aki nem tudja, hogy igényt tarthat az üdvösségére. Ő a pokolhoz van láncolva, te viszont a szegénységhez vagy valami más nyomorúsághoz; holott az Ige szabadságot kínál számodra. Ha nem élsz a szövetséggel, vereség a részed. Ez az én életemben is így volt. Újjászülettem és betöltekeztem Szent Szellemmel, de még keresztényként is teljes vereségben éltem majdnem négy éven át, különösen az anyagiak területén. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy higgyek Istenben, a szándékaim is jók voltak, de fogalmam sem volt arról, hogy mi lenne elérhető a számomra, és arról sem volt ismeretem, hogy miről gondoskodott Isten Jézus Krisztusban. Állandóan vert helyzetben voltam a Sátánnal szemben! Ha van is valakinek a bankban egymillió dollárja, de nem képes hozzáférni semmire sem megy vele- ugyanolyan nyomorult, mint egy ágrólszakadt fickó!

Jól szemlélteti ezt annak az embernek a példája, aki megtakarította a pénzét, hogy Amerikába utazhasson. Addig kuporgatott és gyűjtött, míg végül összejött a hajójegy ára és még épp annyi, hogy telt egy doboz sós kekszre meg egy kis sajtra. Úgy okoskodott, hogy ezt a keveset beosztja, amíg a hajó földet ér. Az utazás során olykor lenézett a szalonba, ahol a többiek étkeztek, aztán visszament a kabinba, hogy megegye a kis porcióját. Amikor a hajó partot ért New York kikötőjében, egy hajósinas  megállította, és megkérdezte: ˝Uram, észrevettem, hogy minden étkezést kihagyott az út alatt. Valami kifogása volt a szolgálatunkkal kapcsolatban? Vagy talán a koszt volt ehetetlen?˝ Emberünk így válaszolt: "Ó nem, nem. Senki sem bántott meg, csak épp a puszta jegyre telt a pénzemből. Az élelemre már nem futotta." Erre az inas így szólt: "Sajnálom uram, pedig a jegy árában benne volt az ellátás is!" A felszolgált fogások mind megillették volna, ha tudja. A jegye egy megállapodást tartalmazott, azonban nem ismerte az egyezmény feltételeit! Épp annyi joga lett volna ott étkezni, mint a hajóskapitánynak, de ő inkább kekszen és sajton tengődött. A legtöbb keresztény is "kekszen és sajton" él, mert nem ismeri Istennel való szövetségét, és nem tudja, hogy mivel rendelkezik Jézus Krisztusban.

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 8.

A kétszínűség folytatódik

1986-ban II. János Pál elment a római zsinagógába, ami nem messze található a palotájától. Az ott tartott beszédében elítélte a múlt bűneit, melyeket a zsidóság ellen követtek el, „bárki is legyen azok elkövetője”. Amikor az utóbbit megismételte, kitört a taps. A pápa és Elio Toaff főrabbi átölelték egymást. Azonban az egyház által elkövetett, zsidókat ért sérelmek miatti burkolt bocsánatkérés nem volt meggyőző erejű. Részletesen be kellett volna ismerni az egyháznak a zsidókkal szemben elkövetett tetteit, kezdve attól, hogy gettókba zárták és a történelem során többször lemészárolták őket, egészen a nácikkal a holocaust során való együttműködésig. Ennek beismerése és bocsánatkérés nélkül minden más udvariassági gesztus megtévesztő.

1993. december 30-án, 18 hónapig tartó intenzív tárgyalássorozat után Claudio Maria Celli úr, a pápai állam külügyi államtitkára és Dr. Yossi Beilin, Izrael külügyminiszter-helyettese aláírtak egy 14 cikkelyből álló „Alapszerződést”, amelyben teljesen helyreállítják a diplomáciai kapcsolatot a Vatikán és Izrael között. A szerződés előszava utal „a katolikus egyház és a zsidó nép közötti kapcsolat sajátos jellegére”, akárcsak „a megbékélés történelmi jelentőségű folyamatára”, továbbá „a katolikusok és a zsidók közötti barátság és egymás megértésének növekedésére.”

A katolikus egyház és a zsidó nép közötti kapcsolat sajátos „jellege” ez idáig az üldöző és az üldözött, a gyilkos és az áldozat közötti kapcsolatra hasonlít. Róma bűnbánata, ami a folyamatot elindíthatja, még hátra van. Hogyan kerülhetne sor egy jelentőségteljes megbékélésre anélkül, hogy az a fél, aki ilyen szörnyű sérelmeket okozott a másik félnek, ne lenne hajlandó ennek teljes beismerésére, őszinte bocsánatkérésre és komoly kártérítésre?

A zsidó állam 1948-ban történt megalapítása óta, Róma közel 46 évig még arra sem volt hajlandó, hogy elismerje Izrael létezését. Még most is azon az állásponton van, hogy Jeruzsálem Izrael kormányától független, nemzetközi státusszal bíró város legyen. Akkor mi a célja ennek a „szerződésnek”? Mivel Izrael új alapokra helyezte a kapcsolatát a PLO-val (Palesztin Felszabadítási Front), és határmódosításokra is sor került, a Vatikán ráébredt hogy ha bele akar szólni Izrael jövőjébe, akkor fel kell venni vele a diplomáciai kapcsolatot. És a Vatikán óhajtja ezt a befolyást.

A jelenlegi izraeli vezetők látszólag elfelejtették, hogy az olasz hadseregnek kellett felszabadítani a római gettót, amelyet a Vatikán állított fel. Bizonyára X. Piusz kijelentése is feledésbe merült, melyet Golda Meir idéz önéletrajzában: „Nem akadályozhatjuk meg a zsidóknak, hogy Jeruzsálembe menjenek..., de ezt soha nem fogjuk szentesíteni... A zsidók nem ismerték el a mi Urunkat, mi sem tudjuk elismerni a zsidókat.” Veszélyes dolog olyanokban bízni, akiknek múltban elhangzott szavai és évszázadokon keresztül tanúsított következetes magatartása meghazudtolja a most hozott megállapodást.

A megállapodásban a Vatikán elismerteti Izraellel a vallási és lelkiismereti szabadsághoz való emberi jogot. Micsoda arcátlanság! Róma soha nem volt hajlandó megadni ezt a jogot másoknak, amikor uralmi pozícióban volt. Hiteles dokumentumok által bizonyított tény, hogy Róma esküdt ellensége a szólás-, a vallás- és a sajtószabadságnak, és a pápák következetesen elnyomták ezeket a szabadságjogokat, amikor csak lehetőségük nyílott erre.

A megállapodásban továbbá Izrael és a Vatikán elkötelezi magát, hogy közösen fognak fellépni az antiszemitizmus ellen. Mit ér az ilyen megállapodás anélkül, hogy Róma beismerné, hogy évszázadokon keresztül a legkegyetlenebb antiszemitizmust folytatta, és őszintén bocsánatot kérne mindenért? E minimális gesztus nélkül a szerződés Izrael számára inkább sírásra, mint örvendezésre ad okot.

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 22.

A következő zsoltár a 102. zsoltár:Zsolt.102,1:  A nyomorult imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2 Uram, hallgasd meg az én imámat, és fohászkodásom jusson Hozzád! 3 Ne rejtsd el a te arcodat tôlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, gyorsan hallgass meg engem! 4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, izzanak, mint a tűz. (!) 5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevésérôl is elfelejtkezem. 6 Nyögésemnek hangjától csontom húsomhoz ragadt. 7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyan lettem, mint a bagoly a romokon. 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetôn. 9 Egész nap gyaláznak engem ellenségeim, az ellenem tombolók rám esküsznek. 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel vegyítem, 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem (felkaptál és eldobtál engem). 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; én pedig, mint a fű, megszáradtam. 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te neved nemzetségrôl nemzetségre áll. 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idô. 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és a földnek minden királya a te dicsôségedet; 17 mert megépítette az Úr a Siont, megjelent dicsôségében. 18 Odafordult a gyámoltalanok imájához, és imádságukat nem vetette meg. 19 Írattassék meg ez a következô nemzedéknek, és a teremtendô nép dicsérni fogja az Urat. 20 Mert letekintett szentségének magaslatáról; a mennyekbôl a földre nézett le az Úr. 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ô dicséretét Jeruzsálemben.  23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24 Megsanyargatta az én erômet ez úton, megrövidítette napjaimat. 25 Ezt mondtam: Én Istenem! Ne vigyél el engem napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. 26 Régen alapítottad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincs vége. 29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és magvuk erôsen megáll elôtted.   

Ez a zsoltár is a teljes egyedüllétet írja le, egy teljesen puszta, elszáradt állapotot. A 4.vsz. egy megdöbbentő kijelentést tartalmaz: Jézus tagjai úgy izzottak, mint a tűz, átizzottak az égéstől. Nagyobb gyötrelemben volt, mint a gazdag ember Lázár történetében, hiszen Jézus mélyebben volt nála.. Ez a zsoltár is írja azt, hogy a mennyből letekintett az Úr a földre. Eljött a megszabott határidő: meg volt határozva, hogy meddig kellett Jézusnak a Seolban tartózkodnia. Amikor ez az idő letelt, az Atya cselekedett.        21.vsz.: Az Atya meghallgatta a fogoly nyögését és feloldozta a halál fiait: itt is a kötelekről, láncokról, bilincsekről van szó, ami az Atya feloldozott.          

Zsolt.57,1: Az éneklômesternek az altashétre Dávid Miktámja; mikor Saul elôl a barlangba menekült. 2 Könyörülj rajtam, oh Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. 3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felôlem. 4 Elküld a mennybôl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelôt. Szela. Elküldi Isten az ô kegyelmét és hűségét. 5 Lelkem oroszlánok között van, lángolók között fekszem (!); emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya. 6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten; az egész földön legyen dicsôséged! 7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak elôttem, de ôk estek abba. Szela. 8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! 9 Serkenj fel én dicsôségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt; 10 Hálát adok neked, én Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között. 11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhôkig a te hűséged. 12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Az egész földön legyen dicsôséged!        

A zsoltár születése is magáért beszél: Dávid éppen Saul elől menekült. és egy barlangba menekült be. Ott, ezen az elzárt helyen kapta ezt a zsoltárt, ami Jézusról szól, az ő érzéseit tartalmazza. Ami most lényeges ebből a zsoltárból, az az 5.vsz.: ''lelkem oroszlánok között van, feküdnöm kell lángolók között.'' Az eredeti szöveg itt a (ERL) láhat igét használja, ami azt jelenti, hogy lángolni. Jézus Krisztus tehát emberek között (ember-árnyak között) feküdt, akikről úgy beszélt, mint oroszlánokról, ami a természetüket mutatja: ragadozó emberek ezek, akik közé Jézust bedobták. Ezek is Jézus ellenségei voltak, akik a Seolban kígyót-békát kiabáltak rá. Ezek is lángoltak a Seolban levő forróságtól, ahogy maga Jézus is, ahogy az a 102. zsoltár 4.vsz.-ból kiderül.          

Szintén egy barlangban született zsoltár a 142. zsoltár:Zsolt.142:1: Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.             2 Hangommal az Úrhoz kiáltok, hangommal az Úrhoz könyörgök.       3 Kiöntöm elôtte panaszomat, elmondom elôtte nyomorúságomat,         4 Mikor elcsügged bennem szellemem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tôrt rejtettek el nekem.            5 Tekints jobbra és lásd meg: senki sincsen, a ki ismerne; nincs számomra menedék; senki sincs, aki lelkemmel törődne. 6 Hozzád kiáltok, oh Uram, s ezt mondom: Te vagy menedékem és örökségem az élôk földjén; 7 Figyelj esedezésemre, mert nagyon elgyengültem! Szabadíts meg engem üldözôimtôl, mert hatalmasabbak nálam! 8 Vezesd ki lelkemet a börtönbôl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.        

Vannak olyan részek ebben a zsoltárban, melyek már előfordultak korábbi részekben is. Ilyen pl. az élők földje, ahol az Úr az örökség, osztályrész. Az ellenség, amely erősebb volt Jézusnál (és Dávidnál) szintén megtalálható itt. 7.vsz.: elgyengültem nagyon - ilyen volt Jézus a Seolban. 8.vsz.: vezesd ki lelkem a börtönből - a börtön itt is a Seol szinonimája. 

Zsolt.130:1: Grádicsok éneke. A mélységbôl kiáltok hozzád, Uram!  2 Uram, halld meg hangomat; legyenek füleid figyelmesek könyörgô szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! 4 Hiszen te nálad van a megbocsátás, hogy féljenek téged! 5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ô igéjében. 6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az ôrök a reggelt, az ôrök a reggelt. 7 Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bôséges nála a szabadítás! 8 Meg is szabadítja ô Izraelt minden bűnébôl.            

Jézus a mélységből kiáltott az Atyához. Az Atya még nem vette le róla a bűnöket, még neki tulajdoníttattak azok. Ezért reménykedett Jézus a bűnbocsánatban, a reggelben, hogy akkor hajnalban le fogja venni róla az Atya a levitt bűnöket, felszabadítja a fogvatartói hatalma alól, nem lesz joga Seolnak és Halálnak tovább gyötörni őt.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 23.

Mások kontrollálása

Volt egy fiatalember, akit családja komolyan elutasított. Amikor felnőtt, szerelmes lett egy gyönyörű fiatal lányba és összeházasodtak. Volt végre valakije, aki szerette őt. Aztán elkezdett gyötrődni, nehogy elveszítse azt az egyetlen személyt, akitől szeretetet kap. Kényszert érzett rá, hogy feleségét állandó védelmével vegye körül. Amikor dolgozni ment, munkahelyéről felhívta feleségét, hogy otthon van-e. Félt, nehogy hűtlen legyen hozzá.
Egy nap, amikor hazatelefonált, senki nem vette fel a telefont. Amikor hazaért, ezzel támadt feleségére: "Hol voltál délelőtt? Rengetegszer hívtalak, de te nem vetted fel a telefont. Hol voltál? Kivel voltál?" A feleség már jól ismerte ezt a fajta gyanúsítgatást és őszintén válaszolt. Csak a fűszereshez ugrott le, hogy babot vegyen vacsorára. "Tényleg?" - kérdezte a férfi - "Akkor mutasd meg, mit vettél! Hadd lássam a számlát!" Ennek a férfinak a féltékeny parancsolgatása varázslás, ami a házasságot megkeseríti vagy akár tönkre is teheti.

Néhány ember, ahogy megszerezte mások barátságát, azonnal el is veszti, mert megpróbálja kontrollálni őket. A barátságot gyanúsítgatás és birtoklás kíséri. Az uralkodó személy nem engedi meg, hogy barátja másnak is a barátja legyen. 24 órás felügyelet alatt tartja őt, nehogy lehetősége legyen másokkal is kapcsolatot teremteni. Ki érzi magát jól, ha állandóan figyelik? A kapcsolat feladása a legkönnyebb mód arra, hogy megszabaduljunk ebből a szorító helyzetből. Az eredmény: elutasítottság. Éppen az, ami ellen az illető védekezett!

Az elutasítás elutasítást nemz. Az elutasított személy abnormálisán kezd viselkedni, és azok, akik kapcsolatot akarnak kialakítani vele, hamarosan fenyegetve cs elnyomva érzik magukat. Amikor a kontroll alatt tartott személy véget akar vetni a kapcsolatnak, elutasítja a másikat. Különös dolog: az, amitől az elutasított ember félt és amit el akart kerülni, újabb elutasításban végződött. Mint Jób esetében, az lett meg rajta, amitől félt.

Összegzés

Az elutasítás sebeihez való alkalmazkodás előbbi példái jól mutatják, hogyan próbálják az emberek általában sebeik fájdalmait enyhíteni, vagy olyan új utakat találni, amelyeken szeretet-szükségletüket kielégíthetik. Ahogy magyaráztam is minden példánál, ezek vagy hamis vagy gonosz módok. Ezek nem az Isten, hanem a Gonosz módszerei. Példáinkban az emberek nem elmenekültek, hanem tovább súlyosbították helyzetüket.

Amikor ezt az üzenetet tanítottam szabadulásról tartott szemináriumokon, volt néhány hallgató, akit nagyon feldúlt, amikor ehhez a ponthoz érkeztünk. Sokan mondták: "Mindent rosszul csináltam. Minden pontnál engem írtál le. Nincs már remény számomra." Várj! Van remény! Arra is rátérünk. Először meglátjuk a problémát, utána kapjuk meg rá a választ. Tartsatok még ki velem, amíg átnézünk egy újabb területet, és utána elérkezünk a gyógyuláshoz is.

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 3.

AZ ÖSSZES ÜRES EDÉNY MEGTÖLTÉSE

Később fogom hangsúlyozni, hogy mindannyiunknak együtt kell dolgoznunk az egyházban. A gyülekezetek néha talán nem akarnak helyet adni az evangélistáknak. Én azonban tudom, hogy a gyülekezetekkel együtt kell dolgoznom. Ha függetlenül folytatnám, az emberek talán nem látnák mindazt, amiről szó van. Talán azt gondolnák: "Könnyű neki! Senkinek sem felelős! Senkinek sem kell beszámolnia, aki jóváhagyná, vagy helytelenítené a tetteit." Tehát kerestem az együttműködést a gyülekezetekkel.
Ez a dolog egyik része. A másikat is elmagyarázom. Itt egy kulcs Ige, a ki nem fogyó olaj ismerős története (2. Kir. 4:3-6.). Szeretném megvizsgálni ezt. Az Istennel való együttműködés néhány fontos alapelvét fedi fel:

"(Elizeus) monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset. És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták neki az edényeket, monda az ő fiának: hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállt az olaj."

Feleségemmel éveken át egy egyszerű felekezet keretein belül dolgoztunk. Isten megáldott minket, és használta evangélizációs törekvéseinket. Az evangelizációs hadjárataink növekedni kezdtek. Aztán ezen a kulcs Igén keresztül a Szent Szellem megmutatta nekem, mit tegyek. Láttam, hogy az olaj nem csak az asszony saját edényeit, köcsögjeit, fazekait töltötte meg, hanem a szomszédokét is.
Az Úr azt mondta: "Az én terhem nem csak a te házadban levő üres edényekre terjed ki (azaz az én felekezetemre), hanem a szomszédaidéra is. Menj, gyűjtsd össze őket, és töltsd meg az ő edényeiket is!

"Ó" - feleltem -", az én szomszédaim sose adnák ide nekem az üres edényeiket. Azt gondolnák, hogy el akarom lopni őket." Tudtam, hogy a pásztorok haragszanak a többi prédikátorra, akik vonzották az embereket; úgymond "bárányt loptak". Az Úr így felelt: "Építsd ki a bizalom légkörét! Akkor majd kölcsönadják neked az edényeiket, hogy megtöltsd őket.”

Az Úrral való kora reggeli találkozás az egész szemléletemet megváltoztatta. Sőt, irányt változtattam. Teher nehezedett rám azokkal a gyülekezetekkel kapcsolatban, amelyek nem az én felekezetemhez tartoztak.

Az ember viszont sosem válhat önmaga törvényévé, akármilyen is a felépítése, bárhol van, bármit dolgozik. "A szem nem mondhatja a kéznek: "nincs rád szükségem", még kevésbé mondhatja a kéz az egész testnek, hogy egyedül is boldogul. Még az apostolok sem viselkedtek így.

Minden munkásnak szüksége van az egyházra, ahogy a halásznak a Csónakra. Az evangélista nem vitorlázhat el a saját vizeire. Isten a gyülekezetbe helyezte az evangélistákat. Egy evangélista kaphat áldást, és lehet pénzügyileg független, de ez nem jelenti azt, hogy szólót kell énekelnie a gyülekezet támogatása nélkül. Nem rázhat le türelmetlenül minden kezet a válláról, akármennyire ég is azért, hogy a világot megnyerje Istennek.

Rodney H. Browne - IGAZSÁGBAN TEREMTTETTÜNK, HÍVATTUNK EL ÉS TÁMASZTTATTUNK FEL

Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert Te teremtettél mindent, és a Te akaradodért vannak és teremttettek. Jelenések 4:11

 

Ez a görög szó, amelyet "akaratnak" fordítottak kívánságot, örömöt, ill. akaratot jelent. Minden dolog Isten akarata, kívánsága szerint teremtetett, azért létezik, és hogy Ő örömét lelje bennük.

 

És monda Isten: Teremtsünk embert a Mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. I. Mózes 1:26-27

 

Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. I. Mózes 5:1-2

 

Isten az emberiséget a saját képmására teremtette - az Atya, a Fiú és a Szent Szellem képmására -, majd megáldotta azon a napon, amelyen teremtette azokat.

 

Mindent, aki csak az Én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem! Ézsaiás 43:7

 

A nép, amelyet Magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! Ézsaiás 43:21

 

A mi - és az egész emberiség - egyetlen célja az, hogy dicsőséget adjunk Istennek, és hogy kijelentsük az Ő dícséretét.

 

Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden bennevalóval Te fundáltad. Zsoltár 89:12

 

Igazság és jogosság a Te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a Te orcád előtt. 16 Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a Te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram! Zsoltár 89:15-16

 

Isten teremtett mindent, és minden az Ő igazságosságán, kegyelmén és igazságán alapszik. Az egész föld csak egyetlen módon maradhat életben és bővölködhet: az Ő kegyelme, igazságossága és igazsága által.

 

Én alkotám a földet, és az embert rajta Én teremtém, Én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket Én állatám elő. 13 Én támasztottam őt fel igazságban, és minden útait egyengetem, ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a Seregek Ura! Ézsaiás 45:12-13

 

Isten itt kijelenti, hogy Ő teremtette a földet és alkotta az embert. Nem a gonoszságra teremtett bennünket, ill. arra, hogy azt csináljuk, amit akarunk, hanem igazságra és az Ő céljainak szolgálatára.

 

Így szól az Úr Isten, Aki az egeket teremté és kifeszíté, kiterjeszté terméseivel a földet, Aki szellemet ád a rajta lakó népnek és lehelletet a rajta járóknak: 6 Én, az Úr hívtalak el igazságban, és fogom kezedet és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. 7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. 8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. 9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt megjelennének, tudatom veletek. Ézsaiás 42:5-9

 

Jézust azért hívta el igazságban Isten, hogy betöltse az Ő akaratát, ami az volt, hogy az ördög munkáit lerontsa és hogy az emberiséget megszabadítsa. Mivel Jézus igazságban támadt fel a halálból, mi is Isten igazsága lettünk Krisztusban. Istennek csodálatos terve és célja van mindnyájunkkal. Attól a pillanattól kezdve, hogy igazakká válunk, Isten egyetlen terve mindannyiunk életében beindul. Azért teremtetünk igazságban, hogy igazak LEGYÜNK és hogy jó cselekedeteket CSELEKEDJÜNK, amelyek dicsőítik Istent.

 

Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát ki-ki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét? Malakiás 2:10

 

Ugyanaz az Isten teremtette az egész emberiséget. Tiszteljük Teremtőnket és igazul cselekszünk, amikor egymást szeretjük és kedvesen és bőkezűen bánunk egymással. Nem tiszteljük Istent, amikor hűtlenek és hamisak vagyunk felebarátunkhoz. Ki a felebarátod? Jézus azt mondja, hogy mindenki a felebarátod, nemcsak azok, akiket kedvelsz és akikben megbízol.

 

Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. 10 Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Efézus 2:8-10

 

Az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket Isten tervezett a számunkra, hogy azokban járunk! Nem másért.

 

Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert az ő cselekedeteivel együtt. 10 És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, Aki teremtette azt: 11 Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Kolossé 3:9-11

 

Ádám és Éva Isten képmására teremtetett. A mi új emberünk is újjáteremtetik Teremtőnk képmására, amikor újjászületünk. Tudatos döntést kell hoznunk, hogy levetkőzzük az ó embert és felöltözzük az új embert. Abba kell hagynunk úgy tenni, mintha az ördög lenne az apánk, és a Szent Szellem segítségével el kell kezdenünk úgy viselkedni, mint Jézus és Mennyei Atyánk.

 

Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják Néki lelküket mint hű Teremtőnek, jót cselekedvén. 1 Péter 4:19

 

Továbbra cselekedd a jót - még akkor is, ha nyomást érzel, hogy abbahagyd és feladd, még akkor is, ha a jó cselekedeteid eredménye üldöztetés és szenvedés. Bízd lelkedet Teremtődre - Arra, Aki teremtett -, Ő hűséges, mindenben győzelemre vezet, és meg fog jutalmazni hitedért és hűségedért.