Kronológikus Biblia olvasás 119. nap

I. Krónika 7-10. fejezet

Rodney H. Browne - Hogyan kaphatunk hitet

Legyen hitetek Istenben

 

És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. 23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. 24 Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek. Márk 11:22-24

 

Jézus azt a parancsolatot adja nekünk, hogy "legyen hitünk Istenben". Ha az emberek ugyanúgy elhinnék Isten Igéjét, ahogy az emberi beszédet elhiszik, akkor bizonyosan meghallgatásra találnának az imáik. Ha az embereknek lenne hitük Istenben, imádságaik minden emberi erőfeszítés nélkül beteljesednének. Az ima egyszerű mindennapi kommunikáció lenne ember és Isten között. Ha azt állítod, hogy van hited Istenben, akkor ezt a cselekedeteidnek is tükröznie kell. A legtöbben nem ismerik el, hogy nem Isten Igéjébe helyezik a bizalmukat, ill. hogy nem hiszik, hogy Isten hűséges az Ő Igéjéhez, hanem ezt cselekedeteik árulják el. Örömmel elhiszik, hogy a megválaszolatlan imádságok Isten hibája, ill. Isten akarata. Körömszakadtáig küzdenek, hogy bíróságra citáljanak másokat egy be nem tartott szerződés miatt, miközben ők maguk egyáltalán nem gyakorolnak hitet abban, hogy Isten az Ő szerződését megtartja. Az Úr több helyen hangsúlyozza, hogy Ő meg fogja tartani a szavát, amennyiben mi igényt tartunk az Ő beszédének minden ígéretére!

 

Isten minden generációt az Ő hűségére emlékeztet és arra, hogy Ő soha nem tesz olyasmit, ami az Ő Igéjével ellentétben áll. Ő azt gondolja, amit mond, és azt mondja, amit gondol! Az Úr elkötelezi magát az Ő Igéje iránt, és be is tartja azokat a kötelezettségeket egészen addig, amíg mi az Ő Igéje szerint, rendíthetetlen hittel elhisszük azokat. Minden kudarc az ember részéről történik, nem pedig Istenéről, tehát minél hamarabb felismered ezt és megteszed a szükséges változtatásokat és korrekciókat, annál hamarabb fogod megtapasztalni Isten imádságaidra adott válaszait.

 

Jó prédikációt hallgass

 

A jó prédikáció nem attól jó, hogy jó a stílusa és a technikája

 

A jó prédikáció tartalmazza:

- Isten Igéjének igazságát

- Isten Igéjének megbízhatóságát

- Isten hatalmas cselekedeteit

- arra sarkall bennünket, hogy elhiggyük az Ő Igéjét

- arra sarkall bennünket, hogy elhiggyük, hogy Ő ma is megtartja az Ő beszédét

 

Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből-hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Róma 1:17

 

Amikor halljuk mindazokat a nagyszerű csodákat, amelyeket Isten cselekedett, és hogy hogyan áldotta meg, óvta meg és szabadította meg az Ő népét, amikor személyes bizonyságokat hallunk Isten hűségéről, akkor hitünk felszabadul. Megértjük, hogy mindent, amit Isten tett - most is meg tudja és meg fogja tenni, hogy betartsa kötelezettségeit azzal kapcsolatban, hogy megadja mindazokat a dolgokat amelyeket megígért nekünk. Higgy és fogadj el minden olyan beszámolót arról, amit Isten tett és amit ezután fog cselekedni, amely összhangban és egységben van az Ő Igéjével.

 

És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában: 5 Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék. 1 Korinthus 2:4-5

 

Utasíts vissza minden rossz prédikációt

 

Ha olyan gyülekezetbe járunk, ahol a szolgáló lekicsinyli Isten Igéjét vagy félremagyarázza, mint ami, vagy soha nem történt meg, vagy ami "már nem érvényes", vagy azt állítja, hogy Isten nem gondolta komolyan azt, amit mondott, akkor a hitünket akadályozzák és visszafojtják.

 

Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? 21 Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. 1 Korinthus 1:18-21

 

A kereszt üzenete bolondság a világ számára, de a hívő számára Isten ereje! Ugyanakkor e világ bölcsessége bolondság Isten előtt.

 

Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs tiköztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. 19 Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van arva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. 20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. 1 Korinthus 3:18-20

 

Nem lehet olyan prédikációt hallgatni, amelyben az emberi bölcsességet magasztalják fel, ahol Istent és az Ő Igéjét kritizálják, és közben azt várni, hogy épüljön a hitünk. Ha egyszerű rendíthetetlen hittel szeretnél rendelkezni, akkor nem hallgathatsz olyan prédikációt, amely ellentétben áll Isten Igéjével. Ha fel akarod építeni a hitedet és eredményt akarsz megtapasztalni, akkor minden ember-alkotta tradíciót, vallást és hit-ölő, Szellem-elfojtó és igazságromboló szektát el kell utasítani. Ne tűrj el olyan gyülekezetet, ill. prédikátort, aki rágalmazza Isten Igéjét, mert az Úr Igéje a hited forrása és az Ő beszéde jelenti az örök életet a számodra.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hat nagy akadály a hit útjában 3.

A második akadály, amely sokak életében jelentkezik, hogy nem értik, mi a helyünk Krisztusban, és mi Krisztus helye a mi életünkben. Hiszem, hogy a keresztényeknek szükséges kifejezetten tanulmányozni bizonyos témákat. Ajánlom mindenkinek, hogy olvassa át az Újszövetséget, különösen az aposto­li leveleket, és írjon le egész mondatokat, mert amit leírunk, arra jobban emlé­kezünk. A „Krisztusban”; „Akiben”; „Őbenne” kifejezések kb. 133-szor vagy 134-szer fordulnak elő az Újszövetségben. Azért nem tudom megadni a pontos számot, mert van két ige, amelyben ezek a szavak ugyan nem fordulnak elő, mégis hasonló értelműek. Az egyik az 1 János 4,4, amely azt mondja, hogy „Nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” A másik a Ko-losse 1,13 „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.” Az „Aki” itt Istenre, az Atyára vonatkozik. Ha végigolvasod az Újszövetséget és megvallod: ez vagyok én, és mindez megvan nekem, megváltozik az életed.

Egy alkalommal, amikor prédikáltam egy gyülekezetben, ugyanazt ajánlottam a keresztényeknek. Volt ott egy keresztény hölgy, aki elvégzett egy teljes evangéliumi bibliaiskolát, majd egy baptista szemináriumot, és szerzett egy-két keresztény diplomát. Ez a hölgy bibliaiskola-vezető volt ebben a gyülekezet­ben. A pásztor azt állította, hogy ő az egyik legkiválóbb keresztény szolgáló, akit valaha is látott. Egy hónappal később, amikor ugyanitt, egy evangélizáló összejövetelen prédikáltam, maga az említett hölgy jött hozzám, és elmondta, hogy 25 igét kiírt és elkezdte megvallani őket. Amikor ezt elkezdte, teljesen más személlyé változott. Rájött, hogy soha többé nem kell aggodalmaskodnia; egész gondolkodása és viselkedése megváltozott, közérzete is megújult. Azt mondta, néha már csak ennyit tud mondani: „Hát ez valóban én vagyok?” „Tu­dom, hogy nem lehet kétszer újjászületni - fejezte be -, de úgy tűnik, mintha mégis még egyszer újjászülettem volna.”

Megmagyaráztam neki, hogy mindez azért van, mert ő csak most kezdett an­nak a világosságában járni, amije már eddig is megvolt. Nagyon szomorú, hogy valaki már régóta keresztény, de még el sem kezdett abban a világosság­ban járni, amelyet megkapott, mert nem érti, hogy Krisztus ki az ő életében, és ez akadályozza a hitet. Ez a hölgy végre megértette, és ez kigyógyította az aggodalmaskodásból.

Az aggodalmaskodás is bűn. Az aggodalmaskodás kétszer olyan rossz szokás, mint a dohányzás. Sok gyülekezetbe nem is vesznek fel olyan személyt, aki dohányzik, de belül teli vannak olyanokkal, akik aggodalmaskodnak; és ez a rosszabb. A dohányzás csak félig öl meg, míg az aggodalmaskodás teljesen. A dohányosok csak félig élnek, mert ízlelesük és szaglásuk tönkremegy, emellett még kellemetlen szaguk is van. Könnyű volt megszabadulnom a dohányzástól, de az aggodalmaskodástól való megszabadulás volt a legnehezebb azon bűnök közül, amelyeket el kellett hagynom. Isten nem akarja, hogy aggódjunk. Azt akarja, hogy szabadok legyünk. Nem hiszem, hogy Ő bármiféle szokás rabsá­gában akarna bennünket tartani. A Biblia azt mondja az 1 Péter 5,7-ben: „Min­den gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok.”

Kronológikus Biblia olvasás 118. nap

Zsoltárok 81, 88, 92-93. fejezet

Big Daddy Weave - Love Come to Life (2012)

Hack Márta - Megérint a hozzáférhetetlen 6.

A szent nem lehet akárkié

A szent egy bizonyos célra fenntartott, más számára nem hozzáférhető állapotot jelöl. Ami szent, az elválasztatott, kiemeltetett a mindenki által elérhető és használható dolgok sorából. A szent (kódes) és közönséges (hól) ellentéte: valaki(k) számára fenntartott, illetve a bárki által használható. A szent kenyér, mint láttuk, olyan kenyér volt, ami a szentély és a papság számára volt fenntartva, ezzel szemben a közönséges kenyér nem volt elkülönítve különleges célra. Akhimélek pap a hozzá menekülő Dávidnak és kísérőinek nem tudott más kenyeret adni, csak szent kenyeret, mert közönséges kenyér (azaz bárki számára elfogyasztható) már nem volt. „Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van… Adott azért a pap neki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, amit elvettek az Úr színe elől…” (1Sám 21: 4a, 6a)

A közönséges kenyér nem volt tisztátalan étel, hiszen tisztátalan kategóriába tartozó ételt nem fogyaszthattak, nem is tárolhattak sem Izrael, különösen nem a papság. Tisztátalan állapotban nem lehetett a Szentélybe bemenni, ilyen dolgot bevinni. A közönséges egyszerűen csak hétköznapi, profán, amiben „nincs semmi különös”.
Emellett az is feltűnő, hogy bár a szent és a tisztátalan is kizárják egymást, a szentnek mégsem a tisztátalan a közvetlen ellentéte, hanem a köznapi, a közönséges. Ezzel szemben a tiszta nem azonos a szenttel, de annak mintegy szükségszerű feltétele.

A profán a szentet nem veszélyezteti, csak abban az esetben, ha lerombolják a köztük lévő határt. Ami szent, azt már profán használatba venni tilos. Ha pedig a szent tisztátalannal érintkezik, már vissza is tért a közönséges, profán állapotba. A szentség elvesztésének fő oka a parancsolatok áthágása. A szent nem is annyira a tisztát, hanem inkább – a tabu jelenségéhez némileg hasonlóan – a tilalmasat, a hozzáférhetetlent is képviseli. Az egyetlen számára fenntartott állapotot. (Nem véletlen, hogy a Biblia utáni héber irodalom a házassági egybekelést kiddusnak, megszentelésnek tekinti.) A szent nem akárkié. Ellentéte, a profán vagy közönséges sem feltétlenül tisztátalan valami, hanem csak egyszerűen bárki által hozzáférhető. Ugyancsak a „szent és a köz” ellentéte található Ezékiel próféta leírásában, ahol a jövőben felépülő jeruzsálemi Templom szent területe elkülönül attól a területtől, ahová bárki bemehet. A szent terület kőfallal van elválasztva a közhasználatban állótól, ami nincs arra a különleges célra fenntartva, mint a másik (Ez 42:20). Ahogy a férj felesége iránt, az Úr is féltőn szerető népe és földi munkájának színtere iránt. Jézus az Atya házát az imádság házának nevezte, és haragra gyúlt, amikor látta, hogy erős érdekcsoportok kalmárok és latrok barlangjává tették azt. Ahol és akikben Isten földi munkája zajlik, ha valaki rést üt rajta, profánná teszi, kiszolgáltatja azt, sokkal nagyobb súlyú bűnt követ el, mintha valakinek egyéni sérelmet okozna. „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti” (1Kor 3:17). A hívők, akikben Isten Szelleme lakik, Isten temploma, és ez a különleges, számára fenntartott közösség szent. Összejöveteleit az Ószövetség „szent gyülekezésnek” mondta. Ebbe a közösségbe nem lehet úgy járni, mint egy profán célokra szerveződött társadalmi szervezetbe, vagy mint a bankba, ahol kölcsönkérhet az ember, vagy mint egy orvosi rendelőbe, ahol megkérdezik, mi a panasza, vagy csak időtöltésképpen. A zsoltárvers ma is aktuális: „A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” (Zsolt 69:10 vö. Jn 2:17) A szentnek veszélyt is jelentő aspektusa is van, ami a szövetség feltételrendszerébe ágyazottan jelenik meg. Azaz a szövetség áldást és átkokat is tartalmaz: áldást közvetít a szövetség megtartóinak, de átkot hoz a szövetségszegőknek.

Kronológikus Biblia olvasás 117. nap

I. Krónika 6. fejezet

Bizonyság - János

Elmerültem a céltalanságban, az alkoholmámorban és a cigarettafüstben.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hat nagy akadály a hit útjában 2.

Hadd nevezzem meg ezek után a hit hat nagy akadályát. Az első, ha nem ér­ted, mit jelent új teremtésnek lenni; nem érted mi az újjászületés. A 2 Korin­thus 5,17 azt mondja: „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régi­ek elmúltak, íme újjá lett minden.” Ha az „új teremtést” nem érted, ez valóban hátráltathat hitéletedben. Sokan nem tudják, hogy új teremtések. Azt gondol­ják, hogy Isten csak megbocsátotta bűneiket. De ez a világon semmit sem se­gít, mert ha ezután is bűnösöknek tartják magukat, ugyanúgy a pokolba kell jutniuk, hiszen az ördög gyermekei. Újjá kell születniük, új teremtéssé kell vál­niuk Krisztus Jézusban! Mi nem csupán bűnbocsánatot nyert bűnösök va­gyunk. Nem szerencsétlen, ingadozó, vétkező, éppen csak továbbjutó gyüleke­zeti tagok vagyunk. Nem az „Épp csak elevickélek” utca végén, a „Búbánat” sugárút szomszédságában lakunk. Nem ez a mi világunk. Új teremtések va­gyunk, akiket Isten Jézus Krisztusban teremtett, az Ő saját életével és termé­szetével a szellemünkben. Isten gyermekei, fiai, örökösei vagyunk, és Jézus Krisztus társörökösei.

Sok ember nem is tudja, hogy örök élete van. Azt gondolják, csak meg vannak mentve a bűntől. De János azt mondja az első levelében: „Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van.” Tudjátok meg, hogy mitek van és kik vagytok Krisztusban, és ez hatal­mas változást hoz majd létre.

Emlékszem egy igerészre, melyet a betegágyon olvastam 30 évvel ezelőtt, és amely azóta kísér. Ez az ige a 2 Korinthus 5,17: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az...” Csak 15 éves voltam, amikor a betegágyon megtértem. És maradtam is ott, ugyanabban az állapotban 17 éves koromig, amíg Isten ere­je meggyógyított. Az elkövetkező néhány évben - talán három vagy négy évig - nem is találkoztam teljes evangéliumi keresztényekkel, de elmondhatom, hogy éppen olyan fantasztikus volt az életem, mint utána bármikor. Vissza­mentem a középiskolába, és soha nem voltak olyan problémáim, mint más fia­taloknak. Úgy hiszem azért, mert mindenkinek megvallottam: „Új teremtés va­gyok Krisztus Jézusban.” Csak egy tradicionális baptista voltam, de nem zavart, mit mondanak mások. Nem féltem attól, hogy kritizálnak vagy kife­csegnek a hátam mögött. Bizonyságot tettem a srácoknak az iskolaudvaron, a tanárnak, az igazgatónak, a szakfelügyelőnek és mindenkinek, akivel csak kap­csolatba kerültem.

Amikor gyógyulásom után először mentem be a városba, összefutottam egy barátommal, egy jó fejjel. Jóban voltunk, mielőtt végleg leterített a betegség. Egyszer el is jött meglátogatni, de azóta, több mint egy éve már, nem láttam. Amikor meglátott, rendkívül izgatott lett. Leültünk egy autó lépcsőjére, és be­szélgetni kezdtünk. Szóba hozta azokat a dolgokat, amiket együtt csináltunk, de én úgy tettem, mintha nem tudnám, miről beszél, pedig emlékeztem min­denre. Ertetlenül nézett rám:

·      Mi bajod van?

·      Semmi - válaszoltam.

·      Úgy teszel, mintha nem tudnád, miről beszélek.

Egy távoli épületre mutatott, és elnevette magát azon, ami egyszer ott történt.

Két dolgot szerettem régen csinálni. Először is bármilyen vadállatot meg tud­tam szelídíteni, másodszor pedig mindenféle zárat ki tudtam nyitni. Azt hi­szem, ezek természetes adottságaim voltak. A zárak mindig érdekeltek. 13 éves koromban bármilyen épület ajtaját kinyitottam, de nem mentem be. A többiek mentek be, és hoztak ki édességet. Természetesen segítettem nekik megenni, miután megszerezték. Azonkívül mindenféle tárgyakra „tettem szert”, anélkül, hogy valaki észrevette volna. Mióta keresztény lettem, ezt a ké­pességem már más módon használom. Előfordult már, hogy egy barátomhoz, aki nem volt épp otthon, bementem és hagytam egy cédulát: „Miért nem tar­tózkodsz otthon X. Y.?” Azután bezártam az ajtót és eljöttem. Amikor megjöt­tek, megtalálták a cédulát, de az ajtó zárva volt.

Ez a fiú is ilyesmiről beszélt. Azon éjszakán is kihoztak némi édességet, de én nyitottam ki a boltot. Nevetett, én meg csak ültem. Végül megszólaltam:

·      Az, aki veled volt akkor éjszaka, halott.

·      Nem vagy halott, hiszen látom, hogy itt ülsz - felelte.

·      Én nem fizikai halálról beszélek - mondtam erre, és elmondtam azt is, hogy ő a külsőt nézi, de van valaki belül is. És ez a belső ember, a valóságos Ken­nem Hagin új teremtés lett Krisztusban. Idéztem neki az 2 Korinthus 5,17-et. Elmondtam, hogy ő ugyanazt a testet látja, ugyanazt a házat, de az az ember, aki felelős volt azért a lopásért, új teremtés lett, és nem lopott semmit azóta, és többé nem is fog. Tudtam, hogy arra gondol, mekkora hazug voltam valami­kor, ezért elmondtam neki azt is, hogy az új teremtés nem hazudik és nem is tervez hazugságot. Elmondtam, hogy új teremtés lettem Krisztusban, mert újjászülettem. Emlékszem, hogy felugrott az autó lépcsőjéről, körüljárt, és úgy né­zett rám, mintha megbolondultam volna. Én meg csak nevettem. Végül egy grimaszt vágott és befordult a sarkon. Azt gondolta, valami nem stimmel ná­lam.

Kronológikus Biblia olvasás 116. nap

Zsoltárok 73, 77-78. fejezet

Hack Márta - Megérint a hozzáférhetetlen 5.

Ne vess kétféle magot földedbe!

A teremtett világot szemlélve látjuk, hogy az az élet legkülönbözőbb megjelenési formáit mutatja. Ezt az egyedi életet az élőlényekben lévő mag hordozza és adja tovább, mindegyik „az ő neme szerint.” Több mózesi törvény arra enged következtetni, hogy a Teremtőnek nemcsak gondja van a fajtán belüli azonosság fenntartására, hanem valamiképpen kedves előtte az egyöntetűség, a keveretlenség. Az állat- és növényfajták határát úgy vonta meg, hogy ne jöjjenek létre hibrid lények. Az özönvíz tanulsága, hogy az emberi nemnek sem szabad átlépnie az Istentől rendelt határt – az ítélet elejét vette a más rendhez tartozó lények és az ember közötti hibridizációnak.

Nemcsak a fajták, hanem a férfi és női nem között sem szabad összemosni a határt: az uniszex öltözködés, a férfias nő és a nőies férfi külseje nem kedves az Úrnak. „Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind utálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, aki ezt míveli.” (5Móz 22:5)

Az embernek teremtésétől fogva létezik nemi identitása is, ezért a nemek közti határ éppoly sérthetetlen, mint az a határ, amely más élőlényektől elválasztja. Ma, amikor a homoszexuális együttélést házasság rangjára emelik, és az átvetkőzés, a transzvesztiták médiaszereplése nagy közönségsikerre számíthat, a magukat más neművé átoperáltatókkal együtt, a hívőket ezek a kérdések előbb-utóbb választás elé állítják. Nem mindegy, hogy megnyitja-e magát valaki ezek előtt a hatások előtt, vagy sem. Mint ahogy az sem közömbös, hogy az öltözködés terén a divat újabb és újabb hullámaiból mit válogatunk ki mint elfogadhatót, és mit vetünk el. A testnek ugyanis szintén nem lehet önkényes, Istentől független rendeltetést kitalálni. A testünk mint Isten remekműve, egyben az Ő tulajdona is, amit megújított és dicsőséges állapotban akar feltámasztani. Divat a tetoválás; de a maradandó nyomot hagyó megbélyegzés más funkciót ad a testnek, mint amire teremtetett: „Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.” (3Móz 19:28, vö. 5Móz 14:1–2 indoklása: „mert szent népe vagy te az Úrnak…”) Ugyanez elmondható a piercingről, a hegtetoválásról és a testfestésről is. A bibliai kinyilatkoztatástól távoli kultúrákban a szellemvilággal való kapcsolatfelvétel részeként terjedt el a tetoválás és a piercing. Viselője szerencsét, hadi sikereket, gazdagságot remélt önmaga ilyen megjelölésétől. Európában mindezen csak mosolyognak, mert a test maradandó dekorálását legfeljebb csak divatnak fogják fel. De az elkötelezett „tetkósok” szaklapja azért óva int egy-két olyan kelta eredetű motívumtól, amelyekről észrevették, hogy viselőik többnyire erőszakos halállal haltak meg. A tetoválás tilalma idegen istenek és démonok fennhatósága alól is kivonta Isten tulajdonát, a szent népet. A szellemi keveredés szintén nem ajánlott.

Ha nem mosódnak el a határok, az isteni tervszerűség és célszerűség felismerhető a teremtett világ szemléléséből, akárcsak egy olvasókönyvből. Ezt az elvet a szántóvető embereknek a szántóföldön is érvényesíteni kellett, hogy amikor kikelnek az elvetett magok, ne vegyes képet mutasson a vetés, hanem tiszta és keveretlen legyen. A kétféle mag tilalma és a felemás iga tilalma azokra is igaz lehet, akik ritkán, vagy soha nem vetnek, vagy nem szántanak, mert ezek a törvények önmagukon túlmutatva még a jó és rossz, alkalmas és alkalmatlan közötti különbségtételt is példázzák. „Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: a mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.” (5Móz 22:9) Az ember a hétköznapok során vagy a megváltatlan természetét erősíti, vagy azt az újat, amely Isten számára elválasztott, hiszen „igazságban és valóságos szentségben” teremtetett (Ef 4:24).
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, az aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet.” (Gal 6,7–8)

A szántóföld konkolyáról szóló példázatban pedig a kétféle mag kétféle örök sors, aszerint, hogy ki mit fogadott el: igazságot vagy hazugságot. „Ő [Jézus] pedig felelvén monda nékik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén.” (Mt 13:37–40)
A szántás a másik, minden évben elvégzendő nagy feladat. A szántás mondhatni a munka őstípusa: fárasztó és verejtékes. E munkafolyamat során a Törvény szerint ugyancsak kerülni kell a felemás megoldásokat: „Ne szánts ökrön és szamáron együtt!” (5Móz 22:10)
A féloldalas megoldás a szamarat megviseli, az ökröt és gazdáját pedig hátráltatja. Külön a csacsi és külön az ökör hasznos jószág a maga nemében, de nem így együtt! Az ökörnek látszólag könnyebb dolga van, és a szamár mellett könnyebben érvényesül, de igazából nem hajt hasznot a gazdájának, sőt lehet, hogy annak több pénzébe és fáradságába kerül egyben tartani a két „munkaerőt”, mint egy „jó húzós” ökröt alkalmazni.

Ha pedig az ökör és a szamár a munkatársakat jelenítik meg, akkor az a tanulság, hogy nem lehet az alkalmas és alkalmatlan személyeket „egymás nyakába varrni” közös feladatvégzés során. A Törvény újszövetségi párhuzama a hívő és hitetlen szövetségét nevezi felemás igának: „Mi egyezése van igazságnak és törvénytelenségnek?” – kérdezi Pál apostol, mintegy összegezve a Törvény szellemi üzenetét. Pál apostol így folytatja: „Menjetek ki közülük” , az elkülönülés, a szent állapot létrehozásának célja pedig ez: „Lakozom bennök, és közöttük járok; és leszek nékik Istenök és ők az én népem lesznek.” (2Kor 6:14–16 vö. 3Móz 26:12)