Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2014. február 14., péntek
2014. február 13., csütörtök
Kövér Gábor - Jézus a Seolban 2.
A Jób 38,16 leírja, mik vannak még a Föld belsejében:
Eljutottál-e a tenger forrásaiig, bejártad-e a mélység legalját?
A tenger forrásai és a mélység legalja nem ugyanazok. A tenger forrásai a mélység (tehom) és a tengerek között vannak, a tengerek alján. Ezeken a forrásokon keresztül kapnak vizet a tengerek a tehomból. Ha alulról, a mélységből nézzük ezeket a forrásokat, akkor a mélység forrásai, mert ezeken jön fel a mélység vize. Ha felülről, a tengerek felől nézzük őket, akkor pedig a tenger forrásai, mert ezeken át kapják a vizüket a tengerek. A tengerek forrásai és a mélység forrásai ugyanazok.
A mélység feneke pedig a tehom (mélység) legalja, valahol a Föld szegletkövénél. Ez tehát egy lefelé menő kép. Ezután van szó a halál és vakhomály kapuiról. Ezek az alvilág (Seol) kapui:
Megnyíltak-e neked a halál kapui, a halál árnyékának kapuit láttad-e?
A lefelé menő kép következő állomása a halál kapui. Ezek a mélység legaljánál vannak.
Egy a Jób 38,1-17-tel párhuzamos rész a Bibliában a Péld. 8,22-30:
Az Úr az Ő utai előtt (az Ő utai kezdeteként) szerzett engem, az Ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a Föld őskezdete előttől. Még mikor semmi mélységek nem voltak születtem, még mikor semmi források vízzel teltek nem voltak. Mielőtt a hegyek leültettek volna, a halmok előtt születtem. Mikor még nem csinálta a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Mikor készítette az egeket ott voltam, mikor felvetette a mélységek színén a kerekséget. Mikor megerősítette a felhőket ott fent, mikor erősekké lettek a mélységek forrásai. Mikor határt szabott a tengernek, hogy a vizek át ne hágják az Ő parancsolatát, mikor megalapította e Föld alapjait,
Mellette voltam minden nap, és gyönyörűsége voltam minden nap játszva Őelőtte minden időben.
Itt is szerepelnek a Föld belsejében található dolgok: tehom, vízzel telt források, Föld oszlopai. A 27. vsz. leírja, hogy a tehom (mélység) felszínén egy kerekséget csinált Isten. Ezek a Föld kőzetlemezei, melyek lezárják a mélységet: Jób 38,30: a mélységek teteje lezárul. Ezek a kőzetlemezek alapokon, oszlopokon nyugszanak tehát, hogy meg ne inogjon a Föld soha örökké. De mi van a kőzetlemezek és az alapkő, szegletkő között? A Biblia megadja a válasz: víz, a mélység vizei.
Zsolt.136,6: "Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé, mert örökkévaló a kegyelme.''
Eljutottál-e a tenger forrásaiig, bejártad-e a mélység legalját?
A tenger forrásai és a mélység legalja nem ugyanazok. A tenger forrásai a mélység (tehom) és a tengerek között vannak, a tengerek alján. Ezeken a forrásokon keresztül kapnak vizet a tengerek a tehomból. Ha alulról, a mélységből nézzük ezeket a forrásokat, akkor a mélység forrásai, mert ezeken jön fel a mélység vize. Ha felülről, a tengerek felől nézzük őket, akkor pedig a tenger forrásai, mert ezeken át kapják a vizüket a tengerek. A tengerek forrásai és a mélység forrásai ugyanazok.
A mélység feneke pedig a tehom (mélység) legalja, valahol a Föld szegletkövénél. Ez tehát egy lefelé menő kép. Ezután van szó a halál és vakhomály kapuiról. Ezek az alvilág (Seol) kapui:
Megnyíltak-e neked a halál kapui, a halál árnyékának kapuit láttad-e?
A lefelé menő kép következő állomása a halál kapui. Ezek a mélység legaljánál vannak.
Egy a Jób 38,1-17-tel párhuzamos rész a Bibliában a Péld. 8,22-30:
Az Úr az Ő utai előtt (az Ő utai kezdeteként) szerzett engem, az Ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a Föld őskezdete előttől. Még mikor semmi mélységek nem voltak születtem, még mikor semmi források vízzel teltek nem voltak. Mielőtt a hegyek leültettek volna, a halmok előtt születtem. Mikor még nem csinálta a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Mikor készítette az egeket ott voltam, mikor felvetette a mélységek színén a kerekséget. Mikor megerősítette a felhőket ott fent, mikor erősekké lettek a mélységek forrásai. Mikor határt szabott a tengernek, hogy a vizek át ne hágják az Ő parancsolatát, mikor megalapította e Föld alapjait,
Mellette voltam minden nap, és gyönyörűsége voltam minden nap játszva Őelőtte minden időben.
Itt is szerepelnek a Föld belsejében található dolgok: tehom, vízzel telt források, Föld oszlopai. A 27. vsz. leírja, hogy a tehom (mélység) felszínén egy kerekséget csinált Isten. Ezek a Föld kőzetlemezei, melyek lezárják a mélységet: Jób 38,30: a mélységek teteje lezárul. Ezek a kőzetlemezek alapokon, oszlopokon nyugszanak tehát, hogy meg ne inogjon a Föld soha örökké. De mi van a kőzetlemezek és az alapkő, szegletkő között? A Biblia megadja a válasz: víz, a mélység vizei.
Zsolt.136,6: "Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé, mert örökkévaló a kegyelme.''
A föld itt a kőzetlemezeket jelenti. A kőzetlemezeket Isten a vizekre teremtette, tehát alattuk a nagy vizek vannak.
Zsolt.24,1-2: "Az Úré a Föld,s annak teljessége, a Föld kereksége és annak minden népe, mert Ő alapította azt a tengereken és a folyamokon megerősítette.''
Zsolt.24,1-2: "Az Úré a Föld,s annak teljessége, a Föld kereksége és annak minden népe, mert Ő alapította azt a tengereken és a folyamokon megerősítette.''
Szintén erről szól. A Föld belsejében tehát rengeteg a víz. Ezt a bibliai igazságot támasztják alá a mostani mélyfúrási eredmények: több helyen mélyfúrásoknál nagyon nagy forróvíz tárolókat találtak a föld alatt, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a Föld belsejében sokkal több a víz, mint ahogy ezt eddig képzelték.
2.Péter 3,5: '' Mert kész akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és Föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára...''
2.Péter 3,5: '' Mert kész akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és Föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára...''
Ezért van olyan sok víz.
Ahogy lefelé megyünk a Föld belsejébe, a hőmérséklet olyan gyorsan növekszik, hogy a kőzetlemezek megolvadnak. Ez a magma. Az oszlopok más anyagból vannak, ezek izzanak, de nem olvadnak meg. De hogy lehet ilyen forróságban víz? A Jób 38,30 azt írja eredetiben, hogy ''mint a kő, úgy összesűrűsödnek a vizek'' a mélységben. Azaz ezek a vizek nagyon nagy nyomás alatt vannak, ami megakadályozza azt, hogy gőzzé váljanak. Minél nagyobb a nyomás, annál magasabb a víz forráspontja.
Ahogy lefelé megyünk a Föld belsejébe, a hőmérséklet olyan gyorsan növekszik, hogy a kőzetlemezek megolvadnak. Ez a magma. Az oszlopok más anyagból vannak, ezek izzanak, de nem olvadnak meg. De hogy lehet ilyen forróságban víz? A Jób 38,30 azt írja eredetiben, hogy ''mint a kő, úgy összesűrűsödnek a vizek'' a mélységben. Azaz ezek a vizek nagyon nagy nyomás alatt vannak, ami megakadályozza azt, hogy gőzzé váljanak. Minél nagyobb a nyomás, annál magasabb a víz forráspontja.
Azt, hogy a mélység vizei milyen mélyek, nem tudjuk. A Biblia azt írja, hogy a Föld szegletkövéig tart a mélység, tehát a nagy vizek. Azt azonban nem tudjuk, hogy mekkora a Föld szegletköve, lehet, hogy csak 1000 km átmérőjű, de lehet, hogy 5000. Minél kisebb a szegletkő, annál mélyebbek a mélység vizei. Ezenkívül az oszloplábak/fundamentumok vastagságáról sincs információnk: ezek is lehetnek akár többszáz km vastagok is. Ami a Biblia alapján biztos: a Föld belsejében nagyon sok víz van.
Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 4.
Az elutasítottság okai
A gonosz szellemek nem léphetnek be egy ember életébe kényük-kedvük szerint. Nyitott ajtókra van szükségük. Az elutasítottság olyan sebet, nyílást, ajtót hoz létre, amin keresztül a gonosz szellemek beléphetnek.
Több éven át megfigyeltem, hogy egy átlagos embernek milyen területeken van szüksége szabadulásra. Ennek alapján hiszem, hogy a Sátán külön stratégiát dolgozott ki arra, hogy az embereket már a megfoganás pillanatában elrabolhassa. A Sátán nem tehet meg bármit, amit szeretne, mert "törvényes jogai" korlátozzák. Csak az ember életének negatív helyzeteit használhatja ki: pl. az ősök bűnei miatt örökölt átkokat (1. Móz, 20:4-5. és 5. Móz. 30:19.). Az ördög állandóan működteti ezeket az átkokat az egymást követő nemzedékek életében mindaddig, amíg Jézus megváltása hit és szabadulás révén el nem éri az embereket (ld.Gal. 3:13.). A Sátán akkor is bejöhet, ha a szülőknek negatív a gyermekükhöz való viszonyulásuk vagy helytelen a magatartásuk. Láthatjuk, hogy mindig kész a megfelelő alkalmat megragadni, így azt is, ha valaki az elutasítottság miatt sérült.
Nem várt fogantatás
Tudjuk, hogy a démonok már az anyaméhben bekerülhetnek az emberbe. Az "elutasítottság" egy olyan gonosz szellem, amely gyakran már a születés előtt belép. Akkor talál jó talajra, ha a szülők gyermeküket fogantatása pillanatában nem fogadják el.
Miért van az, hogy egy gyermekei már a megfoganás pillanatától elutasítanak? Egy oka lehet: hogy nem a szeretet, hanem a vágy hozta létre. Az a nő és férfi, aki paráznaság, vagy házasságtörés alkalmával gyermeket nemz, nem gyereket akart, csak szexuális vágyait kívánta kielégíteni. Megzabolázatlan vágyuk eredménye pedig egy nem kívánt terhesség. Kevés illegális úton fogant gyermekről mondható el, hogy várták és szeretik. A gyermek élete első pillanatától fogva elutasított.
Az elutasítás sebeinek tetejébe az illegalitás behozza a "törvénytelen szülés" átkát. Az Ószövetségben az ilyen "törvénytelenül született személy" és annak tíz nemzedéke számára megtiltották, hogy a templomba belépjen {lásd 5. Móz. 23:2.). Vannak olyan családok és teljes nemzetségek, amelyek a törvénytelenség átka alatt vannak, mert gyermekeik házasságon kívül születtek.
A gyermekeknek szeretetben kell foganniuk. A terhesség ideje alatt a nő szolgálhat szellemben még meg nem született gyermekének. Énekelhet neki, imádkozhat érte és kimutathatja a szeretetet. Keresztelő Jánost már az anyaméhben betöltötte a Szent Szellem. Az anyaméhben lévő gyermek képes érzékelni a negatív és pozitív szellemi hatásokat is. Néhány szülész úgy gondolja, hogy a gyermek már a fogantatást követő néhány héten belül tudja, hogy szeretik-e vagy sem. A szabadulásban szerzett tapasztalataim is ezt támasztják alá.
A gonosz szellemek nem léphetnek be egy ember életébe kényük-kedvük szerint. Nyitott ajtókra van szükségük. Az elutasítottság olyan sebet, nyílást, ajtót hoz létre, amin keresztül a gonosz szellemek beléphetnek.
Több éven át megfigyeltem, hogy egy átlagos embernek milyen területeken van szüksége szabadulásra. Ennek alapján hiszem, hogy a Sátán külön stratégiát dolgozott ki arra, hogy az embereket már a megfoganás pillanatában elrabolhassa. A Sátán nem tehet meg bármit, amit szeretne, mert "törvényes jogai" korlátozzák. Csak az ember életének negatív helyzeteit használhatja ki: pl. az ősök bűnei miatt örökölt átkokat (1. Móz, 20:4-5. és 5. Móz. 30:19.). Az ördög állandóan működteti ezeket az átkokat az egymást követő nemzedékek életében mindaddig, amíg Jézus megváltása hit és szabadulás révén el nem éri az embereket (ld.Gal. 3:13.). A Sátán akkor is bejöhet, ha a szülőknek negatív a gyermekükhöz való viszonyulásuk vagy helytelen a magatartásuk. Láthatjuk, hogy mindig kész a megfelelő alkalmat megragadni, így azt is, ha valaki az elutasítottság miatt sérült.
Nem várt fogantatás
Tudjuk, hogy a démonok már az anyaméhben bekerülhetnek az emberbe. Az "elutasítottság" egy olyan gonosz szellem, amely gyakran már a születés előtt belép. Akkor talál jó talajra, ha a szülők gyermeküket fogantatása pillanatában nem fogadják el.
Miért van az, hogy egy gyermekei már a megfoganás pillanatától elutasítanak? Egy oka lehet: hogy nem a szeretet, hanem a vágy hozta létre. Az a nő és férfi, aki paráznaság, vagy házasságtörés alkalmával gyermeket nemz, nem gyereket akart, csak szexuális vágyait kívánta kielégíteni. Megzabolázatlan vágyuk eredménye pedig egy nem kívánt terhesség. Kevés illegális úton fogant gyermekről mondható el, hogy várták és szeretik. A gyermek élete első pillanatától fogva elutasított.
Az elutasítás sebeinek tetejébe az illegalitás behozza a "törvénytelen szülés" átkát. Az Ószövetségben az ilyen "törvénytelenül született személy" és annak tíz nemzedéke számára megtiltották, hogy a templomba belépjen {lásd 5. Móz. 23:2.). Vannak olyan családok és teljes nemzetségek, amelyek a törvénytelenség átka alatt vannak, mert gyermekeik házasságon kívül születtek.
A gyermekeknek szeretetben kell foganniuk. A terhesség ideje alatt a nő szolgálhat szellemben még meg nem született gyermekének. Énekelhet neki, imádkozhat érte és kimutathatja a szeretetet. Keresztelő Jánost már az anyaméhben betöltötte a Szent Szellem. Az anyaméhben lévő gyermek képes érzékelni a negatív és pozitív szellemi hatásokat is. Néhány szülész úgy gondolja, hogy a gyermek már a fogantatást követő néhány héten belül tudja, hogy szeretik-e vagy sem. A szabadulásban szerzett tapasztalataim is ezt támasztják alá.
Derek Prince - Szellemi fegyverek: a vér, az Ige és a bizonyságtételünk 7.
Nézzük meg a 2 Kor. 5:21-ben ezt az egyszerű verset: Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne.
Szeretném egy kicsit megváltoztatni: Mert Isten Jézust, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.
Ez a teljes váltság. Jézus bűnné lett a mi bűnösségünkkel, hogy mi igazakká lehessünk az Ő igazságával. Az Ő igazsága elérhető számunkra az Ő vérében való hit által. Hit által lettünk igazakká az Ő vérével. Az igazságosságnak vannak látható, határozott, kézzelfogható eredményei. Szeretnék néhányra rámutatni az Igében. Az egész életmódunk, magatartásunk, kapcsolataink, keresztény életünk szolgálata és hathatóssága attól függ, hogy mennyire jutottunk el annak felismerésében, hogy megigazultunk. Példabeszédek 28:1: Minden istentelen fut, mégha senki nem üldözi is: az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán: bátrak.
A legtöbb keresztényben nem sok bátorság van. Félénkek, bűntudatosak és meghátrálnak, amikor a gonosszal, az ördöggel állnak szemben. Ennek az az oka, hogy nem becsülik azt a tényt, hogy Isten szemében olyan igazak, mint Jézus Krisztus maga. Ha értékeljük ezt, az bátrakká tesz bennünket. A megigazulás másik eredményét az Ésaiás 32:17-ben láthatjuk: És lesz az igazság műve békesség és az igazság gyümölcse jutalom és biztonság örökké.
Három eredménye van az igazságnak: békesség, nyugalom és biztonság. Mind a három abból a felismerésből jön, hogy én megigazultam Jézus Krisztus igazságával. Ez a felismerés bátorságot hoz, békességet, nyugalmat és biztonságot.
Róma 14:17: Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.
Mindezek a dolgok az igazság termékei. Ha nem kapjuk meg a megigazulást hit által, akkor küzdünk érte, de nem érjük el. Rossz nézni, amikor a keresztények megpróbálnak boldogok lenni: békességben, nyugalomban, biztonságban lenni, mert valaki azt mondta nekik, hogy így kell. De a tapasztalatom az, hogy amikor az emberek valóban megkapják a bűnbocsánat biztonságát a hit által való megigazulásban, akkor az öröm csak úgy természetesen jön, a békesség nem erőfeszítés, a biztonság megvan és kifejeződik bátorságban is. A gyökér a fontos, az hogy az emberek rájöjjenek, hogy megigazultak Jézus Krisztus igazságával, mintha soha nem vétkeztek volna.
Tudjátok, a legtöbb vallásos ember úgy gondolja, hogy akkor a legszentebb, ha azt bizonygatja, hogy mennyire bűnös. Ez az általános vallásos magatartás. Te viszont nagyon gőgös vagy, ha igaznak mondod magad, de igazán vallásos lehetsz, ha a hibáidról beszélsz, a kudarcaidról, és arról, mennyi dolgot csináltál rosszul.
Olyan egyházban nőttem fel, ahol ezt kellett tenni. Minden vasárnap reggel azt kellett mondanunk: bocsáss meg nekünk nyomorult bűnösöknek. Mindig úgy éreztem, hogy nem szeretnék nyomorult bűnös lenni. Amikor ránéztem a többi bűnösre, akkor elfogadtam, hogy ők nyomorultak, de azt mondtam magamnak, hogyha a vallás annyit képes elérni, hogy nyomorult bűnössé tesz, akkor lehetek én bűnös vallás nélkül is, sőt fele olyan nyomorult se leszek. A vallás ezt mondja: ''Bocsáss meg nékünk, nyomorult bűnösöknek. Eltévelyedtünk, mint a juhok, olyan dolgokat tettünk, amiket nem kellett volna és elmulasztottuk, amit meg kellett volna tenni és nincs egészség bennünk.’’
Most nem tudnám ezeket a szavakat elmondani, mert képmutató lennék. Először is van isteni egészségem Jézus Krisztusban. Másodszor: hogyan imádkozzak hétfő reggel a győzelemért a bűn fölött, amikor következő vasárnap reggel újból azt kell mondanom, hogy eltévelyedtem, mint a juh és rosszat tettem, és mulasztottam, és nincs egészség bennem. Ez teljesen aláássa a hitet, bármilyen jól hangzik is.
Szeretném egy kicsit megváltoztatni: Mert Isten Jézust, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.
Ez a teljes váltság. Jézus bűnné lett a mi bűnösségünkkel, hogy mi igazakká lehessünk az Ő igazságával. Az Ő igazsága elérhető számunkra az Ő vérében való hit által. Hit által lettünk igazakká az Ő vérével. Az igazságosságnak vannak látható, határozott, kézzelfogható eredményei. Szeretnék néhányra rámutatni az Igében. Az egész életmódunk, magatartásunk, kapcsolataink, keresztény életünk szolgálata és hathatóssága attól függ, hogy mennyire jutottunk el annak felismerésében, hogy megigazultunk. Példabeszédek 28:1: Minden istentelen fut, mégha senki nem üldözi is: az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán: bátrak.
A legtöbb keresztényben nem sok bátorság van. Félénkek, bűntudatosak és meghátrálnak, amikor a gonosszal, az ördöggel állnak szemben. Ennek az az oka, hogy nem becsülik azt a tényt, hogy Isten szemében olyan igazak, mint Jézus Krisztus maga. Ha értékeljük ezt, az bátrakká tesz bennünket. A megigazulás másik eredményét az Ésaiás 32:17-ben láthatjuk: És lesz az igazság műve békesség és az igazság gyümölcse jutalom és biztonság örökké.
Három eredménye van az igazságnak: békesség, nyugalom és biztonság. Mind a három abból a felismerésből jön, hogy én megigazultam Jézus Krisztus igazságával. Ez a felismerés bátorságot hoz, békességet, nyugalmat és biztonságot.
Róma 14:17: Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.
Mindezek a dolgok az igazság termékei. Ha nem kapjuk meg a megigazulást hit által, akkor küzdünk érte, de nem érjük el. Rossz nézni, amikor a keresztények megpróbálnak boldogok lenni: békességben, nyugalomban, biztonságban lenni, mert valaki azt mondta nekik, hogy így kell. De a tapasztalatom az, hogy amikor az emberek valóban megkapják a bűnbocsánat biztonságát a hit által való megigazulásban, akkor az öröm csak úgy természetesen jön, a békesség nem erőfeszítés, a biztonság megvan és kifejeződik bátorságban is. A gyökér a fontos, az hogy az emberek rájöjjenek, hogy megigazultak Jézus Krisztus igazságával, mintha soha nem vétkeztek volna.
Tudjátok, a legtöbb vallásos ember úgy gondolja, hogy akkor a legszentebb, ha azt bizonygatja, hogy mennyire bűnös. Ez az általános vallásos magatartás. Te viszont nagyon gőgös vagy, ha igaznak mondod magad, de igazán vallásos lehetsz, ha a hibáidról beszélsz, a kudarcaidról, és arról, mennyi dolgot csináltál rosszul.
Olyan egyházban nőttem fel, ahol ezt kellett tenni. Minden vasárnap reggel azt kellett mondanunk: bocsáss meg nekünk nyomorult bűnösöknek. Mindig úgy éreztem, hogy nem szeretnék nyomorult bűnös lenni. Amikor ránéztem a többi bűnösre, akkor elfogadtam, hogy ők nyomorultak, de azt mondtam magamnak, hogyha a vallás annyit képes elérni, hogy nyomorult bűnössé tesz, akkor lehetek én bűnös vallás nélkül is, sőt fele olyan nyomorult se leszek. A vallás ezt mondja: ''Bocsáss meg nékünk, nyomorult bűnösöknek. Eltévelyedtünk, mint a juhok, olyan dolgokat tettünk, amiket nem kellett volna és elmulasztottuk, amit meg kellett volna tenni és nincs egészség bennünk.’’
Most nem tudnám ezeket a szavakat elmondani, mert képmutató lennék. Először is van isteni egészségem Jézus Krisztusban. Másodszor: hogyan imádkozzak hétfő reggel a győzelemért a bűn fölött, amikor következő vasárnap reggel újból azt kell mondanom, hogy eltévelyedtem, mint a juh és rosszat tettem, és mulasztottam, és nincs egészség bennem. Ez teljesen aláássa a hitet, bármilyen jól hangzik is.
Reinhard Bonnke - Isten új Elizeusai 3.
NEM AZ ELŐDEINKTŐL KAPTUK
Még valamit mondanom kell neked. Nem olvasunk arról, hogy Illés egyszer is utasította volna Elizeust, hogy kenje fel Hazáélt és Jéhut. Bár Elizeus örökölte Illés megbízását, Istennek vele is személyesen kellett beszélnie. Bár mi kapcsolódunk Isten népének előttünk élt nemzedékéhez, maga az Úr adja át nekünk a Nagy Megbízatást. Jézus ma is az eredeti Nagy Megbízatásra mutat. Isten mindig eredeti dolgokkal működik. Az Ő megbízása közvetlen, nem hagyományozással terjed.
Hogyan prédikálnának, ha el nem küldetnek?” {Róm. 10:15). A Szent Szellem ugyanazt mondja, Ő vezet minket. A Szent Szellem a tanúság Szelleme. A tanúskodás az Ő célja. A Nagy Megbízatás a Szent Szellemhez kötődik. Amikor Krisztus bemerít minket a Szent Szellembe, akkor a kezünkbe teszi útmutatásait arra vonatkozóan, hogy elvigyük az evangéliumot az egész világnak.
Minden Magától a Mestertől jön - nem általános módon, hanem egyénenként. Egyedül Jézus a Bemerítő és örömöt szerzünk Neki, amikor azzal a munkával foglalkozunk, amire Ő elküld minket. Kimerítő feladat tömegeket vízbe meríteni, de Krisztus fenntartotta Magának azt a munkát, hogy egyenként bemerítsen minket a Szent Szellembe. Nem a saját erejük kedvéért megyünk oda emberekhez.
Mindenki megkaphatja a maga Szent Szellem keresztségét közvetlenül az Úrtól. Nem emberek akarata által vagyunk elhívva, hanem inkább Isten akarata által. Pál hét levelét kezdi épp ennek a hangsúlyozásával. Az elhívással együtt jön az erő, a képesítés. A kezemet rátehetem az emberekre, és imádkozhatok szívből azért, hogy Isten áldja meg és használja őket. Az apostolokhoz hasonlóan rátehetjük a kezünket emberekre, hogy Szent Szellem keresztséget kapjanak, de egyedül Jézus a keresztelő. Ő azt mondta: "Én (figyeld meg: Én!) rendeltelek titeket (Jn. 15:16).
Ha a kenetet pünkösd napja óta kézről-kézre kellene adni, vagy ha azt csak az első apostolok adhatták volna tovább, akkor az egyház már régen a történelem egyik veszett ügyévé vált volna. Kaphatunk friss olajat az Úrtól. A bölcs szüzek nem adtak az olajukból (Mt. 25:8-9). Mindegyikünknek közvetlenül Jézustól kell olajat kapnunk.
A CSOMAGTERV
A tanítványoknak szóló Nagy Megbízatást egyenként mindegyikünk megkapja ma, és ezzel együtt jár a Szent Szellem egyéni kenete is. A parancs és az erő egy csomagot alkot. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy várakozzanak Jeruzsálemben, amíg felruháztatnak erővel, hogy azután tanúk lehessenek az egész világon. Ha elválasztjuk a megbízatást a képesítéstől, akkor vagy erőnk lesz cél nélkül, vagy célunk erő nélkül. Az erő szerszámai a feladattal járnak. Ha üres kézzel mégy, keveset haladsz.
Még valamit mondanom kell neked. Nem olvasunk arról, hogy Illés egyszer is utasította volna Elizeust, hogy kenje fel Hazáélt és Jéhut. Bár Elizeus örökölte Illés megbízását, Istennek vele is személyesen kellett beszélnie. Bár mi kapcsolódunk Isten népének előttünk élt nemzedékéhez, maga az Úr adja át nekünk a Nagy Megbízatást. Jézus ma is az eredeti Nagy Megbízatásra mutat. Isten mindig eredeti dolgokkal működik. Az Ő megbízása közvetlen, nem hagyományozással terjed.
Hogyan prédikálnának, ha el nem küldetnek?” {Róm. 10:15). A Szent Szellem ugyanazt mondja, Ő vezet minket. A Szent Szellem a tanúság Szelleme. A tanúskodás az Ő célja. A Nagy Megbízatás a Szent Szellemhez kötődik. Amikor Krisztus bemerít minket a Szent Szellembe, akkor a kezünkbe teszi útmutatásait arra vonatkozóan, hogy elvigyük az evangéliumot az egész világnak.
Minden Magától a Mestertől jön - nem általános módon, hanem egyénenként. Egyedül Jézus a Bemerítő és örömöt szerzünk Neki, amikor azzal a munkával foglalkozunk, amire Ő elküld minket. Kimerítő feladat tömegeket vízbe meríteni, de Krisztus fenntartotta Magának azt a munkát, hogy egyenként bemerítsen minket a Szent Szellembe. Nem a saját erejük kedvéért megyünk oda emberekhez.
Mindenki megkaphatja a maga Szent Szellem keresztségét közvetlenül az Úrtól. Nem emberek akarata által vagyunk elhívva, hanem inkább Isten akarata által. Pál hét levelét kezdi épp ennek a hangsúlyozásával. Az elhívással együtt jön az erő, a képesítés. A kezemet rátehetem az emberekre, és imádkozhatok szívből azért, hogy Isten áldja meg és használja őket. Az apostolokhoz hasonlóan rátehetjük a kezünket emberekre, hogy Szent Szellem keresztséget kapjanak, de egyedül Jézus a keresztelő. Ő azt mondta: "Én (figyeld meg: Én!) rendeltelek titeket (Jn. 15:16).
Ha a kenetet pünkösd napja óta kézről-kézre kellene adni, vagy ha azt csak az első apostolok adhatták volna tovább, akkor az egyház már régen a történelem egyik veszett ügyévé vált volna. Kaphatunk friss olajat az Úrtól. A bölcs szüzek nem adtak az olajukból (Mt. 25:8-9). Mindegyikünknek közvetlenül Jézustól kell olajat kapnunk.
A CSOMAGTERV
A tanítványoknak szóló Nagy Megbízatást egyenként mindegyikünk megkapja ma, és ezzel együtt jár a Szent Szellem egyéni kenete is. A parancs és az erő egy csomagot alkot. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy várakozzanak Jeruzsálemben, amíg felruháztatnak erővel, hogy azután tanúk lehessenek az egész világon. Ha elválasztjuk a megbízatást a képesítéstől, akkor vagy erőnk lesz cél nélkül, vagy célunk erő nélkül. Az erő szerszámai a feladattal járnak. Ha üres kézzel mégy, keveset haladsz.
Dave Hunt - A szentek vére 8.
A zarándok egyház
Katolikus apologéták is elismerik, hogy az egyház „elkövetett néhány hibát”, de kitartanak amellett, hogy Róma nem lehet a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő parázna. Miért nem? Mert Jézus Krisztus megígérte, hogy a pokol kapui sem vesznek diadalmat az egyházon (Máté 16,18), és a római katolicizmus az egyház. Sok teljes evangéliumi keresztényt is meg lehet téveszteni ezzel az érvvel.
Az igazság azonban az, hogy a római katolicizmus nem képviseli Jézus Krisztust itt a földön, és nem az Ő egyháza.
Legalább ezer évvel a reformáció előtt is az igaz egyház egyszerű keresztények tömegeiből állt, akik nem tartoztak a római rendszerhez. Arról, hogy ilyen hívők léteztek, és nem vették fel a „katolikus” nevet, és nem a római rendszer istenét imádták, a történelem tesz tanúbizonyságot. Az is tény, hogy őket bebörtönözték és halálra adták egészen a IV. század végéig. Az ősi feljegyzések egyikében, az. i. sz. 380. február 27-én kiadott császári rendeletben, „Gratianus, II. Valentinianus és I. Theodosius császárok ediktumá”-ban találunk erre vonatkozó bizonyítékot. Az ediktum egyik részlete így hangzik:
"Elrendeljük, hogy azokat, akik követői ezeknek a tanoknak, a katolikus keresztény névvel illessék, mindazokat pedig, akik más hitűek, őrülteknek, bolondoknak és eretnek tanítások elfogadóinak kell tekinteni, és néni illetheti őket senki az egyház névvel. Nemcsak isteni eszközökkel, hanem saját eszközeinkkel is meg kell büntetni őket, de erről majd az isteni szellemmel összhangban fogunk dönteni."
Ezek a nem katolikus keresztények lelkiismeretüknek és Isten Igéjének engedelmeskedve elhatárolták magukat attól, amit abban az idődben „Babilon paráznájának” neveztek. Velük kapcsolatban Alvaro Palayo püspök, az avignoni Kúria hivatalnoka a következőket írja: „Ha figyelembe vesszük, hogy a pápai udvar elárasztotta az egyházat a szimóniával, és az ebből fakadó vallási korrupcióval, akkor teljesen természetes, hogy az eretnekek paráznának nevezik az egyházat”. E. H. Broadbent a Bibliában hívő keresztényeket a zarándok egyház elnevezéssel illeti könyvében (Zarándok gyülekezet):
"Az Alpok völgyeiben évszázadokon keresztül éltek magukat testvéreknek nevező, hívő közösségek, akik később mint valdensek, vagy vaudois-k váltak ismertté... Dél-Franciaországban azoknak a hívő közösségeknek a száma, akik a katolikus egyház keretein kívül gyűltek össze, egyre inkább növekedett. Gyakran albigenseknek nevezik őket, és szoros testvéri viszonyban álltak szomszédos országokban élő testvéreikkel - akiket hívhatunk valdenseknek, lyoni szegényeknek vagy bogumiloknak is -, és számos hívő közösség indult szaporodásnak a különböző népek között.
1209-ben [III. Ince pápa] keresztes hadjáratot indított [ellenük]. Csakúgy, mint a Szentföld elleni keresztes hadjárat résztvevőinek, most is bűnbocsánatot ígértek mindenkinek, aki hajlandó volt a leggazdagabb francia provinciák elpusztításának munkájában részt venni. A zsákmányszerzésnek ez a módja, illetve a különböző engedélyek megszerzésének lehetősége százezreket vonzott. Magas egyházi méltóságok irányításával és a tehetséges hadvezér, Simon de Monfort vezetésével Európa legszebb és legjobban megművelt része teljesen elpusztult..."
Katolikus apologéták is elismerik, hogy az egyház „elkövetett néhány hibát”, de kitartanak amellett, hogy Róma nem lehet a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő parázna. Miért nem? Mert Jézus Krisztus megígérte, hogy a pokol kapui sem vesznek diadalmat az egyházon (Máté 16,18), és a római katolicizmus az egyház. Sok teljes evangéliumi keresztényt is meg lehet téveszteni ezzel az érvvel.
Az igazság azonban az, hogy a római katolicizmus nem képviseli Jézus Krisztust itt a földön, és nem az Ő egyháza.
Legalább ezer évvel a reformáció előtt is az igaz egyház egyszerű keresztények tömegeiből állt, akik nem tartoztak a római rendszerhez. Arról, hogy ilyen hívők léteztek, és nem vették fel a „katolikus” nevet, és nem a római rendszer istenét imádták, a történelem tesz tanúbizonyságot. Az is tény, hogy őket bebörtönözték és halálra adták egészen a IV. század végéig. Az ősi feljegyzések egyikében, az. i. sz. 380. február 27-én kiadott császári rendeletben, „Gratianus, II. Valentinianus és I. Theodosius császárok ediktumá”-ban találunk erre vonatkozó bizonyítékot. Az ediktum egyik részlete így hangzik:
"Elrendeljük, hogy azokat, akik követői ezeknek a tanoknak, a katolikus keresztény névvel illessék, mindazokat pedig, akik más hitűek, őrülteknek, bolondoknak és eretnek tanítások elfogadóinak kell tekinteni, és néni illetheti őket senki az egyház névvel. Nemcsak isteni eszközökkel, hanem saját eszközeinkkel is meg kell büntetni őket, de erről majd az isteni szellemmel összhangban fogunk dönteni."
Ezek a nem katolikus keresztények lelkiismeretüknek és Isten Igéjének engedelmeskedve elhatárolták magukat attól, amit abban az idődben „Babilon paráznájának” neveztek. Velük kapcsolatban Alvaro Palayo püspök, az avignoni Kúria hivatalnoka a következőket írja: „Ha figyelembe vesszük, hogy a pápai udvar elárasztotta az egyházat a szimóniával, és az ebből fakadó vallási korrupcióval, akkor teljesen természetes, hogy az eretnekek paráznának nevezik az egyházat”. E. H. Broadbent a Bibliában hívő keresztényeket a zarándok egyház elnevezéssel illeti könyvében (Zarándok gyülekezet):
"Az Alpok völgyeiben évszázadokon keresztül éltek magukat testvéreknek nevező, hívő közösségek, akik később mint valdensek, vagy vaudois-k váltak ismertté... Dél-Franciaországban azoknak a hívő közösségeknek a száma, akik a katolikus egyház keretein kívül gyűltek össze, egyre inkább növekedett. Gyakran albigenseknek nevezik őket, és szoros testvéri viszonyban álltak szomszédos országokban élő testvéreikkel - akiket hívhatunk valdenseknek, lyoni szegényeknek vagy bogumiloknak is -, és számos hívő közösség indult szaporodásnak a különböző népek között.
1209-ben [III. Ince pápa] keresztes hadjáratot indított [ellenük]. Csakúgy, mint a Szentföld elleni keresztes hadjárat résztvevőinek, most is bűnbocsánatot ígértek mindenkinek, aki hajlandó volt a leggazdagabb francia provinciák elpusztításának munkájában részt venni. A zsákmányszerzésnek ez a módja, illetve a különböző engedélyek megszerzésének lehetősége százezreket vonzott. Magas egyházi méltóságok irányításával és a tehetséges hadvezér, Simon de Monfort vezetésével Európa legszebb és legjobban megművelt része teljesen elpusztult..."
2014. február 11., kedd
Kövér Gábor - Jézus a Seolban 1.
A FÖLD FELÉPÍTÉSE
Ma egy olyan kép él az emberekben a Földről, amely teljesen ellentétben áll a Biblia kijelentésével. A legáltalánosabban elterjedt nézet szerint a Föld (és a többi bolygó) a Napból robbant ki egykor (Big Bang). A forró magma felszíne a hideg világűrben megszilárdult, de a belseje még mindig forró. Ezen a forró láván úsznak, mozognak a kőzetlemezek. Ennek az elméletnek a bizonyítására a vulkánok láváját és a mélyfúrások eredményeit hozzák fel.
De Isten Igéje mást mond a Földről. A Földet Isten teremtette, és belseje nem (csak) lávából áll. A Jób könyvében szerepel egy rész, ahol maga Isten mondja el, hogy hogyan teremtette a Földet.
Jób 38,1.4 11: Majd felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és mondta:...Hol voltál, amikor a Földet alapítottam? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, tudod-e? Avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? Mire bocsátották le oszloplábait, vagy ki tette le szegletkövét; Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és az Isten minden fiai vigadoztak? És ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor kitört, az anyaméhből kijött; Mikor ruházatává a felhőt tettem, takarójául pedig a sűrű homályt? Amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat vetettem elé; És azt mondtam: eddig jöjj és ne tovább, ez itt ellene áll habjaid kevélységének!
A Föld tehát egy alapkövön szegletkövön, sarokkövön nyugszik, ami a Föld középpontjában van. Ezt Isten alapította, tette le és egyetlen egy van belőle. Erre oszloplábakat (eden = alap, talapzat, oszlop) bocsátott le. Vannak a Bibliában más szavak is, melyeket ezekre az oszlopokra használ az Ige (vagy melyek hasonló funkciókat látnak el, mint az oszloplábak):
1./ moszad = alap, fundamentum
Ezekről úgy ír az Ige, mint nagyon masszív dolgokról, melyeket csak maga Isten tud megremegtetni:
Ésa. 24,18: És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától (a rettenetes hírtől) verembe esik, és aki kijön a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak és megremegnek a Föld alapjai (oszlopai).
Mik. 6,2: Halljátok meg ti hegyek az Úr peres dolgát, és ti, Földnek örök alapjai! (...és ti változatlanok, ti Földnek alapjai).
Tehát nagyon stabilak.
2. Sám. 22,16: És meglátszottak a tenger ágyai, s a világ alapjai a felszínre kerültek (feltakartattak), az Úrnak feddésétől, orra leheletének fúvásától.
Isten haragjától és a jelenlétét körülvevő fényességtől láthatóvá váltak ezek az oszlopok és a tenger legalja.
Jer. 31,37: Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetitek az egeket ott fent, és ha itt lent kifürkészhetitek a Föld fundamentumait, akkor én is megutálom Izraelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Ezeket az oszlopokat lehetetlen kikutatni, csak Isten Igéjéből meríthetünk információkat róluk.
2./ amud = oszlop
Zsolt. 75,4: A Föld és annak minden lakosa elcsügged, én erősítem meg annak oszlopait.
Jób 9,6: Aki (Isten) kirengeti helyéből a Földet, úgy, hogy oszlopai megrepedeznek (megreszketnek).
3./ makhon = talapzat
Zsolt. 104,5: Talapzataira állította a Földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
4./ mácuk = oszlop
1.Sámuel 2,7: Az Úré a föld oszlopai és rájuk helyezte a világot (a földkerekséget).
Az öt héber szó tehát úgy tűnik, ugyanazokra a dolgokra vonatkozik: a Föld oszlopaira, oszloplábaira, melyek a Föld szegletkövén állnak, és melyek a kőzetlemezeket tartják. Az alapkő teremtésekor az angyalok, a mennyei teremtmények ujjongtak az örömtől, és el voltak ragadtatva a gyönyörűségtől. Jézus is ott volt ekkor, ahogy azt a Péld. 8,30-ban írja az Ige:
Kedvenc (növendék v. művész, építőmester) voltam nála (v. az Ő oldalán) és napról napra az Ő nagy gyönyörűsége voltam, játszva Őelőtte minden időben.
A hajnalcsillagok, az angyalok annak örültek, hogy Jézus, a kedvenc, az építőmester az Atya oldalán megteremtette a Földet. Miután az oszloplábakat leeresztette, az anyaméhből előtört a tenger, kijöttek a vizek. Valószínűleg ekkor teremtette Isten a vizeket. Mindez az 1. Mózes 1,1 előtt történt.
Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 3.
KÉT ÖSSZETARTOZÓ GYÖKÉR
Elutasítottságtól való félelem
Ha egyszer az elutasítottság megjelent az ember életében, akkor ez két probléma párhuzamos felbukkanásához vezet: az elutasítottságtól való félelem és önelutasítás. Ez a két, párhuzamosan jelentkező probléma az elutasítottságra adott rossz reakció.
Ha egy embert megbántanak, akkor visszavonul, hogy a további lehetséges sérüléseket elkerülje. A további sérülésektől való félelem hamis védekezési mechanizmust alakíthat ki. Kiben bízhat? Lehet, hogy megint megbántják azok, akiktől már így is szenvedett? Esetleg mások okoznak majd fájdalmat? A további sérülések elkerülése végett kezdi gyanakodva fogadni mások szándékait. Fokozatosan nő mások indítékai iránti bizalmatlansága. Más szóval, olyan dolog fejlődik ki benne, amit a pszichológusok paranoiának neveznek. Ahogy nő a bizalmatlanság és a gyanakvás, a paranoiás ember attól fél, hogy a többiek összeesküdtek ellene, és arra a meggyőződésre jut, hogy őt választották üldözésük tárgyává. A paranoia mögött rejlő probléma gyökere mindig az elutasítottságtól való félelem. A paranoiás személy nagyon zaklatott és ezért az ördög fő célpontja.
Önelutasítás
Továbbá, amikor valaki elutasítottságtól szenved, általában saját magát is elutasítja. Megkérdezi magától: "Miért utasítanak el engem?” Vagy azon kezd el gondolkodni, ha másmilyen vagy épp másvalaki lenne, akkor szeretnék és elfogadnák. Miután megállapította, hogy mások elfogadását csak úgy élvezheti, ha a valóságos énjétől eltérő módon viselkedik, az elutasított személy elkezdi megváltoztatni a személyiségét. Saját képzeletének megfelelő személyt vesz alapul, akiről könyvben olvasott, akit tévében látott vagy egy olyan embert, akiről úgy látja, hogy mások szeretik.
Isten azoknak teremtett bennünket, akik vagyunk. Amikor elutasítjuk azt az "én"-t, akit Isten teremtett, megnyitjuk magunkat egy vagy több különböző személyiség kialakulása előtt, amelyek bármelyike hamis és démoni lehet. Tehát az önelutasítás ajtót nyit a skizofrénia tudathasadásos személyiségjegyeinek belépése előtt. Az ilyen álszemélyiségjegyek gonosz szellemekkel vegyített rendszerek, amelyek az egyén életén belül a démoni királyság szervezett kialakulását mutatják.
Amikor lelkész lettem, nagyon bizonytalannak éreztem magam. Gyakorlatilag nem volt önbizalmam. Amikor más szolgálókhoz hasonlítottam magamat, mindig megjegyeztem, hogy képzetlenebb és alkalmatlanabb vagyok náluk. Nyomorúságomon úgy próbáltam segíteni, hogy általam csodált szolgálók modorát és egyéniségét kezdtem utánozni legjobb tudásom szerint. Feleségem egy nap így szólt: "Miért mindig úgy prédikálsz, mint az a prédikátor, akit legutóbb hallottál?" Kezdtem rájönni, hogy mások utánzójává váltam; nem vagyok önmagam.
Tizenéves koromban magas és sovány voltam. 188 centi, de csak 54 kiló. Nagy füleim voltak, és úgy elálltak, mint egy hajó vitorlái. Negyvenhatos cipőim úgy festettek rajtam, mintha két csónakban sétáltam volna. Arcomon a pattanások csúnya sebei hagytak. Hogyan lenne képes valaki egy ilyen csúnya alakot szeretni? Gyűlöltem magamat. Nem szerettem tükörbe nézni. Az osztálytársaim csúfoltak a külsőm miatt, és olyan beceneveket adtak, mint Nyurga, Pókláb, Sztratoszféra és Csontos. Kívülről nevettem, de belül sírtam. Saját tapasztalataim az elutasítottságról képessé tettek arra, hogy megértsem azokat és együtt érezzek azokkal, akiknek az önelutasítással kell megküzdeniük.
Elutasítottságtól való félelem
Ha egyszer az elutasítottság megjelent az ember életében, akkor ez két probléma párhuzamos felbukkanásához vezet: az elutasítottságtól való félelem és önelutasítás. Ez a két, párhuzamosan jelentkező probléma az elutasítottságra adott rossz reakció.
Ha egy embert megbántanak, akkor visszavonul, hogy a további lehetséges sérüléseket elkerülje. A további sérülésektől való félelem hamis védekezési mechanizmust alakíthat ki. Kiben bízhat? Lehet, hogy megint megbántják azok, akiktől már így is szenvedett? Esetleg mások okoznak majd fájdalmat? A további sérülések elkerülése végett kezdi gyanakodva fogadni mások szándékait. Fokozatosan nő mások indítékai iránti bizalmatlansága. Más szóval, olyan dolog fejlődik ki benne, amit a pszichológusok paranoiának neveznek. Ahogy nő a bizalmatlanság és a gyanakvás, a paranoiás ember attól fél, hogy a többiek összeesküdtek ellene, és arra a meggyőződésre jut, hogy őt választották üldözésük tárgyává. A paranoia mögött rejlő probléma gyökere mindig az elutasítottságtól való félelem. A paranoiás személy nagyon zaklatott és ezért az ördög fő célpontja.
Önelutasítás
Továbbá, amikor valaki elutasítottságtól szenved, általában saját magát is elutasítja. Megkérdezi magától: "Miért utasítanak el engem?” Vagy azon kezd el gondolkodni, ha másmilyen vagy épp másvalaki lenne, akkor szeretnék és elfogadnák. Miután megállapította, hogy mások elfogadását csak úgy élvezheti, ha a valóságos énjétől eltérő módon viselkedik, az elutasított személy elkezdi megváltoztatni a személyiségét. Saját képzeletének megfelelő személyt vesz alapul, akiről könyvben olvasott, akit tévében látott vagy egy olyan embert, akiről úgy látja, hogy mások szeretik.
Isten azoknak teremtett bennünket, akik vagyunk. Amikor elutasítjuk azt az "én"-t, akit Isten teremtett, megnyitjuk magunkat egy vagy több különböző személyiség kialakulása előtt, amelyek bármelyike hamis és démoni lehet. Tehát az önelutasítás ajtót nyit a skizofrénia tudathasadásos személyiségjegyeinek belépése előtt. Az ilyen álszemélyiségjegyek gonosz szellemekkel vegyített rendszerek, amelyek az egyén életén belül a démoni királyság szervezett kialakulását mutatják.
Amikor lelkész lettem, nagyon bizonytalannak éreztem magam. Gyakorlatilag nem volt önbizalmam. Amikor más szolgálókhoz hasonlítottam magamat, mindig megjegyeztem, hogy képzetlenebb és alkalmatlanabb vagyok náluk. Nyomorúságomon úgy próbáltam segíteni, hogy általam csodált szolgálók modorát és egyéniségét kezdtem utánozni legjobb tudásom szerint. Feleségem egy nap így szólt: "Miért mindig úgy prédikálsz, mint az a prédikátor, akit legutóbb hallottál?" Kezdtem rájönni, hogy mások utánzójává váltam; nem vagyok önmagam.
Tizenéves koromban magas és sovány voltam. 188 centi, de csak 54 kiló. Nagy füleim voltak, és úgy elálltak, mint egy hajó vitorlái. Negyvenhatos cipőim úgy festettek rajtam, mintha két csónakban sétáltam volna. Arcomon a pattanások csúnya sebei hagytak. Hogyan lenne képes valaki egy ilyen csúnya alakot szeretni? Gyűlöltem magamat. Nem szerettem tükörbe nézni. Az osztálytársaim csúfoltak a külsőm miatt, és olyan beceneveket adtak, mint Nyurga, Pókláb, Sztratoszféra és Csontos. Kívülről nevettem, de belül sírtam. Saját tapasztalataim az elutasítottságról képessé tettek arra, hogy megértsem azokat és együtt érezzek azokkal, akiknek az önelutasítással kell megküzdeniük.
Reinhard Bonnke - Isten új Elizeusai 2.
ÁTADOTT MEGBÍZÁS
Itt az Úr egyik szava, ami ma szól hozzánk. Az Ő szava a Biblia egyik ritkán észrevett sarkából szól hozzám (1. Kir. 19:15-16.):
"És monda az Úr néki (Illésnek) ; Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, kenjed királlyá Hazáelt Síriában, és Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá Izraelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe."
Itt az Úr egyik szava, ami ma szól hozzánk. Az Ő szava a Biblia egyik ritkán észrevett sarkából szól hozzám (1. Kir. 19:15-16.):
"És monda az Úr néki (Illésnek) ; Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, kenjed királlyá Hazáelt Síriában, és Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá Izraelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe."
Három embert kellett felkenni. Hazáelt, Jéhut és Elizeust. Ez egyszerű dolog és nem túl figyelemreméltó. Egész más dolog azonban az, ami valójában történt. Illés, ez a nagy próféta Isten parancsának kétharmadát nem hajtotta végre. Hazáéit és Jéhut nem kente fel. Végül is, azt sem olvassuk, hogy Elizeust ténylegesen felkente, de őt megkereste Illés. Amikor köpenyét Elizeusra terítette, Elizeus megkapta az Illésben lévő szellem "kettős mértékét". Azaz ugyanaz a Szellem, aki felkente Illést, ekkor felkente Elizeust, hogy hajtsa végre ugyanazt a megbízatást. Később Elizeus kente fel Hazáéit és Jéhut.
Most tehát egy nagyon fontos tényt látunk: az Illésnek szóló megbízatás Illés erejével átszállt Elizeusra. A távozó prófétáról két dolog helyeződött át az itt maradó prófétára. Elizeus megkapta Illés képességeit, de az a kenet Illés feladatát volt hivatott teljesíteni. Amikor Illés távozott, Isten megbízása és hatalma maradt és Elizeusra szállt. A megbízás átadható volt.
Ez isteni alapelv. Isten elhívása és hatalma átadható. A Nagy Megbízatás és a velejáró ígéretek tették a tanítványokat azzá, amivé végül váltak. Ugyanazt a megbízást és ugyanazokat az ígéreteket kaptuk meg örökségül tőlük, hogy megtehessük azt, amit az első tanítványok tettek, és azok lehessünk, amik ők voltak. Az apostolok örökösei lettünk.
Krisztus nekünk szóló megbízása sokkal fontosabb, mint Illésé volt és még a hozzá megígért kenet is nagyobb. Olvassuk el újra:
"Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt. 28:19-20.).
Figyeld meg, itt azt olvassuk: "A világ végezetéig." Az egyik fordítás szerint: "A korszak legvégéig." Ebbe beletartozik a jelen, a holnap és az azon túli idő is. Ez azt jelenti, hogy ha Jézus megjelenne, és ma szólna hozzánk, ugyanezt mondaná. Jézus nem változott.
Az emberek tudni akarják, mit mond az Úr az egyháznak. Jézusnak kétségtelenül sok mondanivalója van, ahogy a Jelenések Könyvében levő, a gyülekezetekhez írt levelekből is kiderül. Ha viszont mi nem teljesítjük szorgalmasan Jézus már nekünk adott utasításait, Őneki csak egy mondanivalója van: "Igyekezz!" Azaz: "Halld, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Miért vársz újabb levélre, ha még az elsőt sem bontottad fel? Jézusnak nincs több szava hozzánk, amíg nem végezzük el a jelenlegi rendelkezéseit.
Sokan várnak Isten szavára, de csak akkor akarják hallani, ha azt mondja, ami nekik tetszik. Egyre várják, hogy Isten új irányt mutasson nekik. Honnan tudják azonban, hogy új irányt akar mutatni? Vagy hogy egy új, nagy kinyilatkoztatást tartogat számukra? Vagy hogy mélyreható oktatást fognak kapni Istentől? Én azt a régi üzenetet értettem meg Istentől, hogy Ő a régi irányt akarja követni, bizonyságtevő egyházat akar látni, evangelizációt a gyülekezetekben és azok által (1. Jn. 2:7). Hangsúlyozom: amíg ezt a fő parancsot nem teljesítjük, semmi sem érdekes.
A magam részéről hiszem, hogy alázatos magatartással kellene valóban imádkoznunk azért, hogy Isten korábbi embereinek köpenye nyugodjon meg rajtunk. Ha ők nem működtek volna hatalmasan az ébredésekben, akkor ma nem lenne egyház. Sokan közülük igazi Illések voltak. (Mindjárt mondok erről valami nagyon izgalmasat.) Felvállalták a Nagy Megbízatást és Isten legragyogóbb csillagaivá váltak. János Jézus fejével gondolkodott, amikor ezt írta: "Nem új parancsolatot írok nektek hanem régi parancsolatot, amit kezdettől fogva hallottatok" (1. Jn. 2:7). Jézus nem ad ki egyre újabb rendeleteket, ahogy a mai kormányok. Amit Ő egyszer kimondott, azt egyszer s mindenkorra mondta. Az Ő szava még mindig az Ő akarata.
Akármi újat is mond Ő, az már benne van az Ő Igéjében. Nincsenek magasabb rendű szentek számára elrejtett titkok. Az Ő utasítása egyszerűen ez: "Menj!"
Egyszer egy autós, aki a közlekedési lámpánál állt, nem vette észre, hogy a fény vörösről zöldre váltott. A mögötte váró ideges sofőr kiugrott a járművéből, és rászólt: "A lámpa azt mondja: Menj! A közlekedési miniszter személyes biztatására vár?" Isten zöld utat adott nekünk. Menjünk!
Most tehát egy nagyon fontos tényt látunk: az Illésnek szóló megbízatás Illés erejével átszállt Elizeusra. A távozó prófétáról két dolog helyeződött át az itt maradó prófétára. Elizeus megkapta Illés képességeit, de az a kenet Illés feladatát volt hivatott teljesíteni. Amikor Illés távozott, Isten megbízása és hatalma maradt és Elizeusra szállt. A megbízás átadható volt.
Ez isteni alapelv. Isten elhívása és hatalma átadható. A Nagy Megbízatás és a velejáró ígéretek tették a tanítványokat azzá, amivé végül váltak. Ugyanazt a megbízást és ugyanazokat az ígéreteket kaptuk meg örökségül tőlük, hogy megtehessük azt, amit az első tanítványok tettek, és azok lehessünk, amik ők voltak. Az apostolok örökösei lettünk.
Krisztus nekünk szóló megbízása sokkal fontosabb, mint Illésé volt és még a hozzá megígért kenet is nagyobb. Olvassuk el újra:
"Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt. 28:19-20.).
Figyeld meg, itt azt olvassuk: "A világ végezetéig." Az egyik fordítás szerint: "A korszak legvégéig." Ebbe beletartozik a jelen, a holnap és az azon túli idő is. Ez azt jelenti, hogy ha Jézus megjelenne, és ma szólna hozzánk, ugyanezt mondaná. Jézus nem változott.
Az emberek tudni akarják, mit mond az Úr az egyháznak. Jézusnak kétségtelenül sok mondanivalója van, ahogy a Jelenések Könyvében levő, a gyülekezetekhez írt levelekből is kiderül. Ha viszont mi nem teljesítjük szorgalmasan Jézus már nekünk adott utasításait, Őneki csak egy mondanivalója van: "Igyekezz!" Azaz: "Halld, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Miért vársz újabb levélre, ha még az elsőt sem bontottad fel? Jézusnak nincs több szava hozzánk, amíg nem végezzük el a jelenlegi rendelkezéseit.
Sokan várnak Isten szavára, de csak akkor akarják hallani, ha azt mondja, ami nekik tetszik. Egyre várják, hogy Isten új irányt mutasson nekik. Honnan tudják azonban, hogy új irányt akar mutatni? Vagy hogy egy új, nagy kinyilatkoztatást tartogat számukra? Vagy hogy mélyreható oktatást fognak kapni Istentől? Én azt a régi üzenetet értettem meg Istentől, hogy Ő a régi irányt akarja követni, bizonyságtevő egyházat akar látni, evangelizációt a gyülekezetekben és azok által (1. Jn. 2:7). Hangsúlyozom: amíg ezt a fő parancsot nem teljesítjük, semmi sem érdekes.
A magam részéről hiszem, hogy alázatos magatartással kellene valóban imádkoznunk azért, hogy Isten korábbi embereinek köpenye nyugodjon meg rajtunk. Ha ők nem működtek volna hatalmasan az ébredésekben, akkor ma nem lenne egyház. Sokan közülük igazi Illések voltak. (Mindjárt mondok erről valami nagyon izgalmasat.) Felvállalták a Nagy Megbízatást és Isten legragyogóbb csillagaivá váltak. János Jézus fejével gondolkodott, amikor ezt írta: "Nem új parancsolatot írok nektek hanem régi parancsolatot, amit kezdettől fogva hallottatok" (1. Jn. 2:7). Jézus nem ad ki egyre újabb rendeleteket, ahogy a mai kormányok. Amit Ő egyszer kimondott, azt egyszer s mindenkorra mondta. Az Ő szava még mindig az Ő akarata.
Akármi újat is mond Ő, az már benne van az Ő Igéjében. Nincsenek magasabb rendű szentek számára elrejtett titkok. Az Ő utasítása egyszerűen ez: "Menj!"
Egyszer egy autós, aki a közlekedési lámpánál állt, nem vette észre, hogy a fény vörösről zöldre váltott. A mögötte váró ideges sofőr kiugrott a járművéből, és rászólt: "A lámpa azt mondja: Menj! A közlekedési miniszter személyes biztatására vár?" Isten zöld utat adott nekünk. Menjünk!
Derek Prince - Szellemi fegyverek: a vér, az Ige és a bizonyságtételünk 6.
Most feltételezzük, hogy betöltöttük a feltételeket, világosságban járunk, egymással összeköttetésben vagyunk, és így ezt a bizonyságot jogosan elmondhatjuk: Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére tisztít most és állandóan minden bűntől. Nagyon fontos látni, hogy itt folyamatos jelen idő van. A vér folyamatosan tisztít, amíg mi folyamatosan világosságban járunk. Tehát két folyamatos igeidő van. Állandóan világosságban járunk és állandóan kapjuk a vér tisztítását. A vérnek folyamatos a munkája.
Ez a harmadik megvallás:
Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztít engem most és állandóan minden bűntől.
Most a negyedik mondathoz megyünk a vérről, amely a Róma 5:9-ben fordul elő. Megnézzük a 8-as verset is az összefüggés miatt:
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az Ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a hazug ellen Ő általa.
"Megigazultunk az Ő vére által": a megigazulás vallásos kifejezés lett, amelyet sokan használnak, de nem értenek meg, és másokat megijesztenek. Az angolban két szó van erre, bár az ószövetségi héberben és az újszövetségi görögben egy szó van, a "törvényes igazság" szóra: angolban a "justice" szó szerepel. Amikor viszont a gyakorlati életről van szó, akkor a "right" szót használják. De ugyanez a szó. A probléma az, hogy itt a fordításban a "justice" szó fordul elő, és ezért az emberek jogi jelentést tulajdonítanak a megigazulásnak, tehát törvényes cselekedetnek fogják fel. Mintha előtte valami rossz lett volna, azután pedig jó lett, ez azonban csak a szó féljelentése. A megigazulás azt jelenti, hogy igazzá tesz. Tehát a "right" szót használom, mert ez minden élettérre vonatkozik: otthonra, vállalkozásra, személyes kapcsolatra. Ez több, mint egy formális, törvényes valami. A "right" szó a mindennapi életre vonatkozik, és az Ige ezt mondja, és ez a teljesen helyes fordítás.
Tehát megigazultunk, igazzá lettünk Jézus vére által. Nem igazultál meg, ha nem lettél igazzá. A megigazulás tehát több, mint egy törvényes ceremónia, több mint egy címkeváltozás: jellemváltozás és életmódbeli változás, ami Jézus vére által van.
A "justice" olyan jelentéssel bír, mintha soha nem vétkeztem volna. Miért? Mert megigazultam. Ez nem a saját igazságom, hanem Jézus Krisztusé.
Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztít engem most és állandóan minden bűntől.
Most a negyedik mondathoz megyünk a vérről, amely a Róma 5:9-ben fordul elő. Megnézzük a 8-as verset is az összefüggés miatt:
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az Ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a hazug ellen Ő általa.
"Megigazultunk az Ő vére által": a megigazulás vallásos kifejezés lett, amelyet sokan használnak, de nem értenek meg, és másokat megijesztenek. Az angolban két szó van erre, bár az ószövetségi héberben és az újszövetségi görögben egy szó van, a "törvényes igazság" szóra: angolban a "justice" szó szerepel. Amikor viszont a gyakorlati életről van szó, akkor a "right" szót használják. De ugyanez a szó. A probléma az, hogy itt a fordításban a "justice" szó fordul elő, és ezért az emberek jogi jelentést tulajdonítanak a megigazulásnak, tehát törvényes cselekedetnek fogják fel. Mintha előtte valami rossz lett volna, azután pedig jó lett, ez azonban csak a szó féljelentése. A megigazulás azt jelenti, hogy igazzá tesz. Tehát a "right" szót használom, mert ez minden élettérre vonatkozik: otthonra, vállalkozásra, személyes kapcsolatra. Ez több, mint egy formális, törvényes valami. A "right" szó a mindennapi életre vonatkozik, és az Ige ezt mondja, és ez a teljesen helyes fordítás.
Tehát megigazultunk, igazzá lettünk Jézus vére által. Nem igazultál meg, ha nem lettél igazzá. A megigazulás tehát több, mint egy törvényes ceremónia, több mint egy címkeváltozás: jellemváltozás és életmódbeli változás, ami Jézus vére által van.
A "justice" olyan jelentéssel bír, mintha soha nem vétkeztem volna. Miért? Mert megigazultam. Ez nem a saját igazságom, hanem Jézus Krisztusé.
Róma 3:24-25: Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből...
Érdem nélkül, ingyen. A vallásos embereknél mindig az a probléma, hogy meg akarják érdemelni, de ez soha nem megy, és ezért soha nem elégedettek, soha nincs békességük. Azt gondolják, hogy még egy kicsit többet kellene tenniük, hogy igazak legyenek. Ez soha nem megy. A megigazulás ingyen van, az Ő kegyelméből: 24.vers vége és 25-ös vers: ...a Krisztus Jézusban való váltság által.
Kit az Isten eleve elrendelt engesztelő áldozatul, hit által az Ő vérében, hogy megmutassa az Ő igazságát, az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt.
Hit által, Jézus vére által vagyunk igazak. Szeretném tovább olvasni a Róma 4:4-5 verseket:
Annak pedig aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint, Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul."
Aki munkálkodik, az vallásos ember. Ha te mindig jól éltél, és mindig teljesítetted a kötelességedet, Isten tartozik neked és meg kell adnia. Ez az ő adóssága. Valójában viszont Isten semmivel nem tartozik senkinek. Az első, amit abba kell hagyni: az, hogy magad tedd igazzá. Annak, aki nem munkálkodik, mit kell csinálni: csak hinni! Ennyire egyszerű? Ha nem ennyire egyszerű, akkor soha nem sikerül. Isten az igazság nélküli embereket igazakká teszi - ezt mondja a Biblia és így hiszem én is.
Érdem nélkül, ingyen. A vallásos embereknél mindig az a probléma, hogy meg akarják érdemelni, de ez soha nem megy, és ezért soha nem elégedettek, soha nincs békességük. Azt gondolják, hogy még egy kicsit többet kellene tenniük, hogy igazak legyenek. Ez soha nem megy. A megigazulás ingyen van, az Ő kegyelméből: 24.vers vége és 25-ös vers: ...a Krisztus Jézusban való váltság által.
Kit az Isten eleve elrendelt engesztelő áldozatul, hit által az Ő vérében, hogy megmutassa az Ő igazságát, az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt.
Hit által, Jézus vére által vagyunk igazak. Szeretném tovább olvasni a Róma 4:4-5 verseket:
Annak pedig aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint, Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul."
Aki munkálkodik, az vallásos ember. Ha te mindig jól éltél, és mindig teljesítetted a kötelességedet, Isten tartozik neked és meg kell adnia. Ez az ő adóssága. Valójában viszont Isten semmivel nem tartozik senkinek. Az első, amit abba kell hagyni: az, hogy magad tedd igazzá. Annak, aki nem munkálkodik, mit kell csinálni: csak hinni! Ennyire egyszerű? Ha nem ennyire egyszerű, akkor soha nem sikerül. Isten az igazság nélküli embereket igazakká teszi - ezt mondja a Biblia és így hiszem én is.
Tom Marshall - Az "egymás"-szindróma
Számos igehely található a Bibliában, amely kihangsúlyozza a kapcsolatok kölcsönösségét. Ezeket az “egymás” kifejezésről lehet felismerni, és a kapcsolatok felépítéséhez szükséges ismeretek rendkívül fontos forrásai.
Az alábbiakban szeretnénk ezeket összegezni, a könyvben tárgyalt négy tényező címszava alatt.
Az alábbiakban szeretnénk ezeket összegezni, a könyvben tárgyalt négy tényező címszava alatt.
Szeretet
1. Szeressétek egymást! (János 14: 34; János 15: 12; Róma 13: 8; I. Péter 1: 22; I. János 4: 8.)
2. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek legyetek! (Róma 12: 10.)
3. Gondoskodjatok egymásról! (I. Korintus 12: 25.)
4. Legyetek egymáshoz jóságosak! (Efézus 4: 32; I. Thessalonika 5: 15.)
5. Viseljétek el egymást! (Kolossé 3: 13; Efézus 4: 2.)
6. Bocsássatok meg egymásnak! (Efézus 4: 32; Kolossé 3: 13.)
7. Vigasztaljátok egymást! (I. Thessalonika 4: 18.)
8. Legyetek egymáshoz vendégszeretők! (I. Péter 4: 9.)
9. Szeretettel szolgáljatok egymásnak! (Galácia 5: 13.)
10. Egymás terhét hordozzátok! (Galácia 6: 2.)
11. Imádkozzatok egymásért! (Jakab 5: 16.)
12. Legyetek egymáshoz irgalmasok! (Efézus 4: 32.)
13. Köszöntsétek egymást csókkal! (I. Kor. 16: 20; I. Péter 5: 14.)
14. Egymást meg ne csaljátok! (III. Mózes 25: 14.)
15. Ne fosszátok meg egymást! (I. Korintus 7: 5.)
1. Szeressétek egymást! (János 14: 34; János 15: 12; Róma 13: 8; I. Péter 1: 22; I. János 4: 8.)
2. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek legyetek! (Róma 12: 10.)
3. Gondoskodjatok egymásról! (I. Korintus 12: 25.)
4. Legyetek egymáshoz jóságosak! (Efézus 4: 32; I. Thessalonika 5: 15.)
5. Viseljétek el egymást! (Kolossé 3: 13; Efézus 4: 2.)
6. Bocsássatok meg egymásnak! (Efézus 4: 32; Kolossé 3: 13.)
7. Vigasztaljátok egymást! (I. Thessalonika 4: 18.)
8. Legyetek egymáshoz vendégszeretők! (I. Péter 4: 9.)
9. Szeretettel szolgáljatok egymásnak! (Galácia 5: 13.)
10. Egymás terhét hordozzátok! (Galácia 6: 2.)
11. Imádkozzatok egymásért! (Jakab 5: 16.)
12. Legyetek egymáshoz irgalmasok! (Efézus 4: 32.)
13. Köszöntsétek egymást csókkal! (I. Kor. 16: 20; I. Péter 5: 14.)
14. Egymást meg ne csaljátok! (III. Mózes 25: 14.)
15. Ne fosszátok meg egymást! (I. Korintus 7: 5.)
Bizalom
16. Engedelmesek legyetek egymásnak! (Efézus 5: 21.)
17. Bocsássatok meg egymásnak! (Jakab 5: 16.)
18. Igazságot szóljon kiki az ő felebarátjával! (Zakariás 8: 16.)
19. Éljetek egymással harmóniában! (Róma 12: 16.)
20. Ne hazudjatok egymásnak! (Kolossé 3: 19.)
21. Ne szóljátok meg egymást! (Jakab 4: 11.)
22. Ne sóhajtozzatok egymás ellen! (Jakab 5: 9.)
23. Ne pereskedjetek egymás ellen! (I. Korintus 6: 6.)
24. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők! (Galácia 5: 26.)
16. Engedelmesek legyetek egymásnak! (Efézus 5: 21.)
17. Bocsássatok meg egymásnak! (Jakab 5: 16.)
18. Igazságot szóljon kiki az ő felebarátjával! (Zakariás 8: 16.)
19. Éljetek egymással harmóniában! (Róma 12: 16.)
20. Ne hazudjatok egymásnak! (Kolossé 3: 19.)
21. Ne szóljátok meg egymást! (Jakab 4: 11.)
22. Ne sóhajtozzatok egymás ellen! (Jakab 5: 9.)
23. Ne pereskedjetek egymás ellen! (I. Korintus 6: 6.)
24. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők! (Galácia 5: 26.)
Tisztelet
25. Fogadjátok el egymást! (Róma 15: 7.)
26. Bátorítsátok egymást! (I. Thessalonika 5: 11; Zsidók 3: 13; Zsidók 10: 25.)
27. Legyetek egymás épülésére! (Róma 14: 19; I. Thess. 5: 11.)
28. Egymásnak tagjai vagyunk. (Róma 12: 5.)
29. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek! (Róma 12: 10.)
30. Mossátok meg egymás lábát! (János 13: 14.)
31. Egymást magatoknál különbnek tartsátok! (Filippi 2: 3.)
32. Legyetek alázatosak egymáshoz! (I. Péter 5: 5.)
33. Ösztönözzétek egymást! (Zsidók 10: 24.)
25. Fogadjátok el egymást! (Róma 15: 7.)
26. Bátorítsátok egymást! (I. Thessalonika 5: 11; Zsidók 3: 13; Zsidók 10: 25.)
27. Legyetek egymás épülésére! (Róma 14: 19; I. Thess. 5: 11.)
28. Egymásnak tagjai vagyunk. (Róma 12: 5.)
29. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek! (Róma 12: 10.)
30. Mossátok meg egymás lábát! (János 13: 14.)
31. Egymást magatoknál különbnek tartsátok! (Filippi 2: 3.)
32. Legyetek alázatosak egymáshoz! (I. Péter 5: 5.)
33. Ösztönözzétek egymást! (Zsidók 10: 24.)
Megértés, ismeret
34. Közösségünk van egymással. (I. János 1: 7.)
35. Egymással békességben éljetek! (Márk 9: 50.)
36. Tanítsátok egymást! (Kolossé 3: 16; Róma 15: 14.)
37. Intsétek egymást! (Kolossé 3: 16.)
38. Beszélgessetek egymással! (Efézus 5: 19.)
34. Közösségünk van egymással. (I. János 1: 7.)
35. Egymással békességben éljetek! (Márk 9: 50.)
36. Tanítsátok egymást! (Kolossé 3: 16; Róma 15: 14.)
37. Intsétek egymást! (Kolossé 3: 16.)
38. Beszélgessetek egymással! (Efézus 5: 19.)
Dave Hunt - A szentek vére 7.
Modus Operandi
Amikor az inkvizítorok bementek egy városba, egy rendeletet adtak ki, amelyben mindenkit felszólítottak arra, hogy jelentsen be minden olyan eretnekséget, amiről tudomása van. Aki eretneket rejtegetett, az egyház átkát és az inkvizítorok haragját vonta magára. Az éjszaka leple alatt besúgók mentek el az inkvizítorok lakóhelyére, és az információért elnyerték jutalmukat. Akit egyszer letartóztattak, azt soha nem mentették fel.
Az „eretnekeket” azért égették el, mert a pápák hittek abban, hogy a Biblia keresztények számára tiltja, hogy vért ontsanak!!! Az inkvizíció áldozatainak száma százezrekkel meghaladja azoknak a keresztényeknek és zsidóknak a számát, akik a pogány római császárok ideje alatt mártírhalált szenvedtek.
A pápák által felállított inkvizíció, amire ismételten áldásukat adták, a jog és igazság, valamint az alapvető emberi jogok elleni nyílt támadás volt. Teret engedett a bigottak, gazemberek, őrültek, fantáziálgatók számára, akik égtek a bosszúvágytól, hogy megszabaduljanak egy személyes ellenségüktől, illetve azoknak, akik arra vágytak, hogy személyes elégtételt nyerjenek azáltal, hogy fontossá válhatnak egyházuk számára. De Rosa így ír erről:
"Amikor az egyházi állam valamelyik területe az új Olaszország hadseregének kezére jutott, minden alkalommal leírhatatlan börtönviszonyokat találtak...; a pápaság hat évszázadon át esküdt ellensége volt még a legegyszerűbb igazságnak is."
Az eretnekek vagyonát elkobozták, és az inkvizítorok és a pápák elosztották maguk között. Az, hogy Formosus pápa holttestét kétszer exhumálták, elítélték és kiátkozták, hasonló akciók sorát indította el. 680-ban a VI. egyetemes zsinat kiadta azt a rendeletet, hogy halott eretnekeket is bíróság elé lehet állítani, és el lehet ítélni. Évtizedes holttesteket ástak ki, és mondták ki róluk, hogy bűnösök. Így aztán a halottaknak is elkobozhatták a vagyonát, örököseiket kiforgathatták mindenből, sok esetben még emberi jogaiktól is megfosztották őket.
Római katolikus hitvédők egyszerű szükséges megoldásként írják le az inkvizíciót, amire abban az időben azért volt szükség, hogy az egyházat doktrinálisan tisztán tartsák. Azt mondják, hogy minden túlkapás a túlságosan hazafias érzetű spanyolok miatt történt, akik nagyon is a szívükön viselték, hogy sok „áttért” mór és zsidó nem igazán volt hűséges a katolikus egyházhoz. Úgy tűnik, elfelejtik megemlíteni „a kegyeletteljes papi inkvizítorok barbár kegyetlenségét Itáliában, Franciaországban, Németországban, a Németalföldön, Angliában és a skandináv országokban”. A spanyol inkvizíció mellett nem szabad elfelejtkeznünk a római és a középkori inkvizícióról sem. Emmet McLoughlin, aki éveket töltött fontosabb történelmi tények kutatásával az Újvilágban, a következőket írja:
"Mórok egyáltalán nem, és zsidók is csak kevesen voltak Peruban, ahol láthattam az inkvizíció termét, a börtönöket és azt a pompásan faragott ajtót, melyiken szájmagasságban egy nyílás volt, hogy a szemtanú megtehesse vallomását a vádlott eretnek ellen anélkül, hogy kiléte lelepleződne, vagy hogy megláthatnák..."
Egy spanyol szemtanú a XVIII. század elejéről (Gavin), így számol be: „Ez a bíróság három inkvizítorból áll, akik abszolút hatalommal rendelkeznek...; ítéletük megváltoztathatatlan... Az első inkvizítor egyházi tekintély, a második egy kazuista (jogász), a harmadik pedig egy polgári személy. Az első és a második mindig pap, a harmadik nem mindig... Az inkvizítoroknak zsarnoki hatalmuk van, hogy minden lélek fölött uralkodjanak... Parancsaikkal, rendelkezéseikkel kapcsolatban nincs ellenvetés...”
Amikor az inkvizítorok bementek egy városba, egy rendeletet adtak ki, amelyben mindenkit felszólítottak arra, hogy jelentsen be minden olyan eretnekséget, amiről tudomása van. Aki eretneket rejtegetett, az egyház átkát és az inkvizítorok haragját vonta magára. Az éjszaka leple alatt besúgók mentek el az inkvizítorok lakóhelyére, és az információért elnyerték jutalmukat. Akit egyszer letartóztattak, azt soha nem mentették fel.
Az „eretnekeket” azért égették el, mert a pápák hittek abban, hogy a Biblia keresztények számára tiltja, hogy vért ontsanak!!! Az inkvizíció áldozatainak száma százezrekkel meghaladja azoknak a keresztényeknek és zsidóknak a számát, akik a pogány római császárok ideje alatt mártírhalált szenvedtek.
A pápák által felállított inkvizíció, amire ismételten áldásukat adták, a jog és igazság, valamint az alapvető emberi jogok elleni nyílt támadás volt. Teret engedett a bigottak, gazemberek, őrültek, fantáziálgatók számára, akik égtek a bosszúvágytól, hogy megszabaduljanak egy személyes ellenségüktől, illetve azoknak, akik arra vágytak, hogy személyes elégtételt nyerjenek azáltal, hogy fontossá válhatnak egyházuk számára. De Rosa így ír erről:
"Amikor az egyházi állam valamelyik területe az új Olaszország hadseregének kezére jutott, minden alkalommal leírhatatlan börtönviszonyokat találtak...; a pápaság hat évszázadon át esküdt ellensége volt még a legegyszerűbb igazságnak is."
Az eretnekek vagyonát elkobozták, és az inkvizítorok és a pápák elosztották maguk között. Az, hogy Formosus pápa holttestét kétszer exhumálták, elítélték és kiátkozták, hasonló akciók sorát indította el. 680-ban a VI. egyetemes zsinat kiadta azt a rendeletet, hogy halott eretnekeket is bíróság elé lehet állítani, és el lehet ítélni. Évtizedes holttesteket ástak ki, és mondták ki róluk, hogy bűnösök. Így aztán a halottaknak is elkobozhatták a vagyonát, örököseiket kiforgathatták mindenből, sok esetben még emberi jogaiktól is megfosztották őket.
Római katolikus hitvédők egyszerű szükséges megoldásként írják le az inkvizíciót, amire abban az időben azért volt szükség, hogy az egyházat doktrinálisan tisztán tartsák. Azt mondják, hogy minden túlkapás a túlságosan hazafias érzetű spanyolok miatt történt, akik nagyon is a szívükön viselték, hogy sok „áttért” mór és zsidó nem igazán volt hűséges a katolikus egyházhoz. Úgy tűnik, elfelejtik megemlíteni „a kegyeletteljes papi inkvizítorok barbár kegyetlenségét Itáliában, Franciaországban, Németországban, a Németalföldön, Angliában és a skandináv országokban”. A spanyol inkvizíció mellett nem szabad elfelejtkeznünk a római és a középkori inkvizícióról sem. Emmet McLoughlin, aki éveket töltött fontosabb történelmi tények kutatásával az Újvilágban, a következőket írja:
"Mórok egyáltalán nem, és zsidók is csak kevesen voltak Peruban, ahol láthattam az inkvizíció termét, a börtönöket és azt a pompásan faragott ajtót, melyiken szájmagasságban egy nyílás volt, hogy a szemtanú megtehesse vallomását a vádlott eretnek ellen anélkül, hogy kiléte lelepleződne, vagy hogy megláthatnák..."
Egy spanyol szemtanú a XVIII. század elejéről (Gavin), így számol be: „Ez a bíróság három inkvizítorból áll, akik abszolút hatalommal rendelkeznek...; ítéletük megváltoztathatatlan... Az első inkvizítor egyházi tekintély, a második egy kazuista (jogász), a harmadik pedig egy polgári személy. Az első és a második mindig pap, a harmadik nem mindig... Az inkvizítoroknak zsarnoki hatalmuk van, hogy minden lélek fölött uralkodjanak... Parancsaikkal, rendelkezéseikkel kapcsolatban nincs ellenvetés...”
2014. február 10., hétfő
Bevezetés Kövér Gábor "Jézus a Seolban" c. tanulmányához
Kedves Barátom Kövér Gábor kérésére közzéteszem az általa írt bevezetőt a holnaptól induló tanulmányához.
A következő tanulmány 1995-ben született szakdolgozatként a Szent Pál Akadémián. Azóta több mint 30 gyülekezetbe kaptam meghívást, hogy tanítsak a témáról. Az előadások Jézus Krisztus szenvedéséről és feltámadásáról mindenhol nagy sikert arattak!
Az első években, mielőtt az e-mail elterjedt volna, a szakdolgozat fénymásolat útján terjedt a keresztények között. Előfordult, hogy valakihez olyan halvány fénymásolat került, hogy arról ő már nem tudta lefénymásolni magának. Ezért újra begépelte az egész dolgozatot a számítógépébe, kinyomtatta, és erről az új példányról ismét lehetett tovább fénymásolni!
Később a dolgozat e-mailben terjedt tovább és még több embert elért. Keresztények feltöltötték különböző honlapokra. Egyik keresztény honlapon a könyvajánlóban olyan keresztény szerzők könyvei között volt felsorolva, mint Derek Prince, F.F. Bosworth és Ch. Spurgeon.
Ajánljuk ezt a dolgozatot minden kereszténynek és minden olyan embernek, akik érdeklődnek a természetfeletti világ iránt!
Isten gazdag áldását kívánom rátok!
Kövér Gábor
A következő tanulmány 1995-ben született szakdolgozatként a Szent Pál Akadémián. Azóta több mint 30 gyülekezetbe kaptam meghívást, hogy tanítsak a témáról. Az előadások Jézus Krisztus szenvedéséről és feltámadásáról mindenhol nagy sikert arattak!
Az első években, mielőtt az e-mail elterjedt volna, a szakdolgozat fénymásolat útján terjedt a keresztények között. Előfordult, hogy valakihez olyan halvány fénymásolat került, hogy arról ő már nem tudta lefénymásolni magának. Ezért újra begépelte az egész dolgozatot a számítógépébe, kinyomtatta, és erről az új példányról ismét lehetett tovább fénymásolni!
Később a dolgozat e-mailben terjedt tovább és még több embert elért. Keresztények feltöltötték különböző honlapokra. Egyik keresztény honlapon a könyvajánlóban olyan keresztény szerzők könyvei között volt felsorolva, mint Derek Prince, F.F. Bosworth és Ch. Spurgeon.
Ajánljuk ezt a dolgozatot minden kereszténynek és minden olyan embernek, akik érdeklődnek a természetfeletti világ iránt!
Isten gazdag áldását kívánom rátok!
Kövér Gábor
2014. február 9., vasárnap
Reinhard Bonnke - Isten új Elizeusai 1.
A NAGY MEGBÍZATÁS MINDEN NEMZEDÉK SZÁMÁRA
Krisztus nagy megbízatása nem egy papírcetli, amit a szél évszázadokkal ezelőttről a lábunkhoz sodort. Jézus örökké ott áll egyházában, és azt mondja: "Menjetek mert veletek vagyok." Tegyük fel, hogy ő személyesen neked mondta ezt - akkor jobban odafigyelnél rá? Képzeld csak el, hogy a gyülekezetedben látomásban látnád az Urat, ahogy János látta Patmos szigetén. Tegyük fel, hogy Jézus mindenkinek azt mondaná: "Menj azért széles e világba, hirdesd az evangéliumot minden teremtésnek, és a hívőket jelek fogják követni ” Mit tennél? Úgy folytatnád dolgaidat, ahogy eddig? Vagy buzgóbban igyekeznél bizonyságot tenni Krisztusról?
Ha valaki azon tűnődik, "aktuális-e" ma a Nagy Megbízatás, akkor ugyanúgy azt is megkérdezhetné, aktuális-e a vetés és aratás, avagy a reggeli felkelés. Az "aktuális" nem is a megfelelő szó erre. A feladat sürgős. Ennek a munkának a létünkké kell válnia. A keresztény tanú.
A "keresztény" név azért jött létre, mert könnyen azonosította a hívőket. Ők voltak azok az emberek, akik mindig Krisztusról beszéltek. A tanúskodás az Isten országában lakó nép kereskedelme. Krisztusnak az Igében leírt parancsai épp oly közvetlenek, mintha Ő látomásban személyesen szólt volna hozzánk. A Nagy Megbízatás a mi ügyünk és nem választhatunk szabadon, hogy részt akarunk-e venni ebben a munkában. Az Úr nem kérdezi: "Lennél szíves segíteni Nekem? Meg szeretnélek kérni erre.", hanem így szól: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon " (Jn. 15:16.)
Krisztus parancsa valójában ennél is sokkal több. Jézus tanúvá tesz minket. Az Ő bennünk levő Szellemével megváltoztatja a természetünket. Nem arra utasíott minket: 'Tegyetek bizonyságot!", hanem arra: "Legyetek tanúk!" Ez teremtő szó volt. Isten azt mondta: "Legyen világosság!" és felragyogott fölöttünk a fény. Ő kiválasztott, és a világosság hordozóivá tett minket.
"Mert az Ö alkotásai vagyunk, teremtetvén Krisztus Jézusban jó cselekedetekre" (Ef. 2:10.). Ezek a jó cselekedetek arra valók, hogy "megmutassa az Ő kegyelme felséges gazdagságát" (7. vers). Ha nem mutatjuk meg a világnak az Ő kegyelme gazdagságát, akkor a világ idegen lesz a mi Krisztusban való új természetünknek. A Szent Szellem a tanúság Szellemét plántálta belénk. Mi viszont gondatlanná változtunk, és a világosság, ha elhanyagoljuk, kihunyhat bennünk. A gyümölcstelen ágakat elégetik.
Most csodálatos garanciánk van. Ha az Ő parancsa szerint járunk, Ő velünk jön. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy Ő veled van, evangélizálj, és légy tanú! Tegyük fel, hogy nem teljesítjük az utasítást. Akkor is velünk van Jézus? Nos, egy dolog biztos. A Szent Szellem kenetét csak az engedelmesek kapják meg. A kenet együtt jár a Nagy Megbízatással. Most azt akarom, hogy ezt felismerjétek.
Krisztus nagy megbízatása nem egy papírcetli, amit a szél évszázadokkal ezelőttről a lábunkhoz sodort. Jézus örökké ott áll egyházában, és azt mondja: "Menjetek mert veletek vagyok." Tegyük fel, hogy ő személyesen neked mondta ezt - akkor jobban odafigyelnél rá? Képzeld csak el, hogy a gyülekezetedben látomásban látnád az Urat, ahogy János látta Patmos szigetén. Tegyük fel, hogy Jézus mindenkinek azt mondaná: "Menj azért széles e világba, hirdesd az evangéliumot minden teremtésnek, és a hívőket jelek fogják követni ” Mit tennél? Úgy folytatnád dolgaidat, ahogy eddig? Vagy buzgóbban igyekeznél bizonyságot tenni Krisztusról?
Ha valaki azon tűnődik, "aktuális-e" ma a Nagy Megbízatás, akkor ugyanúgy azt is megkérdezhetné, aktuális-e a vetés és aratás, avagy a reggeli felkelés. Az "aktuális" nem is a megfelelő szó erre. A feladat sürgős. Ennek a munkának a létünkké kell válnia. A keresztény tanú.
A "keresztény" név azért jött létre, mert könnyen azonosította a hívőket. Ők voltak azok az emberek, akik mindig Krisztusról beszéltek. A tanúskodás az Isten országában lakó nép kereskedelme. Krisztusnak az Igében leírt parancsai épp oly közvetlenek, mintha Ő látomásban személyesen szólt volna hozzánk. A Nagy Megbízatás a mi ügyünk és nem választhatunk szabadon, hogy részt akarunk-e venni ebben a munkában. Az Úr nem kérdezi: "Lennél szíves segíteni Nekem? Meg szeretnélek kérni erre.", hanem így szól: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon " (Jn. 15:16.)
Ebben a versben Ő nem az üdvösségre való kiválasztásról beszélt, hanem inkább a szolgálatra való kiválasztásról. Nem a magunk tetszése szerint szolgálunk. A Nagy Megbízatás katonai behívó, nem pedig megfontolandó javaslat.
Krisztus parancsa valójában ennél is sokkal több. Jézus tanúvá tesz minket. Az Ő bennünk levő Szellemével megváltoztatja a természetünket. Nem arra utasíott minket: 'Tegyetek bizonyságot!", hanem arra: "Legyetek tanúk!" Ez teremtő szó volt. Isten azt mondta: "Legyen világosság!" és felragyogott fölöttünk a fény. Ő kiválasztott, és a világosság hordozóivá tett minket.
"Mert az Ö alkotásai vagyunk, teremtetvén Krisztus Jézusban jó cselekedetekre" (Ef. 2:10.). Ezek a jó cselekedetek arra valók, hogy "megmutassa az Ő kegyelme felséges gazdagságát" (7. vers). Ha nem mutatjuk meg a világnak az Ő kegyelme gazdagságát, akkor a világ idegen lesz a mi Krisztusban való új természetünknek. A Szent Szellem a tanúság Szellemét plántálta belénk. Mi viszont gondatlanná változtunk, és a világosság, ha elhanyagoljuk, kihunyhat bennünk. A gyümölcstelen ágakat elégetik.
Most csodálatos garanciánk van. Ha az Ő parancsa szerint járunk, Ő velünk jön. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy Ő veled van, evangélizálj, és légy tanú! Tegyük fel, hogy nem teljesítjük az utasítást. Akkor is velünk van Jézus? Nos, egy dolog biztos. A Szent Szellem kenetét csak az engedelmesek kapják meg. A kenet együtt jár a Nagy Megbízatással. Most azt akarom, hogy ezt felismerjétek.
Derek Prince - Szellemi fegyverek: a vér, az Ige és a bizonyságtételünk 5.
Tudnunk kell ördögről, hogy ő egy jogi szakember. Isten Igéje felajánlja nekünk a teljes bűnbocsánatot és nagyon fontos, hogy mi a teljes bűnbocsánathoz ragaszkodjunk, hogy ne hagyjunk semmit megbocsátatlanul. Az Efézus 1:7 fényében: hajlandó vagyok minden bűnt megvallani és megtagadni, és mindenkinek megbocsátani, aki ellenem vétkezett, hogy Isten is megbocsásson nekem.
Ezen az alapon megvallhatom azt, hogy:
1. Jézus vére által, minden bűnöm meg van bocsátva.
A harmadik mondat a vérről az 1 János 1:7-ben van: Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
Három dolog szerepel itt, amelyeket nem lehet elválasztani:
1. - világosságban járás,
2. - közösség egymással és a
3. - vér általi megtisztítás.
Emberek tömegeivel találkoztam, akik a vér védelmét kérték, de nem töltötték be a feltételeket. Jézus vérének megtisztítása az következmény, amely két előző dologtól függ, tehát feltételes. Attól függ, hogy eleget teszünk-e az előző két feltételnek. Ha világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van, akkor két eredmény van, nem egy:
1. - közösségünk van egymással,
2. - Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől.
Logikusan: ha nem vagyunk egymással közösségben, akkor az bizonyos, hogy nem járunk világosságban, és ha nem járunk világosságban - újra logikusan - akkor azt mondhatjuk, hogy nem kaphatjuk meg Jézus vérének megtisztítását. Tehát arra a következtetésre jutunk, hogyha mi nem vagyunk közösségben, akkor világosságon kívül vagyunk, és ha a világosságon kívül vagyunk, akkor a vér már nem tisztít bennünket. Ez az egyik legfontosabb elv.
Hallottam emberek tömegeit, akik becsapják magukat. Vért kérnek és idézik az 1 János l:7-et, de soha nem töltik be a feltételeket: vagyis a világosságban járást, - mert Ő a világosságban van - és amikor világosságban vagyunk, akkor a következmény az egymással való közösség. Közösség nélkül nincs világosság, világosság nélkül nem hat a vér tisztító ereje. Pontosan így van. Tehát a közösség a világosság helye. Ezért a közösség egy próba. Minél szorosabb a közösség, annál világosabb a világosság. Addig, amíg oda nem jutunk, ahol nincsenek elrejtett sarkok, árnyékok, semmi nincs a szőnyeg alatt, semmi sincs befedve. Ez egy nagyon ijesztő hely a természetes ember számára, de az egyedüli hely, ahol Jézus vére teljesen betölti a feladatát, a tisztítást.
Ha akarod a tisztítást, az a világosságban van. Hogyha bármilyen módon rosszul állsz Istennel, vagy a felebarátoddal, akkor nem vagy teljesen világosságban. A vér máshol nem elérhető, csak a világosságban! Mit kell tenni? Jöjj a világosságra! Mit jelent világosságra jönni? Megvallani a bűnöket, kihozni a világosságra. Ez a legnehezebb a természetes ember számára, mert a világosság nagyon világos. "Óh azt a szörnyű dolgot, azt a rémes emléket, azt a bűnös titkot nem tudom kitenni a világosságra". A természetes ember ettől retteg. De az igazság az: amikor kijön a világosságra, akkor eltűnik a bűn, mert akkor a vér tisztít. Ha nem hozod világosságra, akkor megtartod. A vér csak világosságban működik. Ez egy hatalmas elv.
1. Jézus vére által, minden bűnöm meg van bocsátva.
A harmadik mondat a vérről az 1 János 1:7-ben van: Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
Három dolog szerepel itt, amelyeket nem lehet elválasztani:
1. - világosságban járás,
2. - közösség egymással és a
3. - vér általi megtisztítás.
Emberek tömegeivel találkoztam, akik a vér védelmét kérték, de nem töltötték be a feltételeket. Jézus vérének megtisztítása az következmény, amely két előző dologtól függ, tehát feltételes. Attól függ, hogy eleget teszünk-e az előző két feltételnek. Ha világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van, akkor két eredmény van, nem egy:
1. - közösségünk van egymással,
2. - Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől.
Logikusan: ha nem vagyunk egymással közösségben, akkor az bizonyos, hogy nem járunk világosságban, és ha nem járunk világosságban - újra logikusan - akkor azt mondhatjuk, hogy nem kaphatjuk meg Jézus vérének megtisztítását. Tehát arra a következtetésre jutunk, hogyha mi nem vagyunk közösségben, akkor világosságon kívül vagyunk, és ha a világosságon kívül vagyunk, akkor a vér már nem tisztít bennünket. Ez az egyik legfontosabb elv.
Hallottam emberek tömegeit, akik becsapják magukat. Vért kérnek és idézik az 1 János l:7-et, de soha nem töltik be a feltételeket: vagyis a világosságban járást, - mert Ő a világosságban van - és amikor világosságban vagyunk, akkor a következmény az egymással való közösség. Közösség nélkül nincs világosság, világosság nélkül nem hat a vér tisztító ereje. Pontosan így van. Tehát a közösség a világosság helye. Ezért a közösség egy próba. Minél szorosabb a közösség, annál világosabb a világosság. Addig, amíg oda nem jutunk, ahol nincsenek elrejtett sarkok, árnyékok, semmi nincs a szőnyeg alatt, semmi sincs befedve. Ez egy nagyon ijesztő hely a természetes ember számára, de az egyedüli hely, ahol Jézus vére teljesen betölti a feladatát, a tisztítást.
Ha akarod a tisztítást, az a világosságban van. Hogyha bármilyen módon rosszul állsz Istennel, vagy a felebarátoddal, akkor nem vagy teljesen világosságban. A vér máshol nem elérhető, csak a világosságban! Mit kell tenni? Jöjj a világosságra! Mit jelent világosságra jönni? Megvallani a bűnöket, kihozni a világosságra. Ez a legnehezebb a természetes ember számára, mert a világosság nagyon világos. "Óh azt a szörnyű dolgot, azt a rémes emléket, azt a bűnös titkot nem tudom kitenni a világosságra". A természetes ember ettől retteg. De az igazság az: amikor kijön a világosságra, akkor eltűnik a bűn, mert akkor a vér tisztít. Ha nem hozod világosságra, akkor megtartod. A vér csak világosságban működik. Ez egy hatalmas elv.
Tom Marshall - A sérült bizalom helyreállítása 3.
A bizalomra való készségünk helyreállítása
Az az ember, aki megbízik másokban, de többször becsapják, olyan mélyen megsérülhet, hogy utána szinte lehetetlennek érzi, hogy valaha is megbízzon valakiben. Mintha a zsoltárírónak is lett volna ilyen megtapasztalása: “Hittem, azért szóltam, noha igen megalázott valék. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.”
Ezek az emberek csak Isten kegyelme által tudnak újra bízni másokban. A következő lépésekre van ilyen helyzetben szükség:
Az az ember, aki megbízik másokban, de többször becsapják, olyan mélyen megsérülhet, hogy utána szinte lehetetlennek érzi, hogy valaha is megbízzon valakiben. Mintha a zsoltárírónak is lett volna ilyen megtapasztalása: “Hittem, azért szóltam, noha igen megalázott valék. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.”
Ezek az emberek csak Isten kegyelme által tudnak újra bízni másokban. A következő lépésekre van ilyen helyzetben szükség:
Emberi szellemünk és érzelmeink sérüléseinek gyógyulása
a) Nagyon lényeges, hogy megbocsássunk azoknak, akik cserbenhagytak minket, vagy visszaéltek a bizalmunkkal, és feltétlenül le kell mondanunk minden neheztelésről és keserűségről. Ha ragaszkodom a keserűséghez, akkor ezzel gyakorlatilag kirekesztem Krisztust az adott helyzetből. Nem tud engem meggyógyítani, mert ha megtenné, akkor ezzel igazolná keserű érzéseimet.
b) Meg kell értenünk, hogy Jézus tudja, mit jelent a hűtlenség és az árulás áldozatának lenni. De mivel Ő a legnagyobb sérelmeket szenvedte el ezen a téren, Ő az, Aki a leginkább képes minket meggyógyítani.
c) A gyógyító szolgálatot a Szent Szellem ereje által kell elvégezni. Ő az, Aki elhozhatja számunkra a Keresztről áradó gyógyulást, és bekötözheti megtört szívünket.
a) Nagyon lényeges, hogy megbocsássunk azoknak, akik cserbenhagytak minket, vagy visszaéltek a bizalmunkkal, és feltétlenül le kell mondanunk minden neheztelésről és keserűségről. Ha ragaszkodom a keserűséghez, akkor ezzel gyakorlatilag kirekesztem Krisztust az adott helyzetből. Nem tud engem meggyógyítani, mert ha megtenné, akkor ezzel igazolná keserű érzéseimet.
b) Meg kell értenünk, hogy Jézus tudja, mit jelent a hűtlenség és az árulás áldozatának lenni. De mivel Ő a legnagyobb sérelmeket szenvedte el ezen a téren, Ő az, Aki a leginkább képes minket meggyógyítani.
c) A gyógyító szolgálatot a Szent Szellem ereje által kell elvégezni. Ő az, Aki elhozhatja számunkra a Keresztről áradó gyógyulást, és bekötözheti megtört szívünket.
Vizsgáljuk meg, mi okozta a bizalom megsérülését!
Fontos megvizsgálnunk a bizalom megsérülésének körülményeit, mivel ebből nagyon fontos leckéket tanulhatunk meg, illetve előadódhatnak olyan erkölcsi vagy szellemi problémák, amelyekkel foglalkoznunk kell, mint például:
a) Nem ostoba meggondolatlanságból fakadt-e a bizalom, például a másik ember jellemének ismerete nélkül, vagy a figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyva bíztunk-e meg benne?
b) Nem valami helytelen, vagy önző okból bíztunk-e meg valakiben, például azért, hogy valamilyen személyes előnyt biztosítsunk a magunk számára, vagy lehetséges-e, hogy ez a bizalom egy olyan kapcsolatnak a része, amely önmagában rossz?
c) Nem volt-e bálványimádó jellege ennek a bizalomnak, vagyis nem olyan kérdésben bíztunk-e meg valakiben, amely ügyben Istenre kellett volna hagyatkoznunk, például feltétel nélküli szeretet vagy elfogadás dolgában? Ha igen, akkor nem a másik emberben van a hiba, mert ő valami olyan dolgot nem tudott megadni, amit csak Istentől kaphatunk meg.
Fontos megvizsgálnunk a bizalom megsérülésének körülményeit, mivel ebből nagyon fontos leckéket tanulhatunk meg, illetve előadódhatnak olyan erkölcsi vagy szellemi problémák, amelyekkel foglalkoznunk kell, mint például:
a) Nem ostoba meggondolatlanságból fakadt-e a bizalom, például a másik ember jellemének ismerete nélkül, vagy a figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyva bíztunk-e meg benne?
b) Nem valami helytelen, vagy önző okból bíztunk-e meg valakiben, például azért, hogy valamilyen személyes előnyt biztosítsunk a magunk számára, vagy lehetséges-e, hogy ez a bizalom egy olyan kapcsolatnak a része, amely önmagában rossz?
c) Nem volt-e bálványimádó jellege ennek a bizalomnak, vagyis nem olyan kérdésben bíztunk-e meg valakiben, amely ügyben Istenre kellett volna hagyatkoznunk, például feltétel nélküli szeretet vagy elfogadás dolgában? Ha igen, akkor nem a másik emberben van a hiba, mert ő valami olyan dolgot nem tudott megadni, amit csak Istentől kaphatunk meg.
Táplálnunk kell a csalódott ember Istenbe vetett bizalmát
Bátorítanunk és támogatnunk kell az érintett személy képességét és hajlandóságát arra, hogy bízzon Istenben. Meg kell találnia lába alatt a kősziklát. “Hozzád emelem Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom... Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár.” A legmélyebben megsebzett és legjobban összetört szív is menedékre lel Benne.
Szükség van egy megbízható ember közreműködésére, hogy a sérült személy biztonságosan megkockáztathassa, hogy újból megbízik valakiben.
A bizalom felépítésének szabályai erre nézve is érvényesek, de különösen figyelembe kell vennünk az alábbiakat:
a) Kicsiben kell elkezdeni, az első lépések legyenek egyszerűek és veszélytelenek!
b) Adj elegendő időt a sérült embernek arra, hogy megerősödjön a bizalomnak azon a szintjén, amit már elért! Hadd határozza meg ő a ritmust!
c) Apránként építsd a bizalmat, légy türelmes, ne akarj egyszerre túl sokat!
d) Erősíts meg minden sikeres lépést, ha pedig kudarc éri a sérültet, bátorítsd őt! Egyszerűen kezdj mindent elölről!
e) Viszonozd a bizalmat! A bizalomban részesülő embernek látnia kell, hogy ő ugyanazokat a kockázatokat vállalja, mint mások.
Bátorítanunk és támogatnunk kell az érintett személy képességét és hajlandóságát arra, hogy bízzon Istenben. Meg kell találnia lába alatt a kősziklát. “Hozzád emelem Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom... Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár.” A legmélyebben megsebzett és legjobban összetört szív is menedékre lel Benne.
Szükség van egy megbízható ember közreműködésére, hogy a sérült személy biztonságosan megkockáztathassa, hogy újból megbízik valakiben.
A bizalom felépítésének szabályai erre nézve is érvényesek, de különösen figyelembe kell vennünk az alábbiakat:
a) Kicsiben kell elkezdeni, az első lépések legyenek egyszerűek és veszélytelenek!
b) Adj elegendő időt a sérült embernek arra, hogy megerősödjön a bizalomnak azon a szintjén, amit már elért! Hadd határozza meg ő a ritmust!
c) Apránként építsd a bizalmat, légy türelmes, ne akarj egyszerre túl sokat!
d) Erősíts meg minden sikeres lépést, ha pedig kudarc éri a sérültet, bátorítsd őt! Egyszerűen kezdj mindent elölről!
e) Viszonozd a bizalmat! A bizalomban részesülő embernek látnia kell, hogy ő ugyanazokat a kockázatokat vállalja, mint mások.
Dave Hunt - A szentek vére 6.
A kínzás eszközével könnyen el lehetett érni, hogy az ember bármit bevalljon. Biztosan akadt olyan is, aki még azt is beismerte volna, hogy megölte magát Istent is, ha inkvizítorai abbahagyták volna a kínzást. Asszonyok, akiket boszorkánysággal vádoltak, a kínzások hatására beismerték, hogy szexuális kapcsolatot létesítettek az ördöggel, sőt azt is bevallották, hogy gyermekeket is szültek neki, akik láthatatlanok, és ezért még nagyobb veszélyt jelentenek a katolikusok számára. VIII. Ince pápa a következő hisztérikus ostobaságot tette katolikus dogmává 1484-es bullájában, a Summis desiderantes affectibus kezdetűben:
"Azok a férfiak és nők, akik elhagyták a katolikus hitet, démonoknak [hímnemű (incubi) és nőnemű (succuhi) démonoknak, akik szexuális partnerek tudnak lenni] adták át magukat, és varázslással és bűbájossággal... megölik a gyermeket az anyja méhében, elpusztítják a borjakat és a föld minden termését..."
A kínzás nagyon lényeges volt, ugyanis az egyház az áldozatok saját szájából akarta hallani, hogy elszakadtak az egyház egészséges tanításától. Feltehetőleg, minél szörnyűbb volt a kínzás, annál valószínűbb volt, hogy elhangzott az „igazság” a félénk ajkakról. Az inkvizítorok mélyen meg voltak győződve arról, hogy „inkább haljon meg száz ártatlan, mint egy eretnek megmeneküljön”. Ez a borzalmas doktrína az elkövetkező három évszázad során továbbra is érvényben maradt. Durant feltételezése a következő:
"Úgy tűnik, hogy az inkvizítorok meg voltak győződve arról, hogy a kínzás csak jót tesz a vádlottnak, akit már úgyis bűnösnek mondtak ki, ugyanis ha bevallja bűnét, talán enyhébb büntetést kap; ha esetleg halálra ítélnék annak ellenére, hogy mindent beismer, akkor is megmenekül a pokoltól, mivel a paptól elnyeri a feloldozást."
Egy másik szerző Gerard Dufour Simancasnak egy 1552-ben íródott könyvét idézi, amelyben az áll, hogy „az inkvizítorok sokkal inkább hajlottak arra, hogy a kínzást használják eszközül, mint a bírák, ugyanis az eretnekség bűne rejtett és nagyon nehezen bizonyítható”. A kínzások nyílt célja az volt, hogy „a fogoly a legnagyobb fájdalmat szenvedje el, így aztán az inkvizítorok egymás között kicserélték a különböző kínzási technikákra vonatkozói receptjeiket.” Az ebből az időből származó más források arról számolnak be, hogy a kínzás célja nem az volt, hogy elrettentse a vádlottat eretnekségétől, hanem az, hogy a tömegeket megfélemlítse. Ezt a küldetését valóban sikerült teljesítenie.
Katolikus apologéták sietnek felhívni a figyelmet arra, hogy IV. Sixtus megkísérelte beszüntetni az inkvizíciót. Ez azonban nem igaz. Kiadott egy bullát 1482-ben, amelyben kijelentette, hogy a spanyol Aragóniában az inkvizítorokat sokkal inkább a vagyonszerzés hajtja, mint a hit védelmezése, és azzal vádolta őket, hogy buzgó katolikus híveket börtönöznek be, kínoznak meg és égetnek el ellenségeik és szolgáik hamis vádjai alapján. Elrendelte, hogy a helyi püspök egy képviselője mindig legyen jelen, és hogy a vádlottnak tudnia kell vádlói nevét, illetve azt, hogy engedélyezni kell, ha valaki a Szentszékhez akar fordulni.
Ez a bulla azonban kizárólag Aragóniára vonatkozott, és amikor Ferdinánd király nem tett eleget az ebben leírtaknak, Sixtus meghátrált, és öt hónappal később hatálytalanította. Eközben pedig pénzt fogadott el az aragóniai inkvizíció által hozott ítéletek alóli felmentésekért és feloldozásokért cserébe. (Ezt persze az inkvizítorok nem nézték jó szemmel.) Ezeket a pénzösszegeket soha nem adta vissza. Fia a pápát valóban az igazság, és nem a pénz érdekelte volna, akkor rákényszerítette volna a királyt, hogy a rendelettel összhangban cselekedjen, és a bullában elrendelieket mindenhol érvényre juttatta volna, nemcsak Aragóniában.
"Azok a férfiak és nők, akik elhagyták a katolikus hitet, démonoknak [hímnemű (incubi) és nőnemű (succuhi) démonoknak, akik szexuális partnerek tudnak lenni] adták át magukat, és varázslással és bűbájossággal... megölik a gyermeket az anyja méhében, elpusztítják a borjakat és a föld minden termését..."
A kínzás nagyon lényeges volt, ugyanis az egyház az áldozatok saját szájából akarta hallani, hogy elszakadtak az egyház egészséges tanításától. Feltehetőleg, minél szörnyűbb volt a kínzás, annál valószínűbb volt, hogy elhangzott az „igazság” a félénk ajkakról. Az inkvizítorok mélyen meg voltak győződve arról, hogy „inkább haljon meg száz ártatlan, mint egy eretnek megmeneküljön”. Ez a borzalmas doktrína az elkövetkező három évszázad során továbbra is érvényben maradt. Durant feltételezése a következő:
"Úgy tűnik, hogy az inkvizítorok meg voltak győződve arról, hogy a kínzás csak jót tesz a vádlottnak, akit már úgyis bűnösnek mondtak ki, ugyanis ha bevallja bűnét, talán enyhébb büntetést kap; ha esetleg halálra ítélnék annak ellenére, hogy mindent beismer, akkor is megmenekül a pokoltól, mivel a paptól elnyeri a feloldozást."
Egy másik szerző Gerard Dufour Simancasnak egy 1552-ben íródott könyvét idézi, amelyben az áll, hogy „az inkvizítorok sokkal inkább hajlottak arra, hogy a kínzást használják eszközül, mint a bírák, ugyanis az eretnekség bűne rejtett és nagyon nehezen bizonyítható”. A kínzások nyílt célja az volt, hogy „a fogoly a legnagyobb fájdalmat szenvedje el, így aztán az inkvizítorok egymás között kicserélték a különböző kínzási technikákra vonatkozói receptjeiket.” Az ebből az időből származó más források arról számolnak be, hogy a kínzás célja nem az volt, hogy elrettentse a vádlottat eretnekségétől, hanem az, hogy a tömegeket megfélemlítse. Ezt a küldetését valóban sikerült teljesítenie.
Katolikus apologéták sietnek felhívni a figyelmet arra, hogy IV. Sixtus megkísérelte beszüntetni az inkvizíciót. Ez azonban nem igaz. Kiadott egy bullát 1482-ben, amelyben kijelentette, hogy a spanyol Aragóniában az inkvizítorokat sokkal inkább a vagyonszerzés hajtja, mint a hit védelmezése, és azzal vádolta őket, hogy buzgó katolikus híveket börtönöznek be, kínoznak meg és égetnek el ellenségeik és szolgáik hamis vádjai alapján. Elrendelte, hogy a helyi püspök egy képviselője mindig legyen jelen, és hogy a vádlottnak tudnia kell vádlói nevét, illetve azt, hogy engedélyezni kell, ha valaki a Szentszékhez akar fordulni.
Ez a bulla azonban kizárólag Aragóniára vonatkozott, és amikor Ferdinánd király nem tett eleget az ebben leírtaknak, Sixtus meghátrált, és öt hónappal később hatálytalanította. Eközben pedig pénzt fogadott el az aragóniai inkvizíció által hozott ítéletek alóli felmentésekért és feloldozásokért cserébe. (Ezt persze az inkvizítorok nem nézték jó szemmel.) Ezeket a pénzösszegeket soha nem adta vissza. Fia a pápát valóban az igazság, és nem a pénz érdekelte volna, akkor rákényszerítette volna a királyt, hogy a rendelettel összhangban cselekedjen, és a bullában elrendelieket mindenhol érvényre juttatta volna, nemcsak Aragóniában.
2014. február 8., szombat
"Túl vagyok az első kemón" - üzenet Darlene Zschech-től
Tavaly december 11-én, 48 évesen mellrákot diagnosztizáltak Darlene-nél, de azóta is több bejegyzésben bátorította a barátokat, és mindazokat, akik érdeklődnek iránta. A mai napon tette közzé a következő levelet:
Kedves Barátaim,
Imádkozom értetek, és bízom benne hogy nagyszerűen vagytok, és az új év is úgy indult, ahogy szerettétek volna! Szeretnék tájékoztatni titeket mindarról az útról, amit az előző időszakban bejártam. Az első kemoterápia végéhez közelítek (ötöt kell végigcsinálnom), és csak annyit tudok mondani: “Kegyelem, kegyelem és még több kegyelem.”
Újdonsült barátom, Lisa, aki egy héttel előrébb tart a kezelésben, mint én tegnap azt mondta, “A kemó olyan, mint egy doboz csoki: sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.” Volt rá lehetőségem, hogy rájöjjek: ez valóban így van. Kezdem megtanulni, hogy miképp tudok Jézus minden ígéretében megnyugodni, sőt, az utóbbi időszakban az Ő szava adja az erőt minden egyes lélegzetvételemhez.
A héten kihullott az összes hajam, és hogy őszinte legyek, ez egy elég komoly arculcsapás volt. Határozattan betegebbnek nézek ki, mint ahogyan érzem magam. Igazán szabadnak érzem magam attól, hogy ezt leírtam. Mark (Darlene férje) folyamatosan emlékeztet arra, hogy a következő időszakban mennyi pénzt megspórolunk majd a fodrászon. A lányaim elnevezték a parókámat Betty-nek. Nagyon szeretem őket, ezt az egészet olyan könnyen elhordozhatóvá és nevetéssel teljessé teszik számomra.
A rendszeres kórházba járás az előző időszakban olyan volt, mint végighajtani egy rakás érzelmi hullámvölgyön. Mindemellett el tudom mondani, hogy mennyire megbizonyosodtam Isten irántam érzett szeretetéről. Komolyan, ez volt az egész utazásom legédesebb pontja. Az én gyönyörű Immánuelem (velünk az Úr) mindig közel van. A barátaink, családom és a szeretett gyülekezetem minden nap megmutatják, hogy milyen csodálatosak. Mindig meg voltam győződve arról, hogy az életet mindig igazi közösségben kell élni. A jó és a rossz napok is jobbak együtt.
Akkor lazulok el igazán mostanság, ha írok. Egy csomó új dal és gondolat van a fejemben, amiket egytől egyig megosztok majd, ha a hegy túloldalán leszek. A másik új hobbim a képzőművészet és a dizájn – házakat, szobákat, stb. tervezek. Van egy olyan érzésem, hogy ha ez alapján átalakítanánk az otthonunkat, az kegyetlenül sokba kerülne. Hehe… semmi gond!
Szeretett Barátaim, köszönök és nagyon értékelek minden egyes imát, és biztosíthatlak titeket, hogy én is imádkozom értetek. Nagy a mi Istenünk!! Jóbarátunk, Martin Smith szavaival: “Kezdődjék hát a jövő.”
Az Úrban jó nekem…
Szeretettel, Darl
forrás: http://www.darlenezschech.com/blog/2014/02/07/journey-update-4/
Kedves Barátaim,
Imádkozom értetek, és bízom benne hogy nagyszerűen vagytok, és az új év is úgy indult, ahogy szerettétek volna! Szeretnék tájékoztatni titeket mindarról az útról, amit az előző időszakban bejártam. Az első kemoterápia végéhez közelítek (ötöt kell végigcsinálnom), és csak annyit tudok mondani: “Kegyelem, kegyelem és még több kegyelem.”
Újdonsült barátom, Lisa, aki egy héttel előrébb tart a kezelésben, mint én tegnap azt mondta, “A kemó olyan, mint egy doboz csoki: sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.” Volt rá lehetőségem, hogy rájöjjek: ez valóban így van. Kezdem megtanulni, hogy miképp tudok Jézus minden ígéretében megnyugodni, sőt, az utóbbi időszakban az Ő szava adja az erőt minden egyes lélegzetvételemhez.
A héten kihullott az összes hajam, és hogy őszinte legyek, ez egy elég komoly arculcsapás volt. Határozattan betegebbnek nézek ki, mint ahogyan érzem magam. Igazán szabadnak érzem magam attól, hogy ezt leírtam. Mark (Darlene férje) folyamatosan emlékeztet arra, hogy a következő időszakban mennyi pénzt megspórolunk majd a fodrászon. A lányaim elnevezték a parókámat Betty-nek. Nagyon szeretem őket, ezt az egészet olyan könnyen elhordozhatóvá és nevetéssel teljessé teszik számomra.
A rendszeres kórházba járás az előző időszakban olyan volt, mint végighajtani egy rakás érzelmi hullámvölgyön. Mindemellett el tudom mondani, hogy mennyire megbizonyosodtam Isten irántam érzett szeretetéről. Komolyan, ez volt az egész utazásom legédesebb pontja. Az én gyönyörű Immánuelem (velünk az Úr) mindig közel van. A barátaink, családom és a szeretett gyülekezetem minden nap megmutatják, hogy milyen csodálatosak. Mindig meg voltam győződve arról, hogy az életet mindig igazi közösségben kell élni. A jó és a rossz napok is jobbak együtt.
Akkor lazulok el igazán mostanság, ha írok. Egy csomó új dal és gondolat van a fejemben, amiket egytől egyig megosztok majd, ha a hegy túloldalán leszek. A másik új hobbim a képzőművészet és a dizájn – házakat, szobákat, stb. tervezek. Van egy olyan érzésem, hogy ha ez alapján átalakítanánk az otthonunkat, az kegyetlenül sokba kerülne. Hehe… semmi gond!
Szeretett Barátaim, köszönök és nagyon értékelek minden egyes imát, és biztosíthatlak titeket, hogy én is imádkozom értetek. Nagy a mi Istenünk!! Jóbarátunk, Martin Smith szavaival: “Kezdődjék hát a jövő.”
Az Úrban jó nekem…
Szeretettel, Darl
forrás: http://www.darlenezschech.com/blog/2014/02/07/journey-update-4/
Az énekes Carman 2 hete elbúcsúzott mindenkitől, DE
Az ismert énekesnek, Carman-nek 5 hónappal korábban vérrákot diagnosztizáltak és azt mondták, kb. 6 hónapot fog még élni. 1,5 héttel ezelőtt egy fertőzést kapott és mivel már nem igazán volt immunrendszere, ezért végzetesnek mondták.
Carman facebook oldalán mindenkinek megköszönte az eddigi támogatást, imát és gyakorlatilag elbúcsúzott.
A legutóbbi vizsgálat során azonban nem találták a fertőzés nyomát, SŐT a rákos sejteket sem!!! Elkezdett emelkedni a vörösvérsejtjei száma is, gyakorlatilag gyógyultnak nyilvánították. Dicsőség Istennek!
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10152167392354350&set=a.10151796119314350.1073741826.137684739349&type=1&stream_ref=10--
Carman facebook oldalán mindenkinek megköszönte az eddigi támogatást, imát és gyakorlatilag elbúcsúzott.
A legutóbbi vizsgálat során azonban nem találták a fertőzés nyomát, SŐT a rákos sejteket sem!!! Elkezdett emelkedni a vörösvérsejtjei száma is, gyakorlatilag gyógyultnak nyilvánították. Dicsőség Istennek!
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10152167392354350&set=a.10151796119314350.1073741826.137684739349&type=1&stream_ref=10--
2014. február 7., péntek
Jövő kedd este indul!
Egy kedves barátom a 90-es években írt egy szakdolgozatot a Szent Pál Akadémián: Jézus a pokolban; A Seol és a Föld felépítése címmel. A tanulmány bemutatja Igéken keresztül, hogy Jézus szelleme a halálakor milyen útvonalon ment le a Seolba, hol található a Seol a Földben, az alvilág felépítéséről, stb. A szerző Kövér Gábor a Hit Gyülekezete több, mint 30 vidéki gyülekezetében tartott előadást erről. És Gábor engedélyezte, hogy közzétegyem a teljes tanulmányt!
Még 4 nap....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)