2013. november 17., vasárnap

Ne istenítsük a rockkultúrát! - Pajor Tamás a Quartnak

Meglepődtél azon, hogy három Neurotic-szám is bekerült a magyar új hullám ötven legjobb száma közé?
Nem csodálkoztam rajta, inkább ambivalens érzéseket keltett bennem. Egyfelől nyilván örülök annak, hogy sokan emlékeznek rám, és az akkori dolgaim visszamenőlegesen meghatározóvá váltak, így egyfajta hidat jelenthetnek afelé, amit most képviselek. Másfelől meg nem örülök, hogy az azokban a dalokban lévő szellemi tartalom és eszmeiség népszerű, hiszen én tudom a legjobban, hogy ez a totális élvhajhászatról, a bulikultúra felmagasztalásáról és a nihilista önpusztításról szólt.
Pedig pusztán a zenéből és a szövegekből nem feltétlenül erre asszociálna az ember. Ezek mai füllel inkább tűnnek életigenlő daloknak.
A zene az elég kezdetleges volt, maradjunk ennyiben, az egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy nem ezt a darkos, baljóslatú halálhörgést nyomtuk, amit sok, akkoriban divatos zenekar. De én itt inkább arra gondoltam, hogy ha egy dalszövegben nem jelenik meg az önpusztítás konkrétan, mint A romlás virágaiban, vagy más Baudelaire-, Verlaine- vagy Rimbaud-versekben, az nem lényegi kérdés, mert az ember mindig azt adja át, ami benne van. És az emberek metakommunikatív szinten sokkal jobban veszik át az üzeneteket, mint verbálisan. Lehet, hogy te azt mondod, hogy számodra ezek életigenlő dalok, mert az alapkarakterem sose volt borongós és depresszióra hajlamos, de ennek ellenére fenntartom, hogy ez az életvitel, amiről sokszor bebizonyosodott, hogy nagyon káros, annak én aktív képviselője és hirdetője voltam, és ebből a szempontból nem örülök neki, hogy mások ezt hallgatják.
Mikor hallottad ezeket a számokat utoljára?
Én ezeket elvből nem hallgatom meg, csak ilyen-olyan foszlányok jutnak el hozzám néha.
A gyerekeid hogyan találkoztak a Neurotic-kal?
Két nagyfiam van és egy nagylányom, ők beleszülettek az én történetembe, emiatt biztos hallották már az interneten. Én nem is akarom ezt eltitkolni előlük, mert nem ez a célom, hanem az, hogy annak a szellemi tartalmától elhatárolódjak. Annak a korszakomnak a szellemiségét most is elutasítom, de ezt nem azzal a neofita buzgalommal teszem, mint az elején. Persze ez nem azt jelenti, hogy kompromisszumokat kötnék, csak árnyaltabban fogalmazom meg a véleményem. A neofita hozzáállás nagyon fontos, hiszen ez adja a lángot, a szenvedélyt, ugyanakkor bizonyos érési folyamatokon átmenve az ember árnyaltabban tud véleményt alkotni.
Az nem lehet, hogy neked nem az akkori dalokkal van bajod, hanem az akkori saját magaddal, és nem tudod elválasztani az alkotót a műtől?
Persze. De hát mi másra is gondolnék azokról a számokról, mint amikor annak idején itt a belvárosban lődörögtünk beállva, és a dögunalomtól nem láttunk ki a fejünkből, másnap valaki idegennek az ágyában ébredt fel az ember, aztán elment lopni a közértbe meg füvet szárítani, és így teltek a napjai? Önmagából kivetkőzve mindenféle marhaságot művelt, amik ebben az állapotban valamiféle heroikus tetteknek tűntek, közben meg egyáltalán nem azok, sőt.
De hát ez mindenkivel így van, ha nem is ilyen mértékben, de tizenévesen és kora huszonévesen megpróbál egy csomó dolgot, amit később nem fog csinálni.
Szerintem nem mindenkivel. A történelem olyan szakaszában élünk, a 20. század második fele óta, amelyben egy óriási paradigmaváltás játszódott le: az emberek évszázadokon keresztül nem így éltek, mint most, hanem bizonyos tradicionális értékrendhez ragaszkodva fenntartottak olyan alapértékeket, amelyek hozzájárultak az emberiség fennmaradásához. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a középkort sírom vissza, mert pontosan tisztában vagyok annak a korszaknak a borzalmaival, de különbséget kell tenni egy olyan világ között, amikor az emberek valahol homályosan tudják, hogy mi lenne a jó, de nem tudják azt tenni, és emiatt képmutatásra kényszerülnek, és a között, amikor forradalmi hevülettől vezérelve úgy döntenek, hogy ezt a vélt vagy valós jót nem lehet megvalósítani, ezért söpörjünk félre mindent, és mondjuk azt, hogy nincs abszolútum, nincs Isten, nincs igazság.
De annak a bizonyos pár évnek nem látod a helyét az életedben?
Dehogynem látom, és azok nélkül nem is lennék az, aki most vagyok. Viszont ez az én sorsom, és nem tartom azt szükségszerűnek, hogy ezen minden embernek, például a gyerekeimnek, vagy más fiataloknak is túl kellene esniük. Azt is látom, hogy az a hét év intenzív kábítószerezés mit vett ki az életemből, miközben azt hazudtam magamnak, hogy ezzel valójában sokkal többet élek. Ez tipikus függő hazugság, hiszen az ember valójában sokkal kevesebbet él: nekem például évek estek ki az életemből. Emberek jönnek oda hozzám, hogy emlékszel, amikor az Almássy téren ezt és ezt csináltuk? Én pedig nem emlékszem, de még csak arra sem, hogy kivel beszélek. Ebben mi a jó? Tényleg az Isten kegyelme volt, hogy nem lettem nyomorék, nem kerültem börtönbe, és nem haltam meg.
Azért más is van a Neuroticból, aki szintén túlélte azokat az éveket, pedig nem tért meg.
Hát például a Lányi Tomi lehet, hogy jól jött ki belőle, de ha megnézzük például a Czeller Pétert, őt az egyik elvonókúráról a másikra kell tuszkolni, több-kevesebb sikerrel. Vagy mi lett például Dixivel vagy Pauer Henrikkel, az egykori legjobb barátaimmal? Ők már rég a föld alatt vannak, és ahogy elmentek innen, az nem egy dicső és vonzó távozás – olyat senkinek nem kívánok, még a kutyámnak sem. Ez miért jó, és miért kell magasztalni? Ezt nem értem a nálatok megjelenő cikkekben sem. Itt volt például a Lou Reed. Én megértem, hogy nagyobb hatású művész volt, mint amekkora név (ilyen értelemben még van is valamilyen kulturális rokonság köztünk), de az, ha valaki transzvesztitákról meg a korlátok nélküli kábítószerezésről énekel, az megint csak miért jó? Nekem ő mindig ezt jelentette, és ezért a nevét se szívesen mondom ki. De ha ennyire nem hiszünk semmiben, és mindent értéknek kiáltunk ki, ami nagy hatású, ezzel az erővel Adolf Hitlert is kikiálthatnánk annak, mert ő is egy nagy hatású ember volt. Nem akarom a kettőt párhuzamba állítani, mert a rockzene sok olyan dolgot is behozott, ami jó: a jó értelemben vett lazaság, a képmutatás-mentességre való törekvés, a sok pozitív és lendületes dolog nélkül szegényebb lenne a világ. Nem gondolom, hogy a rock and roll zenei sémája az ördögtől volna, azt viszont igen, hogy arányaiban sokkal több pusztításért felelős ez a gondolatvilág, mint amennyit épített.
Konkrétan mi volt az, ami téged meggyőzött arról, hogy rossz, amit csinálsz?
Azt láttam, hogy köszönőviszonyban sem vagyok azzal, amiről Jézus beszél a Bibliában. Bármennyire is népszerűtlen és nem divatos, amit most mondani fogok, de én azért tértem meg, mert nem akartam a pokolba kerülni. És ez egy jó félelem, mint ahogy az is, hogy nem merünk belenyúlni a konnektorba. Ám azért azt is hozzátenném, hogy ez 26 évvel ezelőtt volt, ma már nem a félelem a legfőbb motivációm, hanem az a valóság, amit azóta megismertem. De szerintem sok embernek jót tenne, ha félne a pokoltól. Hiába nem bizonyították be, hogy létezik, hiszen ezt nem természettudományos eszközökkel kell bizonyítani, hanem az ember a szívében tud megbizonyosodni róla.
Nálatok hogy néz ki egy zenekari próba? Felpattintotok egy doboz sört?
Évek óta nem voltak már zenekari próbáim, de ha már itt tartunk, most megint lesznek, mert 2014. január 10-én lesz a 25 éves jubileumi Amen-koncert, és erre rendesen kell készülni. Egyébként én nem vagyok antialkoholista, nagyon ritkán és nagyon keveset szoktam inni, mert ugyan nem tiltja a Biblia, de én nem szeretem már azt az állapotot, amit az alkohol előidéz.
Nemrég viszont egy politikai rendezvényen bukkantál föl, a Horthy-szobor elleni tiltakozáson készült rólad egy fénykép.
Ez így van, ha valami ellen harcolni kell ma Magyarországon, akkor az az újjáéledő nácizmus. Ma beszéltem egy Amerikában élő barátommal, aki mondta, hogy valamit csinálnunk kell ezzel, mert aki távolról követi, mi megy ebben az országban, csak ezeket látja. Ezzel a magyar politikusoknak is szembe kéne nézni, de sajnos a magyar jobboldal a két világháború közötti Magyarországot választotta példaképnek, nem pedig a német kereszténydemokratákat vagy az angol konzervatívokat.
Miben különbözik egy prédikátor egy rocksztártól? Te mindkét világot ismered.
Elég sokban, de mi az, hogy rocksztár? Nem is tudom, hogy ma egyáltalán vannak-e klasszikus értelemben vett rocksztárok, mert ez egy elcsépelt, devalválódott fogalom lett, amikor a Gangnam Style című ütődött, kretén, idióta baromságnak van a legtöbb nézője a világon. De azért sok jó dolog is van, én nem tudok már minden nevet megjegyezni, de például most fedezek föl olyanokat, ami már másoknak lerágott csont, mint a Coldplay. Az egy színvonalas zenekar. Aztán lehet, hogy leragadtam, de a nagy öregeket sokkal szívesebben hallgatom.
Egy jó Roger Waters-koncert esetleg?
Na, a Roger Waterst már elvből nem hallgatom, amióta a turnéján a Dávid-csillagot felfestette egy felfújható disznóra. De mondjuk ilyeneket, mint Chris Rea vagy Joe Cocker, nagyon szívesen meghallgatok. Amit pedig még náluk is szívesebben, azok a gyerekkorom előtti korszak sztárjai: Nat King Cole, Frank Sinatra, ilyenek.
Magyar zenéket is hallgatsz?
Van pár jó dolog, például az Akkezdet Phiai. Bár én nem szeretem a káromkodás alapú költészetet, és még akkor is zavar, amikor nem annyira öncélú, de ezt a Závadának is megmondtam, amikor egyszer találkoztunk. Engem ez ugyanúgy zavar, mint a cigifüst. Átugorva a költészetbe, akinek nagyon szeretem verseit, az Erdős Virág. Tíz-húsz százalék obszcenitást sajnos az ő költészete is tartalmaz, de virtuóz nyelvhasználat, humorérzék, szarkazmus jellemzi, különlegesen tehetséges. De a káromkodás mindenütt zavar, még Esterházy Péternél is. Ez kultúra és önuralom kérdése, és én a kábítószerezéssel együtt lemondtam erről. Nem akarom elvitatni persze a káromkodáshoz való jogot senkitől, de én magam nem alkalmazom.
És ha ráütsz az ujjadra véletlenül a kalapáccsal, akkor mit mondasz?
Hát a kétkezi mesteremberség nem az én világom, úgyhogy ilyen ritkán van. Nem tudom, mit szoktam ilyenkor mondani, de igyekszem feldolgozni az indulatosságot.
Annak idején a Neuroticból mások is megtértek veled együtt, ők is kitartanak a gyülekezet mellett a mai napig?
Abszolút, és meghatározó személyiségek is lettek. Mindenképpen megemlíteném a Ruff Tibi barátomat, mindig is ő volt az ész a csapatban, egy filozófiát és teológiát végzett, zseniális ember. Solymár Árpi, akivel együtt kezdtünk zenélni, sajnos nem maradt meg hívőnek, de legalább konszolidálódott, családot alapított, és a mélydrogos léthez képest ez is nagy eredmény, ma is szeretettel gondolok rá.
Más zenészek is, így Dönci és Víg Misi viszont megpróbálták a gyülekezetet, és végül nem maradtak.
A Dönci [Dénes József] egy nagy szívfájdalom számomra, nagyon szerettem. Sok közös szerzeményünk volt, miután ő is megtért, és egy nagyon intelligens, szeretetre méltó ember volt. Sajnos nehéz gyerekkora volt, intézetis srácként nem tudott túllendülni ezen: nem jól sikerültek a dolgai, nem hagyta abba az italozást sem, és ez sajnos egy idő után oda vezet, hogy az ember vissza tud esni oda, ahonnét egyszer már eljött. De ami pozitívum vele kapcsolatban, hogy úgy tudom, élete utolsó napjaiban rendezni tudta Istennel a kapcsolatát, és úgy ment el, hogy békessége volt. A Víg Misi egy másik történet. Ő sajnos máig érthetetlen módon ellenséges lett velem és a gyülekezettel is. Neki az egykori felesége egy súlyosan terheltnek mondható, alig kommunikáló lány volt, aki a megtérését követően egy kinyílt virágszál lett, de a Misi ugyanúgy folytatta tovább azt az életmódot, amit a gyülekezetben töltött fél éve előtt is élt: hajnalban járt haza, jeleneteket rendezett és szidta a gyülekezetet, a lány pedig otthon pesztrálta közben a gyerekeket. Valószínűleg nem bírta ezt tovább, és végül sajnos öngyilkos lett. Ezért a Misi utána a gyülekezetet okolta, holott csak jót kapott onnét, és senki sem fanatizálta.
Az Amennek volt egy jól behatárolható közönsége, amely a gyülekezethez tartozott?
Az Amen a magyarországi keresztény rockzene egyik legfőbb letéteményeseként úttörő szerepet vállalt, amely nemcsak arra korlátozódott, hogy a magyar keresztény rockzene fogalmát egyáltalán meghonosítsa, hanem arra, hogy mindezt együtt tegye azzal a folyamattal, amire a 16. századi reformáció óta nem volt példa arra Magyarországon: hogy egy egyház harminc év alatt ilyen társadalmi ismertséget vívjon ki magának, mint a Hit Gyülekezete. Ezzel együtt értelmezendő, amit az Amen elért, és ez ilyen módon szerintem sokkal undergroundabb lett, mint amilyen a Neurotic volt, és sokkal jobban szembe ment az árral. Hiszen a Neurotic, az Európa Kiadó, az URH és a többiek fémjelezte közegből mi nőtt ki? A Sziget Fesztivál, ami mára a showbiznisz egyik legnagyobb motorja. Miközben nekem a mai napig azt kell bizonygatni, hogy az a zene, amit azóta csinálok, sokkal érettebb és átütőbb dolog, mint a Neurotic volt.
Viszont sokkal több ember volt Neurotic-koncerten, mint ahányan később Amenre jártak.
Ez most így tűnik, de majd tíz-húsz év múlva nem így fog tűnni. Én azt a szerepet kaptam az élettől, hogy nem ülhetek fel a saját sikereim hullámának a csúcsára, hanem inkább valaminek az előszelét hozom létre, és majd később lesz abból valami, ami több embert megérint. De az én sikerem nem abban áll, hogy címlapokra kerültem, hanem abban, hogy heti szinten találkozom emberekkel, akik arról számolnak be, hogy az, hogy én megírtam olyan dalokat, mint a Vége van, az nekik azt jelentette, hogy Isten felé fordultak, és helyrejött az életük. Ez számomra sokkal nagyobb siker, mint bármi. Hiszen az életben minden másfajta siker elmúlik, és ha van valami, ami az én megtérésemben fontos szerepet játszott az említetteken túl, akkor az az elmúlástól való félelem élménye. Ha nem tértem volna meg, nem is tudom, hogy tudnék ezzel szembenézni. Ezért fontos az ember számára a halálfélelem, amitől egyes modern ideológiák megpróbálják megfosztani azzal, hogy felszabadítjuk magunkat az ősi igák alól, és akkor majd boldogok leszünk. Ezt meghirdette Freud, Nietzsche, vagy más módon Karl Marx. És vajon a 20. század és a 21. század eddig eltelt része arról tesz bizonyságot, hogy itt boldogabb világ jött létre? Szerintem nem.
Belőled elmúlt a megtéréssel a halálfélelem?
Nyilván nem, hiszen ember vagyok, és ha most jönne egy kivégzőosztag, hogy öt percem van hátra, annak nem örülnék. De nem rettegek már attól, hogy minden hiábavaló lett volna.
Ezt te hogyan éled meg, hogy van egy Pajor Tamás nevű előadó, aki időnként a saját nevén csinál lemezt, időnként játszik az Amennel, de közben meg prédikátor és üzletember is?
Ahogy az ember idősödik, létrejön egy harmónia a különböző identitásrétegek között. És ha jobban meggondoljuk, ezek a területek nem állnak egymástól olyan távol, az üzletemberséget kivéve. De abba is belekóstoltam, mert van néhány üzleti innovációm, amiken dolgozom. De van a munkásságomnak olyan része is, hogy a Vidám Vasárnapban elhangzó dalok egy részét én írom. Ezek Istennek szóló énekek.
Állítólag a letöltés és a kalózkodás az összes műfaj közül a gospelt és az egyházi zenéket érinti a legkevésbé. Neked is ez a tapasztalatod?
Lehet, de azért száz százalékig ez nem igaz. Szerintem ez a dolog még nem alakult ki teljesen itthon, és nagyon keresem is az új utakat. Rettenetesen sok ötletem van, amikkel öt különböző lemezt meg lehetne tölteni, a slam poetrytől kezdve a humoreszkeken át, csak nem akarom addig kiadni semmilyen formában, amíg azt látom, hogy csak nyeli el őket a lyukas vödör. És nem is csak anyagilag gondolom ezt. Néha belehallgatok egy-egy mai alterzenekar videóiba, amik milliós nézettségeket érnek el, de a legtöbbet nagyon erősen jellemzi a középszerűség, miközben magukat ilyen entellektüel, odamondós, csibész valakiként aposztrofálják. Engem ez nem zavar, nyilván ők mennek a fesztiválokra, amit én nem fogok megcsinálni, mert egy-kettőbe belekóstoltam, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy középosztálybeli, jobb sorsra érdemes gyerekek sárban meg pálinkában fetrengenek.
Tehát nem lesz Pajor nulladik nap a Szigeten?
Hát ha a szervezők megkeresnének egy olyan ajánlattal, amelyben méltó tálalást kapnának az én dolgaim, akkor talán. A Müller Péterrel pár éve beszéltünk is erről, de aztán elhalt a dolog, én pedig nem erőltetem, mert erősen ambivalens érzések vannak bennem. Egyszer, még a legelső Szigetek egyikén felléptem ott az Amennel, és ugyan én bírom a vagányságot és a konfliktust, de ott szabályos verbális keresztre feszítésben volt részem, amit nagyon élveztem, de nem tudom, hogy mennyiben kell ez nekem, és hogy hogyan tudnám megszólítani ezeket az embereket. Mindenesetre azt elárulom még, most olyan produkcióval készülök, amiben nem is Pajor Tamásnak fognak hívni, nem is Amennek, hanem lesz egy új elnevezés (az egyik név a fejemben forgók közül az Összközmű), és az a lényeg, hogy a harmincas-negyvenes évek részben kuplé, részben kicsit latinos, calypsós zenéinek egyvelege kicsit modernizálva, és erre az én nagyon szójátékos, anagrammatikus szövegeim mennének. Egy ilyen komplett projekt már majdnem teljesen kész van. Ezek hangulatukban olyanok, mint egy régi Szenes Iván- vagy Zsüti bácsi-dal, szövegében viszont a legszofisztikáltabb Karinthy vagy Romhányi versek. Ezen kívül vannak olyan komolyabb, slampoetrys dolgok, mint a Mesterséges ember című számom volt.
Az általad említett Akkezdet Phiai nem különbözik radikálisan attól, amit te a Neurotickal csináltál.
Valóban nem, és a szellemiségét ezért nem is kultiválom, még ha nem is néznek ki olyan züllött fazonoknak, mint amilyen annak idején én voltam. Ennek örülök is, mert azt nem lehet túlélni. De én inkább azzal a szövegi virtuozitással szimpatizálok, ami hallható benne. Most más ilyet nem tudnék említeni, de nemrég például hallottam a DSP nevű együttest, ami szofisztikáltabb az átlag lakótelepi rapnél, de bennük engem az zavar, hogy Magyarország nem Amerika, és nem lehet így beszééélni, hogy megmondom nekeeed, hogy mi legyen az újsááág. Ez a kifejezésmód akkoriban, amikor még a Geszti Péter úgy konferált fel bennünket az Amennel az Ász című műsorában, hogy „Magyarország első rapcsapata", elég fura lett volna. Még Fenyő Mikit szokás említeni a Break lemeze miatt a műfaj meghonosítói között, ő ott lakott közel hozzánk Újlipótvárosban, sokszor láttam őt is, meg szegény Flipper Öcsit is, akit az alkohol ölt meg aztán. És itt újra oda lyukadunk ki, hogy ezt az életformát miért kell dicsőíteni? Bár megmondom őszintén, az, hogy ma a világ arrafelé megy, hogy pénzemberek meg IT-s guruk, programozók a rocksztárok, talán még ijesztőbb.
Említetted az Európa Kiadót is az előbb: Menyhárt Jenő nem ezt az önpusztító életformát élte, mint a Neurotic, úgyhogy ott talán könnyebb elválasztani a művet az alkotótól számodra is.
Szerintem az Európa Kiadó egy nagyon színvonalas produkció volt, de nekem mindig kicsit sötét volt és rideg, és olyan depressziós, nyomasztó képet sugárzott, amivel nem tudtam azonosulni. De ez szubjektív dolog, ettől még mindenképpen meghatározó volt, és az is igaz, hogy a Jenő nem jutott olyan mélyre soha az önpusztításban. De egyébként a kábítószer és a deviancia csak egy ága ennek az egésznek, és nem ez a legfőbb gond. Sokkal nagyobb baj, hogy az emberek bizonyos hamis teóriákat fetisizálnak, és maga az egész rockkultúra is ilyen. Amikor John Lennon elénekelte azImagine-t, felfestett egy olyan új világot, amiben nincs menny és nincs pokol, az egy paradigmaváltó pillanat volt, és egy új korszakot nyitott.
De hát az Imagine aztán végképp egy pozitív dal.
Hiába gyönyörű a dal zeneileg, az üzenete a fontos, ami káros, és nem azért, mert a John Lennon füvezett. Ezt a dalt úgy lehet értelmezni, hogy most már felejtsük el, hogy egy természetfeletti szubsztanciának akarjuk magunkat alárendelni, és itt az ideje, hogy mi, fiatalok teremtsünk meg egy új világot, amelyben nincs menny és pokol. A hatvanas években jelent meg az az új ideológia, hogy a történelemben először a fiatalság kezdett el diktálni, pedig a történelemből megtanulható, hogy amikor a fiatalok válnak uralkodókká, abból nem következik jó világ, hiszen a tapasztalat sok mindenre meg tudja tanítani az embert. Ha a fiatalok határoznak meg egy teljes kultúrát, akkor az romlásnak fog indulni, és itt is ez történt. Azóta is a fiatalságot heroizálják, hiszen erről szól minden: a szépségről, a ráncfelvarrásról, a fiatalság kultuszáról.
Na de ez az egész rockkultúra csak a társadalom általános állapotának a lenyomata, nem?
Ettől még a rockgeneráció felelőssége egyértelmű. Ismerem azt a szakácsot, aki abban az étteremben dolgozott, ahol a budapesti koncertje után a Mick Jagger bement vacsorázni. Ő mesélte, hogy a Jagger a vacsora után egyből elővette a laptopját, és ott elkezdett shortolni. Amikor arról beszélünk, hogy a huszonéves, idealisztikus rockzenészek fellázadtak a fogyasztói kultúra ellen és megváltoztatták a világot, majd pedig arról, hogy a ráncfelvarrt, többszörösen vérátömlesztett sztárok shortolgatnak a milliárdjaikkal, miközben vállvonogatva lépnek át azok fölött a szerencsétlen junkie-k fölött, akik az ő zenéjüket hallgatva lettek junkie-k, akkor szerintem ne istenítsük annyira a rockkultúrát, hanem mondjuk ki, hogy részben hozzátett a világhoz, részben pedig veszélyes emberkísérlet. Ennek a kísérletnek sok az áldozata, és most nemcsak azokról beszélek, akik belehaltak, hanem azokról, akik abban nőttek fel, hogy mondjuk nem kell család. Bizonyos szellemi törvényszerűségeket nem lehet megváltoztatni, mint ahogy a gravitációt sem lehet.

2013. november 15., péntek

A Kol Israel (Izrael Hangja) rádió interjút készített Németh Sándorral

A műsorvezető, a napokban Washingtonban megrendezett 'Isreal Allies Foundation' konferencia kapcsán beszélgetett a Hit Gyülekezete vezető lelkészével. Az interjút az alábbi linken hallgathatjátok meg!

2013. november 14., csütörtök

Rodney H. Browne - A VIDÁM ELMÉJŰNEK ÁLLANDÓ LAKODALMA VAN

Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Filippi 4:4
 
Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.Példabeszédek 15:15
 
Feladatunk, és egyben megtiszteltetés is számunkra, hogy örvendezzünk az Úrban - minden időben és minden körülmények között. Az Úrnak öröme a mi erősségünk (Nehémiás 8:10)! Az Úr rendelkezésünkre bocsátja kegyelmét, hogy az élet minden megpróbáltatásával szembe tudjunk nézni (2 Korinthus 12:9). Magatartásunk életünk minden területét meghatározza. Nem mindig választhatjuk meg, ami történik velünk, de a helyzethez való hozzáállásunkat, és azt, hogy miként reagálunk, megválaszthatjuk. A boldog szívnek és életnek az a titka, hogy jó, tiszta és szép dolgokkal töltekezünk be, hogy az élet kellemes dolgairól gondolkozunk (Filippi 4:8). Ha a jó embereknek nincs állandó lakodalmuk, ezt ők választották - nem hibáztathatják Istent -, ez a saját hibájuk (Példabeszédek 15:15)!
 
Örvendezünk, mert Isten örömöt helyezett a szívünkbe:
 
Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen. Jakab 5:13
 
Az örvendezést választjuk; és újra örvendezünk:
 
Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Filippi 3:1a
 
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Filippi 4:4
 
Mindenkor örüljetek. 1 Thessalonika 5:16
 
Ujjongva örvendezünk - örömtől ittasan:
 
És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak Benned; mindörökké vígadjanak, és Te megoltalmazod őket, és örvendeznek Tebenned, akik szeretik a Te nevedet. Zsoltár 5:12
 
Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel. 5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az Ő nevének; csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek Előtte. Zsoltár 68:4-5
 
Örvendezünk, mert Isten igazsága vagyunk Jézus Krisztusban, és részesülünk az Ő szentségében:
 
Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! Zsoltár 32:11
 
Örvendezzetek ti igazak az Úrban; a hívekhez illik a dícséret. Zsoltár 33:1
 
Örvendeni fog az igaz Istenben és Hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek. Zsoltár 64:11
 
Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm. 12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az Ő szentséges emlékezetét! Zsoltár 97:11-2
 
Örvendezünk, mert Isten a mi ellátásunk forrása:
 
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Zsoltár 37:4
 
Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! 22 Ne féljetek, ti mezei vadak! Mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. 23 Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban. Jóel 2:21-23
 
Örvendezünk, mert az Úr a mi Vígasztalónk és Védelmezőnk:
 
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a Te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. 19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a Te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. Zsoltár 94:18-19
 
Örvendezünk, mert többé nem kell szomorkodnunk:
 
A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a szellem megszomorodik.Példabeszédek 15:13
 
Örvendezünk Isten jóságában:
 
És most kelj fel, oh Úr Isten, a Te nyugodalmadba, Te és a Te hatalmasságodnak ládája! A Te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a Te szenteid örvendezzenek a jóban. 2 Krónika 6:41
 
Örvendezünk, mert a nevünk fel van írva a mennyben:
 
De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. Lukács 10:20
 
És végül:
 
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok! 34 Legyen kedves Néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban. Zsoltár 104:33-34
 
Örvendezem én az Úrban!

Derek Prince - Isten célja az új nemzetség számára 2.

Minden hívő, aki Krisztussal azonosult a halálban, az eltemetettetésben és a feltámadásban, erkölcsileg el van kötelezve, hogy ne a saját tetszésére élje az életét, hanem annak akaratából, aki érte meghalt és feltámasztatott. Most odaértünk megint egy "azért"-hez, fontos megnézni ezt az összekötő
kapcsolatot.

(14) Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.

A test az óádámi természetet jelenti. Pál azt mondja, hogy "minket nem érdekel az óádámi természet". Senkit nem értékelünk az óádámi természete miatt. Az óádámi természet szerint mindenki lázadó, romlott és elidegenedett Istentől, akár vallásos, akár tanult, akárki legyen. Tehát nem foglalkozunk az óádámi természettel. Ez Isten szemében halott, elmúlt minden.
Az apostolok ismerték a földi természete szerint Krisztust, Pál mégis azt mondja, ezentúl "nem ismerjük". Akivel most foglalkozunk, az nem az a Jézus, aki testben megnyilvánult, hanem a feltámadott Krisztus, aki kijött a sírból. Ővele foglalkozunk, és bármennyire is jó és fontos evangéliumi beszámoló van Jézusról, a földi természetéről, nincs benne olyan, ami szentimentális lenne, vagy egy olyan vágyat keltene, hogy bárcsak még mindig a földön lenne. Ez nagyon - nagyon más, mint bizonyos vallási formák, és a katolicizmus, ahol különösen karácsony körül úgy tekintenek Krisztusra, mintha kisbaba lenne. Ez teljesen ellentmond az Újszövetség szellemének. Nem ismerjük Őt már testben.

Most kaptam egy levelet egy izraeli misszionáriustól és azt írta, hogy ez a legutóbbi karácsony valóban tragikus volt. Karácsony ünneplése körül Betlehemet elözönlötték a hippik a világ minden tájáról, és kerestek ott valamit karácsonykor. Ebben a ceremóniában a papok úgy hordozták körül Jézusnak a képét, mint egy kínai babát - és azt írja: "Bizonyos vagyok benne, hogy éhesen jöttek, és nem találtak semmit." Ez azt jelenti, hogy Jézust visszatoloncoljuk a testbe. Ez teljesen ellentétes az Újszövetség szellemével. Tehát ha ismertük is Őt test szerint, többé nem ismerjük. Az ács fiát nem
ismerjük, akit ismerünk, az a feltámadott Krisztus, a második ember. Az, aki feltámadt a halálból. Senkit sem ismerünk test szerint, még Krisztust sem. Ha ismertük is test szerint, többé már nem ismerjük. Azért mondja tovább a 17-es versben:

(17) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.

Hogy lehet valaki Krisztusban? Ez egyenes kapcsolat a feltámadott Krisztussal, nem a történelmi személy ismerete ez, nem az ács fiáról szóló szentimentális történetek alapján áll ez a kapcsolat, hanem azon, hogy ismerjük a feltámadott Krisztust, akit közvetlenül kijelent a Szent Szellem. Ez a szemtől szemben állás a feltámadott Krisztussal hozza létre az új teremtést. Itt az "azért"-ot nagyon
fontos megérteni. Mi az új teremtés alapja? Találkozás Krisztussal. Nem az ács fiával, hanem Isten Fiával, a képviselőnkkel, aki az Atya jobbján ül. Senki nem lehet keresztény az Újszövetség szerint anélkül, hogy ne találkozna Vele. Ez alapvető követelmény. Tudhatsz minden elméletet, bármelyik templomba járhatsz, imádkozhatsz mindenféle oltárnál, elmondhatsz egy tucat imát, de ha nem találkoztál Krisztussal, akkor nem születtél újjá, nincs új életed. Az új élet a feltámadott Krisztussal való személyes szembenálláson múlik. Ez hozza létre az új teremtést. Ez hoz bele minket az új teremtésbe.

Kenneth E. Hagin - Dzoé

Mert amiként az Atyának élete [dzoé] van Önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete [dzoé]
legyen Önmagában. – JÁNOS 5,26.

A mai szövegünkben ‘élet’-nek fordított görög szó a dzoé. Ha végigolvasod a King James, vagy bármely más fordítást, és az ‘élet’szóval találkozol, úgy vélheted, mindig ugyanarról van szó, de nem így van. Három másik görög szót is életnek fordít az Újszövetség. Íme, röviden ezek a fogalmak és a jelentésük:
pszükhé, természetes élet, vagy emberi élet; biosz, életmód; és anasztrophé, viselkedés.

A dzoé az örök élet, azaz Isten élete. Ez Isten természete. Ez az istenifajta élet – az Atya élete – és a megtestesült Fiú élete is. Nevezi ezt az Ige ‘örök élet’-nek, ‘örökkévaló élet’-nek, olykor egyszerûen csak ‘élet’-nek.
Nem számít milyen az ‘életstílusod’ vagy a ‘lelkialkatod’, ezek csak akkor érnek valamit, ha benned van a dzoé! Jézus pedig azért jött, hogy ezt elhozza neked!

Megvallás: Amiként az Atyában megvan a dzoé, úgy megadta a Fiúnak is, hogy a dzoé lakozzon benne. Jézus azt mondta: „Én azért jöttem, hogy tiétek legyen a dzoé, és hogy bõségében legyetek.” Én birtokolom a dzoét önmagamban bõségesen.

David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR ÓVÓ SZERETETE 4.

HOGYAN ÓV MEG MINKET AZ ÚR JÓSÁGÁNAK ÉS SZERETŐ KEDVESSÉGÉNEK ÁLDÁSAI ÁLTAL?

A Szent Szellem eltávolít belőlünk minden rettegést – a bukástól való félelmet, az Istentől való elszakadás rémét, a Szent Szellem jelenlétének elvesztésétől való félelmet –, és az ő örömével tölt el minket. Örvendezve járhatunk tovább – túláradó örömben, mint Dávid –, mert Isten biztosított arról, hogy győzni fogunk.
Mégis olyan kevés az örvendező, túláradóan boldog keresztény. Hívők sokasága él úgy körülöttünk az egyházban, mintha gyászolna: nem ismerik a lélek nyugalmát, és azt a békességet, amely Krisztus jelenlétéből fakad. Azt képzelik, hogy Isten haragja nehezedik rájuk, nem pedig az ő védőszárnyai vannak felettük. Úgy tekintenek Istenre, mint egy félelmetes hajcsárra, aki mindig készen áll arra, hogy lesújtson a hátukra. Ezért az életük tele van félelemmel, bűnnel és keserűséggel. Boldogtalanul, reménytelenül élnek, és inkább holtak, mint elevenek.
Isten szemében nem a bűnünk a probléma, hanem az iránta való bizalom hiánya. Jézus egyszer s mindenkorra elrendezte a bűn kérdését a Kálvárián. Nem akar folyton visszatérni rá, és szidni minket, hogy „Már megint mit tettél?”, „Most túl messzire mentél!”, vagy „Ezúttal túlmentél a határon.” Nem, soha! Urunk magatartása ennek éppen az ellenkezője velünk szemben. Lelkével állandóan megnyerni igyekszik, emlékeztetve Atyánk jóságára és szeretetére - még a bukásunk közepette is.
A valódi probléma az, hogy nem hiszünk Isten szövetséges ígéreteinek. Nem akarjuk elfogadni feltétel nélküli szeretetét, korlátlan megbocsátását, az ingyenes megbékélést. Nem hisszük el, hogy megbocsát és helyreállít pusztán azért, mert szeret minket. Inkább teljesen a bűnünkre összpontosítjuk figyelmünket, és nem látjuk meg, mi az, amit Isten leginkább elvárna tőlünk. Igéje világosan kimondja: „Hit nélkül azonban lehetetlen Istennek tetszeni, annak, aki Istenhez közeledik, hinnie kell, hogy ő van, s erre ő megadja bérüket azoknak, akik őt a láthatatlanból előkutatják.” (Zsid 11,6)
Ebben a versben minden benne van. Isten az, aki megjutalmaz minket – ezért nagy gondja van arra, hogy elárasszon szerető jóságával, és idejekorán megáldjon. Ez majdnem olyan, mintha túlságosan türelmetlenül várná bűnvallásunkat és imáinkat – ezért idő előtt sietve elkezd megáldani. Ennyire szeret minket!
Ezt az a gondolat, amelyet mennyei Atyánk annyira szeretne velünk megértetni. Olyan Isten ő, aki mindent lát – azt is tudja, amikor a szívünkben bűnbánat támad hamisságunk és bűneink miatt. Tudja, mikor jövünk hozzá töredelmes szívvel imádkozva. Azonban nem tudja megvárni ezt az időpontot. Ezért előlép, és ezt mondja: Megóvom gyermekemet jóvoltom áldásaival. Biztosítani akarom arról, hogy nem ítélem el, mert már megbocsátottam neki Fiam kifolyt vére által.

Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 8.

A harmadik dolog az önzés. A történelem nem jegyzett fel olyan tár­­­sadalmat, amelyben tisztelték volna az önző embert. Voltak olya­nok, ahol tisztelték azt, aki büszke, kegyetlen, vagy akár áruló, de az ön­­zőt soha. Az önzés, a haszonlesés, különösen abban az esetben, ha saját céljaink érdekében kihasználjuk vezetői pozíciónkat, hamar meg­­foszt bennünket az emberek elismerésétől.

A negyedik a saját magunkkal szembeni engedékenység és az ön­sajnálat. Időnként találkozhatunk egy bizonyos mértékű, kény­sze­re­dett csodálattal az önközpontúság erőteljes megnyilvánulásaival szem­ben, mint amilyen a büszkeség vagy az arrogancia, de ezt soha nem ta­pasz­talhatjuk a gyenge típusúakkal, például az en­ge­dé­keny­ség­gel és az ön­sajnálattal kapcsolatosan. Különösen igaz ez a vezetőkre néz­ve, akik el­nézőek magukkal szemben, kihasználják pozíciójukat azok­nak a ké­nyel­metlenségeknek és nehézségeknek az elkerülésére, ame­lyeken az ál­taluk vezetett embereknek át kell esniük, akik sírnak sa­ját sorsuk mi­att, vagy az “én szerencsétlen”-szindróma csapdájába es­nek, amikor a dol­gok nehézre fordulnak.

Az ötödik az erkölcsi bukás. Itt nem arról az esendőségről be­szé­lünk, amely valamennyiünk életét megrontotta, és amivel még a leg­jobb keresztényeknek is meg kell küzdeniük. Viszont vannak az er­köl­csi bukásnak olyan területei, amelyek gyalázatosabbak ennél, kü­lö­nö­sen azoknak a vezetőknek az esetében, akik nagyon szem előtt vannak, vagy nagy felelősség nyugszik a vállukon. Olyan dolgok tartoznak ide, mint:

a) Erkölcsi gyengeség, vagy ha nyomások alatt képtelen fel­egye­ne­sedni. Ezt az mutatja, hogy ha ellenállásba ütközik, akkor fel­ad­ja kinyilvánított alapelveit, hogy védje magát, vagy azért, mert a hoz­zájuk való ragaszkodást túl költségesnek találja. Ez­zel szem­ben bárkit készek vagyunk tisztelni, aki bátran vállalja meg­győ­ző­dését.

b) Ígéretek megszegése, különösen egy olyan komoly eskü ese­té­ben, mint a házassági fogadalom, vagy eskü megszegésére való bá­­torítás, illetve csábítás. Az ígéretek betartása valamikor be­csü­let­­beli ügy volt. Még ma is ezt mondjuk: “be­csü­let­sza­vam­ra”, és “tisz­teletben tartjuk” adott szavunkat. Ha megszegjük ígé­­re­tün­ket, akkor nem csak a belénk vetett bizalom rendül meg, hanem jó hírnevünkön is csorba esik.

c) Az őszintétlenség, valamint a megtévesztő, csalárd vagy kép­mu­tató magatartás minden formája.

d) A korrektség hiánya, igazságtalanság, részrehajlás és ki­vé­te­le­zés, különösen akkor, ha hatalommal rendelkező, vagy vezető funk­ciót betöltő ember követi el, vagy ha személyes érdekből teszik.

És végül ott van a kicsinyesség minden formája: a férj nagy pa­tá­li­át csap, ha reggelijéhez a tojás nem úgy van megfőzve, ahogy sze­re­ti; a feleség folyton duzzog, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akar­ja; a barát halálosan megsértődik, mert nem kapott választ az utol­só le­ve­lé­re; vagy gondoljunk a presbiterre, aki le akar mondani, mert el­fe­lej­tet­ték értesíteni arról, hogy egy gyűlés elmarad. Ha valaki je­len­ték­telen dolgokat aránytalanul felfúj, az azt mutatja, hogy van benne va­­lami ki­csi­ség, valami jelentéktelenség. Ezt pedig nagyon nehezen tud­juk tisz­telni vagy csodálni.

Dave Hunt - Lelkek megrontója 12.

Válás álnéven 

A római katolikus egyház híres arról, hogy óriási harcot folytat a válás ellen. Ugyanakkor ő maga válást válás után szentesít, bár ezt a tényt nagyon jól álcázza azzal, hogy másképp hívja. Csak magában az Egyesült Államokban tízezrével iktat az egyház „érvénytelenítéseket”. Különös módon használja fel ehhez a pszichológiát. Sok házasságot olyan „pszichológiai” okokra hivatkozva bont fel, mint például, hogy valaki egy „működésképtelen” családban nevelkedett, vagy hogy „pszichológiailag éretlen” arra a házasságra, amit már évtizedekkel azelőtt megkötöttek, és jó néhány gyermek is született belőle. Ez a képmutatás és a cinizmus csúcsa, vagyis egy másik utálatosság a közül a sok közül, amit Róma világra hozott. A következő levélrészlet egy katolikus egyházmegye által kiadott határozatból való, amely egy megzavarodott asszonynak elmagyarázza, hogy miért adta meg a válásra az engedélyt 30 évig vele házasságban élő férjének (öt gyermek, a férj is és a feleség is katolikus):

"A katolikus egyház bírósága által végrehajtott vizsgálat dönti el, hogy megvolt- e vagy hiányzott a házasság szentségének egy lényeges eleme a házasság megkötésekor. Ha az alapos vizsgálat során az egyház fényt derít arra, hogy egy ilyen elem hiányzik, akkor Önt és ... urat a katolikus egyház nem tekinti a házasság kötelékében élőknek."

Ez a döntés a polgári hatóságoktól független, és a házasságból származó gyermekeket nem tekinti törvénytelennek.

Az csak természetes, hogy ez egy „polgári hatóságoktól független” határozat, hiszen a világi bíróság néha olyan „igazságtalan”, hogy nem tekinti érvénytelennek azt a házasságot, ahol a felek egy idő után azt állítják, hogy annak idején nem voltak pszichológiailag érettek a házasságra, vagy esetleg fenntartásaik voltak azzal kapcsolatban, hogy vajon sikerülni fog-e vagy sem. Szomorú tény az, hogy vannak katolikusok, akik ügyvéddel hitelesített titkos leveleket őrizgetnek, melyben kifejezik házassággal kapcsolatos kétségeiket, hogy esetleg később, amikor el akarnak válni, jó hasznát vegyék. A józan ész persze azt diktálja, hogy ha kétség van a felekben, akkor nem kell elmondani a hűségesküt, viszont ha már ígéretet tettek, hogy „jóban, rosszban” kitartanak és hűségesek lesznek, akkor azt be is kell tartani. Ha a házasfelek az ünnepélyes hűségeskü után minden következmény
nélkül, sőt az egyház áldásával elválhatnak, akkor ez azt jelenti, hogy minden emberek közötti kapcsolat - legyen az üzleti vagy magánjellegű - zátonyra fut. Ezentúl senki sem bízhat a másikban, hogy betartja az ígéretét.

A Prime Time c. televíziós műsor 1994. január 6-i adása a katolikus válásokkal foglalkozott. Egy katolikus pap visszaemlékezett, hogy egy egyházjoggal foglalkozó ügyvéd szájából a következőket hallotta: „Charlie, nincs olyan katolikus házasság az Egyesült Államokban, amit ne tudnánk érvénytelenné tenni”. A műsor sok elvált nővendége elmondta, hogy volt férje kereste a módját annak, hogy a házasságukat érvénytelenítsék, azért, hogy újraházasodhassanak az egyházon belül.
A vendégek között volt Barbara Zimmermann, aki 27 évig élt házasságban, és 5 gyermek anyja; Pat Cadigan, akitől 23 évi házasság után vált el a férje; Sheila Rauch Kennedy, aki II. Joseph P. Kennedynek, Bobby Kennedy legidősebb fiának volt a felesége, és aki 12 évig élt férjével, és két ikergyermekük született.

A műsorban egy katolikus pap is részt vett, Patrick Cogan, aki elmagyarázta, hogy az egyház érvényteleníti ugyan a házasságot, viszont nem hisz a válásban, mivel a „katolikus egyháznak egy magasabb rendű elvhez kell ragaszkodnia”. Valóban? Azt is elmagyarázta, hogy az érvénytelenítés azt jelenti: „a házasságot soha meg nem kötöttnek tekinti”. „Azt állítani, hogy egy házasság, ami közel... 13 évig tartott..., és amit 9 évig tartó udvarlás előzött meg, és amiből két nagyszerű gyermek született..., hogy ezt a házasságot soha nem kötötték meg, ez számomra teljesen felháborító” - volt erre Mrs. Kennedy válasza. Joseph Kennedy aztán higgadtan elmagyarázta neki a dolgokat: „De értsd
meg, ezt senki nem gondolja komolyan, ez csak egy katolikus handa-banda. Csak az egyház kívánja tőled, hogy így fogalmazd meg a dolgokat, ne vedd annyira komolyan!”.

A szentség mellett való kiállás leple alatt Róma korrupcióba taszítja híveit. A Prime Time-ban részt vevő Barbara Zimmermannak ez volt a véleménye: „Az, hogy az egyház, ahová tartozom, azt mondja nekem: ‘nem igazán lehetséges elválni, de mondjuk érvénytelenné tehetjük, és akkor az majd megoldja a dolgokat’ - ez számomra borzasztóan visszataszító. Undorítónak és becstelennek tartom. Ez épp olyan, mintha azt mondanák, hogy ‘Kijátsszuk saját szabályzatunkat.’

Az „örök hűséget esküdni” valóban nagyon ünnepélyesen hangzik, de ha a katolikus egyház nem mondja el, mi az igazság a házasság és a válás kérdésében, akkor mennyire bízhatunk meg benne akkor, amikor az üdvösségről van szó? Ha becsapnak bennünket itt a földön, már az is sokba kerül, de ha az örökkévalóság a tét, akkor az már jóvátehetetlen veszteséget jelent!

Az aranypohár, amit a fenevadon ülő asszony tart a kezében, tele van „utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával” (Jelenések 17,4). A „keresztény” Rómán kívül nincs még egy olyan város a földön, amelyikre ennyire ráillene ez a leírás. Ő a lelkek megrontója, aki tömegeket taszít olyan utálatosságokba, mint amilyen a bálványimádás, a szexuális erkölcstelenségek, Krisztus megváltó áldozata elégséges voltának tagadása és a bűnbocsátó cédulák árusítása. És mindezt úgy teszi, hogy eközben az egyetlen igaz egyház szerepében tetszeleg - és persze Jézus Krisztus nevében.

"Állandó a szolidaritás Izraellel" címmel nyílik nemzetközi konferencia Washingtonban

"Nekünk fontos Izrael léte."
Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze


Közel 20 ország képviselője vesz részt november 12 és 14. között az Egyesült Államok fővárosában tartott konferencián, izraeli miniszterek, kongresszusi képviselők, politikusok, egyházi és világi vezetők részvételével. A jelentős nemzetközi csúcstalálkozón Magyarországot Gulyás Gergely, Újhelyi István, Hiller István országgyűlési képviselők, valamint Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze képviselte, akit telefonon kérdeztük a konferenciáról.

Lelkész Úr, miért érezte fontosnak, hogy elmenjen erre a nemzetközi konferenciára?

Elsősorban azért, mert úgy éreztem, hogy kötelező számomra, hogy a megtisztelő felkérésnek eleget tegyek, már azért is, mert minden olyan alkalom fontos számomra, ahol az Izrael melletti kiállásról lehet beszélni. Nekem személy szerint, valamint a Hit Gyülekezetének is fontos Izrael léte, mert ebben a rettenetes kaotikus világban, ami jelenleg a térséget jellemzi, ez az állam az egyetlen, amely azt a szellemiséget képviseli, ami nekünk fontos. Annak kifejezetten örülök, hogy erről egy ilyen jelentőségű nemzetközi eseményen szólhattam. Gondoljon csak bele, olyan jeles izraeli közéleti személyiségek, mint Uzi Lanau, Naftal Bennett minszter urak, a Knesszet jeles képviselői, mint David Rottem, Gila Gamliel, Dov Lipman vettek részt ezen, pártállástól függetlenül.

Pártállástól függetlenül, említette az előbb. Ön szerint, ezt külön ki kell hangsúlyozni?

Határozottan ez a véleményem. Vannak olyan kérdések, amire minden demokratikus gondolkodónak ugyanazt kell mondania. Izraelt támogatni kell! Ez is egy olyan gondolat, vélemény, amiben nem lehet vita semmilyen normális országban. Kifejezetten örülök annak, hogy Magyarország is példát mutat ebben, hiszen mind a kormánypárt, mind a legnagyobb ellenzéki párt elküldte képviselőjét ide.

Demokratának lenni, az azt jelenti, hogy nem kell félni. Nem kell félni kimondani, hogy igenis szolidaritást vállalunk Izraellel?

Számomra ez a legfontosabb üzenete ennek a konferenciának. A jelenlegi helyzetben, egyetlen ország van jelenleg a térségben, amely a tartós békére garanciát tud adni, Izrael. Nekünk ezt sokszor el kell mondani, tudatosítani kell minden érintettben, itt az Egyesült Államokban, de ugyanígy Izraelben is, fontos ennek az országnak, ennek a szellemiségnek a léte, a jövője. Az nagy öröm számomra, hogy ebben nem vagyunk egyedül, hiszen képviselőket küldött – többek között – Dél-Afrika, Kanada, Brazília, Spanyolország, Portugália, Guatemala, Costa Rica, Panama, Szlovákia, Lengyelország, Hollandia, Litvánia, Románia, Görögország is. Hangunk el kell jusson minden érintetthez.

Milyen egyéb véleményeket lehetett hallani az Állandó szolidaritást Izraellel című konferencián?

Több olyan nyilatkozat is elhangzott, amit teljes szívemből támogatni tudtam, ahogy a meghívottak mindegyike. Ezek egyike Jeruzsálem kérdése. Ismételten kijelentettük, hogy Jeruzsálem egy és oszthatatlan, ami a judaizmus és a kereszténység talpköve is egyaránt. Erre a városra, ennek a városnak a szellemiségére épül Európa, az egész világ kultúrája. Ettől a várostól kapjuk azt az erkölcsi alapot, ami a mai napig is meg kell határozza értékrendünket.

A másik ilyen alapvetés, amiben egységesen szólaltunk fel, az Irán problémája. Az amerikai képviselők, akik jelen voltak, teljes mellszélességgel kiálltak az Irán elleni bojkott folytatása mellett, amit mi, európaiak is támogattunk. Nem lehet megengedni, hogy ebben a térségben egy ilyen, antiszemita, kirekesztő politikát képviselő antidemokratikus ország atomhatalommá váljon. Nincs olyan indok, ami ezt az Iránt támogatná! Nekem különösen fontos volt, hiszen nálunk, Magyarországon is akadnak olyanok, akik az iráni diktatúrát támogatják, közben súlyosan terjesztve az antiszemitizmus mételyét.

Magyarország, ha lehet ilyet mondani, különleges helyzetben van. Egy nemrégiben közzétett kutatás szerint, nálunk erősödött az antiszemitizmus. Mit gondol erről, valamint mi a véleménye, mennyire befolyásolja ezeket a gondolatokat Izrael megítélése?

Tagadhatatlan, hogy erősebbek az antiszemita hangok, sajnos nálunk, Magyarországon is, a Parlament egyik pártjáról is el lehet mondani, hogy rasszista, antiszemita. Mi, keresztény gondolkodók elítéljük ezeket a véleményeket, fel is lépünk ellene, legutóbb a Horthy szobor avatása kapcsán hallattuk hangunkat. Nem engedhetjük meg, hogy ebben az országban visszatérjenek a gyilkos gondolatok, mert ezeket gyilkos tettek követhetik, ahogy az a történelemben már előfordult. Azt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelemben minden jóérzésű emberre, minden demokratára számíthatunk. A legutóbbi nagy demonstrációnkon, amit a Parlament előtt rendeztünk, minden demokratikus párt képviselője, az egyházak vezetői, civil emberek százezrei jöttek el, megmutatva, hogy nem félünk. Nem félünk kimondani, hogy mi vagyunk többen, nem félünk kimondani, hogy nem kérünk az antiszemitizmusból, a kirekesztésből. Azt viszont nagyon fájlalom, hogy ezek a szélsőséges emberek, megtévesztve honfitársaink sokaságát, hamis információkat közölnek Izraelről és ennek kapcsán igyekeznek az antiszemita gondolatoknak teret nyerni. Egy ilyen konferencia, pont arra volt jó, hogy megmutassuk, nem ülünk fel a hamis prófétáknak!

Ezeket a gondolatokat közvetítette előadása során?

Igen, mellette a mi kis kelet-közép-európai küzdelmünket mutattam be, külön kiemelve, hogy keresztény ember nem lehet antiszemita. Ennek a mondatnak volt az egyik legnagyobb sikere.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter -BPIhttp://www.breuerpress.com/2013/11/13/nekunk-fontos-izrael-lete/

2013. november 12., kedd

Megjelent! Acoustic Tribute to Kari Jobe (2013)


01. Steady My Heart
02. Revelation Song
03. Love Came Down
04. We Are
05. Healer
06. Find You on My Knees
07. My Beloved
08. No Sweeter Name
09. Beautiful
10. I'm Singing
11. You Are for Me

Derek Prince - Isten célja az új nemzetség számára 1.

Ebben a tanulmányban Istennek az új fajjal kapcsolatos céljával szeretnék foglalkozni. Mit kíván Isten elérni azáltal, hogy létrehozta ezt az új fajt Krisztusban? Szeretném párhuzamba vonni ezt egy előző tanulmánnyal, amelyben láttuk Isten céljait az első teremtésben, Ádám teremtésében, és hiszem, hogy meg tudom mutatni nektek, hogy mindazok a célok, amelyek meghiúsultak Ádám bukásával, tökéletességre jutottak az új fajban; Krisztusban. Teljes, abszolút egyenes párhuzam van az első teremtés és az új teremtés célja között, amit Isten kitűzött. Az új faj létrehozásával Isten elsősorban azokat a célokat akarta megvalósítani, amiket Ádám engedetlensége miatt nem tud betölteni. A Sátán tudja hátráltatni Isten céljait, de soha nem tudja teljesen meghiúsítani.

Az új teremtésben Isten céljai egy magasabb szinten valósulnak meg. Tehát nemcsak egy természetes, lelki szinten, a földi szinten, mint az első teremtésben, hanem szellemi szinten az új teremtésben. A célok ugyanakkor párhuzamba állíthatók, de magasabb szinten vannak. Nézzük meg ezt lépésről
lépésre. A negyedik tanulmányban rámutattunk, hogy Ádám teremtése egyedülálló módon történt. Teste földből volt formálva, agyagból, azután pedig belelehellte Isten a lehelletét. Rámutattam, hogy ez egy abszolút szemtől szemben állást jelentett Isten és Ádám teste között. Az, aki mindeneket
teremtett - ahogy láttuk az előző tanulmányunkban -, az Úr Jézus Krisztus volt, és Ádám megteremtésekor Isten, a Teremtő Krisztus személyében, szemtől szemben állt Ádám testével, az ajkát Ádám ajkával szembe helyezte, az orrát az orrával szemben, és belé lehellte az életnek lehelletét. Ez a belélegzett lehellet átváltoztatta az agyagtestet élő, emberi személlyé. Élő lélekké lett. Így történt Ádám teremtése. Ádám teremtése semmi mással nem hasonlítható össze a teremtésben. Ádám teljesen egyedülálló. A teremtés módszerét nézve itt szemtől szemben állást látunk a Teremtővel, és ezt követi az élő lehellet közvetlen belehellése, magából a Teremtő orrából. Az új teremtésnek a módszere pontos párhuzama ennek. A 2 Korinthus 5,17-ben Pál ezt a kifejezést
használja "új teremtés". Kicsit visszaegyünk és megnézzük, hogyan jött létre az új teremtés. Ezt az Igét sokat idéztem már.

"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden."

Mindig mondom az embereknek, hogy ha ott találjátok a Bibliában, hogy "azért”, akkor mindig meg kell nézni, hogy miért van ott az az "azért". Sok évig valóban nem figyeltem fel a 2 Korinthus 5,17 elején levő "azért" szónak a jelentésére, de egészen a közelmúltban Isten megmutatta nekem, hogy az
előző versek miatt van ott. Az előző versek mutatják meg az új teremtés alapját. Most visszamegyünk a 2 Korinthus 5,14-17-re. Szeretném, ha megjegyeznétek, hogy az új teremtés felé fogunk haladni.

(14) Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.

Tehát Pál szolgálatának indítéka Krisztus szerelmének a szorongatása.

(15) Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott.

Jézus az egész ádámi nemzetség halálával halt meg. Mivel mindannyian halottak voltunk a bűneinkben, ezért Ő elfoglalta helyünket, és meghalt a mi bűneinkért. Mindannyiunkért, mert mindannyian halottak voltunk.

Kenneth E. Hagin - Isteni természet

Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.
– 2PÉTER 1,4.

Amikor Isten gyermekévé lettél, Isten a saját természetét – az örök életet – plántálta el benned. Isten élete, természete, létezése benned, azonnal megváltoztatta a szellemedet. Átmentél a szellemi halálból – a sátán birodalmából – az életbe, Isten birodalmába. (1. Ján. 3,14) A sátán uralmából átkerültél a Krisztus Királyságába.
Amikor megkaptad az örök életet, a sátáni természet eltávozott belõled. Az a romlás, amibõl kimenekültél, a szellemi halál, a sátáni természet. (2Pét. 1,4) A sátáni természet eltávozott tõled, nem elméletileg, ha nem ténylegesen. A 2Korintus 5,17 kijelenti: „…a régiek elmúltak…” És Isten természete került beléd. Immár részese vagy az Õ isteni természetének – Isten természetének
– Isten életének!

Megvallás: Isten élete van bennem. Isten természete van bennem. Isten képessége van bennem. Isten bölcsessége van bennem. Ahhoz, hogy kudarcot valljak, Istennek kellene kudarcot vallania. Isten azonban sohasem vallhat kudarcot! Én pedig részese vagyok az Õ isteni természetének.

R. Liardon - Evan Roberts 10.

Egy dolog biztos: Evan Roberts összejövetelei valóban természetfelet­ti élményt nyújtottak. Megvolt hozzá a képessége, hogy mint valami tapintható erőbe, belépjen a Szent Szellem jelenlétébe. Az egyszerű hívőkben tudatosította a szellemvilág valóságát, különösen ami a tisz­taságot és az Isten iránti szent viszonyulást illeti. Minthogy ritkán pré­dikált, három énekesnő, Annié Davies, Maggie Davies és S. A. Jones társaságában utazott, akik Istentől ihletett üzenetüket énekszóval mondták el a gyülekezetnek. Evan mindenkit megdorgált, aki meg­próbálta elhallgattatni éneküket. Hitt abban, hogy a főszerepet kizáró­lag a Szent Szellem kaphatja meg, s hogy senkinek sincs joga megza­varni Őt. Úgy érezte, ha valaki ezt tenné, megnyílna az út egyfajta rossz tekintély és ellenőrzés előtt.

Evan számára a Szent Szellem nem valami láthatatlan erő volt, ha­nem isteni Személy, aki méltó arra, hogy dicsérjék és - hiszen isten­sége szerint ez megilleti - imádják Őt, s akinek engedelmeskedni kell. Ő maga annyira érzékeny volt erre, hogy ha csak egy vagy két személy is nem a megfelelő módon viszonyult Hozzá, felállt és ezt mondta: „A Szellem nem maradhat velünk.” Azután pedig sok esetben ott­hagyta az istentiszteletet.

A helybéli városok és a környező települések lakói gyakran tömegé­vel özönlöttek az Evan által tartott összejövetelek színhelyére. Egy há­romezres városban például ezernél is többen jöttek el. Ha nem érkeztek elég korán, s már nem maradt hely számukra, akkor letáboroztak odakünn - csakhogy egy pillantást is elkapjanak az odabenn folyó események látványá­ból. A meghökkent tudósítók meg is je­gyezték, hogy ezekre a településekre még sohasem látogattak el olyan sokan, mint Evan Roberts ottlétekor. Az ébredés híre csakhamar külföldre is eljutott. Rengetegen látogat­tak el hozzájuk Dél-Afrikábói, Oroszországból, Indiából, Írországból, Norvégiából, Kanadából és Hollandiából. Egy csoport amerikai éppen idejében érkezett, hogy elmondhassa: „Ott voltam, amikor a csodák történtek." Sokan haza is vittek az ébredésből valamit. Állítólag Frank Bartleman, a kaliforniai evangélista és újságíró is levelet írt Evannek ekkoriban. Megkérdezte őt, miképpen lobbanhatna lángra Amerikában is az ébredés. Többször is levelet váltottak ebben a kérdésben, és Evan mindannyiszor felsorolta az ébredéshez vezető alapelveket; egyúttal bátorította Bartlemant az ébredés keresésére, és a walesi imatámogatás felől biztosította őt. Később Bartleman jegyezte föl az Azusa utcai ese­ményeket, amelyek 1906-ban kezdődtek Dél-Kaliforniában. Kétségte­len, hogy a walesi ébredés világszerte éhséget váltott ki Isten iránt.

Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 7.

A tiszteletet romboló viselkedésmódok

Mihelyt elkezdjük felismerni a tisztelet szerepének fontosságát a kap­cso­latokban, és hogy ennek milyen velejárói vannak, gyakran fáj­dal­ma­­san ébredünk tudatára az ezen a területen elkövetett hibáinknak. A szá­­munkra legtöbbet jelentő kapcsolatokba, vagy azokba, amelyek éle­tünk legnagyobb részét kitöltik, gyakran beszivárognak olyan ma­ga­tar­tás­formák és tettek, amelyek valójában tiszteletlenséget fejeznek ki a má­sik emberrel szemben. A világi bölcsesség mintha még táp­lál­ná is ezt a gondolkodásmódot. Azt tanították nekünk, hogy a meg­is­me­rés meg­vetést eredményez, a bálványozott embereknek is meg­van­nak a ma­guk gyengéi, senki sem lehet hős az inasa szemében. Mintha azt mon­danák ezzel, hogy minél jobban megismerünk valakit, annál ke­vés­bé fogjuk tisztelni. Erre később még visszatérünk.

Ezenkívül egyre tisztábban felismerjük azokat a valódi érzelmeket, ame­­lyek néha a kapcsolati problémáink miatt érzett haragunk, ne­hez­te­lé­sünk vagy sérelmeink mögött lapulnak: tudatára ébredünk annak, hogy valamilyen módon meggyaláztak bennünket. Nem értékkel bíró sze­­mélyként bántak velünk, hanem úgy, mintha tárgyak, vagy ami még rosszabb, szemét lennénk. Az elveszített méltóság itt a probléma.

Hadd álljon itt néhány általánosan elterjedt attitűd, viselkedésmód, amely árthat a tiszteletnek, vagy nagyon megnehezíti önbecsülésünk meg­őrzését. 

Olyan viselkedésmódok, amelyek megnehezítik, hogy tisz­tel­je­nek bennünket

Az első dolog az alkalmatlanság és az ismétlődő kudarcok. A ku­darc csak akkor veszélyezteti más emberek irántunk tanúsított tisz­te­le­tét vagy önbecsülésünket, ha olyan területen ér minket, amelyről azt ál­lí­tottuk, hogy értünk hozzá, vagy szorosan kapcsolódik egy cél­ki­tű­zés­hez, amelyet vállaltunk. Aligha fogom elveszíteni az emberek meg­be­csü­lését azért, mert nem vagyok jó térképolvasó. De ha azt állítom, hogy szakértő vagyok ebben a kérdésben, és elvállalom egy erdei túra ve­­zetését, hogy ott aztán alaposan eltévedjünk, valószínűleg gyorsan el­­veszítem túravezetői hírnevemet.

Hasonló módon, ha egy adott helyzetben mindent megteszünk, ami raj­­­tunk múlik, mégis kudarcot vallunk, nem valószínű, hogy el­ve­szít­jük az emberek megbecsülését. Ezt fogják mondani: “Legalább meg­pró­­­bálta”. De ha csak tessék-lássék módon, hanyagul csinálunk va­la­mit, a látszat kedvéért, akkor embertársainknak nehezére esik majd tisz­­telniük minket.

A második a felelőtlenség, amikor valaki a saját vágyainak kie­lé­gü­­­lését hajszolja, és nem törődik azzal, hogy tetteinek milyen kö­vet­kez­­­ményei vannak másokra nézve, vagy megpróbál kibújni a fe­le­lős­ség alól, és másokat hibáztat saját cselekedeteinek következményeiért. A felelőtlen viselkedés gyorsan megfoszt minket az emberek tisz­te­letétől.

2013. november 11., hétfő

Megjelent! Phiilips, Craig & Dean - Hope For All the World (2013)


01. For All the World
02. O Come O Ye Faithful
03. Do You Hear What I Hear
04. A Night of Hope
05. God Bless Us
06. Jingle Bells
07. God Rest Ye Merry Gentlemen
08. Born is the King (It's Christmas)
09. The First Noel
10. Suddenly

Mondják meg a feleségemnek: Jézus az Isten Fia! – Accra, Ghána – 3. nap

Kedves missziós partnereink!

A mai este egyike volt azoknak az estéknek, amelyeket nehéz szavakkal leírni. Most is, mint mindig, az üdvösség evangéliumának hirdetése állt a középpontban, amelyre több ezren válaszoltak. Azonban ahol az evangéliumot hirdeik, ott elmaradhatatlanok a csodák. Jóllehet az igehirdetésben szinte meg sem említettem a gyógyulást, a Szent Szellem szereti tudatosítani az emberekben, hogy Jézus valóban Úr, azzal, hogy bemutatja az Ő országát természetfölötti megnyilvánulásokkal.

Ma este számtalan csodának lehettünk tanúi: egy tíz éve vak férfi visszanyerte a látását; egy „vérfolyásos” asszony meggyógyult; egy süket férfi hallott; egy asszony eldobta a mankóit; egy másik levette a nyakmerevítőjét. A színpadon táncoltam egy asszonnyal, aki korábban nyomorék volt! Mégis, a legmegindítóbb bizonyságtételt a legvégén hallottuk: meg is kértem a videós csapatunkat, hogy a nyers videót adják oda róla, hogy magatok is láthassátok, mi történt itt Accrában nem sokkal ezelőtt:



Egy férfi, aki már két éve süket volt, egyik városból a másikba utazott vonattal, és Accrában, a fővárosban kellett átszállnia, de lekéste a csatlakozást, ezért úgy gondolta, hogy megnézi a belvárost (itt található a Függetlenség tere, az evangélizáció helyszíne). Fogalma sem volt róla, hogy ott evangélizáció zajlik, és mivel egy kukkot nem értett abból, ami ott elhangzik, lefeküdt a földre aludni. Amikor azonban felébredt, legnagyobb döbbenetére, hallott! Felszaladt a színpadra, és remegve állt meg előttem, szinte sokkos állapotban. „Az én nevem Mohamed” - kezdte, és aztán elmondta a történetét.

Megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy ki volt az, aki meggyógyította, mire ezt válaszolta: „A Mindenható Isten követe...Jézus”. Az egész annyira keresetlen és friss volt. Láthattam, ahogy szinte keresi a szavakat ahhoz, amit éppen átél. „Jézus az...Jézus az...Ő az Isten”, mondta, és látszott, hogy ez a meggyőződés csak most születik meg benne. Azzal folytatta, hogy „Még a Korán is azt írja, hogy ha nem hiszel Jézusban, nem vagy jó muszlim”. Úgy tűnt, hogy próbálja igazolni magának a dolgot. Én azonban felelősségemnek éreztem, hogy a sok ezer ember előtt világossá tegyem, hogy „Jézus nem csak Isten követe volt. Ő az élő Isten Fia. Ő az út, az igazság és az élet...”

A beszélgetésünk végére úgy tűnt, hogy megnyugodott és teljesen bizonyossá vált, de mindenképpen azt akarta, hogy a feleségéhez is eljusson ez az üzenet. Ezért a mikrofonba bemondta a város nevét, ahol élnek, és azt kérte, hogy „ha bárki felismer itt engem, kérem mondja meg a feleségemnek, hogy Jézus az Isten Fia, és hogy meggyógyultam!” Bárcsak ott lettetek volna akkor, és láttátok volna a tömeg reakcióját! Nincs olyan focicsapat, amelyiket így ünnepeltek volna - mindenki ugrált és kiabált kibeszélhetetlen örömmel és eltelve Isten dicsőségével! Olyan pillanat volt ez, amelyet soha nem felejtek el...

Veletek együtt az evangélium ügyében:

Daniel Kolenda evangélista,
és Reinhard Bonnke, Peter van den Berg és a teljes CfaN csapat


CFAN - Istené legyen a dicsőség! Accra, Ghána – 2. nap

Kedves missziós partnereink!

Ma este a tömeg a tegnapihoz képest közel megkétszereződött. Vessetek egy pillantást a csatolt panoráma képre! Döbbenetes látni ezt a számbeli növekedést. Ma Jézus Krisztus vérének erejéről prédikáltam, és sok ezren válaszoltak a megtérésre hívásra. A megtérő ima elmondása után, mint általában szoktuk, megtörtük az átkokat, elégettük a varázslók eszközeit, majd imádkoztunk a betegekért - micsoda evangéliumi csomag!
Egy férfi, akinek a karja hat éven át béna volt, az imádság után azonnal tökéletesen tudta mozgatni azt, és teljesen fájdalommentesen!
Egy másik férfit úgy hoztak hordágyon a ma esti alkalomra, mert nem tudott járni, és a földön feküdt, miközben imádkoztunk a betegekért. Az ima alatt teljesen meggyógyult, felkelt és járt!
Az Úrtól az ismeret beszédét kaptam egy férfiról, akinek a nyakán bal oldalt egy kidudorodás volt, és az illető előre is jött a színpadhoz. Az imádság alatt a dudor eltűnt a nyakáról.
Egy asszony, akinek fájdalmakkal járó melldaganata volt, teljesen meggyógyult - a csomó eltűnt, és a fájdalom is elmúlt.

Ez csak kis ízelítő volt azokból a nagyszámú csodákból, amelyeket Jézus ma este véghezvitt. Istené legyen a dicsőség mindazért, amit cselekedett!

Veletek együtt az Evangélium ügyében:

Daniel Kolenda evangélista
valamint Reinhard Bonnke, Peter van den Berg és a teljes CfaN csapat
2013. november 9.


2013. november 10., vasárnap

Illés Kornél - Jeruzsálem

David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR ÓVÓ SZERETETE 3.

HA BÍZOL ISTEN SZÖVETSÉGES ÍGÉRETEIBEN, ÉS MEGNYUGSZOL BENNÜK, MÁR AKKOR ÖRÜLHETSZ A GYŐZELEMNEK ÉS AZ URALKODÁSNAK, MIELŐTT MÉG SZEMBESZÁLLNÁL AZ ELLENSÉGGEL.

Az új szövetség eredményeként még a harc kezdete előtt biztosak lehetünk a győzelemben. Ez még a Dáviddal kötött szövetség áldása, amelyet Isten átemelt az új szövetségbe is.
Isten ezt ígérte nekünk az új szövetség által: Leigázom ellenségeidet: a testedet, a kísértéseidet és a gonoszt. Önmagádtól nem tudod legyőzni őket. Bíznod kell szövetséges ígéreteimben. Ekkor előre örvendezhetsz majd a győzelemnek, mielőtt még harcba szállnál. Már a csata kezdete előtt számíthatsz a győzelmi koronára.
Dávid szíve megtelt örömmel. így énekelt: „Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg.” (Zsolt 21,1-2) Amikor ezt olvasod, eltűnődhetsz: Vajon miért örül Dávid? Olyan heves támadással áll szemben, mint még soha. Az ellenség dühösebben csap le rá, mint valaha. Megsebesülhet, és meg is ölhetik. Hogyan örülhet ennyire, amikor ilyen hatalmas ellenséggel áll szemben?
Dávid maga felel erre: „Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje [megőrzöd őt áldásoddal], fejére színarany koronát teszel” (3. v.).
Az, amit itt Dávid mond, teljesen megváltoztatja az életet. Egyszerűbben kifejezve ezt mondja: Hatalmas ellenséggel állok szemben, amely arra törekszik, hogy elpusztítson. Én azonban már nem félek és nem aggódom. Inkább örülök, mert a lelkemben béke van. Miért? Azért, mert az Úr előre látta a harcomat. Már tudta, milyen stratégiával jön rám az ellenség, és előre elküldte mennyei seregeit, hogy vívják meg helyettem a csatát.
Az én Istenem - folytatta Dávid - biztosított a szeretetéről. Tudom, hogy nem haragszik rám. Lehet, hogy az ellenséggel folytatott harcban megbukok vagy elesem, és valamikor talán úgy látszik, hogy végem van. Isten azonban azt mondta nekem, hogy felkelek, erőt kapok tőle, és megnyerem a csatát. Saját Lelkének erejét adja nekem.
Ekkor Dávid, közvetlenül a háború előtt, így tett bizonyságot a hitéről: „...fejére (fejemre) színarany koronát teszel” (3. v.). Az aranykorona, amelyet itt Dávid említ, a győzelem és az uralkodás szimbóluma. Röviden szólva: Dávid tökéletesen biztos volt abban, hogy vereséget mér az ellenségre. Ezért így beszélt: Isten ígéretén lovagolva indulok a harcba. Ő azt mondta, hogy győzelmi koronával térek vissza a csatából.
Ezt tanulhatjuk meg Isten megőrző jóságáról: Előre látja összes harcunkat: minden csatánkat, amelyet a bűnnel, a testtel és az ördöggel vívunk. Könyörületében és jóságában már a lejárat előtt kifizeti adósságunkat. A szövetség által előre megfizette bukásainkat és visszaeséseinket. Szövetségi esküje biztosítja életünkre nézve az ő jóságos védelmét.
Győzelmünk elvégzett dolog. Azt azonban meg kell értenetek, hogy ez a tanítás nem érvényes azokra a hívőkre, akik kacérkodnak a bűnnel. Ha nem akarnak szakítani a kívánsággal, azzal máris megadták magukat az ellenségnek. Az ilyen emberek egyáltalán nem akarnak szabadok lenni. A szívük máris megkeményedett. Újra és újra kipróbálják, vajon kegyelmes-e még hozzájuk Isten, míg végül odáig jutnak, hogy megvetik ezt a kegyelmet.
Isten megóvó jósága csak azokra vonatkozik, akik szeretik Jézust, és a bűn meglepetésszerűen tör rájuk. Az Úr biztosít minket arról, hogy ha időlegesen esetleg el is esünk, talpra fogunk állni, és így kerülünk ki a harcból – mert Jézus már megfizette adósságunkat. Ezért bíznunk kell benne, és meg kell ragadnunk ígéreteit. Ereje által győztesen kerülünk ki a harcból.

Lehet, hogy az ellenség kardja véresre sebesített. Valahogyan elbuktál, és most le vagy sújtva, kételkedsz, hogy valaha is helyreállhatsz. Ne feküdj tovább haldokolva! Kelj fel! Nem heverhetsz tovább a bűnben, kutatva: „Hogyan tévedhettem rossz útra?” Támaszkodj az Isten szerető jóságára vonatkozó szövetségi ígéretekre! Valld meg bűneidet, és ragadd meg bocsánatát! Ő megígérte, hogy minden csatából győztesként kerülsz ki – de nem a saját erőd és ügyességed fog megkoronázni, hanem az övé. „Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről.” (Zsolt 21,14)